Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-09 / 160. szám

6 ?X^irf0P 1972. JŰLIUS 9., VASÁRNAP Peót mentjei harang ofdóoh 29. DABAS I. Nemesi fészek — a múlt Század derekán írt Turgenyev- regény címét társítják azok a benyomások, amiket a 700 esz­tendős Dabas — hatodéve nagyközség —, XVIII—XIX. századi, XX. század eleji tör­ténete az emlékek között ba­rangolóban felébreszt. Az emlékek — időtől és em­bertől megváltoztatva — sű­ja: — Szinte mesélnek ezek az öreg kúriák. Napsütésről, ga- bonaszagú, élő, derűs mezők­ről, porzó négyes fogatok­ról, az ámbituson pipálgató földesúrról, a zöld zsaluk mö­gött álmodozó kisasszonykák- ról, régi szerelmekről, régi dáridókról, régi tékozlásról is persze ... egy elmúlt világ­ról, amely talán könnyelmű volt és pazarló... — Igen, mesélnek erről is, de mesél­nek a kiszipolyozott jobbá­gyok nyomorúságáról, szen­A Halász família egyik 1821-ben épült kúriája — ma a Ve­gyesipari Javító Ktsz székhaza. Dollinger Erhard felvétele rűn elébünk bukkannak. A nagyközséggé egyesült Alsó és Felsc-Dabas, Sári, Gyón fő­útvonalán, a csaknem öt bu­dapesti Népköztársaság útja vagy harmadfél Nagykörút hosszát kitevő, tizenegy kilo­méteres Biksza Miklós úton, az ország leghosszabb főutcá­ján, s a Kossuth Lajos, a Bajcsy-Zsilinszky, a Marx, a Jókai, Petőfi, Vörösmarty ne­véről nevezett utcákon, a kü­lönböző tereken régi nemesi kúriák sora kérkedik oszlop­soraival és oromzataival. A hajdani gazdák elporlottak, utódaik elszéledtek, elcsende­sedtek, a kúriák lakói legtöbb­jének funkcióját megcserélte a felszabadulás forradalmi korszakfordulata. De a Halász­kúriák tucatja, a Csajághyéké, a Dinnyéseké, a Bereczkyéké, a Beretváséké, a Baghyéké, s ki győzné felsoroln' valameny- nyi kúriát építő famíliát — az egymáshoz alapszerkezetében hasonlító fészkeknek sajátos kirajzásáról beszél. Dabas, Gyón, Sári a török hódoltság korai évtizedeiben egy darabig tartotta magát, de a XVI. század végére a kCrnyező falvakkal együtt pusztasággá semmisült, s csak a XVIII. század elején népe­sült be újra. A Dabasi Halász család, a kúriát emeltetők ra­jának serkentője, 1720-ban ná­dori adományként kapta a környező településeket, s há­rom évtizeddel később már hét másik birtokos nemesi csa­ládról szól a dabasi krónika, ugyanakkor, amikor kívülük még 17 házas zsellér él a fel­támadó községben. A tíz-egynéhány jobbággyal letelepedett első Dabasi Ha­lászok törzséből való ama Itá­liát megjárt Dabasi Halász Antal orvostudor, aki tervező­je, irányítója, elterjesztője lett a Dabason annyira meghono­sodott klasszicista építkezés­ek. A XVIII—XIX. szátad fordulóján készült el a mai Biksza Miklós és Táncsics utak kereszteződésénél az „ősi” Da­basi Halász kúria. Az atyafi- ság megkedvelte a- új építke­zési módot, s minthogy a na­póleoni háborúk következmé- -.yeképpen fellendült az Al­föld gabonakereskedelme, a megtollasodott birtokos csa­ládok a XIX. század 20—30-as éveire egymással versenyezve építették fel otthonaikat, a nagyrészben ma is álló műem­lék kúriákat, udvarházakat. Ha végigtekintünk a helybéli öreg parasztlakokon, akkor az is kitűnik, hogy egy-egy mó­dosabb • azdának házat emelő pallér ízléssel tanult el pa­raszttornácokra, homlokzati kiképzésekre alkalmazható elemeket a nemesi udvarhá­zak formakincséé "1. Egy 1944-ben megjelent, I a Pest megyei udvarházak, parasztházak színejavát do­kumentum-fényképeken be­mutató könyv szerzője, ezt ír­vedéséről, a betyárságba haj­szolt nincstelenek lázongásai­ról, a múlt század hatvanas éveiben, a Bogár Imréék ban­dájába való Bartutz Miska betyár felakasztásároT a daba­si réten, Bogár Szabó Miska meglövetéséről és elfogatásá- ról a jászlajosi pusztán, akit a vármegye félelmetes hírű főcsendbiztosa, Bállá Kálmán bizonyos Garaiszky István felsődabasi lakossal fuvaroz­tatott be félholtan a pesti vármegyeház pincebörtönébe... A régi Nemesi Casino nagy­terme — a mai járási művelő­dési otthon — a birtokos urak napokig tartó dínomdáno- mairól mesél, de a valóság rémregéi szólnak a betyár- sággal gyanúsított szegény­parasztok gyötrelmeiről, aki­ket Ráday Gedeon pribékjei kínoztak halálra egyik da­basi udvarház pincéjében. A dabasi kúriákat „ámbi­tuson pipálgató földesurak”, Petőfi „magyar nemesei” épít­tették, s azoknak az utódai örökölték meg, akiknek vére- verejtéke a századok viharát álló, tömör falakba beleépült. Páratlan arányú az or­szág községei-városai között a csaknem 14 000 lakosú Da­bas hetven műemléke és műemlék jellegű háza. S tár­sadalmi-históriai emlékanya­guk nemcsak urasan döly- fös vagy nyomorultul riasz­tó, hanem megható, megren­dítő, tiszteletet gerjesztő és felemelő is. A Kossuth Lajos utca 19. számú épületen 1948-ban ké­szült emléktábla: — E házban élt és halt meg 1839. jún. 13- án Kossuth László, Kossuth Lajos édesapja. — Az idős Kossuthot fia letartóztatása­kor, 1837-ben, Wesselényi Miklós menekítette Dabasra. Díszsírhelye most az új te­metőben van, a koszorút, ame­lyet a száműzött fiú apjának a református temetőben 1880- ban felavatott síremlékére küldött, rézlemezajtós már­ványszekrénykében a refor­mátus templom falai között őr­zik. A Marx Károly u. 5. szám alatti Bereczky kúria a múlt század elején még Sárközy- kúria volt. Innen indult út­jára Sárközy Soma ügyvéd, akit a kötélkorszakban, 1853- ban, nemes ábrándoktól szí­tott „kossuthista konspiráció” miatt feszített bitóra a pesti Üjépületben a császári bakó. Az alsódabasi Dinnyés kúria szülötte volt Dinnyés Lajos, aki. kilenc éven át Alsóda- bas képviselője volt, s poli­tikai fejlődésének során kap­csolódott be a II. világhá­ború alatt az antifasiszta egységfront szervezésébe. így lett a felszabadulás után hon­védelmi miniszter, majd' mi­niszterelnök; kormányzati ide­jéhez a nagybankok, a nagy­üzemek, az egyházi iskolák ál­lamosításának korszakos ese­ményei fűződnek. A mai Dabashoz tartozó Gyónón volt evangélikus lelkész Áchim Géza, akinek krasznojarszki hadifogságban 33 éves korában, 1917-ben el­pusztult költő fiát Gyóni Géza néven tartja számon az iro­dalomtörténet és az olva- sók-hívek serege. Itt született, itt töltötte gyermekkorát, diákéveinek vakációit az ifjú poétajelölt, balsikerű teológiai próbálkozása után ide került vissza jegyzőgya­kornoknak, itt próbálgatta tol­lát a maga szerkesztette Alsó- dabas és Vidéke, később Da­bas és Vidéke című lapocs­kában. Itt érlelődött az évek folyásával költővé, s innen röppent ki sokat hányatott, korai és szomorú végezetű irodalmi-emberi pályájára. Gyom Géza költészeté­nek, életútjának hagyomá­nyait is híven és gondosan őrzi az a modern, új Dabas, amelyről legközelebb kívá­nunk szólani. Békés István Múzeum vasút A nagycenki Széchenyi-kas- tély helyreállításával egyidő- ben a Közlekedési Múzeum és a GYSEV — széles körű tár­sadalmi munka segítségével — múzeumvasutat létesített. A múzeumvasút a járműve­ket üzemképes állapotban mu­tatja be a látogatóknak, akik a kis gőzösöket — köztük az or­szág legöregebb, csaknem száz- esztendős gőzmozdonyát — ter­mészetesen szakmai felügyelet mellett maguk is vezethetik. A „mini” vasutat úttörők üze­meltetik, csak a „masiniszta” lesz szakképzett felnőtt. Mú­zeumi tárgy — s egyben mú­zeum — lesz a most készülő állomásépület, valamint a pá­lya menti létesítmények, az őr­házak, a sorompók, a jelzőbe­rendezések. A múzeumállomá­son régi kisvasúti járműveket is bemutatnak majd. A múzeumvasutat és fűtőhá­zat ma avatják fel. A rendház krónikája Baja egyik legértékesebb és legérdekesebb helytörténeti forrásanyagát, az egykori ba­jai ferences rendház króniká­ját kiadta a helyi Türr István Múzeum. A dokumentum az 1600-as évek végétől 1840-ig tudósítja az utókort Baja és a megye, valamint az ország és világ eseményeiről, s természe­tesen a rendház mindenkori helyzetéről is. A múzeum a jövőben közzé tesz Aiás fontos helytörténeti forrásokat is, hogy így is se­gítse a nagy múltú Dél-Duna­parti város monográfusainak munkáját. Eltűnt egy kislány HÚSZ ÓRA - AZ ÉLETÉRT Győri József őrnagy, a me­gyei főkapitányság központi ügyeletének vezetője reggel kezdte a 24 órás szolgálatot. Délutánig két betörést, egy balesetet jelentettek be, csen­desen kezdődött tehát a nap. Fél háromkor megszólalt a te­lefon, a Ráckevei Járási Kapi­tányság ügyeletes tisztje je­lentkezett. S e perctől másnap reggel 8 óráig még sűrűn csüngtek a telefonok a közpon­ti ügyeletén. Ráckevéról azt jelentették: Áporkán, a Csóka tanyáról eltűnt egy két és fél éves kislány. Elveszeit nyomok A Csóka tanya a vasútvonal közelében, az országúttól távol fekszik, facsoport öleli körül a házat, s innen, ameddig a szem ellát, búza- és kukorica­földek húzódnak. Gacs Antal székesfehérvári pedagógus: — Feleségemmel és kislányunkkal, Gyöngyivel, FELVESZÜNK 16 évet betöltött, fiatal lányokat s és asszonyokat újonnan létesített, korszerű üzemünkbe két műszakos munkahelyre (könnyű, tiszta, ideális munkakörülmények), valamint 18 éven felüli férfi segéd- és betanított munkásokat, továbbá adminisztrációs munkakörbe érettségizetteket és közgazdasági technikumot végzetteket. Jelentkezés: OGV Budapesti Palma Gumigyár Bp. IX., Lenhossék u. 3. Telefon: 140-860, 136-880. látogatóba érkeztünk a nagy­szülőkhöz. Délben a tanya ud­varán javítottam a Trabantot, a kicsi ott játszott az autó kö­rül. Egy idő múlva észrevet­tem, hogy nincs a közelben. Kerestem mindenhol, hívtam a feleségemet, a rokonokat, nagy területet bejártunk, de hiába. Nem lehet elmondani, mit éreztünk akkor. Délután fél háromkor a kiskunlacházi rendőrőrsön bejelentettem: el­tűnt a gyermekem. Az őrs parancsnoka, Barta Béla törzszászlós, megígérte a segítséget, és hamarosan két rendőr indult a Csóka tanyára. Ezután lakásukon riasztottak munkásőröket és önkéntes rendőröket, akik csatlakoztak a kutatókhoz. Barta Béla törzszászlós: — A szülők három-négyszáz mé­teres, mi pedig másfél kilomé­teres körzetet fésültünk át. Hi­hetetlennek tűnt, hogy egy csöppség ilyen messzire eljus­son a nehezen járható terepen. A környéken lakók közül né- hányan velünk tartottak, több szomszéd segítségére azonban nem számíthattunk, mert a ta­nyákon idős emberek laknak. Erősítést kértünk és folytattuk a kutatást. Délután a ráckevei kapi-1 tányságról két gépkocsival I rendőrök érkeztek a tanyára. A szigetszentmiklósi őrsről nyomozókutyát hoztak. A ku­tya szimatot vett a kislány otthon maradt ruháiról, aztán egyenesen a földekre indult. A kutatók követték, és felfe­dezték a gyermek lábnyomát. Eltűntek, aztán megint előbuk­kantak a nyomok, végül egy vizenyős rétnél minden nyom megszakadt. Ekkor már este volt, 10 óra telt el a kislány eltűnése óta. Riadó a körletben A megyei főkapitányság központi ügyeletén minden eseményről értesültek, irányí­tották a mentőakciót. Bohár János rendőr alezredes, a fő- kapitányság közrendvédelmi osztályvezetője este lakásán kapta a jelentést az eddig si­kertelen kutatásról. Egy percet sem lehetett vesztegetni, nyil­vánvaló volt, hogy az éjszakai hidegtől, a fáradtságtól és fé­lelemtől percről percre na­gyobb veszélyben forog a kis­gyermek élete. A főkapitány­ságon döntöttek: segítséget kémek a budapesti karhatal- mista alakulattól. Nagy László rendőr hadnagy a karhatalmista szakaszok ve­zetője: — Hetven sorkatonát azonnal mozgósítottunk az ak­cióra. A körletekben elterjedt a hír: egy kisgyermek meg­mentésében várják a segítsé­get. A riasztott katonáknál jó­val többen is jelentkeztek vol­na, a fiúk közül sokan csalá­dos emberek... A Csóka tanya környékén az éjszakai órákban folytatódott a kutatás. A központi ügyelet a járásban cirkáló URH-s köz- rendvédelmi járőrkocsit is a helyszínre irányította. A ku­tatócsoportok több kilométerre távolodtak el a tanyától, vé­gigjárták a vasúti síneket. Föl­deken bukdácsoló URH-s ko­csik, dzsippek reflektorai, ke­resőlámpái pásztázták a búza­mezőt, erdőt. Gacs Antalné pedagógus, a kislány édesanyja: — Sosem járt még tanyán a kislány, tudtuk, ha eltéved, sosem ta­lál vissza, és már a legrosz- szabbra gondoltunk. Férjem a rokonokkal azt sem tudta, hova, merre rohanjon. Hajnal­ra jártányi erőm sem volt, az udvaron sírtam, messze min­denhol fények imbolyogtak, és vártam, hogy egyszer kiáltson valaki... Kutatóláncban a földeken Hajnali 3 órakor Budapest­ről befutottak a karhatalmis­ták tehergépkocsijai. S őket újabb mentőcsapat követte. A rendőrségről segélyhívó tele­fonüzenet ment az egyik szov­jet alakulat parancsnokságá­ra, s onnan percek múlva ka­tonákkal zsúfolt teherautó ro­bogott a Csóka tanyára. Bo­hár János alezredes már a helyszínen irányította a cso­portokat, rendőrök, karhatal- misták, szovjet katonák hosz- szú kutatóláncban indultakéi a földeken. Mentek magas szárú kukorica és búza között, kutattak bokrokban, erdőben, romos tanyán. A csatárlánc e^yre messzebb húzódott a házaktól, a kutatók sártól, harmattól átázott egyenru­hákban mentek tovább — ki­lométereken át, órákon át. S reggel 8 órakor a fáradt csapat meghallotta a régen várt kiáltást: „Megvan a kis­lány!” A kiáltásnál és az ezt követő sok-sok kiáltásnál gyorsabban, talán telefonon sem érkezett volna meg a hír a tanyára. Igen, meglett a kis­lány, s hogy megtalálták, egy váratlan „segítőtársnak" is köszönhették. A kutatók egy széles búzatáblában meg­riasztottak egy őzet, s az állat éppen a gyermek mellett szök­kent el. A sírástól és a tűző naptól piros arccal, ki tudja, hány kilométeres gyaloglástól kimerülve, Gyöngyi aléltan feküdt a földön. Az őztől fel­riadt, megijedt és felsírt. S a közelben Csögör Károly rend­őr szakaszvezető megkönnyeb­bülten szaladt oda ... Mindez a kutatás huszadik órájában történt, négy és fél kilométerre a Csóka tanyától. Köszönet az emberségért Vannak pillanatok, amelye­ke^ elképzelni könnyebb, mint írásban visszaadni. Ilyen pil­Gábor Viktor felvételei lanat volt, amikor az URH-s kocsival érkező csöppséget elő­ször kapták karjukba a szü­lők, amikor húsz óra után elő­ször majszolhatta kedvencét, ~ vajas kenyeret, s amikor az ürvos közölte: a fáradtságon és a szúnyogcsípéseken kívül, uyöngyi baj nélkül úszta meg a hosszú kirándulást. Az örömünnep leírása he­lyett tehát írjuk le inkább az édesapa szavait: — A nagy boldogságban az is jó érzés volt, hogy olyan sokan, több mint százan örül- . -ttünk együtt. Gyöngyi életé­nek megmentéséért köszöne­tét mondtam a rendőrök, a karhatalmisták parancsnokai­nak és a szovjet tiszteknek, akik a reggeli órákban még epv helikopter bevetését is felajánlották. Azoknak pedig, akikkel ott személyesen nem tudtam kezet szorítani, kérem, tolmácsolják köszönetünket segítségükért, emberségü­kért ... Szitnyai Jenő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents