Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-08 / 185. szám

1972. AUGUSZTUS 8., KEDD PEST MEGY£t Befejeződött az ifjúsági klubok országos találkozója A Szelidi-tónál vasárnap es­te tábortűzzel, fáklyás csónak­felvonulással ért véget az if­júsági klubok kétnapos, első országos politikai találkozója. Megrendezték az ifjúsági klubvezetők országos tanács­kozását, amelyen a klubmoz­galom, a klubélet fejlesztése volt a téma. A kétnapos prog­ram az imperializmus elleni tiltakozás jegyében zajlott le. A fiatalok vasárnap politikai nagygyűlésen követelték a vi­etnami vérontás befejezését. Nászút halászcsónakon 1 Pinczés László dunapataji lakos, a budapesti Műszaki Egyetem hallgatója és fele­sége, a nászutazás nem min­dennapi módját választotta. Szombaton a fővárosban kö­töttek házasságot, s hétfőn ko­ra reggel a Dunapatajhoz közeU ordasi hajóállomásról halászcsónakkal 30 napos du­nai nászutazásra indultak. A vállalkozó szellemű fiatal vár 1300 kilométert evez majd a Fekete-tengerig. A Duna tor­kolatától rövid tartózkodás után vonattal indulnak majd vissza Budapestre, az egyete­mi tanévnyitásra. Komlószűret A „folyékony kenyér” e nél­külözhetetlen alapanyagának betakarítását megkezdték az ország egyik legjelentősebb komlótermesztő nagyüzemé­ben, a Sziráki Állami Gaz­daságban. A gazdaság hat­vannégy holdas komlóültetvé­nyén először a korán érő cseh komlófajta szüreteléséhez láttak hozzá. Ez után kerül sor a lépcsőzetesen beérő hallertanui, petnangi és el- szászi fajták, összesen több mint egy hónapot igénylő be­takarítására. Három madár és egy farkas Értékes ajándékot hozott a posta a Budapesti Állatkert­nek. Három különleges vizi- madarat, tasmániai mocsári tyúkot küldött a kölni állat­kert. A karcsú testű és hosszú lábú „külföldiek” már össze­barátkoztak vendéglátóikkal, és otthonosan érzik magukat az állatkerti tó színes madár­világában. A farkasállomány is gazda­godott, megérkezett az indiai farkas. Egy község az agglomerációban, ahol nincs lakásigénylő LAKÓTELEP ITT IS, OTT IS — DIÓSD ÁTALAKUL A kisközség kifejezést szelí­den kijavítják: nem nagyköz­ség ugyan Diósd, de — köz­ség. Kétezerháromszáz lakosá­nak túlnyomó többsége Pest­re bejáró. Szolgáltatásellátott­ságuk kielégítőnek mondható; ami egyáltalán nincs, az a férfifodrász. Nyíratkozás: Pes­ten, Érden, vagy hosszú haj. Egyelőre legalábbis. Különben nőifodrászból kettő is van. Az autószerviztől női-férfiszabóig, üvegesig arányosnak mondha­tó eloszlásban harminchárom kisiparos ténykedik a község­ben, és az új rendelkezések nyomán semmiféle mozgást nem tapasztaltak. Itt nem vált népszokássá az ipar kiváltása- visszaadása, mint sokhelyütt. Említésre méltó panaszra sem adtak okot jó ideje a kisipa­rosok. Új igények — változó arculat Nemsokára azonban más­képpen festhet a helyzet, két éven belül felépül a 334 laká­sos, modern lakótelep, s az ezer-ezerkétszáz főnyi újon­nan beköltöző többsége a fő­város benzingőzéből menekül ide. Vagyis a mai összlakos­ság felényit kitevő újonnan ide települők új igényeket is hoznak magukkal a községbe! Ezzel alaposan megváltozhat a szolgáltatások iránti igények mennyisége, milyensége, ösz- szetétele. Ez még odébb van, remélhe­tőleg lesz rá megoldás. Tény és eredmény, hogy a jó ütem­ben, jó minőségben épülő új lakótelep, járulékos beruházá­saival a község fejlődését szemlélteti és áttételesen ered­ményezi a továbbiakban is. A telepet kivitelező Budai Járási Építőipari Szövetkezet jövőre 270 négyzetméteres, könnyű acélszerkezetű ÁBC- áruházat is épít, s mindez út­építést, parkosítást is maga után von. Az otthon az otthon Mi az, ami hiányzik Diós- don? Nincs például eladó építési telek, de albérlőinvázió sincs l Ez pedig nagy szó, em­líteni sem tudok olyan köz­séget a fővárost körülvevő agglomerációs övezetben, melyről ugyanezt elmondhat­nánk. Mi a magyarázat? A tanács elnöke és a VB-titkár úgy ta­pasztalja, hogy az iteni őslakó igyekszik megőrizni azt, ami az övé. Nem fukarság ez, el­lenkezőleg. Itt nem vált jár­vánnyá az a harácsolómánia, amely a padláslépcső alját, meg a fássufnit is ágyrajá- rókkal telepíti be, havi öt-hat- nyolcszáz forintokért. A nehe­zen összehozott családi ház itt a család otthonául szolgál, s nem újabb és újabb toldozga- tások árán, újabb és újabb pénzszerzési forrásnak. És még egy ritkaság: egyetlen la­kásigénylő sincs a községben. Folytatva az első hallásra ellentmondó adalékokat: már vagy hat esztendeje elkelt minden telek, az elsőfokú épí­tési hatóság mégis rengeteg építési engedélyt ad ki, idén például eddig háromszázhar- minckilencet, családi ház, hét­végi ház építésére. Szinteltéréssel Szabad parcella nincs, van viszont egy húszhektárnyi ösz- szefüggő terület: az Alsó és Felső Gazdagdűlő. Itt a tervek szerint nagy kiterjedésű és változatos lakótelep alakul ki a most épülőtől távol. Jó né­hány földszintes családi ház áll itt, s marad meg, de lesznek két-háromszintes épületek is, érdekes, fűrészes, szinteltéré- ses elgondolás szerint. A lakástéma előtérbe került tehát Diósdon. S éppen ez az egyik körülmény, amely meg­különbözteti más, kislétszámú községek tanácsi munkájának mennyiségétől az ittenieket. Most például arról tárgyal­nak a Csapágygyárral, hogy közös erőfeszítéssel gyári ko­lóniát alakítanak ki, az üzem­ben dolgozók személyi tulajdo­naként megépülő lakásokból. A múlt hónapban pedig átadtak az OTP-nek értékesítésre egy nyolcvan családi házból álló kis települést. A bennlakók meg­vásárolhatják, meg is veszik A TERMÉSZET ÁTALAKÍTÁSA Összesen tizenkétmillió köbméternyi vizet fog tartalékolni Hatalmas természetátalakí­tó munka zajlik a pátkai völgyben: a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság dolgozói építik a velencei-tavi víztáro­A SZENTENDREI VÁROSGAZDÁLKODÁSI VÁLLALAT felvesz (nyugdíjasokat is) KŐMŰVES SZAK- ÉS BETANÍTOTT MUNKASOKAT, SEGÉDMUNKÁSOKAT KŐMŰVESEK MELLÉ, RAKODÓ SEGÉDMUNKÁSOKAT. Fizetés a teljesítmény szerint. Jelentkezés: Szentendre, Ady E. u. 5. LEMEZÚJDONSÁGOK SP 900. Miért mentél el (Presser G.-Adamis A.) Ára: 22 Ft Fekete árnyék (Frenreisz K.—Adamis A.) ZALATNAI SAROLTA LOCOMOTIV GT AZ 1972-ES SPLITI NEMZETKÖZI FESZTIVÁL GYŐZTES DALA SP 941, Gőzhajó (Papp Gy-Török Á.) Ára: 22 ®t Délelőtt (Papp Gy.-Török Á.) MINI EGYÜTTES ELSŐ LEMEZZEL AZ ÉLVONALBAN SP 945. Szeress nagyon (Barta T.-Adamis A.) Csak egy szóra (Barta T.—Adamis A.) LOCOMOTIV GT AZ 1972-ES BALATONI KONCERTSOROZAT LEGNAGYOBB SIKERE zórendszer második szaka­szát, a 8 millió köbméter vi­zet tartalékoló pátkai tározó­tavat. A cél az, hogy a tározó­rendszer szabályozása révén ideális, az agárdi vízmércén mért 160 centiméteres mély­séget tartsák a tóban. A tározórendszer — a már felépült zámolyi és az épülő­félben levő pátkai tó — ösz- szesen 12 millió köbméternyi vizet tartalékol A tó előreláthatóan 1974 novemberére készül eL Kétszázötven tudós Befejeződött a „Magszerke- zet-vizsgálat a neutronokkal” című nemzetközi konferencia. A nagy sikerű konferencián, amelyet a KFKI és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat ren­dezett, 24 ország 250 tudósa vett részt. Órakiállítás Hétfőn az NDK budapesti kulturális és tájékoztatási köz­pontjában órakiállítás nyílt a népszerű óragyár, a Ruhla leg­újabb termékeiből. A szeptem­ber 14-ig nyitva tartó bemuta­tón kar-, ébresztő-, asztali-, faliórák, barométerek sorakoz­nak, s ott láthatók az év új­donságai. az újfajta, kiváló minőségű stopperórák is. szinte mind. Csupa kis, előker- tes, gyümölcsös-telkes, általá­ban egy család lakta házakból áll ez a mini-kertváros. A jó­karban levő, tíz esztendeje épült házacskákat hosszú le­járatú hitelre veszik meg la­kóik. Terület — hétvégre Szó esik még a hétvégi üdü­lőterületről. Az átlag kétszáz négyszögöles telkeken folya­matosan építkeznek, és nem buszkarosszériából, nem tákol­mányokat! Tulajdonosaik szorgalmasan betelepítik, több­nyire őszibarackkal. Külön vízműtársulat alakult négy esztendeje, a gerincvezeték ki­épült, van villany is az üdü­lőterületen. Külön társulat kellett, mert maga a község vízműves, a csatornázást is elkezdték tavaly, s ahol még nincs, 99 százalékban ott is fürdőszobásak a házak. Péreli Gabriella A farontó gombák ellen Az Erdészeti Tudomá­nyos Intézet Alpokaljái Kísérleti Állomásán kí­sérleteket folytatnak farontó gombák terjedésének megakadá­lyozására. RUBIN SZILARD: Hajónapló Nemrég hajón utaztam Mohácsra. Napos idő volt, a pénz­tárnál megtudtam, hogy az első idei járatra váltok jegyet. „Tessék, csak, nyugodtan!” — mondta a jegykezelő a be­szálláskor, mintha félne, hogy visszafordulok. Szerettem volna így szólni hozzá: „Ne higgye, hogy a budapest—mohácsi gőz­hajójárat már csak ráérő nyugdíjasok és szerelmespárok azilu­ma. Én fontos miniszteri megbízással, politikai, világkereske­delmi, valamint kulturális ügyekben utazom. És, látja, mégis a hajót választottam!”. NYUGÄGY és MESSZELÁTÓ A gőzös még fordult, közel­ről hányva a vizet a budai rakpart lépcsőire, amikor nyugágyat váltottam, és föl­mentem vele a fedélzetre. Oda- fönt nyurga, tréningruhás lá­nyok dobálták egymásnak a labdát. Egy klub kosarasai vol­tak, Dunaújvárosba utaztak mérkőzésre. Később, ahogy a vasúti hidat elhagytuk, bekap­csolták a táskarádiót és táncol­ni kezdtek a Monarchiában épült hajón. Az étterem üres volt. Az ab­roszok, a szemfedők töretlen fehérségével csillogtak, a pin­cérek, akár a gyászhuszárok, mozdulatlanul várakoztak a bejáratnál. Mintha ravatalozó­ban ebédelnék! Pedig a húsle­ves jó volt, s az oszlopok réz­gyűrűin, a zöld plüsspamlagon nyárias napfény vibrált. Megállapítottam, hogy a lá­nyokon kívül csak három úti­társam van az első osztályon. A szalonban ketten sakkoztak, a nyitott karzaton pedig egy pap olvasta breviáriumát. Nem csodálkoztam a kihalt- ságon. Az utas, aki Bajára ké­szülve egy múlt századi moz­donyt látna a szerelvény előtt, rögtön visszafordulna. De a pá­lyaudvarokról már nem fut ki ilyen vonat. Csák a személy­kikötő tanúja — tavasztól őszig — a kosztümös filmekbe illő látványnak, az nézi, hogy a századfordulón épült ter­mesgőzösök naponta elindul­nak még, ahogy a vitorlások is sokáig szelték a tengereket a gőzösök megjelenése után. Pedig a vetélytárs — a vas­úti szárnyvonalakon fekvő du­nai községek autóbuszjáratai után — a vízen is feltűnt. A folyam az autósztrádák sebes­ségével suhan a Sirály alatt, a Sülinától számolt álmos kilo­méterek a repülőmotorok egyetlen szippantására elma­radnak az utas mögött: a szár­nyashajó három és fél óra alatt Mohácsig száguld. A termesgőzösök tizenkét óráig szántják a vizet. Csoda-e hogy kofahajóvá züllöttek ahogy csúfondárosan nevezik őket, s hogy mind vénebb lesz vagy különcebb utasok ülne1*’ az első osztályon? Csak aki régen otthonos rajtuk, meg­lakta kabinjaikat, ev.tt szá” cédrusoszlopos éttermeiben, és sok éjszakán át hallgatta fe­délzetükről a dunai erdők zú­gását, restell hűtlen lenni hoz­zájuk. Mire megebédeltem, a kosa­ras lányok a szalonba gyűltek. Kiderült, hogy a táblánál két nemzetközi nagymester ül. A lányok felismerték és körül­fogták őket, az ínkognitónak vége volt. A parti, amelyet a nyilvánosság kizárásával akar­tak lejátszani, elvesztette tit­kos jelentőségét, mint egy vers, amelyet költője posztumusz megjelenésre, síron túli üze­netnek szán, a szemfüles szer­kesztő azonban már a kávéhá­zi asztalról megkaparintja és leadja lapjában. A sakkozók is számíthattak az utókorra, mert lépéseiket gondosan feljegyez­ték. De miért ezen a rejtekhe­lyen? Miért választották a Du­nát, a hajó üres szalonját? KI VOLT AZ ELSŐ? A nap még sütött, nyug­ágyam, a hajóutazás fontos kelléke, várt a kihalt fedél­zeten. Hűvös szél fújt, bebur­kolóztam a jódszagú pokró­cokba. Csak egy messzelátó hiányzott, hogy a távolban feltűnő szőlőket, őrházakat is megláthassam. Mindegy, néz­tem a vizet, az eget. S nem­sokára messzelátó nélkül is boldogultam. Búvárkodásom a hajózás történetében három-négyéves koromban kezdődött. Nyári estéken, a szőlőhegyi ház teraszán aludtam el. Sok volt a szúnyog, a lámpát mindjárt vacsora után elol­tották, a felnőttek halkan be­szélgettek a sötétben. Anyám rendszerint megkérdezte: „Megvárjuk a hajót?” Hogyan jöhetne a hajó a hegyre? Hiszen a cséza is csak a szurdok aljáig hozott! Sze­rettem volna fönnmaradni, hogy tanúja legyek a csodá­nak, de csakhamar elalud­tam. Éjféltájt fölriadtam. Sze­mem még' csukva volt, de éreztem, hogy arcomba vág a fény, amely elöntötte a te­raszt. Átsöpört a repkényes falon, kinyújtotta a borospo­harat, megvilágította az arco­kat. „Itt van!” — mondta vala­ki. De hiába meresztettem a szemem. A hajó csak a fel­nőtteknek jelent meg. A Budapestről induló me­netrendszerű járat azonban valóban megjött Akikor ért a Dunakanyarba, reflektorával átpásztázta a partot, s egy völgyön át a mi hegyolda­lunkat is megvilágította. A fény tovasuhant, új meg új teraszt lobbantva föl a hegy­oldalon, majd végképp el­tűnt. Később már, elemista ko­romban, egy Dunára néző te­raszról figyeltem, hogy a DGT vagy a MEFTER gőzöse jön, a Satumus vagy a Deák Ferenc, a Neptunus vagy az Erzsébet királynő közele­dik-e a városhoz? A vízen ra­gyogó kabinablakok számából kitaláltam. Azt is tudtam; hogy a bét vállalat harcol egymással, s az „úri közönség” inkább a „bolygó-hajók”-kal utazik, bár horogkeresztes zászló leng rajtuk. „A magyar hajókon — hirdették — több a polos­ka”. Én mindenesetre a MEF- TER-t pártoltam. Annál is inkább, mert nagybátyám, akinél nyaraltunk, a pesti központban szolgált. Tőle tudtam meg, hogy az első dunai gőzöst magyar em­ber tervezte. Bernhard Antal­nak hívták és pécsi polgár volt. Hajója Becsben épült, itt mutatta be 1817 tavaszán, tu­dós bizottság előtt A néme­tek azt firtatták, hogy „vál­jon csupán a gőzerő által megy-e?”. Fóldink nem val­lott szégyent Kitűnt, hogy a „hajó kerek hengerének for­gása igen gyorsan és hatha­tósan megy végbe”: Bécs és Pozsony közt a Carolina há­rom óra alatt tette meg az utat. A gőzös azután Ma­gyarországra jött, Bernhard a sikeren felbuzdulva társasá­got alapított, és részvényeket bocsátott ki. A vállalkozás azonban megfeneklett, több adat a hajó sorsáról nincs. Eltűnt, mint a kísértetijajó. — Mindegy! — verte az asztalt Gábor bátyám. — Tudd meg, hogy az Első Du­nai Gőzhajózási Társaság csak a nevében „első”. Bernhardé előbb alapult! Ettől kezdve fitymálóan néztem a DGT hajóira, a vá­rosban sétáló tisztjeikre, akik olyan társaságot szolgálnak, amelynek neve is hamis! El­határoztam. hogy kalóz leszek és elsüllyesztem a bolygó­hajókat. De számíthatok-e i magyar kapitányok pártfogó* sára? Nem adnak-e ki a né* meteknek. akik menten fel* kötnének a Jupiter árbocá­ra? (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents