Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-17 / 193. szám

1972. AUGUSZTUS 17., CSÜTÖRTÖK PEST MECYE« iMírlan Új mederben a Tisza Megkezdődött a kiskörei vízlépcső üzemi próbája Fontos eseménye volt szer­dán a kiskörei vízlépcső épít­kezésének: pontban déli 12 órakor a kotrógé­pek átvágták az építkezés területének védelmeire 1968-ban kialakított kör­gátat. Á folyó vize — egy három ki­lométeres szakaszon — új me­derben hömpölygött, s ezúttal először áthaladt a vízlépcső nyitott zsilipjei alatt. A hatal­mas földkotrók először csak egy ötméteres rést nyitottak, hogy azután fokozatosan 40 méternyire szélesítsék a beöm­lő víz „kapuját”. A szakember rek számításai szerint a Tisza régi és új medre között előre­láthatóan e hét végéig egyenlítődik ki a vízállás. Az esemény a kiskörei vízlép­cső üzemi próbáinak kezdetét jelenti. Jön a luffatök és a tüskésuborka A Kertészeti Kutató Intézet szentesi állomásán, ahol az elmúlt években tucatnyi, álla­milag elismert új zöldségfaj­tát nemesítettek, egzotikus növények meghonosításával is kísérleteznek. Ilyen például az indiai származású luffatök, amelynek termése megtévesz­tésig hasonlít a mosdószi­vacsra. Kis, sündisznóra em­lékeztető alakú termése van az ugyancsak indiai eredetű tüskésuborkának. A zerge­szarva nevű növényből likőr készíthető. Legalább egy mé­ter hosszú csöveket növeszt a zöldbab egyik különleges vál­tozata. Nemesítenek rebarba­rát, valamint mángoldot és édes féniket is. Hogy a kuta­tók nem csupán hobbynak tekintik ezeket a kísérlete­ket, az bizonyítja, hogy az édes féniket már üzemszerű­en termesztik. Az ananászra emlékeztető növényből kitű­nő csemege, előétel készíthe­tő. Több tonnát adtak át be­lőle a Szegedi Konzervgyár­nak. Kertbarátok tanácskoztak Több tízezren a mozgalomban A bajai városi tanács dísz­termében szerdán országos tanácskozásra gyűltek össze a kertbarátok. Az értekezleten, amelynek házigazdája a helyi kerttársulás volt, felszólalt Bencsilc István, a HNF főtit­kára és dr. Molnár Frigyes, a SZÖVOSZ elnöke is. A kert­barátmozgalom időszerű kér­déseiről Barcza Egon, a kert­társulás elnöke tartott vitain­dítót, majd az ország minden részéről összesereglett szak­emberek, amatőr és hobby- kertészkedők felszólalásaikban megállapították, hogy a kert­barátmozgalom rövid idő alatt országos népszerűségre tett szert. Ma már több tízezer munkás és alkalmazott tölti a hétvégét kertészkedéssel. E mozgalmat mind több oldalról támogatják a különböző társa­dalmi és gazdasági szerveze­tek, az országosan felmerülő gondok megoldása érdekében, mégis további szervezett erő­feszítésekre van szükség. Télíesítík a gyógyfürdőt Nyugat-Dunántúl legjelen­tősebb gyógyfürdőjét, a bükit téliesítik. Befejező szakaszához érkezett a fedett részleg építé­se. A beton dongahéj tetőszer­kezetű nagycsarnokban elké­szült az 500 négyzetméteres nagy és a két, különböző hő­fokú kisebb medence. A no­vember 7-i ünnepélyes avatá­sig súly-, kád- és szénsavas fürdő- s kiszolgáló egységek épülnek. Az idén Öreg ház helyén sportpálya Gödöllőn a Munkácsy utcai iskolát négy tanteremmel bő­vítették. Az idén ismét bő­vült: az utcában levő leg­régibb épületet lebontották, így az iskola udvara nagyabb lett, akkora, hogy sportpá­lyát építhettek rajta. Ez lesz a város harmadik taninté­zete — a MŰM 202-es Szak­munkásképző Intézet és a má- riabesnyői általános iskola után — amelynek önálló sporttelepe van. Növekvő igények — szűkös körülmények A BUDAÖRSI TANÁCS MÁR MEGTETTE AZ ELSŐ LÉPÉST A budaörsi postahivatalt zsúfolásig megtölti a tömeg. A „tömeg” alatt ezúttal mint­egy húsz embert kell érteni, egyszerre körülbelül ennyien férnek be a postahivatalba, nem többen. Összezsúfolódnak a pult másik oldalán a tisztviselők is. Hogyan lehet itt dolgoz­ni? Egyáltalán: lehet? Az imént az Agrotröszt szép, vadonatúj épületét csodál­tam meg, szintén Budaörsön, s most ezt, a postát. A sorra A magyar eredményhirdetők már győztek A müncheni olimpián öl sportágban jeleznek műszereink A müncheni olimpia öt sportágában magyar ered­ményhirdető táblák ismertetik a közönséggel a versenyek eredményeit — tájékoztatták minap az újságírókat az Elektroimpex vezetői. Az olimpiai játékok szervező bizottsága ugyanis a magyar vállalatot bízta meg a kerék­pár, az ökölvívó, a vívó, a súlyemelő, valamint a birkó­zó és judo versenyszámok eredményhirdető berendezé­seinek tervezésével, szállítá­sával és felszerelésével. A vállalat vezetőinek véle­ménye szerint a mexikói olimpia után azért kapták meg a megrendelést a mün­cheni olimpia eredményhir­dető tábláira is, mert a be­rendezések valamennyi ren­dezvényen igen jól beváltak. 1953 óta csaknem 300 ma­gyar eredményhirdető táblát szállítottak a világ minden részére, s azok működéséről mindenhonnan kitűnő refe­renciák érkeztek. Huszonnégyezer óránként Keresik a lövellő forrás barlangrendszerét Kutatómunka a karsztvidéken A jósvafői karsztvidék egyik érdekes természeti jelensége a Napv tohonya forrás, amely időnként kitör és ilyenkor át­lagos vízhozamának a több­szörösét lövelli a felszínre. Ez a forrás az 1956-ban mintegy hétszáz méter ' hosszúságban feltárt Kossuth cseppkőbar­lang föld alatti vízfolyása, amely a sziklaüregben szifonos tavat alkotva zárja el a to­vábbi előrehaladást. Á Vituki jósvafői karsztvízku­tató állomásának munkatársai a forrás hidrológiai viszonyait vizsgálva megállapították, hogy az időszakos vízhozam-ingado­zásokat egy rendkívül bonyo­lult föld alatti szivornyarend- szer okozza. Ennek felkutatá­sára, a barlangjárat további feltárására hosszabb idő óta kutatásokat folytatnak. A föld alatti tóba többször merültek le a könnyűbúvárok, de még harminc méter mélységben sem találták meg a szifont, vagyis az átjárót a még isme­retlen sziklaüreghez. A nyári hónapokban új módszerrel próbálkoztak. 'A barlang bejáratától mintegy két kilométerre levő Kurusz- láni völgy egyik víznyelőjébe nagyobb mennyiségű festéket helyeztek és ez a zöld színű jelzőanyag tizennyolc óra múlva jelentkezett a felszínre érkező vízben. Ebből arra kö­vetkeztettek, hogy a föld alat­ti szifonos tó mögött rendkívül nagy barlangrendszer húzódik. Feltárására a Vituki barlang- kutatói most háromhetes tá­bort szerveztek a barlang víz­gyűjtő területén. A barlangá­szok a fennsíkon található zsombolyból kísérlik meg a. le jutást a Nagytohonya forrás még is­meretlen barlangrendszerébe. A függőleges aknához hasonló tizenöt méter mély zsomboly kibontását megkezdték. Megállás nélkül dolgozik az ország legmodernebb sörpa­lackozó automatikus gépsora a Kőbányai Sörgyárban. Az angol berendezés óránként 24 ezer üveget tölt. felépülő modem székházak — a Hungarofructé, a PVCSV-é, a Mezőgépé — mellett, még szembetűnőbb a különbség. Elmennek a tisztviselők Befúrom magam a pult másik oldalára. Horváth Ilona postavezető-helyettes- től kérek kérdéseimre vá­laszt. — Négy éve, amióta itt dol­gozom, a helyzet változat­lan. Hát még ha télen jönne, amikor szellőztetni is csak módjával lehet! Utcai ru­hánkat, kabátunkat, ernyőn­ket a csomagraktárban tart­juk. Egymásután hagynak itt az újonnan jött munka­társak, s így az a kivételes helyzet alakult ki, hogy bár kézbesítőhiányunk nincs, ná­lunk a tisztviselők jönnek- mennek. A beszélgetés felélénkül, munkatársai közül is bekap­csolódnak néhányon. — Előfordult, hogy össze­sen hárman voltunk. Már ar­ra gondoltunk, kis sem nyi­tunk. Hárman csak kap­kodtunk. Az ügyfélnek ne­héz megmagyarázni azt, amit éppen elég elszenvedni. A kutyák őrizetében Bizony furcsán fest a fő­városi kék busszal megköze­líthető, gyorsan fejlődő nagy­község kellős közepén egy ilyen áporodott, icipici pos­tahivatal. Egymás hegyén- hátán a távirat-felvevőhely, a csekkbefizető, a postaveze­tő, a főpénztáros. A kassza? Ódon ládára emlékeztet — Nincs az emberek előtt elég tekintélyünk. Ilyen he­lyen szinte önmagától adó­dik a torzsalkodás, a vita... Nagyon ügyes pénztárosunk volt, egy év után átment a tsz-be. Azt mondja, ott nincs kitéve annak, aminek eb­ben a felfordulásban, annak sem, hogy ráfizet, inkább fi­zikai munkát vállal. A múlt hónapban jött egy tizenöt éves gimnazista kislány, sza­bály szerint nem kezelhetné a pénzt, de ha muszáj... ! Elődje fiatalasszony volt, két napig volt itt, elment. Azt mondja, ez nem az ő idegeinek való. A postai szolgáltatás iránti igény szüntelenül növekszik. Csak a könyvterjesztés ön­magában napi 300—400 után­vétes csomagot jelent — a kutyák őrzik a kapualjban, nincs hová tennünk. A köz­ségiben tavasszal nagyon sok új telefonállomást vezettek be. Mi nem kaptunk egyet sem. Egy telefonvonalunk van ... — Most csak hárman va­gyunk szakképzettek, emiatt gyakran kerül ránk vasár­napi ügyelet. Mindegyikünk háziasszony. El vagyunk ke­seredve. Csak azzal biztat- gatjuk egymást, hogy majd, majd. Dehát mikor? A rendelet előírja Mikor? Megismétlem a kér­dést. Katiik József nagyközségi tanácselnök rádupláz a pa­naszra : — Bizony furcsán fest a sok millióért épült, modern épületek szomszédságában az azokat is kiszolgáló szegényes és apró postahivatal. Mi pró­báltunk valamit tenni. Igaz­ság szerint — s az új jogsza­bály értelmében — az a válla­lat, avagy intézmény, amely nem lakás céljára lakást vesz igénybe, másik lakást köteles építeni. Mi azonban azt néztük: szorongató a-hely­zet, változtatni kell rajta sürgősen. Ha nem is jelent végleges megoldást, de mégis enyhít valamit a helyzeten: a postához hozzákapcsolódó szo- ba-konyhás lakásban élő idős házaspár részére ugyanabban az udvarban másik, új la­kást építünk. Ez már idei tervünkben szerepel. Az öre­gek örömmel beleegyeztek, hiszen jobb körülmények kö­zé jutnak így. Az általuk felszabadított, 25—30 négyzet- méternyi résszel némileg ki­bővül a postahivatal. A Pest­vidéki Postaigazgatósággal ebben egyezett meg a nagy­községi tanács, jegyzőkönyv is készült június elején. — Ez azonban csak átme­neti. megoldás. Az emeleten levő kétszer két szoba, kony- hás lakás hozzácsatolása vi­szont megnyugtatóan rendez­né a problémát. Jobb helyen nem lehetne a posta, mint itt, centrumban, buszközeiben, főúton van, az épület masz- szív, kitűnően átalakítható. De eddig már nem ér a ta­karónk, meg nem is a tanács feladata ez. Amikor a Pest- vidéki Postaigazgatósággal az öreg házaspár lakásával kap­csolatos jegyzőkönyvet felvet­tük, szó esett erről is. Kér­tük: látogassanak meg ben­nünket, hogy megtárgyaljuk, mi a megoldás. Csak a két felső lakó számára kellene új lakást építeni és mogldódna postagondunk. — Azóta már üzentünk is. Várjuk a postaigazgatóság látogatását. Pereli Gabriella • n „Kevi Várassáról való szép História' Hogyan lett az al-dunai Kovinból Csepel-szigeti Ráckeve? A SORS FORGANDOSAGA néha egészen különleges dolgokat produ­kál. A XV. század első felében ilyen nem mindennapi esemény volt a nagy múltú al-dunai megyeszékhely, Kovin (Kubin) szerb lakosainak fel- kerekedése, és a sok száz kilométer­rel északabbra fekvő Csepel-szigeten történő városalapítása. A két ország rokon települései, a dél-bánáti Ko­vin és a Csepel-szigeti „főváros”, Ráckeve népe — különösen az ifjú­ság — mit sem tud ma már az egy­kori testvéri kapcsolatokról. A tíz-egynéhány ezer lakosú Kovin ma épp olyan csöndes, békés képet mutat, mint a magyarországi, Cse­pel-szigeti kisváros, a kilencezer la­kosú Ráckeve. Más volt a helyzet az Al-Duna környékén fél évezreddel ezelőtt, a XV. század elején! A BALKAN ÉSZAKI TERÜLE­TEIN, Magyarország határain fegy­verzaj tói, harcoló seregek csatakiál­tásaitól volt hangos a vidék. Egy minden addiginál veszedelmesebb és kegyetlenebb ellenség, az ozmán­török veszélyeztette akkoriban Euró­pa országait. A balkáni görög, szerb és horvát államalakulatok független­ségét eltiporták már a szultán csa­patai, a győzelemtől elvakult Murád pedig Magyarországot ostromolta. Luxemburgi Zsigmond fél évszáza­dos uralkodásának anarchisztikus vi­szonyai nem kedveztek a török elle­ni általános felszabadító háború megindításának, § kihasználva, a nagyurak belső pártharcait, a török újabb és újabb területeket kebele­zett be. Zsigmond egyetlen nagyobb szabású hadjárata 1396-ban Nikápoly falainál súlyos kudarcba fulladt, s megindult a balkáni szerbek nagy menekülőhulláma Magyarország leg­délibb területeiről, főleg Torontál és Keve vármegyékbe. Zsigmond 1428- as balvégzetű galambóci csatája, majd 1439-ben a legerősebb al-dunai végvár, Szendrő eleste után már ez a környék sem nyújtott többé bizton­ságot az életüket, javaikat és a ke­reskedelem szabadságát féltő szerbek számára. A száz'évvel később szüle­tett ráckevei krónikás, Skarica Máté a „Kevi Várassáról való szép His­tória” című hosszú históriás éneké­ben így ír erről a nagy menekülés­ről: Elindulván ezért föl tartanak Es az Váczi Szigetre szálának... Egy hajójuk aláigazodék, És Csepelnek szigetét, hogy érték, Kitalálják Abráhám Telekjét, Megszállották békességes földjét... ★ Mert ez falu Abrahám teleke, Várossá lön és Kis-Kevi neve. Azután lön Rácz-Kevi eő híre Kit sok egyéb nép is öregbíte. A HÍRES PRÉDIKATOR-KÖLTÖ adatai — mivel azokat nemcsak a néphagyományból, hanem a ráckevei levéltárból merítette — jórészt helyt-; állóak, egyes részletkérdésekben azonban helyesbítésre szorulnak. A kéveiek az al-dunai Kovinban kapott kilenc oklevelük mellé új Csepel-szi­geti telepükön még 29 további ado­mánylevelet szereztek a környék legfontosabb kikötő- és kereskedővá­rosává váló Kis-Kevi számára, s ezekből pontosan datálható Csepelre költözésük időpontja. A Budán 1140. augusztus 20-án kiadott oklevél bi­zonyítja, hogy „Petrus Judex” (Pé­ter bíró) és „Cives et Hospites Op- pidi Nostri Keviensis” (a mi Kevi mezővárosunk polgárai és telepesei) nem Habsburg Albert, hanem len­gyel származású utódja, Jagelló Ulászló idejében keltek vándorútra! Ebben a védlevelében I. Ulászló meg­hagyta az ország bíróinak, adósze­dőinek, hogy a török elől menekülő keveieket útjukban ne merészeljék feltartóztatni, s felettük ne bíráskod­janak. A SORON KŐVETKEZŐ, 1440. ok­tóber 10-i oklevél igazolja, hogy a szerbek jó része valóban a Csepel- szigeti Ábrahámtelkén nyert új szál­lást. I. Ulászló megengedte, hogy „a mi rácaink... a mi Csepel-szigétün- kön azon eklézsia körül, melyet Szent Ábrahám pátriárka tiszteletére emel­tek, ahol valamikor régen falu volt, megszálljanak”. Egy másik kivált­ságlevél értelmében a koviniak min­den régi kiváltságukat, adományukat és szabadságukat megtarthatták, sőt, a király a révjog odaadományozásá- val azt is megengedte nekik, hogy a Dunán hajókkal és csónakokkal köz­lekedhessenek, és a réven utasokat szállíthassanak. Az 1440—1536 között kapott privilégiumlevelekből kiol­vasható, hogy a koviniak új lakhe­lyüket Kevi, Kevy, Kys-Kewy, Rácz­Kevi elnevezéssel illették, de még vagy fél évszázadig megtartották a korábbi „Zenth Abram theleke”, „Zenthabranthelke”, „Zent Abran- teleke”, Abrahanteleke” neveket is, AZ OKLEVELEKET VIZSGÁLVA megállapítható, hogy a kovini szer- beknek kezdetben nem állt szándé­kukban lemondani al-dunai szülővá­rosukról: a csepeli Kevit csak átme­neti, ideiglenes lakhelynek tekintet­ték, ahol csak addig tartózkodnak, míg elhárul a török támadás veszé­lye. V. László 1455. július 1-én kibo­csátott kiváltságlevele például így ír: „Rendeljük, hogy Kis-Kevinek rác polgárai addig, amíg az alsó részek­ben, Magyarország szélein levő Ko­vin városunkban, honnan a törökök előli félelmükben a közelebb múlt zavargásokkor Csepel-szlgetünkbe érkeztek, s ama félelem megszűnésé­vel vissza fognak térni, Kis-Keviben lakhassanak, és mindazon szabadsá­gokkal és kiváltságokkal élhessenek, melyekkel, azon Kovin városban él­tek vala.” Még Hunyadi Mátyás 1464-es oklevele is (melyben megerő­sítette a mezőváros összes kiváltsá­gát) tartalmazza a Kis-Kevi lakóinak ezt a visszatérési szándékát. A TÖRTÉNELMI HELYZET azon­ban többé nem tette lehetővé a rác­keveieknek, hogy visszatérjenek egy­kor szeretett Kevi mezővárosukba, legfeljebb kereskedelmi utazások, rokoni látogatások révén láthatták, néha-néha. Idővel, évszázadok múl* tán lassanként teljesen elfogyott a ráckevei rácság, s ma már csak Ma­gyarország legszebb gótikus szerb templomának, a Nagyboldogasszony- templomnak régi sírkövei és a „rácv temető” síremlékei őrzik emléküket. Mészáros László /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents