Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-12 / 215. szám
1972 SZEPTEMBER 12., KEDD 3 Négy kontinensen Magyar kiállítássorozat Népfronttitkárok értekezlete CEGLÉDI TAPASZTALATOK Pártvezetés a ktsz-ekben — 120 napon át Négy világrész 21 orszá-' gában 25 hivatalos kiállításon mutatja be a magyar ipar termékeit az idén a HUNGEXPO. Augusztus 20- tól december 17-ig 120 napon át megszakítás nélkül követik egymást a magyar kiállítások Európában, Ázsiában, Afrikában és Dél-Ameri- kában. Több mint 20 ezer négyzetméter összterületen, 500 iparvállalat termékeit mutatják be. A kiállítások kulturális eseményekkel, hazánk turisztikai érdekességeinek bemutatásával is bővülnek. A legnagyobb részvétellel a szocialista országok vásárain szerepelünk: & lipcsei őszi, a zágrábi és a plovdivi vásáron, a brnói és a bukaresti gépipari vásáron magyar gép- és fogyasztási- cikk-ipar számos terméke vonul fel. E kiállításnak célja — az exportlehetőségek bővítésén túl — a gazdasági-műszaki együttműködés új formáinak kialakítása, a szocialista integráció megvalósításának elősegítése. Tengerentúli fejlődő országok vásárain — a damaszkuszi, az algíri és a bagdadi vásáron — gépipari termékekből álló bemutatókkal jelentkezünk. De részt veszünk az ENSZ védnöksége alatt rendezett XII. ázsiai kereskedelmi vásáron Üj-Delhiben és nagyszabású gépipari bemutatóval jelentkezünk Chile santiagói vásárán. Két gépipari exportlehetőségeket nyújtó országban önálló magyar kiállításon mutatjuk be termékeinket: a Buenos Aires-i önálló magyar kiállítás első hivatalos megjelenésünk lesz Argentínában, a teheráni önálló kiállítás pedig megismétlése 4 év előtti, kereskedelmi sikerekben gazdag bemutatkozásunknak. Az árubemutatókat mindkét helyen sokrétű szakmai program egészíti ki. . Nyugat-Európában 13 helyen élelmiszer és fogyasztási cikk szakvásárokon, valamint gépipari termékeket és fogyasztási cikkeket egyesítő árubemutatókon vesz részt magyar áru. A nyugat-európai program egyik legszínesebb eseménye a bordeaux-i magyar hét lesz, amelyet a Kulturális Kapcsolatok Intézetével és a MTESZ-szel együtt szervez a HUNGEXPO. Fogyasztási cikkeink népszerűsítésére a Nouvelles Galeri- es áruházban -árusítással egybekötött kiállítást rendeznek, műszaki-gazdasági előadás- sorozatot tartanak, turisztikai lehetőségeinkre az idegenforgalmi napok keretében hívják fel a figyelmet. Képzőművészeti kiállítás, a Tátrai Vonósnégyes és az Operaház balettkarának fellépése ad képet a magyar kulturális életről. B. autójavító műhelyébe keskeny csíkokban süt be a nap. Sötét fészer, amolyan börtönáblakkal, összetákolt gerendákból az ajtó, közötte járkál a fény. B. ezelőtt néhány évvel Pgsten a Moszk- vics-szervizben dolgozott. — Gyerekkoromban szerettem meg az autókat. Túl jól nem tanultam, őrültem a motorokért, autószerelő lettem. Apám azt mondta, jó szakma, jó fül kell hozzá, gyors kéz. Én kérem, a motor hangjáról nemcsak azt mondom meg, hogy milyen típusú a kocsi, hanem azt is, ha újra gyűrűzték a dugattyúkat. Es ezt elvárom attól is, akit fölfogadok. „Maszek" vélemény B. öreg, gyűrött kezeslábasban, elnyűtt ócska szandálban mászik az aknába egy 1958-» as Volkswagen alá, aztán ki- kapaszkodik, széttárja a kezét — a torziós rugó, mondja és várakozóan néz a tulajdonosra, akin modem szabású ballonkabát, gondosan szétválasztott sötétbarna haj árulkodik a pedantériáról — Eltört... — mondja a szerelő, csak a meggyőzés kedvéért. Kétezerötszázat kér az újért. Holnap érte jöhet a ballonkabátos. B. újra felém fordul. — Nem szélhámoskodom. Itt, Vácott nem is lehet... Melózni pedig csak az jöhet hozzám, aki ért a dolgokhoz. Mit mondok én a „mellékesA Hazafias Népfront Belg- rád rakparti székházában hétfőn értekezletet tartottak a népfrontmozgalom megyei titkárai. Bencsík Istvánnak, az országos tanács főtitkárának megnyitója után Szent- istványi Gyuláné, az országos tanács titkára tartott tájékoztatót a népfrontmozgalom ifjúságpolitikai tevékenységéről, az eddigi tapasztalatokról. Dr. Molnár Béla, az országos tanács titkára, az európai biztonság és együttműködés jelenlegi helyzetéről adott külpolitikai áttekintést. ről?” Hát kérem, mindenki úgy él meg, ahogy tud. Ha nem fizetik meg az embert a munkahelyén, keres ugye, máshol pénzmagot. Az autójavító műhelyben egy gyár igazgatóhelyettese dolgozik „mellékesért”. A munkahelyén az a történet — talán pletyka — száll róla, a munkaidő befejezése előtt öt perccel már a logarléc is a táskájában van, hogy pontosan indulhasson. így látja az igazgató Mikor az ikladi Ipari Műszergyár igazgatójával beszélgettem arról, hógy a földből élők lassan üzletből élőkké lesznek, csak ennyit mondott: — Nézze, pénzt hoz a háztáji, élelmet hoz a konyhákért, az ól... Aki viszont nálunk kitanul egy szakmáig nincs kedve már permetezni, kapálni, etetni. A mellékest máshogy keresi meg: mellékállásban iparengedélyt kér a községi tanácstól, s szolgáltató munkát vállal. Kevés a szak. ember a falvakban, de egyre több a televízió, a háztartási gép. A gyárból több, mint hetvenen munka után dolgoznak igazán. Ennek pedig nem örülök. Az állást ott, „nyugdíj as”-nak nevezi a gyári nyelv. Nekem pedig egyelőre adnom kell végtelenségig az engedélyeket, különben rámtelefonál a tanácselnök, hogy mennyire kell a községben a szerelő, vagy pedig itthagy a szakmunkás, akire még .félállásban” is nagy szükségem van. Mert ha az ember, aki a mellékest tekinti fő jövedelmi forrásnak, nem érzi magáénak a gyárat, s nyugodtan merem mondani, plusz munkát ad a munkatársainak... Az egyik munkás mozigépész az aszódi filmszínházban. A technológiai osztály vezetőjének felesége Püspökhatvanban kapott iparengedélyt — cső- és vízvezetékszerelő. Az osztályvezető kitűnő munkaerő volt; most figyelme felesége műhelyében kalandozik. A piac hoz a konyhára Az Egyesült Izzóban dolgozik. Azt mondja, szereti a divatos holmikat. Kirí öltözködésével társai közül. „Nevetnek, mert irigyelnek” — biggyeszti el a száját. Nyomott mintás vászonfarmer feszül rajta, karcsúsított rózsaszín ingben, selyemsál takarja el a nyakát is. Cipője meggyszínű és széles. Napszemüvegét egy olasz sráctól vette. „Nem nézhetnek csóró vidékinek, mi?” — kérdezi tőlem és dicséretet vár. — Jó a szerelésed ... Az elismerés megnyitja a szívét, de főleg a száját. — Azt hiszed, a nyolc órai brusztból öltözködöm a Luxusból? Abból, hogy a gépek körül szöszmötölök, amit a művezető takarításnak nevez, azt hiszed abból van a cucc, mi? Érzem, azt várja, rácsodálkozzam. Rácsodálkozom. CEGLÉD a több mint 38 [ ezer lakosával jelenleg Pest megye legnagyobb városa. Az emberek életkörülményei itt is — mint mindenütt az országban — jelentősen javultak az elmúlt években A város 13 ezer lakásának több mint negyedét bekapcsolták a közüzemi vízhálózatba, hétezer a vezetékes és palackgáz fogyasztó, több mint tízezer rádiót üzemeltetnek és hatezer körüli a televízióelőfizető. Négyezerre tehető a hűtőszekrények, hétezerre a mosógépek száma. Ezerszáz személygépkocsi van magánI — Hát nem abból? ■ — Abból kispárnára is alig telik. Igaz persze, hogy nem adnék én sem többet azért a melóért,.. Szöszmötölök, röhögünk a srácokkal, vagyunk egy páran arról a vidékről, haverok... Elnyomja a cigarettát. Ügy, hogy lássam a füstszűrőt — külföldi. Előveszi a dobozt is. Kenttel kínál. — Örbottyánról járok be dolgozni. Lejár a nyolc óra, megyek, cipelek a piacon. Hajnalban, négy óra felé, meg kora délután minden piacon sok a munka. És nekem megvannak a kuncsaftjaim, a Lehelen, a Fény utcain ... Hetenként néha-néha több mint egy rongyot összeszedek, de nyolcszáz froncsit biztosan. Ruhákra költőm. Amilyen a ciha, olyan az ember. Választékosán igyekszem öltözködni, de nem piperkőcen. — Hát fáradt vagyok egy kicsit, mikor beballagok az' Izzóba ... De nem veszik észre. Talán azért, mert mindig ugyanúgy dolgozom. — Sokszor én is megkérdezem magamtól, minek töröd magad? Ügy gondolom, amíg fiatal az ember, éljen, ahogy tud. Ha nagyon érzem a derekamat, abbahagyom. Indok nélkül Az ikladi Ipari Műszergyár lapjában riport helyett egy történet jelent meg. Történet egy emberről, aki tizenkilenc éve, az alapítás óta dolgozik a gyárban. Főművezető volt nyárig. 1945-től állt folyamatos munkaviszonyban, 1949-től szakszervezeti tag, 1960-tól párttag. Fizetése: 3300 forint. Kiváló újító. Újításait figyelembe véve jövedelme az elmúlt négy évben havi 5—6 ezer forint között volt. Munka mellett szerezte meg a technikumi képesítést, a vállalatnál elsők között végezte a marxizmus—le- ninizmus esti középiskolát. Kitüntetései: ötszörös sztahanovista, hatszoros kiváló dolgozó, a „KGM szakma kiváló dolgozója”, kiváló újító, a Munka Érdemrend ezüst fokozata. Tavaly mellékfoglalkozásként iparengedélyt kapott. Idén felmondott minden indok nélkül. Műhelyében dolgozik. Az üzemeknek sem mellékes A mellékállásokkal kapcsolatban, akiiekéi beszéltem, kérték — ne írjam meg nevüket. Ügy érzik, ezek a mellékállások távolról sem „mellékesek” számukra, s még kevésbé — a gyárnak, ahol dolgoznak. Mivel azonban az üzem, a vállalat járul hozzá az újabb munkavállaláshoz, jobban meg kellene vizsgálni azokat a körülményeket, amelyek azt látszanak igazolni — a „mellékesek” a főállás betöltésére alkalmatlanná teszik többségüket. Tamás Ervin tulajdonban és ugyanennyi motorkerékpár. Mindez jelzi az életszínvonal növekedését, az életkörülmények változását, de egyben azt is, hogy jelentősen megnövekedett a szolgáltatás- jellegű igény is. A város lakóinak ellátásában javító, szolgáltató igényeinek kielégítésében a szocialista szektoron belül a minisztériumi és tanácsi vállalatok mellett jelentős szerepet töltenek be a kisipari szövetkezetek. A VAROS TERÜLETÉN hét önálló ipari szövetkezet és egy szövetkezeti telephely működik, 1700 dolgozóval, s évert- te 120—130 millió forint termelési értéket állítanak elő. Ennek 10 százaléka külföldi megrendelők kielégítését szolgálja, exportra kerül. Jelentőségének megfelelően, a közelmúltban a városi pártvégrehajtóbizottság megvizsgálta, értékelte a kisipari szövetkezetek helyzetét és elemezte problémáikat. Megállapította, hogy a város területén működő kisipari szövetkezetek az új gazdaságirányítási rendszer keretein belül is megfelelően tevékenykedtek, a Lábbelikészítő és Javító Szövetkezet kivételével jól, eredményesen gazdálkodtak. A Lábbelikészítő és Javító Szövetkezet tevékenységében, gazdálkodásában az ipar e területén mutatkozó dekonjunk- turális tendencia mellett a vezetők és a tagok részéről megmutatkozó nagyfokú konzervatívizmusnak van visszafogó hatása. Szövetkezeteink képesek az esetleg szükséges rugalmas átállásra, megfelelő piaci kapcsolatokkal rendelkeznek, és a piaci igények változásaihoz is igazodni tudnak. Mindemellett szövetkezeteink többsége törekszik kapacitása jelentős részének huzamosabb időre való lekötésére, mely kedvező helyzetet teremt a műszaki fejlesztéshez, az eredményesebb gazdálkodáshoz. EZ HELYES, ám ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kisipari termelőszövetkezetek alapvető, legfontosabb feladatának a lakossági javító, szolgáltató tevékenységet kell tekinteni. Éppen ezért megfelelő arányokat kell kialakítani a késztermékgyártás és a javitó- szolgáltató tevékenység között. E téren, sajnos, nem megnyugtató a helyzet. A szövetkezetek összterme- lési értékének mindössze 22— 23 százaléka származik szolgáltató tevékenységből. S bár e témával már sokat foglalkoztak a város vezető szervei, mégsem megfelelő az előrehaladás. Egyrészt érdekeltté kell tenni a szövetkezeteket a szolgáltató, javító tevékenységben, másrészt fel kell számolni a vezetők részéről is megnyilvánuló helytelen nézeteket, amelyek gátolják a gyorsabb előrehaladást. A város lakossága joggal várja el, hogy jobb, gyorsabb, kulturáltabb szolgáltatással javítsuk ellátását. A kisipari termelőszövetkezetek irányítási rendszerében beállt változás nem eredményezett megtorpanást a szövetkezetek munkájában és fejlődésében. A KISZÖV szerepének megváltoztatása után szövetkezeteink tudtak élni a nagyobb önállósággal és a demokrácia szélesedése adta lehetőségekkel. Bár e téren is eltérő egy kicsit a többiekétől a Lábbelikészítő és Javító Szövetkezet ténykedése. Abban, hogy szövetkezeteink az irányítási rendszerükben bekövetkezett változás után is jól tudtak tevékenykedni, nagymértékben közrejátszott és közrejátszik ma is az, hogy a KISZÖV vezetői továbbra is igyekeztek és igyekeznek minden segítséget megadni a megfelelő működéshez. Az is igaz viszont, hogy a segítséget, tanácsokat nem minden szövetkezet veszi igénybe, illetve fogadja meg. A VÁROSI TANÁCS az elmúlt két évben igen sokat foglalkozott a kisipari termelő- szövetkezetek problémáival. A hiba az, hogy ezt a segítséget sem minden szövetkezet veszi kellőképpen igénybe. A városi pártbizottság az elmúlt két évben a korábbihoz képest lényegesen többet foglalkozott a kisipari szövetkezetekkel. Ám az elmúlt két év tapasztalata azt mutatja, hogy az eddiginél is többet kell velük foglalkozni. Mindenekelőtt a pártszervezetek munkáját kell javítani, tevékenységük színvonalát emelni. Ez szükséges a fent említett problémák megoldásának meggyorsítása érdekében, de ezen túl is van még sok tennivaló a szövetkezeti demokrácia jobb érvényesítése érdekében. Cselekedni kell többek között annak érdekében is, hogy a vezetőségekbe több fizikai dolgozó kerüljön, hogy tudatosabbá, tervszerűbbé váljék a káder- és személyzeti munka. A helyzet az, hogy a vezető káderek belső utánpótlása sok helyen nem biztosított. Nyugdíjazáskor gyakran gondot okoz az új vezető beállítása. Kizárólag a Vasipari Szövetkezeteknél biztosított a vezetés második vonala is. A SZAKMAI ÉS POLITIKAI TOVÁBBTANULÁS megfelelő szinten csak a Vasipari Szövetkezetnél és bizonyos mértékben az Építőipari Szövetkezetnél biztosított. Ösztöndíjasa egyetlen szövetkezetnek sincs. Az elnököknek is tovább kell tanulniuk. Többségüknek alacsony az iskolai végzettsége. A műszaki vezetők és főkönyvelők nagyobb része is csak középfokú képesítéssel rendelkezik. Több helyen problémát okoz h vezetés egységének hiánya. Még lehetne sorolni a megoldandó problémákat, amelyek szükségessé teszik, hogy a kisipari szövetkezeteknél a pártvezetés színvonala mielőbb legalábbis elérje a mezőgazdasági szövetkezeteinkben működő pártszervezetek színvonalát. Egyben törekedni kell arra is, hogy a kisipari szövetkezeteknél a szervezettség aránya is hasonló legyen a mezőgazdasági szövetkezetekéhez. Jelenleg a város 8 szövetkezetében 4 önálló alapszervezet működik mintegy 80 taggal. Célszerű lenne a pártszervezetek decentralizálása és annak elérése, hogy minden szövetkezetben önálló pártszervezet legyen. A KOMMUNISTÁK, a szövetkezeti vezetés és a tagság jobb összefogással érje el a kisipari szövetkezetekben, hogy a meglevő fogyatékosságokat felszámolják, s a szövetkezetek gyorsabban fejlődjenek gazdasági, szervezeti és mozgalmi téren egyaránt. Ez a szövetkezet dolgozóinak olyan érdeke, amely szorosan összefügg a város lakosságának érdekeivel is. Babinszki Károly, az MSZMP Ceglédi Városi Bizottságának titkára Magyar—iraki együttműködés Hétfőn a Külügyminisztériumban Hollai Imre külügyminiszter-helyettes és Madhat Ibrahim Jimma, az Iraki Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete kicserélte a Magyar Népköztársaság kormánya és az Iraki Köztársaság kormánya között a mű- I szaki és tudományos együttműködésről Bagdadban 1971. január 19-én aláírt egyezményt, valamin i az ennek végrehajtásáról Budapesten 1971. október 7-én aláírt jegyzőkönyv megerősítő okiratait. lapot van a két részre szakított Koreában, s Észak-Korea és az Amerikai Egyesült Államok között. Megérkezésünk napja örömünnep volt Phenjanban, az egész országban: akkor jelent meg a közlemény a két országrész képviselői között folyt tárgyalások sikeres befejezéséről, Korea békés egyesítésének lehetőségeiről, kilátásairól. Hogy micsoda erővel áhítja ez a nép a végleges-biztos békét, s ország és nép két részre szakitottságából fakadó gyötrel- mek-szenvedések végét, annak tanújeleivel is sokszor találkoztunk naponta. Hogy valójában mit jelentett a háborús híradásoknak gyakran hallott kifejezése: , várost a földdel tették egyenlővé, azt csak akkor értheti meg az ember, ha bejárhatta a memen- tónak megőrzött varsói gettó romhalmaztengerét, ha végigsétált az egykori Lidice falu helyén ma zöldellő pázsiton, s ha napokig járja Észak-Koreát, ahol az első órákban, napokban látszólag semmi sem emlékeztet arra a szörnyű háborúra, melynek pusztításairól éveken át annyit olvasott, melynek rémségeiről vendéglátóink napjában annyit beszéltek, melyre azonban ez a szépséges, ifjú táj, s ezek a fiatal városok és falvak már nem is emlékeztetnek. Mindaddig, amíg a Keszongból a Chon-Maszan hegységben található vízeséshez vezető úton rá nem döbbentem: hogyan lehetséges, hogy még sehol sem láttam öreg fákat, igazi, öreg erdőt, hogy itt az erdő is olyan fiatal, mint minden város és falu, amit eddtg láttam?! Mi lehet az oka, hogy itt az erdő fái sem vénebbek tizenkilenc-húsz évnél? Hát a háború! — villant aztán eszembe a mesék világára emlékeztetőén szépséges hegyvidék közepén, a néhány négyzetméternyi lapos teraszocskákon is ott zöldellő rizstáblácskák között. Igen, a háború pusztította el az erdőket*is, hagyta jóvá tolmácsunk, Von Con Gyű. És Von Con Gyű ezt nagyon jól tudhatja. Harmincegy éves, technikus egy gyárban, esti egyetemen második éve tanul oroszul és angolul, orosz nyelven ő látta el vendéglátóink tolmácsa szerepét. Még nőtlen, családot majd akkor alapít, ha az egyetemet elvégezte. Egyetlen rokona sem él, mert mindany- nyiukat amerikai és dél-koreai katonák gyilkolták le Szincson- ban és környékén, az 52 napig folyó vérengzés idején. Anyját, apját, édesbátyját és minden rokonát. Ott pihennek a szincsoni tömegsírokban, Von Con Gyű pedig haláláig nem feledheti a tizenkét éves gyermek iszonyú emlékeit. S nem feledhetik a többiek sem, mert alig van család, aki valakijét el ne vesztette volna a háborúban. Gergely Mihály Mellékes-e a „mellékes”? Négy történet a másodállásokról
