Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-15 / 191. szám

2 1972. AUGUSZTUS 15., KEDD FÓKUSZ Főtitkár a Nagyfalnál KURT WALDHEIM, az ENSZ főtitkára, aki a hét vé­gén. érkezett Kínába, hétfőn megtekintette a híres Kínai Nagyfalat. Ezt megelőzően az ENSZ főtitkárát fogadta Csou En-laj kormányfő. KÍNA felülvizsgálta a 60-as évek elején a világszervezettel szemben kialakított álláspont­ját. Az utóbbi években mind magának az ENSZ-nek, mind saját ENSZ-jogainak fokozódó jelentőséget tulajdonít. Az ENSZ-jogok helyreállítása óta a pekingi sajtó nagy figyelmet szentel a világszervezet mun­kájának, különösen pedig a kínai küldöttség tevékenységé­nek. A fokozott érdeklődésből azonban kevés sugárzott át a főtitkár személyére: a kínai la­pok például még Waldheimnek a vietnami gátak bombázásá­val kapcsolatos nyilatkozatai­ról, a Fehér Házzal való össze­csapásáról sem szóltak. MEGFIGYELŐK arra számí­tanak, hogy a főtitkár és a kí­nai vezetők tárgyalásain első­sorban az ENSZ munkájával közvetlenül öszefüggő olyan politikai kérdések kerülnek szóba, mint például a koreai problémakör, továbbá a Közel- Kelet (Jarring missziójának si­keréhez igen fontos lenne a BT egyöntetű támogatása), Bangla Desh ENSZ-tagsága (ennek legnagyobb akadálya eddig Kína elutasító magatar­tása) és a leszerelés (Kína ed­dig az ENSZ-en belül és kívül elutasított minden konkrét le­szerelési indítványt). A VILÁGSAJTÓ pekingi tu­dósítóinak a sajtóközlemé­nyeken "kívül nem áll rendel­kezésükre konkrét információ Waldheim zárt ajtók mögött folyó pekingi tárgyalásairól. Mindazonáltal a látogatással kapcsolatos kínai magatartás sejteni engedi, hogy mindeddig a világszervezet főtitkárának nem sikerült az ENSZ szerepé­re vonatkozó nézeteit elfogad­tatni kínai vendéglátóival. WALDHEIM nézetei és tár­gyalási platformja jó előre is­mertek voltak a kínai vezetők számára. Feltehetően ezzel ma­gyarázható az a minimális pro­tokollra csökkentett repülőtéri fogadtatás, amely pénteken es­te a főtitkárt várta. Nemcsak tömegek nem voltak, de még az ENSZ zászlaját 6em vonták fel. Ez közvetett jelzése volt annak, hogy a kínai kormány számára az ENSZ csupán a tagállamok összességének fóru­ma, nem pedig önálló világpo­litikai mechanizmus. EZ A KÜLÖNBSÉG még nyilvánvalóbbá vált a szom­bati banketten elhangzott két, markánsan eltérő hangnemű beszédből. A kínai vendéglá­tók a „szuperhatalmak” szere­pének emlegetésére használták fel az alkalmat, míg a főtitkár közvetve a nagyhatalmak („a világ vezetői”) együttműködé­sében jelölte meg nem csupán a világszervezet hatékony mű­ködésének, de a nemzetközi problémák rendezésének útját is. Waldheim az ENSZ-t a bé­ke megőrzésének eszközeként mutatta be, amelyet „nagyobb mértékben” kell használni. A kínai külügyminiszter a ma­ga részéről ugyan állást fog­lalt az ENSZ alapokmányának elvei mellett, de ami a szerve­zet fejlődését illeti, azt fejte­gette, hogy az ENSZ ügyeit va­lamennyi tagállamnak közösen kell intéznie, méghozzá „szu­perhatalmak” (ez kínai szó­használat szerint az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót jelenti) ellenében. VÉGÜL az sem kerülte el az elemzők figyelmét, hogy a Waldheim és a kínai vezetők tárgyalásairól szóló kínai köz­lemények egyetlen esetben sem tettek említést a megbe­szélések légköréről. Ezzel szem­ben az Űj Kína — hogy csak egy példát említsünk — „szí­vélyesnek és barátinak” mi­nősítette azt a találkozót, amely a Waldheimmel való tárgyalás után a kameruni és a kínai külügyminiszter között zajlott le.- A. B. T. Békés támadás... 270 EZER ALÁÍRÁS Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának nyílt levele Az ameriakiak milliói azt akarják, hogy vessenek véget a háborúnak, a fajüldözésnek, a megtorlásoknak, a szegény­ségnek, az inflációnak és a munkanélküliségnek. E kö­veteléseket körvonalazza az a nyilatkozat, amelyet az Egyesült Államok Kommu­nista Pártja tömegkapcsola­tok osztálya adott ki a párt tagjainak az elnökválasztás­sal kapcsolatos feladatairól. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a tagság egyik legna­gyobb feladata az indokínai bombázások beszüntetésének kiharcolása. A kommunista párt felhívja az amerikaia­kat, hogy fokozzák a „békés támadást’’, mellyel a vietnami háború befejezését követelik. A választás előtti kampány másik fő feladata a kommu­nisták számára a jelenlegi kormány gazdaságpolitikájá­nak bírálata és leleplezése. E politika lényege a dolgozók életszínvonalának csökkentése, a monopóliumok jövedelmé­nek emelése. Eddig 270 000-ren írták alá azt a beadványt, amelyben az amerikai polgárok kö­vetelik, hogy a kommunista párt jelöltjeinek ' nevét is vegyék fel több állam vá­lasztói listájára. A kommu­nista elnökjelölt, Gus Hall és az alelnökjelölt, Jarvis Tyner már számos nagy-, A Kongói Népi Köztársaság ma ünnepli igazi függetlensé­gének kilencedik születésnap­ját. Igaz, hogy ez a volt fran­cia gyarmat formailag már 1960-ban felszabadult, de a neokolonialista uralom a hír­hedt Youlou abbé elnöksége idején még három esztendőn át tovább tartott. 1963 nyarán következett be azután a for­dulat: a népi megmozdulások három napon át tartottak, és végül elsöpörték a reakciós rendszert. Youlou, aki Diornál készíttette rózsaszín reveren­dáját, amely alatt állandóan revolvert hordott, a népharag elől menekülni kényszerült. Kongó népe az igazi függet­lenség, a haladás, az antiim- perialista politika útjára lép­hetett. Nem egész tíz év alatt is sok sikerrel járt ez az út; a fejlődés eredményei azt mu­tatják, hogy a nagy területtel, de mindössze egymilliónyi la­kossal rendelkező afrikai or­szág mérföldes léptekkel ha­lad előre. Nagy sikert aratott a közoktatás programja: Afri­kában szinte példátlan, hogy a fiúk 91, a lányok 62 száza­léka iskolába jár, hogy a költ­ségvetés egynegyedét a közok­tatásra költik, hogy.az írástu­datlanságot rekordidő alatt felszámolják. A termelés évi tízszázalékos növekedési ará­nya is párját ritkítja. A füg­getlenség kivívása óta a kon­gói dolgozóknak kifizetett bé­rek mutatója az akkori 100-ról 223-ra emelkedett, míg a kül­földieknek juttatótoké 100-ról 71-re csökkent. A hagyomá­nyos kiviteli cikkek mellé fel­zárkózott az olaj is, amelynek kiaknázása a kongói Smaragd­part tenger alatti kútjaiból mind jelentősebb eredménnyel jár. Brazzaville-Kongó új szín­folt Afrika tarka politikai tér­képén. A külső erők támogat­ta ellenforradalmi kísérletek sorra meghiúsultak, és a Kon­gói Dolgozók Pártja vezetésé­vel a fiatal köztársaság elin­dulhatott a nem kapitalista fejlődés útján. A párt marxis­ta elveket követ, vezetői is­mételten kijelentették: a tu­dományos szocializmust tart­ják az egyetlen útnak, amely népüket a gyarmati örökség felszámolásának, az imperia­lista rabságból való végleges felszabadulásnak céljához el­vezeti. A Kongói Népi Köztársaság külpolitikája is progresszív: minden nemzetközi fórumon síkraszáll az imperialista-ko- lonialista hatalmak ellen, se­gíti a nemzeti felszabadító gyűlésen és sajtóértekezle­ten fejtette ki álláspontját. ★ Az Egyesült Államok Kom­munista Pártja nyílt levélben követelte az ország vezető rádió- és tv-társaságaitól, hogy tegyék lehetővé Gus, Hall, a párt elnök jelöl tje szá­mára a párt választási prog­ramjának a rádióban és a, televízióban való ismerteté­sét. A levél rámutat, hogy ez év, augusztusában a rádió, és tv-társaságok lehetővé tet­ték Georges McGovernnek, a Mérsékelt derűlátás Nicosiában A június másodikán Nico­siában felújított belső ciprusi görög—török tárgyalások „má­sodik menetének” a hét végén megtartott második ülése után — a legnehezebb problé­mákról: a helyi önkormányzat kérdésében elfoglalt álláspon­tokról, a török közösség ve­zetői által követelt „teljes au­tonómiáról” volt szó. A felek továbbra is mérsékelt derűlá­tást tanúsítanak. A tárgyalások szigorúan titkosak, ilyen körülmé­nyek között nagy jelentő­sége van a megbeszélések mozgalmakat, szoros barátság­ra törekszik a szocialista or­szágokkal. A Kongói Népi Köztársaság hazánkkal is baráti kapcsola­tokat tart fenn. Ennek kereté­ben párt- és kormányküldött­ségek látogattak el kölcsönö­sen Budapestre és Brazzaville- ba. A kongói forradalmárok tanulmányozták a magyar ta­pasztalatokat a szocializmus építésében, s amikor Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke tavaly afrikai körutat tett, a magyar küldöttség is érdeklő­déssel ismerte meg a kongói vívmányokat, figyelte meg az államosítás, az iparosítás, a szövetkezetek létrehozása programjának sikeres végre­hajtását. A kongói nemzeti ünnep al­kalmával népünk további eredményes építő munkát kí­ván a haladás útjára lépett Kongói Népi Köztársaságnak. demokrata párt elnökjelölt­jének nézetei kifejtését. „A szövetségi törvény egyenlő jogokat biztosít kivétel nél-, kül az összes elnökjelöltnek, hogy díjtalanul jelszólalhas­sanak a rádióban és a ív­ben” — állapítja meg a nyílt, levél, majd hangoztatja: „A rádió és tv nyilvánossága le-, hetővé tenné Gus Hall számán ra, hogy alternatívát támasz-, szón Nixon elnök vietnami háborús politikájával, a faj-, gyűlöletet és a dolgozók ki-> zsákmányolását ösztönző po­litikájával szemben”. „légkörét” minősítő rövid nyilatkozatoknak is. Rauf Denktas, a török tárgya­lófél legutóbbi megállapítása szerint „a találkozó nagyon szívélyes légkörben” folytató­dik. Az ankarai kormány al­kotmányjogi képviselője is elégedett a megbeszélésekkel. — „Talán elérünk valamilyen eredményt” — mondotta az újságíróknak. A ciprusi kérdés rendkívül bonyolult. Azzá teszi egyebek között az a körülmény is, hogy még a ciprusi állam al­kotmányát is külső erők — fő­ként volt gyarmattartója, Anglia — fogalmazták meg. Ez az alkotmány vétójogot biztosított a lakosság 18—20 százalékát kitevő török közös­ség vezetőinek, akik ily módon minden nekik nem tetsző in­tézkedést, törvényt meg tud­tak akadályozni, s akik ma már teljes autonómiát — gya­korlatilag föderatív állami fel­építést — követelnek. Még az sem zavarja őket, hogy a két közösség nem egy­mástól elkülönülten, ha­nem meglehetősen össze­vegyülve él és dolgozik. A ciprusi kérdés tehát „lehet­ne nagyon egyszerű is, ha nem lenne külföldi beavatkozás” mutat rá kommentárjában a Szófiában megjelenő Rabotni- cseszko Delo vasárnapi száma. — „A bonyodalmak és nehéz­ségek a NATO vezérkarából és az Amerikai Központi Hír­szerző Hivatal központjaiból indulnak ki, amelyek összees­küvéseket szőnek a Ciprusi Köztársaság függetlensége el­len, hogy a ciprusi kérdésnek a NATO szájaíze szerint való megoldását kényszeríthessék ki.” Brazzaville ünnepe Negyedszázad a hindusztáni félszigeten Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke V. V. Girinek, az Indiai Köztársaság elnökének, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke Indira Gandhi miniszterelnöknek táviratban fejezte ki jókíván­ságait az Indiai Köztársaság függetlensége kikiáltásának 25. évfordulóján. INDIA Van valami mélyen jel­képes abban a tényben, hogy India negyedszázados függetlensége alatt, a ko­rábban harminc esztendő körül mozgó átlagos élet­kor csaknem huszonöt év­vel megnövekedett. A füg­getlenség és az élet szinte azonos értelmet nyertek a szubkontinensnyi ország­ban ... Indiáról szólva, India eredményeit elemezve — mindig az indiai méreteket kell szem előtt tartanunk. A függetlenség kikiáltása­kor az ország lakosságát háromszáznegyvenmillió körül becsülték, 1961-ben a népszámlálás már 439 mil­lió lélekről tudósított, s ma 555 millió indiait tartanak számon. India egyik legna­gyobb vívmányá, hogy az említett régi bengáli típu­sú éhínségek megszűntek, végrehajtották a „zöld for- radalom”-nak nevezett ag­rárreformot, a huszonöt év­vel ezelőtti 44 millió tonná­nyi gabonatermés százmil­lió tonna fölé emelkedett. Az ipari fejlődés hírnökei a gépgyárak és atomerőmű­vek, az indiai gyártmányú gépkocsik és repülőgépek. Visszaszorították az írástu­datlanságot, a tanköteles korban levő gyermekek nyolcvan százaléka látogat­ja már az iskolákat. A gaz­dasági változásokkal együtt átalakult az indiai társada­lom is, nem egyszer heves belső küzdelmek során. Huszonöt év alatt India nagy utat tett meg, a füg­getlenség éltető légkörében. Ez azonban az indiai veze­tőket sem tölti el teljes elé­gedettséggel, hiszen súlyos örökség maradványával kell megküzdeniük. A függetlenség negyed- százada fontos szerepet biztosított Indiának a vi­lágpolitika porondján is. Az el nem kötelezettség Delhi magatartásában nem zárta ki az elkötelezettséget a béke és a haladás iránt. A magyar—indiai vi­szony is örvendetesen fej­lődött mindkét nép, az egyetemes béke javára. Ta­núskodnak erről a hétköz­napok, s az olyan kiemel­kedő találkozások, mint Gandhi asszony, illetve Gi- ri elnök magyarországi út­ja, Losonczi Pál indiai lá­togatása. A huszonötödik születés­napon baráti üdvözletünk száll India felé — új sike­res éveket kívánva az or­szágépítésnek és az élet­nek ... PAKISZTÁN Pakisztán a függetlenség erősítésében, gazdasága fej­lesztésében, társadalmi és kulturális haladásában két­ségkívül érhetett volna el nagyobb eredményeket is az elmúlt 25 év alatt. Az ország népe azonban sokáig nem tudott igazán élni a politikai függetlenség le­hetőségeivel, mert katonai diktatúra nyomása alatt élt. Nagy kárt okozott Pa­kisztánnak a SEATO és a CENTO agresszív tömbök­ben való részvétel, ahová az imperialista hatalmak von­ták be az országot. Ma az ázsiai országban egyre szélesebb körök és egyre állhatatosabban kö­vetelik a szomszédos Indiá­val való viszony normali­zálását A közvélemény mind hangosabban követeli a Bangla Desh elismerését is. Bhutto pártja jelenleg lé­péseket tesz az ország bel­politikai és gazdasági hely­zetének stabilizálására, a külfölddel való kapcsolatok rendezésére. Fontos lépés volt ezen az úton a Simlá- ban megtartott indiai—pa­kisztáni csúcstalálkozó. A függetlenségi évforduló alkalmából sikereket kívá­nunk a pakisztáni népnek a társadalmi és gazdasági re­formok megvalósításához, a politikai élet demokratiz­musának szélesítéséhez. Utazás Közép Csehországban (I) Éjfél tájon ugyanis min­den házba fegyveresek ron­tottak be. Mindenkit kite­reltek, férfiakat, nőket, cse­csemőket, aggokat. A férfia­kat a Horák-tanyához hajtot­ták, a többieket a templom­ba zárták. S a végzet betel­jesedett. A Horák-tanyánál a falu 15 éven felüli teljes férfilakosságát, összesen 173 embert öltek halomra a fel- kelepelő géppisztolyok. A nő­ket, kisgyermekeket mind egy szálig a ravensbrücki és terezini koncentrációs tábor­A kladnói körzetben jár­tunk, Prágától jó félórás autó- útnyira. Egy kis magaslat­ról éppen ráláttunk a falu főutcájára. Vasárnap volt. A főutcán a nyár eleji nagy melegben különösen sokan sétáltak. Könnyű, tarka ru­háik, fehér, ingek színesítet­ték a kanyargós betonutat. Am e főutcát nem szegé­lyezi ház. Csak zöld mező1, távolabb egy facsoport, s egy tanya alapjainak' romjai. S e lóét helyen virágok, koszo­rúk özöne. Emlékeztetve har­minc évvel ezelőttre, ami­kor még a főutca kertes házacskák, dolgos emberek otthonai között kanyargóit. Ahova esténként fáradtan, elkeseredetten, de remény­kedve tértek családjuk kö­rébe a földek, a környező bá­nyavidék munkás lakói. Míg­nem egy napon, egy borzal­mas éjszakán... Az egykori falucska neve mindent megmagyaráz: Li- dicében jártunk azon a va­sárnapon. A történet ma már az egész világon ismerős. És jelkép is egyben. A prágai Kobylysska utca kanyarulatában merényletet követtek el 1942 júniusában Heydrich SS-Obergruppen- führer, a megszállt főváros rettegett parancsnoka ellen. S június 10-én estére SS-csapa- tok zárták körül a kis Lidicét, azzal az ürüggyel, hogy la­kosai segítséget nyújtottak a merénylőknek. A falu mit- sem sejtett. Riasztó, de nem feltűnő kép volt számukra a felfegyverzett martalócok je­lenléte. Legföljebb az volt meglepő, hogy a katonák gyűrűjén át bárkit beenged­A főutca. Középen jobbra az emlékfacsoport, előtte a volt Ho- rák-tanya. Az utca elején — a háttérben — az emlék-múzeum. FŐUTCA, HÁZAK NÉLKÜL Csehszlovákia közigazgatásilag — Prágán kivül — tíz kerület­re oszlik, s ezek az egységek gyakorlatban a mi megyéink­nek felelnek meg. A főváros körül terül cl a Közép-Cseh kerület vagy másnéven Közép- Csehország, amely helyzeténél fogva sokban hasonlít a mi Pest megyénkre, hiszen a miénk is a fővárost öleU körül, s székhelye országunk fővá­rosában van. A Köziép-Cseh kerület 17 járásában ma egy millió 200 ezer ember él. E kerület életéből villant föl egy-egy epizódot a mai nappal kezdődő háromrészes riportsoro zat. tek, meg a szomszédos köz­ségekből is, de kilépni, el­menni onnan már senkinek sem lehetett. így tértek pihe­nőre, várva a másnap reg­gelt. A reggelt, amit már senki sem ért meg családja köré­ben.

Next

/
Thumbnails
Contents