Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-06 / 210. szám

SZEPTEMBERI JEGYZET A *P E S T M E’&Y'E'l H Í-R t A P K Ü l Ö N K-I<A D Á!<$ A XIV. ÉVFOLYAM, 210. SZÁM 1972. SZEPTEMBER 6.. SZERDA NAGY SZAVAK NÉLKÜL Az eredményekről BESZÉLGETÉS AZ ÜLLŐI VB-TITKÁRRAL Ötvennel bővítették a férőhelyek számát az üllői óvodában Lehoczky Károly üllői vb- titkárral a Szövetkezet utcá­ban találkoztam a gyalogjárda építését ellenőrizte. Együtt mentünk tovább, a község fej­lődéséről, és a jövő feladatai­ról beszélgetve. — Az elmúlt nyolc évben 7850 négyzetméter szilárd bur­kolatú járdát építettünk. Ál­lami támogatással, több mint egymilliós költ­séggel kiépítettük a község legmélyebb pontján fekvő Rákóczi utat, amelyet be­ton vízlevezető árokkal szegélyeztünk. Nagy feladat volt, de mivel a Rákóczi út egyben összekötő út — a Széchenyi utcát köti össze az Állomás utcával — a tanács helyesen intézkedett, mikor ennek az úttestnek a burkolását határozta el. Ezen­kívül három utcában gyalog­járdát építünk. Az egyik, a Széchenyi utcában már készen van, a Szövetkezet utcában most dolgoznak brigádtag­jaink, és következik majd a Vörös Hadsereg út kijelölt szakasza. Ha a község fejlődé­séről beszélünk, nem hagyhat­juk figyelmen kívül a III. öt­éves terv időszakát. Ebben az í Kovács felvétele időben épült a sportpálya, a közvilágítási lámpák száma 300-zal emelkedett, öt autó­buszvárót építettünk. Az óvodai f V őhelyeket hetvenöttel bővítettük, s ezzel egy időben mintegy 300 adagos központi főző­konyhát létesítettünk. A tanács szorgalmazására két, korszerű zöldségesbolt épült, s megnyitották a máso­dik húsboltot. A negyedik ötéves terv kez­detétől újabb eredmények szü­lettek. A tanács kezdeménye­zésére az ÁFÉSZ olajkutat, ön- kiszolgáló boltot, emeletes szolgáltatóházat épített. Fejlődött az egészségügyi ellá­tás, már gyermekorvosa is van a községnek. A harmadik kör­zeti orvosnak szolgálati lakást biztosítottunk, szerveztünk egy negyedik óvónői állást és újabb védőnői körzetet alakí­tottunk ki. Az I. számú óvodá­nál további ötvennel emelke­dett az óvodai helyek száma. A fejlődéshez tartozik — a bolthálózat bővítésén kívül — az ÁFÉSZ által készített eme­letes épület, amelynek föld­szintjén rövid időn belül kor­szerű étterem nyílik, az eme­leten pedig irodák lesznek. — Az elért eredményekhez hozzájárult a lakosság támoga­tása, de mindenekelőtt az igen jól működő szövetkezet, az ÁFÉSZ segítsége; ugyanezt re­méljük az egyre jobban fej­lődő Kossuth Tsz-től is. — A jövőt illetően, célkitű­zéseink világosak. A IV. ötéves tervben két nagy feladatot kell meg­valósítanunk; az egyik az új iskola, a másik: a köz­ségi vízmű felépítése. Mind a két feladat elő van készítve, de csak a tervben megállaDított időben és az anyagi fedezet teljes biztosítá­sa után foghatunk hozzá. Az iskola építésénél bízunk a la­kosság támogatásában, mert társadalmi munkával meg­gyorsíthatjuk az építkezés temnóját és csökkenthetjük a kiadások összegét — fejezte be tájékoztatását Lehoczky Károly. Gyermekünk védelmében Nemcsak az iskolák, de az utak is tele vannak gye­rekekkel. Legféltettebb kincsünk — gyerekünk — élete most fokozottabb baleseti veszélynek van kitéve, mint máskor. Izgulnak, rohannak, valóságos lázban égnek! Ezért figyelmetlenebbek is, mint máskor, mint általá­ban. A monori gimnázium felől négy diák kézilabda-ka­pufát cipel, elfoglalva a fél utat. Alig odébb, két kis­gyerek játszogat. Sörösüveget pergetnek az üvegsima aszfalton, oda-vissza egymásnak, majd átrohannak a táskájukért, ami ki tudja, mióta hever a fák alatt. Az üllői transzformátor környékén a KPM-től oly sokszor megígért zebrafelfestés most is elmaradt. A gyerekek, mint az olimpiai sprinterek, állnak futásra készen mindkét oldalon, majd az egyik hirtelen kiug­rik. Fékcsikorgás, szinte füstölnek a kerekek ... Sze­rencsére, még idejében sikerült a pótkocsis teherau­tónak megállnia! Vecsésen, a kerékpárossávon két hátitáskás leányka ballag a túloldalt kémlelve. Át akarnak menni, de a gépkocsik tucatjai nem engedik. Autók, kamionok ro­hannak el mellettük, félelmetes dübörgéssel. És ez így van mindenütt. Megkezdődött a tanítás. Gyerekek jönnek, mennek itt is, ott is. Figyelmeztessük, intsük őket óvatosságra, tanítsuk a helyes közlekedésre, főleg az átkelések rend­jére. Most még nem késő, még nem történt baleset. Az elmúlt évben Vecsésen, a Vöröshadsereg úti isko­la egyensapkás és tárcsás úttörői szép példáját adták egymás segítésének. Az iskolánál lévő zebra két olda­lán, tárcsáik feltartásával lassították — leállították — a forgalmat, ha gyerekek jöttek, mentek. Néha-néha egy-egy rendőr is melléjük állt. Jó lenne, ha ezt a moz­galmat felújítanák. A rádióban is hallottuk, a helyi pedagógusok is java­solják a gyerekek túlterhelésének csökkentését. Ám, mit sem ér a miniszteri utasítás, az igazgatók, a taná­rok törekvése, ha a szülők'— gyerekeik képességeit túl­becsülve — egymással versengve, újabb és újabb kü­lönórákra járatják őket. Zenére, nyelvoktatásra, kü- löntornára stb. Régi, gyakorló pedagógusok tanácsolják, kérjék ki a szülők a tanító néni vagy az osztályfőnök véleményét, mielőtt a gyermeküket különórára beíratják, és ne fe­ledjék el: a túlterhelés előbb-utóbb idegrendszeri zava­rokat pálthat ki! Márpedig gyermekeink testi épségét, idegrendszerét védenünk kell, most, amíg lehet, amíg nem késő! Kovács György DIÁKOTTHON VASADON Tanyáról a kollégiumba 1972. JANUÁR ELSEJÉN megszűnt a vas.adi mezőgaz­dasági szakiskola. Halásztel­ken központi iskolát létesítet­tek, elfért ott a vasadi, egyre kisebb létszámmal rendelke­ző szakképző is. Az épület üresen maradt. A tanácsi és pártvezetők fejében már ak­kor ott motoszkált a gondo­lat: jó lenne itt kollégiumot berendezni a tanyai gyerekek­nek. Ez akkor még csak egy ötlet volt, sok más is követte, például az, hogy legyen egészségügyi intézmény az épületben. Végül is a megyei tanács elé került a dolog, s Csakhamar megvalósításra vá­ró feladat lett a tervből: a ré­Pista bácsit hallgatjuk A monori öregek napközi otthonában Csendes, békés, nagy családi otthonra hasonlít Monoron az öregek napközi otthona. Az asztalok körül üldögélnek és beszélgetnek. Az ebéden már túl vannak, jó is volt, elég is volt — mondják, és dicsérik az elmúlt napokban terítékre ke­rült ételeket. Aztán másra terelődik a szó. Megtudom, hogy most ünnep­ük a kedves, öreg Brabander Pista bácsi születésnapját. Iduska és Marika, a gondozó­nők már elkészültek a friss, sajtos, ropogós sütésével; Pis­ta bácsi, aki az előbb, mint a kámfor, tűnt el, már előkerült. Kezében egy fonott demizson. „Ha már megünnepelnek, csengjen a pohár is.” Es koc­cintanak. Huszonkét pohár emelkedik a magasba. Jó egészséget! — Mit is kívánhat­nánk egymásnak, mint ami­nek már a leginkább híján van az öregedő, de még in­kább az öreg ember — mondja kedvesen egyik beszélgető partnerem. Pista bácsi borral kínál, azután leül velem szem­ben. Nagy, sötétkék szemeit könnyek homályosítják. — Restellem, mindjárt el­múlik, szokatlan a cigaretta ... Ötvenhárom éves házasok le­szünk október 19-én. Jó fele­ség, hűséges társ. Hét gyere­ket hozott a világra. Egy fiúnk, egy lányunk nőtt fel, a többit elvesztettük, öt uno­kánk van ... Hetvenkét éves a feleségem. Most már csak úgy mondom, anyus. Régen, ha jó kedvünk volt, ha névnapja volt, úgy szólítottam, Tériké. Terikémet kórházba vitték a mentők ... Erős ez a cigaretta, no, még meg is köhögtet... Bár veszekedne velem ... Ha igaza volt, én mindig hallgat­tam. ötvenhárom évet vele. már el sem tudom képzelni nélküle ... Mintha vele együtt születtem volna ... — Tetszik tudni — teszi hoz­zá —, jeles napon születtem én, 1895-ben: István király napján. Akkor Monoron négy mozsárágyút sütöttek el a tisz­teletére. No, erre az ágyúlö­vésre születtem meg én — így mesélte szegény jó anyám. Rá­adásul vasárnap is volt, haj­nali 4 óra. Ezek után nem cso­da, ugye, hogy engem is Ist­vánnak kereszteltek. Én voltam a negyedik, utánam még hét következett. Apám, nagyapám oék volt. Mi más lehettem vol­na én is? Kilencéves koromra már a kifliformálást, a zsem­lekerekítést. a fonott kalács csavarását is kezemre bízták, oedig olyan csenp volt még a kezem ... Mégis sz°n kifliket kanyarítottam. ötvennyolc évig álltam a dagasztóteknő és a kemence mellett. Még a legutóbbi időkben is két és fél °zer kiflit formáztam naponta. Jó volt... Nem lehet elfelejte­ni, nem is fogom, benne van a kezemben, a gondolatomban, még az álmomban is. Huszon­négy órából én húszat dolgoz­tam. És fáradt soha nem vol­tam. Nem is értem ... Látja, mégis megéltem a 77 évet. — Éljen a 77 éves Pista bá­csi! — köszöntik innét is, on­nét is. — Köszönöm, köszönöm ... Apám, a bátyám, és képzelje, a nővérem is 77 évet élt... Anyám 93-at. Szép az élet, de szebb lenne, ha a feleségem meggyógyulna. Akkor még ér­demes lenne sokáig élni. Négy óra van. Vége a szép, családias ünnepnapnak, amely­nek melegét az öregek maguk­kal viszik otthonukba. Fekete Gizella Házifoci A Monori Állami Gazda­ság KISZ-szervezeteinek házi labdarúgó-bajnokságá­ban megtartották a vissza­vágó mérkőzéseket. Ered­mények: Ipari üzem—Dá­nos 1:2, Gomba—Szentmar - tonkáta 5:6, Szárazhegy— Csévharaszt 3:4. Az első he­lyen Csévharaszt áll, mind­két mérkőzését megnyerte. A legtöbb gólt eddig a ká- tai Kiss László érte el, ki­lencszer zörgette meg az el­lenfél hálóját. gi mezőgazdasági szakiskola helyén legyen általános isko­la, diákotthon. A monori já­rásban nem kevés az olyan gyerek, aki kilométereket gyalogol a tanyáról az isko­lába, térdig hóban, bokáig sárban, néha órákon át. Sok a külterület: Tetepuszta és Farkasd, Tövespuszta és Szent Imre telep, s Vasad ta­nácsa is jó néhány lelket számol külterületén. A kollé­giumra tehát szükség volt. Három és fél millió forint kellett hozzá, fele felújításra, karbantartásra, fele felszere­lésre. Meglett az is. Hétfőn délelőtt a vasadi művelődési otthonban megtartották a tanévnyitót. VIDA GYÖRGY, a Vasad községi közös tanács elnöke mosolyogva nyugtázhatta: az évnyitóra jóval többen jöt­tek él, mint amennyire szá­mítottak. Gombáról, Sülysáp­ról, Nyáregyházáról, Vecsés- ről, olyanok is, akik nem íratták be a gyereküket. Jöt­tek — érdeklődni, nézelődni. Hogy milyen is ez a kollégi­um, hogy is lesz majd „meg­szervezve” a dolog. A Gom­bához, Nyáregyházához tarto­zó külterületek lakói egy per­cig sem idegenkedtek a terv­től, menjen csak a gyerek, jó dolga lesz ott. Szombaton ha­zajön, hétfőn reggel vissza­megy, nyugodtan tanulhat, vigyáznak majd rá. A vasa- diaknak először nem nagyon tetszett a kollégium dolga. „Úgyis megy majd katonának, ott megszokja a közösséget, most maradjon itthon!” „Ki vigyáz a jószágra, ha egész héten oda van a gyerek?” Olyan is akadt, aki az okos és szelíd érvelésre kifakadt: „Nem azért nevelem én a gyereket, hogy elhurcolják tőlem!” Végül is győzött a józan mérlegelés: -a tanyai iskolákban osztatlanul tanul­nak, nincs nyelvi oktatás, két gyereknek ezért nem jutott hely a felsőbb oktatási intéz­ményben az idén. A kollégi­um iskolájában külön osztá­lyok lesznek, televíziós és nyelvi órák, délután felügyelő tanárok mellett készülhetnek a gyerekek a másnapi órák­ra. A diákotthon szobáinak berendezése kedves, és nem­csak praktikus, de már-már szinte luxusnak tűnik, hogy minden szobához külön zuha­nyozó és fürdőszoba tartozik. Tanyán ehhez hozzájutni le­hetetlen. Emeletes heverők, szőnyegek a fényesre kefélt parketten, szekrények, min­denkinek. Tágas ebédlő, a konyha a legmodernebb vil­lamos berendezéssel ellátva A tantermekben méretre ál- ütható asztalkák és székek. Az iskola a járás szemléltető eszközökkel legjobban ellá­tott iskolája — ...SZÓVAL SZOMBA­TON úgy kell befejezni a ta­nításit, hogy a fél egyes buszt elérjék a nyáregyházi gye­rekek. — És mikor ebédelnek? Ar­ra már nem lesz idejük, éhe­sen meg mégsem engedhetjük el őket! — Ha tízperces szünetek helyett ötperceseket tarta­nánk ... — Hétfőn pedig gyakorlati óra testnevelés... Ezekre nem kell különösebben ké­szülni ... Sárit z József né, az iskola és a diákotthon igazgatónője jegyzetel, érvel, meghallgat. A nevelők ötleteket adnak, egyeztetnek, papírok és me­netrendek hevernek az aszta­lokon. A tanári szoba egyelőre ideiglenes helyen van, szűk és zsúfolt, mert a tantestület és a „gazdálkodás” ide húzó­dott be. Az „Igazi” tanáriban ugyanis a FÜSZÉRT szállít­mánya kapott helyet. Még nincs készen minden, a Tö- VÁL szakemberei az utolsó simításokat végzik, hogy a hétfői költözéskor minden a helyén legyen. Itt-ott még csiszolják a parkettet, a tor­nacsarnokban kibontatlan csomagok és ágyneműhalmok tornyosulnak. Akad még munka és megbeszélnivaló, bőven. Hétfőn 63 kisdiák érkezik. Addig meg kell lennie az óra­rendnek. üzemelnie kell a konyhának, biztosítani kell a gyerekek hét végi hazautazá­sát ... A RÉGI KÜRIA a tanyai gyerekek második otthonává lesz. Az előcsarnok zöld bur­kolólapjain színes vadászjele­netek, pufók kőszobrok a parkban — ez a múlt. A je­len: rózsák és malterosládák. A jövő pedig: korszerű, jól felszerelt iskola és diákotthon sok kis tanyai távgyalogló­nak, akik egyelőre 63-an van­nak, de lesz majd hely a töb­bieknek is. (k. zs.) TUSKE Sok vevőt visszariaszt Gyomron, a Steinmetz kapitány úton, a tanácsháza közelében, igen csúnya ál­lapotban található egy zöldséges boltocska. Szólni kell róla, mert valósággal kirí a környezetből. A szomszédos üzletek fényes kirakatai közt úgy fest, mint egy útszéli bogáncs- kóró. A bolt utcára néző faláról embermagasságig lehullt csaknem minden vakolat. A kirakat is rozo­ga állapotban van. Nincs feltüntetve az sem, hogy mikor nyit és mikor zár az üzlet, sőt még a cégtábla is hiányzik a homlokzatáról. Ügy lehet, talán szégyellték kiírni, hogy melyik vállalat, illetve társulás vallja ma­gáénak. Meg kell mondani azt is, hogy benn igen szép áru fogadja a vásárlókat. Az el­árusító nagyon kedves és barátságos. Sajnos azonban, a bolt ilyen elhanyagolt ál­lapota rossz benyomást kelt minden járókelőben, s igen sok vevőt visszariaszt a vá­sárlástól. (—ky) Háziasszonyok öröme Bolt a gyárban — Kérek tíz deka felvágot­tat, egy kiló cukrot és egy kiló kenyeret. Ezt a kérést a Maglódi Vas­ipari Vállalat házi kisboltjá­ban hallottuk a minap, ami­kor ott jártunk. Jámbor lmréné, a bolt ve­zetője elmondta, az ÁFÉSZ a közelmúltban rendezte be bú­torokkal, hűtőgépekkel a ren­delkezésre bocsátott helyisé­get. A dolgozók mindennap itt reggelizhetnek, hiszen ka­kaó, tej, tejföl állandóan kap­ható. Naponta elfogy egy mázsa kenyér. Ennek különösen a háziasszonyok örülnek na­gyon, hiszen nem kell sorba- állniuk. A bolt reggel fél hét­től délután 2-ig tart nyitva. Naponta kétszázan térnek be ide reggelizni, vásárolni. A választék jónak mondha­tó, elégedettek az üzem dolgo­zói. Ehhez hozzájárul az is, hogy Jámborné mindig ked­vesen, mosolyogva szolgálja ki a betérőket. (gér) INTÉZKEDTEK Válaszol az illetékes Lapunkban augusztus 31-én Miért sötétek a monori ut­cák címmel cikk jelent meg. Ebbe többek között Olasz József né, Monor, Attila u. 24. szám alatti lakos panaszát is belefoglaltuk. Az alábbiakban közöljük az illetékesek szer­kesztőségünkhöz érkezett vá­laszát azzal a megjegyzéssel, hogy örülünk a gyors és ered­ményes intézkedéseknek! A folyó hó 31-én megjelent cikkükben szereplő közvilá­gítási hibát időszakos zárlat okozta. Szerelőink a hiba ki­javítását 25-én megkezdték és 29-én befejezték. A hiba kija­vításának elhúzódásához nagy­ban hozzájárult a helytelen bejelentés. Kérjük a fogyasztókat, hogy a hibát ne az utcán látott dolgozóknál, hanem az erre illetékes hibacímfelvevőnél, munkaidőben, Monor, Deák Ferenc út 12. szám alatti kiren­deltségünkön személyesen vagy írásban jelentsék be. Na­gyobb kiterjedésű hibákat munkaidő után is be lehet je­lenteni a 8-as számú telefon­számon. A bejelentések megkönnyí­tése céljából kirendeltségün­kön postaládát fogunk felsze­relni. Kiss Sándor kirendeltségvezető, MAI MŰSOR Maglód: A kaktusz virága. Nyáregyháza: Jöjjön el egy kávéra hozzánk. Vecsés: A zeppelin.

Next

/
Thumbnails
Contents