Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-09 / 160. szám

1972. JÚLIUS 9., VASÁRNAP MST juncrei icJfírlap Fogadóóra Kétsoros közlemény az új­ságban: Arany István, a megyei tanács vb-titkára holnap reggel 9-től 11-ig fogadóórát tart. Nyolc óra | Vácról sem volt, amikor az első ügy­fél megérkezett. Az utolsó mö­gött pedig déli egy óra után csukódott be az ajtó. Tanulságos egy fogadónapot Végighallgatni, Kis kereszt- metszet, mi foglalkoztatja a megye lakóit. Majdnem pon­tosan lemérhető a beterjesz­tett ügyek nyomán: hol dol­gozik jól a helyi tanács, hol döcög az ügyintézés. •:-------------- „kebelbeli”, az | V. E. | illetékhivatal • dolgozója. Üllő­ről jár be immáron nyolc éve. Harmadéves jogászhailgató. Sok a tanulni való ja. Az utazás napi három óra. A szoba­konyhában ott a nagy család és egyetemista bátyja. Kéri, vegyék számításba, ha tanácsi lakásra lenne kilátás. jött a Földvári tér C/5-ös épü­letben alakult lakásszövetkezet választott el­nöke, F. A. elméleti fizikus. Energikus fiatalember, árad belőle a szó. Nemcsak a maga, hanem 82 lakótársa nevében kér orvoslást. A Váci Városgazdálkodási Vállalat és a lakásszövetkezeti tagok között a melegvíz-szol­gáltatás miatt áll a harc. A megkötött szerződés értelmében a lakások fűtéséről és meleg­víz-szolgáltatásáról a Város­gazdálkodási Vállalatnak kell gondoskodnia. Az erre szolgáló tömbfűtő kazán április elején, a lakások átadásakor azonban nem készült el, sőt, működésé­re csak a jövő év szeptembe­rében kerül sor. Addig is a Földvári téren beállítottak egy mobilkazánt. Hogy milyen vitáik voltak a megfelelő, fo­lyamatos fűtésért, azzal a Váci Napló foglalkozott. Most itt a nyár. Ilyenkor is kell a meleg víz, különösen ott, ahol 250 kisgyerek lakik. A melegvíz-szolgáltatást két rendelet szabályozza. A NIM 2/966-os rendelet foglalkozik a távfűtéssel és a napi 24 órán át adott meleg vízzel, amely­nek díja személyenként és ha­vonként 17 forint. Az ÉVM hasonló számú rendelete a központi fűtéses házakban he­tente kétszer ír elő meleg vi­zet, havi nyolc forintért. A Vá­rosgazdálkodási Vállalat ezt a rendeletet veszi alapul — hol­ott a szövetkezet a lakásokat távfűtéssel vette meg. Még azt is megértik a lakók, hogy in­duláskor kisebb-nagyobb zök­kenők lehetségesek. Azzal vi­szont nem értenek egyet, hogy a heti kétszeri meleg víz is esetleges, soha nem lehet elő­re számítani rá. Az meg egye­nesen aggasztó, hogy a távfű­tésre szolgáló csőrendszer rö­videsen tönkremegy, mert tel­jesen más a műszaki berende­zése, mint ami a központi fű­téshez való. Csőtörés is történt már emiatt, a forró gőz el­árasztotta a lakásokat. F. A. felszólításokkal, leira­tokkal dokumentálja a Város­gazdálkodási Vállalat és a váci tanács műszaki osztályának vi­táját. Ök pedig szaladgálnak ide-oda és esténként villany- tűzhelyen melegítik a gyer­mekfürdetéshez, mosáshoz va­ló vizet. Arany István sem tehet mást, mint kéthetes határidőt kér, a helyszínen folytatott tárgyalások alapján próbál eredményt elérni.------------------------------- öreg né­I Sokszoknyás | ni az-------------------------------- unokái üg yében jár. A fiatalok házat Vennének Makádon, de a rác­kevei OTP-fiók január óta vo­nakodik megszavazni rá az építési kölcsönt. Amint az elbeszélésből ki­derült, az OTP óvatossága jo­gos, miután a házaspár az elő-, ző kölcsönt sok hercehurcával fizette vissza. A nagymama ar­ra hivatkozik, hogy nagyon nehéz időszaka volt az a csa­ládnak. Váratlan betegség, ha­lál sújtotta őket. Ma már jobb körülmények között élnek. Mit lehet tenni? Telefonon az OTP megyei igazgatóságát megkérni: ismételten vizsgál­ják felül, hogy a megváltozott körülményekre való tekintet­tel nem lehetne-e mégis se­gítséget nyújtani, hogy a csa­lád saját otthonhoz jusson. (A kért kölcsönt azóta megadták. — Szerk.) j-------------------------- Arany Ist­I Fut az idő: rän meg­~ ---------------------' hallgat, jegyzetel és kérdez. Éppen de­let harangoznak, amikor dr. K. J., Dunakesziről, nyitja az ak­tatáskáját az elmaradhatatlan papírokért. Bérelt lakása a sü­tőüzem felett van, ahol éjjel­nappal dolgoznak. Évek óta nincs nyugodt éjszakájuk, al­tatókkal élnek. Több ízben tár­gyaltak már az üzemmel, a he­lyi és a járási tanács, illetve a járási hivatal is hozott ha­tározatokat. Kisebb-nagyobb zajcsökkentő intézkedések tör­téntek ugyan, de a helyzet lé­nyegesen mit sem változott. Most számukra kedvező for­dulat következhet. Az üzemet nagyobbítani kell, a jelenlegi keretek között semmiképpen sem tudnak több pékárut ké­szíteni. Dr. K. J. megfelelő cserelakásért hajlandó lenne kiköltözni. Az eljárással dr. Weibl Fe­rencet bízta meg a vb-titkár, miután az iratok átnézése után megállapította, hogy a já­rási hivatal ügyrendi mulasz­tást követett el. A bejelentő panasza a csatolt szakvélemé­nyek szerint is helytálló. Meg­vizsgálják, milyen lehetőségek állnak rendelkezésére, az eset­leges üzembővítés során ho­gyan lehet zajtalanítani a pék­séget, vagy a családot nyu­godt otthonnal kárpótolni.--------------------- 9-től 11-ig tart I Papíron | a fogadóóra. A •-------------------- • valóságban ma jdnem a háromszorosa lett, személyesen aznap kilencen jöttek. — Arany elvtárs tapasztalt, régi közgazgatási szakember. Mi a véleménye, miért nem helyben keresik a megoldást a panaszkodók, hiszen a kéré­sek zömét helyben elintézhet­nék. — Helyesen állapítja meg: a döntés, a hatáskör jelentős ré­sze a helyi tanácsok joga. Van­nak azonban olyan esetek, amelyekben valamely oknál fogva a helyi hatóságok nem tudnak dönteni, vagy eljárási hibákat követnek el. Mégis gyakori, hogy olyan kisebb-nagyobb ügyekkel köz­vetlenül a megyei tanácshoz fordulnak a lakosok, amit helyben, a hatáskörrel rendel­kező községi, nagyközségi ta­nácsok kiválóan elintéznek. Különböző engedélyeket, ki­utalásokat ők adhatnak. Nem­egyszer előfordul, hogy a he­lyi tanács nem is tud egy-egy kérelemről, mert az illető meg­kerüli őket, egyenesen a me­gyei tanácshoz kopogtat. Ily módon saját ügyét lelassítja. Viszont közbelépünk, ha vala­hol hanyag ügykezelést, hozzá- nemértést vagy eljárási hibát látunk. A tanácstörvény a fogadó­órák révén mindenkinek biz­tosítja a jogát, hogy a taná­csok vezetői előtt ismertessék kérelmüket. Sokan élnek ezzel a lehetőséggel. Nagy többségé­ben az emberek tárgylagosan ítélik meg saját kéréseiket. Az sem elhanyagolható szempont a fogadóórákkal kapcsolatban, hogy a végrehajtó apparátus vezetői ily módon is közvetlen, eleven kapcsolatot tarthatnak fenn választóikkal. Komáromi Magda Ülésezett a Magyar Szolidaritási Bizottság Sokrétűen alakuló nemzet­közi kapcsolatokról — külö­nösen a Szovjetunió és a töb­bi szocialista ország szolidari­tási mozgalmaival történő együttműködésről vontak mérleget szombaton a Magyar Szolidaritási Bizottság ülésén. A tanácskozást — a Hazafias Népfront székházában — Harmati Sándor, a Szolidari­tási Bizottság elnöke vezette. Számot adtak az ülésen többek között arról, hogy tár­sadalmunk nagy tömegeit mozgósította a Szolidaritási Bizottság az elmúlt hónapok­ban is az imperialista agresz- szorok ellen harcoló vietnami és a többi, harcban álló indo­kínai nép ügyei érdekében E nagy politikai jelentőségű ak­cióban kiemelkedő szerepet vállaltak a szolidaritási moz­galom égisze alatt a Hazafias Népfront bizottságai, a szak- szervezetek, az Országos Bé­ketanács, a KISZ, a nőbizott­ságok és más tagszervezetek is. Indokína népeinek sokféle segítséget nyújtottunk: a SZOT jóvoltából a VDK-ban megkezdődhetett egy kerá­miaüzem felépítése, gépi be­rendezéseket küldtek egy kon- fekciós üzemhez. A KISZ kommunista szombatok szer­vezése révén kétmillió forin­tot fizetett be a szolidaritási számlára, s ebből az összeg­ből egy szakmunkásképző in­tézetet fognak létrehozni a VDK-ban. Félmillió forint ér­tékű gyógyszerszállítmány­KAZALRAKÓK Vasutasok ünnepe Avatás november 7-én HarmincötmilÜós beruházással épül az új cérnázó A Hazai Fésűsfonó és Szö­vőgyár kistarcsai gyára nem tejesítette első félévi tervét, a csekély lemaradást elsősor­ban az évek óta tartó króni­kus munkaerőhiány okozta. A kistarcsai gyár most a környe­ző községekben plakátokon hirdeti, milyen munkafeltéte­lek várják a gyárban dolgo­zókat. A gyár vezetői a mun­kaerőgondon úgy kívánnak enyhíteni, hogy jelentős anyagi befektetéssel változ­tatnak a textilipari dolgozók közismerten rossz munkakö­rülményein. Ezt a célt szolgálja az 1970- ben megkezdett új cémázó- üzem építése is. A csaknem 35 millió forintos költséggel épülő cérnázó teljes mértékig megfelel a korszerű követel­ményeknek. Az épület már el­készült, az NDK és a lengyel gépsorok egy hónappal a ki­tűzött határidő előtt megér­keztek, a külföldi szakembe­rek vezetésével megkezdték a szerelési munkákat. A tervek szerint november 7-én adják át rendeltetésének a kistarcsai gyár új részlegét, ahol ideális körülmények vár­ják a dolgozókat. Az új üzem­rész minden szempontból jól felszerelt: fürdőkkel, öltözők­kel és korszerű világítással látják el az épületet. A Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár veze­tői bíznak abban hogy a cér­názó üzembeállításával az idei tervlemaradást is sikerül az év végéig pótolniuk. (Folytatás az 1. oldalról.) ron dolgozó Dózsa brigád ve­zetőjét meghívták a ceglédi ünnepségre is. Tóth János vasútigazgató beszéde végén köszönetét mondott a munkájukat jól végző vasutasoknak, majd ki­tüntetéseket, vezérigazgatói és igazgatói dicséreteket, pénzjutalmakat adott át. Az Érdemes vasutas címet a kö­vetkezők nyerték el: Hamza Lajos felügyelő, Dalos Ede főtanácsos, Dinya Tibor fő­felügyelő, Fenyves Miklós fel­ügyelő, Jakab Boldizsár fel­vigyázó, Juhász Dezső mű­szaki főfelügyelő, Kő Károly munkás, Laposa György fő­ellenőr, L indemayer József műszaki főintéző, Marosi Fe­renc felvigyázó, Rózsa Lajos műszaki főellenőr, Schiszler Bálint főintéző, Szabó János főellenőr, Tóth Béla segédfel­vigyázó és Tóth József főin­téző. Vezérigazgatói dicséretben részesültek: Bíró Benedek fel­vigyázó, Horváth András el­lenőr, Meszjár János felvi­gyázó, Molnár István felügye­lő, Nagy Lajos mérnök-inté­ző, Nagy Lászlóné ellenőr, Németh József főfelügyelő, nyal segít a Szolidaritási Bi­zottság a laoszi hazafiaknak. A nőmozgalom áldozatkészsé­géből 7 ezer takarót küldenek Guinea Bissau sokat szenve­dett és hősiesen harcoló né­pének. A Szolidaritási Bizott­ság és az OBT 40 vietnami sebesültet gyógykezeltetett Magyarországon az elmúlt hó­napokban, s afrikai sebesültek gyógyításáról is gondoskodtak. A segítés eredményes formá­ja a harcoló népek fiataljai­nak ösztöndíjasként való fo­gadása, képzése hazánkban. Jelenleg 41 ösztöndíja van a Szolidaritási Bizottságnak. Cementet ad a BCM A Beremend határában fel­nőtt ipari óriás, a két és fi milliárd forintos költségg:. épült cementmű egyik malmá­ban szombaton délben meg­kezdték a cement őrlését. A építők és a szerelők négy év megfeszített munkáján;-, eredményeként az eredetileg kitűzött határidő — 1973. már­cius 30. — előtt csaknem ki­lenc hónappal termel már a BCM. Ebben az évben körül­belül 340 000 tonna cementet állít elő a gyár; teljes kapaci­tása évi egymillió tonna lesz. Jelenleg csak az 1. számú gyártóvonal működik. Az egyre jobb hírű galgagyörki Rákóczi Termelőszövetke­zetben a legfejlettebb üzemág az állattenyésztés. Éppen ezért igen nagy területen termelnek takarmánynövényeket. A hosz- szadalmas esőzések miatt még a melléküzemágak dolgozói is segédkeznek a lucerna betakarításában, a kazalrakás azonban külön mesterség, ehhez csak a legidősebb szövetkezeti tagok értenek igazán Urbán Tamás felvétele valamint Vígh László főellen­őr. Lindner József, a MÁV ve­zérigazgató-helyettese a köz­lekedés- és postaügyi minisz­ter és a MÁV vezérigazgató­jának üdvözletét és jókíván­ságait tolmácsolta. Jan Sausa a pozsonyi és a budapesti vasútigazgatóság jó együtt­működését méltatta és to­vábbi sikereket kívánt magyar kollégáinak. Az ünnepi gyűlés az Intema- cionáléval ért véget, majd megkoszorúzták Cegléd fő­terén a szovjet hősi emlék­művet. T. T. ★ A 22. vasutasnap alkalmá­ból a Nyugati pályaudvar utasellátó éttermében meg­rendezett szombat délelőtti ün­nepségen dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi mi­niszter köszöntötte a vasutaso­kat, majd kiemelkedő munká­juk elismeréseként 54 dolgo­zónak adta át a Kiváló vasutas kitüntetést. Az ünnepségen megjelent Klézl Róbert, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályvezető-helyettese és dr. Mészáros Károly, a MÁV ve­zérigazgatója. Akik maradnak V ilágos, könnyen érthe­tő gondolatsor: hiá­ba a legkorszerűbb technika, ha nincs mellé ember, ha gyakorlatlan, képzetlen, s ha rövid idő múlva vándorbotot fog a kezébe; kezdődhet elölről a betanítás. Számítások sze­rint -egy-egy munkahely­változtatás legkevesebb öt­ezer forintjáDa kerül a népgazdaságnak. Pest me­gyében a foglalkoztatottak 38 százaléka változtatott munkahelyet 1970-ben. A múlt esztendőben keve­sebb: száz dolgozó közül 29 állt egy házzal tovább. Nagy szám! S nagy veszte­ség, amely a közös pénz­forrásokat apasztja. Valamelyest javult ugyan — legalábbis a korábbiak­hoz mérten — a munkaerő­gazdálkodás, de az üze­mek, vállalatok nagyobb részénél még mindig az a fontos ember, aki a kapu előtt áll, ám aki azon belül van, már kevés figyelmet élvez. Pedig nyilvánvaló: a legfontosabb támaszul azok szolgálnak, akik maradnak, kitartanak a munkahely mellett, akik tíz éve már ott voltak, s egy évtized múltán is ott lesznek. Lé­tezik hűség, nagy a hűsége­sek tábora, de ragaszkodá­suk rangja, becsülete, érté­ke a lehetségesnél keve­sebb. S ez nemcsak gazda­sági kérdés. Legalább azzal egyenrangú társadalmi, po­litikai probléma is. Az érem másik oldala: sokan meglátták azt a lehe­tőséget, hogy örökös mun­kahely-cserével jobban bol­dogulnak, mintha maradná­nak. Erkölcsileg ugyan el­marasztalható az, amit tesznek, ennél mégis fon­tosabb, hogy ügyeskedésük alapjait a gazdasági, erköl­csi szabályozás lazasága s ellentmondásossága terem­tette meg. így már érthe­tővé válik, hogy például Ikladon, az Ipari Műszer­gyárban a kilépők több, mint a fele egy évnél rövi- debb időt töltött az üzem­ben. Lényegében betanult, elsajátította a legegysze­rűbb munkafogásokat, meg­kapta a kialkudott bért, s miután ez megvolt, kérte a munkakönyvét, ment a kö­vetkező helyre, hogy ott még többet csikarjon ki. S hogy nem egyedi jelenség­ről van szó, azt bizonyítja, hogy az egyébként nagyon erős törzsgárdával rendel­kező Forte Fotokémiai Iparvállalatnál a kilépők­nek szintén több mint a fele csak látogató volt: el­töltött néhány hetet vagy hónapot, s egy újabb mun­kakönyvi bejegyzéssel, no meg némi többletbérrel gazdagabban, elballagott a következő helyre. Vannak, akik ösztönösen kialakult béremelési mozgalmat lát­nak e folyamatban. Rejlik e megítélésben igazság. T örekvések természete­sen tapasztalhatóak voltak abban az irányban, hogy az üzemek — például Vácott próbál­koztak ezzel — megszün­tessék kiszolgáltatottságu­kat, s közös megegyezéssel ajtót mutassanak a másik gyárból érkezőnek. A tö- ^rekvésből kevés valósult meg. S ez nem okvetlen a usziesseg, az aaoa szó De- tartasanaií merceje. Jelzője annaa, nogy a megoiuast angna fanét rendentezeseK- kei, egyezsegeiuiei megieL- m, s lonent nem a kapuson i^íOul ainalKozik az orvos­lás. a legtöbb üzemben tar­tóssá vált a munkaerő- niany. A cement- es Mész­művek váci gyárában az ereue uieg tervezett létszám 20—22 százaléka nincs meg, a Csepel Autógyárban egy közepes üzem gardáját ki­teszi a niány. Anélkül, hogy leoecsülnénk e gond terhet, állapítsuk meg: mindkét he­lyen — de jonéhány más példát is sorolhatnánk —, a kisebb létszám ellenére is növekszik a termelés, a ko­rábbiakhoz mérten javul­nak a gazdasági eredmé­nyek! Hát akkor hogyan van ez? Kényszerhelyzetben sem­mit nem érnek a könnyű megoldások. A gyárak, vál­lalatok sora a nehezebbre fanyalodott: gazdálkodni kezdett a munkaerőveL A Csepel Autógyárban a ko­rábbiaknál jóval átgondol­tabb lett a bérpolitika, a kollektív szerződésben elő­írások sorozata — így a többi között a nyereségré­szesedésnél való többlet — rögzítette a maradók, a hű­ségesek élvezte előnyöket. Ugyanakkor — s ez leg­alább annyira fontos — ja­vult az üzem- és munka- szervezés, egyenletesebbé vált a termelés, mérséklő­dött az állásidők mennyi­sége, a túlórák száma. A Dunai Cement- és Mészntű- veknél — ugyancsak a ter­melés jobb megszervezése mellett — megkezdték száz lakás építését, kétszáz sze­mélynek fedelet adó mun­kásszállás falainak fölhú­zását ... Előtérbe állítot­ták azokat, akik maradnak, akik nem átszállóhelynek tekintik a munkavállalást. E z az, amire minde­nütt szükség van, ami véget vethet egy hosszú ideje tartó, hol emel­kedő, hol csökkenő folya­matnak. Olyan szervezeti keretekre, s olyan erkölcsi légkörre van szükség, hogy a belépő azonnal meglássa, megérezze: itt a tisztességes munkának, a megbízható­ságnak, a hűségnek van ér­téke, s ha boldogulni akar, gyökeret kell eresztenie. Rangot kapjanak azok, akik öt, tíz meg húsz éve ugyan­azon a kapun lépnek be, s rangjukat tükrözze a bér, mindenféle juttatás, az er­kölcsi elismerés ezer for­mája, tudatva mindenkivel: ezek az emberek valakik, s nem a létszámkimutatás­ban elvesző nevek. Szükség van persze kor­mányzati intézkedésekre, a szabályozók tökéletesítésére is, ám a teendők legna­gyobb része helyben vár el­végzésre. A széljárás vál­tozását lassan megérzik azok, akik eddig egyik helyről a másikra könnye­dén átvitorláztak. Ha erő­sebb s mindenütt jelenlévő lesz e szél, tisztul az ég­bolt, s az arra érdemesek­re süt majd a nap. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents