Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-06 / 210. szám

1973. SZEPTEMBER 6., SZERDA PEST megyei Miriam Egy bizottság a tanács mellett „így kézben tudjuk tartani a varost Pest megye fiatalkorúakkal foglalkozó ügyésze lapunknak a közelmúltban adott nyilat­kozatában a többi között eze­ket mondotta: „A fiatalkorúak bűnözésének megelőzésében jelentős szerepet töltenek be a tanácsok mellett működő gyermek- és ifjúságvédelmi albizottságok.” Este fél nyolc van. A mozi előtt három ember találko­zik. Várnak, nézelődnek, az­tán indulnak tovább. Végig­sétálnak a Duna-parton. Min­denkit ismernek, ha nem sze­mélyesen, akkor látásból. Azonnal „kiszúrják” az ide­gent. Figyelnek. Betérnek az éttermekbe, a kocsmákba... A hivatalos iratok ezt az esti körsétát így jelölik: Szent­endrén, a városi tanács mel­lett működő gyermek- és if­júságvédelmi albizottság dol­gozik. Így, egyszerűen: dolgo­zik. Az egyik legjobb Az emberek talán azt sem tudják, hogy ilyen albizottság egyáltalán létezik. Pedig a szentendrei a megyében az egyik legjobban, legeredmé­nyesebben dolgozó albizott­ság. Elnöjte ár. Véghelyi Tibor- né, nyugalmazott pedagógus. — Tíz éve, amikor először tanácstaggá választottak, s megbíztak az elnökséggel, az albizottságnak három-négy tagja volt. Ma csaknem öt- venen vagyunk. Aki egy kicsit is jártas az ilyen ügyekben, azt mondja: ennyien? Ez nem létezik. Pe­dig létezik! Tagjai között ta­lálunk munkásőrt, önkéntes rendőrt, KISZ-tagot, védőnőt, háziasszonyt, pedagógust, gyá­ri munkást, vöröskeresztes ak­tívát, nőtanácstagot és népi ülnököt. — A tanács végrehajtó bi­zottsága által jóváhagyott munkaterv szerint dolgozunk. Kéthavonkánt tanácskozunk. — A bizottság ezek sierlnt tanácskozik — mondom némi iróniával, mert komoly dolog az. ha egy bizottság tanácsko­zik. — Igen. összegezzük, érté­keljük azt, hogy mit csinál­tunk az elmúlt két hónap alatt, s megbeszéljük az elkö­vetkező két hónap teendőit. A bizottság mindennap dolgozik, s szinte naponta tartjuk egy­mással a kapcsolatot. Feljegyzés a rendőrségnek Jegyzeteiben lapozgat és ér­zékeltetésül néhány példát mond. — A városban, a város köz­területein, szórakozóhelyein az esti ellenőrzéseink immáron hét éve folynak, Sebesi Lajos­nak, az albizottság titkárának a vezetésével. Ha kedvezőtlen tapasztalataink vannak, fel­hívjuk azokra a rendőrség fi­gyelmét. Esetleg szabálysérté- ,si feljelentést teszünk. Egy feljegyzést mutat, ame­lyet a rendőrségnek továbbí­tottak: „Az állomástól 3—400 méterre levő kocsma rossz ha­tással van a jiatalokra, ellen­őrzéseink során fiatalloorúak- kal találkoztunk ott... A Bükkösparton levő játszóté­ren kártyapartik.. — Valóban, egyik legfonto­sabb feladatunk a. fiatalko­rúak bűnözésének megelőzése. Az ellenőrzéseken kívül az al­bizottság tagjai társadalmi pártfogói munkát is vállalnak. És elmond egy — közelmúlt­ban megtörtént — esetet. Az egyik szentendrei gyárban dol­gozó albizottsági tag valame­lyik délelőtt betelefonált a vá­rosi tanács igazgatási osztályá­ra: „Pártfogoltam egy hete nem jön be dolgozni. Tudom, hogy nem beteg, valószínűleg csavarog. Kérem, nézzenek Utána...” A pártfogolt tiltott határát­lépés kísérlete miatt állt bíró­ság előtt, a bíróság próbaidőre bocsátotta. Nem mindegy — sem a fiatalembernek, 6em a I társadalomnak —, hogy a próbaidő alatt mit csinál. S a jelek szerint nem mindegy a társadalmi pártfogónak sem. Utánanéztek. A fiatalember otthon aludt, egy hete „nem volt kedve dolgozni”. A láto­gatás után szépen felöltözött, és bement a gyárba... Rá kell szoktatni a rendszeres munká­ra. Ez nem bűvös valami, mármint a rendszeres munka­végzés, néhány millió ember ezt teszi Magyarországon. Elő kapcsolat — Egy telefon, egy esti séta, a másik szülő bejön, az iskola- igazgató segítségünket kéri — ez az éíő kapcsolat. Így kéz­ben tudják tartani a várost. A munkaterv szerint a nyár elején felmérték, hány olyan gyerek van, aki az általános iskola elvégzése után nem ta­nul tovább, s nem is dolgozik. — Öt gyereket jelentett a három általános iskola igazga­tója. Évről évre csökken ez a szám. Egy szülő bejött hoz­zánk a tanácsra: igaz, rossz ta­nuló volt a gyereke, de mégis szeretné továbbtaníttatni. Se­gítünk. — Segítünk mindenben a ta­kácsnak. Főleg a gyámügynek. Szentendrén negyven gyerek van állami gondozásban. Évente rendszeresen felkeres­sük a szülőket, nézzük, meny­nyiben változtattak életkörül ményeiken, nem lehetne eset leg újra visszaadni a gyerme­ket a szülőnek. A veszélyezte­tett környezetben élő gyerme­kek száma százhúsz-százhar- minc. Rendszeresen látogatjuk őket. A tanács évente negy­venezer forinttal segíti ezeket a családokat. Megnézzük, a se gélyt mire költik. Volt olyan eset, hogy az apa még aznap elitta a pénzt. Űjabban a párt­fogóknak adjuk oda, az isko­lák, óvodák megbízott gyér mek- és ifjúságvédelmi felelő­seinek, akik megveszik ilyen­kor tanév elején például a fü­zeteket, tomaruhákat, ami szükséges. Találkoznak a mozinál Ha már a tanév elejéről van szó: folytatódnak az esti ellen­őrző séták is. Az általános is­kolások este 8, a középiskolá­sok este 10 után ne kószálja­nak egyedül az utcán, erre vi­gyáznak. Hárman, négyen, az albizottság tagjai közül estén­ként találkoznak a mozinál, és elindulnak körútjukra. A szentendreiek talán nem is tudják, hogy létezik a város­ban ilyen albizottság. D. G. KOLOMP, KARIKÁS Seregélyriasztó-lánc a Balaton-felvidéken Megerősítették a mezőőri szolgálatot a ■■balatonfelvidéki szőlő- és gyümölcstermő vi­déken. A seregélyek, amelyek eddig kisebb csapatokban re­pültek, a szőlő érésével ha­talmas seregekbe verődtek. A sok ezer madárból álló csa­patok a kisebb zajt okozó ri­asztó eszközöktől, valamint a mozgó és fénylő fóliáktól már nem riadnak vissza, ezért a riasztószolgálat emberei kora reggeltől sötétedésig riasztó- íegyverfekkéU''k'ólómpoR-kál és karikás ostorokkal tartják tá­vol a falánk madarakat. Az őrök a jelzőrendszer egész hálózatát építették ki az északi tópart mintegy 40 kilométeres Szakaszán. A jel­zések percek alatt végigfut­nak a szőlővidéken, s értesí­tést adnak a közelgő seregély­csapatokról. Térkép az erdőkről Termőhely fel táró csoportot és kutató laboratóriumot hoz­tak létre a Balatonfelvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazda­ságban. A csoport tagjai fel­térképezik a felújításra és az új telepítésre váró területeket. A helyszíni vizsgálatokat ala­pos laboratóriumi elemzések­kel egészítik ki. A talaj vegy- elemzése alapján minden terü­letegységre megjelölik a leg­alkalmasabb fafajtákat. A gazdaság elsősorban a kö­zéphegységben és a dombvidé­ken is szépen fejlődő, nagy fatömeget adó fenyőfajták el- szaporítására törekszik. Vízre: félmilliárd Az utóbbi években nemcsak a vezetékes ivóvízellátásba kapcsolt új otthonok száma, hanem a budapesti lakosság vízigénye is növekedett. Egy lakos a téli hónapokban na­ponta 360 liter, nyáron 500 liter vizet fogyaszt. A foko­zódó igények kielégítésére a Fővárosi Vízművek — eszten­dőről esztendőre több száz­millió forintot költ hálózatá­nak bővítésére, víznyerő terü­leteinek gyarapítására. A vál­lalat az idén például mintegy félmilliárd forintot fordít a főváros vízellátásának javítá­sára. Pékiskola A Mecsek lábánál fekvő Szentlőrincen pékiskola nyilt, ahol a fő tantárgy: minden­napi kenyerünk. Az Újhelyi Imre Mezőgazdasági Techni­kum keretében indult meg az új tanévben a sütőipari szak­munkásképzés. A fiatalok elméleti oktatá­sa Szentlőrincen, gyakorlati képzésük pedig egy pécsi üzemben történik. Közülük ti­zennyolccal a baranyai és ti­zenkettővel a pécsi sütőipari vállalat kötött szerződést, s havonta 250 forint ösztöndíjat ad nekik. Óriásmakett a fővárosról Csordás Zoltán' és Lendvay Mihály a Szabadság-híd ma­kettjével. A Műszaki Egyetem építé­szettörténeti tanszékének do­kumentációi alapján nyolcvan négyzetméter alapterületű 1:500 méretarányú makett ké­szül Budapest belvárosáról. Építésére mintegy harminc­ezer munkaórát fordítottak. A makettet szeptember végén, az európai fővárosok polgármes­tereinek, illetve tanácselnö­keinek budapesti találkozója alkalmából állítják ki a Vá­rosligetben. Birtokháborítás, elbirtoklás, tyúkmérgezés Fóliaharcok Lőrinckátán Szentlőrinckáta 712 háza kö­zül 600-ban van háztáji fólia­kertészet. Ahol van, aranyat ér ott a föld legkisebb darabja is. Április közepén kezdik a sátoralját beültetni paprika­palántával, előtte szamócát, hónaposretket, sóskát termel­nek és olyan jókor viszik-piac- ra, amikor még nagyon magas a primőr ára. Egy négyzetmé­ter terület 30—40 forintot biz­tosan., de sokszor még többet is hoz kora nyárig. Mindenki vigyáz földjének minden centiméterére, s ha a szomszéd, akár csupán jóhisze­mű tévedésből is, ráteszi né­hány rögre a kezét, abból or- szágraszóló határvita keletke­zik. Évente átlagban öten tesz­nek panaszt a tanácsnál, vé­delmezve a fóliákat. Idén már augusztusban elérte számuk csaknem az évi átlagot: négy panasz foglalkoztatta a taná­csot. A tanács árnyékot oszlat Az idei fóliás ügyek közül: Az egyik szomszéd nem já­rult hozzá, hogy a másik száz­O lvasom, hogy a múlt esztendőben kö­rülbelül huszonháromezer volt a há­zassági bontóperek száma. Ez, ahogy mondani szokás: növekvő tendenciát mutat a korábbi évekhez képest. Egyúttal a válás okai is sokrétűbbek lettek. Például élve az egyenjogúság adta lehetőséggel, már arra is akad példa, hogy mértéktelenül italozik az asszony (a statisztika szerint ez új jelenség!), s máris felborul a házasélet. Az okok közé sorolandó továbbá a szülőkkel való együtt­élés, a lakáshiány, a felbukkanó harmadik, aki elcsóoítja a feleségtől a férjet vagy for­dítva. S nem kevés végül a Válás azért, mert a házasságok meggondolatlanul köttetnek, il­letőleg bontatnak. A körülbelül huszonháromezer pár között ismerek egy férfit és egy nőt, akik majdnem ugyanolyan arányban javították a statiszti­kát, mint rontották. S hogy miért csak majd­nem — az a végén kiderül. Mintegy tizenkét évvel ezelőtt szakította meg először a frigyet Alajos barátom és neje, Jolánka. — Pedig ez szerelmi házasság volt — hüle- deztem —, mi történt veletek? — Alajos bá­natosan legyintett: — Az anyósom, akivel együtt élünk... Kell ehhez magyarázat? Aztán, mintegy hathónapi különélés után, újból összeházasodtak. És albérletben éltek. Először együtt, majd külön-külön, mert idő­közben ismét elváltak, mondván, hogy az al­bérlet a házastársi elidegenedés főbenjáró oka. Harmadszor azért váltak el — s ebből már nyilvánvaló, hogy ezt megelőzően is újból összeházasodtak —, mert Jolánka a névnap­jára piros szegfűt kapott a főnökétől, márpe­dig egy aránylag fiatal nődolgozó nem kaphat a főnökétől csak úgy egyszerűen piros szeg­Próbaházasság fücsokrot. Alajos gyanút fogott, s törvénye­sen menesztette a hűtlennek vélt nejét. Mikor aztán egy bizonyos idő elteltével két- ségbevonhatatlanul kiderült Jolánka ártatlan­sága, határtalan és forró szerelme Alajos iránt, ismét frigyre léptek. Szövetkezeti la­kást vettek, született egy kislányuk, előjegyez­tették magukat egy Trabantra is — Jolánka anyai örökségéből —, de a csúcsra már nem juthattak fel, mert Alajos egyszerűen meg­vadult. Dúvad lett belőle. Részeges disznó. Kocsmatöltelék. Goromba családapa. „A jó ég áldjon meg — ragadtam galléron, amikor ne­gyedszer is elváltak —, hát mi lett veled, miért csinálod ezt?” Két fél konyak között, s már vagy a hatodik után így válaszolt: „Tu­dod, öregem, a boldogság miatt. Hogy olyan szépen rendbejött nálunk minden... De most vége. Mindennek vége...” A minap aztán kiket látok? Alajost, Jolán - kát, kézen fogva vezették a kis Jucikát, ar­cukra írva a családi harmónia boldogsága, sé­táltak derűs nyugalommal, fecskepár, amely röpülni tanítgatja kicsinyét. — Nagy szakállú csodatevő! — csaptam ösz- sze a tenyeremet. — Hát megint ... megint összeházasodtatok ?! Alajos és Jolánka szerelemittasan összemo­solyogtak, majd szégyenlősen fejüket rázták. — Nem, barátom — mondta Alajos, és filo­zófusi bölcsesség borult az arcára. — Nem há­zasodtunk össze. Egyelőre. Most próoaházas- ságban élünk. Elvégre alaposan meg kell azt fontolni, ha két ember egy egész életre akarja összefűzni a sorsát... Csata László esztendős lakóházépületét bő­vítse. A község régi utcái gir- be-görbék és így a telkek sem lehetnek szabályos négyzet vagy téglalap alakúak. A szó­ban forgó öreg ház egyik sar­ka ezért érinti a a mezsgyét és pontosan ezen a részen akarná a tulajdonos megna­gyobbítani az épületet, amely a telek ferdesége miatt hol 30, hol 40 centiméterre emelked­ne a szomszéd telektől, és ezt a távolságot kevesli a szom­széd. Azt mondja, fóliáira a fal árnyékot vetne, meg az eresz­ről lecsurgó víz is veszélyez­tetné kertészete hozamát. Helyszíni szemle után a tanács az árnyékot eloszlatta: ki­mondta, nem látja, mintha az építkezés ilyen módon veszé­lyeztetné a szomszéd fóliás ül­tetvényét. Ellenben elrendel­te,' hogy ereszcsatornával biz­tosítsa az építtető a csapadék megfelelő elvezetését, nehogy ráfolyjon a víz a szomszéd fó­liáira. Másik ügy: Az utca túlfelén lakó szomszéd megmérgezte a panaszos tyúkjait. Védekezés: valóban több tyűk elpusztult a fóliás ültetvényben elszaporo­dott lótetűk ellen szétszórt Árváimtól. A szomszéd tyúk­jai is állandóan kárt tettek a fóliák alatt, emiatt már több­ször felkérte, építsen kefítést a telke köré, hogy a tyúkok ne járjanak át hozzá. A méreg kihelyezése előtt azonban, elő­írás szerint, figyelmeztető táb­lát tett ki: „Mérgezett terület”. A tanács a tyúkjait sirató pa­naszost elutasította. , Itt a mezsgye, hol a mezsgye Igazi határvita a harmadik ügy. Drótból font kerítés vá­lasztja el a két szomszédos tel- j két. A kerítés betonoszlopai egyik oldalon tíz, a másikon 15 méter szélesek, és jelenleg szé­lesebb oldaluk áll a mezsgyével párhuzamosan. A panaszos szerint telke határa az oszlo­poknak a szomszéd telkén álló sarka, amit a szomszéd vitat. Azt javasolja a tanács, állít­sák az oszlopok keskenyebb szélét a mezsgyével párhuzam­ba, és oldják meg így a vitá­jukat. Vesztett per urán önbíráskodás A negyedik ügy sokkal bo­nyolultabb, megjárta már többször is a bíróságokat. Egy idős ember eladta kis telkét, piciny házát szomszédjának, akinek a tulajdona így L-ala- kú lett. Az L rövidebb szárá­ban áll az öreg ház és az épü­let, meg a másik szomszéd tel­ke között apró, mindössze 8,4 négyzetölnyi, derékszögű há­romszög formájú területet so­hasem az öregember, hanem a szomszédja használta, bete­lepítette fóliával. A vevő a földdarabkát visszakövetelte, és pert indított érte. A járás- bíróság viszont megállapította, hogy keresete alaptalan. Tíz évnél hosszabb ideig háborí­tatlanul használta a területet az alperes szomszéd, tehát jogi kifejezést használva, elbirto­kolta, tulajdona lett. A megyei bíróság is így ítélkezett, és a Legfelsőbb Bíróság sem adott helyt a felperes törvénysértési panaszának. Perújítási kérel­mét is elutasította mind a há­rom fórum. Ezek után a pervesztes fel­peres idén kora tavasszal az L hosszab szárán végesvégig a kerítést önhatalmúlag áthe­lyezte a pernyertes telkére, amit ezáltal 77,3 négyzetöllel megkisebbített. Erre a földda­rabkára nem húzhatta fel a tulajdonos a fóliát. A következmény: birtokhá- borítási panasz a tanácsnál, és szabálysértésért kétszáz forint bírság kiszabása. De a ma­kacs pereskedő ennek ellenére sem állította vissza a kerítést, s ezért további három esetben újabb kétszáz-kétszáz forint bírságot kellett megfizetnie. Sőt, többet. Igaza bizonyításá­ra ugyanis felmérette a telkét, és a földmérő kimutatta, hogy a telekkönyvi bejegyzés szerint 322 öl a tulajdona, de az ál­tala használt terület ugyan­annyi. Ami bizonyára megfelel a valóságnak a kerítésátültetés után. A felmérésért kifizetett 640 forintot, lerótt 800 forint bír­ságot, ez a két tétel is már 1440 forint, de ehhez még hoz­zá kell számítani a tetemes per- s ügyvédi költséget. Sok­szorosát fizette ki tehát annak az összegnek, amennyivel ilyen keskeny földcsík fóliával vagy anélkül, valójában meg­ér. És ha a tanács határoza­tát még továbbra is vonakodik végrehajtani, újabb költséggé] tetézi az eddigit. Mert a ta-* nács most már az ő költségére karhatalommal állíttatja he­lyére az általa elmozdított ke­rítést. Sz. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents