Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-12 / 241. szám

1912. OKTÓBER 12., CSÜTÖRTÖK *KÍS> tlECVEI kJCÚ'Icip 1973 Csónakázó a barlangban í A Borsod megyei idegenfor- igalmi hivatal érdekes tervet valósított meg a magyar bar­langvidék központjában — Aggteleken. A Baradla-csepp- kőbarlang egyik leglátványo­sabb részén, a hangversenyte­rem közelében, hatalmas szik­laüregben, négyszázötven mé­ter hosszú mesterséges csóna­kázótavat alakított ki, amelyet a föld alatti Stix- és Acheron- patakok táplálnak vízzel. A sziklaüreget elzáró vasbeton­gát elkészült, a föld alatti tó egyharmadát feltöltöttek. Az így nyert vízfelületen kipró­bálták a csónakokat. A hat- személyes 'kirándulócsónak a Viszonylag kis vízben is biz­tonságosan közlekedett. A bar­lang új idegenforgalmi látvá­nyosságát a jövő évben adják át rendeltetésének. Munkaverseny Új feltételek Diósdon A DIÓSDI CSAPÁGY­GYÁRBAN új munkaverseny­szabályzatot készítettek. Fel­ismerték, hogy a régi elavult, nem igazodott már a követel­ményekhez. Az volt a cél, hogy olyan értékelési rend­szert dolgozzanak ki, amely­nek alapján a különböző mun­katerületen dolgozó brigádok azonos eredménye mögött mindig azonos teljesítmény le­gyen. Az okmányt először széles körű vitára bocsátották, majd az üzemi szakszervezeti ta­nács ülésén tárgyalták meg. S bár a műhelyekben a brigá­dok pontról pontra elemezték a szabályzatot, a szakszerve­zeti tanács ülésének vitája azt bizonyította, hogy Diós­don nem formaság a munka­verseny, sem a dolgozók, sem a vezetök számára. A felszó­OKTOBER 31: Világtakarékossági nap A világ takarékpénztárai­nak 1924-ben tartott első kong­resszusán hozott határozat ér­telmében minden év októbe­rének utolsó munkanapja — az idén október 31, kedd — vi­lágtakarékossági nap. Magyar- országon a takarékpénztári há­lózat 8. alkalommal emlékezik meg a VTN-ről. A főváros kerületeiben, a megyékben, a városokban és falvakban országszerte taka­rékossági ankétokat tartanak ezen a napon. A VTN idősza­kában elhelyezett takarékbeté­tek tulajdonosai között egyes OTP-fiókok jutalomsorsolást rendeznek. Az Országos Taka­rékpénztár, az előző évekhez hasonlóan, minden megyében és a fővárosban betétkönyvvel ajándékozza meg az október 30-ról 31-re virradó éjszaka első szülötteit. A posta a vi- lágtakarékossági napon a leve­leket külön alkalmi bélyegző­vel látja el. Iskola, könnyűszerkezettel A megyében, annak ellenére hogy nagy erőfeszítések tör­ténnek új iskolai tantermek létrehozására, más környező területekhez, így például Bács-Kiskun, Csongrád vagy Szolnok megyéhez mérten még mindig a legmagasabb a szük­ségtantermek aránya. Ugyan­csak kedvezőtlen eredményre vezet az is, ha az egy osztály­A TV Képcső- és Alkatrészgyár FELVESZ (két műszakra) — női betanított munkásokat — férfi forgácsoló szakmunkásokat és — betanított munkásokat. Jelentkezés a felvételi irodán: VÁC, HONVÉD UTCA 21-23. teremre jutó tanulók számát hasonlítjuk össze, s így érthe­tő, hogy — különösen a gyorsan népe­sedő településeken — nagy remények fűződnek egy új építési módhoz, a könnyűszerkezethez. Ezzel az eljárással ugyan valamivel többe kerül a hagyományos módszerrel készültnél a léte­sítmény, de nagy előnye, hogy az átadásig szükséges építési, szerelési idő csupán fele, két­harmada a megszokottnak. Jövőre a megye két, főként a bevándorlás miatt sok műve­lődési, oktatási gonddal küzdő településén, Gödöllő városban és Du­nakeszi nagyközségben ke­rül sor nyolc-nyolc tantermes, köny- nyűszerkezetes eljárással épü­lő iskola beruházási munká­lataira. A várható költség a két létesítménynél összesen 41.5 millió forintot tesz ki, amelynek nagyobb részét köz­ponti forrásokból fedezik, míg 2.5 millióval a megye támogat­ja Gödöllő és Dunakeszi isko­lagondjának enyhítését. Intézmények, vállalatok! Közületeknek és viszonteladóknak, kiváló minőségben, fizetési kedvezménnyel készít és szállít a kívánt évnegyedben irodai, iskolai, üzemi, vendéglátóipari, kerti, műhely, öltöző, várótermi, laboratóriumi, műszerész, konyhai stb. fémvázas kárpitozott és falemezüléses székeket, csővázas padokat, csővázas álló ruhafogasokat, bolti és üzemi ruhatároló állványokat, valamint egyéb fémvázas berendezési tárgyakat egyedi elgondolások szerint is! TEKINTSE MEG BEMUTATÓTERMÜNKET! KOZMOSZ I. SZ. Bp. VI., Hajós u 25. Bp. 5. Pf. 447. lalásokból kiderült: a munká­sok ismerik a gyár gondjait, magukénak érzik azokat, s felajánlásaikkal ezek megol­dásában akarnak segíteni. Is­meretes, a csapágygyári re- j konstrukció nagy feladatot je­lent; a gyár munkáshiánnyal küzd, ezért a terv teljesítése is erőfeszítéseket követel a kol­lektívától. Hogyan volna hát mindegy, hogy a szocialista brigádok milyen vállalásokat tesznek és hogyan értékelik azokat. AZ ÜJ SZABÁLYZAT a szocialista munkaversenyről szóló kormányhatározat figye­lembevételével készült, ennek szellemében megváltoztatták a címek elnyerésének feltételeit is. Korábban egy brigád, ha teljesítette vállalását, évről évre haladt előre a magasabb fokozatok felé. Most ez nem így van, egy „fiatalabb” bri­gád is megpályázhatja a leg­magasabb címet. Szóvá is tet­te az egyik felszólaló: az arany fokozat elérését ne kös­sék újításhoz, hiszen erre nem mindegyik munkakör ad lehetőséget. Végül is úgy fog­laltak állást: minden, kollek­tíva annyit vállaljon, ameny­nyit teljesíteni is tud. Sőt, fel­hívták a figyelmet az egyéni vállalásokra, ez valahogy visszaszorult az utóbbi időben. Ahol nem lehet brigádot ala­kítani, lehetőséget kell adni az egyes emberek kezdeményező készségének. JELENTKEZETT AZ AZ IGÉNY IS, hogy a munkaver- seny-szabályzat érthető, vilá­gos, áttekinthető okmány le­gyen, hogy a brigádok a napi munka során önmagukat is értékelhessék, ellenőrizhessék. Az eddigi gyakorlat szerint a gazdasági év végén értékel­ték a brigádok felajánlásait, döntöttek a cím odaítélésé­ről. A jövőben is így lesz ez, azzal a különbséggel, hogy ezentúl negyedévenként mé­rik a^brigádok teljesítményeit. Ezzel mód nyílik az összeha­sonlításra, a hatékonyabb ösz­tönzésre. A KORMÁNYHATÁROZAT kimondja: a munkaverseny- mozgalom biztosítja a dolgo­zók politikai egyetértését és cselekvő közreműködését... A tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy a Diósdi Csa­págygyárban igénylik ezt. S. J. HÉV-sztori az adott szóról (Színhely: a szentendrei he­lyiérdekű vasút.) B ülekedés, pedig nem is vagyunk sokan. Mégis elkeseredett harc fo­lyik az első helyért. Legalább tízen szeretnének egy ajtónál elsőnek felszállni. Az egyik ablaknál négy is­kolás fiú ül, nézik a Dunát. Három nézi, a negyedik egy műanyag vonalzót szed izeire. A jelenet még a Római-part­nál is tart. A fiúk a romokat nézik, a „hős” pedig már a 20 centiméteres rovátka kör­nyékén tördel. Aztán megszó­lal a hosszú hajú, aki legbelül ül, s aki tornacipője orrával egész úton a hulladékgyűjtő dobozka fedelét pöcköli, amely éles csengő hangon szól min­den alkalommal. — Nem unatkozunk? — De igen — mondják a többiek. A pöckölős ötletes fiú. — Kártyázzunk! Az jó. A vonalzó tördelő mint­egy parancsszóra a hulladékot a táská­jába tölti, s egyúttal előve­szi a kártyát is a tankönyvek közül, visszatuszkolva egy ki­esni akaró műanyag zacskót, amelyben szemlátomást vala­milyen élőlény mozog. — Mit játszunk. Zsírt? — ötösleadást, vagy ... — Marhaság — mondja a pöckölős. — Ezekben semmi menő flanc nincs. Aki a piros királyt húzza, az leszáll és fut hazáig. Amazok hárman kitekinte­nek az ablakon, megfigyelve, hogy még csak Békásmegyer környékén jár a szerelvény. Szentendre még odébb van. — Na kezdjük — markolja fel a talont az ötlet szülője. — Jobbról balra megyünk, a többi meg van beszélve. rwt yúlnak-húznak, nyúl­8^|l nak-húznak, így megy UhJ körbe, míg a vo- nalzós látván, hogy már csak néhány darab kártya van tár­sa kezében, és amilyen sze­rencséje neki van, biztos most jön a piros király, így szól: — Szerintem jobb a makk ász. Arra fussunk. — Megroggyant a mókus, figyelitek? — közli hetykén a hosszú hajú. De kevernek, kezdik elölről. A vonalzós mindjárt elsőnek, legfelülről lehúzta a makk ászt, mint egy bűvész. A másik három röhög. — Kösd fel a nyúlcipőt, kis- pajti! — Kalásznál lejár a jegyed, táskát meg nem őrzünk, vi­szed azt is. A z persze nem szól sem­mit, ilyen helyzetben nem is lehet. Budaka- lásznál leszáll, hóna alatt a táskával és lassú galoppban megindul Szentendre felé. A többiek integetnek neki. F. B. Garázda barátok Nem tetszett a javaslata — leütötték A négy péceli fiatalember rendszeresen együtt járt szó­rakozni, csavarogni, s most együtt felelnek majd bűntet­tükért a bíróság előtt. Kocsis Lajos 23 éves segédmunkás, Mihály László 20 éves targon­cavezető, Tóth Gyula 19 éves hegesztő és Hortobágyi József 19 éves segédmunkás ellen ga­rázdaságért indított eljárást a rendőrség. A négy barát egy este be­tért a péceli kisvendéglő­be. Egyik ismerősük azonban nem akart velük tartani, mivel bent megpillantotta haragosát, Cs. Jánost, akivel a minap össze­verekedett. Kocsis Lajos fo- gadatlan prókátorként bele­avatkozott az ügybe, s ismerő­se ellenfelét kihívta az udvar­ra. A segédmunkás itt egy ökölcsapással leterítette a fér­fit, majd elszaladt. Később Cs. János asztaltársaságának tagjai kérdőre vonták Kocsist és barátait, az egyik vendég, B. Károly pedig javasolta, hogy hívják ki a rendőrséget. A négy barát ekkor B. Károly ellen fordult, üldözőbe vették, az utcán elgáncsolták, majd összeverték, rugdosták. Vissza­térve az italboltba, Kocsis egy üveggel akart Cs. Jánosra tá­madni, utolsó akcióját azonban a vendégeknek sikerült meg­akadályozni. A péceli garázdákat hama­rosan bíróság elé állítják. HETI FILMJEGYZET Harminckét nevem volt Huszti Péter, a Harminckét nevem volt főszereplője Bármely ábrázoló művészet egyik legnehezebb vállalkozá­sa, amikor ábrázolása tár­gyául és témájául olyan sze­mélyt választ, aki még na­gyon is élénken él az emberek, társai, ismerősei, barátai em­lékezetében. Ilyenkor szinte lehetetlen elszakadni az illető személyről élő, ható történe­tek, cselekedetek konkrét vonzásától. Csaknem remény­telen vállalkozás az is, hogy a művész — legyen bár festő, író, vagy éppen filmrendező — olyan művet alkosson, amely mind az egykori ismerősök, elvtársak, harcostársak emlé­keivel egybevág, mind pedig azok számára is hűen közve­títi az illető személy minden fontos, máig érvényes tulaj­donságait, jellemvonásait, el­veit, tetteit, akik nem ismer­hették. A kortársaknak talán minden kevés és szürke lesz, mert emlékeikben többet és színesebbet őriznek erről a személyről. A mai kor fiatal generációinak meg talán min­den kissé megmagyarázatla­nul marad, mert nem értik meg világosan, miért is volt az az illető olyan kiemelkedő egyéniség, akiről művészi al­kotásoknak kell szólni. A feladat tehát nehéz, de egyben megtisztelő és kötele­ző is. Még abban az esetben is, ha a fenti kettősség fenye­getne. Mert a nem teljesen ki­elégítő, nem mindenkit meg­győző alkotások is jobbak, mint ha nem beszélünk azok­ról, akik a közelmúlt történel­mét példamutató egyéniségük­kel formálták, Nevezetesen a filmmművészetben vagy ti­zenöt esztendőt kell visszake­resgélnünk az emlékezetünk­ben, ha olyan filmre aka­runk utalni, amely a ma­gyar munkásmozgalom két világháború közötti valamely vezető egyéniségét állította a középpontba. Várkonyi Zoltán filmje, a Schönherz Zoltánról szóló Különös ismeretetőjel volt az utolsó ilyen jellegű al­kotás, és azt bizony régecskén készítették. Most újra Itt van egy ha­sonló témájú film. Hollós Er­vin Ságvári Endréről szóló re­gényéből Keleti Márton ren­dezte. A Harminckét nevem volt azonban, noha egész sor konkrét eseményben ragasz­kodik Ságvári Endre szemé­lyéhez és cselekedeteihez, még­sem csak őróla szól. Elsődle­ges célja az, hogy érzékeltes­se, milyen is volt az a kor, amelyben az illegális kommu­nista mozgalomnak olyan nagyszerű vezető férfiai vol­tak, mint éppen Ságvári. A film, azzal párhuzamosan, hogy elénk tárja az ő színei, sokoldalú, okos és rokonszen­ves egyéniségét, Endre kap­csolatain át elvezet az 1944 ta- vaszán-nyarán történt ese­mények kulisszái mögé is, és hátteret, kontrasztot teremt a kommunisták tevékenységé­hez. Ha csak annyit tenne ez a film, hogy a jobb és hí- vebb megközelítést szolgálja, máris teljesítené fontos fel­adatát. Ám ennél többet tesz: bepillantást enged magába a mozgalomba egy igen súlyos politikai-történelmi szituáció harcai közepette. Ebben nem­csak Ságvári figurája (Huszti Péter alakítja szépen, egysze­rűen), hanem a köré csopor­tosított mellékalakok is segí­tenek. (Különösen a Tahi Tóth László alakította Kál­mán és Judit, Bodnár Erika megszemélyesítésében). Ami megemelhette és még hatásosabbá tehette volna a filmet, az tulajdonképpen két nem következetesen végigve­zetett koncepcionális megol­dásból fakad. Egyrészt jobban bele lehetett volna ágyazni a fontosabb figurák cselekmény- sorát a háttér szálai közé, s így aktívabb, harcosabb kom­munistákat ismerhettünk vol­na meg; másrészt nem kel­lett volna tartózkodni attól, hogy konkrét összecsapások­ban ábrázolják a kommunistá­kat és az őket üldözőket. Ez pergőbbé, érdekesebbé is te­hette volna a filmet, amely e hiányosságok ellenére is jól szolgálja a vállalt ügyet. Bohócok Ismét egy rendhagyó Fellini- film, amely bizonyára élénk vitákat, esetleg ellenérzéseket fog kiváltani, de feltehetőleg sok híve is akad majd. A Bohócok rendhagyó vol­ta elsősorban abban van, hogy egyáltalán nem játékfilm igénnyel készült, hiszen Fel­lini elsődleges célja az volt, hogy az olasz tv megbízásából amolyan dokumentumfilmet készítsen a cirkusz eltűnő vi­Befejeződött az üdülési főszezon 208 ezer szakszervezeti beutalt Befejeződött az idei főszezon a szakszervezeti üdülőkben. Május elejétől október elejéig 208 ezer személy, az erre az évre beutaltak több mint 60 százaléka nyaralhatott a szakszervezet vendégeként. Jótékonyan éreztették hatásu­kat azok az intézkedések, ame­lyek a nagy családok üdülését segítették elő, hiszen az üdü­lőknek majdnem 40 százaléka szülőkkel nyaraló gyermek volt. A jövőre elkészülő soproni üdülőszálló pedig 1973-ra még tovább javítja majd ezt az arányt. Tovább színesedik az utaz­va üdülők programja is. Mintegy 6000 beutaló szól a szomszédos szocialista orszá­gokba és Ausztriába, a köz­kedvelt üdülőhajók 19 500 ven­dége közül pedig sokan hajóz­hatnak Bécsbe, Pozsonyba, vagy az Ál-Dunára. lágáról és hajdani, ma már visszavonultan élő, hírességei­ről. Ez meg is történt, maga Fellini riporterkedi végig a színes filmet, s beszélget a cirkusz régi csillagaival, né­hol teljesen lezser stílusban, sőt, odavetetten, máshol ke­ményre és szigorúra megkom- ponáltan, ismét máshol meg- indítóan, érzelmesen vagy misztikusan. Ami a film leg­nagyobb fogása, az azonban nem ez a — néhol hosszadal­mas, ismételgető — riport-sor, hanem az a hatalmas zárócir- kuszkavalkád, amelyen újra felvonulnak a megszólaltatott régi, híres bohócok, s a mai legjobbak a nevettetés bajno­kai közül. Ez a szédületes, fergeteges, már-már fárasztó bohócparádé az igazi Fellinit mutatja, s rímel a 8 (és fél zá­rójelenetével, szinte azt bont­ja ki egyetlen óriási látomás­sá, amely egyben cáfolja is az alaptételt, mely szerint a cir­kusz haldokolna. Érdekes, szokatlan és nem könnyen emészthető film; nem a leg- kimelkedőbb Fellini-alkotás, de ezen is rajta van a mes­ter mágikus kezének nyoma. Takács Istvár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents