Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-29 / 230. szám

1972. SZEPTEMBER 29., PÉNTEK pE»r »I teret sjiírlap Pontos információk?! Lapunk hasábjain elpana­szoltam már egy kalandos utazásom történetét arról, hogyan érkeztem meg né­hány órás késéssel, több ki­lométeres kerülővel Duna- varsányba, a MÁV és az IBUSZ téves információi és a MÄVAUT alkalmazottjá­nak nemtörődömsége követ­keztében. Később Zebegénybe ké­szültem. A MÁV központi in­formációjának telefonszá­mán megkérdeztem: mikor indul vonat és mikor érke­zik Zebegénybe. Mindkettő­re pontos választ kaptam. A vonat ugyan elindulni még elindult — a megadott idő­pont után mindössze öt perc­cel —, de soha nem érkezett meg Zebegénybe, ugyanis csak Nagymarosig közleke­dett. Szombaton délután Vácra indultam. Tudom, hogy 17.15- kor gyorsított járat megy Vácra, de a biztonság ked­véért előzőleg megkérdez­tem a Nyugati pályaudvar információs irodáján, hogy szombaton is indul-e. Meg­nyugtattak, hogy igen. A helyszínen azonban híre- hamva sem volt a vonatnak. A mellettem ülő utas elpana­szolta, hogy ő viszont a vo­nat útvonalát illetően ka­pott téves felvilágosítást, és ez okozott számára fölösle­ges bonyodalmakat. Nem tudom, hogy az in­formációk pontosságának esélyei a lottótalálatokéval azonosak. Ez esetben talán kiírhatnák az irodák ajtajá­ra: Az információk pontossá­gáért nem vállalunk felelős­séget! ___________ K. A. Ke szeget, süllőt, angolnát Megélénkült a „haljárás”, megkezdődött az őszi halászati idény a Velencei-tónál. A Tö­rekvés Halászati Termelőszö­vetkezet tagjai naponta vízre szállnak, s gazdag zsákmány­nyal térnek partra. A halászok munkáját két elektromos gép segíti. A harminctagú halász­brigád és a két gép naponta mintegy 60—80 kiló halat zsák­mányol, de került már egy­szerre egy mázsa hal is hálók­ba. Különösen sok keszeget, süllőt és angolnát fognak ezekben a napokban. Villany 120 lakásba RENDKÍVÜLI SEGÍTSÉG — TARTALÉKBÓL A ráckevei járás majd minden községe — az agglo­merációs övezetben végbeme­nő folyamatok következmé­nyeként — jelentős kommu­nális gondokkal küzd, a népesség gyors gyarapo­dása szinte megoldhatat­lan feladatok elé állítja a tanácsokat. Kiskunlacházán szintén ilyen cipőben járnak, hiszen éven­te 40—50 új házat építenek fel a nagyközségben, s a la­kosság száma ma már megha­ladja a kilencezret. Az új há­zakba természetes igényként követelik meg a lakók a vil­lanyt, még akkor is, ha az költséges hálózatbővítéssel jár. Különösen sürgetővé vált ez a feladat a Bethlen Gábor, a Dobó István és a Magyar ut­cában, ahol 120 lakás nélkü­lözte a napjainkban már alapve­tőnek tartható energiaforrást. Bármennyire is igyekszik ésszerűen és taka­rékosan bánni pénzével a nagyközségi tanács, nem sike­rült előteremtenie a bővítés teljes fedezetét, s úgy tűnt, későbbre kell halasztani a la­kók által nagyon sürgetett vil­lamosítást. A napokban azon­ban örömmel vehették kézbe a nagyközségi tanács vezetői az értesítést, amelyben az állt, hogy a megyei tartalékok, illet­ve többlet bevételek ter­hére 280 ezer forintot használhat­nak fel még ebben az eszten­dőben a három utca 120 laká­sának villannyal való ellátá­sára. A Balaton háromezer éves története A keszthelyi Balaton mú­zeumban érdekes dokumentu­mokat gyűjtöttek össze a ma­gyar tenger háromezer éves történetéről. A különféle ok­levelek, régészeti leletek se­gítségével a kutatók kimutat­ták, hogyan változott napjain­kig a tó vízállása. Az időszámításunk előtti VIII. századtól a római korig, terjedő időszakban a tó víz­szintje. a mainál 1—2 méterrel magasabb volt. Ugyanis a feltárt sírok mind­egyike legalább 107 mé'rr magasságban helyezkedik el a Óriásfólia Lenin városban, a Tiszai Vegyi Kombinát Műanyagfeldolgozó Gyárában szélesfólia-gyártó gépsoron megkezdődött a próbaüzem. A gépről 12 méter széles Agró-fólia kerül le. Ezt a szélességű műanyagot eddig import­ból szerezték be. tengerszint felett. A rómaiak­nak azonban nem felelt meg a bő vizű Balaton: zsilipek építésével, tervszerű lecsapo- lásokkal, 2—3 méterrel csök­kentették a tó szintjét, hogy a barbár törzsek elleni harcban a légiók jobban áttekinthessék a tájat. A hun birodalom kor­szakában a Balaton elmocsa- rasodott és fokozatosan ismét nőtt a víz szintje is. Akkori­ban Somogy megye egy része is víz alá került. A Balatonberény és Böhönye közötti völgyeket betöltő vizet például Balaton-folyónak ne­vezték. Körülbelül 1240— 1245 között, érte el a Balaton a legmagasabb szintjét, ami­kor a vízállás legalább 6—7 méterrel volt magasabb a mainál. Ekkor vált Tihany szi­getté. Társadalmi összefogással Változások a dabasí óvodában Dabason a 2-es számú óvo­dában jelentős társadalmi munkával olyan állapotokat teremtettek, amelyek között az óvónők nyugodtan vigyázhat­nak a gyerekekre. Nemcsak a helybeli üze­mektől, hanem a szülőktől is jelentős segítséget kap­tak ezen a téren. Jelenleg már több mint 30 ezer forint ér­tékű új felszerelés került az óvodába. Az egyik szülő — Telek István — a játékoknak új polcokat készített. A kétezer forint értékű vasállványhoz a Szikra Termelőszövetkezet adott anyagot. Czindler Béla, a járási MHSZ vezetője az ud­vari játékok elhelyezésére ké­szített állványokat. Ugyancsak társadalmi össze­fogás tette lehetővé azt, hogy autóbusz-kirándulásra vihet­ték az óvodásokat. A Dunavölgyi Vízgazdálko­dási Társulat Vásárhelyi Pál, Bánki Donát és Sajó Elemér szocialista brigádjai — Hava­si József művezető irányításá­val — szabad szombatjaikat ál­dozták fel, amíg megcsi­nálták a közel húszezer forint értékű pancsolót. A kicsinyek másik nagy örö­me: új homokozóban játszhat­nak. Fodor Istvánná vezető óvónő az elismerés és a köszönet hangján szól azokról az üze­mekről, amelyek közreműköd­tek abban, hogy az óvodások minél jobb körülményeit közé kerülhessenek. Köszönet jár azoknak a szülőknek is, akik társadalmi munkával segítet­ték elő ugyanezt. Az összefogás szemléltetésére álljon itt a példa: Sárkány Jenő — aki* nek ugyan nincs gyermeke — az óvoda „házi-javítója” lett, hiszen rendszeresen megjele­nik, s rendbehozza a hibás zárakat, elvégzi a ház körüli lakatosmunkákat. Fábián Miklós Dabas nagyközségi tanács Késett a tündérrózsa Nyílik az amazoni tündérró- zsa a fővárosi botanikus kert üvegházában. A Brazília hatal­mas folyóinak árterében ősho­nos egzotikus vízinövény idén egy hónappal később bonto­gatja szirmait, mint más évek­ben. Oka: a szeszélyes időjárás és a kevés napsütés. A tün­dérrózsa görögdinnye nagysá­gú szirmai első nap fehérek, majd rózsaszínűek, s egészen kinyílva vérvörös színben pompáznak. Erős levelei egy gyermeket is elbírnak. Látogatás a Sashegy gyomrában RENG A FÖLD m m Alig van — sajnos — olyan nap, amikor ne olvashatnánk a lapokban, hogy rengett a Föld. Szerencsére hazánk nem tartozik a veszélyes zónába. Az utóbbi hátvan évben há­rom nagyobb földrengés volt: 1911-ben Kecskeméten, 1925- ben Egerben és 1956-ban Du- naharasztiban. Zalában, Fe­jérben, Nógrádban kisebb rengések többször is előfor­dultak. A fővárosban, a Sashegy gyomrában viszont mindig tudják, hogy reng a Föld. A Jegyzet NŐK - A NŐKÉRT EGY KÉSZÜLŐ JELEN­TÉST forgatok a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában; aki készíti, Tóth Sándorné, a népfront országos nőbizottságának titkára. Kicsit száraz a jelentés címe: „A népfrontmozgalom nőpolitikái munkásságának tapasztalatai és a feladatok” —, de nem ke­vesebbet tartalmaz, mint fel­mérését annak: mit tettek két év alatt a helyi, városi és fa­lusi nőbizottságok az asszo­nyokért, elsősorban a falusi nőkért; mit lehetne — kelle­ne munkálkodni még ezután. Hogyan kerülnek szorosabb kapcsolatba a közélettel, a gyakorlati politikával azok a nők, asszonyok, akiik kis tele­püléseken élnek, gyárba, tsz- be járva, de igen sokszor az otthoni elfoglaltságot vállal­va? Két év mérlege igazolja, hogy pezsgés, erjedés indult meg, nem kilátástalan és nem is eredménytelen azoknak a népfront keretében dolgozó nőbizottságoknak a munkája, akik az asszonyokat érdeklő­dőbbé, tájékozottabbá, sok­sok kérdésben aktívabbá kí­vánják tenni. AZ EGYIK LEHETŐSÉG­BŐL most már gyakorlati, „működő” valósággá lett kez­deményezés: a hosszú tél kis­városi, falusi estjein kimozdí­tani az asszonyokat a tűzhely mellől, valami többletet, moz­galmasságot vinni az életükbe. Téli tanfolyamok: több száz működik most már, november­tői márciusig s jó érzékkel olyan tematikát választottak, amely valóban sokakat érde­kel. Életszínvonal vidéken, családi nevelés; fogyasztói ér­dekvédelem; az anyái hivatás; nővédelem; háztáji gazdálko­dás — hogy csak néhányat fel­soroljunk. Az asszonyok egy része ta­valy, tavalyelőtt már eljároga- tott ezekre a beszélgetés jelle­gű előadásokra. Még nagyobb tetszést arattak — a kezdeti idegenkedés után — a meg­szervezett szakkörök. A nőbi­zottságok először is számba vették: egy-egy községben, ki­sebb településen mi érdekelné elsősorban az asszonyokat? Ahol szép népművészeti ha­gyományokkal büszkélkedik a tájék — megszervezték a dí­szítő művészeti köröket; má­sutt a szabás-varrást, ismét másutt sütő, főző, vagy bar- kácsköröket indítottak. Es nemcsak öltögetnek, ,Mécsei­nek” itt a nők, hanem taná­csokat kapnak. Például arra, milyen a korszerű táplálkozás, hogyan rendezzék be moder­nül, de ízlésesen otthonukat, a helyi szokásokat is figyelembe véve, miként lehetne divato­sabban öltözködni? ÉRDEKES MEGFIGYE­LÉSEKET gyűjthettek az el­múlt idő alatt a nőbizottságok — azok a tanítónők, tanárnők, tanácsi dolgozók, de háziasz- szonyok is, akik ma már szép számmal dolgoznak aktívan —; az asszonyok után lassan, óvatosan megjelennek a szak­körök foglalkozásain a csa­ládtagok, a férfiak is. Persze, igencsak aktuális volt a j rész­vételük például olyan téma megbeszélésekor, hogyan kel­lene segíteni a szülői munka- közösségnek az oktatást. A beszélgetések, összejöve­telek gyakorlati hasznot is eredményeztek. Zalában pél­dául összefogva, közösen épí­tettek meg egy szép játszóte­ret; azóta országos mozga­lommá lett a zalai példa. A szolgáltatások helyzetének ala­pos vizsgálata is hamar nép­szerűvé lett. A szolgáltató szervek vezetőit kérdezhették meg a nőbizottságok, mit ter­veznek a falusi, vidéki asszo­nyok munkájának könnyítésé­re. Ezt a tanácskozást több megyében ankétok követték, sőt gépbemutatókat is tartot­tak asszonyoknak: hogyan le­het gazdaságosan használni a szintetikus mosószert, miként kímélhetők a gépek — az asszonyi energia is, természe­tesen. A nőbizottságok szokatlan és izgalmas tanulságokat hozó vizsgálatot is kezdeményez­tek: bekopogtattak azokhoz az asszonyokhoz, nőkhöz, akik egyedülállóak. Milyen gond­jaik vannak, mint szeretné­nek javítani, változtatni az életükön? Jellemző az érdeklő­désre, hogy valóságos szo­ciológiai felmérés kerekedhe­tett a beszélgetésekből, sok­sok, országos érvényű tanul­sággal. Nagy figyelem kö­zepette arról is tájékozód­tak, milyen a munkába járó, ugyanakkor az otthoni ker­tet, háztájit is művelő, ne­héz munkát végző asszonyok helyzete? Sor került mind­ennek kapcsán több megyé­ben is a gyermekintézmények helyzetének elemzésére — még arra is, hogy megállapodhas­sanak az asszonyok: maguk is tudnának sokat segíteni az óvodáknak, iskoláknak. KÉT ÉV: nem „történelmi időszak” a falusi asszonyok gondjaival, életével foglalkozó nőbizottságok működésében. Felsorakoztak azok a további tennivalók is a számvetések kapcsán, amelyeket még meg kell oldani. Például: sok­kal több figyelmet kell fordí­tani arra vidéken, hogy kor­szerűsödjék a családi nevelés, sőt a házi munka is. A szabad idő kulturáltabb eltöltése további segítséget és vizsgálódást igénylő mun­ka a nőbizottságok program­jában. A nők közéleti tevé­kenységének segítése — (nyil­vánvalóvá lett a két év alatt, hogy a közügyekben érde­keltté váló asszonyok a leg­különbözőbb nevelési, kultu­rális kérdés iránt fogéko­nyabbak) — szintén további munkálkodást igényel. Sze­retnének újabb tízezreket be­vonni a népfrontmunkába, gyakorlati és elméleti felada­tok ellátásába. EGYSZÓVAL: bőségesen so­rakoznak a tennivalók. A nép­front nőbizottságai jó érzék­kel munkálkodnak, megér­demlik, hogy megkapják min­denütt a figyelmet — és a megfelelő támogatást is. Várkonyi Margit magyarázat egyszerű. Itt van a Magyar Tudományos Aka­démia Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézetének szeizmo­lógiai obszervatóriuma. Húsz méter mélyen, a hegy belsejé­ben 55 méter hosszú és 3,5 méter széles folyosó található. (Most a tudományt szolgálja; 27 éve a német hadsereg pa­rancsnoksága székelt itt.) A szobákra osztott folyosóban több szeizmográf működik éj­jel-nappal. Csak akkor pihen­nek, ha látogató van. Ilyenkor kikapcsolják a műszereket. A látogatónak ugyanis villanyt kell gyújtani, a fény pedig tönkretenné a berendezések feljegyzéseit;. Összefüggő láncolat Hogy miként észlelik az akár a Föld túlsó felén levő rengéseket? Erről kalauzom, dr. Bisztricsány Ede, a mű­szaki tudományok doktora, az obszervatórium vezetője rész­letes felvilágosítással szolgál. Magyarázatának lényege: kü­lönböző matemátikai össze­függések adják a nyitját, hogy a berendezések által észlelt rengések körülbelül milyen erősek voltak és milyen irány­ból érkeztek. A még ponto­sabb meghatározáshoz a sze­izmológiai obszervatóriumok összefüggő láncolatára van szükség. Hazánkban Budapes­ten kívül Sopronban, Piszkés- tetőn, Jósvafőn és Kecskemé­ten van megfigyelő állomás, ahonnét a fővárosi központba rendszeresen érkeznek az ada­tok. A szeizmológiai állomá­sok egyébként ugyanúgy be­hálózzák a Földet, mint a me­teorológiaiak. A világon hoz­závetőlegesen 1500 szeizmoló­giai állomás van. Ezeknek regionális központjai: Stras­bourg, Edinburgh, Moszkva és Washington. Budapest nem­csak velük van kapcsolatban, hanem a többi között Uppsa- lával, Prágával, Jénával is. Az itt levő állomásokkal rend­szeres az információcsere. Szeizmikus térkép A kérdés laikus, de logikus: Van-e a szeizmológiának gya­korlati haszna? A válasz ha­tározott és egyértelmű: van. És nemcsak az, amit Old­ham, az. újkori szeizmológia egmk megalapítója a követ­kezőképp fogalmazott meg: „A földrengésjelző műszerek | földfelszínen elhelyezett há- lózata olyan összetett szem, amelyen keresztül bepillant­hatunk a Föld belsejébe”, ha-? nem sokkal konkrétabb is. Például az építkezéseknél. Több nagyhírű kutató állítja ugyanis, hogy egyes földren­géseknek nem lett volna olyan katasztrofális hatása, ha meg­vizsgálják a talajt és aszerint építkeznek. Az elmúlt tíz év során elké­szült hazánk szeizmikus tér­képe, ami az új létesítmények kijelölésénél nélkülözhetet­len. (Más kérdés, hogy az épít­kezéseknél a szeizmológusok véleményét nálunk nem köte­lező kikérni, míg szárítós or­szágban — Szovjetunió, Né­met Demokratikus Köztársa­ság — már igen.) A magyar kutatók sokrétű munkája elsősorban azért le­hetett eredményes, mert a 60-as években az időközben elhunyt Egyed László profesz- szor kezdeményezésére meg­kezdődött a magyar földren- gésjelzőállomás-hálózat újjá­szervezése, korszerűsítése. Né­hai Kövesligethy Radó, a ne­ves szeizmológus és csilla­gász, a magyar földrengésku­tatás megteremtője ugyan­csak elégedett lenne, ami most a Sashegy belsejében látható. Azzal is, hogy a ma­gyar szeizmológia nemzetközi tekintélye egyre nő, kapcsola­tai mind sokrétűbbek. 1964- ben Budapesten volt az euró­pai szeizmológusok kongresz- szusa, és a kétévenkénti ta­nácskozásokon — a legutóbbit az idén augusztusban Brassó­ban tartották — elismeréssel adóztak a magyar szeizmoló- gusoknak. Ha megakadályozni nem is... Sajnos, alig van nap, ami­kor ne olvashatnánk a lapok­ban, hogy itt, vagy ott, ren­gett a Föld. Ma már ismerjük a legveszélyesebb zónákat, de hogy mikor lesz földrengés, megjósolni alig lehet. A sze­izmológia lépésről lépésre mégis, mindinkább közelebb jut a Föld egész szerkezeté­nek megismeréséhez, s ha a rengéseket megakadályozni nem is lehet, a megelőző vé­dekezés perspektívái jók. Ezen dolgoznak a magyar szeizmo­lógusok is. B. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents