Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-06 / 184. szám
1972. AUGUSZTUS 6., VASÁRNAP 3C4r§tm 3 Aczél György látogatása Baranyában Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, szombaton Baranyába látogatott. Pécsett, a pártszékházban a megyei párt- bizottság vezetői fogadták. Aczél György ezután Siklósra utazott, ahol felkereste a negyedik alkalommal megrendezett kerámiaszimpoziont. Elbeszélgetett a nyári alkotótáborban dolgozó művészekkel, akik az ország különböző részeiből érkeztek, és öt hetet töltenek az alkotótelepen. Kijutni a kátyú bői Egy év — hámnszerrd kevesell Pest megyei tennivalók a szarvasmarha-állomány növelése érdekében Mióta — s ennek másfél hete van mindössze — megjelent a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztéséről intézkedő komplex kormányhatározat, valahány tsz-elnökkel találkozom, nem mulasztom el megkérdezni: ugyan, milyen hatással lesz gazdaságára ez az impozáns mére- tú, radikálisnak mondható döntés? A válaszok megoszlanak, igen „színes” a kép. Láttam a tsz-lrodán újságok fölé hajoló, a miniszteri sajtótájékoztató anyagát aláhúzgáló elnököket, s köztük is olyat, aki örömmel nyugtázott egy-egy részintézkedést, de nem kevés termelőszövetkezeti vezető akad, aki bizony az úgynevezett „ellentételezések” témakörén meditál. Ebből máris lei tetszik: ahol eddig is volt, illetve a jövőben kívánnak tartani ebből az állatból, ott örömteli a fogadtatás, míg ahol a korábbi — úgymond: ráfizetéses — esztendőkben megszabadultak a szarvas- marhától, s most sem nagy a kedv hozzá, ott inkább az elvonó intézkedéseknek szentelnek nagyobb figyelmet. Az összkép ! Nagyjában-egé&zéfaen ismer tex a széiesepb közvélemény előtt is azok az okok, amelyek a tenyésztés visz- szaesésehez vezettek. Magyar- országnak ma negyvenezerrel kevesebb tehene van, mint 1966-ban volt — ugyan miért? A többi között azért, mert a nagyüzem nem tudta pótolni a kisüzemi térvesztést, hiányzott az indokolt műszaki fejlesztés, elégtelennek bizonyult mind a különféle betegségek elleni védekezés, mind a takarmánytermesztés színvonala. így vált aztán — de még sorolhatnánk az okokat! — nagy egészében veszteségessé ez az ágazat, jóllehet több Pest megyei állami gazdaság és termelőszövetkezet azt is elmondhatja, hogy tudott nyereséget produkálni — a kedvezőtlen köz- gazdasági háttérrel is — szarvasmarhából. Milyen tendenciák mutatkoztak pusztán az elmúlt évben a Pest megyei gazdaságok szarvasmarha-tenyésztésében? A március végi állatszámlálás adatai szerint a megye állami gazdaságaiban 14 036 szarvasmarha — ebből 5807 tehén — volt található, a termelőszövetkezetek közös állománya 51 710 állatra, ezen belül 18156 tehénre rúgott, míg a háztájiban 18 724, illetve 9208 volt ez a szám. A szakszövetkezetek, valamint az egyéb gazdaságok, jórészt egyéni állattartók, állományával egyetemben Pest megyében 91499 szarvasmarhát, ezen belül 36 297 tehenet tartunk nyilván. Egy-két következtetés Ha a mai összképet egybevetjük a tavalyival, úgy bizonyos mértékig ellentétes tendenciákat látunk kirajzolódni. Mindenekelőtt rendkívül érdekes a szakember számára — egyszersmind ellenkezik az országos folyamattal! —, hogy a háztáji gazdaságokban egy esztendő alatt 3000 darabbal nőtt a Szarvasmarhák száma, ezen belül ezeregyszázzal a teheneké. Igaz viszont, hogy az egyéni gazdaságokban négyezernél csökkent az állomány, ebből ezerh étszázra rúg a tehenek száma. * És a két legfőbb „szektor”? Ami az állami gazdaságokat illeti, csökkent ugyan az állomány, ám a tehénlétszám emelkedett, mégpedig 500 állattal, ami némi biztatást nyújt a jövendőre. Már csak közvetett biztatásnak mondható, hogy míg a termelő- szövetkezetek közös állománya kétezer állattal apadt meg mindössze egy év alatt, a tehénlétszám alig ötvennel lett kevesebb. Egybevetve: összesen háromezer állattal csökkent az állomány egy év alatt a megyében. Mindebből levonható az a határozott következtetés, hogy a következő hónapokban, években éppen a tsz-ek számára adja a legtöbb feladatot a tenyésztés mindenképpen nélkülözhetetlen növelése. Kalkulációk előtt Mindent összevetvén, az új kormányhatározat életbe lépésével 5,2 százalékkal emelkedik a mezőgazdaság felvásárlási színvonala. A sokoldalú intézkedések fölsorolása Üdvözlendő a i tanácskozás megtartása, hiszen ma minden magyarázó szóra szükség van. Bevezetőül említést tettem azokról a gazdasági vezetőkről, akik most nem a különféle emeléseket, hanem az elvonásokat — szakszóval: ellentételezéseket — vizsgálgatják, azokból vonnak le kritikus következtetéseket. Való igaz: a kormányhatározat megkövetelte 3,2 milliárd forintos árbevétel-növekedés 82 százalékát az élelmiszer-gazdaság más területeiről csoportosítják át. Mai gazdasági helyzete az országnak csak azt teszi lehetővé, hogy a fönnmaradó 18 százalékot — de ez is 500 millió forint! — viselje a költségvetés. Bizonyos, jóllehet, differenciált adóemelések — a föld- és jövedelemadóról van szó —, valamint a keveréktakarmányok árának növelése, s néhány, eddig ingyenes állami szolgáltatás pénzre váltása azért is okoz szinte megn&ve- kedett gondokat, mert o gazdasági szabályozók most már folyamatosan szigorító jellegűek Annál inkább szorgos föl- világosító munka vár azokra, akik a leggyorsabban tudják ezúttal nem célunk, néhányra azonban újból fölhívjuk a figyelmet. Lényeges ugyan a tej, valamint a vágómarha föivásárlási árának emelése, de sok helyütt legalább ilyen fontos, hogy állatonként húszezer forint forgóalap-kiegészítést adnak a gazdaságoknak. Az új állatok után jár ez a pénz: a növekedést a március 31-i állapothoz képest veszik figyelembe. Lényeges segítség ez, hiszen köztudott, hogy a szarvasmarha- tenyésztés eszközei valamennyi állattenyésztési ágazatnál magasabbak, egyszersmind megtérülésük lassúbb az átlagosnál. A beruházási piac feszültségei, a no-, vekvő anyagárak követkéz-, ményeként elő-előfordult Pest, megyében is, hogy elkészült, ugyan az istálló, de nem tud-, ták „benépesíteni”. Vagyis el-, fogyott a gazdaság pénze, mire az új állatok megvásárlása szóba kerülhetett volna. Es a kisüzem? Nagy-nagy hiba lenne, ha megfeledkeznénk a háztáji támogatásáról, s az itt tapasztalt kedvező tenden- c.a visszaesne. Igaz, sok a panasz a takarmányellátásra, az egyéni állattartók pedig néha mostohának érzik magukat. A közelmúltban például egy val- kói olvasónk panaszlevelet juttatott el a szerkesztőségbe: az illetékes vállalat nem viszi el — a szerződés ellenére! — a vemhes állatot. A termelőszövetkezeti irodákon, s egyebütt, a most kezdődő hetek-hónapokban millió számtani műveletet vetnek papírra az elnökök, főkönyvelők, üzemgazdászok. Ügy értesültem, hogy a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya a közeljövőben tanácskozást hív egybe a tennivalók föltérképezésére. fölmérni a kormányhatározat kedvező hatásait. Ezek közé elsősorban maguk a tenyésztők tartoznak: azok az eddig is szarvasmarhát tartó, s erre olykor valósággal ráfizető tsz- gazdák, állami gazdasági vezetők, akik tudták, hogy a fordulópont föltételeinek megteremtése nem várhat soká. Mivel ma hozzávetőleg 40 százalékkal kevesebb tejet fogyasztunk, mint a fejlett ipari államok lakossága, megnövekszik a tenéntartár jelentősége. S éppen Pest megyében, a fővárost övező gazdaságokban növekszik meg tán elsősorban; a pótlás, a fölzárkózás most már kifizetődő lesz a tenyésztőknek. Majdnem fél esztendő van még az intézkedések többségének életbelépéséig, akad idő a gazdálkodác újraértékeléséhez. Olykor a számítások valóban húsbavágóak lesznek. Végső soron azonban senki nem tekinthet el attól, hogy egyetemes népgazdasági célok — így a külkereskedelmi egyensúly megteremtése — ösztönöznek a szarvasmarha-tenyésztés föllendítésére. Keresztényi Nándor És az „ellentételezés”? A nők és a társadalom Megvalósuló egyen*ogúság ban arányuk a gazdasági vezetésben messze elmarad a termelésben elfoglalt hegyüktől. Ennek okai; a nőkkel szemben még meglevő bizalmatlanság, fenntartás. Kételkedés abban, hogy a rábízott feladatot megoldja. Ezért a női vezetőknek nap mint nap bizonyítaniuk kell alkalmasságukat, képességüket. A tapasztalat az, hogy megállják helyüket munkaterületükön, vezetésük alatt rend. fegyelem van. Jelentkezik maguknál a nőknél is a felelősségtől való félelem, az otthoni elfoglaltságra való hivatkozás, a továbbtanulási Jrö- telezettségtől való visszariadás. Az elismerés hangján kell szólni a nők termelő munkában való részvételéről. Többségük becsülettel, szorgalmasan dolgozik. Részt vesznek a munkaverseny-mozgalom különböző formáiban és igen jó eredményeket érnek el a szocialista brigádokban. A pártszervezetek kezdeményezésére eredményes intézkedéseket tettek az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének gyakorlati megvalósításáért. A Csepel Autógyárban a szak- szervezeti bizottsággal együttműködve személy szerint felülvizsgálták a nők bérezését, és megfelelő intézkedéseket tettek. A gödöllői Gépgyárban 1971-ben az éves béremelési összeg két százalékkal magasabb volt, mint a férfiaké. A Ganz Árammérő gödöllői gyárában minden nőnek minimum 7,20 forintra emelték az órabérét, illetve 1400 forintra a havi fizetését. A megye szinte valamennyi üzemében előtérbe került a törzsgárda anyagi és erkölcsi megbecsülése, különösen a fizikai állományban levők körében, és ez elsősorban a munkahelyhez ragaszkodó nőket érintette kedvezően. A KÖZPONTI BÉRINTÉZKEDÉSEK — mint a pedagógusok és egészségügyi dolgozók béremelése — elsősorban a nők érdekében tett lépések, hiszen ezeken a pályákon — zömében — nők dolgoznak. Hasonlóan az anyák helyzetét könnyítette, hogy szép számmal emelkedett megyénkben az üzemi és tanácsi bölcsődei, óvodai férőhelyek száma. Számos helyen tették lehetővé, főleg a könnyűiparban, hogy a nagycsaládos és egyedülálló nők mentesüljenek a három műszak alól. Ennek igénybevétele azonban jelentős, mintegy 3—400 forint keresetcsökkenéssel jár. Ezért nagyon kevesen élnek ezzel a lehetőséggel, és a nők azok, akik ragaszkodnak az éjszakai műszak megtartásához. A nők szociális helyzetének javítása érdekében számtalan intézkedés született. Vácott a Bélésárugyárban az iskolaév kezdetén 400—1600 forintig terjedő segélyt kapnak — az egyéb juttatásoktól függetlenül — a rászoruló nagycsaládos anyák. A Ganz Árammérő gödöllői gyárában a több gyermekes továbbtanuló nők pót- szabadságban részesülnek. A váci Finomfonóban a nyári iskolaszünet idején két-három hétre üdülni viszik a nagycsaládosok gyermekeit. A megye számos üzemében tettek intézkedéseket a munkafeltételek javítására, javult az orvosi ellátottság, az öltözők és fürdők állapota és száma. Valamennyi helyen kiemelt figyelmet fordítanak az üzemi étkezésre. A KÖZPONTI BIZOTTSÁG HATÁROZATA nyomán az élet minden területén számos intézkedés született. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gazdasági intézkedésekben az 1013-as kormányrendelet alapján gyorsabb volt az előrehaladás, mint a közéleti, politikai aktivitás, illetve a szemlélet alakulása. Megállapítható, hogy a pártós az állami szervek intézkedései nyomán megfelelő ütemben folyik a határozat megvalósítása a megyében: a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetének javítása terén. A járási, városi és üzemi pártbizottságok munkájuk során rendszeresen ellenőrzik a határozat végrehajtását, s kommunista vezetőket számoltatnak be az 1013-as kormány- rendelet végrehajtásáról. A szakszervezetek megyei tanácsa elnökségi ülésén tárgyalta a határozat végrehajtásának eddigi tapasztalatait. A megválasztott nőbizottságok a tsz területi szövetségek, a termelőszövetkezetek, szak- szervezeti bizottságok, kisipari szövetkezetek és a Hazafias Népfront mellett egyre jobban betöltik hivatásukat mint munkabizottságok. Hivatásuknak megfelelően elemző, javaslattevő munkát végeznek, segítik a vezetőségeket, hogy az aktuális nőpolitikái kérdésekkel hatékonyan és rendszeresen foglalkozzanak. AZ ELŐREHALADÁS MEGGYORSÍTÁSA ÉRDEKÉBEN a párt-, a szakszervezet és valamennyi társadalmi szerv fel- világosító munkája nyomán növelni kell a nők részvételét az állami oktatás területén, megteremtve annak feltételeit, hogy a dolgozó nők elvégezzék az általános iskola 8 osztályát. Növelni kell a szakképzett munkásnők számát, és a lehetőséghez mérten ehhez az anyagi ösztönzés feltételeit is meg kell teremteni. A párt- szervezetek politikai nevelőmunkájával el kell érni, hogy a vezető funkciókkal szemben meglevő tartózkodás — ami a nők esetében gyakran fennáll — megszűnjön. A kádermunkában tudatosan kell segíteni az arra alkalmas nők vezető posztokra történő beállítását. A pártvezetőségeknek arra kell törekedniük, hogy a különböző tömegszervezetekben dolgozó kommunisták gondoskodjanak róla, és kezdeményezzék: ha egy kérdést megvizsgálnak és meghatározzák a feladatokat, abban kapjon megfelelő helyet a nők speciális problémáinak megoldása. A pártvezetőségek a különböző területeken dolgozó kommunistákat rendszeresen tájékoztassák a nőpolitikái kérdésekről, és számoltassák be őket a végzett munkájukról. A nőbizottságok olyan programokat dolgozzanak ki, amelyek vonzók a nők számára, foglalkozzanak a nők politikai ismereteinek gyarapításával — figyelembe véve a nők érdeklődését és igényét —, s keressék a legcélravezetőbb munkaformákat. Gondosan és szorgalommal munkálkodjanak azon, hogy minél több nő találjon fórumot a nőbizottságban, azok is, akik eddig nem vagy alig érdeklődtek a politikai kérdések és közügyek iránt. SZÉLES TÁRSADALMI ÖSSZEFOGÁSSAL arra kell törekedni, hogy a Központi Bizottság határozatának végrehajtása ne csak a párt- és tömegszervezetek feladata, hanem társadalmi ügy legyen. Le kell küzdeni mind a férfiak, mind a nők gondolkodás sában meglevő, az egyenjogúság érvényesülését sok területen még mindig gátló, maradi nézeteket, valamint a gyakorlatban fellelhető ellentmondásokat és káros jelenségeket. Arató András, az MSZMP Pest megyei Bizottságának osztályvezetője Együttműködés az ÖVK és a Slovchcma között A SZOCIALISTA TÁRSADALOMTUDOMÁNY a nőkérdést a társadalom általános törvényszerűségeivel együtt vizsgálja. Ennek kapcsán került sor arra, hogy az MSZMP Központi Bizottsága 1970 februárjában külön napirendként, megfelelő határozatot hozva, tárgyalta a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetét. A Központi Bizottság állás- foglalása többek között megállapította: ...„hogy a társadalom általános fejlődésével együtt jelentősen változott a nők társadalomban elfoglalt helye, szerepe. Azonban a nők teljes egyenjogúságáért tett erőfeszítéseket még nem tekinthetjük befejezettnek; amíg a nők egyenjogúsága közjogi és politikai értelemben biztosított, addig érvényesülésüket korlátozzák szemléleti problémák, a gazdasági lehetőségek; nem adottak még a feltételek jogaik teljes érvényesüléséhez. A nők általános és politikai műveltségének színvonala, közéleti aktivitása, érdeklődése is még sok tennivalót kíván. Társadalmi összefogással kell érvényesíteni a nők egyenjogúságát és azt, hogy hátrányos helyzetük az élet minden területén megszűnjön.” PEST MEGYÉBEN a határozat megjelenését követően a pártbizottságok és pártszervek irányításával erőteljes társadalmi aktivitás bontakozott ki az állami és tömegszervezeteknél, a Központi Bizottság határozatában foglaltak megvalósításáért. A pártszervek és tömegszervezetek intézkedési tervekben foglalták össze a tennivalókat a nők egyenjogúságának érvényesítése, valamint társadalmi, közéleti és politikai aktivitásuk fejlesztése érdekében. Ennek eredményeként már az 1970- ben megtartott pártalapszer- vezeti vezetőségválasztó taggyűléseken és ldildöttértekezf leteken megduplázódott a Vezető testületekbe választott nők száma. Az 1971. évi tanácsválasztások során a megyei tanácsba megválasztottak 31,6 százaléka, míg a városi tanácstagok 27,3 százaléka nő. Az eltelt időszak bizonyítja, hogy nem a statisztika alakításáról volt szó, mert a párt- szervezetek vezetőségeiben a nők számos javaslattal, kezdeményezéssel és nem utolsósorban aktív tevékenységükkel bizonyították rátermettségüket a választott funkciókban. A megyei tanács ülésein a választás óta 56 interpelláció hangzott el, melyből 29-et női tanácstagok terjesztettek elő. A KISZ, a szakszervezet és a Hazafias Népfront, valamint a termelőszövetkezetek vezetőségeiben 20—32 százalékban találhatók nők. Tehát a társadalmi, közéleti és politikai tevékenységhez az alapvető feltételek megteremtődtek. Munkájuk eredményessége, aktivitásuk attól függ, hogy az arra illetékes vezetők és testületek mennyiben segítik fejlődésüket és tanítják meg a nőket funkciójuk gyakorlására. A POLITIKAI KÉPZÉS különböző formáiban a nők részvétele eléri az 50 százalékot. Emelkedett számuk a marxista középiskolákban és az esti egyetemen is. Az állami oktatás területén nem megnyugtató a helyzet. A vállalatoknál a középszintű oktatásra járóknak csak 30 százaléka nő, míg egyetemre csak elvétve találunk jelentkezőt. Az erőfeszítések ellenére az üzemekben nehezen tudnak előbbre jutni a szakmunkás- képzésben és továbbképzésben; ennek oka, hogy nem meafelelő az anyagi ösztönzés. Ugvanis a betanított és szakmunkások bére közötti különbség mindössze 5 százalék. Továbbá gátolja a szakmunkásképzést, hogy a könnyű- ioari üzemekben dolgozó nők 28 százaléka nem rendelkezik az általános iskola 8 osztályával, ami a szakmunkásképzés alapja. Erre vezethető vissza, hogy bár előrehaladás tapasztalható a nők gazdasági funkcióba történő helyezése terén, azonAz Országos Vezetőképző Központ és a pozsonyi Slov- chéma Nehézvegyipari Vállalat vezetőképző intézete együttműködési szerződést kötött vezetőképzési és kutatási tapasztalatok, tananyagok kicserélésére, aktív képzési módszerek (esettanulmányok, gazdasági játszmák) alkalmazásának ta' pasztalatcseréjére. A szerződés egyike azoknak a kétoldalú megállapodások« nak, amelyeknek megkötését a KGST-országok vezetőképző intézeteinek júniusi budapesti tanácskozására ajánlott a baráti országok vezetőképző szerveinek. Impregnálok A Mechanikai Müvek abonyi üzemében kondenzátorokat is gyártanak, hogy a papírszigetelés ne neávesedjen át, a tekercseket impregnáló olajjal itatják át az üstökben.
