Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-09 / 186. szám

i'fcai jfccrci hírlap 1972. AUGUSZTUS 9., SZERDA Ffokusz A hatodik kísérlet AZ EGYSÉGES EGYIPTO­MI-LÍBIAI állam terve im­már a hatodik kísérlet a leg­fontosabb arab országok po­litikai, gazdasági és katonai egyesítésére. Az arab világ szélein, az Arab-félszigeten és a Maghreb országai kö­zött már beváltak különféle államszövetségek és föderá­ciók. Azok a különféle egye­sülési kísérletek, amelyek a közel-keleti vezető hatalmak­ból, Egyiptomból és Irak­ból indultak ki, ezzel szem­ben egyáltalán nem, vagy csak átmenetileg jártak siker­rel és az új Kairó—Tripoli tengelynél is meglehetősen egyensúlyban vannak a ked­vező előjelek és a kezdeti nehézségek. Anvar Szadat egyiptomi elnök ezért igen okosan tette, hogy a közte és Moamer el-Kadhafi között Benghaziban, Líbia második legnagyobb városában kötött megállapodás megvalósítását — a megelőző öthónapi gon­dolkodási idő után — még egy évvel elhalasztotta — írja többek között a Die Presse­ben Heinz Gstrein. AZ EGYSÉGES ARAB ÁL­LAM felépítésére tett egyet­len eddigi kísérletnél, az 1958- ban Egyiptom és Szíria Egyesült Arab Köztársaságá­nak megalakításánál Nasz- ezer, akkori egyiptomi el­nök kevésbé megfontoltnak mutatkozott, ami azután 1961- ben végül az EAK széthul­lásához vezetett. Ez alkalom­mal azonban nem Egyip­tom, hanem Líbia a mozgató erő. Azonkívül Kairót és Damaszkuszi, az EAK déli, és északi területeinek fővá­rosait a közöttük fekvő Iz­rael és Jordánia válasz-, tóttá el egymástól, ami meg­nehezítette az egységes ál­lam elgondolásának gyakor­lati megvalósítását. EGYIPTOMNAK ÉS LÍBIA-, NAK ezzel szemben több mint, 1000 kilométer hosszú közös határa van. EGYIPTOM ÉS LIBIA EGYESÜLÉSE számára jó, előjel az is, hogy az egyip­tomi—szíriai egység a kedve­zőtlen feltételek ellenére há­rom évig fennmaradt, míg a lazább szövetségi kísérletek még az első gyermekbetegsé­geken sem jutottak túL A Bagdad kezdeményezte két államszövetség — 1958-ban Jordániával hasemita alapon és 1963-ban Szíriával és Egyiptommal arab—szocialis­ta alapon — már néhány hó­nap múlva széthullt, illetőleg papíron maradt. VALAMIVEL nagyobb si­kerrel járt az 1969 végén Nasszer, Kadhafi és Nimeri által Egyiptom, Líbia és Szudán együttműködésére megkötött Tripoli-charta. Ezt az elgondolást Khartoum ki­válása és Szíria csatlakozása után 1971-től az Arab Köz­társaságok Szövetsége fejlesz­tette tovább. Ha azonban most Líbia és Egyiptom, a föderáció két tagja sokkal szorosabban egyesül, a Szí­riával való világszövetségi kapcsolat mellékes függe­lékké válik. ASSZAD, szíriai elnök en­nek ellenére már bejelentet­te, hogy helyesli Szadat és Kadhafi kettősét. Az újabb fejlemény ugyanis jól megfe­lel Szíria azon szándékának, hogy szövetséges partnereit külpolitikailag támogatja, de ugyanakkor lehetőleg kevéssé rendeli magát alá a kairói központnak. EZENKÍVÜL a líbiai- egyiptomi külön lépés szabad kezet ad Damaszkusznak az Irakkal való megállapodás­hoz. Iraknak az a legutóbbi kifejezett kívánsága, hogy csatlakozni szeretne az arab államszövetséghez. Kairóban ugyan nem, de Damasz- kuszban igen pozitív fogad­tatásra talál, tekintet nél­kül az ideológiai és takti­kai különbségekre. Asszad és Takriti iraki párttitkár ta­lálkozója a közeljövőben vár­ható ... A. B. T. USsteri jubileumok Nagyon szomorú jubileum: illetlen is talán, profán ez a szó az eseményhez. Hétfőn ugyanis, a késő esti órákban, ismeretlen fegyveresek lelőtték az északír rendőrség egyik tagját: ő volt az Észak-lror- szágban folyó belháború öt­századik halottja. Félezer halott három eszten­dő alatt, plasztik bombák és pokolgépek robbanása, gép­fegyverek kattogása következ­tében egy olyan országban, ahol éppen ezek az események állandóan a polgárháború ve­szélyét idézik elő, ez bizony, nem csekély dolog. Ma, szerdán, augusztus ki­lencedikén egy újabb jubi­leum, azaz évforduló: egy esz­tendeje, hogy megkezdték Észak-lrországban az interná­lásokat. Jóllehet, március 24-e, azaz azóta, hogy London fel­függesztette az északír parla­mentet, a Stormontot, és ma­ga vette kezébe az ügyek inté­zését, sok internáltat szabadon bocsátottak, de még mindig sokan vannak a Long Kesh-i internáló táboron belül. És nem kell Pythiának lenni ah­hoz, sajnos, ho"v bárki megjó­solja: az illegális Ír Köztársa­Az ötszázadik halott Észak- lrországban, a konfliktus há­rom éve alatt: William Henry Creighton rendőr, akit hétfőn este a lakása előtt lőttek le a terroristák. sági Hadsereg jobboldali ideig­lenes szárnya bizonyára újabb terrorcselekményekkel fogja emlékezetessé tenni ezt a szer­dai internálási évfordulót. És mit csinál az északír ügyekkel megbízott miniszter, William Whitelaw? Ugyan­azon a hétfői napon, amikor Ulsterban meggyászolták a Választási hadjáratny'tány - pecsenyesütéssel... A nyugatnémet koalíciós pártok vezetőinek hétfői ta­nácskozása mintegy első ak­tusa volt a választási hadjá­rat megkezdésének. A kor­mánypártok kinyilvánították óhajukat, hogy legkésőbb de­cember harmadikán, sőt eset­leg még előbb megtartsák a rendkívüli parlamenti válasz­tásokat. (Formailag ehhez szükséges, hogy Willy Brandt szövetségi kancellár a Bun­destag ősizi ülésszakának leg­elején felvesse a bizalmi kér­dést.) Minden arra mutat, hogy a két szembenálló tábor kép­viselői a választások megtar­tása és előkészítése mellett most már nemcsak szavak­ban, hanem tettekben is el akarják magukat kötelezni. Ettől eltérő álláspontot csak az ultrabololdali bajor CSU vall. Vezére, Franz Josef Strauss újabb parlamenti „le­számolást” sürget, azt köve­teli, hogy az idei költség- vetési tervezet megjavításá­val a Bundestag ne várjon szeptemberig, hanem már augusztusban tartson rendkí­vüli ülést. Sokan latolgat­ják, vajon a bajor politikus nem a maga pecsenyéjét akar­ja-e ismét megsütni azzal, hogy legfőbb szövetségesét és egyben riválisát, Rainer Barrel CDU-elnököt bele­hajszolja egy újabb „konst­ruktív bizalmatlansági in­dítványba”. Hétfő esti televíziós nyilat­kozatában Konrad Kraske CDU-főtitkár elhatárolta ma­gát a bajor szövetségesektől és kijelentette, hogy időokok­nál fogva „kevés valószínű­séget” lát az augusztusi par­lamenti ülés megtartására. A nyilatkozatban elismer­te, hogy a nyugatnémet gaz­dasági életben bekövetke­zett új konjunkturális fel­lendülés tetemes gondokat is okoz, mert az árak egyre magasabbra emelkednek. Szembeszállva azonban a jobboldal pánikkeltésre tö­rekvő agitációjával, felhívta a figyelmet arra, hogy más tőkés országokban sokkal rosszabb a helyzet és arra, hogy az NSZK-ban bizto­sított a foglalkoztatottság. A béremelkedések pedig — bár csekély mértékben — megha­ladják az áremelkedéseket. konfliktus ötszázadik halott­ját, Belfastban Whitelaw — hi­vatalba lépése óta először — tárgyalt az SDLP (Szociális, Demokrata és Munkáspárt) képviselőivel. Ez a katolikus, vagy pontosabban szólva pol­gárjogi irányzatú ellenzéki párt, amely sokáig nem akart tárgyalni az angolokkal. Hogy most mégis leültek egy asztal­hoz, Whitelaw-val: ez mindkét fél számára eredmény, még akkor is, ha esetleg huzamo­sabb ideig nem lesz folytatá­sa. Ez a Bernadette Devlinhez közelálló párt — miként a kommunisták — elsősorban az elnyomott és szegény északír állampolgárok (akiknek több­sége katolikus vallású) embe­ri, társadalmi és politikai jo­gaiért harcol. Tehát az inter­nálás ellen van, amely megsér­tése az emberi jogoknak. Nem tudhatjuk, mi bontako­zik ki az SDLP és Whitelaw kapcsolatfelvételéből. Csak az látszik bizonyosnak: ha Lon­don valóban békésen, pártat­lanul, politikai rendezés út­ján és az ulsteri tartományt csakugyan pacifikálva kíván­ja megoldani az északír prob­lémákat, akkor a polgárjogi mozgalommal kell együttmű­ködnie. ALEKSZEJ SITYIKOV, az Interparlamentáris Unió szov­jet csoportjának elnöke ked­den fogadta James Callaghan angol parlamenti képviselőt, a neves munkáspárti személyi­séget, aki az Interparlamen­táris Unió szovjet csoportjá­nak meghívására hétfőn érke­zett Moszkvába. HUANG HUA, a Kínai Nép- köztársaság állandó ENSZ- képviselője hétfőn este vacso­rát adott Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár tiszteletére, aki szerdán utazik el New York­ból, augusztus 11—15 közölt­re tervezett kínai látogatásá­ra. JEHIA ABDEL KADER, Egyiptom moszkvai nagyköve­te kedden hazarepült, hogy kormányával tanácskozzék. A moszkvai nagykövetség köz­lése szerint Káder egy hetet tölt Kairóban. A Vy-sztori A saigoni rádió bejelentet­te, hogy Thieu elnök rendele­tet adott ki, amelyben fel­mentette tisztsége alól Ny il­yen Van Vy dél-vietnami hadügyminisztert. A hadügy­minisztert már április elején szabadságolták, és a hadügy­miniszter! tárcát már akkor Tran Thien Khiem miniszter- elnök vette át. A tábornok felmentésének előzményei közé tartozik, hogy visszaéléseket fedeztek fel a katonák úgynevezett „takarékossági alapjával’’ kapcsolatban. A visszaélése­kért több magasrangú dél-vi­etnami katonatiszt is felelős, valamennyiüket felmentették, és négy éven át nem tölthet­nek be jelentősebb tisztséget a hadseregben. Vy tábornokot nyugdíjaz­ták és megtiltották, hogy a vizsgálat lefolytatásáig kül­földre utazzon. ^LIBERALIZÁLÓ" FLOTTABAZIS Píreusí alku VITA - RÉSZLETES TÁJÉKOZTATÁS NÉLKÜL Az amerikai kongresszus képviselőházának külügyi bi­zottságában a napokban ki­bontakozott vita új fényt vet azokra az okokra, ame­lyek arra ösztönözték a Pen­tagont, hogy a földközi-ten­geri 6. flottája számára ál­landó támaszpontul a görög- országi Pireust válassza — írja a moszkvai Pravda ked­di száma. A cikkíró a Washington Postra hivatkozva hangsú­lyozza: a Pentagon vezetői nem titkolják többé, hogy földközi-tengeri katonai-stra­tégiai terveik megvalósításá­ban az athéni katonai rend­szert szilárd támasznak te­kintik. A Pentagon képviselői ka­tegorikusan elutasították, hogy részletes tájékoztatást nyújtsanak a kongresszusnaK a görögországi amerikai ha­ditengerészeti támaszpontok létesítésének feltételeiről. Ez­zel kapcsolatban a cikkíró a következőket állapítja meg: ez a tény is alátámasztása azoknak a Washington elleni, a sajtóban nemegyszer meg­jelent vádaknak, hogy az Egyesült Államok kormá­nya minden lehetséges esz­közzel támogatja a görög ka­tonai diktatúrát. Ezt Papa- dopolusz görög miniszterel­nök sem titkolja. Nyilváno­san elismerte ugyanis, hogy a haditengerészeti bázisokról kötött alku súlyos kötelezett­ségeket ró az Egyesült Ál­lamokra a görög katonai rendszer támogatásában. A haditengerészeti bázi­sokról kötött amerikai—gö­rög megállapodás jellege meggyőzően cáfolja az utóbbi időben terjesztett amerikai híreszteléseket az athéni rend­szer „liberalizálódásáról” — a megállapodás éles ellentét­ben áll a görög nép, a Föld­közi-tenger térségének bé­kéje és biztonsága megerő­sítésének érdekeivel — írja végül a Pravda. EFSZTATIOSZ LAGAKOSZ személyében új'görög nagykö­vet érkezett hétfőn este Cip­rus fővárosába, Nicosiába. Elődje, Pahajotakisz a két ország között tavasszal kirob­bant válság nyomán utazott el állomáshelyéről. Nicosiái politikai megfigyelők sze­rint az új nagykövet érke­zése végét jelzi Athén és Ni­cosia rossz viszonyának. A PAKISZTÁNI KORMÁNY úgy döntött, hogy szabadon engedi azt a 6850 indiai ál­lampolgárt, akik az 1971 de­cemberi indiai—pakisztáni háború idején estek pakisz­táni fogságba. Marchais-interjűk A Neues Deutschland szombati száma interjút közölt Georges Marchais-val, a Fráncia Kommunista Párt főtitkárhelyettesé­vel. A francia kommunisták — jelentette ki Marchais — a jö­vőben fokozott erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy Franciaország és a Német Demokratikus Köztársaság kapcso­latai normalizálódjanak, s hogy a lehetőségekhez képest ezen a téren előrehaladás történjék. „A francia kormány egyetlen érvet sem tud felhozni az NDK elismerésével szemben. Mégis, ha parlamenti képviselőink felteszik az erre vonatkozó kér­dést, a kormány a realizmus és az igazság eme követelményé­nek teljesítését a bonni kormány vétójától teszi függővé. Sa­játos értelmezése ez Franciaország függetlenségének.” Georges Marchais a továbbiakban kijelentette, hogy ked­vező távlatok nyíltak az európai népeknek a kollektív bizton­ságért vívott harca előtt. „A feszültség csökkentése és az együttműködés útján elért sikerek fő oka a szocialista orszá­gok konstruktív politikájában keresendő. E tekintetben jelen­tékeny szerepük volt az NDK kezdeményezéseinek is, amelyek az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott átfogó békeprog­ram szellemében fogantak. Minthogy az NDK hozzájárult a kontinens viszonyainak kedvező fejlődéséhez — tette hozzá az FKP főtitkárhelyettese —, erősödött nemzetközi tekintélye is”. A francia kommunisták és szocialisták közös kormány- programjáról szólva Georges Marchais aláhúzta a program elfogadásának igen nagy politikai jelentőségét, „Megteremtő­dött a népi erők széles körű összefogásának alapja, amely el­engedhetetlen feltétele annak, hogy véget érjen a Franciaor­szágban uralkodó töke hatalma,” Marchais hangsúlyozta, hogy ez a program nem szocia­lista. Megvalósítása azonban új, demokratikus gazdasági-tár­sadalmi rend életre hívását tenné lehetővé Franciaországban, s módot adna arra, hogy a francia nép többsége, a maga ta­pasztalatára támaszkodva a szocializmus felé vezető utat vá­lassza. „A munkásosztály egységéért, az összes demokratikus erők eggyé kovácsolásáért vívott harc az FKP politikájának mindig is integráns része volt.” — fejezte be a Neues Deutsch- landnak adott interjúját Georges Marchais. A hamburgi Spiege.-Magazin legfrissebb számában ugyan­csak a Francia KP főtitkárhelyettesétől olvasható nyilatko­zat. A lap munkatársa elsősorban a közös kommunista-szocia­lista kormányprogram valóra váltásával kapcsolatos szemé­lyi kérdések felől faggatta Marchaist. Azt a választ kapta, hogy egyrészt az FKP és az FSZP között még nem került na­pirendre az esetleges baloldali kormányfő személye, s hogy a francia kommunisták a legmagasabb szintű felelősségtudat­ról tettek tanúságot az elmúlt fél évszázadban, mióta külön­böző választott testületek élén állnak. Marchais-nak ez a kije­lentése közvetett reagálás volt a Spiegel-nek arra a kérdésére, vajon a miniszteri kulcstárcák (külügy, belügy, hadügy) épp­úgy „tilosak” lesznek-e majd az FKP számára, mint egykor, De Gaulle háború utáni demokratikus kormányában, amely­ben kommunista miniszterek is helyet foglaltak ugyan, de a kulcstárcákat nem kaphatták meg. A baloldal esetleges 1973. évi választási győzelmével kap­csolatban Marchais megjegyezte: „Ha Pompidou elnök tiszte­letben tartja a nép akaratát, a baloldal választási győzelme esetén olyan miniszterelnököt kell kineveznie, aki a baloldali többség támogatását bírja.” Atlasz és Az Izvesztyija terjedelmes cikket szentel a Pekingben nemrég kiadott új világat­lasznak, amely — mint G. Apalin, a cikkíró megálla­pítja — ezúttal földrajzi köntösbe bújtatva juttatja kifejezésre a maoisták vi­lágnézetét. A moszkvai lap hangsú­lyozza, hogy a kiadvány szerzőinek célja ellenséges­kedést szítani a kínai és a szovjet nép között, a más népek iránti gyűlölet, a határrevízió szellemében nevelni a kínai népet. A pekingi kiadvány szer­zői a „két szuperhatalom” doktrínáját is felhasznál­ják ahhoz, hogy az olvasó­kat a Szovjetunió ellen hangolják. Meghamisítják Oroszország és Kína kap­csolatainak történetét, igye­keznek „megalapozni” a kínai vezetőknek másfél- millió négyzetkilométernyi szovjet területre támasztott igényét. „A szovjet kormány — emlékeztet az Izvesztyija — nemegyszer, többek kö­zött 1969. március 29-én és június 13-án kelt nyilat­kozataiban is a lehető leg­részletesebben bizonyítot­ta Peking területi követe­léseinek abszolút megala­pozatlanságát.” Köztudott ugyanis, hogy jelenleg semmiféle „egyen­lőtlen” szerződés sem lé­tezik a két ország között. Az ilyen szerződések jogi érvénytelenítése ugyanis 1924-ben a Szovjetunió és a Kínai Köztársaság vitás kérdéseinek elveit rögzítő megállapodásban megtör­tént. Ebben az okmányban azonban egy szó sem volt arról, hogy a jelenlegi szov­jet—kínai határvonalat rög­zítő szerződéseket az egyen­lőtlen vagy titkos megálla­podások kategóriájába so­rolták volna. Ez a kérdés akkor teljesen világos volt a kínai forradalmárok szá­mára, akik a Szovjetunió világnézet segítségével és támogatásá­val a kínai nép nemzeti és társadalmi felszabadulásá­ért harcoltak. Mao Ce-tung 1945-ben és 1949-ben maga is megerősítette, hogy a Szovjetunió elsőként mon­dott le az egyenlőtlen szer­ződésekről, s kötött helyet­tük egyenjogúságra épülő megállapodásokat. „A Kínai Népköztársaság — hangoztatja az Izvesz­tyija — lényegében az egyetlen nagy ország, amelynek vezetői területi vitákat folytatnak az észa­ki, déli, nyugati és keleti szomszédaikkal. Azoknak azonban, akik abszurd kö­vetelésekkel lépnek fel a Szovjetunióval szemben és kétségbe vonják valamely területnek a Szovjetunió­hoz való tartozását, emlé- kezniök kellene arra, ho­gyan viszonyulnak a szov­jet emberek az ilyen köve­telésekhez.” A maoista koncepciók erőszakos terjesztésére irá­nyuló törekvésükben a pe­kingi világatlasz készítői „európai országnak” minő­sítik a Szovjetuniót — foly­tatja az Izvesztyija cikk­írója. Az sem véletlen, hogy meg sem említik: a Szovjetunió területének kétharmada az ázsiai kon­tinensen van. „A pekingi politikusokat és geográfu­sokat semmiképpen sem elégíti ki a Szovjetunió eu­rópai—ázsiai országként el­foglalt helyzete!” Az atlasz összeállítói egyébként elfelejtettek em­lítést tenni az első latin­amerikai szocialista állam — Kuba — létrejöttéről. Eltorzítják Mongólia törté­netét, az Európáról szóló részben pedig a KGST-tag- államok kapcsolatait tá­madják. Az új pekingi világatlasz veszélyes és súlyos követ­kezményekkel fenyegető irányzatot tükröz — figyel­meztet befejezésül az Iz­vesztyija cikkírója.

Next

/
Thumbnails
Contents