Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-06 / 210. szám
197?. SZEPTEMBER 6., SZERDA "1'kXí 3 Több cement a népgazdaságnak Öt ven család készülődik Bezzeghék, a házszerelők Napról napra sokan kísérik figyelemmel Cegléden a Szolnok felől érkező házgyári falelemek vonulását. Hol erkélyes falrészt, hol szekrénnyel beépített konyhafalat, hol kész fürdőszobákat hoznak a súlyhoz illő komótos tempóban a teherautók. / Külkereskedelmi szerveink, a korábbi évekhez hasonlóan az érdekelt országokkal ismét egyeztették az 1972. évi árucsereforgalmi kontingenseket. Legfontosabb partnerünkkel, a Szovjetunióval, három ilyen egyeztető tárgyalás is lezajlott. A magyar és szovjet vállalatok ugyancsak megvizsgálták magánjogi szerződéseiket, s ezek közül is sokan bővítettek, kiegészítettek. Sok esetben népgazdaságunk « — Hallgatni kell.A jó t’tkárnő nem fecseg... — mondja Pápai Éva, a váci járási hivatal vezetőjének titkárnője. Nem mehetett gimnáziumba, s a gyors- és gépíróiskolát választotta, tehetséget, kedvet érzett hozzá. A penci tanácson mindössze öt hónapig dolgozott, 1962-ben áthelyezték a járási tanács mezőgazdasági osztályára adminisztrátornak. Esti tagozaton elvégezte a közgazdasági szakközépiskolát, előadó lett, majd két évvel ezelőtt főelőadó. Most fizetése kétezerhat- száz forint, szervezési főelőadó, de titkárnőként dolgozik. Kitüntetései: a tanácsi érdemérem ezüstfokozata, az államigazgatás kiváló dolgozója. Szervezési főelőadóként öt község tartozik hozzá — ez azt jelenti, hogy részt vesz az üléseken és patronálja a falvakat. — Mint titkárnő az elnök mellett személyi dolgokat intézek, elvégzem a gépelési teendőket. Az üzeneteket feljegyzem, ha tudok, magam intézkedem. Nyugodtan dolgozhatom. Az ügyfélfogadás ideje alatt mindenkit beengedek. Ha az elnök elvtárs nincs itt, fogadom a panaszosokat, továbbítom kérésüket, vagy segítek. Itt határozunk a gépkocsiigények jogosságáról. Készítettünk egy elnöki utasítást a kocsi gazdaságos kihasználásáról. Amit döntünk, tudomásul veszik a hivatal dolgozói, udvariasak velem. Én olyan jellegű dologról is tudomást szerzek, amiről más nem. Bizalmi állás a titkárnőé. — További tennivalók? — Nyilvántartom az ügyiratokat, összegyűjtöm az aláírnivaló anyagot, ahogy főnököm ezeket szignálja, továbbítom’, kezelem a titkos ügyiratokat, előjegyzésbe veszem azt, aki az elnök elvtárssal beszélni szeretne. Régebben én főztem a kávét is, mióta büfé van, azóta csak le kell mennem érte. Az ember érzi, mit és mikor kell bevinni. A kisebb beszélgetéseknél 10—15 perc múltán kopogok a kávéval, a hosz- szabb tárgyalásoknál már hűsítő italt viszek, meg mást is. Ügyfélfogadáskor? Attól függ... Pápai Éva szeret öltözködni, ad a külsejére. — A titkárnőnek ápoltnak, t elegánsnak kell lennie. Általában szoknyát, blúzt hor- Sok. A szélsőségeket nem Kedvelem. Igyekszem ízlésesen, egyszerűen öltözni. — Miért jó titkárnőnek lenni? — Egy emberhez vagyok kékből bővitették a szovjet vállalatok az eredetileg lekötött tételeket. Mivel a beremendi cementmű beruházásai a tervezettnél tovább tartanak, Magyarország kérte, hogy a Szovjetunió a tervezett 300 ezer tonna helyett az idén 400 ezer tonna cementet szállítson, ily módon segítve a lakásépítési program végrehajtását. A szovjet szervek megértéssel fogadták e kérést, és bejelentették, hogy rendelkezésünkre bocsátják a kívánt többletet. csak kötve, s nem kell öt-hat munkatárssal zsúfolódni egy szobában. e Kikből lesznek ma titkárnők? Ez érdekelt akkor, amikor a váci gyors- és gépíróiskolában átnéztem a felvételi statisztikát. Kiderült, hogy a jelentkezők legtöbbje fizikai munkás gyermeke, aki vagy nem tud, vagy nem akar középiskolába jelentkezni. Különösen a környező falvakban harcolt ki tekintélyt az írógép, sokszor jeles, kitűnő tanulók szeretnék megtanulni a gyors- és gépírást. Pedig az első állomás az adminisztrátorság, általában emellett a munkakör mellett végzik el aztán a lányok esti tagozaton a köz- gazdasági technikumot, s megnyílik az ajtó — a vezetők előszobájába. Az iskolában a gyorsíráson és a gépíráson kívül magyar nyelvet tanítanak — irodalmat kevésbé, inkább a helyesírást és a kérvények, hivatalos iratok megfogalmazását, kitöltését. A titkárnői magatartásról csak ritkán, az osztályfőnöki órán kapnak a tanulók tájékoztatást. Molnár Mihály, a Közgazdasági Szak- középiskola igazgatója, vezeti a gyors- és gépíróiskolát is: — Idén 157-en jelentkeztek, de csak százat vettünk fel. A végzetteknek van munkahelyük, csak ketten, hárman mennek oda, ahová hirdetményeink szólnak. Idén a TIT titkárnői továbbképző tanfolyamot indít, melyen az előadók gazdasági ismereteket, ügyvitelt, levelezést és jegyzőkönyvvezetést, , vállalati jogi ismereteket, s a titkárnői magatartást tanítják. f> A titkárnői munka tehát igen összetett. — Egyszerre vagyunk szobalányok, gondolatolvasók, pincérek, telefonos kisasszonyok, gyorsírók és gépírók. Értenünk kell kicsit a vállalati dolgokhoz, a politikához, s akár fáj a fejünk, akár nem, mindig mosolyognunk kell — foglalja össze a feladatkört Petényi Gáborné, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában. Tíz évig az irattárban dolgozott, a régi titkárnő szülési szabadságra ment, így került az igazgatóhelyettes mellé, fizetése háromszáz forinttal több, munkaköre színesebb, érdekesebb, mert „mindenki szól hozzám egy-két kedves szót”. A Jászberényi úton már áll, az első, tízemeletes toronyház, a másodikra a napokban húzták fel az utolsó emeletet, a harmadik építésénél pedig I — Ez a szoba egy nagy láncszem, mely a felső vezetést, a főnökséget összeköti a többi dolgozóval. Nem szabad rideg Cerberusként ülni itt, még akkor sem, ha tudjuk, hiába jött valaki. Másként viselkednek az emberek a titkárságon, mint máshol. Gya- nakvóak. A vezetők időbeosztását csak mi ismerjük. Aki feljön, azt hiszi, nem akarjuk beengedni a főnökökhöz. Igyekszünk elhitetni, hogy nem így van. Petényi Gáborné csinos és jókedélyű. Szeret itt dolgozni, pedig sok a munka. — Az alkalmazkodás magasiskolája jellemzi a titkárnőt. Az első hullámverések mindig itt csapódnak partra. Lentről is, fentről is. Kellemes légkört kell teremtenünk. Csimár Zsuzsa már három éve dolgozik a titkárságon, eleinte szokatlan volt a helyhez kötöttség, hiszen innen elmozdulni munkaidőben nemigen lehet, de megszerette az állást. Talán azért, mert helybe jön az esemény, állandó a jövés-menés, s mindenki mond valamit. Ebben a szobában csengenek először a telefonok, Csimár Zsuzsa megkérdezi, ki kéri az igazgatót, honnan — hogy milyen ügyben, azt sohasem. Kezeli a napi postát, ösz- szegyűjti az aláírnivalókat, jegyzetel, nyilvántart. — Az ál\andó készültség a legfárasztóbb. Olyan, mint a műhelyekben a gépzaj. Fárasztó a forgalom, a vendéglátás. Mindenki azt hiszi, hogy a titkárnő befolyásolhatja a főnökét. Igaz, ritkán kisebb szívességeket elintéznek a kedvünkért, de inkább ők befolyásolnak minket. — Mt jellemző a jó titkárnőt? — Elsősorban a diszkréció, aztán: a helyismeret, a kiegyensúlyozott kedélyállapot, az intelligencia, a temperamentum. — Hogyan viselkednek az emberek a titkárnővel? — Vannak, akik túl kedvesek... Sokan félnek; vajon mit tudunk róluk?... Mi baráti hangon beszélünk mindenkivel, de megtartjuk a három lépés távolságot. Az igazgató kiszól. Felkéri az ebédjét. Különben nem jutna hozzá. Töltött paprikát. Csimár Zsuzsa emeli a telefon- kagylót: — Az igazgató elvtárs töltött paprikát kér ... O Vándor Béla, a Híradástechnikai Anyagok Gyárának igazgatója azt mondja, a jó titkárnő rengeteget segíthet a vezetőnek. — A Ludas Matyi titkárnőiből, a bögyös kávéfőzőnőkből kevés van az országban. A titkárnő kettős feladata: az adminisztráció és a segítés-ügyintézés. Azonban a segítség nem jelent egyet azzal, hogy a vezető fölé nőjjön a titkárság intézmény jellege. — Mikor történhet ez meg? — Két esetben. Ha a bizalmat összecserélik a bizalmassággal, vagy ha a vezetők csak a titkárnőtől értesülnek a hangulatról. félúton, az ötödik emeletnél tartanak a Bács megyei Építőipari Vállalat emberei., Egy-egy épületben ötven család jut nem túl nagy, de összkomfortos, kényelmes és jó beosztású lakóhelyhez. A konyha szekrénysorral, felszerelt gáztűzhellyel és hűtőszekrénynek fenntartott hellyel várja a háziasszonyt. A csempés fürdőszobában meleg vizet adó bojler, kád, mosdó, zuhanyozó van. Épületenként egy lift áll majd a lakók rendelkezésére. Két loggia — Hány elem kell egy-egy lakószinthez? Nyolc ember gondolkodik, számol. A Bezzeph-brigád keres feleletet a kérdésre. — Az igazság, hogy mi már annyiszor számoltuk, de még úgy meg nem jegyeztük — mentegetődzik a brigádvezető helyettese, Balogh Károly. De segítségére siet Csikós Ferenc, Kapu László, Cseh József és Kósik József — a kőművesek —, Semetka István és Gyolcsos Pál ácsok, meg a „brigádon kívüli” Szeszták János hegesztő. Így azután lassan összeállítunk gondolatban egy emeletet. — Kell harmincnégy pillér, negyvenhárom falelem — ebből huszonkét homlokzati és huszonnégy válaszfal —. öt térelem, huszonnyolc födém és két loggia. A harmincnégy pillér mindegyikéhez egy-egy japánennyi betont használunk. és szintenként kell emellett 4—5 köbméter . beton, az elemek összefogásánál a rések tömítéséhez, egyenge- t és éhez. A múlt tavasszal, amikor az első elemház épült Cegléden, már itt dolgozott a brigád. Kérdem a kőműveseket, mi mindent tettek. Mondják: mindent, amit az ácsok is. Kérdezem az ácsokat — ők is felesben osztoznak a megtett munkán. A két kezük, akaratuk. rutin és értelem, kellett elsősorban az átálláshoz. Az, hogy valaki az ácsmunkához vagy a kőművességhez ért jobban, az a kisebb építkezéseknél dől el. Itt mindenki egyformán fontos és egyformán tudnia kell. Hosszú napok Két váltásban, tízórás műszakban dolgoznak. A nappal, vagy az éjszaka a nehezebb? — Az a nehezebb, amikor Csak várjuk, várjuk a házelemeket és nem érkeznek. Nem a tervteljesítés köt minket, hanem mi kötjük magunkat a tervek pontos végrehajtásához. A múlt hét végén egy műszakban „tető alá” helyeztük a harmadik épület negyedik szintjének a lakásait. Minden elem a helyére került. Jól elfáradtunk, de örömünk volt a munkában. Anyag, szerszám, ember: semmi és senki nem hiányzott. Kivéve a brigád vezetőjét, aki, sajnos, beteg. De a brigád úgy igyekszik, hoigy hiányát semmiképp ne vehessék észre az építkezésnél, munkában. Mostmár az ötödik szint elemeit hordhatja a daru hozzájuk, a magasba. Mindent pontosan Pontosságról, gyorsaságról és munkaszeretetéről egyaránt jól ismerik a Bezzegih-brigá- dot. — Bezzegh Ferenc ácsbrigádját. Órabéresek, szabad szombatosok. Fiatalok. Korban és szakmában talán Csikós Ferenc a legidősebb. A toronyházak építésének kezdetekor a vállalat Szegedre küldte őt a brigádvezetővel, egy kis tanulmányozásra, tapasztalat- szerzésre. Persze, a ceglédi építkezés eleve más, mint amilyen a szegedi Tarján telepi új városrészen. Ami tanulságot szerezhettek, főleg az volt: pontosan, lelkiismerettel, szakértelemmel kell bánni az építőelemekkel — éppúgy mint a téglával, a megszokott anyagokkal. Ismertetője1 A hétvégét kiki a maga módján pihenéssel tölti. Ketten, akik a vállalat munkásszállásán élnek, szedik a cók- mókjukat és haza indulnak. Nem tévesztik sohasem a szabadnapok hosszát, azt is a munkaidő mércéjével mérik. Van, aki építkezik otthon, van, aki nősülni készül, másikuk hobbyja a galambászat. Munkaidő alatt pedig dolgoznak: ez az „ismertetőjelük”. A beszélgetésnek a daru vet véget. Hangját hallatja, mozdul és komótosan a magasba emel egy irdatlan nagy betonelemet. Szinte libeg a szürke tömeg a levegőbén. Változnak az idők, a szokások: messziről úgy látni, mintha keszkenő helyett ezzel a libegő szürkeséggel intene búcsút a falácsoló Bezzegh-brigád. Eszes Katalin Tapasztalatcsere Opeléban öt évvel ezelőtt teremtettek kapcsolatot a hazai és a lengyel cementgyárak. Különösen szoros együttműködés alakult ki a lengyel cementipar központjával, a négy cementgyárat egyesítő opolei vállalattal. Tapasztalatcserére utazott kedden Opoléba a hazai cementgyárak 33 tagú küldöttsége. A vendéglátó ország cementipari egyesülésének meghívására hat napon át tanulmányozzák a lengyel cementipar eredményeit. Ötletroham Több vállatnál az úgynevezett ötletroham tudományosan kidolgozott módszerével igyekeznek minél több dolgozót bevonni az üzemi problémák megoldásába. Ennek lényege, hogy egy-egy alkalommal nem túlzottan nagyszámú — maximálisan 8—10 emberből álló — csoport elmondja ötleteit, de fontos szabály, hogy egyetlen ötletet sem szabad kritizálni, érvényesülni kell a képzelet szabad csa- pongásának, s törekedni kell az ötletek kombinációira. Természetesen a vállalati vezető feladata, hogy az ötleteket elemezze, szelektálja, s a hasznosakat a legalkalmasabb formában felhasználja. Az ajtó (üveg, vagy párnázott) becsukódik. Rajta (fémbetűvel, rajzolva, festve, vésve): TITKÁRSÁG. És a képző magasba emel egy adminisztrátort, és egy szobát, ahonnan ajtók nyílnak. Tamás Ervin--------------------------------------------------------------A készpénz és mi A költségvetési rubrikák között nehezen igazodik el az állampolgár. Az ebben laikus állampolgár. Mégis tudja, mire költötték közös pénzünket, a népgazdaság pénzét. Konkrétabban: a városlakó tisztában van azzal, hogy városának vezetői mire költik a pénzt, ami rendelkezésükre áll; illetve a községek lakói is érzékelik, a falu vezetői hogyan gazdálkodnak. Persze a rendelkezésre álló összegekről csak kevés állampolgárnak van tudomása, annál inkább van arról: mit tettek a települések vezetői, hogy a lakóhelyet minél „komfortosabbá” varázsolják. Ezért aztán hiába nem értünk a rubrikák, könyvelések, szabályozók réngetegéhez, mert nem a rubrikák beszélnek elsősorban, hanem az eredmények. A budai járásban például az idei községfejlesztési alap kilencvenmillió forint. A lakosság érzékelheti, hogy nem kevés ez a pénz, hiszen lépten-nyomon építkezésekbe ütközik. Tárnokon építik a vízvezetéket, Budaörsön, Zsámbékon, Diósdon, Törökbálinton szintén vízvezetéket építenek, Érden tizenkét tantermes iskolát... P ersze az építkezésekhez sem nagyon ért mindenki, de kivétel nélkül örülünk neki. Örülünk, mert mindenképpen tudatosul bennünk, hogy milliókat költenek ránk — természetesen a mi munkánkból,- a mi pénzünkből —, örülünk, mert a mi életünk és környezetünk lesz kényelmesebb, otthonosabb. Ezért aztán sokszor nem is gondolunk arra, hogy honnan jön ez a pénz, miből építünk. Ha lassabban halad egy beruházás, sokszor mérgeskedünk — sokszor joggal —, de már kevesebb- szer, mint régen. Inkább segítünk, mert kezdjük megtanulni, hogy a pénz nem hull az égből. Kezdjük megtanulni, ezért összefogunk. Sole társadalmi munkáról írtunk mostanában. Beszámoltunk nemrégiben, hogy — szintén a budai járásban — már három éve társadalmi munkában, társadalmi bizottság irányításával folyik a hatalmás területű Dobogó fennsík fásítása. Irtunk iskola, óvoda, bölcsőde, művelődési ház, könyvtár építkezésekről, amelyek társadalmi munkával épültek fel. Ezért a költségvetési rubrikákból nem szabad kife- 1 lejteni azokat a pénzeket sem, amelyek oda nincsenek beírva: a társadalmi . munkával megtakarított forintokat. Mert ezek a forintok is polgárjogot nyernek lassanként, hogy a rubrikákban szerepeljenek. T ehát: mi szerepelünk, személyesen, saját magunk, munkánk és áldozatkészségünk, mi vagyunk ott a könyvelés lapjain. A készpénz és mi. Elég furcsa képzettársítás ez, de igaz. Társadalmasít- juk önmagunk „komfortosítását”, nem várjuk el, hogy majd felépül az, amire adnak pénzt. Elébe megyünk a pénznek, annak az összegnek, amely nélkülünk bizony hiányozna. Ez a terjedő öntevékenység a demokratizmus szélesítésének is egyik alapja. Mert aki többet tesz, dolgozik a közért, másokért és természetesen önmagáért, az nagyobb jogot követelhet, hogy beleszólhasson az ügyekbe. A közügyekbe. A költségvetési ügyekbe. Annál is inkább, hogy tudja: mikor kell segíteni. Lehet, hogy ma még községeink elmaradtak a „komfortosítás” követelményeitől, lehet, hogy ezért sem jut pénz mindenre, lehet, hogy nagyobb áldozat- vállalást kívánnak a beruházások. A szakemberek azt mondják, hogy az infrastruktúrában lemaradtunk 1 az iparosítás mögött, hogy városias foglalkozású népesség lakik falusias viszonyok között. Ez igaz lehet — még egy darabig. De rajtunk függ, hogy meddig lesz igaz. Ügy tűnik, hogy a települések fejlesztésének politikája ma már helyes vágányokon fut. Ügy tűnik, hogy a lakosság szemlélete a helyi fejlesztéseknél megváltozott, többet vállalnak magukra az emberek, mint azelőtt. Ezért aztán szépülünk, gazdagodunk. S ha nehezen igazodunk is ki a költségvetési rubrikák között, egyre inkább nem vagyunk laikusok. Egyre inkább öntevékenyek vagyunk. Mert a készpénzhez hozzászámíthatjuk önmagunkat is, másokat is. Berkovits György szamara döntő fontosságú cikE/őszoba — ajtókkal TITKÁRSÁG Az ajtó (üveg, vagy párnázott) kinyílik. Jobbra (vagy balra) tájkép a falon (vagy csendélet), szolid színekkel, egyszerű vonalakkal. A páncélszekrényről virág ereszkedik a rádió (vagy a letakart írógép) fölé. Az ablak közelében egy (vagy két) íróasztal hűvösen és nyugodtan, fiókokkal és zárakkal. Szem- | ben szekrény, melyben négy (vagy több) féle pohár- \ készlet, különböző italok, kávéfőző. A szőnyegen, amely sohasem rikító színű, pecsétnyomok. Az ajtó mellett néhány műbőrszék (vagy fotel, fémlábakon). Két te- ; lefon (vagy több — esetleg diktafon). A szobát az különbözteti meg a többitől, hogy a négy falat jobbra és j balra ajtók szakítják meg: az igazgatóé és a helyettesé (az elnöké és a helyettesé stb.). A szoba különben tekintélyt parancsoló, a párnázott ajtók halk szóra kényszerítik a belépőt, leülni sem mer addig, míg nem kínálják hellyel. Az íróasztalokon a teleírt naptárak elfoglaltságot sugallnak, az állandó te- ; lefoncsörgés alátámasztja a percre beosztott időt, s azt az érzést, hogy aki itt dolgozik, mindenről tud.
