Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-17 / 220. szám

1972. SZEPTEMBER 17., VASÁRNAP PEST megyei kJCívlap //■ „olyan lesz, mint egy dazu” Szállítómunkások Monoron túl, az útszélen zöld teherautó ácsorog. A ve­zetőfülke üres, egy idős, overál- los férfi támasztja a sárvédőt. A kérdésre — miért, hogyan lett kocsikísérő? — szívesen válaszol: — Ötvenéves vagyok, de még mindig erős, pedig sok minden történt már velem. A háború előtt maszek téglagyá­rosnál dolgoztam, trógeroltam. Aztán kivittek a frontra, fog­ságba estem, negyvennyolcban jöttem haza. Egy mezőgazda- sági kísérleti telepre jelent­keztem, itt kapáltam, kaszál­tam. 1950-ben a központba ke­rültem, segédmunkásként sze­net hordtam a tárolókba, öt­venháromban az iparba jöt­tem, raktárban hórukkoltam az árut. Végül is a kocsinál kötöttem ki, hozzuk-visszük az alkatrészeket, mindenfelé járunk. Ezt a munkát szere­tem, mert nem vagyok senki ■szeme előtt. Igaz, csak 1800— 2000 forintot keresek, de én az utazások alatt jót pihenhetek. Megérkezik a gépkocsiveze­tő, ráförmed az öregre: mit diskurál? A kocsikísérő felká­szálódik az ülésre, a motor íelberreg. — Merre, hova tartanak? — kérdezem. — Mi köze hozzá! — így a pilóta. Nem több: 50 kiló Milyen a szállítás szervezete egy vállalatnál? Udvardy György, az Ipari Szerelvény és Gépgyár anyagellátási főosz­tályvezetője elmondotta, hogy náluk 16 szállítómunkás dol­gozik. üt teherautóval és égy kis furgonnal járják az egész országot. Huszonnégy öntödé­ből szerzik be az öntvényeket, összesen évente hat és fél ezer tonnát. Ezenkívül szükség van kötő- és tömítőanyagokra, tarto­zékokra is, amelyek szintén gépkocsin érkeznek a gyárba. A Lenin Kohászati Művekből vagonokban indítják el az évi tizenháromezer tonna henge­reltárut, iparvágányról rakod­ják le, s viszik a kovácsmű­helybe. A termékek elszállítá­sáért ők felelnek, idén például 5200 mellsőtengelyt visznek az Ikarusba, a többi teherautó pedig a Csepel Autógyárba in­dul. A szállítómunkások reggel hatkor kezdenek, s általában este hatra befejezik a fuvart. Tizenkét órán túl ritkán dol­goznak. Ha a métászalkai gyáregység a célpont, akkor két napig tart az út, ilyenkor a Nyírségben megalszanak. Az ISG szállítómunkásai nem emelnek nagyot, maximum 40—50 kilós öntvényt, ezzel a súllyal két ember megbirkó­zik*. Dologgá változna? Ceglédbercelnél egy gépko­csivezetőt utóiért a „balsors”, defektes lett a hátsó kerék. A sofőr kilazítja a csavarokat, a kocsikísérő téblábol mellette, segíteni akar. A pilótával szó­ba elegyedem: — Szereti ön ezt a munkát? — A kerékcserélést nem, de a vezetést igen. Az ember megy, pihenteti a fejét, s ki­fárasztja a lábát, a karját. Nem könnyű a kormányt for­gatni, a kuplungot, a féket nyomkodni. Én úgy pihente­tem a fejem, hogy sokat gon­dolkozom. — Miről gondolkozik veze­tés közben? — Sok mindenről, arról is, hogy értelmes dolog-e szállí­tani. Az ember egy csomó tár­gyat visz a rendeltetési helyé­re, a dolgokkal együtt érkezik a célba, a tárgyakba költözik munkája, ereje — mintha ma­ga is dologgá változna. — Hogyan lehetne könnyíte­ni a munkájukon? — A rakodást kell megvál­toztatni. Embertelen dolog, amikor az ember nekifeszül a súlynak, erőlködik, szuszog, hórukkol, olyan lesz, mint egy daru, pedig az ember értéke­sebb egy villástargoncánál. Ne haragudjon, hogy ilyen érthe­tetlenül beszélek, a munkatár­sak is nevetnek, ha magunkat daruhoz hasonlítom. Ilyenkor hecceinek: neked is hiányzik jgy kereked. Feljegyeztem a gépkocsive­zető adatait: Tvirnyák Dezső­nek hívják, 25 éves, techniku­j mot végzett, ő a Csepel Vas- j és Fémművek egyik szállítási szocialista brigádvezetője. Pufajka és nyolc általános Milyen emberek a szállító- munkások? Az ISG-ben Csasz- nyi Imre, szállítási osztályve­zető-helyettes, gépkocsielőadó szerint környékbeli emberek, nem mindegyikük rendelkezik nyolc általánossal. Aránylag keveset keresnek, átlag a 9,50- es órabér, kétezer forint körü­li a fizetésük. Mázsapénzt kap­nak a hulladék szállításáért, vagy ha gyors rakodásra van szükség. Bemutat néhány szállító- munkást, Bukovszky József csoportvezető: szorgalmas, egyébként segédmunkás, nem­csak dirigál, de meg is ragad­ja az öntvényt. Pataki László: mindenféle feladatot ellát. Persze nem mindenki ilyen, van olyan is, aki az egyik nap jön, a másik nap elmegy. Ha nem mondják neki, sosem ten­ne arrébb egy szalmaszálat sem. Mi a feladata a gépkocsive­zetőnek? Munka előtt a teher­autót műszakilag ellenőrzi, ha rendben találja, jelentkezik fuvarra — a kísérővel együtt, kap egy menetlevelet. Ha a kí­sérő nem bírja el az árut, segít a rakodásban (havonta 240— 300 forint rakodópénzt kap). Vezet. lí*ja a menetlevelet. Ha visszatér, leadja a gépkocsit. A pilóták a jogosítvány „korá­tól” függően 3000—3500 forint jövedelemhez juthatnak. A kocsikísérő rakodik, meg­számolja az árut, ő felel a szállítmányért. Ezért kocsikí­sérő csak megbízható ember' lehet. A szállítómunkások a követ­kező juttatásokban részesül­nek: munkaruha, bakancs, vé­dőkesztyű, pufajka, télen vé­dőital; a tea.^ ' • n.,,.(s Maga rendőr? Presszó előtt áll a teherautó, senki sincs a vezetőfülkében. Várok. Végre megérkezik két férfi, megtorpannak, túl közel állhatok a kocsihoz. Aztán megindulnak, a pilóta kikerül, s kinyitja az ajtót. — Pálinka, sör, bor? ' — Maga rendőr? — Mit szállítanak? — Kérdeztem, hogy rend­őr-e? Mutassa az igazolványát, vagy különben megnézheti ma­gát. Ez a riport elmaradt. Ital és feketefuvar Az ISG-ben ritkán van baj a szállítómunkásokkal. F. gép­kocsivezető jó ideig rendesen dolgozott, aztán az egyik nap nem jött be a gyárba, kimen­tek a lakására, ott sem talál­ták. A kocsmában volt. Elpa­naszolta az előadónak, hogy a gyereke beteg lett, éjszaka kórházba szállították — ezért van az ivóban. Később a fele­ség elmondta, hogy semmi baj sincs a gyerekkel1. A pilótának igazolatlan napja nem lett, mert beteglapot hozott. Ha egy orvos ad ... Egy sofőr teherautóval el­ment anyagért, de előtte útba­ejtette a fatelepet, kátránypa­pírt akart venni. A cél a Baj- csy-Zsilinszky úti Szerelvény­értékesítő volt, de ide csak nem érkezett. Végül a fatelepi portásnő telefonált az ISG-be, hogy ez és ez a rendszámú gépkocsi nem állt meg a kapu előtt, hanem elviharzott. Lo­pott egy kis kátránypapírt — feketefuvarban. Az egyik teherkocsi felbo­rult a kanyarban, az ok: ittas vezetés. A pilótától egy évre megvonták a jogosítványt, a műhelyben dolgozott, aztán le­járt a büntetése és újra a vo­lán mögé ült. ★ „Ezt a. munkát szeretem, mert nem vagyok senki szeme előtt.” „A tárgyakba költözik a munkám, mintha magam is dologgá változnék.” „Külön- ben'-megnézheti magát. Mi kö­ze hozzá!” A szállítómunkások élete nehéz, minden program­ra szükség van, amely ezt a munkát könnyebbé, mássá te­szi. Fóti Péter SZABADSÁGON” A GÉP Minden évben egyszer kéthetes „szabadságot” kap a papír­gyártó gép Szentendrén, a papírgyárban. Az egyébként éjjel­nappal működő gépet most vizsgálják-javítják, hogy megint megállás nélkül dolgozhassa végig a következő évet. Ékes János felvétele IKLAD-DOMONY-ASZÓD Új autóbuszjárat Aszód lakóinak régi kíván-1 sága volt a buszközlekedés megjavítása, s ez ügyben már | tavaly országgyűlési képviselő­jük, dr. Baskay Tóti Bertalan gödöllői egyetemi tanár segít­ségét kérték. Ennek nyomán idén májusban forgalomba állt az új he­lyi járatú autóbusz, amely a távolabbi települések­ről szállította volna az utaso­kat a vasútállomáshoz. A várt eredmény azonban elmaradt. A megcsappant bevételen kívtjl most újabb fordulat késztette a buszforgalom felül­vizsgálatára az illetékeseket. Iklad, Domony és Aszód köz­ségek tanácsai kérték össze­vonásukat. S így már nem a kis bevételű járat beszünteté­séről, hanem újabb községek bekapcso­lásáról esett szó a minap tartott közlekedési bejáráson. Az illetékesek itt eldöntötték a jelenlegi helyi járat útvonalának módosítását és új buszjárat megindítását az Iklad—Domony—Aszód út­vonalon. Az új útvonal bejárá­sára a tervek szerint már ok­tóberben sor kerül. Csiba József Magyar-román megállapodás Dr. Ájtai Miklósnak, a Mi­nisztertanács elnökhelyettesé­nek, az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság elnökének meghívására dr. loan Ursunak, a Román Szocialista Köztársa­ság Tudamányos és Technoló­giai Országos Tanácsa elnöké­nek vezetésével szeptember 14-től 16-ig román tudomá­nyos műszaki delegáció tar­tózkodott Budapesten. Tárgya­lásokat folytattak a két ország közötti együttműködés és ko­operáció fejlesztéséről, tapasz­talatokat cseréltek a tudomá­nyos kutatás és műszaki fej­lesztés irányításának, tervezé­sének és finanszírozásának ma­gyarországi, illetve romániai rendszeréről. A tárgyalások eredményeként aláírták 'az együttműködésről és kooperá­cióról szóló megállapodást, s az együttműködés 1972—73. évi tervét. Sajtóértekezlet Szombaton sajtóértekezletet tartott Budapesten az Uru­guayi Széles Front öttagú kül­döttsége, amelyet a Hazafias Népfront Országos Tanácsa hí­vott meg hivatalos magyaror­szági látogatásra. Egyharmadát kötet sző A legtöbb sz^bfínyséftés a sütő- és tejiparban Pest megyében betartják — Beszélgetés az MSIH jogászával — Hogyan tartja be az ipar és a kereskedelem a szabvá­nyokat, és mi a leggyakoribb szabvány elleni vétség? — er­ről érdeklődtem Fehérvári Jó­zseftől, a Magyar Szabvány- ügyi Hivatal jogászától. — Most készítettünk egy felmérést — hangzott a vá­lasz —, s megállapítottuk, hogy a szabványokat általá­ban tiszteletben tartják, bizo­nyos szabványok ellen szinte sohasem vétenek, akadnak vi­szont olyanok, amelyektől igen gyakran, mondhatnám, rendszeresen eltérnek. Vizsgá­latunk során megállapítottuk, hogy előírásainkat legtöbb­ször a sütő- és tejiparban sér­tik meg, de akadnak a szab­ványoknak nem megfelelő termékek a vastömegcikkek között is. És hogy a kereske­delem hibáit se hagyjuk ki, nem ritka a vásárlók megká­rosítása a helytelen osztályba sorolás miatt. © Ügy tudom, rendsze­resen ellenőrzik: betart­ják-e a vállalatok a szab­ványokat. Csak a Szab­ványügyi Hivatal végez ilyen vizsgálatokat? — Az MSZH-n kívül a ke­reskedelmi felügyelőségek és a minőségellenőrző intézetek is figyelemmel kísérik, hogy betartja-e az ipar vagy a ke­reskedelem a hivatalunk ál­tal előírtakat. Jelenleg több mint nyolcezer országos szab­vány van érvényben, és en­nek egyharmadát kötelező be­tartani. Ha egy termék egyet­len tulajdonsága gyengébb, mint ahogy azt a szabvány előírja, de a vevőnek ebből anyagi kára nem keletkezik, akkor szabálysértési eljárást indítunk. Jelenleg több ilyen eljárás is folyamatban van. @ És ha anyagilag is károsodás éri a vásárló­kat? — Akkor a szabálysértési eljárásnál sokkal szigorúbb büntető eljárást indítunk. A leggyakoribb ilyen jellegű szabványsértések: ha rossz minőségű termékeket értéke­sítenek vagy a második-har­madik osztályba tartozókat első osztályba sorolják. A Szabványügyi Hivatal épp a közelmúltban tett feljelentést az egyik fővárosi KÖZÉRT- vállalat egyik vezetője ellen, ugyanis a boltokat a vágott baromfi olyan darabolására utasította, amely — amellett, hogy a vállalat jogtalan ha­szonra tehetett szert — az előírásoknak sem felelt meg. O Pest megyében is fel­fedeztek ilyen visszaélése­ket? — Nem. Pest megyében az idén még nem kellett bünte­tő eljárást indítanunk. Per­sze, ez csak azt jelenti, hogy itt az idén vigyáztak a szab­ványokra ... O A gazdasági bírság még a büntetőeljárásnál is szigorúbb, s az egész vál­lalatot vagy szövetkezetét sújtja. A szabványok be nem tartása miatt gazda­sági bírságot azonban igen ritkán rónak ki. — Valóban, csak egyetlen példát tudok mondani. A leg­főbb ügyész indítványára a miskolci Ital- és Vegyicikk Gyárat a közelmúltban 1,9 millió forint bírsággal sújtot­ták, mert azzal, hogy húsz hónapon keresztül az előírt­nál kevesebb szörpöt tettek a Bambiba, 1,3 millió forinttal károsították meg a fogyasztó­kat. A gazdasági bírságot a vállalat a nyereségéből köte­les kifizetni. © A hazai vállalatok te­vékenységét tehát a minő­ségellenőrző intézetek, a Magyar Szabványügyi Hi­vatal és a kereskedelmi felügyelőségek figyelik, el­lenőrzik. Felmerül azon­ban a kérdés: megfelel­nek-e a hazai szabványok­nak az importcikkek. — Általában igen, hiszen egyre intenzívebben folyik a nemzetlíözi — és ezen belül a KGST-országok közötti — szabványosítási munka. Mégis akadnak olyan termékek, amelyek nem felelnek meg, illetve nem is felelhetnek meg a magyar szabványoknak, de szükségünk van rájuk. Indo­kolt műszaki vagy gazdasági okokból ilyenkor el lehet tér­ni a szabványtól, de az a tö­rekvésünk, hogy az előírttól inkább pozitív, mint negatív irányba. Czibor Valéria r Politikai vitakörük televízió eífy-egy Fórum-műsorára „ömlenek” a kérdések, lehet akár nemzetközi, akár gazda­ságpolitikai témájú a Fórum. A politika iránti érdeklődés a szocialista demokrácia fejlődésé­vel megnőtt, az emberek érteni akarják, mi miért tör­tént úgy, ahogyan tapasztalják vagy hírt kapnak róla. Van véleményük, és kíváncsiak társaik véleményére is. Különösen népszerűek az olyan politikai tájékoz­tatók, pártnapok, ahol az élőadó nem súlyban mér­hető papírhalmazzal jelenik meg, hanem lehetővé teszi hallgatói számára, hogy kérdezzenek. Igénnyé vált a politikai eszmecsere — tíz, tizenöt ember be­szélgetése az általuk választott témáról — tájékozott, felkészült pártmunkás segítségével. Ezt tapasztalva született a döntés, hogy fokozato­san létrehozzuk a politikai vitaköröket. A kis közös­ségben _(csoportban), alapszervezetenként 10—15 em­ber körében folyó politikai eszmecsere fórumának lét­rehozásával fejeződne be az a több éves munka, amely a szóbeli agitáció rendszerének újjáalakítására irányul. A politikai vitakör felvilágosító, tájékoztató, értelmező, mozgósító funkciójával ugyanis a szóbeli agitáció feladatait látja el. A szóbeli agitációs rend­szer részeként fejleszti majd az alapszervezetekben a politizálást. A vitakörben részt vevő párttagok ugyanis felkészítik önmagukat a politika hatékonyabb közvetítésére, a napi részkérdésekre, de az összefüg­gésekre, a folyamatokra is utaló válaszok megadásá­ra. Ezzel „menetközben” kialakítják a rétegagitáció követelményének megfelelő helyi érvrendszert, se­gítve a párt napi politikájának szervezettebb és szín­vonalasabb közvetítését. A politikai vitakörben a politikai eszmecsere lehe­tőségét teremtjük meg, és ezzel segítjük, hogy növe­kedjen a párttagok politizáló készsége. A tapasztala­tok ugyanis arra figyelmeztetnek, hogy szaporítani kell azokat a formákat, amelyek minél több párttag számára teszik lehetővé a felkészülést az érvelésre, a meggyőzésre, a politizálásra, a felvilágosításra, a moz­gósításra. A vitakört éppen ilyen formának szánjuk: az itt folyó beszélgetések során fejlődik a részvevők politizáló készsége, gondolkodásmódjuk érvelőbb lesz, erősödik a „politikai izomzatúk”. Itt a politikában jártas, felkészült vitakörvezető segítségével a napi politika (bel-, gazdaság-, kultúr-, pártpolitika, nem­zetközi politika) időszerű kérdéseit értelmezhetik, elemző választ kaphatnak a politika részkérdéseiről és összefüggéseiről. Azokban a pártszervezetekben, ahol ez év őszétől működik majd a politikai vitakör, a körvezetők már megkapták a témajavaslatokat, és közülük a legin­kább érdeklődésre számottartót tűzik majd napirend­re. Tapasztalataik, tanácsaik alapján haladunk hónap­ról hónapra, hogy 1973 őszére már általánossá tudjuk tenni a politikai vitaköröket. Addigra módszertanilag is fel kell készíteni a vitakörvezetőket. A szeminá­riumvezetésben gyakorlott, gazdag tapasztalatokat szerzett pártmunkásoknak most új, a korábbitól alap­vetően különböző feladatot kell ellátniuk: az aktuális, a mai politika kérdéseiről kell vitát vezetniök. Ez pe­dig nem „visszakérdezést”, beszámoltatást, hanem po­litikai eszmecsere kialakítását feltételezi, nyílt, őszin­te kérdésfeltevést, kendőzetlen válaszokat, érvelést követel. A pártoktatási igazgatóságok segítik a körvezetők módszertani orientálását, de akik ilyen pártmegbíza­tást kapnak, maguknak is fel kell készülniük erre az új feladatra. Akik már járattak be autót, azok tudják, hogy a legnagyobb gondosságra, körültekintésre, tü­relemre az első kilométereknél van szükség. Ez a mi esetünkben is hasznos tanács. A körültekintő szerve­ző munka, valamint a helyi igények figyelembevétele a siker két alapvető feltétele. De mindkettőnél fon­tosabb a vitakörvezetők módszertani felkészítése. E munka sokféle haszonnal jár majd. Tovább fog erősödni a helyi kiadói tevékenység, az érvrendszer sokoldalúbb, hatásosabb lesz. De mindenekelőtt meg­erősödik a szóbeli agitáció évről évre fejlődő rendsze­re, a párt tapasztalt propagandistáival, társadalmi munkásaival gyarapodik az agitáció szervezett ereje, s így hatásosabban tudjuk majd közvetíteni a párt politikáját. Dr. Ritter Tibor, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezetője

Next

/
Thumbnails
Contents