Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-14 / 217. szám

1973. SZEPTEMBER 14., CSÜTÖRTÖK “"si/Círlap 3 Egymillió tonna áru a konténerekben „Bliccelő” vállalatok A Közlekedéstudományi Egyesület és a MAHART kö­zös rendezésében megtartott nemzetközi konferencia szer­dán befejeződött a Technika ^Házában. A kétnapos tanács- 1 kozáson 11 ország szakemberei elő­adásokon, konzultációkon foglakoztak a korszerű szállítótartályos árufuva­rozás eredményeivel, mű­szaki, szervezési kérdései- , vei. fcA. magyar közlekedéspolitikai {koncepció végrehajtásában (fontos szerep hárul a konté- perizációra, ezt jelzi, hogy (1968 óta a közlekedési tárca mintegy 120 millió forintot fordított erre a célra. A gyors­ütemű fejlődésre jellemző, hogy az idén fél év alatt 132 324 tonna árut to­vábbítottak konténerekben, a jövő évi áruforgalom pedig már eléri az egymillió tonnát. A konténerizáció széles körű bevezetéséhez az eddigieknél szervezettebb hazai és nemzetközi ösz- szefogás szükséges.' [ E munka során megállapo­dás jött létre egyebek között .magyar—szovjet közös kon­téner-terminál létrehozására, amely a kelet—nyugati irányú konténeres tranzitforgalom egyik fontos állomása lesz. Cselekvőén a békemunkában Szerdán ülést tartott az Opus Pacis intéző bizottsága és az Országos Béketanács ka­tolikus bizottsága. Dr. Ijjas József kalocsai érsek, a ma­gyar katolikus püspöki kar, az Opus Pacis intéző bizottsá­gának és az OBT katolikus bi­zottságának elnöke nyitotta meg az ülést, amelyen részt vett a püspöki kar több tagja is. Weisz Ferenc c. prépost, a budapesti Bazilika plébánosa tartott előadást a katolikus papi békemozgalom elmúlt félévi nemzetközi és hazai te­vékenységéről, és előterjesz­tette a papi békemozgalom munkaprogramját a követke­ző időszakra. Az ülés részt­vevői egyhangúlag jóváhagy­ták a beszámolót, és a mun­kaprogramot; hangsúlyozták, hogy továbbra is cselekvőén részt kívánnak venni a nem­zetközi és hazai békemunká­ban, és a vietnami kérdésben nyilatkozatot adnak ki. — Vajon ki ellenőrzi a vál­lalatokat ? — A revizor — mondja Csekő Jenő, a Pénzügyminisz­térium bevételi főigazgatósága Pest megyei hivatalának veze­tője. — Nálunk 32 revizor vé­gez nyomozásnak beillő- mun­kát Sőt, az ő feladatuk Maig- ret-énél annyival nehezebb, hogy „helyszíneléskor” még nem sejtik, történt-e egyálta­lán „bűntény”, azaz szabály­talanság. Ha sikerül felfedni, hogy valahol hiba csúszott a könyvelésbe, akkor azt kell kideríteni, mi volt az, szándé­kosan követték-e el, és milyen céllal stb. • Gyakori a gazdasági vét­ség? — összesen 450 vállalat, ipari, szövetkezet, ÁFÉSZ és mezőgazdasági termelőszö­vetkezet mérlegét vizsgáljuk meg átvételkor, s körülbelül 50—60 százalékukban találunk kisebb-nagyobb hibát. • Es melyek a legsúlyosabb, a népgazdaságot legjobban megkárosító szabálytalansá­gok? — A helytelen eredmény- kimutatás, s ennek következ­tében az alap- és adóhiány vagy -többlet. A hibás mérle­get benyújtó szervek egy ré­szénél a gazdálkodás eredmé­nyét kevesebbnek, másik ré­szénél többnek tüntetik fel. Érdekes, hogy míg az állami vállalatok és ipari szövetke­zetek inkább az eredmény­csökkentés eszközeihez folya­modnak, és ritkábban mutat­nak ki a ténylegesnél nagyobb nyereséget, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek több­sége fordítva, a valóságosnál nagyobb nyereséget mutat ki. Hogy mi lehet ennek az oka? Tételezzük fel, hogy valame­lyik vállalat beruházásokat indít el fejlesztési alapja ter­hére, amely azonban időköz­ben kimerül. Ilyenkor úgy próbálják megszerezni a szük­séges pénzt, hogy a valóságos­nál kisebb nyereséget mutat­nak ki, ezután kevesebb adót kell befizetniük, s a be nem vallott nyereséget és annak adóját használják fel a beru­házás befejezéséhez. • Mivel büntetik az efféle okosságot? — Éles szemű revizoraink mindig felfedezik a turpissá­got, s ilyenkor nemcsak az adót, hanem büntetésként an­nak további 20—50 százalé­kát kell befizetni. Az idén ed­dig öt-hat millió forintnyi bírságot szabtunk ki. küli befektetéssel járult hoz­zá. • És most összesen meny­nyit ér a maszek benzinkút? — Becslésék szerint mint­egy 800 ezer forintot. S ami az egész ügyet még érdeke­sebbé teszi; nem rögzítették az öt év utáni tulajdonjogot. • A büntetés ... ? — Mi, mint adóhatóság, csak az állami kötségvetést megrövidítőkre szabhatunk ki bírságot Más, a gazdálkodás­sal kapcsolatos szabálytalan­ságra felhívjuk az illetékes felügyeleti szervek figyelmét, ezúttal a monori járási hiva­talét és a monori pártibizott­ságét. ★ Naponta kérik a revizorok egy-egy vállalatnál, szövetke­zetnél a mérlegbeszámolót, hogy 20—25 napos, alapos vizsgálat után azt mondhas­sák: köszönöm, rendben. Czibor Valéria Bencsik István előadása A Hazafias Népfront szere­péről, az V. kongresszus utáni sokrétű feladatairól előadást tartott szerdán Bencsik István, a HNF Országos Tanácsának főtitkára. Azon a közéleti aka­démián beszélt, amelyet a mozgalomnak a munkások kö­zül megválasztott vidéki tiszt­ségviselői, megyei népfronttá-.' zottságok .alelnökei részére rendeztek Budapesten, a SZOT Tárogató úti továbbképző is­koláján. Az előadást elemző véle­ménycsere követte. Ki fürdetés Váczi Mihálynak, a Keres­kedelmi, Pénzügyi és Vendég­látóipari Dolgozók Szakszerve­zete budapesti bizottsága el­nökének 70. születésnapja al­kalmából, eredményes mun­kájának elismeréseként, az Elnöki Tanács a Munkaér­demrend arany fokozata ki­tüntetést adományozta. SOKOLDALÚ EGYÜTTMŰKÖDÉS Következetesebben az önállóságért [ A Pest megyei Tanács tiszt­ségviselői tegnap vezetői meg­beszélésen értékelték a me­gyei tanács vb dabasi járási hivatalának munkáját. A hi­vatal tevékenységéről Boros András, a hivatal elnöke adott jelentést. A vezetői megbeszé­lésen részt vett Csipái Ferenc, >az MSZMP dabasi járási bi- izottságának titkára is. i A járási hivatalok tevé­kenységének a megyei vezetői (értekezleten történő értékelé­se egyike azoknak az újszerű (vezetési módszereknek, me­nyek a tanácstörvény végre­hajtása során a megyében megvalósulnak. E fórumon nem testületi döntés, hanem í kollektív vezetői irány- t mutatás alapján történik | az eredményesebb munka­végzést gátló tényezők feltárása, az eredményesebb tevékeny­séghez szükséges jövőbeni fel­adatok meghatározása. A tanácskozók megállapí­tották, hogy a dabasi járási hivatal megtalálta a helyét a tanácstörvény áltel meghatá­rozott új tanácsi szervezet- rendszerben. A felsőbb párt­szervek által meghatározott újszerű követelményeknek megfelelően érvényesül a já­rásban a tanácsi szervek párt­irányítása. Sokoldalú és gyü­mölcsöző a járási hivatal együttműködése a nem taná­csi szervekkel, ami többek között a lakosság számára hasznos, hiszen a közös beru­házásokban, építkezésekben, a tanácsi munka tömegpolitikai bázisának szélesítésében nyil­vánul meg. A vezetői megbeszélésen az eredmények mellett nyílt, kritikus és önkriti­kus szellemben mondották el a járási hivatal munká­jának fogyatékosságait, az elkövetkezendő időszak megold,ásr a váró feladatait Javítani kell a többi között például a szövetkezetek álla­mi felügyeletén,. A szövetke­zetek önállóságának, a szö­vetkezeti demokráciának tisz­teletben tartása mellett kö­vetkezetesen érvényre kell juttatni az ez irányú központi állami célokat, érvényt kell szerezni a hatósági és egyéb irányú jogszabályi rendelkezé­seknek. Ugyancsak következetesebb munkát igényel a helyi, taná­csok önállóságának, népkép­viseleti jellegének érvényre juttatása. Helyes politikai ér­zéket és megalapozott szak­mai ismereteket igényel a járási hivatalból, hogy egy­részt következetesen érvényre juttassa felsőbb szintű jog­szabályokat, a kormányzati döntéseket, másrészt segítse a községek, nagyközségek taná­csi testületéit abban, hogy él­jenek bővülő jogkörükkel és a lakosságot közvetlenül érintő ügyekben gyorsan, határozottan döntsenek. A lakosság ügyeinek körül­tekintőbb, gondosabb intézését várják a járási hivataltól. Meg kell szüntetni az eljárási határidők túllépését — sze­rencsére ilyen viszonylag rit­kán fordul elő. Hasonlóan fon­tos követelmény, hogy az ál­lampolgárok ügyeit a tényál­lás körültekintő tisztázása után a törvényességnek meg­felelően döntsék el. A helyileg megoldható prob­lémákon kívül fény derült olyan gátló tényezőkre is, me­lyeknek elhárítása országos szintű intézkedéseket igényel. Ilyen például a tanácsi mun­ka jogi szabályozásának prob­lémája, A tanácstörvény és végrehajtási rendelkezései egyértelmű jogi kereteket biz­tosítottak a tanácsi munká­hoz. A tanácsi tevékenységgel összefüggő, a különböző idő­szakokban keletkezett, többször módosított, ki­egészített jogszabályok bo­nyolult, áttekinthetetlen rendszert alkotnak. A túlszabályozottság, az egyes rendelkezések ellentmondá­sai, nehezen hozzáférhetősége a tanácsi fiiadat eredményes ellátására kedvezőtlenül hat­nak. A Dabasi Járási Hivatal be­számoltatása alapján a me­gyei tanács vezetői sok fon­tos, hasznos dologról tájéko­zódtak, s ez más járási hivatal számára is tanulságul szol­gált. Arany István •US. tetszéssel kísérték az előadást. Hiába gondolkodom, nem jut eszembe, hogy láttam volna máshol gyermekelőadóktól ilyen jó színvonalú, színesen összeállított, háromórás műsort, és egy műsorban ennyi tehetséges gyereket. Igaz, a szereplőket a főváros legtehetségesebb fiataljai kö­zül válogathatják ki. Az Üttörőpalotába a tanulásban felmu­tatott jó eredmény, kiváló szorgalom alapján járhatnak a diá­kok fél évig, egy évig, s a szakkörökben folyó munka sok al­kalmat ad az itt dolgozó pedagógusoknak, szakkörvezetőknek, hogy felfigyeljenek minden gyerekre, aki bármely területen kissé is kiemelkedik társai közül, s az ő kibontakozásukat kü­lön foglalkozások, szerepeltetések segítségével is siettessék. —:------------------ Kungzam negyede egyike Phenjan 27 kerü­,| Óvodában. | létének, lakói között többségben vannak a ■----------------------- munkások, többségben tehát az ő gyerme­ke ik járnak abba az óvodába, melyet megmutattak nekünk. Az óvoda 1954-ben nyílt meg, a háború után emelt legelső épüle­tek egyikében. Kétemeletes, háromszáz gyermek jár ide a kör­nyező utcákból. Az óvoda vezetőnője kalauzol bennünket, meg­mutatja a hálótermeket, ahol korcsoportonként pihennek a ki­sebbek. A nagyobbakat a játszótermekben találjuk a polcokon, szekrényekben sorakozó rengeteg játékszer között, a legidő­sebbekkel, az öt-hat évesekkel a tágas, csupa ablak teraszon találkozunk, énekszóra körbetáncolnak. Kis műsorral produkálják magukat ők is, ének, tánc, sza­valat, jelenet váltja egymást, az előadásmódnak abban a sajá­tos stílusában, melyet már megismerhettünk az Űttörőpalota kis amatőr művészeitől. Egy másik nagy teremben a középen elhelyezett asztalnyi makettet állják körül az öt-hat éves gye­rekek, Kim ír Szén szülőfalujának, Mangande-nak a makett­jét. A mindig mosolygó óvónő kérdez, minden gyerek egyszer­re nyújtja fel a kezét, s a szólított gyerek magas, kántáló han­gon, folyékonyan fújja a feleletet. Az óvodának saját konyhája, étkezdéje, külön orvosi ren­delője van, állandó orvosi felügyelettel. Mindennek kialakult, láthatóan sok tapasztalatra támasz­kodó rendje van itt: a bölcsődék és óvodák megépítésének, a különféle rendeltetésű szobák és termek belső berendezésének, szőnyegekkel, képekkel, szobrocskákkal, művirágcsokrokkal stb. való földíszítésének, a használati tárgyaknak és játéksze­reknek, akárcsak a napi beosztásnak, a gyerekekkel való fog­lalkozásnak. A bölcsődék és óvodák ingyenesek, az ide járó gyerekek az étkezésen s a velük való foglalkozáson kívül ingyen kapják a j ruhát is. Gergely Mihály | • A mezőgazdaságban miért gyakoribb a fordított helyzet, azaz a valóságosnál nagyobb nyereség feltüntetése? — Mert míg az iparban a részesedés csak kiegészítése a fix fizetésnek, a termelőszö­vetkezetekben a részesedés jelenti a fő jövedelmi forrást. Nem mindegy tehát, hogy mennyit osztanak. Ha na­gyobb nyereséget mutatnak ki, többet lehet szétosztani. ■ Tudna konkrét példát Is mondani? — Hogyne. De előbb szeret­ném megjegyezni, hogy revi­zoraink az idén tíz esetben bukkantak teljesítés nélküli árbevétel könyvelésére, össze­sen 4,8 millió forint értékben. Ennek az összegnek csaknem a felével, az ecseri Egyesült Tsz próbálta növelni nyeresé­gét, nem gondolva arra, hogy a mintegy másfél millió fo­rintot a nemzeti jövedelem­ből vonták el, s előbb-utóbb úgyis meg kell dolgozniuk az előre kiosztott pénzért. • Mi a legsúlyosabb kiró­ható büntetés az ilyen előre felvett pénzekért? — A szanálás. Idei példát még nem tudok mondani, ta­valy azonban találtunk olyan tsz-eket (mint a nyársapáti Aranykalász vagy a nagykő­rösi Rákóczi), amelyek any- nyira fiktív eredményeket mutattak ki (az első 24, a má­sik 8 millió forintot „tett rá” eredményére), hogy ezt saját erőből már nem tudták volna előteremteni. Mindkét tsz-t szanálni kellett. • A kőtelező befizetések elmulasztásán kívül milyen más jellegű vétséggel találkoz­nak? S hol fordulnak elő leg­gyakrabban ezek? — A legkörültekintőbben az ÁFÉSZ-eknél kell vizsgál­nunk, ugyanis a vegyesprofil miatt számos lehetőség nyí­lik a szabálytalanságokra, s ezt bizony sokszor ki is hasz­nálják. Egy-egy ÁFÉSZ gyak­ran olyan vállalkozáshoz adja nevét — bizonyos jutalom el­lenében —, amelyeknek célja az egyéni haszonszerzés. A súlysáéi ÁFÉSZ például ta­valy tüzelőolajkutat létesített, amelynek költségeit két helyi lakos, Borbás Antal és Lu­kács István fedezték: egyrészt 184 ezer forint célrészjegy vásárlásával, másrészt az út­építési, villanyszerelési mun­kák finanszírozásával. Utób­biakról 381 ezer forint össze­gű elszámolást nyújtottak be a szövetkezetnek, egyetlen számla csatolása nélkül. En­nek ellenében az ÁFÉSZ szerződésben vállalta, hogy öt éven át az eladott fűtőolaj 29 százalékáért literenként 7 fil­lért ad a vállalkozóknak, to­vábbi 5 fillért pedig kútkeze­lői munkabérként fizet nekik. De még nincs vége az ügy­nek. Az idén kiegészítették a kutat normál- és szuperben­zin töltőállomással. Ehhez az említett két „kistőkés” 113 ezer forint értékű célrészjegy­jegyzéssel és újabb 104 ezer forintos, alapbizpnylat nél­TIZENÖT ÉVE kis műhe­lyekből állt a gyár, néhány munkás dolgozott a gépek mellett — javítással, szolgálta­tással foglalkoztak. Aztán megnőtt a gyár — szükség volt termékükre — csarnoko­kat építettek, korszerű beren­dezéseket vásároltak és most új üzem avatására készülnek. A gyáriak hangulatát a fej­lesztési törekvés határozza meg. E gondolatnál Időzzünk el egy kicsit: fejlesztési törekvés. Ez bizony kellemes állapot, látni a változást, figyelni, ho­gyan kell egyre több munkás, leírni a nagyobb termelési ér­téket, nyereséget, érezni a kor­szerűsödést — remek dolog. A fejlesztés pozitív érzelmek­kel telítődött szó. Csakhogy a változást sok helyen szimplán értelmezték: csak az a fejlő­dés, ha új gyárat építenek, ha új gépet vásárolnak, ha új műhelyt avatnak, ha még több munkást hívhatnak az üzem­be. Pedig ez csak a fejlődés egyik összetevője, amelyet az extenzib jelzővel jellemzőnk. Es a másik, egyenértékű lehe­tőség, az intenzív fejlesztés? Általában kisebb részét birto­kolja a változtatási akarásnak. Sokan nem tekintik igazi tett­nek, ha ugyanannyit, ugyan­olyan gépen termelnek többet, ha nem munkást csalogatnak a gyárba, hanem a munkafe­gyelmet szilárdítják, nem mil­lió forintokért könyörögnek, hanem a technológián, a ter­melés szervezetén változtat­nak. Pedig ez ma inkább tar­talma a fejlesztési vágynak., TÉRJÜNK VISSZA TÖRTÉ­NETÜNKHÖZ: a gyáriak han­gulatát a fejlesztési törekvés határozza meg. Aztán a fiatal igazgató nehéz döntésre kény­szerült, a jövő évben nem vesznek fel új munkásokat, csak a termelékenység növe­lésével fokozzák eredményei­ket. Miért nehéz ez a döntés, sok helyen már megtették könnyedén. Azért, mert náluk egyszerre lehetne extenzíven és intenzíven fejleszteni. Még­hozzá — a fiatal igazgató vé­leménye szerint — gazdasá­gosan. A termelés mennyisé­gének növelését azonban a megrendelés hiánya akadá­lyozza. E gondolatnál is időzzünk el egy kicsit: lehetőség lenne a nagyobb arányú fejlesztésre, de áruik iránt csökken a ke­reslet. A mai gazdasági hely­zetből kell kiindulni: nem élünk már a mennyiség bűvö­letében, nem akarunk minden­áron többet termelni, csak olyan cikkeket igyekszünk elő­állítani, amelyekre igény, piac van. De ebben a gazdasági meghatározottságban egy gyárból nem származik annyi érték, mint amennyire lehető­ség lenne? Ez biztos, hogy nem jó. A kör bezárul: több termékre nincs szükség, tehát nem számít, hogy a gyári le­hetőségek elenyésznek? A kér­désre a választ majd később próbáljuk megadni. Most térjünk vissza újra történetünkhöz: gazdaságo­san többet termelhetnénk, de nincs elegendő megrendelés. Vajon miért? Az igazgató sze­rint, a készletező vállalatok telepakolták a raktárakat, bőkezűen rendeltek és sze­rényen adtak el. Aztán ahogy nőttek az adóik, rádöbben­tek, hogy túl vagyunk már az ötletszerű igényeken, a piacra kell termelni, és nem a polcra. Mit tehettek tehát a készletező vállalatok —, re­mélem csak azután, hogy kö­rülnéztek a piacon —, csök­kentették a megrendeléseket. A megyei gyár tehát nem fej­lődhet töretlenül? AZ ELŐBB MEGFOGAL­MAZOTT KÉRDÉSHEZ tér­jünk vissza: több termékre nincs szükség, tehát nem számít, hogy a gyári lehető­ségek elenyésznek? Próbál­junk részletekben határozott választ adni. Egy: nem va­gyunk olyan gazdagok, hogy adottságokat veszni hagyjunk. Kettő: nem vagyunk olyan gazdagok, hogy adottságo­kat értelmetlenül hasznosít­sunk. Három: az adottságo­kért nemcsak a gyár felel, hanem a hozzá kapcsolódó többi gazdasági egység is. Négy: a kapcsolódó gazdasá­gi egységek lehetőségeiért a gyár is felel. A részválaszok­ból próbáljunk definíciót csinálni: a hasznosítható le­hetőségeket kell kibányászni a gyárban — a kapcsolódó kereskedelmi vállalatok in­tenzív segítségével. Hogyan? A gyáriak felada­ta sok: kialakítani egy vál­tozatosabb termékösszetételt, kiépíteni egy rugalmas ter­melésszerkezetet, kidolgozni a rendelések gyors kielégí­tésének feltételeit, megter­vezni a gyors átállás „had­műveletét” — s talán így va­lóban teljes ■ gőzzel dolgoz­hatnak. A kereskedelmi vál­lalatok feladata sokrétű: job­ban ismerni, kézben tartani a piacot, bővebb, gyakor­latibb információkkal szol­gálni, körültekintőbb prog­nózisokat adni, variációs le­hetőségeket kidolgozni, s a gyár segítését saját ügynek tekinteni —, így a kereskedők is teljes gőzzel dolgozhatnak. Elméletben ilyen egyszerű a megoldás, a gyakorlati meg­valósítás szakemberekre vár. VÉLEMÉNYEM SZERINT csak a gyárat elmarasztalni, mert a piac ismerete nélkül fejleszteni akar, vagy csak a kereskedőket bírálni, mert nem tudják, hogy mennyit, miért rendelnek — féligazság. Viszont igazságtalanság, ha a kereskedelmi vállalat tehe­tetlenségét a gyár viseli, a gyár meggondolatlanságát pe­dig a kereskedők nyakába varrják. E példa figyelmez­tet: egész gazdasági területek szorulnak „összeszervezésre”. F. P. Hogyan lesznek fillérekből milliók ? Nem lehet félgőzzel dolgozni

Next

/
Thumbnails
Contents