Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-09 / 186. szám

1972. AUGUSZTUS 9., SZERDA Pisi «Ecru iMívlap Vízvezetéket kap a vár Természeti szépségekben gazdag vidék a Zempléni hegyekben levő Boldogkővár­alja és környéke. Idegenfor­galmának fellendítését mind­eddig megakadályozta a króni­kus vízhiány. Az elmúlt évek­ben a község belterületén eredményesen kutattak víz­nyerő telepek után. A már el is készült új kútra az idén víz­müvet építenek. A vízvezeték­hálózatot úgy alakítják ki, hogy a község egy részét, va­lamint a gyermekszanatóriu­mot és a műemlék jellegű vá­rat már az új vízműből lás­sák el. Ezzel lehetőség nyílik arra, hogy a várépületet tu­ristaszállónak rendezzék be. Kellemes pihenés festői környezetben: — strand (kedd kivételével 9-től 18 óráig) — vendéglő — élelmiszer-áruház (vasárnap is nyitva) — autóparkoló — pihenő-, labdázóterület. Budapesttől csak 20 km-re, a szentendrei Pap-szigeten LEVEL PHU THO-BÓL Nguyen Tham - a gödöllői Tamás Nguyen Tham Vietnamból, a Vörös-folyó mellől, Phu Tho-ból érkezett hazánkba 1967 őszén. Most munkahe­lyén, a gödöllői Árammérő- gyárban mindenki Tamásnak szólítja és neki tetszik ez a név. Tamás boldog; október 13- án vonatra száll és ötévi tá­voliét után visszatér falujá­ba szüleihez és testvéreihez. A RIZSFÖLDEK JÓL ADAKOZTAK — Nagyon várnak otthon. Nemrég kaptam levelet anyámtól. Azt írja, hogy jó volt a rizsföldeken a termés. Igaz, hogy sokat kell dolgoz­niuk, de örülnek, mert több éve nem arattak ennyi rizst. Hatan vagyunk testvérek, apám tsz-elnök, két fivérem katona. Én is harcolni fogok. A háborúban minden férfire szükség van. — Hogyan kerültem Ma­gyarországra? 1964-ben tagja lettem a Vietnami Dolgozó Ifjúság Szövetségének. Egy évvel később, 18 éves korom­ban felvettek a párttagok so­rába. Nálunk ez rendkívül nagy szó, ezt ki kell érde­meink Aztán Magyarországra jöttem. Először műszerész­szakmából vizsgáztam, aztán szerszámkészítést tanultam és ezzel egyidejűleg beiratkoz­tam a gimnáziumba. Most vé­geztem el a harmadik osztályt. Végig kitűnő tanuló voltam, kaptam okleveleket is, de ezt még nem írtam meg a szüle­imnek. Majd ha hazamegyek, büszkélkedem — gondolom —, így sokkal nagyobb lesz az örömük, mintha levélben írnám. Anyám nagyon szo­morú volt, amikor eljöttem. Sokat sírt miattam. Én csak a téltől féltem, a hidegtől. Ha­vat azelőtt csak európai fil­meken láttam. Amikor elő­ször esett a hó, nagyon-na- gyon tetszett. Kimentem az utcára és órákat sétáltam a hóesésben. Sokszor hógolyóz­tunk. A Ml LEÁNYAINK ÉVEKET IS VÁRNAK — Jól éreztem magam Ma­gyarországon. Rengeteg „ha­verom” van. A magyar fiata­lok nagyon melegszívűek. Az újságban szinte naponta lehet arról olvasni, hogyan segítik a magyarok a vietnami népet. Ilyenkor mindig meghatódom. Persze, egészen mások a ma­gyar fiatalok, mint mi. Talán nem is tudják, milyen nagy szó az, hogy békében élhet­nek. Sokat beszélgettünk er­ről a barátaimmal. Az ifjúsá­gi klubban állandó vendég vagyok. A KlSZ-titkár egyik legjobb barátom. A magyar lányok nagyon helyesek, ked­vesek. De mások, mint a vi­etnamiak. Talán nem annyira hűségesek. Nálunk egy lány 8 ELEKTROAKUSZTIKA Stúdióberendezés Kairóba Az Elektroakusztikai Gyár­ban elkészült annak a 20 stú­dióasztalnak az első példánya, Kőműves, vizszerelő, asztalos, ács, hidegburkoló, burkoló, lestő, parkettás, tetőfedő, épületbádogos, villanyszerelő, vasbetonszerelő, lakatos, könnyűgépkezelő, gépkocsivezető, BH-0,15-ös rakodógép-kezelő, dózerkezelő (DT-54), épitőgépszerelő, gépkocsiszerelő, karosszérialakatos, toronydaru-kezelő és -szerelő, nehézgépkezelő szakmunkásokat, kubikosokat, betanított és segéd­munkásokat (16. évet betöltött fiúkat is), rakodókat azonnali belépéssel felveszünk. jelentkezni lehet: a Prosperitás Ktsz munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt. amelyet a magyar vállalat a kairói rádió és televízió re­konstrukciójához szállít. Va­lamennyi KGST-országban is működik magyar gyártmányú stúdióberendezés, sőt a KGST- székházat is az Elektroakusz­tikai Gyár tolmácskészülékei­vel, hangosító flerendezéseivel szerelték fel. Nyolc év óta magyar stú­dióberendezés működik kifo­gástalanul a tuniszi stadion­ban, ugyanilyen berendezések­kel szerelték fel a közelmúlt­ban átadott algériai olimpiai stadiont is. A fecskék őszt jeleznek ? Az Alföldön, Szolnokon és környékén reggelente már csa­patokba verődnek a fecskék, s a jelek szerint gyülekeznek a költözéshez. A villásfarkú ma­darakat bizonyára a hűvös éj­szakák és reggelek késztetik a korai mozgolódásra, hiszen g sok évtizedes meefigvelések szerint meleg időjárás esetén csak szeptemberben jelzik az ősz közeledtét. mari VASÁR >J \030-40 %-os árengedménnyel az Albertirsai Iparcikk Áruházban AJÁNLATUNK: méteráru, lakástextil, női, férfi­és gyermekkonfekció, kötöttáruk, cipők, szandálok. NAGY VÁLASZTÉK, FIGYELMES KISZOLGÁLÁS! ALBERTIRSA ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ évet is hajlandó várni a vőle­gényére, ha a fiú elmegy ka­tonának. HOLD-ÚJÉV A GYÁRBAN — Legnagyobb élményem az volt, amikor legutóbb a gyárban megünnepelték a vi­etnami Hold-újévet. Az egész gyár ünnepelt, és nekünk — hárman vagyunk itt Vietnam­ból — prémiumot is adtak. Igaz, mindig igyekeztem 100 százalék fölött teljesíteni a normát, pedig nem volt köny- nyű. Munkatársaimnak sókat köszönhetek, mindig segítet­tek. Sok-sok levelet kell majd írni a magyar barátaimnak, ha hazatérek. Nguyen Tham Vietnamból, a Vörös-folyó mellől érkezett. Jelenlegi munkahelyén, a gö­döllői Árammérőgyárban mindenki Tamásnak szólítja, és neki tetszik ez a név. Ta­más most boldog: október 13-án vonatra száll, és ötévi távoliét után visszatér szülő­falujába szüleihez és testvé­reihez. Menyasszonya is várja Á. É. őt. Modellezők a vízen Ráckevén, a Duna-parton sok a nézője a törpehajó-mo- dellezés edzéseinek. Urbán Tamás felvétele A Utón a magyar kiállítás Szeptember 24-én megnyílik a Plovdivi Nemzetközi Vásár A magyar kiállítók az idén mintegy 40 százalékkal na­gyobb áruválasztékkal jelent­keztek Plovdivban, mint ta­valy. Főként műszereket és gépeket mutatnak be. Hét vál­lalat nevezte be legkorsze­rűbb termékét a plovdivi vá­sár aranydíjaiért folyó ver­senybe. A METRIMPEX a gépesített irodák korszerű fel­szerelésével, a zippel-rend­szerű irodatechnikai beren­dezésével versenyez az arany- díjért. A VIDEOTON kiállít­ja modern jelentéstároló be­rendezését, amely a KGST- országok számítástechnikai integrációs programjának egyik fontos egysége. A MO- GÜRT bemutatja legújabb csuklós városi autóbuszát. Kukoricaügyelet „Kukoricaügyeletet” tartan nak tsz-ekben a vadásztár­saságok tagjai. 1 A dúvádnak számító vad­disznók ilyenkor különösen érzékeny károkat okozhatnak a fejlődő zsenge kukorica­csövekben, ezért a vadászok lesben állnak hajnalonként és alkonyaikor. Eddig öt vad­disznót, köztük egy 120 ki­lós kant, ejtettek el a kukori­cásokban. Szakmunkásvetélkedő A Magyar Villamosművek vezérigazgatósága, szakszerve­zeti bizottsága és a KISZ ipar- gazdasági koordinációs taná­csa rendezésében, kedden Le- ninvárosban és Miskolcon, a villamos iparban dolgozó fiatal villanyszerelők és lakatosok adtak számot szakmai felké­szültségükről. A kétnapos versenyen az iparág huszonnégy vállalatát ötven fiatal képviseli, akik el­méleti és gyakorlati tárgyak­ból mérik össze tudásukat. Na a szállodai helyek száma Szombathelyen az Isis és a Claudius szálló létesítésével je­lentősen megnőtt a szállodai helyek száma. Ez lehetővé te­szi, hogy a vendéglátóipari vállalat felújítsa, korszerűsítse a város legrégibb vendégfo­gadóját, a Savaria Nagyszállót. A teljes átalakítás több évig tart. P/eszkíta temető A Heves megyei Adács mái; kétezer évvel ezelőtt is jelen­tős település volt — állapítot­ták meg a helyszíni feltárá­sok során az egri Dobó Ist­ván Vármúzeum régészei. A község határában egy készü­lő víztározó földmunkálatai közben ugyanis preszkíta te­metkezés maradványaira buk­kantak. Az ásatások során 100-nál több sírhelyet rejtő temető tárult fel. Rubin Szilárd: HAJÓNAPLÓ II. A DUNA ISTENEI Amikor a Szent Gellérttel Pestre érkezve először jártam a hajózási társaság székházá­ban, már a kapuban olyan iz­galmat éreztem, mintha nem is egy közlekedési vállalat, hanem a magyar admiralitás palotájába lépnék. Matrózru­hám, a nyakamban fityegő iránytű, valamint sípom — amellyel a kikötéskor szoká­sos jeleket is bármikor meg­adhattam volna —, eleve meg­különböztettek a köznapi ügyfelektől. Alig indultam el a hajósza- lon feljáratához hasonló lép­csőn, a magasban Wulf Olaf Richard folyamőr-vezérfőikapi- tány aranysújtásos egyenruhá­ja és fehér tányérsapkája tűnt fel. A MEFTER alelnöke, dr. Winckelsteini Winckler Ist­ván vezérigazgató oldalán jött le a kókuszszőnyeggel borított lépcsőn. Az utóbbi frakkot, cilindert viselt. Nevüket és rangjukat nem ismertem, de a legcsekélyebb kétségem sem volt, hogy a Duna isteneivel találkozom. A folyamőr-vezér- főkapitány díszegyenruhája, a vezérigazgató frakkján villo­gó rendjelek, mint utóbb meg­tudtam, Károly román király­nak szóltak. Az uralkodó a Deák Ferenc termesgőzösön utazott Bécsbe, s abban az órában kö­tött ki Pesten. Öt mentek kö­szönteni. Itt volt a perc, amikor fel­ajánlhattam volna szolgálatai­mat a német flotta, az Első Dunai Gőzhajózási Társaság ellen. De Wulf Olaf Richard, akinek éppen arany tengerész- tőréig értem, egyetlen pillan- j tásra sem méltatott. — Wie schöne ist der Morgen!” — mondta a vezérigazgatónak. S fényes, nagyoperettbe illő alakja eltűnt ámuló szemem elől. Harta után valaki kopogni kezdett a lépcsőn. Az egyik nagymester jött fel a fedélzet­re; töprengve sétált, s néha órájára pillantott. Besötétedett, összecsuktam a nyugágyat, hogy visszaadjam a komoraá- nak, és behúzódjak a szalon­ba. CSATA A VÍZEN A pap már ott ült, a lányok ellenben kiszálltak. A játszma még folyt. A mester, fönt a fedélzeten nyilván egy lépésen gondolkodott. Partnere a táb­lára meredt. Az üres asztalok összes hamutartója tele csik­kel. Fölöttük már égtek a metszett búrájú lámpák. Még hat óra volt hátra a megérkezésig, kezdtem félni az unalomtól. Vajon nem tud­nék diskurálni a pappal? Ta­lán a katolikus költészet... Claudel, Eliot? Kiderült, hogy a Szentírás mellett csak a ha­józási könyveket forgatja. S e téren tudós partnernek bizo­nyult. A Carolináról ugyan nem hallott, v'szont tudta, hogy a DGT első gőzöse, a Franz I. 1830-ban épült, és a következő évbein már menet­rend szerint járt. Szegény Bernhard, forogha­tott a sírjában. Az osztrákok, akik azt se hitték, hogy hajója „a gőzerő által megy”, tíz év múlva milliókat kerestek a gőzöseiken. — A DGT-nek 1840-ben már 48 hajóból álló flottája volt! A büszkeség, amellyel a pap ezt mondta, gyanússá tette szememben. — No, és a MEFTER? — Hol volt még az? Egyelő­re a párizsi szerződést kellett megkötni, hogy a Duna egyál­talán szabaddá váljon. A DGT 1856-ig monopolhelyzetben volt. — És a szerződés után? Lemondl mozdulatot tett. — A vállalat akkor már ha­talmas volt! A magyar cégeik früstökre is kicsik voltak ne­kik. Emellett, ugye, a Duna is fölöslegessé vált... — A Duna?! De miért? Partnerem szemrehányó pil­lantást vetett rám: — Azért kérem, mert a vas­utak kiépülésével a vízi köz­lekedés aranykora lejárt. A hetvenes évektől a DGT a bá­nyáiból meg a vasútjaiból élt. A magyar állam, persze, meg­próbált kiegyezni. De hát, ha bolondok lettek volna! Erre mi történt? Az államvasutak fölvették a harcot a hajózással, elvéreztették a magyar cége­ket, hogy a DGT-t tönkrete­gyék. Felállt, mintha a játszma állása érdekelné. Ám, csakha­mar visszaült hozzám: a ha­jók joboan vonzották. — Csak azt nem értem, hogy a MEFTER-t miért kellett tönkretenni ? Hiszen magyar állami vállalat volt! — A MEFTER csak 1894- ben alakult. De, ha nem tud­ná, még akkor is szigorú egyezmény biztosította, hogy a magyar társaság versenye nem ronthatja a DGT üzleteit. A MEFTER csak a kis hazai cégekkel versenghetett...! Üti társam megigazította a cingulusát. — Hogy a küzdelem miként végződött, azt nyilván már ön is tudja. 1944 végén, a néme­tek összes személyhajónkat nyugatra vitték, s rendszeres hazai forgalom csak 1948 ta­vaszán indult meg újra, amé kor a Deák Ferenc. 350 utas­sal fedélzetén, útrakelt Mohács felé. Azóta a magyar gőzösök nem találkoztak a bolygó-has jókkal... (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents