Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-21 / 223. szám

VÁC I UAPLfl A 9CS? MSGVC| HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA »■ ...... ■■.■■■■■...............—.....................................- I, XV I. ÉVFOLYAM, 223. SZÁM 1972. SZEPTEMBER 21, CSÜTÖRTÖK SZOMBAT: Megyei tanácstag fogadóórája Báthori Ferenc megyei ta­nácstag szeptember 23-án, szombaton délelőtt 8-tól 10 óráig a verőcei, 11 és 12 óra között a kismarosi tanácshá­zán fogadja választóit. Útépítők Több önálló feladatot! Fiatal egészségügyiek parlamentje Szeptember 21-én ülnek ösz- •ze a megye egészségügyi in­tézményeiben dolgozó ifjú szakemberek. hogy közös gondjaikat megvitassák. Ennek előkészítésekéit értekeztek a járás fiatal egészségügyi dol­gozói a minap a járási hiva­talban. Dr. Okolicsányi János, meg­bízott járási főorvos ismertet­te a fiatalokkal az ifjúsági Új termék törvényben foglalt jogait és kötelezettségeit, s az Egészség- ügyi Minisztérium erre vonat­kozó utasítását, mely szorgal­mazza, hogy az ifjú szakembe­reket az eddiginél fokozottab­ban vonják be a munkába, többször kapjanak feladatot, hi­szen ez a módja annak, hogy felkészítsük őket az önálló te­vékenységre. A főorvos megállapította: a járásban dolgozó fiatal egész­ségügyi szakemberek, orvosok, ápolónők és asszisztensek eti­kai magatartása kifogástalan. Arra kell törekedniük, hogy a szakmai továbbképzés mellett általános műveltségüket is fej­lesszék. A községi tanácsok fi­gyelmét felhívta: a lakások élj bérek elosztásánál — arányuk­nak megfelelően — a fiatalok­ra is gondoljanak. Józsa Kálmán, a járási hiva­tal elnökhelyettese válaszában kifejtette: a járási hivatal nem oldhatja meg a gondokat a községi tanácsok helyett, azoknak van rá módjuk és kö­telességük is. Arra kérte a fia­tal egészségügyieket, csak ak­kor forduljanak a járási hiva­talhoz, ha gondjukat, nehézsé­geiket helyben nem orvosol­ják. H. J. Valamikor tűzoltólaktanya volt. Ma már nehéz ezt el­hinni a Járműjavító minden kényelemmel felszerelt böl­csődéjéről, amelyet nemrégi­ben alakítottak újjá az üzem szocialista brigádjai, — Májusban kezdték szer­vezni a társadalmi munkát a bölcsőde bővítéséhez — mesé­li a történetet Nagy Margit, a bölcsőde vezetője. — Sok kis­mamának lejárt a gyermek- gondozási szabadsága, a kör­zeti óvoda viszont nem tudott több gyermeket befogadni. Ekkor a szakszervezet és a pártszervezet kezdeményezé­sére a Műszaki Klub védnök­séget vállalt a bölcsőde bőví­tése fölött, s Rátkai Zoltán tervei alapján megindult a munka. Jöttek a KlSZ-fiata- lok is, s így tíz hét leforgása alatt elkészült a munka. Min­denki részt vállalt az építés­ből, néha este hét óráig is adogatták a téglát, keverték a maltert. Különösen kitűnt a IX. és a XI. KlSZ-alapszerve- zet, tagjai parkosították a bölcsőde környékét. Ehhez száz négyzetméteren fel kel­lett törni a betont. A homokot a Dunáról hordták fel. Az asztalosok babaházakat, a lakatosok autós körhintát, és vasúti kocsi modellt készí­tettek a gyerekeknek. A szer­számműhelyben dolgozók má- szókákat gyártottak. Az ülé­sek huzatai a kárpitosok ke- zemunkáját dicsérik. — Nyolc játszószoba van. A padlón vastag szőnyegek, eze­ken csúszhatnak, mászhatnak a gyerekek. A polcokon ren­geteg játék, a gyár ajándékai. Amerre megyünk, mindenütt az összefogás eredményeit lát­hatjuk, a polcokat, a kis pa­dokat, a szekrénykéket itt ké­szítették az üzem részlegeiben A verőcei porcelángyár új terméke a „táblásított” mozaik. Ti* lány és asszony ragasztja össze táblákká a színes mozaik­kockákat. Napi teljesítményük 8 négyzetméter. Barta felv. 'MÚZEUMI HÓNAR Sokoldalú, gazdag program Reggel 6 óra. Gyurik Lajos és tizenegy tagú brigádja már fél órája elkezdte a műszakot, amely este 9 óráig tart. A 2. számú főútvonal Dunakeszi és Vác közötti szakaszán, a meg­repedezett 7 méter széles út helyett 9 méter széleset készí­tenek az Aszfaltút Építő Vál­lalat dolgozói. A szocialista brigád két szabad szombatján és vasárnap is dolgozik, hogy mihamarabb elérjen Vácig. — Csak az a baj, hogy sok autós nincs tekintettel az út­javításra és a sebességkorláto­zásra. Nem tartják be az elő­írt 15 kilométeres sebességet — panaszolja Tölgyesi Mihály gépkezelő. K. Cs. Miről ír a Híradó? Hagyomány, hogy október­ben az ország figyelme a mú­zeumok felé fordul. Ezekben a hetekben bemutatják a ku­tatók munkájuk újabb ered­ményét, jobban reflektor- fénybe kerülnek az időszerű események és — a tapasztalat j szerint — sok új látogató ke­resi fel a múzeumokat, népe­sek a hirdetett előadások. Stefaits Istvánt, a váci Vak Bottyán Múzeum igazgató­ját kértük, hogy adjon tájé­koztatót október helyi vo­natkozású eseményeiről. Megtudtuk, hogy teljesen kész a program. Első esemé­nye a Sport, kultúra és mun­kásmozgalom a Gödi Fészek­ben című — Gödről idehozott — kiállítás hatodikai meg­nyitója. Beszédet mond Ba­rát Endre, az MSZMP Váci Járási Bizottságának munka­társa. Az előadások sorát Szép György tanár kezdi, aki a Madách Imre Művelődési Központban beszél aktuális témáról: ötszáz éve született Dózsa György címmel. Ér­dekesnek ígérkezik Alföldi Vilma anyagbemutatással il­lusztrált előadása, melynek címe: Vác munkásmozgalma a Tanácsköztársaságig. A jövő évi évfordulóval kapcsolatos Jakus Lajos, penci múzeumigazgató Petőfi Vácott és Pencen című elő­adása. Az ismert Petőfi-ku- tató újonnan előkerült, ed­dig kevésbé ismert doku­mentumokat tár hallgatósága elé. A negyedik — szintén péntek délután tartandó — előadásra a hónap utolsó nap­ján kerül majd sor, amikoris Medgyes Béla, a váci mú­zeum munkatársa ad ismer­tetőt A váci vasútvonal tör­ténete az engedélyezéstől a 60-as évek végéig címmel. Ö is anvagbemutatással szem­lélteti mondanivalóját. A Pest megyei Idegenfor­galmi Hivatal kezelésében működő váci IBUSZ-iroda valamennyi októberi túrájá­nál úgy állítja össze a programot, hogy abban szere­peljen múzeumok, gyűjte­mények megtekintése. (p. r.) Megjelent a Híradó, a Pest megyei Szövetkezetek Lapjá­nak új száma. Tudósítást ol­vashatunk benne a Nagymaro­si Szövetkezetek férfikarának sikeres szerepléséről. Ismerte­tik a Nagymarosi Vasipari Ktsz kétévtizedes történetét. A Sportrovat közli, hogy az Ala- gi Bőripari Ktsz ötödször lett röplabdában az OKISZ Kupa védője. SZEPTEMBER Birsalma illata volt akkor az ősznek. Sár­gultak már a kertek, s a faluig húzódó erdő bíborszínre váltott. Szeptember derekán jár­tunk, a hajnalok ugyan hűvösek voltak a ra­gyogó harmattól, de a nap felfénylett, s nap­közben még igencsak meztéláb bokáztunk. Hetek óta tartott immár ismerkedésünk a betűvetés tudományával. Bérces tanító úr né­ha türelmét veszítve csapott a nyagda asztal­ra, s ilyenkor mi, a kisiskolások, megrettenve sunyítottunk. Nemigen hittük még akkor, hogy a tanító úr csak az asztalt abriktolja, de soha diák bőre nem kötött még közelebbi is­meretséget a Piócás partján nyesett mogyoró­gallyal. Mind a hat osztály egy terembe járt. A fé­lénk és buksi elsősök az első hosszú padban gunny osztottak, helyüket nem találva moco­rogtak. Rettenet fészkelt szemükben — én is közöttük árválkodtam —, és gyakran eltörött egyik-másikuk mécsese. A nagyobbak mö­göttünk farigcsálták az avítt, százesztendős padokat, és hátul — a hatodikosok. A lányok itt már jóformán anyányiak voltak, a fiúk ser­kenő bajusszal, növendékbika-forma hanggal, előttünk már felnőttnek tűntek. Voltaképpen közel jártunk az igazsághoz, mivel volt közöt­tük olyan, aki nem egy osztályt ismételt több ízben is ... Élénken emlékszem mindenre. A tanterem agyagpadozatának hűvöse ma is égeti talpam, a neszek és zajok fülemben sisteregnek, és ami legélőbb — a szagok is itt vannak fris­sen körülöttem. Az érzékszerveim ma is úgy, olyan élénken tiltakoznak a volt szagok el­len, mint amilyen könnyes hangulatba emel az emlékezés, ha a harmadikosok skandálása cseng vissza fülemben: — Mi végre vagyunk a világon? — kérdi Pálinkás Laci, s egy szemhunyásnyi idő után már hömpölyög a kórus válasza takarosán, amint az a katekizmusban meg volt írva. Ak­kor tudták, és én is tudtam a választ. Ma már hiába teszem fel e kérdést, bizony, nem mindig lelek reá elfogadható feleletet! Mondom — mindenre emlékezem, teljesen. Látom a falakat, alacsonyan és két apró ab­lak közé szorítva. Az ablakok homályos hár­tyáján át láthattuk néha a kastélyt, ha ép­pen a kora őszi nap megragyogtatta. Látom a szegényes képeket — Rákóczit és Lajos ki­rályt a Csele-patak dágványába borulva. Ak­kor ugyan nemigen véltem, hogy kit ábrázol­nak az , olajnyomatok, de nagyon tetszettek, mert otthon ilyen nem volt. Látom a kated­rát a rémisztő táblával, és a fülemben cseng még a tanító úr cipője nyikorgása is. Látom társaimat, akiket azóta sem láttam, és már soha nem látok többet. Látom a ve­lem egyívásúakat, s azokat, akik addigra már sok kukoricamáiét megettek a tanyai iskolá­ban. Mert arra is emlékszem. A máiéra. Né­kem jóanyám ugyan leginkább zsíros kenyeret rakott a táskámba, de a máié — az valami csudálatos volt! Ettünk mi is otthon, ám em­lékezetem szerint sohasem sikerült olyan pi­rosra és ropogósra, mint Fügedi Jóskáé, aki másodikos volt már, amikor én először a padba óvakodtam. Véle cseréltem el a zsíros kenyeret, ráadásul egy fej vöröshagymát ad­va, ami pedig tudvalevőleg igen tisztítja a tü­dőt — nagyanyám szava szerint bizonyosan. És így alakultak, keveredtek a szagok és il­latok. Az én vöröshagymám fokhagyma szag­gal, a kopott göncök dohos szaga — száradó és kesernyés tinta illattal, és jelezte jelenlétét a közeli trágyalékút is — és az egészet be­lengte az a mesebeli birsalmaillat, ami azon az őszön mindenütt érződött... Azon az őszön, amely ilyenkor mindig visz- szatér. Ha nyitott iskolaablak alatt járok — mindig a régi szeptember perdül elém. A gyermekkor szeptemberei között is a légkor servesebb és most már mégis a legboldogabb. Csankó Lajos Könyvsorozat ezer váci családnak MŰSZAKI KÖNYVNAPOK A magyar könyvkiadás egyik legsikeresebb vállalko­zása a Világirodalom Remekei című sorozat időnkénti útra- bocsátása. Eddig négy alka­lommal juttatták el az olva­sóhoz a szép külsejű, 24—30 kötetet s novemberre tervezik az ötödik sorozat kiadását. A cél itt is, hogy levegye az ol­vasó, a könyvbarát válláról a válogatás gondját és biztosítsa azt a lehetőséget, hogy a vi­lágirodalom ismert remekmű­veit megszerezze — köztük olyan alkotásokat is, amelyek a bolti forgalomban már rég­óta nem kaphatók. A Művelt Nép Könyvter­jesztő Vállalat váci boltjában elmondták, hogy az eddigi négy sorozatot 640—640 csa­ládhoz juttatták el. Most kere­ken ezer példányt rendeltek az új sorozatból, s az előjelek szerint ez is gazdára talál. Mind a Széchenyi utcai üzlet­ben, mind a váci üzemek könyvterjesztőinél már most felveszik « megrendeléseket. Az ötödik sorozat tartalmaz­za egyebek között Maupas­sant: A szépfiú, Fast: Sparta - cüs, Zola: Patkányfogó, Flau­bert: Bovaryné, Tolsztoj: An­na Karenina című művét. A Dunakanyar ipari centru­mában is felkészülnek az idén 11. alkalommal megrendezen­dő műszaki könyvnapokra. 39 szakkönyv szerepel a jegyzé­ken. A Forte-gyár bizományo­sa szerint kár, hogy fotoké­miával kapcsolatos kiadvány évek óta nem szerepel az új­donságok között. (p. r.) Ingyenes jogi tanácsadás Csütörtökön, szeptember 21- én. 17 órakor lesz a követke­ző ingyenes .jogi tanácsadás a Lenin úti párt- és tömegszer­vezetek székházában. Ügyele­tes: dr. Csenterics Ferenc, a Váci Járási Ügyvédi Munka- közösség tagja. Kupanyerők Befejeződött Dunakeszin a községi üzemek közötti labda­rúgó-bajnokság. A Szakmaközi Bizottság kupáját a Mechanikai Laboratórium csapata nyerte. Barta felv. A sport berkeiből Ifj. Széles Károly — sakkmester ÉDESANYJÁTÓL TANULTA Az idei év sportkrónikájának egyik váci vonatkozású esemé­nye Szegeden játszódott le. Itt rendezték a sakkozók vegyes mesterversenyét. Két ver­senyző szerezte meg a meste­ri címet; az egyik a 26 esz­tendős, váci születésű ifj. Szé­les Károly. A sakk új mestere elmond­ta, hogy tizenkét éves korában, édesanyjától tanult meg sak­kozni. Két év múlva a Váci Vasutas sakkcsapatában ját­szott. A váci sakkozók segít­ségével 1963-ban csillagos el­sőosztályú minősítést szerzett. Ekkor kapta az első meghí­vást az ifjúsági válogatott keret edzéseire. A rendszeres edzésmunka meghozta a gyümölcsét, rövi­desen mesterjelölt lett. 1965- től az OTP csapatában verse­nyezett tovább. Később a Sze­gedi Tanárképző Főiskolán folytatta a tanulmányait, de itt sem maradt hűtlen az elme sportjához. 1970-ben fél pont hiányzott ahhoz, hogy mester legyen — s ami nem sikerült akkor, az idén sikerült a sze­gedi versenyen. Csónakházépítés társadalmi munkával A Váci Vasutas SE motor­csónak versenyzői sikeres időszakként tartják nyilván ezt a sportévadot. A nemrégen Baján meg­rendezett nemzetközi verse­nyen Szabadi Imre, a 700 köb­centisek kategóriájában né­met, osztrák, jugoszláv és csehszlovák versenyzőket uta­sított maga mögé és ezüstér­met szerzett. Az 500-asok me­zőnye n&gyon erős volt; itt dr. I Kovács Ferenc a negyedik lett. Ezt követően a Budapest— Nagymaros távon, úgyszólván minden kategóriában dobogó­ra kerültek a váci vasutasok, s a II. osztályú országos baj­nokságnak ebben a küzdel­mében 2016 pontot szereztek. Az 500-asok mezőnyében a váci Papp László végzett az első helyen, míg a többi ka­tegóriában hat váci vasutas ért el előkelő helyezést. A vízi sport lelkes hívei társadalmi munkások is. Csó­nakházat építenek társadalmi munkában, s tevékenységük értéke meghaladja a 70 000 fo­rintot. (P.) Pályázatot hirdet a Vác és Vi­déke ÁFÉSZ Igazgatósága keres­kedelmi, pénzügyi, valamint ven­déglátóipari osztályvezetői állások betöltésére. Pályázati feltételek: szakmai gyakorlat, érettségi, kö­zépfokú szakképesítés. A pályá­zat beküldendő: Vác és Vidéke ÁFÉSZ lg. Vác, Beloiannisz utca 3, Babaház és körhinta Közösen - a gyerekekért — büszkélkedik a vezetőnő, aki tizenegy éve neveli a jár- műjavítós apróságokat. De még soha nem volt olyan bol­dog, mint amikor átvette az újjáalakított bölcsődét. K. Cs.

Next

/
Thumbnails
Contents