Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-13 / 190. szám

UECY kJCwIsm 1972. AUGUSZTUS 13., VASÄRNAP A magyar népköltészet hete a rádióban Augusztus 14 és 20 között rendezik meg a Kossuth adón a magyar népköltészet hetét. Ebben az időszakban naponta sugároznak olyan adást, amely népünk szellemi örökségét, hazai népköltészetünk gaz­dagságát mutatja be. Hétfőn Rákóczi-mondákat hallhatunk Szabolcs-Szatmár megyéből. Kedden Pándi Lajos és Török j Erzsébet tolmácsolásában si- í ratóénekek csendülnek fel. Szerdán Bikádi György olvas­sa fel a Kondás meg a fia cí­mű vajdasági népmesét. Csü­törtökön népballadákat szaval Csernus Mariann, Illyés Kin­ga, Lukács Margit és Szoko- lay Ottó. Pénteken Konsza Samu háromszéki nápgyűjté- séből A fejfák humora cí­men hangzik el összeállítás Agárdi Gábor, Csűrös Karola, Kún Vilmos és Szemes Mari közreműködésével. Szomba­ton a Selyemrét című kalota­szegi mesét közvetítik, vasár­nap ped'g Majláth Mária és Fonyó József balladákat ad elő. írók és fsz-dnckök A tokaji írótábor lakói szom­baton az ország különböző ré­széből érkezett termelőszövet­kezeti elnökökkel találkoztak. Kötetlen beszélgetésen vitat­ták meg az új falusi valóság, a megváltozott falusi élet és a parasztábrázolás kérdéseit. A megbeszélésen részt vett és felszólalt Darvas József, Kos- suth-díjas író, az írószövetség elnöke is.' A LABDÁZÓ JÚLIA Az új életre kelt veronai szerelmesek a Dóm előtt Nagy pöttyös labdával fut- kározik a shakespeare-i tragé­dia Júliája Szegeden, a sza­badtéri játékok színpadán. Le­het, hogy önkényesen raga­dom ki ezt a labdát a sodró előadás folyamatából, de szá­momra jelképpé nőtt a pén­teki bemutató estéjén. Annak a merésznek tűnő rendezői koncepciónak a jelképévé, amelyet Vámos László követ­kezetesen — és sikerrel — jut­tatott érvényre: fiatal, jófor­mán gyermek szerelmesek gyermek módra hevülő, siető, mégis nemessé, tartóssá érő, bontakozó — vagy inkább ’ robbanó? — érzelmeit, szerel­mét kivetíteni. Bármilyen furcsa, mert tu­lajdonképpen magától értető­dőnek kellene lennie, ez volt ennek a bemutatónak az új­donsága és üde jellegzetessé­ge. Mintha ugyanis a megszo­kott Rómeó és Júlia-rendezé- sekben kissé elfeledkeztünk volna arról, hogy Júlia csak 14 esztendős. Igaz ugyan, hogy az itáliai ég alatt hamarabb serdül felnőtté, s a kor társa­dalma is a gyorsított folya­mathoz segít, ám akkor is leg­feljebb olyan kamaszlány, aki fél lábbal vissza-visszalépeget a gyermekkor gondtalanabb, szertelenebb, játékosabb ös­vényeire. Ennek felmutatásá­ra azonban a nagy „kísérlet­re” volt szükség: eljátszatni valóban fiatal, ha nem is gyer­mek, de nagyon ifjú színészek­kel a veronai szerelmesek tör­ténetét. Ehhez választott ki a ren­dező két tehetséges harmad­éves színművészeti főiskolást: Kalocsai Miklóst és Kútvölgyi Erzsébetet. Választása —mint a főiskola tanárának is jósze­mű választása — eleinte nagy meghökkenést váltott ki. Noha nem minden előzmény nélküli ez a gondolát. S az előzmé­nyek egyben erősítve a vállal­kozás megalapozottságát, egy cseppet sem vonnak le kezde­ményező bátorságából. Maga a rendező beszélt egy nyilatko­zatában korábbi hasonló fia­tal szereposztásokról: Darvas Lili 18 éves korában lépett először Júliaként színpadra, Márkus Emília 19 éves volt ebben a szerepben, a Rómeók között pedig Beregi Oszkár 21 éves korában alakította a ve­ronai ifjút. Napjainkból pedig mindannyiunk emlékezetében él Zefirelli filmje az egészen fiatal színészekkel. Szükségtelen egyértelműen állást foglalni amellett, hogy e szerepeket csak fiatal szí­nészekre lenne szabad ezentúl osztani. Ám a szegedi bemu­tató kétségtelenül bizonyítot­ta, hogy vonzó és rokonszen­ves ez a megoldás. Persze, csak akkor, ha az egész elő­adás, a teljes rendezői felfo­gás ennek szellemében hat. Vámosnál ez töretlenül sike­rült: a többi színészalkat ki­választásával, s — ha szabad így mondani — a mű hang- szerelésével is. Két részben mutatja be a darabot, s az eteő rész (mint ahogyan a darab felépítéséből Is eleve adódik) a könnye­debb, vidámabb, a pajkos és vaskos humorral, fiatalok sze­relmes és évődő jeleneteivel tűzdelt olyan eseménysor, amely fölött — ha először lát­nánk — még aligha éreznénk a bekövetkező tragédia sötét lebegését. Kamasz fiú és lab­dázó kamasz lány hirtelen ki­robbanó, sietős szerelme, amely ki tudja, nem úgy el­múlna-e, mint előző szerel­mek, ha a két család ősi vi­szálykodása nem tenné tiltot­tá, jóformán elérhetetlenné ezt a kapcsolatot. Talán éppen ezért még türelmetlenebbek, sietősebbek, sürgetők ezek a fiatalok, s velük együtt tár­saik hasonló magatartásában az egész előadás is — finom, észrevétlen síneken — a türel­metlen ifjúság drámájává is szélesedik. Minden erőszakolt aktualizálás nélkül ezen a ponton lesz egyben leginkább mai, modern is ez a bemutató. A veronai if jakban mai fiata­lok egy-egy vonását véljük felfedezni, egy másodpercre sem kiszakadva a korból, mégis rendkívül ismerősként köszöntve őket, tulajdonságai­kat. Az első rész ebből a szem­pontból az egységesebben megkomponált, s mintha a szí­nészek is abban éreznék job­ban magukat. Kútvölgyi Er­zsébet mindvégig fiatal, gyer­meki tisztasággal rajongó, üde frisseségű Júlia, aki az első rész sete-suta, néhol ugra- bugra lánykájából valóban be­leérik, megnemesedik a nagy szerelem, a társvállalás tömör érzéseibe. Kalocsai Miklós színpadra lépése is azonnal határozott hangütésű: siheder szertelensége, lángolásai és el- lágyulásai, felkiáltásainak he­lyenként még kamaszos mutál- tatása pompás ifjú Rómeót ál­lít elénk. Kár, hogy egyelőre még ennél többre nem futot­ta, s a második rész nagyobb színgazdagságával, mélyebb érzéshullámaival alapjában adósunk maradt. A két címszerep mellett va­lójában minden más csak mel­lékfigura, mégis kiemelkedően nagyszerű és friss, ízes alakí­tással lepett meg Szemes Ma­ri, aki Júlia dajkájaként egy se nem fiatal, se nem Idős asszonyalakban találta meg a legideillőbb, újdonságízű meg­jelenítést. Harsányi Gábor ta­lán „legmaibban” mégis stí­lusosan vagánykodó Mercutió- ja az egyik kirobbanó siker­pont, s kitűnő választás volt Benvolióként Maros Gábor is. Lőrinc barátot Mensáros Lász­ló humánus emberséggel, egy­szerűséggel, Verona hercegét Darvas Iván méltóságteljes visszafojtottsággal tolmácsol­ta. A nagy együttesből még Horesnyi László robbanékony- olvadékony, rendkívül dinami­kus Capuletjét kell kiemel­nünk, s az előadás légkörét emlékezetes alakítással szol­gáló Miklós Klárát (Capulet- né), Janka Bélát (Tybalt) és a főiskolás Farádi Istvánt (Paris). Beszélhetnénk még az elő­adás egy-egy kiválóan megol­dott részletéről is, hiszen ez a Shakespeare-tragédia nem jár messze a kamaradarabtól, de legalábbis nem ilyen nagy térre született, mint a szegedi Dóm előtti hatalmas színpad. Mégis állandóan élt, mozgott a szín, „benépesült” még olyankor is, amikor alig vol­tak rajta. Ebben a díszletek is sokat segítettek — Székely László és a rendező Vámos László közös munkája —, ame­lyekben ha nélkülöznünk is kellett napfényes Verona pezs- dítő világát, színeit, de nem is tolultak hivalkodóan előtér­be, hanem hűségesen szolgál­ták a fiatalok türelmetlen sze­relmi röppenésének tragédiába hulló villanását. Lőkös Zoltán „A művelődési otthonokra ki­emelkedő szerep hárul az ifjú­ságpolitikai célkitűzések meg­valósításában, az MSZMP KB ifjúságpolitikai határozata és az ifjúsági törvény végrehajtásá­ban. Ez a gyakorlatban azt je­lentse, hogy a művelődési ott­hon programjaival, módszerei­vel és foglalkozási formáival, egész tevékenységével elsősor­ban a fiatalok szolgálatában ál­ló intézmény, az ifjúság ottho­na legyen/’ (A művelődési ott­honok vezetői III. országos ta­nácskozásának téziséből.) A napokban a kubai «fórra dalom 19. évfordulója alkalma ból a Kubai Köztársaság ma­gyarországi nagykövete Soly­márra látogatót. Hogy miért éppen Solymárra, annak több oka is volt. Az egyik s nem is elhanyagolandó, hogy a köz­ségben több mint egy eszten­deje Magyar—Kubai Barátság ifjúsági klub működik, amely­be ellátogattak már a hazánk­ban tanuló kubai diákok is. A nagykövet látogatásakor rendezett találkozóra a köz­ség vezetői meghívták a klub néhány tagját is. Ök panaszol­ták: — Klubunk él, működik, he­lyiségünk azonban pillanatnyi­lag nincs, ahol összejöjjünk... Ezért tértem vissza néhány nappal később a községbe, hogy megkérdezzem az illeté­kesektől: hogyan lehetséges ez. A művelődés rovására? Bardócz Gyula, a művelődési ház igazgatója: — Sajnos, a fiataloknak iga­zuk van. Amikor bejött, lát­hatta, hogy átalakítják a mű­velődési házat. Ez jó is meg rossz is. Pillanatnyilag azon­ban mindenképpen rossz. Körülvezet a művelődési há­zon, s mutatja, mi minden volt itt az építkezésig. S hozzáte­szi nyomban azt is, hogy mi­ből mi lesz. — Művelődési házunk épü­letében volt egy kétszázkilenc- ven személyes nagyterem, könyvtár, pártiroda, két helyi­ségből álló ifjúsági klub, ze­neterem, két egybenyíló szak­köri helyiség, fotólaboratórium, iroda, büfé és szolgálati lakás. S hogy mi lesz? A két klubhe­lyiségből a közelmúltban ala­kult a pártbizottság irodája. A büféből a pártbizottság okta­tó-előadó terme, amit majd mi is használhatunk. A szakköri helyiségekből a víztársulat iro­dája. És a büfé a zeneterem I helyiségébe költözik. Ezek át­alakításával még ebben a hó­napban elkészülnek. Azután | kerül majd sor a további át­alakításokra, amelyek befeje­zését azonban csak november elejére ígérik. Ezek szerint a nagyterem kap majd egy szét­nyitható válaszfalat,, s így azt kistermi foglalkozásokra is hasznosíthatjuk. A régi párt­irodából klubhelyiség lesz. A könyvtár, a fotólaboratórium, az iroda és a szolgálati lakás marad eredeti helyén. Nem lesz azonban zenetermünk, szakköri helyiségünk. Így ne­héz lesz megoldani azokat a feladatokat, amelyeket a mű­velődési otthonok vezetői III. országos tanácskozásának té­zisei számunkra kötelező ér­vényűén előírnak. Kinek nem tetszik? Varga Ernő Solymár nagy­község tanácselnöke: — Nem tudom, kinek nem tetszik az, amit mi csinálunk. Nem úgy működött eddig a művelődési ház, ahogyan sze­rettük volna. Az ifjúsági klub pedig? Eltúlozzák a jelentősé­gét. Novemberre egyébként is nagyobb klubot kapnak az ed­diginél. Az oktatóterem? Ed­dig a pártnak kellett kérni termet nagyobb rendezvényei­hez. Ezután majd a művelődé­si ház kérjen a pártbizottság­tól. A tánc volt a legfőbb programjuk... Egy ellenvetés: — A négyezerszáz lakosú község - művelődési házának tavaly huszonötezer látogatója volt. Az idén, az első fél év­ben pedig már tizenötezer ... Válasz: — Ezt a sok táncos rendez­vénynek köszönhetik... * Valóban több a táncos ren­dezvény a művelődési házban a kelleténél? És a közös fenntartás? Bardócz Gyula, a művelődé­si ház igazgatója: — Tavaly 'hatvan táncos rendezvényünk volt. Hogy miért? Ahhoz, hogy művelő­dési házunk működhessen, évente százezer forint szüksé­ges. Ez csupán a bérek, a fű­tés, világítás és takarítás ősz- szege. A tanácstól viszont évente mindössze 39 500 forint támogatást kapunk. Hozzá a PEMÜ-tól 10 000 forintot, a ktsz-től pedig háromezret. Ugyanakkor az évi költségve­tésünk negyedmillió forint volt. Valamiből elő kell te­remtenünk a működéshez szükséges pénzt. S ha már Itt tartunk, engedje meg, hogy ismét idézzek azokból a tézi­sekből, amelyekre az előbb is hivatkoztam. „A művelődési házaknál a nettó finanszíro­zást szükséges fenntartani. Le­hetővé kell tenni, hogy a mű­ködés alapfeltételeit szolgáló fix költségek fedezetét az in­tézmény fenntartója támoga­tásából biztosítsa, és a műve- lődéspoliiikailag legfontosabb feladataik megoldásához szük­séges összeget is támogatásból rendelkezésünkre bocsássák.” Ha ez a szépen megfogalma­zott elv a gyakorlatban is va­lósággá válik, akkor mi sem erőltetjük majd a táncos ren­dezvényeket. — Ha a tanácsnak nincs ele­gendő pénze, miért nem szor­galmazzák a közös fenntar­tást? A községben jó néhány gazdasági egység működik: a EPMÜ, a PEVDI gyáregysége, ktsz, termelőszövetkezet... — Ehhez elsősorban nács segítsége kellene. a ta­A példák nem meggyőzőek? Hogyan vélekedik erről Varga Ernő tanácselnök? >— A közös fenntartásra nincs lehetőség, mivel erre nincs törvény. Ha például a PEMÜ anyagi segítséget ad, azt vagy feketén adja, vagy pedig elveszi a dolgozók nye­reségrészesedéséből. Az a baj, hogy a költség terhére nem számolhatja el a művelődési háznak nyújtott anyagi segít­séget. Hiába állítom ennek az el­lenkezőjét, hogy a művelődé­si otthonok közös működteté­sének, fenntartásának lehető­sége ma már hivatalosan is biztosított, és példák sorával is bizonyítom ezt, Solymáron — úgy tűnik —, nem ismerik eléggé a rendelkezéseket, s még kevésbé értik azok jelen­tőségét, amit az MSZMP X. kongresszusa így fogalmazott meg: „A közművelődés to­vábbi tökéletesítése szocialista továbbfejlődésünk egyik alap­kérdése”. Prukner Pál Fegyelem és fegyelmi Hálátlan szerep Tavaly felvettek a FORTE- gyárba egy közveszélyes mun­kakerülésért már elítélt asz- szonyt. Bíztak benne, nevelni akarták, jó gépet kapott, könnyű munkát. Később ello­pott munkatársnőjétől egy er­nyőt. Tetten érték, azonnali hatállyal, elbocsátották. Fel­lebbezés fellebbezést követett, s a Pest megyei Munkaügyi Területi Döntőbizottság ala­csonyabb besorolással vissza­vétette régi helyére. Az üzemvezető az igazgató­hoz rohant, és lemondással fe­nyegetőzött. Az asszony pedig kikérte munkakönyvét, mely­be csupán annyit írtak — ki­lépett. A gyárban is kell nevelni panaszkodna a munkahelyi légkör ellen. Mégis, éven­ként a munkások 12 szá­zaléka elmegy a gyárból. Nem az öregebbek. A fia­talok. Az első félévben még ragaszkodnak. A má­sodikban, mikor megkap­ták a prémiumot, a része­sedést, veszik a sátorfáju­kat. Ezekre a fiatalokra nemcsak a mozgás igénye, hanem a felelőtlenség is jellemző. Itt, a gyárban kell a fegyelmezettebb élet­formára rábírni a gyere­keket. A jelenlegi rendel­kezések sokszor a felelőt­len embereknek kedvez­nek, magasabb órabérért, szankciók nélkül távozhat- bak. És nekünk egy mun­kás kiképzési költsége csaknem 30 ezer forintba kerül! S közben szólnak nekem, hogy éjjel két em­ber állt a gyár kapujában, és mindenkit megszólított, „nálunk nem kell éjszaka dolgozni.. Egy grammon múlhat' zolatlan távolmaradás. Nem a legszigorúbb ítéle­tet hozzuk, elnézőek va­gyunk és enyhék: ahol ke­vés az ember. Munkaerő- hiánnyal nem lehet fegyel­met tartani. Tavaly a szo­cialista brigádok hozták szóba — miért nem kemé­nyebb a/ kezünk? A simo- gatás az ő bőrükön csattan. Nem vagyok híve az ad­minisztratív intézkedések­nek, de néha ahhoz kelle­ne nyúlni, hogy fegyelem legyen a gyárban. De akkor néhány nehéz fizikai mun­kát végző ember kikérné a munkakönyvét, és elkö­szönne! És nekünk szüksé­günk van rájuk! Ahhoz, hogy valaki jól dolgozzon, először is meg kell győzni — van értelme jól dolgoz­ni. Másodszor fel kell ké­szíteni, türelmesnek lenni vele szemben, gyakorlási időt biztosítani számára. Harmadszor jön a pszicho­lógia: bizalmi cikkeket gyártunk, mit szólna, ha az ő ujjlenyomata miatt ope­rálnának meg egy embert, mert a röntgenfilm foltot mutatott, vagy ha az eskü­vői fotók nem sikerülné­nek, mert nem tartja be az előírásokat?...” A közvetlen vezető dönt Lenyó László igazgató: „Bizalmi cikkeket gyár­tunk. És nagyjából csak a végtermék ellenőrizhető. Ha valaki az oldatba 1 grammal több anyagot tesz bele, kidobhatunk X négy­zetméter filmet. Először is olyan légkört kell megte­remtenünk, hogy a dolgozó merje bevallani, „én vol­tam”. Ha valaki (időben szól, a hiba mér kijavítha­tó. Létszámgazdálkodásunk szerint a brigád tagjai kö­zött szétosztjuk annak a pénznek egy részét, ameny- nyivel kevesebben dolgoz­nak náluk. A rossz, a fe­gyelmezetlen munkást ők maguk közösítik ki — hát- ramozdítóra nincs szüksé­gük. A technológiai fegye­lem betartása pedig min- dennél fontosabb a gyár­ban. A fegyelmiknél az ita- Nánási Károly műszakvezető lozás szerepel az első he- gépész munkahelyén ittasan lyen meg búcsúkor az iga- jelent meg, s munkaideje alatt Tavaly a váci FORTE-gyár- ban 22 fegyelmi büntetésből 3 megrovás, 4 szigorú megro­Lenyó László igazgató: „Az üzemi klímához ugye sok minden hozzátar­tozik. A fal színe, a gép a levegő, s azok a demokra­tikus intézkedések, melyek lehetővé teszik, hogy a munkásokkal a vezetők va­lóban együtt rúgják a focit. Vannak azonban becste­len focisták.' Nem hiszem, hogy a gyárban valaki is vás, 8 juttatáscsökkentés, il­letve -megvonás, 1 alapbér­csökkentés, 1 áthelyezés és 5 elbocsátás került a statiszti­kába. Az okok: igazolatlan mulasztás, ittasság, munkaidő alatti alvás, verekedés, lopás, beteglap-hamisítás. És az ifjúsági törvény? Solymáron szűkítik, másutt bővítik a művelődési házat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents