Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-08 / 185. szám
Az elmúlt héten szombaton félévi közgyűlést tartottak a gombai Üj Élet Tsz-ben. A közgyűlésen megjelent Várszegi György, a járási pártbizottság gazdaságpolitikai osztályvezetője is. Solti Sándor főkönyvelő az első félév eredményeiről tájékoztatta a tagságot. Elmondotta, sikeres volt az első hat hónap, a tsz túlteljesítette féléves tervét. ■Befejeződött a közös gazdaságban az aratás, a vártnál jobb átlagterméseket értek el. Második napirendként került sor, a szomszédos bényei és kávai tsz-szel való egyesülés megszavazására, A gombai tsz-tagság is Igent mondott, így nincs akadálya annak, hogy a három közös gazdaság 1973. január 1-től egyesüljön. Az egyesítő közgyűlésre egy későbbi időpontban kerül majd sor. G. J. A 'V EST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖN K l ADA S .A XIV. ÉVFOLYAM, 185. SZÁM 1972. AUGUSZTUS 8., KEDD Egy s más a 4-esről ! Bár lassan, de azért épül- get, korszerűsödik a járásunkat átszelő 4-es főútvonal. Ügy tűnik azonban, hoji' a szélesítéssel sem lesz képes sokat növelni az „áteresztő- képességet”. Most pedig egyenesen lassítja, ha csak a két felüljáró lezárására gondolok. Bizony, nem volt valami ésszerű egyszerre két helyen elterelni és vasúti sorompóval megakasztani az autók hömpölygő áradatát. Az üllői híd 1951-ben 9 hónap alatt készült el. Most hetekig nem látunk munkásokat, s bár augusztus 24-re ígérték az átadást, úgy látszik, ebből semmi sem lesz. Valami azért elkészült már, és jó hogy elkészült. Monortól az útjeleket fényvisszaverő festékkel mázolták az úttestre, éjszaka szinte világít, ha ráesik az autók reflektora. Üllőn kivágták az útszéli fákat — jó jel, hozzákezdenek tehát itt ás a munkához. Igaz, a favágásból jócskán adódott bonyodalom. A fatörzseket ugyanis el akarták vinni az útépítők, mondván, hogy ez is a fizetségükhöz tartozik. Sok háztulajdonos méltán bosszankodott, amikor látta, hogy az általa ültetett és nevelt fákat elviszik. ★ i Nagyon sietős lehetett a ídolog, amikor Üllőn néhány száz méteren egy előkészítetlen útszakaszra terítették az aszfaltot. Itt ugyanis kiemelkedő kőszegély zárta volna el az utat az ároktól. Ledobálták a köveket az út mellé, kupacba. Hogy el ne lopják, még fehér csíkokat is meszeltek rájuk, aztán hetekig felé sem néztek. A legnagyobb melegben végre megjelentek az árokásók. A már kőkemény aszfalt szélét lecsákányozták egyenesre, arra gondolván, hogy majd jól illeszthetik a köveket. Az illesztés azonban nem következett be, mert jött egy teherautó, s a köveket elszállította. A kiásott, kicsakányozott részt pedig betemették. Kőszállítás ide és oda, meszelés, csákányozás — fölöslegesen. Ha halad a munka, akkor sem mindig a legjobban. Az alig egyéves útszakaszon már érezni, hogy „bering”, hullá- mosodik az új aszfalt. Na, nem nagyon, csak annyira, hogy a gépkocsi néha a vidámparki dodzsemhez hasonlóan közlekedik. Az üllői úti felüljárónál, a vasúti átjáróban ádáz küzdelem folyik a kamionosak ellen. Illetve nem is ellenük, hanem a védelmükben. Csak ők hiszik, hogy ellenük. Mert jól láthatóan és többször is ki van téve az út mentén a magasságkorlátozó tábla. Ök ennek ellenére ügyeskednek. Hol a kifeszített, vastag dróthuzalra ragasztott színes lapocskák röpködnek szerteszét, ha egy kocsi szekrényt eltépi, hol erős vasoszlopok hajolnak meg. Sokszor még a tartóoszlop is kidől. Pedig nagy szüUíég van ezekre a jelzőeszközökre, mert a magas kocsik könnyen beakadhatnak a vasút magasfeszültségű vezetékébe. Nem nehéz elképzelni a tragédiát. Pesti Imre Importált kosok a tenyésztelepen Teljesen átalakult az Üllő melletti Dóra-major Üllőtől mintegy hat kilométernyire, erdővel, de inkább a kezdődő Duna—Tisza közi táj jellegzetes homokos mezőségeivel övezve fekszik az üllői kostelep. Pontos nevén az Országos Állattenyésztési Felügyelőség Teljesítményvizsgáló Állomása. Romantikus, újjáépített kastély. Körülötte gyönyörű park. Űj telepítésű fák, de mutatóba megmaradt egy-két évszázados tölgy is. A Dóra-féle romos kastélyban és egy öreg cselédházban alakult a kostelep, 1958-ban. Feladata: fajkosok tenyésztése, tartása. Bérbe is adják az épületeket más juhtartó gazdaságoknak. 1967-ben a Pest megyei Állattenyésztési Felügyelőség átadta a telepet jelenlegi, országos hatáskörű gazdájának. Űjjáépült a kastély, ahová beköltözött az iroda is. A régiek mellé összesen három, 600 férőhelyes juhhodályt is építettek, s egy akkora magtárépületet, amelyben elfér egy 25 vagonos raktár, daráló, munkásszálló, ebédlő és orvosi rendelő is. Egy másik épületben a korszerű műhelygarázs és a lóistálló kapott helyet. Szolgálati lakásokat is építettek, 14 két- szoba-összkomfortos lakást. — Telepünk, amint látta, teljesen átalakult — tájékoztat Kovács János főkönyvelő. — A 380 tenyészkoson kívül van 564 fajtenyészanyánk is, és 249 növendékkosunk, 242 szopósbárányunk és 206 vizsgálati ivadék bárányunk is. Ezerhárom katasztrális holdon termelünk nekik szemesés szálastakarmányt. Azért vannak még terveink: folytatjuk a megkezdett lakásépítést, felújítjuk és villamosítjuk a hozzánk tartozó Huber- és Szekeres-tanyák rossz, elavult épületeit. Bekapcsolódik a beszélgetésbe dr. Bálint Ferenc, a gazdaság állatorvosa is. — A kosok szinte kivétel nélkül, importállományból valók. Szovjet, francia, angol kosokat visznek tőlünk a gazdaságok. Régebben száz anyajuhhoz 5—6 kost kértek, de a mesterséges megtermékenyítés bevezetése óta ennél sokkal kevesebbet. A „kölcsönadott” A sertésátvételről Helyreigazítás Vasárnapi számunkban a „Sertést csak augusztus 31-ig” című hírünkbe sajnálatos hiba csúszott. Azt írtuk, az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat csak augusztus 31-ig veszi át a szerződött sertéseket a háztáji gazdaságoktól. A dátum helyes, eddig lehet szerződni a sertésekre, erre az évre, de az ezután szerződött állatokat, már csak a jövő évben veszi át a monori kirendeltség. Amire augusztus 31-ig szerződnek, azt az év hátralevő részében még átveszik. Épitőbrigád Paskoló esőben Monoron a járási hivatal udvarán az üllői ÁFÉSZ építői szaporázzák a munkát. Az alaDÉLUTÁNI SZIESZTA Kútvölgyi Mihály felvétele pót egykettőre megásták, betonkeverő gépek indulnak duruzsolva. Ketten is „etetik”, szépen rajzolódik ki az épületrész, gyorsan töltik betonnal az alapot. Pöfögő, nagy hangú vontató érkezik, fordul be az udvar betonútj ára. Pótkocsiján sódert szállít, kell, fogy már a készlet, forog a betonkeverő megállás nélkül. Eszi a megkevert anyagot. Az alapon kiemelkedő zsalusorok között gyorsan magasodik az alapfal. A Mátai-brigád tucatnyi tagja már alaposan összeszokott, tudja mindenki a dolgát, fényese- dik a lapátnyél a kezük alatt. Lendülnek a karok a súlyos teherrel, fel, le, fel, le. A teherkocsi három köbméter sóderral áll, aztán megindul, majd újra torpanva megáll, védi az udvar virágágyásait. Rózsa Zoltán ül a vontatón. Keze a kormánykeréken, figyelme a tanakodó embereken. Letenni, de hova? — Ide nem lehet, akadályozza a forgalmat. — Oda nem lehet, ott is útban van, ha jön majd a téglaszállítás. — Hova álljunk akkor? Az utca felőli részbe! — Nem férek be, nem lehet! — Mindent lehet, csak akarni kell! — mondja Imre György. Mintegy vezényszóra „akarnak”. Moór Márton és Bozsó- ki Imre kocsikísérő már akasztják is le a sóderral megrakott monstrumot a vonatóról. A brigádtagok lerakják szerszámaikat, és a brigád minden tagja nekirugaszkodik. Karjaik megfeszülnek, a hatalmi gép erejét pótolva, s már mozdul az irdatlan súly. — Hórukk! — Hórukk! Told meg! — Húzd vissza! — Hórukk] Vezényszavak, hol az, egyik, hol a másik munkás kiáltása hangzik, s már ott van, ahol ők együtt „akarták”. Nyílott a kocsi oldala, csörömpölve hullott, csúszott le a sóder. Rakják, rámolják, hárman szaporázzák a munkát. A többiek, a brigádtagok, veszik a szerszámot, Juhász József, Varga Ferenc meg a többiek a zsalu fölötti szintet egyengetik. Dudás József a betonkeverőt indítja, meglegyen még, ami hiányzik, mert amott már a bitumenolvasztáshoz hasogatják a fát, gyújtják a tüzet. Szaporán megy a munka. Már cementeszsákokat teregetnek a kész betonfelületre. S mintha rendelésre jönne, megered az eső. Nem kell hát locsolni, hogy kössön a cement. Az ÁFÉSZ vontatója a második fordulóval érkezik. Már szó nélkül intézkednek, csak az erőlködő emberek hórukkja hallatszik. Az eső paskolja a hátukat, de ott van már a betonaljpadlóhoz a sóder a helyén, és ez kell, hogy haladni tudjanak. — Kellene a tégla is. — Ha nem jön, rajtunk nem múlik, akkor máshova kell mennünk közben dolgozni. — Brigádvállalásuk? — Az anyagellátás miatt úgy alakult, hogy mi mindent megcsinálunk, amit lehet, amit kell — mondja Dudás József. A többiek helyeselnek. Hogy rakják-e a falat tovább, egyfolytában, az csupán az anyagszállításon, a téglán múlik. A Mátai brigádon nem Fekete Gizella kosokat díjmentesen veheti igénybe valamennyi gazdaság. Akik ragaszkodnak a régi módszerhez, azoknak meg kell vásárolniuk a kosokat. Nem olcsó „ragaszkodás”: egy- egy kos ára 3500—5500 forint, de van 19 ezer forintos is. Végigsétálunk a tanyákon. Űj vagy felújított birkahodá- lyök sorakoznak egymás mellett itt is, ott is. A Dóra-major központjában mindenfelé építkezés jelei: akár a község központjába is beillenének az itt épülő új lakások. De ott vannak még a Szekeres- és Huber-tanyán a régi cselédházak. Ezeket is lebontják rövidesen. A lakók nagy része ugyanis jogcím nélkül lakik itt, régebben a gazdaságnál dolgoztak, aztán új helyre vitték át munkakönyvüket. Mi lesz velük? Itt nem maradhatnak — nagy gondja ez is a gazdaságnak. Ács György 25 év... Jubileum Vecscsen A vecsési Vegyes Ktsz ebben az évben ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Az elmúlt negyedszázad alatt nagy fejlődésen mentek keresztül, az egykor egy kis műhellyel induló szövetkezet ma négy részleggel működik. A jubileum alkalmából díszközgyűlést rendeznek, a művelődési házban tablókon mutatják be a ktsz 25 év alatt megtett útját, kiállítják a szövetkezet nagy hírű termékeit. Tatarozzák a monori szeszfőzdét A monori szeszfőzdébe a a utóbbi időben sok cefrét szállítottak, de a főzés eddig szünetelt, mert a helyiséget tatarozták, s különböző javítási munkálatokat végeztek. A munkának már az utolsó mozzanatainál tartanak, s augusztus 10-én megkezdik a pálinkafőzést. MŰSOR Gyömrö: Spartacus I—II., Maglód: ördögcsapat, Mende: Uram, ön özvegy asszony lesz, Monor: Különös házasság, Nyáregyháza: Szemtanú, Pilis: Halhatatlan légiós, Üllő: Holt idő, Vecsés: A legszebb férfikor. Négyezer látogató MAGLÓD MÚLTJA 154 éves mángorló Egy hónapig tartott nyitva Maglódon, a művelődési otthonban az a kiállítás, amely a község nemzetiségi múltját elevenítette fel. Egy lelkes tanárember, Pet- nyánszky István, az 1-es számú is-' kola hetedik és nyolcadik osztályos tanulóit szervezte meg négy évvel ezelőtt; kutassák fel a községben lelhető nemzetiségi viseleteket, használati eszközöket, és egyéb tárgyakat. A gyerekék szorgalmát dicséri, hogy a négyéves gyűjtőmunka eredményeként július 1- én kiállítást nyithattak a művelődési otthonban. A megnyitón dr. Manga János, a neves néprajztudós is részt vett és elismeréssel szólt a kiállítás anyagáról. Egy hónap alatt négyezren tekintették meg a gazdag kiállítási anyagot. Mit is gyűjtöttek tulajdonképpen össze Pet- nyánszky István vezetésével a mag- lódi iskolások? A legértékesebb darab az a mángorló, amely 1818-ban készült. Megtalálható a rokka, a fonógép, a több mint százéves szecskavágó is. A kiállítás látogatói megtudhatták azt is, milyen viselet volt a divatos az elmúlt évszázadban, milyenben jártak a menyecskék, a férfiak. Egy teljes, úgynevezett „tisztaszoba”- bútorgarnitúra is ott volt a kiállított anyag között. Méltán nyerte el a tetszést az összegyűjtött száz virágos és harminchat kasmír kendő, amely különböző színekben volt látható. A községbelieken kívül megtekintette a kiállítást egy francia csoport is, és ők is elismeréssel nyilatkoztak a látót-» takról. Egy érdekes bejegyzés a vendégkönyvből: „Nagyon szép volt a kiállítás, remélhetőleg a gyűjtőmunka tovább folytatódik, s egyre többet tudhatunk majd meg Maglód múltjáról.” A sikeres kiállításért dicséret illeti Petnyánszky István tanárt és a gyerekeket egyaránt. A sikeren felbuzdulva a magyar-történelem szakos maglódi tanár felvetette: létesüljön falumúzeum Maglódon. Mert egyelőre a kiállítás anyaga még ott van a kul- túrház nagytermében, nem tudják máshol elhelyezni. A község vezető* * 5 azonban megígérték, biztosítanak egy helyiséget, ahol fölvet kaphat a sok-sok értékes régiség. Reméljük, nem kell sokáig várni erre. G. J. MNK-MERKOZES Monor—Alberfirsa 2:0 (0:0/ Albertirsa, 200 néző. Vezette: Gecse. A monori labdarúgócsapat Petries, Halápi, Szegedi és Szabó nélkül állt fel a mérkőzésre. A monori csapat vette át a játék irányítását már az első negyedórában. Ezután Albertirsa veszélyesebbnél veszélyesebb támadásokat vezetett, de Kalocsa bravúros védései megmentették a monori kaput a góltól. A második félidőben a tartalékos monori csatársor nagyon feljavult. A 60. percben Déri közeli lövése a kapufán csattant, öt nerccel később a fiatal László S. közelről a bálóba feielt. A 83. DeroHpn Monor ob'-olte előnyét Kécs- kei II révéa, i Jó: Kalocsa (a mezőny leg-» jcfcbja), Simonovits, László K. és László S. Péteri—Pomáz 1:2 A hazaiak egyenrangú élű lenfelek voltak, a megyei bajnokságban játszó pomáziak- nak. Csak egy balszerencsés1 gól fosztotta meg őket a döntetlentől, a továbbjutástól. RÁKÓCZI KUPA Üllő—Monor 2:0 Az elmúlt héten csütörtökön) játszották le a mérkőzést Monoron, és meglepetésre a helyzeteit jobban kihasználó Üllő megérdemelt győzelmet aratott. (v.—g.) Gomba, Új Elet Tsz A tagság megszavazta az egyesülést
