Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-14 / 217. szám

ie:r.. SZEPTEMBER 14., CSÜTÖRTÖK y'EST MECVEI „Korszerű” madárijesztő Zöld még a kukorica levele, szára, de világosabb zöld fol­tok látszanak a kukoricaföl­dön, ha az ember Visegrád határában Gizellatelep felé jár. Nem nehéz rájönni, madár- ijesztés a rendeltetésük, s any- nyira korszerűek, hogy mű­anyagból készültek — más cél­ra. Leányfalun meg Visegrádon a tanácsok bevezették a házi és az utcai szemét elfuvarozá- sát. Nyitott gépkocsit állítot­tak be erre a célra, nehogy azonban a szél a kocsiról szét­hordja a szemetet, világoszöld nylonzsákokat kap minden háztulajdonos és ugyanilyenek találhatók az utcai szemét- gyűjtőkön is. Már ahonnan, még mielőtt megteltek volna, el nem viszi valaki, úgy lát­szik, nem is károkozási szán­dékkal. Sőt! Mert a zöld foltok, amiket a szél lenget a kukoricásban, csupa szemétgyűjtőzsák. Egyik­másik talán nem is az utcák­ról került ki, hanem néme­lyek, a jó gazda gondosságá­val kártevő madarak elriasz­tására saját udvarukból vitték ki a földre. Vagy meglehet, a szeméttároló helyen ürítették ki, hogy rendeltetésétől eltérő módon szolgálhassák vele a termés védelmét. Beválik-e vagy sem a ny­lonzsák, még kérdéses. Felsze­relése azonban egyszerű, mind­össze rákötözik egy földbe szúrt faágra, nem kell hát vele annyit bíbelődni, mint a hagyományos felöltöztetésével. S ezenfelül olcsó ez a korsze­rű újítást jelképező nylon ma­dárijesztő. Nem a kukorica gazdájának, hanem a köznek kerül pénzébe. Sz. E. A házasságok nem az égben köttetnek... Budakalász • • Ötezer méter Kővirág Elkészült az ötezredik méter Kővirág fantázianevű kabát­szövet a budakalászi Gyapjú- szövő Gyárban. A szeptemberi mennyiséget a Győri Richard Finomposztógyárban festik, és ott készítik elő a kereskedelem számára. ... hanem a földön, földi törvényeknek engedelinesked- ve. Két fiatal megszeréti egy­mást — s aztán küzdeniük kell, hogy összeházasodhassa­nak. Most erről lesz szó, mert természetesen csak a kisebb­ségnek kell küzdenie... Vallás? Vácott beszélgetek L. Má­riával és P. Zoltánnal. Nem­régiben házasodtak össze, de mégis külön laknak, mert a szülők ellenezték a frigyet, egyik sem segített nekik még ahhoz sem, hogy albérletet kapjanak. Nem kaptak, otthon lakik a lány, otthon a fiú, naponta hallgatják a szidást, amiért „azt a lányt” elvette, amiért „ahhoz a fiúhoz” hoz­záment. A fiú özvegy édes­anyja háromszobás lakásban lakik, nem engedte a fiatalo­kat magához. A lány szülei le­beszélték egyik ismerősüket, hogy kiadja szobáját a fiata­loknak. A fiú technikus, a lány gép- írónő. Miért „nem illenek egymáshoz”, kérdezem a szü­lők szavaival. — Mert a Péter édesanyja evangélikus, mi meg katoliku­sak vagyunk — feleli moso­lyogva Mária. — No és? — értetlenkedem. — így nehéz templomban esküdni — mondja Péter —, mert ehhez egyikünknek fel kellett volna venni a másik vallását. Dehát ki legyen az, ezen folyt az öregek között a vita. — Végül is? — Mivel Mária nem tartja a vallást, tehát nem evangé­likus, s mivel én sem tartom, tehát nem vagyok katolikus, mi nem akartuk felvenni egy­más nem létező vallását. Mi­nek? MÁRKA A KÖZLEKEDÉSBEN A MÜÁRT által forgalomba hozott hosszanyagszállító utániutó és közüli pótkocsi L-4 UF típusú hosszanyagszállító utánfutó Raktárról, azonnal szállítjuk az alábbi típusokat: Egytengelyes hosszanyagszállító utánfutó L—4 UF típus L-6 UF típus 4 tonnás 4,3 tonnás Kéttengelyes hosszanyagszállító utánfutó PH-500-as típus PH-1000-es típus 5 10 tonnás tonnás EPL-3,5 típusú közúti pótkocsi Közúti pótkocsi EPL-3,5 típus 3,5 tonnás EPL-4-es típus 4 tonnás EPL-8-as típus 8 tonnás Megrendelhető: a MÜÁRT Raktárberendezések- szállítóeszközök részlegénél, Budapest Vili., Teleki tér 3. Telefon: 141-431. — Tehát nem akartak templomban esküdni? — Nem. — Akkor feleslegesen hara­gudtak a szülők! — Persze. De kötik az ebet a karóhoz, szidják Máriát, hogy befolyásolt engem — magyarázza Péter. — S szidják Pétert — mond­ja Mária. Most albérletet keresnek, mert menekülni szeretnének otthonról. Az esküvőn egyik szülő sem szólt a másikhoz, egymással szemben ültek a vacsoránál, de csak lapos pil­lantásokkal méregették egy­mást. — Majd megbékülnek egy­szer — mondja Mária és Pé­ter, de arcuk nem vidám. Ko­mor. Neveltetés ? Amikor Cegléden H. Júlia és K. András esküdött, a há­zasságkötő teremben nem volt más, csak az ifjú pár, a két tanú, az anyakönyvvezető és a fényképész. A szülők előre megmondták, hogy nem jön­nek el, ezért aztán barátaikat sem hívták meg a fiatalok, nem akartak szégyenkezni. Mindketten fiatal tanárok, egy Ceglédhez közeli falusi iskolákban tanítanak. — A fiatalok, mindketten pedagógusok, egymáshoz va­lók, nem? — kérdezem H. szü­leitől. — Hiába tanár a fiú is, nem kapott olyan nevelést, mint a lányunk, mi külön tornára já­rattuk, zongorázni taníttattuk, amikor csak külföldre utaz­tunk, mindig magunkkal vit­tük. Nézze meg, milyen szép szobája volt, amit itthagyott. Nem is akartuk, hogy tanár legyen, dehát így sikerült, saj­nos. — S a fiú? — Nézze, biztosan jóravaló fiú, dehát egy tanár; manap­ság egy férfi, aki általánosban Rovarvilágcsúcs az Állatkeriben Aranyat érő tanzániai madárpókok Csiszolt és festett üvegek Az elmúlt hetekben az Ál­latkert több gyűjtőexpedíció­ja tért vissza külföldi útjáról. Az általuk összeszedett ritka­ságokat néhány napja már a nagyközönség is megcsodál­hatja. Az expedíciók elsősor­ban a rovarház lakóinak szá­mát növelték, többek között olyan fajtákkal, amelyeket ed­dig még nem láthattak a Fő­városi Állatkert vendégei. Ilyen ritkaság az a tíz erő­sen izmos, tenyér nagyságú tanzániai madárpók, amely valóságos fészket sző ma­gának és gyíkokkal, ege­rekkel táplálkozik. A hazahozott példányokat te­nyészteni kezdik és — mivel áruk igen magas, ahány grammnyi a súlyuk, ugyan­annyi aranyat érnek — ha si­kerül, külföldön értékesítik. Kevés — a világon csupán három-négy — helyen látha­tók a kameruni és a dél-euró­pai tarisznyarákok. Ezekből az édesvízi állatokból két külön­böző fajtát hozott az afrikai expedíció. E ritkaságokon kí­vül több más olyan rovarral is gyarapodott az Állatkert gyűjteménye, amely már volt korában is a rovarház tulaj­donában, de mert nálunk nem te­nyészthetők, mindig új egyedeket kellett vásárolni vagy gyűjteni. Afrikai gyászbogarakat és skorpiókat, dél-afrikai ezerlá- búakat eddig csak akkor mu­tattak be, ha valahol vásárol­ni tudtak. Most az expedíciók hoztak e ritkaságokból, sőt egy olyan trópusi pillangóval is gazdagították a gyűjte­ményt, amelyből a világon csak egyetlenegy van (ugyan­is maguk kereszteztek két fajtát). Az új szerzeményekkel az Állatkert rovarháza a világ egyik legnagyobb rovargyűjte­ményének vált tulajdonosává, mert amíg az egyik leghíre­sebb rovargyűjteményben, a nyugat-berliniben 94, a ma­gyar rovar házéban 134 külön­böző ízeltlábú látható. — r v — Óriás bányagép Visontán A visontai szénmezőn, a Thorez-külfejtéses bányaüzem területén, elfoglalta munka­helyét az új marótárcsás óriás kotrógép és a hozzá csat­lakozó hányórendező. A Mát­ra óriását az NDK-ban gyár­tották, majd alkatrészenként szállították Visontára. Az Üvegipari Művek Parádi Üveggyárában csiszolt ólom­kristály poharakat, kelyheket és díszmű tárgyakat készítenek, de sokféle festett ivókészlctct is szállítanak a hazai kereskede­lemnek. A gyár évente 570 tonna üvegárut termel. Munkabirodalom A SZÖVŐNŐ | Tudnak beszélgetni, | ha akarnak. De ő nem akar, mert nem szeret, legfeljebb akkor, ha rfagyon fontos mon­danivalója van. Azt sem sze­reti, ha valaki belép 'a gépei közé, ott ő maga szeret járkál­ni. Saját munkabirodalmában. Különben is, a szövődéi be­szélgetéshez nem kell „ember­közelség”, messziről is leolvas­sák egymás szájáról a monda­nivalót. Ha a nyolcadik gép leáll, az ember megnézi, mi a hiba. Közben meg leáll az első is. Rohanni kell. Ha nagy baj van, kitesszük a kék táblát, ezzel hívjuk a befűzőnőt. Per­sze, sokszor magunknak kell a hibát kijavítanunk.--------------1-------------- 1946 óta | Kiss Andrásné | a Se­lyemipa­ri Vállalat váci Bélésszövő­gyárában dolgozik. Itt kezdte a munkát, s minden bizonnyal itt is fogja befejezni. Hajában még nem látszanak ősz szálak. — Tizenhat esztendős vol­tam, amikor kijártam az isko­lát. Tudtam volna válogatni, tanulhattam volna, de meg­mondom őszintén, trehány vol­tam. Még akkor sem akartam tanulni, amikor innen a gyár­ból szerettek volna színiisko­lára küldeni. Mert amatőr színjátszó voltam, s úgy mond­ták, nem is rossz. Nyolc gépet hajtani nem gyerekjáték. Ezt már csak ön­ként vállalhatják. Vállalják is, ám csak a legjobbak, mert nyolc gépet figyelni csak az tud, akinek a szövődéi munka már a kisujjában van. Nyolc gép mellett csak úgy juthat szusszanásnyi időhöz a szövő, ha leállít közülük egyet vagy kettőt. A nagy melegek idején kérte is a vállalat vezetősége, hogy időnként menjenek ki mosdani. — Tudom, nagy szavak, de nem lehet másképpen megfo­galmazni, mert így igaz: min­dig be akartam kerülni ide, ahányszor csak elmentem a gyárkapu mellett. Az járt az eszemben, hogy én bizony csakis itt fogok dolgozni. A nővéremnek is ez volt a mun­kahelye, ő intézte el, hogy jö­hessek.--------------------------------- elin-f | Nem volt könnyű I tézni. -------------------------------- Ha fel­vettek valakit, a kezét nézték. A durva tenyerek nem a se­lyemszálhoz valók! — M észáros nénit soha nem felejtem el, tanított engem. Ma már nyugdíjban van, de be szokott járni, átadja a munkamódszerét. Jó tanítóm volt. Mondom, bejár, pedig négy gyerekkel küszködik egyedül. Kiss Antalné hat emberre mos otthon. Hat felnőtt lakik egy szobában. Igaz, most csak öt, mert Béla fia katona. Tá­mogatást a gyártól vár, s meg is tesznek mindent az új la­kás megszerzése érdekében. — Idegölő munka a mienk. Ezt csak megszoktam már, de a járkálás a legnehezebb. Ha betöltőm az egyik vetélőt, a másik már beleszakad. Igen, azt mondják, csak járkálunk. De nézze végig valaki nyolc órán keresztül a mi munkán­kat. A zörgés miatt idegenek nem is bírnak bentmaradni a szövődében. F. B. Törők mogyorófák A Veszprém megyei Réz községben a monda szerint , török hódítás idején portyáz török katonák mogyorószeme két dugtak el, s ezekből fej lődtek azok a 15 méter maga fák, amelyek a plébánia ud varán állnak. A magasra nőt mogyorófák a szakértők sze rint már négyszáz éve terem nek. A fák — amelyek a te nyérnyi nagyságú, szőlőre em lékeztető mogyorófürtöket ér lelnek — az idén is mázsány termést hoztak. Mnemotechnika A mnemotechnika valami egészen pom­pás dolog — fejtegette Hegymegi, akit balsorsom az utamba hozott. — Nincs többé szükség rá, hogy a telefonszámo­kat feljegyezze az ember, vagy pláne betanul­ja, mert a mnemotechnika segítségével bár­milyen fontos számot bármikor emlékezetébe idézhet. — És hogyan? — kérdeztem pusztán udva­riasságból, mert a Hegymegi dolgai sohase tudtak különösebben érdekelni. — Hát idefigyeljen! Mi a maga telefonszá­ma? — 129—831. — Nagyon könnyű, egyszerű kis szám. Az 1-et könnyű megjegyezni, mert az pont tized- része a legkerekebb számnak, a 10-nek. A 2 pedig kétszer annyi, mint a 10-nél kilencszer kevesebb 1. A 9 háromszorosa a mesékből népszerű 3-nak, a 8 negyedrésze a sakkfigu­rák számának, a 3 pedig egyharmada a 10-nél 1-gyel kevesebb 9-nek... Mi van még? Már csak az egyes, amelyet egyszer már meghatá­roztunk, de az egyszerűség kedvéért vegyük úgy, hogy az egyhetede a közismerten babo­nás számnak, a 7-nek ... Na, mit szól ehhez a könnyű számmegjegyzési módszerhez, ame­lyet hézagos külföldi források nyomán én dolgoztam ki, és emeltem a legmagasabb tö­kélyre? — Ezt majd megbeszéljük telefonon — fe­leltem, mert már kóválygott a fejem, és sza­badulni szerettem volna a mnemotechnika tudósától. — Ügy is jó — mondta Hegymegi, és a no­teszáért nyúlt. — Akkor írja fel a telefon­számomat. Ez az — folytatta némi lapozgatás után. — 555—555 ... — És magyarázólag hoz­zátette: — Tudja, azért akad egy-két ilyen kompli­káltabb szám is, amelynél még a mnemotech­nika is csődöt mond ... Heves Ferenc tanít — nem nagy perspektí­va. Mikor lesz lakásuk, kocsi­juk, mikor utaznak Nyugat­ra...? Emlékszem, amikor a lányunk bemutatta, milyen esetlenül mozgott, még kezet sem csókolt a feleségemnek, szóval nagyon rossz parti... — Miért rossz? — Semmije nincs se neki, se a szüleinek. Tanult, aztán ta­nár lett, de semmi több. En orvos vagyok, legalább egy orvost szerettem volna, ha a lányom nem lett az, legalább a vejem. — A fiatalok egyforma fog­lalkozást űznek, mi a kifogá­suk? — kérdezem a K. szülő­ket. — Mi? Tudja milyen úrhat­námok? Bennünket lenéznek, hát ezt nem tűrjük. A fér­jem lakatos, én bedolgozó va­gyok, taníttattuk a fiunkat, kapott volna az rendes csa­ládból származó lányt, olyat, aki hozzávaló. Majd figyelje meg, szerencsétlen lesz a fiunk, nem fogja tudni kielé­gíteni annak a lánynak a nagy igényeit... Foglalkozás ? Fordított esettel találkoztam Erden, ahol a fiatalember mérnök, felesége ápolónő, a szülők azért ellenezték a há­zasságukat, mert egy mérnök­höz nem illik ápolónő és for­dítva. A szülők viszont mind­két részről kishivatalnokok. — Taníttattuk a gyereket — mondja a fiú édesanyja —, s most az a lány lehúzza, mert csak ápolónő. A fiatalok keserűen moso­lyognak ezeken az előítélete­ken. Előítélet! Szerencsére ezek az előítéle­tek megszűnőben vannak, rit­kák, de még élnek itt köztünk a földön, s nem az égben. R. fi».

Next

/
Thumbnails
Contents