Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-08 / 212. szám

PE SI MEGY 1972. SZEPTEMBER 8., PÉNTEK 'kJCí,rlap Hat magyar vállalat a marseiíle-i vásáron A hónap második felében, szeptember 21-én nyílik a marseille-i nemzetközi vásár, amelyen hat magyar külkeres­kedelmi és exportjoggal fel­ruházott vállalat mutatja be termékeit. A 260 négyzetmé­ternyi magyar kiállítás áru­bemutatójának fontos célja, hogy ne csak Párizs környé­kén, hanem a dél-franciaor­szági vidékeken is megismer­jék a magyar ipar termékeit. A nagy kikötőváros hajó­zási vállalatainak figyel­mébe ajánlják a magyar daru- és hajómodelleket, s a sportolóknak vitorlás mo­delleket mutatnak be. A Ma­gyar Hajó- és Darugyár a ki­állítás idején szakmai napot is rendez, amelyen ismerteti termékeit, s a bemutatót fil­mekkel illusztrálja. Az előze­tes piackutatás alapján nagy érdeklődésre számíthatnak a magyar épület- és lakásfelsze­relési, díszítési áruk. Sokféle bútort, háztartási faárut, korszerű fűtőbe­rendezéseket vonultatnak fel. Az Országos Idegenforgalmi Tanács is részt vesz a mar­seille-i magyar kiállításon; gazdag anyaggal ismerteti a magyarországi turizmus lehe­tőségeit, a magyar népszoká­sokat, népviseleteket. Országos tanácskozás A Művelődésügyi Miniszté­rium szervezésében háromna­pos országos tanácskozás kez­dődött csütörtökön a nyíregy­házi tanárképző főiskolán az oktatással és az új tanév fel­adataival kapcsolatos kérdé­sekről. Az első napon az ok­tatás korszerűsítésén dolgozó négy tantervi bizottság ülése­zett. Ma a pedagógusképző in­tézetek— tanár-, tanító-, óvó­nőképző — főigazgatói tartják tanévnyitó értekezletüket. Ek­kor adják át a nyíregyházi in­tézet új könyvtárát is. A szom­bati tanácskozás napirendjén a testnevelés pedagógiai és mód­szertani kérdéseinek megvita­tása szerepel. Minisztertanács Intézkedések a lakásépítési költségek stabilizálására A cél: a rakodás fokozott gépesítése (Folytatás az 1. oldalról.) . Az építésügyi és városfej­lesztési miniszter az Orszá­gos Anyag- és Árhivatal elnö­kével együttes jelentést ter­jesztett a kormány elé az ál­lami lakásépítkezések költség­es áralakulásáról. Bár az el­múlt időszakban számos olyan állami és tanácsi rendelkezésre került sor, amelyek az indoko­latlan költségnövekedések megszüntetésére vonatkoztak, az áremelkedés nem kívánatos alakulásának megakadályozá­sa érdekében további követke­zetes intézkedésekre van szük­ség. A lakásberuházások meg­valósításúban több hatóság és többféle szervezet vesz részt. Helytelenül befolyásolta a költségek alakulását, hogy egyes esetekben a lebonyolí­tással foglalkozó vállalatok határozták meg — sokszor túlzott igényt támasztva —, hogy milyen felszereltségű, alapterületű, szintszámú s rendeltetésű épületrészeket tar­talmazó lakóházak kerüljenek kivitelezésre. . A Minisztertanács megálla­pította, hogy lakásépítkezések tervszerű megvalósítása érde­kében meg kell szüntetni a lakásberuházások gazdasági­műszaki előkészítésének hiá­nyosságait. Fokozni kell a köz­ponti ágazatirányítás és -ellen­őrzés szerepét. A kormány felhívta az illetékes állami szervek és tanácsok vezetőit, hogy a hatósági árellenőrzési tevékenység fokozásával is gondoskodjanak a javaslatok megvalósításáról. A Minisztertanács megtár­gyalta és elfogadta a pénzügy- miniszter, a külkereskedelmi miniszter és a Magyar Nem­zeti Bank elnökségének előter­jesztését a külföldi részvétellel működő gazdasági társulások létesítésének és tevékenységé­nek szabályozásáról. A vegyes vállalatok létrehozását a gaz­dasági társulásokról szóló, két évvel ezelőtt hozott törvény- erejű rendelet tette lehetővé. A kiadásra kerülő végrehajtá­si rendelkezések elősegítik a műszaki színvonal emelését, elsősorban a KGST-országok- kal való együttműködés foko­zása révén. Az ezt szolgáló eszközök sorában új és korsze­rű módszert jelent a vegyes érdekeltségek létesítése. A vegyes vállalatokban való részvételre körülhatárolt kör­ben és meghatározott feltéte­lek mellett lehetőséget kapnak a nem szocialista országokban működő vállalatok is. A kül­földiekkel közös gazdasági tár­sulások létesítésének és mű­ködésének szabályai megfelel­nek a nemzetközi gyakorlat­nak, összhangban állnak tár­sadalmi-gazdasági rendsze­rünk követelményeivel. A kormány megtárgyalta és jóváhagyólag tudomásul vette a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, az Országos Műsza­ki Fejlesztési Bizottság, vala­mint a kohó- és gépipari mi­niszter előterjesztéseit az anyagmozgatás, a rakodásgé­pesítés helyzetéről és további fejlesztésének feladatairól. Az 1969-ben hozott határozat nyo­mán számos vállalatnál emel­kedett az anyagmozgatás szín­vonala, de összességében a fejlődés nem kielégítő. Ke­vés olyan üzem- és mun­kaszervezési intézkedés tör­tént, amely az anyagmoz­gató gépek és berendezések jobb kihasználását, a szállítási utak rövidítését és a felesle­ges rakodások megszüntetését segítené elő. A helyes, ko­rábbi célok megvalósítására az anyagmozgatás és rakodás­gépesítés fokozottabb ösztön­zése szükséges. A kormány felhívta az érdekelt miniszte­reket, hogy a vállalatok szá­mára ezzel kapcsolatos irány­elveket adjanak ki. A kohó- és gépipari minisz­ter, a könnyűipari miniszter, valamint a közlekedés- és postaügyi miniszter jelentést terjesztett elő a folyamatban levő beruházások helyzetéről. A kormány a jelentéseket tu­domásul vette. Felhívta a mi­nisztereket, hogy az állami nagy-, célcsoportos és egyéb beruházásoknál fokozzák irá­nyító és ellenőrző munkáju­kat. Rendszeres beszámolta­tással, szükség esetén szank­ciók alkalmazásával és az egyéb lehetőségek jobb ki­használásával javítsák ez irá­nyú feladataik ellátását. A beruházási munka tapaszta­latait vezetői értekezleteken rendszeresen értékelni kell. A kormány tudomásul vette a Magyar Nemzeti Bank elnö­kének tájékoztató jelentését a gazdaságos export növelését elősegítő 1968—1971. évi be­ruházási hitelezési tevékeny­ségről. Megállapította, hogy az export növelését elősegítő hi­telezéssel kapcsolatos tapasz­talatok kedvezőek. A külügyminiszter előter­jesztése alapján a kormány határozatot hozott az ENSZ- közgyűlés 27. ülésszakára uta­zó magyar küldöttség összeté­teléről és tevékenységének irányelveiről, valamint a Nemzetközi Atomenergia Ügy­nökség 1972. évi közgyűlésén és az Egészségügyi Világszer­vezet Európai Területi Bi­zottságának ez évi rendes konferenciáján való részvé­telről. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Pesten járt a tanácselnök Gondok, tanév elején „Szerencsére megtakarítottunk 190 ezer forintot’ Annak idején beszámoltunk a helybeli lakosság példamu­tató összefogásával, jelentős társadalmi munkájával meg­épült kismarosi óvodáról. A tavalyi iskolaév végén megír­tuk azt is, hogy lezajlott az első tanévzáró a szintén újon­nan, s ugyancsak sok lakos­sági áldozatvállalással meg­épült kismarosi négytanter­mes iskolában, ahol a jövő tanév kezdetéig berendezik a napközit is, a kosztot pedig a szomszédos óvodából hozzák. MéHányoMk Iskolaév, óvodaév kezdeté­nek napjaiban keresem meg Krebs József tanácselnököt: mi újság? Éppen most jön Budapest­ről, a gázosoktól. — Ügy kezdődött, hogy ami­kor az óvodát építettük, kap­tunk ugyan gáztűzhelyet is — a Művelődésügyi Miniszté­rium ajándékát —, de nem ment minden egyszerre: az üzemeltetéssel még várnunk kellett, s tavaly év végéig fa­tüzeléssel főztünk. A tanács­tagok meg a szülők azonban már a tavalyi jelölőgyűlése- ken szorgalmazták: főzzünk az új iskola napköziseinek is. A két új intézmény egymás tőszomszédságában van, egyik­ből a másikba átvinni a kosztot nem gond — gondol­tuk, s megszületett az elhatá­rozás: megoldjuk! Júniusban a Pest megyei Tanács műve­lődésügyi osztályától kaptunk plusz béralapot, meg negyven­ezer forintot az induláshoz. Méltányolták a szülők, a la­kosság aktivitását, s hogy az elmúlt évben fejlesztési ala­punk kilencven százalékát, költségvetésünk 30—40 száza­lékát oktatási célokra fordí­tottuk. — De . segített más is, ,Az Express tábor vezetője ren­delkezésünkre bocsátott ötven darab műanyag kárpitozású széket, ebédlőasztalokat, kitű­nő állapotban, meg nyolc da­rab hullámpalát. — Hogy az mire kellett, ar­ról később; folytassuk egyelő­re a derűsebb résznél: a Pest megyei Vendéglátóipari Vál­lalat vezérigazgatójának kész­ségességét bizonyítja, hogy ő is felajánlott ötven darab szé­ket, tíz darab négyszemélyes ebédlőasztalt. A gázüzemelte­téshez szükséges szerelési Turistaként - nem hivatalos látogatáson Osztrák vendégek a megyeházán Alsó-Ausztriai néppárti képviselők és tartományi kép­viselők — köztük Andreas Maurer, Alsó-Ausztria tarto­mány kormányelnöke és fe­lesége — huszonkilenc tagú turistacsoportja érkezett — az IBUSZ szervezésében — szerdán hazánkba. A három­napos turistaút első napján Győrrel ismerkedtek, majd felkeresték a Dunakanyart, Esztergomot és Visegrádot. Tegnap délelőtt nem hi­vatalos látogatást tettek a Pest megyei Tanácson. Megtekintették a gazdag tör­ténelmi múltú épületet, majd dr. Mondok Pál országgyű­lési képviselő, a Pest megyei Tanács elnöke kötetlen be­szélgetésen fogadta a politi­kusokat. Ezen jelen volt Tausz János, az IBUSZ ve­zérigazgatója, Pest megyei országgyűlési képviselő, Arany István, a Pest megyei Tanács vb-titkára, Pogány Miklós, az OTP Pest megyei igazgatója, megyei tanácstag és a Pest megyei Tanács több osztályvezetője. Dr. Mondok Pál adott rö­vid tájékoztatót a megye földrajzi és demográfiai hely­zetéről, sajátos településvi- szonyairól, az ezekkel össze­függő tervekről, eredmények­ről és gondokról. Szavait ér­tő figyelem kísérte. „Szom­szédok vagyunk, elég jól is­merjük egymás életét, de ta­lán mégsem eléggé”, mondot­ta, s ezeknek a szavaknak az igazsága önmagában is ma­gyarázhatná az érdeklődést. Alsó-Ausztria tartomány azonban — bár közvetlenül nem szomszédos hazánkkal — Pest megyéhez sokban hasonló helyet tölt be az országban. Szívében feleszik az osztrák főváros, miként Pest megyé­ben Budapest, s így mégin- kább érthető a figyelem, amely a tájékoztatót övezte. Franz Stagier képviselő mindezt így fogalmazta meg: „A Pest megyei gondok sok­ban gondok Alsó-Ausztriá- ban is”, s a gondolatot And­reas Maurer továbbfflzte: „A megoldásra váró kérdések szinte teljes mértékben azo­nosak itt is, ott is.” A beszélgetés során jófor­mán egyetlenegy témát sem lehetett úgy érinteni, hogy ne került volna azonnal szóba az új tanácstörvény. Akár a lakásépítés, akár az egész­ségügyi ellátottság, akár az óvoda- iskolaügy volt a téma, konkrét példák támasztották alá dr. Mondok Pál szavait: „A decentralizációt nagyon helyesnek tartjuk, számos olyan helyi kezdeményezés bontakozott ki a községek­ben, városokban a rövid két év alatt, ami azelőtt jórészt ismeretlen volt.” A községek, városok önál­lósága, az állami segítség és a helyi erőforrások — a kérdések jelentős része ehhez a témakörhöz kapcso­lódott. Ludwig Siegried, Al­só-Ausztria tartomány kor- mányelnök-helyettese el­mondotta, a Bécs környéki községekből a fővárosba ugyan „csak” mintegy 80— 100 ezer ember ingázik (szemben a Pest megyei mintegy 160 ezerrel!), de gon­dot ez is jelent. A tartomány népessége megközelítően azo­nos Pest megyéével, s maga­sak a kommunális-kulturális igények is. Pest megye szép eredményeket ért el, de ezt hogyan csinálják? Ki viseli például az iskolák, a kórhá­zak, szakorvosi rendelők, óvo­dák építési költségeit? Franz Stagier az iránt ér­deklődött, hogy ki tartja fenn a különböző iskolákat, intézményeket, mi a szerepük általában a városi és községi tanácsoknak, és mi a szerepe a megyei tanácsnak? A kérdések egy részéből is kitűnt, hogy alapvetően más a mi társadalmi rendszerünk, számos eredményünk elisme­résre méltó, de első hallásra — miként is van ez, hogy csináljuk — nehezen érthető. A tegnapi beszélgetés azon­ban azt is jelezte, hogv a kü­lönböző rendszerben élő né­pek közötti eszmecsere köze­lebb vihet egymás jobb meg­ismeréséhez. D. G­Legalább egy tállal — Mi megtettük, amit mi tehettünk: a gyerekek létszá­mának csökkenése folytán összevontunk két osztályt, a felszabadult tanteremből nap­közis ebédlő lett, a felszaba­dult „tanerőből” napközis pe­dagógus, s a szigorú KÖJÁL- és tűzrendészeti előírásoknak megfelelő feltételeket is bizto­sítottunk. Mint kiderült: kü­lön kis építményt kellett fel­húznunk az óvodai konyhától megszabott távolságra, mint­hogy két gázpalack üzemel, s további kettőt tartalékolunk. Ez a miniépület ötvenezer fo­rintba került, és ezt tetőztük be az imént említett ajándék­hullámpalával — aztán vet­tünk még egy hűtőszekrényt az óvodába, aztán négyezer forintért ételhordókat, aztán külön megrendelésre gumike­rekű kézikocsit csináltattunk (pontosan olyan nyomtávval, hogy sárban-hóban elférjen a járdán). Az ételhordókat az óvoda meglevő, gyönyörű konyhai mosogatójában tiszto­gatják, az étkezőedényt vi­szont a napköziben, így hát (szintén KÖJÁL-előírás sze­rinti, csempézett, meleg vizes) mosogatót építtettünk az isko­lai napköziben is. Szerencsére megmaradt tavalyról százki- lencvenezer forintunk meg­takarításként, részben a tár­sadalmi munkáknak köszön­hetően! A költségek-nem okoz­tak gondot. De, úgy látszik, semmi­ből nem maradhat ki az akadályverseny; minek firtas­sam most már, ki hibájából — végül is a hivatalos óvoda­kezdés augusztus 28-i dátu­mát el kellett halasztanunk. Nem becéztek a szülők a plusz négynapi vakációért, s ez ter­mészetes: mindannyian bejáró dolgozók. Azután kiadtam az „ukázt”: ha a patakparton is, főzni kell a kicsiknek! A fő­zőnő — mellesleg a sógor­nőm — nem lelkesedett érte, de megtette: lakásának kony­háján főzött ötven gyerekre és hat felnőttre, hogy legalább egy tál meleg ételük legyen. — Ma reggel azért utaztam be Pestre, hogy felderítsem: miért hagytak faképnél a sze­relők, amikor legutóbb azzal mentek el: megnézzük a bra­zil—magyart, másnap jövünk, s azóta se szó, se beszéd, el­tűntek. Ma Pesten sütötték ki, hogy nem volt dissousgázuk a hegesztéshez. Szóltak volna: szerzek. Akár kölcsönbe, Nagymarosról, a maszek fű­tésszerelőtől, adott volna — ha már a TIGÁZ-nak ilyen gondja van, azaz a mi gyere­keinknek ... Ma végre kijöt­tek, ideiglenesen üzembe he­lyezték a konyhát, holnap pró­bafőzés, egyelőre az óvodá­soknak. De kell a meleg étel az iskolásoknak is, összesen kilencven gyereknek és a pe­dagógusoknak. A TIGÁZ megígérte: szeptember hete­dikén véglegesen bekötik a gázt. Addig hiszek nekik! „Nincs féheheszélés” — Persze, mindez semmiség. Ha megvan. De bizony ez nem város, ahol el lehet bújni, ez falu. Itt mindenki bejön a ta­nácselnök lakásába, minden gondjával-bajával, itt nincs félrebeszélés, ami probléma, azt meg kell oldani. Különös­képpen olyan tettrekész lakos­ság esetében, mint a miénk. Hát ezért vagyok kiborulva, ezért lótok-futok — s ezért várnám el a szerelő vállalat­tól ugyanezt a gondosságot. Különben: a szerelők tisztes­ségesen dolgoztak, vigyázva az újonnan festett konyhára — csak nem mindig jöttek idő­ben. S ha vállalatuk helyett magyarázkodom — ez aligha pótolja a gyerekek ebédjét. De hát az ilyesmi hozzátarto­zik a mi hétköznapjainkhoz. Ügy látszik. Péreli Gabriella Ősznyitány előtt a monori járásban Felkészültek a gazdasagok a soron következő munkákra Az aratás elhúzódása az őszi munkák torlódását hozza a mezőgazdaságban. Különösen az északi járások kerültek kedvezőtlen helyzetbe ezáltal, de a megye más területein sem ígérkezik könnyed fogla­latosságnak a talajelőkészítés, vetés, őszi betakarítás teendő­je. Erről tárgyalt tegnap az MSZMP monori járási végre­hajtó bizottsága is. A járás termelőszövetke­zetei ez ideig a learatott gabonaterületük 75 száza­lékát tisztították meg a szalmától és hozzáfogtak a tarlóhántáshoz, szükség szerint a mélyszántás­hoz. Gondoskodtak az őszi ve­tések alá szükséges műtrá­gyáról is. Azokban a gazda­ságokban, ahol a saját ter­mésű gabona gyengébb minő­sége miatt nem alkalmas ve­tőmagnak, beszerezték a szük­séges készleteket. Az őszi ve­tésekhez megfelelő mennyisé­gű gép — szám szerint 46 — áll a gazdaságok rendelkezé­sére. Az ősz nyitányának legna­gyobb munkája kétségtelenül a kukorica betakarítása lesz. A tsz-ek 4772 hektáron ter­melnek tengerit, s az előzetes termésbecslés szerint mintegy 37 mázsás hektáronkénti át­laghozamot várnak. A csapa­dékos és hűvös időjárás kés­leltetheti a kukorica érését, ez a körülmény pedig a munka iramát fokozza majd. Ezért a gazdaságok máris ké­szenlétbe állították teljes gépparkjukat. Átvizsgálták, kijavították a szárítóberendezéseket is, hogy elejét vegyék a nedves ter­mény minőségromlásának. A szárító kapacitással nem ren­delkező gazdaságok pedig fel­vették a kapcsolatot a felvá­sárló vállalattal, kérték, hogy a kukoricát nyomban törés után vegyék át. Ez esetben a vállalat végzi el a szárítást. A silókukorica betakarítását már a napokban megkezdte számos gazdaság. A számítá­sok szerint idén csaknem ki­lencezer köbméter, igen jó minőségű szilázstakarmányt készítenek a termésből. A monori járásban mintegy 400 hektár területen termel­nek burgonyát, amelynek egy részét — részesművelésben — a tagok szedik, a fennmaradt területen burgonyakombájnok és forgóvillás szedőgépek dol­goznak. Ugyancsak részes mű­velésre adták ki a zöldségmű­velés és betakarítás teendői­nek zömét. Mint a járási hivatal fölmé­rése és a párt-végrehajtóbi­zottság tanácskozása megálla­pította, a monori járás gazdasá­gai felkészülten várják az időszerű mezőgazdasági teendőket. S ha valamelyest könnyebb dolguk is lesz, mint az északi járások gazdáinak — leg­alábbis az előkészületek si­mábban zajlanak —, az őszi munkák az aratáshoz hasonló próbatétel elé állítják őket. munkát még tavaly március­ban megrendeltük a Fővárosi Javszer Vállalatnál. A terv gyorsan elkészült, de aztán a Javszernek ezt a területet el­látó részét a hajdúszoboszlói főnökségű TIGÁZ-hoz csatol­ták. Hogy a bonyodalmak ez­zel is kapcsolatosak-e, kár lenne firtatni, mert ha ^ igaz, most már valóban elkészül­nek.

Next

/
Thumbnails
Contents