Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-08 / 159. szám
1972. JÚLIUS 8.. SZOMBAT nai MEGYEI Csáki István kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Csáki Istvánnak, az MSZMP Szolnok megyei bizottsága első titkárának eredményes munkássága elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából, a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára is. A GODOLLOI PARKOKÉRT Nem kis gond Gödöllőn a három nagy kiterjedésű park és a 200-nál több utca rend- bentartása. Éppen ezért a városi tanács vezetői megbeszélésre jöttek össze a társadalmi munkabizottsággal, hogy a népfronttal közösen akciót szervezzenek a parkok megmentésére, az utcák széppé, rendezetté tételére. A tanácskozás résztvevőiből — kertészeti és parkosítási egyesülés néven — új munkabizottság alakúit, amely augusztus 1-re munka tervet készít. UJ PÉKSÉGEK A MEGYÉBEN Milyen lesz a kenyerünk? Gondok és tennivalók a sütőiparban Aratnak szerte az országban. A gabona jó terméssel biztat, a jó termés pedig a jó kenyér ígérete. Ígéret, ami csak a pékségek tüzes kemencéiben teljesedik majd be. S hogy miként? A megyei sütőipar helyzetét, negyedik ötéves tervének módosítását — amelyre a beruházási költségek és a kereslet változásai miatt került sor — a közelmúltban tárgyalta meg a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A jóváhagyott fejlesztési program .felöleli a műszaki színvonal emelésének témáját, foglalkozik a sütőipari dolgozók munkakörülményeinek javításával. Dagasztok, ki fii sodrók Mindennapi megbecsült étkünk, a kenyér szeretetét imádságba, dalba foglalta a nép egykor, ma pedig, sajnos, elég gyakran panaszos levelekbe. Milyen változást ígérnek a tervek? Erről váltottunk szót Pencsovai Nándorral, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának csoportvezetőjével. — A tanácsi élelmiszeripar legelőbbre való feladata: jó kenyérrel ellátni a lakosságot. Am ez még nem mindenütt, s nem minden esetben sikerült — mondja a csoportvezető. — Az okok? — Megyénk 139 sütőüzeme között nagyon sok a reánk maradt kisműhely, ahol lavórban mosdik munka előtt és után a pék, toldozott-fol- dozott kemencébe veti a tésztát. Kevés a szakmunkás, sűrűn cserélődnek a segédmunkások, s mindez bizony megérződik a kenyér minőségén. — Nyilvánvaló tehát, hogy itt kell a megoldás nyitját keresni. Milyen intézkedéseket terveznek? — Növelnünk kell a termelés kapacitását, bővítenünk a választékot és jaVí- tanunk a minőséget. Ez aligha képzelhető el erőteljes műA NA M NÉ — Hol van a férje? — Börtönben. ; — Mennyi időre? — Most egy évre. — Most? — Már volt többször. Háromszor. Ez a negyedik. A ház, ahol beszélünk, az asszonyé, örökölte. Szobakonyha. A végéhez disznóól ragasztva. Az udvaron kerekes kút, kukoricaszárral körülvett mellékhelyiség. Egyébként csupasz, még gaz sincs rajta. A hiányzó kerítésléceket bedugdosott akácfaágak pótolják. A tető kúp- és fedőcserepeit kikezdte az idő. A víz mállasztotta, a nap tüze porlasztotta, a szél szétci- bálta. Az eső beesik a padlásra. Nem baj. Úgysem tartanak ott semmit. I. — Mikor esküdtek meg? . — 1956-ban. — Hány éves volt maga akkor? — Tizenhét. Engedély kellett. — Mióta laknak Tápiósző- lősőn? — 1960-ban jöttünk ide. akkor halt meg a nagymamám. Övé volt a ház. — A férje dolgozott? — Hol igen, hol nem. Alkalmi munkát vállalt csak. — Mennyit keresett? — Azt nem tudom. Adott kétszáz forintot, ötszázat. Volt, hogy húsz forintot. — Nem érdekelte, hogy a gyerekekkel mi lesz? — Hiába mondtam neki, nem. Pedig sokat ríttam. — Hányszor szült? — öt gyermekem van. — Rosszul éltek? — Nagyon. Mint mindenhol, ahol ivós az ember. — Mikor kezdett inni a férje? — Ivott az már az esküvő utáni napon is. mint annak előtte. Csak azt én nem tudtam. — Nem ismerték egymást? > — Alig. Két hónapig udvarolt. — Elsiette egy kicsit, nem? — Most már mindegy. — Mindegy? — Beadtam a válópert. Elegem van. Nem bírom tovább. Várom, hogy sírni kezd. Könnytelen a szeme. És üres a tekintete. F. Jánosné férjét ifjúság elleni bűntettért egyévi börtönre ítélte a Nagy- kátai Járásbíróság. II. A megyei bíróság elnöke által végzett reprezentatív felmérés szerint száz válóperből huszonkilenc esetben a legfőbb ok: az alkoholizmus. Pest megyében 1965-ben 1619 házasságot bontottak fel. 1970-ben 2081-et. Ugyanebben az évben 8247 házasságot kötöttek. Ha így viszonyítunk: minden negyedik házasság a bíróság előtt ér véget. A válások száma folyamatosan emelkedik. F. Jánosné szép lány lehetett. Finom arcú, tiszta-kék szemű, karcsú. Nyolc általánost végzett, a gimnáziumból — az esküvő miatt — kimaradt. — Durva volt a férje? — Verekedős. — Magát verte vagy a gyerekeket is? — Mindenkit. Háromszor lecsukták miatta. Egyszer még a rendőrnek is nekiment. Bolond volt, ha ivott. — És ha nem? — Akkor szavát sem lehetett hallani. Ült, nézett valahová. — Beszélgettek? — Nem nagyon. Mindenre azt mondta: hagyjál, ne idegesíts. A gyerekeket szerette? — Volt, hogy játszott velük. Meg faragott nekik ezt-azt. Ügyes a keze. — Miből éltek? — Amit ő adott, meg harmadik éve már én is dolgozom, mert Annuskára már ráhagyhatom a többieket. A konyhában gáztűzhely, rozzant asztal, egy valamikor fehér szekrény, három hokedli. A szobában két ágy, egy szekrény, két szalmazsák a földön. A falon szögek, fogasként. A dísz egy fénykép. Esküvői. Ahogy az szokás volt: kiszínezve. III. Ifjúság elleni bűntettért évente 20—25 személyt ítélnek el Pest megyében. Tartási kötelezettség elmulasztásáért 140—150-et. A szereplők nagyobb része idült alkoholista, de legalábbis rendszeresen és nagy mennyiségben fogyaszt alkoholt. Pest megyében az állami és a szövetkezeti vendéglátóipar — folyóáron számítva — 527 millió forint értékű italt adott el 1965-ben. Két év alatt 100 millió forinttal emelkedett az italforgalom: 1967-ben 627 millióra rúgott. 1970-ben 835 millió forintért vásárolt italt a megye lakossága, csak a vendéglátóiparban. A kiskereskedelmi forgalomban palackozottén eladott, illetve a saját termésből fölhasznált italokról nincs pontos adat. — Hol szokott rá a férje az italra? — Nem tudom. Gondolom otthon. Volt egy hold szőlejük. Az anyósom mondta, apósom ráhagyta a gyerekekre, mikor isznak, mikor nem. Azt tartották, nem árt. — Amikor udvarolt, nem vette észre, hogy italos? — Nem. Ha elmentünk táncolni, ivott egy pohár sört vagy egy fröccsöt. — A bíróság kötelezte, hogy a börtönben kényszerelvonókezelésnek vesse alá magát. — Tudom. Nem segít az rajta. Kikészült már mindene. — Ha ilyen hamar kiderült, hogy iszik a férje, — ne haragudjon meg érte, hogy megkérdezem — miért érkeztek ilyen sűrűn a gyerekek? — Én nem akartam. An- nuska után már egyet sem. Hiába mondtam neki. Ha meg ellenálltam, akkor... — Hol ivott a férje? — Itt Szőlősön, Cegléden, Pesten, Nagykátán, mindenütt, ahol dolgozott. Volt, hogy tíz napig sem láttam. Jött, elment. Télen lejárta az összeg cimborát. Sok ismerőse van, a legtöbbnek saját szőlője, pincéje. — Volt nála látogatóban a börtönben? — Nem. — Levelet írt neki? — Megírtam, nogy beadtam a válópert. — Válaszolt a férje? — Üzent egy emberrel, aki mellőle jött ki a börtönből. Csináljak, amit akarok. De ő egy vasat sem fizet, hiába ítélnek meg gyerektartást. — Hát akkor? Nem felel. A rosszra még rosszabb jöhet? IV. \ Tápiószőlős lakosainak száma 3113. A népesség több mint a fele nem fejlesztendő külterületen él. — Hibáztat valakit, hogy mindez így történt? — Csak magamat. Ö ilyen volt, később megtudtam, mindig ilyen volt. — Kap segítséget? — Igen. Röstellem, de el kell fogadnám. Valahogy megleszünk. — Nem tart attól, hogy ide jön vissza a férje? összerezzen. Hány rettegésben töltött nap, óra! Hetek, hónapok. Verések, botrányok, könnyek. Mindez ott sűrűsödik az ösztönös mozdulatban. Hosszú szünet után felel: — Akkor elmegyek a rendőrségre. Tápiószőlős lakói 1 839 000 forintért vásároltak ruházati cikkeket 1970-ben. 3 187 000 forintot hagytak ott a vendéglátó helyeken. Egy lakosra számítva ezer forintot. Ez kevesebb, mint az országos átlag. Mert az 1500 forint volt. Mészáros Ottó szaki fejlesztés nélkül. A vállalatok folyamatosan felújítják, vagy kicserélik az elavult gépeket, berendezéseket; egyebek között új, korszerű dagasztok, kiflisodrók gyorsítják majd a munkát. Bővítik a szállítókapacitást, a járműparkot, s tetemes költséget emészt fel az üzemek szinttartása, magyarán: megóvása. A termelőkapacitás bővítésével ^ egyenlő fontosságú teendő a sütőipari munkások munka- és életkörülményeinek javítása. A műszaki fejlesztés megkönnyíti a munkát, de ez még nem minden. A fejlesztésre szánt összeg tíz százalékát, mintegy 17 millió forintot szociális létesítmények, mosdók, zuhanyozók építésére fordítjuk. Javult a bérezés — Milyen eredményt várnak az intézkedésektől? — Mint említettem, hamarosan felszámoljuk az elavult üzemeket. Ezzel egyidejűleg nyolc új üzem építését és 12 üzem teljes rekonstrukcióját tervezzük. Űj pékségek épülnek Tahiban, Vecsésen, Gödöllőn,- Kistar- csán, Tápiószecsön, Pilisvö- rösváron, Dunaharasztiban, Dunavarsányban, Szentendrén és Albertirsán. Felújítjuk a vámosmikolai, váci, szentendrei, pomázi, ceglédi, abo- nyi, jászkarajenői, nagykőrösi, gyáli és ráckevei üzemek berendezését. Bővítjük a szakbolthálózatot. — Hogyan fest ez a számok tükrében? — Százharminckilenc üzemünk jelenleg 427,2 tonna pékárut készít naponta, két műszakban. A tervidőszak végére kevesebb üzem — százhúsz — 461,3 tonnás teljesítménnyel működik majd. A vállalatok ebben az időben 8200—8300 vagon kenyérrel és mintegy 160—170 millió darab péksüteménnyel látják el évente a fogyasztókat. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy még 1975- ben is minden második sütőüzemben korszerűtlen módszerekkel dolgoznak a pékek, bár igyekezni fogunk az úgynevezett magyar kemencéket is olajtüzelésűre alakítani. S ha már itt tartunk, hadd említsem meg, hogy a technikailag jól felszerelt üzemekben sem lesz gondtalan a termelés, ha a vállalatok nem gondoskodnak a sütőipari szakmunkások és a korszerű gépek karbantartását elvégző szakemberek kiképzéséről. A pékek munkája igen nehéz, de ma már bérezésük is eléri a megfelelő szintet, tehát nem reménytelen vállalkozás a fiatalok figyelmét felkelteni e pálya iránt. Kevés a raktár A számadatokon túl arról is szó esett, hogy miféle gondokkal kell megküzdenie sütőiparunk vezetőinek még néhány év múlva is. Akad még teendő a műszaki színvonal emelésében, a gépesítés fokozásában, dűlőre kell vinni a szűkös raktárkapacitás és liszttárolás helyzetét, a munkakörülmények további javítását. A kenyér minősége azonban ettől függetlenül javulhat, hiszen számos egyéb tényező indokolja ezt. Az elmúlt évi gabonatermés igen jó volt, a liszt sütőipari értéke kifogástalan; az idén hasonlóak a terméskilátások, de mivel már 1971-ben is tudtunk tartalékolni gabonát, illetve lisztet, az új termésből csak jövőre célszerű sütni. így máris javulhat kenyerünk íze, s ha tésztáját még egy kis lelkiismeretességgel is gyúrják, minden gond ellenére, egyre többször ehetünk jóízű cipót. Apor Zoltán Emberséget az utakon is! S zebb felirat aligha díszített még jármúve- Ket, mint az a kis matricákra írt felkiáltó mondat, amelyet napról napra egyre több autón, motonte- reitpáron, buszon és tehergépkocsikon olvashatunk: „Emberséget az utakon is!” A mondat egy most induló társadalmi mozgalom célját fejezi ki: a közúti közlekedésben is nélkülözhetetlen emberségesebb magatartással küzdjünk a biztonságosabb közlekedés, az utcai, országúti tragédiák megelőzéséért. A Belügyminisztérium Közlekedési Csoport- főnöksége, az Autóklub, és az Országos Közúti Baleset- elhárítási Tanács felhívására alig egy hét alatt magángépjárművezetők, s üzemekben, gyárakban, vállalatoknál dolgozó, s a néphadseregnél szolgálatot teljesítő járművezetők ezrei csatlakoztak a mozgalomhoz, helyezték el járműveiken a feliratot, amely a közös cél jelképe lett. Az új balesetelhárítási mozgalom időszerűségét szükségtelen bővebben indokolni, a baleseti statisztika adatai a megelőzést sürgető összefogásra magyarázatot adnak. Országosan csaknem 23 ezer személyi sérüléssel végződött közúti baleset történt tavaly, s ezen belül több mint 1700 karambollal és gázolással a megyék statisztikájában Pest megye az élre került. Ez az év sem kezdődött jobban, az első negyedévben csaknem 300-an haltak meg az ország útjain, s kétséges, hogy éppen a leg- balesetveszélyesebb nyári hónapokban javul majd a helyzet. ■pi s javul-e a közúti mo- rál? Van-e egyáltalán közúti morál, pontosabban; elkülöníthetők-e a társadalmi együttélés más szabályaitól a közúti közlekedésre vonatkozó magatartásszabályok? Ügy véljük, nem. A közlekedésnek, az autó- és motorvezetésnek nincs külön erkölcse, nincsenek külön normái. A közlekedés is társas cselekvés, s azoktól, akik a volán mögött ülnek, egyfajta szabályokat, az általános társadalmi erkölcs szabályainak fokozott betartását kell elvárnunk. A normasértés az élet minden területén konfliktusokat okoz a közösségi kapcsolatokban, s ha a közlekedésben egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a jogszabályokban rögzített vagy íratlan magatartásszabályok, arra elesendő indok. hogy a konfliktus itt életünk és mások életének veszélyeztetését jelenti. A balesetelhárítási mozgalom szerzői fehívásukban öl címszóban fejezik ki a legfontosabb szabályokat: emberség, felelősségérzet, figyelmesség, előzékenység és türelem. A közlekedésben is humánusabb magatartásra into mozgalmat .ncszetesen nemcsak a legújabb baleseti statiszti- KaK tanulságai teszik időszerűvé, s hatásától sem csupán a nagy forgalmú nyári hónapokban varunk eredményt. A Belkereskedelmi Kutató Intézet rm . megjelent tanulmányába, kitűnik, hogy a kereskedelmi szakemberek milyen előrelátó tervezéssel készülnek a gyorsuló motorizációs fejlődésre. Vizsgálják többek között a személyautók számának várható alakulását, vizsgálják, miként hat az egyes társadalmi rétegek életformájára a motorizáció, s évek, évtizedek múlva az életformaváltozás következtében hogyan alakulnak majd az autósok fogyasztási igényei. A közlekedő embert tehát vizsgálják már mint fogyasztót, felkészülünk sokasodó igényeinek kielégítésére. Ám. aligha mondhatjuk el, hogy már mindent megtettünk a közúti közlekedés magatartásnormáinak kialakítása, felismertetése és ébrentartása érdekében. A motorizáció robbanásszerű fejlődésének nézünk elébe —13 év múlva például másfél millió személyautó jár majd útjainkon — s az előrelátó felkészüléshez, a kulturáltabb, biztonságosabb közlekedéshez a szemlélet „korszerűsítésére” is szükség van. Az „Emberséget az utakon is!” mozgalom erre is az eddiginél jobban ráirányítja a figyelmet. K is matricákon bárki felteheti a kocsijára, motorjára a jelmondatot, így jelezve, hogy e követelményeknek eleget téve, önkéntesen csatlakozik a minden eddiginél nagyobb szabású balesetelhárítási akcióhoz, vállalja a példamutatást. A mozgalomnak éjSpen ez az egyik legszimpatikusabb törekvése, hogy most elsősorban ne a szabálysértést követő büntetési szankciókat helyezzük kilátásba, s a kétségkívül szükséges és hasznos, de tulajdonképpen kényszerű szigor helyett az önkéntességre, a tiszta emberségre apelláljunk. Jó lenne hinni, hogy nem eredménytelenül, jó lenne hinni, hogy a közös érdek nagyra növeli az önkéntes példamutatók táborát. Száznegyvenötezren már jelentkeztek. Szitnyai Jenő Huszonöt KNEB-vizsgálat Miért drága a gyermeknevelés, hogyan élnek az öregek? A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke, dr. Dabró- naki Gyula államtitkár pénteken tájékoztatta az újságírókat az első félév népi ellenőrzési munkájáról és a következő hónapok KNEB-programjárói. Az esztendő első felében — mondta — 25 országos vizsgálat fejeződött be. Folyamatban van hét KNEB-tájékozódás, és a második félévben tíz országos vizsgálat indult. Jó néhány országgyűlési felszólalás — nehezményező észrevétel — nyomán az egyik KNEB-vizsgálat témájává „lépett elő”, hogy a gyermekek ellátási költsége miért növekedett. A képviselők közül is többen szóvá tették, hogy a gyermekruházat (csecsemőholmik, cipők stb.), a gyermekegészségügyi cikkek, tápszerek és bébiételek, valamint olyan műszaki jellegű dolgok, mint a gyermekkocsi, a mérleg eléggé drága, olykor pedig nem kapható. Néhány további téma: a vállalati döntési hatáskörbe tartozó beruházások előkészítése és közgazdasági megalapozottsága; a szövetkezetek társulásainak működése; hogyan élnek az idős korúak, miként alakul a róluk való társadalmi gondoskodás; hogyan lehet az érdekeltek összehangolt munkájával a legcélszerűbben felhasználni a népművelésre biztosított anyagiakat; mit tettek a minisztériumok a vállalati üzem- és munkaszervezés fellendítéséért, korszerűsítéséért? Több országos jelentőségű téma utóvizsgálata is szerepel a munkatervben. Például ismételten utánanéznek a népi ellenőrök: rendben történnek-e a főálláson kívüli foglalkoztatások. Jól mutatja a népi ellenőrök tevékenységének sokrétűségét az év első hat hónapjában befejezett országos vizsgálatok jegyzéke. Szerepel ebben a nyomdaipari kapacitástól az egészségügyi beruházások minőségéig, a személygépkocsik alkatrész-ellátásától az anyag- mozgatás gépesítéséig sok olyan téma, amely egyformán érinti a lakosságot, a gazdálkodó egységeket, a népgazdaságot.
