Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-25 / 200. szám

1972. AUGUSZTUS 25., PÉNTEK Pt»I meI K/€íriap Pest megyének határában" MALMOK ÉS MOLNÁROK Az elemi károk késleltette aratás nemcsak a mezőgazda­ságot tette némely vidékeken szinte példa nélküli próbára: a feldolgozóknak, a molnárok­nak is ad elég gondot. Meg kell teremteniük a változó minőségű termés keverésével az egyenletes lisztet, mert ez az előfeltétele a jó kenyér­nek. Ennek a kényes feladat­nak eleget is tesz a magyar malomipar, amelynek híre- neve a múltban és ma egy­aránt, világszerte elismert. „Az őrlés száz éve” című, a malomipar fejlődésével fog­lalkozó cikkében így ír a töb­bi között egy angol folyóirat, a Milling: „1870 táján nálunk hírek voltak csak arról, hogy hengerszékeket sikeresen használtak egy idegen ma­lomban, valahol Magyarorszá­gon, de keveset tudtak arról a ■fejlesztésről, és valamilyen kísérletfajtának tekintették csak”. A hengerszék: lelke a malomnak, feltalálása forra­dalmasította ezt a tán leg­ősibbnek nevezhető ipart. Állíttassanak fel gőzmalmok" Mechwart András, a Svájc­ból hazánkba származott mér­nök világraszóló találmányt alkotott. A kéregöntésű hen­gerekre gyalult rovátkákat készített és így megteremtette a mai modern hengerszék alapját. De — miként a mű­szaki haladás annyi más fe­jezetéhez is — a malmokhoz köze volt a többi között Széchenyi Istvánnak. Első gőzmalmunk, a mai Honvé­delmi Minisztérium helyén állott József hengermalom megépítését az a levél indí­totta el, amelyet Széchenyi Pest vármegye közönségéhez intézett: „Nemes Pest megyé­nek határában ... gőzmalmot szándékozom állítani... hogy ez mintául szolgálván — las­sanként mindenütt állíttassa­nak fel gőzmalmok, s Hazánk gabona helyett végképp liszt­tel űzze kereskedését”. Ez a malom már hengerszékeket kapott, s javítóműhely is épült, amelynek Ganz Ábra­hám volt a vezetője. A malomipari gépek gyár­tásával, exportjával nagy rangot vívott ki Magyarország mind a két világháború kö­zött, mind a felszabadulás után. Így az 1960-as évek ele­jén több száz, úgynevezett állványos malmot — nem kell hozzá különleges épület, s gyorsan üzembehelyezhető — exportáltunk a Szovjetunióba, Szíriába, Indiába, ám később megszűnt ez a tevékenység. Miként a magyar malmok, úgy a molnáraink is rangra tettek szert Európa országai­ban, sőt Amerikában is. E szakma történetéből már csak azért is sok az adalék, mert a XIX. század derekán 40 ezer molnár volt Magyarországon, akik azonban nem ragadtak meg idehaza: folyton-folyvást járták a külföldet. Így Ameri­kában, Kanadában igen sok malom főmolnára ma is ha­zánkfia leszármazottja. A fel- szabadulás után azonban fo­kozatosan csökkent a malmok száma, de aránytalanul job­ban a molnároké. Az államo­sítás idején 2282 malom dol­gozott — akadt község,, amely­ben huszonegy volt található! —, s a 8000 molnár lassan­ként jobbára fölszívódott más iparágakban. Könnyen tehet­ték, segítségükre volt ebben sokoldalúságuk: őseikhez ha­sonlóan, ők is sok mindenhez értettek. Új malmot avatunk Ma mindössze 161 malom működik az országban. Foko­zatos centralizációt figyelhe­tünk meg tehát, ami termé­szetszerűen korszerűsítéssel jár együtt Mindemellett az idei év első a felszabadulás óta, hogy új malmot is ava­tunk: ebben a hónapban ad­ják át a város ezeréves jubi­leuma alkalmából ezt a mal­mot, Székesfehérvárott. Napi 120 tonna búzát tud majd megőrölni, kétszer ezervago- nos gabonasiló, s egy 80 va- gonos lisztsiló tartozik hozzá. A fehérvárin kívül — amely 50 millió forintba kerül — még két új malom épül: mindkettő Szabolcs-Szatmár- ban. Az év végén elkészülő kisvárdai malom 75 tonna bú­zát őröl majd naponta, a nyír­egyházi pedig pontos mása lesz a fehérvárinak. Mindhá­rom új malom valóságos kom­binát: takarmánykeverő üzem, késztermékraktár, gabona- felvásárló-raktár is van mel­lettük. De nemcsak új malmok épí­tése és a regiek folyamatos korszerűsítése jelzi az erőfe­szítéseket. Dr. Kirsch János, a Gabona Tröszt osztályvezető­je — aki a malomipar téma­köréből írta doktori értekezé­sét — hangsúlyozza, hogy legalább ennyire fontos a ga­bonasilók építésének prog­ramja. E silók celláiban mi­nőség szerint elkülöníthető a gabona, vagyis ily módon könnyebb egyenletes lisztet adni a sütőiparnak. Egyetlen ezervagonos siló 30—35 millió forintba kerül, egy évtized alatt harminc épült, illetve épül belőlük. Az idén rosszabb minőségűre sikeredett vasi, zalai búzát tehát e silók se­gítségével jobban el lehet majd különíteni a békési, csongrádi, kiváló minőségű búzától. A kollégiumnak köszönhetően És a molnárok? A régi fe­hérvári, elavult berendezésű malmot az új malom fölavatá­sával egyidejűleg kizárólag tanügyi célokra használják majd. Fejér megye székhe­lyén van ugyanis az ország egyetlen malomipari szakkö­zépiskolája és iparitanuló-is- kolája. Mindkettő a 60-as évek második felében nyílt meg, akkor tehát, amikor úgyszólván kihalási veszély fenyegette ezt a szakmát. Most — részben a kollégium­nak köszönhetően — sikerül már gondoskodni az utánpót­lásról. A mai molnár azon­ban már nem pusztán búza őrlésével foglalkozik, hanem a keveréktakarmányok gyártá­sával is, sőt akad szerepe a raktározásban. Hidat építettek A régi malmok iránt nem ritka a nosztalgia. Műemlék­nek nyilvánított malmokban őrizzük népművészeti fafara­gásaink egy részét, a szél- és vízimolnár egyformán értett az ácsok, hajóépítők, kerék­gyártók mesterségéhez. Ennek egyik történelmi bizonyítéka, hogy 1586-ban magyar molná­rokkal építtették meg az Esztergom—Párkány közötti hidat a törökök. Egy 1873-as összeírás szerint Magyarorszá­gon 17 249 vízimalom volt föl­lelhető, s még ezenkívül szá­mon tartottak 854 szél- és 492 gőzmalmot. Aligha túlzás te­hát arról beszélni, hogy ipa­runk történelme jórészt tük­röződik malmaink történelmé­ben. Keresztényi Nándor A traktorosbetegség megelőzéséért Baranya megye kitűnő kö­zös gazdaságában, az újpetrei Petőfi Tsz-ben, figyelemre méltó intézkedések történtek úgynevezett traktorosbe­tegség megelőzésére, és a 15— 20 év óta nyeregben ülő erő­gépvezetők védelmére. Mint ismeretes, a földeken dolgozó traktorosoknál gyakran lép­nek fel a foglalkozásukból ere­dő különféle ártalmak. Űjpetrén nagyobb teljesít­ményű erőgépek beszerzésé­vel 1975-ig felére csökkentik a traktorok számát, hogy minél kevesebb embert kelljen foglalkoztatni eb­ben a nehéz munkakör­ben. A szállításból teljesen kivon­ják az erőgépeket, és helyet­tük teherautókat alkalmaz­nak. A termelőszövetkezetek­ben több régi traktoros dolgozik, köztük olyanok is, akik az ötvenes évek elején valamelyik gépál­lomáson kezdték meg a szakmát. Náluk jelentkezik leginkább a traktorosbetegség. Amint valaki panaszt tesz az egész­ségi állapotára, azonnal orvo­si vizsgálatra küldik, és — ha szükséges — „leveszik” a gépről. Mozaikkép kavicsból Marossy Gyuláné balaton­füredi óvónő színes kövek­ből, kavicsokból aprólékos munkával állítja össze vál­tozatos témájú mozaikké­peit. Az óvónő — aki öt éve foglalkozik kavics-mozaikké- pek készítésével —, különö­sen kedveli a balatoni té­mákat, és több műve ábrá­zolja a tó madárvilágát. Egy- egy mozaikképhez 10—12 000 apró, színes kavicsot hasz­nál fel. Marossy Gyuláné legújabb alkotásai jelenleg a balatonfüredi képzőművé­szeti szakkör kiállításán lát­hatók. Szeptemberben: kertbará ok hete Pomáz várja a kiskertek mestereit Fiatal kutatók fóruma — Bál és barkácsverseny A pomázi Porpáczi Aladár Kertbarátok Klubja kertbará­tok hete címmel gazdag szak­mai és kulturális eseményso­rozatot rendez szeptember 25-e és október 1-e között. A program az elmúlt napokban megközelítően végleges for­mát nyert, s eszerint: előadás hangzik el a Né­met Demokratikus Köz­társaság kertkultúrájáról Mózsárágyúk dörgése Örökre megváltották Hármas jubileumra készül Nyíregyháza Hármas jubileumra készül Nyíregyháza. 1973. február 27- én ünnepük az új városháza első képviselőtestületi köz­gyűlésének 100. évfordulóját. 1974-ben lesz az örökváltság másfél évszázados jubileuma. 1876 óta Nyíregyháza Szabolcs megye székhelye, vagyis négy év múlva lesz 100 éve annak, hogy ezt a funkciót ellátja. E három jubileum közül is különösen jelentős az örök­váltság 150. évfordulója. 1824. október 26. ugyanis fordulópontot jelentett Nyíregyháza életében. E napon írták alá a város ak­kori vezetői az örökváltságról szóló szerződést, miszerint Nyíregyháza polgárai és pa­rasztjai a két nagy földesúr­tól: a Dessewffy és a Károlyi grófoktól meghatározott öSz- szegért örökre megváltották a földet, a rajta levő ingó és in­gatlan vagyonokkal együtt. Egykori írások szerint a város templomaiban há­laadó imádságra gyűlt össze á nép, a luteránus templom előtt felállított mozsárágyúk pedig dörögve hirdették Nyíregyhá­za felszabadulását a jobbágyi kötöttségek alól. E fontos ese­mény után a város lakossága nagy szorgalommal kezdte meg az egyik legfiatalabb ma­gyar város felépítését. Fejlődése különösen a fel- szabadulás óta gyorsult meg, és jelenlegi lélekszámát te­kintve ma az első tíz magyar város között foglal helyet. A három évforduló méltó megünneplésének előkészíté­sére bizottságot alakítottak. A jubileumi emlékbizottság el­nöke Bíró László, a városi tanács elnöke. és megrendezik a fiatal kuta­tók fórumát, amelynek kere­tében filmszemlét tartanak. Több kiállítás nyílik, köztük a III. kiskertek mesterei egyéni országos versenykiállítás, va­lamint kertbarátok barkács-, újító- és ötletbemutatója. Szeptember 30-án rende­zik meg a vietnami kertek napját. A tervek szerint, ugyancsak szeptember 30-án, este rende­zik meg a művelődési házban a kertbarátközségek és -vá­rosok kulturális találkozóját. A találkozón öt-hat fős „mini” művészeti csopor­tok vesznek részt, azokból a községekből és vá­rosokból, ahol kertbarátok klubja, szakköre, vagy bármi­lyen társulása, szövetkezete működik. A nap estéjén kerül sor a Kertbarátok Országos Társadalmi Szövetsége báljá­ra. A pomáziak a kertbarátok hete eseményeit egész Pest megye kertbarátainak rész­vételével szeretnék megreng dezni, az ő jelentkezéseiket várják. Kulin Imre Megjelent a Hétfői Hírek Budapest, Somogyi Béla ut­ca. Szerkesztőségek, Szikra Lapnyomda. Vasárnap délután 2 óra. Befutottak a kocsik, a taxik, egymás hegyén-hátán a fiatalok. Felbúgott, már csat­tog a rotációs gép, ezrével, tíz­ezrével ontja az újságot, meg­jelent a Hétfői Hírek első ki­adása. Megpakolják a taxikat, az újságkötegekkel, irány az el­árusító standok, pályaudvarok. A Hírlápkiadó Vállalat kocsi­ja egy fiatal férfi parancs­noksága alatt a Balatont körö­zi, fél négykor már az üdülők ezrei értesülhetnek a lapból a nagyvilág és hazánk jelentős eseményeiről. És a főváros utcái, terei, standjai? És a presszók, a ká­véházak, a futballpályák? öt éve kezdték az amatőr rikkancsok — középiskolások és egyetemisták — az újság­árusítást. Akkor mindössze harmincán voltak. Szórakozta­tó volt és jó pénzt is hozott. Ma már kétszáz fiatal tolong vasárnaponként a terjesztési FELÍRSZ KAMOV*: Házmester leszek Ha vendégek jöttek, mindig faggat­ták a fiúcskát: — Mi leszel, ha nagy leszel? A srác készségesen válaszolta: — Először bohóc leszek, aztán tenge­rész, áztán rendőr, utána meg egész éle­temben házmester. — Miért akarsz házmester lenni? — Hát, mert, mert az érdekes... Mindenkinél korábban kelnék fel, és söprögetés közben mindenféle kis ke­rekeket, gombokat, muris pálcikákat ta­lálnék az utcán ... így meg semmit se találok, mert a házmester összeszed mindent. Kezdetben az ilyen beszédek megha­tották a szülőket, később kezdtek nem tetszeni, végül — mivel makacsul is­métlődtek — heves ellenzésre találtak. A bohóc ellen a szülőknek nem volt kifogásuk. Végtére azok közt is akad­nak jól kereső, rendes, értelmes embe­rek. A rendőrrel is megbékéltek volna. Legalábbis hangosan nem kifogásolták ezt a foglalkozást. A tengerész ellen se tiltakoztak. Fiacskájuknak szemüvege volt, márpe­dig pápaszemeseket nem, vesznek fel tengerésznek. Viszont 'a házmester ellen határozot­tan tiltakoztak: — Családunkban — hangoztatták büszkén a szülők — a zongorahangoló- nál lejjebb senki sem adta. A gyerek­ből muzsikus lesz és punktum. Hát, ha muzsikust akarnak belőle fa­• Neves szovjet humorista, a Krokogyü munkatársa. rágni, ám legyen... Ha nem lehet ház­mester, akkor úgyis minden mindegy ... El is vitték a zeneiskolába felvételiz­ni. Megfelelően elénekelte a „Kelj fel, nap, fényes nap” című dalt, majd elő­adott egy szabadon választott számot: Cavaradossi áriáját Puccini Toscájából. Két hét múlva anyukája a bizottság tagjait határozatuk megváltoztatására kérte, ám tizennégy nap kevésnek bi­zonyult ahhoz, hogy fülükben ne vissz­hangozzék Puccini Toscájából Cavara­dossi áriája... Aztán a szegény szülők lelki szemei előtt újfent kísérteni kezdett fiacskájuk képe, amint hasán köténnyel soprögeti a járdát, eltökélték, hogy otthon fogják zenére taníttatni. Csakhogy elkéstek: a valamirevaló zenetanárok már mind foglaltak voltak. Végre akadt egy hölgy, aki azt állí-~ tóttá, hogy tud hárfázni. — Párosításnak is eredeti: férfi és hárfa — mondogatták a szülők. — Kezdjük az elmélettel — jelentette ki a hölgy, aki azt állította magáról, hogy tud hárfázni. — Vagy két évig könyvből fogunk tanulni, önök pedig ezalatt előteremtik a szükséges össze­get, és megveszik a hangszert. Ám a szülök nem akartak két évet várni. Az üzletekben drága volt a hár­fa, a zsibvásáron pedig nem akadt. Er­re elmentek egy városszerte ismert, ügyes kezű ácshoz, s egy hónap múlva ott támasztotta a falat az előszobában egy újdonat új hárfa, amelyből áradt a jóféle gyantaszag. — Hogy fog ezen tanulni a gyerek? — értetlenkedtek a vendégek. — Hi­szen nem ér el a keze minden húrt. — Meglátják, beletanul — válaszol­ták a szépreményű csemete szülei. — Hiszen közben nő is! Amikor a hölgy, aki azt állította, hogy tud hárfázni, meglátta a hangszert, ki­jelentette: egészen másmilyennek kép­zelte ezt a zeneszerszámot, s csak a ma­gaképzelte hárfán tud játszani. Aztán az előleggel együtt meglépett. A hárfa az előszoba egyik sarkába került, és kezdett útjában lenni min­denkinek. Bele-belebotlottak, és ez így ment hónapokig. Később annyira össze­száradt, hogy kitették a lépcsőházba. Ám a házfelügyelő nem hagyta any- nyiban: — Jól néznénk ki, ha minden lakó ki­tenné a hárfáját a lépcsőházba. És mi lenne, ha tűz ütne ki a házban? — Hát hová tegyük? — kérdezte ta nácstalanul az apa. — Az már a maguk gondja... De az udvarba se vihetik le. S elkezdődött a kálvária ... A MÉH- ben nem vették át, a bizományiban sem tartottak rá igényt, más házak udvarán se tudta otthagyni az apa, mert a ház- felügyelők mindenütt résen voltak... Ekkor a sorsüldözött apa elfuvarozta a hárfát egy zeneiskolához, az ajtó mel­lé állította, megnyomta a csengőt és rohant vissza a taxihoz. Ám a portás se volt rest. Utánaszaladt, és visszaszol­gáltatta neki ’ a hárfát, sőt, büntetésül két használaton kívül helyezett nagybő­gőt is adott neki. Rövid tanácskozás után a szülők el­mentek egy szaküzletbe, s egy játék­szernek is beillő kis fuvolát vettek a csemetéjüknek. Így vetettek véget fiacs­kájuk házmesterségének. Pedig vannak a Világon boldog em­berek, akik egy életen át keresgélnek és találnak mindenféle kis kerekeket, gombokat és muris pálcikákat. Ki tudja, hol születnek ezek a bol­dog és szerencsés emberek? Fordította: Kovái Iván A hírlapárus (Kotroczó István felvétele) expedícióban. Felmálházva, hatvan kilós csomagokban ci­pelik az újságot, két-három helyen lerakják. Azután fejük­re teszik a kedvesen csibészes sapkájukat és: — Megjelent a Hétfői Hírek legújabb kiadása! Hatvanezer lapot adnak el a fiúk'és lányok minden vasár­nap. Cservény Mariann tizenhét­éves, gimnazista. A Margit- hídnál dolgozik, a pesti híd­főnél. Az utca kedves embere, lakója, színfoltja. Emberek, autók között siklik, mozog. És közben tapasztal, embereket, szokásokat isimer meg. És jól keres. Néhány óra alatt száz­ötven forintot, rendszeresen, évek óta már. De Mátyás Sán­dor másodéves egyetemista és öccse, Károly minden vasár­nap délután családi szocialista brigádban több ezer lapot ad el és hivatalosan, bérszámfejt­ve is hat-hétszáz forintot ke­resnek. Az otthagyott ötven- fililérekről nem is szólva... És kellemes a munka, a fia­talok varázsa mindenkit le­vesz a lábáról, az emberek szeretik őket, kedvesek és jók, sőt, gavaüérok hozzájuk. Sok­szor az is vásárol újságot, aki egyébként nem venne. Valamelyik nap a nagy vi­harban az újságárus gimnazis­ta leány egy fa alá menekült. A fa se védte őt a nyári zá­portól, vele együtt ázott az új­ság is. Négyen mentek érte esernyővel, és bekísérték, a csomagját bevitték a kapu alá. A srácok és lányok gyűjtik a pénzt, azt mondják, szépen gyűlik. Becsülik és szeretik ezt a munkát. Amikor elkészítem velük ezt a rövid kis interjút, vásárolok én is tőlük egy Hét­fői Híreket. Mosolyognak, ér­tik a tréfát. S. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents