Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-26 / 227. szám

19«. SZEPTEMBER 26., KEDD P EST MECVEI tér k/űrlap Újításokból A megtakarítás: 1,8 milliárd í A dolgozók újítási aktivitá­sa az elmúlt években nem bontakozott ki a kívánt mér­tékben — állapította meg hét­fői ülésén a SZOT elnöksége. 'A vállalatok többségénél a gazdasági vezetők nem ösztön­zik kellőképpen újításokra a dolgozókat, főként a kis- és középüzemekben idegenked­nek az újításoktól, i a részesedési alapból nem [ szívesen fizetnek ki újítási díjakat. A beruházási megtakarításokat eredményező újítások száma minimumra csökkent, ami az­zal magyarázható hogy az ilyen szellemi alkotások anya­gi elismerése még ma is ren­dezetlen. Visszahúzódott az újítómozgalomtól a műszakiak egy része is, általában arra hivatkozva, hogy hiányzik anyagi felismerésük jogi garan­ciája. Az újítási javaslatok száma csökkent, a benyújtott ja­vaslatok azonban értékeseb­bek, mint azelőtt, 1968-ban 1,5 milliárd, tavaly pedig 1,8 mil­liárd forint évi megtakarítás­sal járó újítást nyújtottak be. Mivel e szellemi alkotásokat nem egy, hanem legalább há­rom-négy évig alkalmazhatják, értékük igen jelentős. í Évente mintegy 2 száza- ( lékkai járulnak hozzá a nemzeti jövedelemhez és átlagosan 7—8 százalékkal növelik a vállalatok nyeresé­gét. Ezért a SZOT elnökségé­nek álláspontja szerint az ed­diginél nagyobb segítséget kell nyújtani a mozgalom to­vábbi bővítéséhez. Verseny vagy szervezetlenség? Kevesebb olajkályhát rendelnek — Az exporttilalom kára A Mechanikai Művek nagy vállalat, jól prosperáló cég. Vezetőik gyorsan reagálnak a piac igényeire, itt kezdték pél­dául a korszerű olajkályhák gyártását. Ha más hiánycikket találtak, így a kondenzátort, akkor az egyik csarnokot elekt­romos alkatrész készítésére ál­lították át Állandóan figyelik a kereslet-kínálat alakulását. Tavaly 335 ezer kályhát dob­tak piacra, idén már elhagyta a gyárat a 160 ezredik készü­lék. Abonyban új üzemet nyi­tottak, hogy megsokszoroz­hassák a termelést. Aztán: je­lentékenyen csökkent az olaj- kályha-rendelés. E felismerés után már tárgyalni is kezdtek az NSZK-beli Yega-cég kép­viselőivel, s körvonalazódott egy konyhai szellőztetőberen­dezés, szagelszívó gyártásának lehetősége. Ilyen mozgásban hogyan lehet a gazdaságos ter­melést biztosítani? — erről kérdeztem Sánta Gyulát, az MM kereskedelmi igazgatóját. • Elöljáróban: mi a keres­kedő feladata a gazdaságos termékszerkezet kialakításá­ban? — Melyik gyártmányt kere­sik a piacon, mekkora költ­séggel készíthető, milyen a termék versenyképessége? — mind döntő kérdés a gyárt­mányösszetétel meghatározá­sában. A kereskedő javasol­hatja új áru előállítását, li- cenc vásárlását, felcsillant­hatja a termelési kooperáció lehetőségét. Hozzájárulhat az optimális döntéshez az ex­portadottságok feltárásával. A kereskedő feladata tehát sok­rétű a gazdaságos termelés se­gítésében is. • Mi történt a piacon az olajkályhával? — A Zim Lampart termék­kooperációs szerződést kötött egy nyugati céggel, amelyet később fel kellett bontani. A gyár — anélkül, hogy velünk tárgyalt volna — százezres olajkályha-szériával jelentke­zett a piacon. Azaz megvál­toztatta a kereslet-kínálat ará­nyát • Üfry is fogalmazhatnánk: versenytárs jelentkezett a pia­con? — Bárhogy fogalmazhatunk, de szerintünk az igazság egy: ez nem verseny, ez szervezet­lenség. Mi felkutattuk a ter­méket, megszerveztük a szer­vizhálózatot, részt vettünk a fűtőolajárusító-hálózat kiépí­tésében, három évre emeltük a javítási, garanciális időt — egyszóval: mi mindent meg­tettünk a versenyért. Az irá­nyító hatóság a Lampart par­tizánakcióját csak figyelte, ak­kor az önállóságra hivatko­zott. Sók más kérdésben az il­letékesek azonban fenntartják a beleszólás jogát... • Az MM-ben gazdaságosan készítik az olajkályhát? — összességében nyeresé­ges, csak néhány típus veszte­séges, így például a fürdőszo­bakályha, ez azonban kedvelt, keresett termék, ezért gyárt­juk. Nos, az olajkályha iránt az érdeklődés csökkent, a kí­nálat nagyobbá vált. Szembe kellett nézni ezzel a helyzet­tel. Mi egyet tehetünk, tovább bővítjük a választékot, jövőre három új típussal jelentke­Ujraéledő népszokások f Leányok, legények összefo- gódzva járják a kólót. A csí­pős őszi szél hordja a homo­kot, körtáncba kérte az út porát. A színes népviseletbe öltözött lányok ballont húz­tak a rózsás rátétes öltözet fölé. Hajdanvolt szüreteket, szo-_ kásokat idéztek ezen a vasár-', napon a szigetcsépiek, s ez al­kalomra látták vendégül a szomszéd falvak, Szigetszent- márton, Sziget-újfalu és Tö­köl publikumát. Kevés ma a szőlő.' Régen vitték innen a könnyű ho­moki bort az osztrák fővá­rosba á kereskedők, régen volt már, amikor a gazda ki­akasztotta a gyaluforgácsot a kapu fölé, tudtára adva mindenkinek, akit illet, ki­forrt a must, s a kertbéli zöld­asztal mellett kortyolgatni le­het már a pezsgőszerű, csí­pős heurigert. A rácok nem­zetségéhez tartozó kocsmáros pedig húsos-borsos rétessel erősítette a vendégek ivó­kedvét ... Véget ért a felvonulás, szét­széled a közönség, fogy a laci- pecsenye, csúszik rá a bor. Lopnák most a szőlőt a legé­nyek, kínálja is magát néhány tartályra való egy traktor pót­kocsiján, de még aki belekós­tolt, mind átkozódva, fanyar képpel hagyta ott. Ennek a szőlőnek alig kedvezett az idő, savanyú maradt, meg rohadt is. A legtöbb látogató­ja a helyszínen rendezett ter­ménybemutatónak akad, ame­lyet a Biróné féle vendég­lő mellett találhat a közönség. A gazdaszem örömmel pász­tázza végig e kiállítás látniva­lóit, a termelőszövetkezetek, meg a Kertészeti Egyetem Tangazdaságának termés- büszkeségét. Akad itt körte, amely oly hatalmas, rózsa­szín és szeplős, mint egy tejeskofa, vagy a másik, a méltóságteljes pocakkal ren­delkező zöldcsuhás téli es­peres. Van többféle papri­ka, karfiol, zeller, répa, kel és gyökér, mind szép. A szü­reti mulatsághoz leginkább a szölőbemutató illik. Az egy­kori királyi birtokon — jó szőlőtermő vidéken —, s fel­tört gyepen, ligetes akácosok helyén alakult tangazdaság szoléiból került ide a tramini, a kékfrankos, az apró szemű, tömött fürtű rózsaszín szür­kebarát, a fehér bort adó piros szlanka. S néhány kü­lönlegesség: fehér szőlő, ame­lyet két piros fajtából neme­sítettek, s egy másik, a ka­darka és az Alikant Buchet, elnevezésű spanyol szőlő „gyermeke”, melynek belseje is vörös, bora sötét. Ezek már a jövő szőlői. Ahol terem­nek, ott az ország egyik leg­modernebb borkombinátja működik. Odakint felcsendül a zene, kedves vendégek szórakoz­tatják a közönséget, fehér Gábor Viktor felvétele nadrágba, vászonujjasba öl­tözött lengyel fiúk fújják a talpalávalót. A helybeli népi együttesek még csak most készülődnek a fellépéshez, színes harisnyájú, sokszok­nyás lányok műszempillát ra­gasztanak. A karnevál élén lovagló kese sörényű le­gényhez apró öregember szól: „Robi, leszerelni! A lovat vidd haza, aztán visszajöhetsz.” „Ebben a szerelésben?” — kérdi a legény, a mártoni te­henész. „Lóháton még elmegy, de a HÉV-re így nem ülök.” Később látom farmerben. A. Z. Magas színvonalon Népművelők Zebegényben A zebegényi Szőnyi Múze­um kempingje nyújtott két napig otthont 37 függetlení­tett népművelőnek és könyv­tárosnak. A váci járási hiva­tal művelődésügyi osztálya rendezésében a helyi népmű­velőkön kívül a gödöllői, a szentendrei, a rétsági és a dorogi járás, valamint Gödöl­lő és Szentendre szakemberei hallgatták a magas színvona­lú előadásokat, vettek részt a tartalmas kulturális rendezvé­nyeken. Dr, Maróti Andor egyetemi adjunktus előadása a kultúra­fogalom új értelmezésével fog­lalkozott. Sallai István, a Könyvtártudományi és Mód­szertani Központ osztályveze­tője könyvtári témában tar­tott előadást. A délutáni Vi­ták és konzultációk gyakorla­ti és segítő jellegűek voltak. A továbbképzés célja az új ismeretek adásán kívül első­sorban az volt, hogy a terü­letileg határos járások mun­katársaival gyümölcsöző együttműködés alakuljon ki. A résztvevők kívánságára ezután évenként megrendezik a találkozót, továbbképzést — igény szerint — más járások­kal kibővítve. N. S. JVJ. v nciuca, uilou ai u&, nek, s az előzetes számítások szerint gazdaságosan gyártha­tók. • Bizonyára a megrendelé­sek ütemezése is problémákat okoz? — Már az idén módosítják a megrendeléseket, a fűtési sze­zon kezdete előtt kérik a na­gyobb mennyiséget. Csakhogy a gyár a kereskedelem hul­lámzó igényeit nem tudja ki­elégíteni. Néhány hónapra el­küldjük a munkásokat, aztán hirtelen kétszer annyi dolgo­zót vegyünk fel? A kereske­dők nem hajlandók raktárai­kat duzzasztani, de nekünk sincs pénzünk a készletek hal­mozására. • Megoldásnak tűnik az olajkályha nagyobb exportja? — Miután a kályha hiány­cikk lett, a felettes szervek megtiltották az exportkuta­tást, 1972. január 1-ig tartott ez a tilalom. Ha ez nincs, mi idén már jelentős mennyiséget exportálhattunk volna. Pedig olajkályhát külföldön eladni nehezebb, mint például egy férfikabátot. A felöltőről meg­kérdezik: tetszik-e, mennyi kell? Nálunk a folyamat hosz- szadalmas: először a kályhát a hatóság vizsgálja, aztán idő kell az olajterítés megszerve­zésére, a szervizhálózat kiépí­tésére. Ez mind olyan munka, amely nem megy egyik napról a másikra. A termék jövője miatt nem erőltethetjük, hogy a külföldi partner gyorsan vá­sároljon, mert a szükséges fel­tételek nélkül cikkeink nem vizsgázhatnak jelesre. • Várható-e az MM-olaj- kályliák árának csökkenése? — Jelentős árcsökkentés nem valószínű. Esztétikusab- bakat, viszonylag olcsóbban — ez a járható út. Az új típu­sú kályhák különböző színűek lesznek, s a gyerekszobákba kerülő kályhákra különböző képeket festünk... • Milyenek az exportkilátá­sok? — Tárgyalunk cseh, lengyel, szovjet partnerekkel, az NSZK-beli céggel folytatott megbeszélések még olyan stá­diumban vannak, hogy a part­ner kérésére semmit sem hoz­hatunk nyilvánosságra. F. P. Polgármesterek találkozója Megnyitották a megyei gyermekkönyvheteket Mint már arról lapunkban hírt adtunk, a nemzetközi könyvév legjelentősebb Pest megyei rendezvénye: a megyei gyermekkönyvhetek. E prog­ramsorozatot tegnap nyitották meg Nagykátán. A megyei gyermekkönyvhe­tek első rendezvényén iroda­lomtanárok, népművelők, könyvtárosok találkoztak a nagykátai járási pártbizottság székházéban. Az egybegyűltek itt először nagykátai felsőta­gozatos általános iskolások rendhagyó irodalomóráját hallgatták meg Horgas Béla költő és Tajnai Margit elő­adóművész közreműködésével. Ezután Povázson Sándor, a nagykátai járási hivatal műve­lődésügyi osztályának vezetője köszöntötte a vendégeket, köz­tük Fábián Zoltánt, az írószö­vetség titkárát, majd Debre­ceni Imréné, a megyei könyv­tár igazgatója megnyitotta a gyermekkönyvheteket. . Ezt követően Povázson Sán­dor művelődésügyi osztályve­zető tartotta meg vitaindító előadását. Szólt arról, hogy hazánkban az olvasási kultúra elmaradt az általános fejlő­déstől. Ahhoz, hogy a jövőben több felnőttolvasó legyen, már gyermekkorban meg kell kezdeni az olvasóvá nevelést. De a könyv fontosságát a ne­velésben, oktatásban a peda­gógia is felismerte: a Művelő­désügyi Minisztérium új irányelvei a könyvtárakat az oktatás szerves tartozékának jelölik meg. Ugyanakkor a közművelődési könyvtárak gyermekrészlegeinek és az is­kolai könyvtáraknak felszere­lése szegényes. Miként lehetne gyarapítani a gyermekkönyv­tárakat? Vita következett, amelynek során tizenhármán szóltak hozzá a gyermekek olvasóvá neveléséhez: Nyíri Míhályné tápiószőllősi községi könyvtá­ros, Édes Istvánné járási szakfelügyelő, Csépi János pándi és Heimann Győző nagykátai iskolaigazgató, Szá­lai Katalin, a megyei pedagó­gus-továbbképzési kabinet munkatársa, Marios Istvánné szentmártonkátai és Mohácsi Béláné nagykátai pedagógus, Kalmár János, a járási párt- bizottság művelődésügyi osz­tályvezetője és Vargha Csaba, a Hazafias Népfront Pest me­gyei Bizottságának munkatár­sa. Az élénk vitát a járási hi­vatal művelődésügyi osztályá­nak vezetője összegezte. A délután folyamán Nagy­kátán a járási könyvtárban kiállítás nyílt szentendrei álta­lános iskolások textilkollázsai­ból, illusztrációiból. P. A. Szovjet veteránkűldőttség A Magyar Partizán Szövet­ség meghívására hétfőn Buda­pestre érkezett a Háborús Ve­teránok Szovjet Bizottságának küldöttsége. A delegációt — amelyet V. P. Moszkovszkij, a bizottság elnökhelyettese ve­zet — a Ferihegyi repülőtéren Úszta Gyula főtitkárral az élen a Partizán Szövetség ve­zetői fogadták. szakokban virágozhatott a ke­reskedelem, az ipar, a művé­szetek nagy alkotásokkal gaz­dagíthatták az egyetemes kul­túrát. A fellendülésnek, a tár­sadalmi kiteljesedésnek min­dig a háborúk emeltek ször­nyű akadályokat, visszavetve az emberiség fejlődését. Ez a történelmi tanulság ma is igaz, talán jobban, mint vala­ha. Ezért különösen tiszteletre méltó az a cselekvő egyetértés, amely fővárosunk, Budapest centenáriumi ünnepségét ked­vező alkalomnak vélte a ta­lálkozó megrendezésére, hogy megbeszéléseink hasznosan szolgálják az európai főváro­sok együttműködését. Buda­pest lakossága és tanácsa bí­zik abban, hogy találkozónk eredményes ösztönzője lehet további gyümölcsöző kapcso­latoknak, fórumot teremthet örömeink és gondjaink kölcsö­nös megismeréséhez, mozgósít­hatja erőinket napjaink oly fontos kérdéseinek megoldá­sához. AZ EURÓPAI ORSZÁGOK fővárosai nemzeteik történel­me során mindig a társadalmi és gazdasági fejlődés, a tudo­mányos és technikai haladás, a civilizáció és a művelődés színhelyei voltak. Évszázadok alatt felbecsülhetetlen értékek halmozódtak fel bennük, s ma is fontos központjai a szelle­mi életnek, az iparnak, keres­kedelemnek, mindenekelőtt pedig az állami életnek. A fővárosokban fejlődött ki leg­hamarabb, s legpregnánsab- ban a nagyvárosi életforma, valamennyi előnyével, hátrá­nyával, problémájával, s e problémák megoldására irá­nyuló törekvésekkel. Az előbbiekből logikusan következik, hogy — bár min­den nagyváros egyedi, sajátos „arculattal” rendelkezik — helyzetükben sok a közös vo­nás. Számos hasonló feladat tot kell megoldaniuk, hogy jó feltételeket teremthessenek lakosságuk munkájához éspi- hehéséhez, azonos problémák­kal kell megküzdeniök, hogy érvényre juttassák a nagyvá­rosi életforma előnyeit, csök­kentsék az urbanizáció ártal­mait. Városaink alapvető kö­zös érdeke, hogy békés körül­mények közt megőrizhessék a bennük felhalmozott óriási ér­tékeket, s háborítatlanul fej­lődhessenek, egyre jobb, tar­talmasabb, emberibb életet biztosítva a lakosság milliói­nak. EZEK A TÖREKVÉSEK teljes mértékben megfelelnek az Egyesült Nemzetek Alap­okmánya szellemének, mely szerint az ENSZ előmozdítja, „hogy létrejöhessenek az ál­landóságnak és jólétnek azok a feltételei, amelyek a nemze­tek között a népeket megillető egyenjogúság és önrendelke­zési jog elveinek tiszteletben tartásán alapuló békés és ba­ráti kapcsolatokhoz szüksége­sek”. Az alapokmányban ki­tűzött célok megvalósításátse­gítheti az európai országok fővárosainak hatékony együtt­működése, a fővárosok veze­tőinek gyakoribb találkozásai, a városfejlesztés és városve­zetés kérdéseiről folyó eszme­csere, szakdelegációk tanul­mányútjai. a fővárosok közöt­ti információcsere, egyes álta­lános problémák összehangolt kutatása, s a kutatások ta­nulságainak együttes megvo­nása. Az Európában végbeme­nő társadalmi folyamatok, a népek törekvései egymás meg­ismerésére — aminek kézzel fogható megnyilvánulása egyebek között az európai or­szágok közötti turistaforga­lom ugrásszerű fejlődése — szinte ösztönzést adnak a fő­városok közötti érintkezés nö­velésére. Ma ez a szándék kölcsönösen erősödik, bizo­nyos, hogy közvetlen hatással lehet kontinensünk országai­nak békés egymás mellett élé­sére. Szilárdíthatja Európa békéjét és biztonságát. Fővá­rosaink ugyanis nem csupán nagyvárosok, egyben kor­mányzati székhelyek is. Stá­tusuk, gazdasági és kulturális irányító szerepük, anyagi ere­jük és lehetőségeik, valamint kötelezettségeik folytán jelen­tős hatást gyakorolhatnak nem csupán az országos problé­mák megoldására, de a nem­zetközi helyzet alakulására is. találk AZ ESEMÉNY, amelynek alkalmából az európai fővá­rosok polgármesterei össze­gyűltek a magyar főváros­ban, hogy eszmecserét folytas­sanak a városfejlődés közös tapasztalatairól, problémái­ról és feladatairól: Budapest centenáriuma. Annak a város­történeti eseménynek a jubi­leuma, amelynek során most száz esztendeje, , három addig egymástól külön élő és fejlő­dő Duna-parti testvérváros, Buda, Pest és Óbuda egyesült, s egyesülésükből megszületett Budapest. A városegyesülés óta eltelt évszázad, nemcsak a magyar főváros történetének volt rendkívül fontos korsza­ka. E kor egybeesik az utóbbi száz esztendő hatalmas arányú európai — sőt világméretű — urbanisztikai fejlődésével. Budapest fejlődése szerves része az egész országban folyó szocialista építésnek, az ország kormányzata megkülönbözte­tett figyelmet fordít a főváros fejlesztésére, rendszeresen fog­lalkozik Budapest fejlesztésé­nek alapvető kérdéseivel, s a legjelentősebb beruházásokhoz — például a metró létrehozá­sához, a lakásépítéshez — megfelelő anyagi támogatást biztosít. Az országos költség- vetésből és Budapest saját erőforrásaiból származó anya­gi eszközökkel természetesen a város lakosságát képviselő Fővárosi Tanács gazdálkodik. A MAI BUDAPEST demok­ratikus és szocialista arcula­tának jogi kifejezője az új ta­nácstörvény. A tanácsok a nép hatalmát megvalósító szocia­lista államnak népképviseleti, önkormányzati és igazgatási szervei. A szocialista városve­zetés pedig hathatós eszköze annak a nagy és nemes cél­nak, amelyet röviden így fo­galmazhatunk meg: városfej­lesztés — az emberért”. Vendégeink, az európai fő­városok polgármestereinek je­lenléte méltóan emeli centená­riumi ünnepségünk fényét. Egyúttal büszkeséggel tölti el városunk minden lakosát, egész népünket, mindazokat, akik bizakodással tekintenek az európai metropolisok kép­viselőinek találkozója elé. Európa viharos történelméből tudjuk, mit jelentett minden­kor, évszázadokkal ezelőtt is az országok közötti feszültség csökkentése, a nemzetközi enyhülés. A ritka békés idő­Szigetcsépi szüret

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents