Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-06 / 157. szám
Nagyvisnyó, úttörőtábor 72 Felejthetetlen napok i. Mire ezek a sorok megjelennek, az idei nagyvisnyó—dédesi járási úttörőtábor első turnusának lakói már otthon élvezik a szünidő örömeit. Mégis, bizonyára szívesen emlékeznek vissza arra a tíz napra, amelyet a Bükk legszebb tájai között töltöttek. Amikor megérkezett a gombai, monori-erdei és péteri pajtásokból álló százfőnyi csoport, még senki sem gondolta, hogy a tíz nap folyamán az időjárás nem kíméli majd az úttörőket, a táborlakókat. Az érkezés napja gyönyörű volt, a Nagyvisnyó melletti sátortábor szépen előkészítve várta az érkezőket. Ám már az első nap délutánján eleredt az eső, és jóformán meg sem állt egy hétig... Ez nem tette rózsáskedvűvé a gyerekeket, de szerencsére a tábor vezetősége olyan gazdag programot állított ösz- sze, hogy nem jutott idő búslakodni ... Vegyük hát sorba a napokat. Az első napon Egerbe érkezett a monori járási úttörőküldöttség. Megtekintették a város nevezetességeit, érdekességeit. Izgalmas rajportyát rendeztek, ahol az úttörők megismerkedhettek a gyaloglás „örömeivel” ... Ugyanezen a napon jutott idő a tábor csinosítására, szépítésére is. Nagyvisnyó, a táborhoz közeleső bükki falu megtekintése következett. Dolgos, szorgalmas emberek lakhatnak erre — jegyezte meg az egyik gombai úttörő, mert szépek a házak, rendezettek a porták... Nagyvölgy, Dédes, Dédesvár, Bálvány, Bánkút megtekintésére is jutott idő a következő napokon. A Bükkben számtalan mészégető található, az egyik közelivel a táboriak is megismerkedhettek. A mészégetők készségesen magyarázták, hogyan dolgoznak, hogyan folyik a mészége- tés. Egyöntetű volt az úttörők megállapítása: nehéz fizikai munkát igényel a mészégetés az itt dolgozóktól. A kemence közelében a hőmérséklet nemegyszer eléri az 50—60 fokot is. A szilvásváradi Szalajka- völgyet méltán nevezhetjük a Bükk legszebb vidékének. Amikor végigmentünk a csodálatos természeti szépségű völgyön, az úttörők nem tudtak betelni a látvánnyal. Volt, aki először járt a hegyek között, különösen nekik adott ez a nap maradandó élményt. Az kétségtelen, a legtöbb problémát a sűrűn hulló eső okozta. Mindez azonban nem zavarta a pajtásokat a jókedvben. A sátrak környékét állandóan csinosítgatták, elvezették a vizet... Az utolsó előtti napokban kedves vendég érkezett a táborba. Józsa Imre, a monori járási úttörőelnökség tagja látogatta meg a tábort. Részt vett a természetpróbázók szakköri próbáin, amelyen a pajások jó felkészülésről adtak tanúbizonyságot. Gér József (Folytatjuk.) A főtér mögött: — gaz, sár, tócsák Ha idegen érkezik a monori főtérre, bizonyára olyan gondolatai támadnak, hogy ez egy szép, rendezett község. Megnyerik tetszését az újonnan épült emeletes lakóházak és a buszpályaudvar. Azonnal megváltozik a véleménye, ha a pályaudvar mögötti piactérre pillant. Gaz, sár és víztócsák éktelenkednek ezen a területen. Hasonlót lát a postával szembeni kis utcában is. Az árokban és a kerítések mellett nőtt dudvától szinte alig lehet a járdán végigmenni. De ha mégis végigmegy, és benéz a nyitott nagykapukon egy-két ház udvarára, ott sem lát mást, mint piszkot és szemetet. Van még Monornak egynéhány hasonló mellékutcája. Véleményünk azonban az, hogy legalább a község központjához közeleső utcákat kellene jobban rendben tartani. MOHOS A ' P E S'J E'GYEI H í RL Á P K ÜL Ö N K:l A DiÁS A ■ XIV. ÉVFOLYAM, 157. SZÁM 1972. JÚLIUS 6., CSÜTÖRTÖK JÓ EVNEK ÍGÉRKEZIK AZ IDEI Aratnak a monori Új Életben is A monori Űj Élet Tsz elnöke, Nagy András naponta háromszor ül a nyitott dzsippbe, hogy végigjárja a gazdaságot. Egy határjáró kőrútján mi is elkísértük, hiszen ilyenkor már szemmel is mérhető, milyen termés ígérkezik, milyen eredmények várhatók az idei esztendőtől. Amit láttunk, az azt ígéri: nyereséges lesz az év. Kétszáz hold burgonyája van a szövetkezetnek. Nyolcvanmázsás termést terveztek holdanként, de a jelek szerint meglesz a duplája is, legalább 140— 150 mázsát takaríthatnak be. Gyomnak és burgonyabogárnak nyoma sincs, az Aresin és a Sevin, a tavaly már kipróbált két vegyszer kiirtotta a parajt is, a kártevőket is. A bokrok alatt már találtunk apró, gyerekököl nagyságú burgonyát, van még ideje növekedni a kisebbeknek js. A kukorica az utolsó öt év legnagyobb termését- hozza majd, hacsak nem jön közbe váratlan elemi csapás. Éveken át K 64-gyel irtották a kukorica közül a gyomot, nem sok eredménnyel, az új vegyszer, a Nitricol remek eredményt hozott az idén: „kitakarította” a táblákból mindazt, ami nem odavaló, a 350 holdas kukoricatábla csaknem embermagasságú növényei jó termésre engednek következtetni. A gabona is többet hoz a tervezettnél. Árpából 16 mázsát terveztek holdanként, meglesz a 17 is, rozsból, tavaszi árpából 12 mázsa volt a terv, de 15—16 mázsát takaríthatnak be. Hat kombájn zúg a „sárga tengerben”, négy a sajátjuk, kettő a péteri Rákócziból jött át segíteni. Most az árpát aratják Asszonyok — brigádban A PEVDI monori részlege max- regen megkapta az itteni Koznyeivwi a »gyár” elnevezést, pecug csupán 63 asszony najoi itt lset muszak- ban, délelőtt és délután a varrógépéit, föle. iVlajusoan kóitozceit át az ütött-Kopott udvari epuietboi a csaknem milliós Költséggel épült új üzemreszoe. A régi epület át- aiaKitasút ősszel kezdik, eoéaló, fürdő lesz majd benne — szociális létesítménnyé válik az egykori műhely. Ott meg Csepel varrógépek zakatoltak nemrég és szuneK voltán az ablakok. Itt hatalmas üvegszárnyakon ömlik be a fény, es az IMÜK- gépen surrognak, alig van hangjuk. — igen — nevet a vezetőnő — éppen a napokban kellett beállítanunk három régi Csepelt, sok volt a munka. Hát nem nagyon kapkodtak érte az asszonyok. Hogy az zörög, az nem megy olyan gyorsan és simán, az nem viszi úgy az anyagot... Vörös, fekete, sárga csíkos frottírkópenyek kapnak ujjat, gallért a géptűk körül íúr- gélkedő kezek alatt. Kanadai exportra készítenek a köntösökből kétezer darabot, már tudják n követKező munkát is: szoknyákat varrnak majd az NDK-ba. Három brigád Mit lehet elmondani róluk, ha jellemezni akarjuk mind a hármat? Azt. hogy kifogástalanul dolgoznak. Ha kell, rádolgoznak a munkaidőre, az exportmunka nem várhat, nem mondhatják a szállítóknak, hogy „majd holnap, mára nem lettünk készen . ..” A három brigád közül az egyik már bronzkoszorús. összeforrott közösségek. A Béke brigád egy Rákóczi-te- lepen élő idős házaspárt támogat, a néni beteg, évek óta ágyhoz van kötve, szükség van a segítő kézre, a segítő szóra. A Május 1. brigád az üzem egy nyugdíjasát patronálja, tüzelőt vásároltak neki, behordták a kamrába, kéthetes üdülésre fizették be őt. Az Egyetértés brigád a bölcsődébe látogat el sűrűn, a gyermeknapon is ott voltak, kisvödröket, kislapátokat vittek ajándékba, s ha lepedő-, törülközőszegésről, javításról van szó, a brigád már csinálja is. A hármas jelszó Szocialista módon élni, dolgozni, tanulni. László Ká- rolyné, az Egyetértés szőke brigádvezetője sorolja, mit jelent ez az ő brigádjuknak. Tizennégyen vannak, az utolsó munkafázist végzik, közvetlenül a szállítás előtt, rajtuk múlik tehát elsősorban, pontosan indulhat-e a szállítmány. — Még sohasem késtünk. Senkinek sem kell könyörögni, hogy maradjon bent, ha sürget a munka. Ha ösz- szefog a brigád, mindent megcsinál. Ha valaki „kilóg” a sorból, valamit nem úgy tesz, ahogy kellene, rászólnak a többiek: hát milyen brigádtag vagy?! 1969-ben alakultak, 70-ben zöldkoszorús, 71-ben már bronzkoszorús szocialista brigád lett az Egyetértés. Május elsején kapták a bronzjelvényt, a Vigadóban jöttek össze, kis háziünnepségen, együtt örült az egész brigád: ugye, hogy érdemes! jó tempóban: egy gép egy nap alatt 18 szemet csépel. Békési Lajos, a péteri tsz és Fehér Ferenc, az Űj Élet ijombájnosa az élen haladnak, másfél kerülő alatt két tartály is megtelik szemmel — egy tartályba 10— 11 mázsa fér. Ez azt jelenti, hogy a hetvenholdas tábla — amibe reggel nyolckor álltak be — estére készen is lesz. Ba- tó Géza mezőgazdasági technikus irányítja a gépeket. A négy szállítójármű, jó teljesítményű Dutrák, pótkocsikkal nyolcvan mázsa termést szállítanak a központba egy fordulóval. Fennakadás nem volt, nem álltak a gépek. Ha időben végeznek, a péteri tsz-nek adják vissza a segítséget, búzát aratnak majd náluk. A határ jót ígér. Nemcsak reményt, de biztos ígéretet arra, hogy az idei évre tervezett százforintos munkaegység is meglesz. (zs.) — Együtt járunk moziba, utoljára az Eper és vér című filmet néztük meg, utána sokáig vitatkoztunk: kinek tetszett, kinek nem és miért? Gyakran felkerekedik a „család”, és kerékpártúrára megyünk. Jó együtt. Mindenki jól érzi magát, hozza a férjét, a gyerekeket... Vettek egy tollaslabdát. Szünetben a gép mellett elfáradt deréknak jólesik a mozgás. Levél a Szovjetunióba írtak egy levelet az Asz- szonyok szerkesztőségének: levelezni szeretnének egy ruhagyári brigáddal. Moszkvából kaptak választ, elvitték lefordíttatni, megfogalmazták már a válaszlevelet is, nemrég küldték el. Érdekli őket, hogyan dolgoznak, élnek ott az emberek? Ha magukról kell mesélni, nem jönnek zavarba. Együtt vannak — nemcsali papíron brigád a brigád. — ... nemrég hárman is tanultunk, vizsgáztunk. Ketten a nyolcadik osztályt végezték, egy brigádtag szakmunkás- vizsgára készült. Megértették, hogy nehéz. Ha kellett, zokszó nélkül csinálták a másik munkáját. Vajon igaz-e, hogy ahol sok nő van együtt, sok a veszekedés? Előfordul, persze, de csak nagyritkán, és talán kevesebbszer, mint az olyan üzemben, ahol csupa férfi dolgozik ... Mert itt nemcsak a munka gondjai közösek — közösek az otthoni gondok is. Közös... Hiszen ebből született a szó, ami itt igazi értelmet is nyert: közösség. (k. zs.) SÜLYSÁP A Virágzó Tsz-bői jehntjiik... A sülysápi Virágzó Tsz-ben június végén befejezték az árpa aratását. A három kombájn gyorsan végzett a mintegy 70 holdnyi gabonával. Az időjárás kedvezett az idén az árpának, így várakozáson felül, a holdan- kénti átlag 21 mázsa lett. A múlt szombaton a gépek a százholdas repcetáblán kezdték az aratást. Repcéből is szép termést várnak. Búzájuk előreláthatólag csak július közepe táján érik be. A gépműhely dolgozói a ki- sebb-nagyobb hibákat azonnal kijavítják. Említésre méltó fennakadás a kombájnokkal eddig nem volt. A tsz vezetősége gondoskodott az aratásban részt vevő 25 dolgozó étkeztetéséről. A jó konyhájáról híres sü- lyi kisvendéglőből szállítják mindennap az ebédet. Az aratók kihasználják a jó idő minden percét, s hogy az esetleges eső ne hátráltassa őket az aratás időbeni befejezésében, ezért elhatározták, hogy vasárnaponként is dolgoznak. (—ky) „Emberségből példát..." A két gombai kislány m^gis eljutott a Bükkbe Reggel fél hat. A monori vasútállomáson két zokogó kislány. Egy MÁVAUT-dol- gozó, aki motorral hazatérőben volt éppen, figyelmes lett a síró gyerekekre. Mint kiderült, a két kislány Budapestről jött, és Gombára igyekszik, de lekésték az autóbuszt. Ez még nem lett volna olyan nagy baj, hogy zokogniuk kellett volná. Ellenben mind a ketten még aznap reggel indultak volna a Bükkbe, a gombai úttörők csoportjával. Mivel az úttörőket egy teherautó szállította, ott kellett volna lenniük feltétlenül az indulás időpontjában. A motoros megsajnálta a gyerekeket, és egyenként kiszállította őket Gombára. Nagy volt az öröm, mert az utolsó pillanatban mindkét kislány felszállhatott a teherautóra. A dologhoz hozzátartozik még, hogy a két kislány költségeit a táborozáshoz a gombai általános iskola tanári kara fizette be. A gyerekek ugyanis kiváló úttörők, mivel azonban rossz anyagi körülmények között élnek, nem mehettek volna táborba. Az ismeretlen jótevőnek, a MÁVAUT dolgozójának ezúton köszönik a gombaiak emberséges tettét. És megköszönik az Űj Élet Tsz- nek is, hogy az úttörőket a nar vvisnyói táborba ingyen szólították oda és vissza. Trócsányi Anikó Gomba—Bénye Miért jutottak idáig? Valószínűleg többünknek is ez a kérdés jutott eszébe annak a hírnek olvasásakor, amely arról tudósít, hogy egyesült a gombai Űj Élet és abé- nyei Népfront tsz, miután az utóbbit szanálták, és több szakvezetőjét felelősségre vonták. Azok között a körülmények között, ahová a bényeiek jutottak, ma már csak ez volt az egyetlen logikus és reális megoldás. Az idevezető útnak egy-két feltűnőbb állomásáról mi is tudósítottunk, sajnos, nem sok eredménnyel. Azok reagáltak rá legkevésbé, akiknek érdekében tollat fogtunk: a tsz tagjai. Vitathatatlan, hogy a Népfront Tsz adottságai járási viszonylatban a leggyengébbek közé tartoznak. A tagok koros, fáradt emberek, hátuk mögött a paraszti életforma régi és új küzdelmeivel. A béresek kiszolgáltatot és a törpebirtokosok éjt-nappallá tevő robotjával. A tsz szakvezetői a megalakulás óta idegenek, „jött” emberek voltak, s pár év után — az elnök kivételével — általában odébbálltak, rendszerint nem a saját akaratukból és nem jutalomként. Sajnálatos azonba-i — és való- s.ínűleg ebben rejlik a kérdésre vonatkozó válasz lényege is —, az eseteknek körülbelül egy százalékában volt a tagság a kezdeményező. A folyamatnak, amelynek részesei kellett volna legyenek, a dolgozók csupán szemlélői vagy bólogató asszisztá- lóí voltak. A közgyűléseken ellenszavazatok és nagyobb viták nélkül minden határozatot, íavaslatct és jelentést elfogadtak, amit a vezetőség előterjesztett. Hallgattak akkor is, amikor hónapokig nem kaptak fizetést. Alig néhány ember ment el a szanáló bizottság vez >tőjének fogadónapjára, hogy tájékozódjon, vagy tájékoztatást adjon. A bénye. tsz esete lehet tanulság is a többi tsz tagjainak számára. A szocialista mezőgazdaságban nem lehet igazán jól dolgozni jószándé- ki aktivitás, közösségi felelősségérzet és biztosított jogaik beváltása nélkül. Az egyesülés — mint a további fejlődés soron követ kező lépése — előbb-utóbb egyébként is megtörtént volna, de anélkül, hogy bármelyik fél kisebbségi érzéssel kezdte volna a munkát. Ok erre most sincs, de gondok valószínűleg lesznek. Ezek megoldása során a legfontosabb feladat megtanítani az embereket a múnkájukkal politizálni, s a jogaikkal élni. Nem könnyű, de hálás feladat. Vereszki János Költözik a tanácstagok klubja A monori nagyközségi tanács pénteki ülésén határozatot hozott, s eszerint a tanácstagok klubjának összejöveteleit ezentúl nem a KIOSZ helyiségében, hanem a községi tanács nagytermében tartják havonta egyszer. MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Van, aki megteszi. Monor: Az igiazgató. Úri: Kelepce. Vecsés: Vök úr házasodik. KIÁLLÍTÁS Gyömrő, művelődési ház: Dózsa-emlékkiállítás, nyitva 12-től 19 óráig. így szerepeltek csapataink Yecsési SE: közepesen A Vecsési SE (akkor még VÍZÉP) nagy reményekkel kezdte az 1971—72-es bajnokságot. A csapat vezetői és a játékosok egyaránt az NB II- be való visszakerülést jelölték meg célul. A játékosgárda tudása alapján jogosnak és teljesíthetőnek látszott ez. Később azonban kiderült, a tudás nem minden. A rosszul sikerült átigazolásokkal olyan játékosok kerültek Ve. »ésre, akik vagy emberi magatartásukkal, vagy tudásukkal nem ütötték meg azt a mércét, amely az NB II- be jutáshoz kellett volna. így aztán a célkitűzés az év folyamán lényegesen módosult: bent maradni az NB 111-ban, megakadályozni az együttes további csúszását. A „Kuharszky”-ügy lezárása, néhány játékos távozása, lehetővé tette a teljes felfrissítést. A szakvezetőcsere: Vasas Mihály edző helyett Molnár Gyula és Trasszer Lajos, az elmúlt évtized két kimagasló képességű vecsési játékosa vezette a csapatot, jótékonyan éreztette hatását. Az őszi 13 ponttal szemben a tavasszal 17 pontot szereztek a vecsési piros-fehérek, és ezzel a 9. helyet szerezték meg. Ha az egyéni teljesítményeket nézzük úgy feltétlenül két fiatal: Szűcs Attila és Nagy Aladár neve kívánkozik az él- r- Szűcs kimagasló játékot mutatott, egyike volt azoknak, akik a csapatot vitték, lelkesedésükkel, akaratukkal, küzdeni tudásukkal. Nagy Aladár ősszel középhátvéd ponton nyújtott kimagasló játékQt, tavasszal, Kalmár visszatérése után, a csatársorban kapott helyet — és - csapat gólkirálya lett. Nem lenne tárgyilagos a cikk, ha nem említenénk meg azt a két nevet, akiknek elsősorban köszönhet a tavaszi jó szereplés. A jó öregharcos Kalmár Gy. újbóli csatasorba állása visszaadta a védelem és a csapat önbizalmát, Boda pedig olyan bravúros védéseket mutatott a kapuban, amit Bogártól láttunk utoljára. A folytatás? Néhány játékos, úgy néz ki — abbahagyja a játékot. Kiss Bélát a ve- csésiek kiadták a III. kér. TTVE-nek. Megfelelő átigazolás szükséges. A vecsésiek — szakítva az eddigi hagyományokkal — alsóbb osztályból, elsősorban a monori járási csapatoktól szeretnének néhány játékossal erősíteni. (Erről tegnap a 6. oldalon, a sportrovatban tájékoztattuk olvasóinkat.) A szakvezetők úgy vélik: megfelelő fiatalítással, erősítéssel és a hazai pálya jobb kihasználásával, jövőre komolyabb szerepet játszhatnak ai NB Ill-ban. A csapat nagy számú szurkolótábora, az elmúlt évek szép sikerei — ezt szinte igénylik . VSE csapatától. Szalontai Attila
