Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-15 / 191. szám

ütve. Atrc-TSZTUS 15., kedd ptäi MECttl x/Círlap Csökken az egyedül élők száma Negyvenhárom év a házas­ság várható időtartama az egybekeléskor — állapították meg a népességtudománnyal foglalkozó szakemberek. A több mint négy évtizedes , együttélést a férfiak várható átlagos élettartamából — 70 év — és az egybekelés idő­pontjában elért átlagos életko­rából — 27 év — számították ki. Ezzel kapcsolatban emlí­tésre méltó, hogy a nők — a sok évtizedes tapasztalat szerint — ked­vezőbb feltételek mellett vágnak neki a házasság­nak, ,s kezdeti előnyüket mindvégig megtartják: a lányok általá­ban 23—24 éves korban men­nek férjhez — csaknem négy évvel fiatalabbak vőlegényük­nél —, s átlagosan több mint négy évvel élik túl férjüket. Kiterjedt a demográfiai Vizsgálat arra is, hogy a fér­fiaknak és nőknek körülbelül mekkora hányada idegenkedi/ a házasságtól, sokuk valami­lyen okból egész életén át. Részletesen elemezték például az elmúlt évtizedek legjellem­zőbb évjáratcsoportjának ada­tait: ennek tagjai olyan idő­szakban érték el a házasság- kötésre alkalmas életkort, ami­kor a családalapítási körül­mények az átlagosnál jóval kedvezőtlenebbek voltak. Ilyennek találták á tíz-ti- zenkét évvel ezelőtti 45— 49 éveseket. Ök ugyanis 1911—1915 között születtek, s így az induló lét­számukat az első világháború alatti nagy születéskiesés még nem ritkította. Húszéves élet­korukat viszont az 1931—35-ös években, vagyis a két világhá­ború közötti gazdasági válság legnehezebb szakaszában érték el, ami családalapításukat nagyban nehezítette. Ilyen mó­don a többi évjáratnál jóval nagyobb arányban maradtak egyedülállók. A jövőben az életkörülmények javulásával — a keresetek növekedésének, a lakáshiány csökkenésének hatására — várhatóan Buda­pesten kisebb, a vidéki váro­sokban valamivel nagyobb mértékben csökken majd azoknak az aránya, akik egész életü­ket egyedül élik le. A számítások szerint ezer csa­ládra a fővárosban 120, a vi­déki városokban 110, a közsé- | gekben mintegy 100 teljesen egyedül élő férfi vagy nő jut majd. Virágkarnevál Debrecenben több mint har­minc hivatásos és amatőr vi­rágtermelő, virágkötő adott egymásnak randevút vasárnap a virágkedvelők vetélkedőjén. A VII. országos virágkarne­vált megelőző rendezvényen csaknem száz fajta vágott és cserépben nevelt pálmát, le­véldísznövényt, délszaki nö­vényt és kaktusz-kollekciót mutattak be az érdeklődők­nek. Ugyancsak vasárnap nyílt meg a Déri múzeumban a „Vi­rág a képzőművészetben” cí­mű kiállítás. Kétmillió Gödöllőnek MUNKÁBAN HUSZONKÉT KUBIKOS Hárommillió forinttal több Sokáig emlékeznek Gödöl­lőn az április 16-i és a július 26-i felhőszakadásra, amely a városban több millió forintos kárt okozott. A vízáteresztők nem tudták befogadni az óriási mennyi­ségű csapadékot, a laposabb területeken annyi csapadék gyűlt össze, hogy a házakba is befolyt. Máshol a kerteket borította el 30 centiméteres magasságban az iszap, tönk­Házi OTP a postán Takarékpénzt sikkasztott a megbecsült hivatalvezető Néhány hónappal ezelőtt Nagykovácsiban hangosbe- mondöm hívták fel a takarék- betétkönyvek tulajdonosainak figyelmét: betétkönyveikkel sürgősen jelentkezzenek a köz­ségi postahivatalban. A tulaj­donosokat itt ellenőrök fogad­ták, s rendkívül alaposan min­denkinek megvizsgálták a be­tétkönyvét. Ekkor már bizo­nyosra vehették, hogy igaz volt a hír: a postahivatal köztisztelet­ben álló vezetője bűntettet követett el, sikkasztott, Bocsárdy Mihályné 1939-ben került a postához. 1962 óta dolgozott a nagykovácsi hiva­talban, főellenőrként, majd mint hivatalvezető. Az ügyfe­lek szerint mindig szorgalmas „Mindig ivott, mindent eladott...’ Beszélgetések alkoholista szülök gyermekeivel Nem a nagyközönség, hanem főként orvosok, szociológusok és pszichológusok számára ké­szül az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság évente négyszer megjelenő folyóirata, az Alkohológia. Csupa tudo­mányos cikket közöl, de olyan tárgyú írásokat, amelyeknek egy részét, legalább kivonato­san érdemes megismertetni a laikusokkal is, miután az or­vosok nagy része az alkoholiz­must betegségnek tartja. Már­pedig, ha az, akkor sajnos nép­betegség nálunk is. Mélyinterjúk A folyóirat legújabb számá­ban az alkohol családromboló hatásával foglalkozik több cikk. Hanák Katalin „Alkoho­lista szülök — állami gondo­zott gyerekek” című tanulmá­nya szinte megrázó adatokkal teli riport; Egy vizsgálatról számol be 566 állami gondo­zásba vett gyermek gyámügyi irataiból és 232 nevelőottho­nokban élő 14—18 éves állami gondozottal folytatott, úgyne­vezett mélyinterjú alapján igyekezett tisztázni, miért ke­rültek ezek a gyermekek gon­dozásba? A gyámügyi iratok szerint 31,1 százalékuk o szü­lők vagy nevelőszülők iszá- kossága miatt. Az 566 gyerek közül 85-nfek apja, 28-nak any­ja és 49-nek apja és anyja is, 14-nek pedig nevelője alkoho­lista. Az alkoholista apák 56,5 százaléka házas és csak 9,4 százaléka elvált, viszont 12,9 százaléka külön él. A többi özvegy vagy élettársával la­kik. Az alkoholista anyák 42,8 százaléka él férjével együtt. A gondozottak egyformán alko­holista szüleinek 88 százaléka együtt él, csak 2,2 százalékuk -ált el és ugyanannyi a kü­lön élő. A közölt mélyinterjúk­ból néhány idézet: „Édesanyám részeges, min­dent eladott” (fiú). „Apuká­mat anyukám kidobta a csa­ládból, mert mindig ivott, mindent eladott” (fiú). „Nincs lakásunk, pedig lehetne. Mos­tohaapám 7500 forintot keres, de elissza” (leányt „1964-ben meghalt anyu­kám. Édesapám részeges volt azelőtt is és utána is. Átvitt az apukám magához, mindig akkor történtek az érdekes dolgok. Elvitt az ördögárok­ba, Pesthidegkútra, el akart adni 500 forintokért, meg 100 forintért is, hogy tudjon inni” (leány). „Apa nagyon részeges volt. Gyűlöltem. Mindig vert. Ami­kor megtudtam, hogy apukám meghalt, örültem” (fiú). Baj volt a munkahelyen is Dr. Mikes Gábor, az alkoho­lizmus okainak és ártalmai­nak megismerésére folyamat­ban levő vizsgálat módszereit és eddigi eredményét ismerte­ti cikkében. A vizsgálatot a KSH Népegészségtudományi Intézet és az Alkoholizmus el­leni, Országos Bizottság közö­sen folytatja. Az előzetes eredmények sze­rint a megvizsgált alkoholisták fele segédmunkás, több, mint egynegyede szakmunkás, egy­ötödük pedig betanított mun­kás. A vizsgálat csak csalá­dos alkoholistákkal foglalko­zik, 21 százalékuk második há­zasságban, egyötödük élettár­si kapcsolatban él. A vizs­gált budapesti alkoholisták csaknem háromnegyed része vidéki születésű, alkoholizmu­suk kialakulásában szerepe le­het a lakhelyváltozásnak is. Az alkoholisták több, mint 40 szá­zaléka ellen volt fegyelmi el­járás munkahelyükön. Megvizsgáltak 56 alkoho­listától származó 109 gyerme­ket. Születésükkor közülük tizenkettőt kellett éleszteni, 32-nél különböző idegrendszeri zavarok, illetve idegbetegség mutatható ki. Az Alkohológiából mutató­ban közölt, ez a két tanul­mánykivonat, adataival min­denben alátámasztja az alko­holizmus romboló hatását a családra, és a gyermek testi, meg szellemi fejlődésére, jövő­jére. Sz. E. és udvarias volt. Feladatai kö­zé tartozott a postánál kivál­tott. bemutatóra szóló takarék- betétkönyvek kezelése, a be­fizetésekkel naponta el kellett számolnia az OTP-nek. Bo­csárdy Mihályné kezén sok tíz­ezer forint ment át hosszú évek óta, de munkája ellen so­ha nem merült fel panasz. 1969-től azonban — mint a vizsgálat megállapította — so­rozatosan megszegte hivatali kötelességét. A tulajdonosok tudta és beleegyezése nélkül a takarékbetétkönyvekből ki- sebb-nagyobb öszegeket elvett, s hogy fedezze a sikkasztáso­kat, hamisított is. Módszere egyszerű volt. Első ízben 1969. novemberében szüntetett meg önkényesen egy több mint 35 ezer forin­tos betétkönyvet. Az új könyv­ben több mint 49 ezer forint összeget tüntetett fel, s a kü- lönbözetet magának tartotta meg. A következő alkalommal kétezer, majd hatezer forintot sikkasztott él ily módon, majd egy 60 ezer forint értékű be­tétkönyvből — jogtalanul kiál­lított bizonylattal — nem ke­vesebb, mint 40 ezer forintot emelt le. A pénzt egyik isme­rősének kölcsönadta ... S Bo­csárdy Mihályné már képtelen volt megállná az elbocsátásig és a büntetőeljárásig vezető úton. Amikor pénzre volt szük­sége, „adminisztrálni” kezdett a betétkönyvekkel és bizonyla­tokkal, s egymás után vette fel a különböző összegeket. Tizenegy alkalommal, ösz­szesen 130 ezer 640 forin­tot ... A betétkönyvekben feltünte­tett összegek pontatlansága és megtakarított pénzük kisebb- nagyobb részének hiánya miatt az utóbbi időben több betét­könyv-tulajdonos már nem fo­gadta el a hivatalvezető ma­gyarázatait, s a posta központ­jától ellenőrzést kért. A soro­zatos bejelentések után kezdő­dött 'meg a vizsgálat, s Bocsár­dy Mihályné valamennyi visz- szaélésére fény derült. Az ed­dig megbecsült hivatalvezető- ekkor öngyilkosságot kísé­relt meg — sikertelenül. Bocsárdy Mihályné a rend­őrségen tett tanúvallomásában elmondta: a pénzre a lakás fel­újítására volt szükség, mert férje évek óta beteg, kereső- képtelen, s a 2400 forintos fizetéséből nem tudtak megélni. A kétségkívül nehéz körülmé­nyek motiválják a hivatalve­zető bűntettét, de semmikép­pen sem mentik fel a felelős­ség alóL Bocsárdy Mihályné ellen a Budai Járási Ügyész­ség folytatólagosan, magánok­irat-hamisítással elkövetett, jelentős kárt okozó sikkasztá­sért emelt vádat. A nagyková­csi postahivatal vezetőjét ha­marosan bíróság elé állítják. Sz. J. rétévé a termést. A városi ta­nácsnak 22 jégkárt és 35 vízkárt jelentettek. S mivel kártérítést csak a biztosító fi­zethet, a tanács — méltá­nyossági alapon — adókedvezményben része­síti a rászoruló károsulta­kat. A Pest megyei Tanács Gö­döllőnek kétmillió forintot adott a károk helyreállítására és a későbbi természeti csa­pások elhárítására. A múlt hét elején kezdődött meg a muníka a város Király-telepi részén, ahol huszonkét kubi­kos tisztítja a vízáteresztő­két, s távolítja el a kertek­ből a lerakodott iszapot. Az árkokat kimélyítik, s ahol homokos a talaj, betonburko­lattal látják el. Az IBUSZ Balatoni Igazga­tóságának vezetője elmondot­ta az MTI munkatársának, hogy május 15-tól eddig több mint hetvenezer vendéget fo­gadtak, akik mintegy 290 ezer vendégnapot töltöttek el az IBUSZ által bérelt szálláshe­lyeken. A vendégek részére az igaz­gatóság változatos programról gondoskodott. 260 autóbusszal több mint 10 ezer vendéget vittek ki­rándulni. Az IBUSZ Balatoni Igazga­tóságának idei forgalma eddig hárommillió forinttal haladta meg az elmúlt év hasonló idő­szakának forgalmát. A hegy gyomrában A Gellérthegy hév­forrásai tették híres­sé Buda gyógyfürdőit. Ezeknek a méljségben mozgó vizeknek a „felügyeletét” tölti be az az észlclöállomás, amelyet egy évtizede rendezett be a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet a hegy bel­sejében. Napi szolgálatban itt olvassák le a műszereket, és állapítják meg. hogy a gyógyfürdők milyen mennyiségű és hő­fokú vizet kapnak. Vasárnapi ebéd Belenéztek a fazekunkba. Persze, nem puszta kíváncsiságból, hanem tudomá­nyos célzattal. Megállapítandó, hogy mit eszünk vasárnap, hasonlót-e, mint hét­köznap. Kétezer Békés megyei családot szemeltek ki a nagyszabású vizsgálat — azaz mit is mondok, manapság ehelyett inkább a felmérés dívik — alanyául. Aztán szépen visszatették a fedőt az aranyló húslevesre, ismét letakarták a frissen kisütött rántott szeleteket, rá­csukták a sütő ajtaját a süteményre, és annak rendje-módja szerint elkészült a tanulmány, amely az alábbi zsírtalan címet viseli: A táplálkozás társadalmi és emberi viszonyai. Nem árt, ha megtudják végre, hogy mit szoktak enni szűk családi körben, ugye, kíváncsiak rá? Nos, a tanulmány­ból kiderül, hogy hétköznapi táplálko­zásunk szöges ellentétben áll a vasár­napival, ami helytelen. Ugyanis jobbá­ra hétköznap szoktunk dolgozni, helye­sebben bejárni a munkahelyünkre, ez a tevékenység kívánná a bőségesebb étke­zést. Ehhez képest munkanapokon túl­ságosan is egyszerűen táplálkozunk, gyakori a gyenge ebéd, a hideg étel, a főétkezés pedig sokszor áttolódik estére. Vasárnap és ünnepnap viszont, amikor kiváltképpen szeretünk tespedni, a csa­ládok nyolcvan százaléka magas kaló­riatartalmú, nehéz ételeket eszik szün­telenül. A felmérés szerint leginkább rántott szeletet, zsírban sült húsokat, töltött káposztát, paprikás csirkét no- kedlival, bár a körítések között a kon­zervatív krumpli uralkodik. A zöldség­főzelék ritka, mint a fehér holló. Most mit szólnak hozzá, hogy milye­nek is vagyunk. És ha őszinte lelkiisme- ret-vizsgálatot tartunk, el kell ismer­nünk, hogy nemcsak Békésben táplál­koznak ésszerűtlenül a családok, hanem másutt is. Ha jól meggondolom, rossz példáért nem is kell messze mennem, itt van például saját gyomortájegysá- gem. Az én kis családom helytelen táp­lálkozási szokásai. A tanulmányon fel­buzdulva magam is végeztem felméré­seket közvetlen környezetemben, és szakasztott olyan eredményre jutottam, mintha tudományos vizsgálódást foly­tattam volna. Rögvest neki is ültem egy tanulmánynak, de a tudományos mun­kához még nem mindenütt biztosítják a zavartalan feltételeket, mert feleségem késedelem nélkül rám szólt, hogy firká­lás helyett inkább segítsek krumplit pu­colni. Természetesen a vasárnapi ebéd­hez, amely állt a többi között rántott húsból és konzervatív köretből, eléggé el nem ítélhető módon. A teljes igazsághoz tartozik, hogy más vonatkozásban is kudarcot kellett elszenvednem. Itt van, ugye, az a bi­zonyos hétköznapi étkezés, amelyről a tanulmány jogosan állapítja meg, hogy többnyire gyenge. Arany szavak, szí­vemből szólnak, mintha csak én mond­tam volna. Mondtam is, de lehet, hogy nem egészen jó helyen. El kell árul­nom ugyanis, hogy én a hétköznapi ebédemet házon kívül költőm el, delen- te már csak azért sem ugróm haza ebé­delni, mert nálunk munkanapokon a munkahelyünkön veszünk magunkhoz táplálékot, otthon nem főzőcskézünk. Ez, valószínűleg, nagy ritkaság, de mit csináljak, ha egyszer így van. Az a hob- bynk, hogy üzemi konyhán szoktunk ét­kezni. A konfliktus tulajdonképpen ott kez­dődött, hogy én természetesen megszív­leltem a tudományos tanulmány intel­meit, nyilván ez is volt a szerzők célja. És elhatároztam, hogy a tettek meze­jére lépek, megpróbálok radikálisan változtatni a tarthatatlan helyzeten. Az üzemi étkezdében megvizsgáltam a le­vest, és azt a következtetést vontam le belőle, hogy kalóriában szegény, üres, tartalmatlan. A tanulmány olvasása előtt valószínűleg szó nélkül felkana­laztam volna a szokásos löttyöt, de nem így most. A tudományos igazság tudata elszánttá tett, és elhatároztam, hogy is­mereteimet megosztom a szakácsnővel. Emlékeztettem őt arra, amit már gyer­mekkoromban megtanultam, igaz, hogy csak elvileg, miszerint ebédelj úgy, mint egy király, és vacsorázz úgy, mint a kol­dus. A konyhaszagban kissé furcsán hangozhatott ez az életbölcsesség, mert a szakácsnő csodálkozva rám pillan­tott ... Én pedig rámutattam a sápadt paprikás krumplira, a csökevényes Fra- di-kolbászra — tetszik ismerni: mindent bele! —, valamint rámutattam arra is, hogy ez helytelen táplálkozási mód, a dolgozónak hétköznap is kalóriadús éte­leket kell ebédelni, ez a tudomány mai . álláspontja. Mire a szakácsnő bólintott, és azt ajánlotta, hogy akkor fáradjak el a Gundel étterem összes helyiségeibe, valamint a szeme elől, mert mások is akarnak ebédelni. Milyen ember az, akit az első kudar­cok elkeserítenek? Szombaton otthon folytattam a felvilágosítást. Persze, nem rontottam ajtóstul a házba, azzal a kér­déssel kezdtem, hogy mi magyar csa­ládnak vagyunk-e tekinthetők? Az igenlő válasz után mély lélegzetet vet­tem, és szabadon idéztem a tanulmány egyik sarkalatos pontját, miszerint a konzervatív magyar konyha ünnepi ét­rendjében szinte ismeretlen a friss zöldfőzelék, ami helytelen. Mi volna, ha vasárnap idei zöldborsófőzeléket en­nénk, ízletes és könnyű borjúkrokettel? Feleségem átható pillantást vetett rám, és közölte, hogy a vasárnapi zöldborsó- főzelékhez a mi családunknak legalább kétkilónyi nyersanyag kellene, ami ön­magában negyven forint, borjúhúst utoljára gyermekkorában látott falun legelni. Következésképpen vasárnapra rántott szelet lesz krumplikörítéssel. Persze, azért nem csüggedek. Manap­ság a tudomány már közvetlen terme­lőerővé vált. Ez sem ment minden zök­kenő nélkül, de végül is ment. A táp­lálkozástudomány még nem törte át a szokás gátjait. Előbb vagy utóbb ez is át fogja törni, s akkor vasárnaponként sem terheljük majd túl a gyomrunkat zsíros ételekkel. Első lépésként, hogy a különbséget csökkentsük, talán meg kel­lene szerezni néhányat az üzemi kony­hák féltve őrzött receptjeiből. Árkus József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents