Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-05 / 156. szám
1972 JÚLIUS 5., SZERDA 5 „Ugrásra készen” KISZ-védnökség a járműprogramért A KISZ-védnökség több mint tízéves tapasztalatai azt bizonyították, hogy jól kamatozik a fiatalok tettrekészsége, népgazdaság-segítő mozgalma. A központi védnökségeken az utóbbi négy esztendőben közéi 1,5 millió társadalmi munkaórát végeztek a fiatatok. A védnökségi mozgalomnak vannak azonban számokkal nem mérhető eredményei is: a védnökség a szocialista tudatformálás hatékony eszközének bizonyult. Erről beszélgettünk Herczenik Gyulával, a Csepel Autógyár KISZ-bizottságának titkárával. — A KISZ-védnökségek sorában a közúti járműprogram az első, amely nem egy objektum, hanem egy teljes népgazdasági program megvalósítását szolgálja. • Mit jelent ez a Csepel Autógyár fiataljai számára? — A közúti járműprogram felett vállalt KISZ-védnökség 14 vállalat mozgalma. A védnökségben részt vevő vállalatok egymásra vannak utalva, sőt a háttér iparágakra is. Csak egyetlen példát említenék: az autóipar fejlesztése maga után vonja a kohászat, a gumiipar és a műszeripar korszerűsítését is. A tervek szerint néhány éven belül hazánk Európa egyik legjelentősebb autóbuszgyártó országa lesz. Ez természetesen szükségessé teszi, hogy gyártmányaink megfeleljenek az egyre növekvő belföldi és külföldi minőségi követelményeknek. • A fiatalok hogyan segítik a nagyarányú iparfejlesztést? — Nehéz, de felesleges is különválasztani, mit tesznek a fiatalok és mit az idősebbek. Mindenesetre abban a 30 éven aluliaknak is része van, hogy 1972-ben 4,5 milliárd forint termelési értéket állítunk elő, szemben az 1965-ös 2,9 mil- liárddal. • Bizonyára szép számmal akadnak a KISZ-védnökségben kimondottan fiatalokra váró feladatok. — Természetesen. Ilyen például a szakmai vetélkedők szervezése, munkaversenyek indítása. Egyik legsikerültebb munkaversenyünk a két évvel ezelőtti felszabadulási naplópályázat volt. A KlSZ-alap- szervezetek versenyeztek egymással a 100 százalék feletti teljesítményért, a jobb minőségért és a termelékenység fokozásáért. A verseny során készült naplókat 1995-ben, hazánk felszabadulásának 50. évfordulóján újra elővesszük. Közületek, vállalatok figyelmébe! GÉPTISZTÍTÚ RONGYOT neríüfónp l-tó! vásároljon. Ára: 13 Ft/kg Budapest Vili., Leonardo da Vinci u. 38. Telefon: 330-730 Telex: 22-4663 Budapesttől 50 kilométerre Kellemes kirándulás Hétvégi pihenés Jó szórakozás DÖMSÖDÖN, a festői szépségű Kis-Duna partján, a KEKDUNA VENDÉGLŐ tájjellegű, hideg és meleg ételekkel, kitűnő italokkal várja kedves vendégeit. Esténként népi zenekar, tánc. Nyitva: a hét minden napján. * A vendéglő szomszédságában van a korszerűen kiépített dunai strandfürdő, táborozási lehetőségekkel. Megközelíthető: autóval, az 51-es főútvonalon, valamint HÉV-vel és hajóval, Ráckevén keresztül. • A közeljövőben milyen tervei vannak a Csepel Autógyár KISZ-bizottságának? — ősszel rendezzük meg a szakmai versenyeket. Idén sokkal körültekintőbben és differenciáltabban szervezzük a fiatalok vetélkedését. A versenypontokat a gyáregységek igényeinek megfelelően állítjuk össze. Ha egy-egy gyáregységnél például a forgácsolás a kulcsfontosságú, akkor csak ebből rendezünk szakmunkásversenyt. A szakmai versenyek sikeréhez hozzájárul az is, hogy a gazdasági vezetőktől ígéretet kaptunk; a legjobb eredményt elérőket az erkölcsi elismerésen túl anyagiakkal is jutalmazzák. • Másban is tudnak segíteni? — Szólnunk kell még azokról az összetettebb feladatokról is, melyek megoldása nem kizárólag a KISZ-re vár, de ezen a téren is sokat tehettünk. Ilyen a Csepel Autógyár munkaerőgondja. Elképzelésünk szerint a környező iskolák és lakóterületek KISZ- szervezeteivel állandó kapcsolatot alakítunk ki. Még egyszer hangsúlyoznám — mondta Herczenik Gyula —, hogy nem szabad elválasztani a KISZ-munkát a gazdasági tevékenységtől. Ügy érzem, nekünk, fiataloknak mindig ugrásra készen kell várni a gazdasági vezetők döntéseit és mindig, mindenütt ott kell lennünk, ahol szükség van ránk. A. É. Érlelőben — zamat Megnégyszereződött a déligyiimölcslé-export A Déligyümölcs és Élelmiszerkereskedelmi Vállalat a kezdeti 12 ország helyett, ma már 40 országból vásárol több mint 700 féle élelmiszert és élvezeti cikket. A DÉLKER rákospalotai 12 ezer négyzetméteres raktárházának egy részében van Európa egyik legkorszerűbb déli- gyümölcs-érlelője, ahol nagy szakértelemmel szubtrópusi körülmények között érlelik a zölden érkező banánt, adják meg ízét, zamatát. A DÉLKER egyik alapvető feladata az ország folyamatos citromellátása. A ma már napicikknek számító gyümölcs idénye június elején véiget ért. A jó minőségű citrom pótlására növelték a természetes citromlé-behozatalt. Ugyancsak a jobb ellátás érdekében az idén — a tavalyihoz képest megnégyszerezték a déligyümölcs-levek behozatalát, 3 ezer tonnányi kerül belőlük forgalomba. Többségében a nyári szezonban 300 ezer hektoliter import-, jugoszláv, NDK-beli és egyiptomi palackozott sörrel is segíti az ellátást a vállalat. Motorok — szalagon Huzat — kis hibával z öregekre mondják, hogy minden apróságon A felizgatják magukat, naphosszat dohognak. l\ios, nem vagyok még annyira öreg, mégis ma órák hosszat mérgelődtem. De más is így lett volna a helyemben. Két, rózsaszín ágyhuzatot vettem a Corvin áruházban, a sátoraijaújnelyi fehérneműgyár termékét. Felhúztam a paplanra. Minden jó volt addig, amíg a végét be nem akartam gombolni. Mert csak azt akartam. Ugyanis a gomb mind a két huzaton legalább három milliméterrel nagyobb volt, mint a lyuk. Családtagjaimmal együtt keserveskedtünk, de nem ment át rajta az istennek sem. Két választás előtt álltam: vagy felhasítom az összes, szűkre sikeredett gomblyukat, vagy új, kisebb gombokat varrók rá. Elsza- lajtottam a fiam a RÖLTEX-be. Az külön bosszúság, hogy éppen kifogyott a rózsaszín cérnagombjuk a megfelelő méretben s fehéret kellett felvarrnom. Viszont így 312 forint helyett 317-be került a két huzat. Farmert vettem a fiamnak a Népszínház utcában. Nem drága, fiúszíveket dobogtató Lee-t, vagy Lévi Strausst, csak egyszerű, 156 forintos magyar gyártmányt. Hazavittük, pontosan szombat-vasárnap használta. Amikor ismét fel szerette volna húzni, amikor a zippzár teljesen és tökéletesen elromlott. Ismét mesterkedés, ismét semmi eredmény. A fiam elvitte a javítóba. Megnézték. Harminckét forintért tesznek bele újat. Sorolhatnám tovább a példákat. Ahányszor a tíz patronból csak hét van rendesen megtöltve, amikor a lezárt doboz Garzon teából két tasaknak lyukas a filtere, amikor egymás után a hatodik gyufa feje törik le — olyankor ugyanazt a dühöt érzem, mint ma. Csalafinta módon ejt át az ipar. Senki nem szólhat egy zokszót sem, hogy megdrágították a farmert, a huzatot, a Garzon teát és a többit. Nem emelkedtek egy fillért sem. Mégis, ha egyszer nem sajnálnám az időt rá és összeadnám, kimutatnám, hogy havonta sok tíz forintot húznak ki a zsebemből ilyen fondorlatos módon. Mert nem emelik ugyan az árakat, de nemtörődöm, hanyag munkát végeznek. Nyilvánvaló, hogy a megfelelő „árrés" megtartása érdekében az én bőrömre csökkentik az önköltséget, amikor a silány anyagból készült zippzáras nadrágot (nem egyedi eset, majd mindenki így jár!) átengedik, amikor a gyári meós nem dobja vissza a begombolha- tatlan ágyhuzatokat (már hallom is az ellenérvet, hogy használatban úgyis megtágul a gomblyuk!). De én eleinte is körömtörés nélkül szeretném begombolni és így tovább. A napokban egyik legilletékesebb gazdasági vezetőnk mondta: itt az ideje, hogy alaposan megvizsgálják, az ipar hogyan veszi ki a részét az általános és indokolatlan áremelésből. Nagyon örülök ennek a vizsgálatnak. Engedjék meg, hogy az ilyen, számlákon nyomot nem hagyó árdrágításokra is felhívjam a figyelmüket. Biztos vagyok benne, tapasztalataik alapján széles tábor csatlakozik e bejelentésemhez. Komáromi Magda Az ikladi Ipari Műszergyárban műszakonként csaknem hatszáz villanymotor készül a lengyel porszívókhoz. Urban Tamás felvétele Fagylaltpor A szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnál kidolgozták a viszonylag hosszú ideig eltartható fagylaltpor készítésének technológiáját. Az idén mintegy 50 vagonnal készítenek is belőle. Főként a balatonmellé- ki kereskedelmi vállalatok megrendelésére. Sikerre számítanak „Jégkrém” nevű új cikkükkel is. Ezt rövidesen ugyancsak por alakban hozzák forgalomba tízdekás csomagolásban. Túzokcsibék A magyar alföld legnagyobb vadmadara, a túzok, kiveszőiéiben van. Hajdú-Bihar megyében a nagy kiterjedésű szikes legelőkön tanyázik belőle néhány csapat. Nemcsak a vadászok, hanem a lakosság is gonddal ügyel, hogy a tavasszal kikelt túzokcsibék el ne pusztuljanak. Berettyóújfaluban és Nagyrábén több helyen találtak túzokcsibéket kaszálás közben, s ezeket a lakásokon nevelték fel. Egy beatkoncerten A terem sötét. Én, az elegáns férfi, nyakkendőcsomómat feszesre húzom. Minden porcikámban átérzem, hogy most beatkoncertre jöttem. Csend! Szinte félve lépnek a terembe a srácok. Aki nagyon öreg, már húszéves. Szégyelli. Csoszognak az oszlopok előtt, túrkálják a hajukat, húzgálják a szoknyát. Maxi, midi, mini, nadrág, köpeny, mellény, rojt és mindenféle gönc. Egymás mellett békésen és nyugodtan. Egy kilátszó csipkebugyi épp úgy nem hoz lázba senkit, mint egy padlórongyszerű maxi szoknya. Most a lényeg a csend. A székek katonásan, szinte kínos rendben sorakoznak. A színpad fölött fehér vetítővászon. Háttérben a derengő homályban kongó üres tér — a tánchoz. Én, az elegáns férfi, talpig nyakkendőben, igyekszem azt hinni, hogy valaki más vagyok. A falhoz lapulok. Egyelőre sötét és csend van. Mindenki sóvárog. Mi lesz itt? Várunk. Éles csattanás. Mintha megütötték volna. Aztán tompábban dörren a dob. Honnan jön ez a zaj? Aztán, mint a késpenge, keresztülhasítja .a teret a gitár. Mindez tíz másodpercig tart. Én, az elegáns úr, talpig nyakkendőben, összerezzenek. A mini-, a maxi- és a midiszoknyák alatt megfeszülnek a combok. A női izmok mágneskoszorút bocsátanak szét. Az erővonalak vonzzák a feszes nadrágokat. Néhány lépés előre. Üj fényforrások a fiúszemek. Pásztázzák feleletre várva a lágyuló tekinteteket. A pódium megtelik. Színes ruhákban, farmerben, vállig érő hajjal megjelennek a zenészek. Egyszerre vesz mindenki levegőt. Még egy szemvillanásnyi csend, aztán kezdődik a zene. A hang dagad. Már rég több, mint amennyi elfér a teremben. Így hát sűrűsödik. A táncolok lassan abbahagyják a ringást. A tekintetek aggódva kapcsolódnak össze, nehogy elveszítsék egymást. Az orgonista letérdel, hangszere alól keveri a billentyűket. Csak a keze látszik, lassan belemelegszik. A két gitáros simogatja a húrokat, arcuk merev, kifejezéstelen. Az énekes lassan falja a mikrofont. Már csak a zsinórt látom. A ritmus éles hangjai belefúródnak a fülembe. Most még csak a fülem kezd zúgni. És én, az elegáns úr, lazítok a nyakkendőmön. A párok némák, csak a lábak mozognak csípőből. Senki sem ér a másikhoz, senki sem zaklatja a párját. A beszéd itt elveszti jelentőségét. Ahogy a dobos egyre vadabbul veri a ritmust, úgy pirulnak ki az arcok, és a tétel már csak a zene közös élvezete. Én, az elegáns úr, kigombolom az ingem. A hangok jégszilánkokként dőlnek a fejembe, a gyomromban érzem az ütést. A technikusok egyre eszeveszettebb hangerőre csavarják a hangerősítőket, a gitárhangokat és az elektromos orgona magas C-it erősen meg- sínylem. Most már fáj a hang. Ln, az elegáns ur, levetem a zakómat, és a zsebébe gyűröm a nyakkendőt. És beállók a körbe. Először kényszeredetten himbálom magam, és kitátom a szám, mert látom, hogy a többiek is így csinálják. Vadul a ritmus, s közelít a végső gyönyör, és én az ugráló felnőtt egy szál lógó ingben kezdem magam mögött érezni a hang fájdalmát. A gitáros térdel, a dobos dobálja a dobverőt, az énekes vonyít, a hangerő minden elképzelhetetlent felülmúl. A közönség leül. Az arcok lágyak, szelídek és tiszták. Mindenki valami jót csinál: mindenki azt csinálja, amit szeret. A zenekar fölött a vetítővásznon őrjöngő színek váltakoznak. A vasburok növekszik. Az abroncsokat feszítő hangok a mennyezetről visszahullva elavulnak. A zenekar ismét új dalt játszik, az énekes teljes szívét, hangját, lelkesedését beleadja. Közelít az extázis. Sikít a gitár, jajgat az orgona, a hallgató már régen nem a fülével hallja a zenét. A fül, a dobhártya erre nem alkalmas. A pórusok kinyílnak. A tüdőlebenyek reszketnek. A szemek alagútjain beözönlik a hangenergia. A fejek egymásra dőlnek. Mint akit rajtakapnak, ^ogy elfeledkeztem, miért jöttem ide, s elfeledkeztem a nyakkendőről és a zakóról, a gátlásokról, és az illemről — a székhez sompolygok és felöltözöm. Én, a jól öltözött úr, talpig nyakkendőben, körülnézek. A lányok és a fiúk tapsolnak. A zenekar tagjai megköszönik. Hosszú hajukat hátravetik és eltűnnek a pódiumról. Félhomály és csend. Bátortalan kézfogások, a szemek most nem olyan fényesek, inkább kimerültek. Holnap iskola, tanár, felelés, felvételi. S én, a jól öltözött úr, érzem, hogyha a csendben most megkérdezném magam: Szabad-e ennyi energiát az éterbe folyatni, ma, amikor még a napfényt is össze tudjuk gyűjteni? Talán a táncolóktól kellett volna megkérdeznem. De, kell nekik ilyen, jól öltözött úr, talpig nyakkendőben ?... Regős István
