Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-04 / 155. szám
Rendhagyó eszpresszók Néhány évvel ezelőt sokat vitatkoztak azon, legyen, vagy ne legyen a művelődési házakban eszpresszó. Nos, legtöbbjükben van, s igen kedvelt a fiatalok körében. Miért? Mert nem vedlettek kocsmává, mint azt többen jósolták annak idején. A kispénzű fiatalok térnek be tartalmas beszélgetésekre, vitákra, megisznak egy kávét, egy kólát, esetleg egy pohár sört, vagy uram bocsá’, egy fél bonbon meggyet. S akkor se nézik ki őket, ha egész idő alatt nem fogyasztanak többet. így van ez például a sülysápi művelődési otthon presszójában, s így Mendén is. Mendén, a műve- velődési otthon büféjében tévé is van. És az asztalokon friss napilapok. Nyilván, nem a nagyobb bevétel kedvéért. (jandó) Nem történt gyilkossá© Monoron, a Rákóczi-telepen terjedt el a hír: megöltek egy magányosan élő idős asszonyt. Az idős nőt la szőnyegen találták, görcsbe merevedett kézzel, persze, a szóbeszéd tovább gyűrűzött, egészen fantasztikus formákat öltve. Felhívtuk a rendőrkapitányságot, s ott kaptuk a megnyugtató választ: nem történt gyilkosság. A boncolás természetes halált bizonyított, az egyedül élő özvegy Tóbiás Mátyásáé természetes halállal halt meg. MAI MŰSOR Mozik Gyömrö: Csapda a tábornoknak. Maglód: Salud Marija, I—II. Mende: Petulia. Monor: Lövés a lángokból. Nyáregyháza: Dél csillaga Pilis: Kapaszkodj a fellegekbe, I—II. Üllő: Balkezes újonc. Vecsés: Koma kalandjai. Kiállítás Gyömrö, művelődési ház: D ózsa-emlékkiállítás, nyitva 12-től 19 óráig. A P F S.T 'M E G Y E I H ÍRIÁ P K Ü L Ö NKIAD ÁS A XIV. ÉVFOLYAM, 155. SZÁM 1972. JÚLIUS 4., KEDD „Kéziéről már csak a paradicsom Az üllői Kossuth Tsz-ben maradék nélkül eleget tesznek a kormány felhívásának ,,Elég volt, félre állok...?’9 Nyílt levél barátomnak A X. kongresszus mezőgazdaságot érintő határozatai nyomán és a konnány programja szerint növelni kell a kertészeti kultúrát és emelni kell a cukorrépa vetésterületét is ... A tejtermelés fokozása érdekében pedig meg kell sokszorozni a fejős tehenek számát... Ezekről beszélgetünk ifjú Győri Józseffel, az üllői Kossuth Tsz elnökével. — Hát kérem, tessék szétnézni, Monor felé menet a műútról balra is és jobbra is saját szemével látni fogja a kormányprogram végrehajtását. Balra van a 120 holdas paradicsomtábla, jobbra cukorrépa és ugyanazon az oldalon beljebb, a negatív állományú tehenészet istállója látszik. Üllő termelőszövetkezete már a megalakulást követő években hírnevet vívott ki magának belterjes gazdálkodással. Az elmúlt években tovább folytatták a hagyományos és az üllői talajt kedvelő sárgarépatermesztést is. Ez évben 200 holdat vetettek belőle. Nem kevesebbet, mint az elmúlt évben. Legelsőként oldották meg az elmúlt év őszén a járás tsz-ei közül a sárgarépa gépi betakarítását is. Győri József, a tsz agrármérnök elnöke állandó és élő kapcsolatot tart az egyetemmel. Az ott szerzett tudás és rendszeres látogatásának eredményei a gyakorlatban is meglátszanak. Elérték, hogy régen a legmunkaigényesebbnek tartott és legnagyobb arányban termesztett növények közül kézi erővel már csak a paradicsom szedését kell elvégezni. Most azon törik a fejüket, hogyan lehetne ezt a folyamatot is gépesíteni. Az említett 120 holdas paPOSTAFIOK 51. Kiegészítés az „Egy építkezés I/’I r m r* rf / rr *111 kalvariaja című cikkhez A Pest megyei Hírlap Monor és Vidéke kiadása június 29-i számában egy cikk jelent meg, a MEZŐGÉP 1. sz. Lakásépítő Szövetkezet „kálváriájáról”. A teljesség kedvéért hozzá kell fűznünk a következőket: KÖZKÍVÁNATRA! Kiállításismétlés — szeptemberben Még egyszer a kézimunka-kiállításról Egyszerű hétköznap, péntek délelőtt 10 óra. A vecsési művelődési ház utcára nyíló ajtaja megnyílik a nagyközönség előtt. A kiállításról már elmondottuk: meglepően gazdag anyagot tárt a látogató elé. A vendég néha még kételkedett is. — Az nem lehet, hogy „ők”, a gyógypedagógiai gyerekek készítették ... Pedig igen ők, ők, akik most ez alkalommal bizonyítottak. Nem kell aggódnia a szülőknek, ha valami miatt ide tanácsolják gyermekét az általános iskolából. Itt egyénenként foglalkoznak a gyerekkel. Az igény szabja meg, beszélni tanítják-e — mert van ilyen is —, dadog, gátlásos, lassúbb felfogású a többi gyereknél. Néha még évek sem kellenek, „utolérik magukat”, s ha ezt a kiállítást tekintjük meg, együtt a kétkedőkkel, elmondhatjuk: ritkán láthatunk ilyet gyerekektől. A szombati nap is „egész” volt, amit egy rohanó hétköznap adhat, annyi látogatóval. Más a vasárnap. Apor Katalin, a gyógypedagógiai intézet igazgatója tartott üfey eletet, fogadta a csoportosan érkező látogatókat. — Nem is gondoltam! — Nem is hittem volna! — Elhozom a családom is — így búcsúztak. A vendégkönyv lapjaira elismerő sorok kerültek. Nemcsak a kiállítók, de az oktatók, nevelők munkáját is értékelték. A terem nyitott ajtaja előtt, nem egy pedagógust láttunk elmenni. Volt, aki be is köszönt... — Sok meghívót küldtünk szét, hátha kíváncsiak munkánkra, idejük is inkább van a pedagógus kollégáknak — mondja szerényen az igazgatónő. — Ügy tűnt azonban, a kollégáknak mégsem volt idejük ... Közkívánatra szeptemberben meg kell ismételni a kiállítást. Nagyon boldoggá tesz a „mi gyerekeink” sikere — mondja, s közben órájára tekint. Elmúlt dél, a terem még mindig zsúfolt, a látogatók délutánra ígérkeznének még vissza, másokkal együtt... Fekete Gizella A Monori Nagyközségi Tanács az elmúlt időben valóban meglehetősen hátráltatta szövetkezetünk munkáját. Jelenleg viszont a nagyközségi tanács igyekszik a legnagyobb segítséget adni munkánk végzéséhez, és a tanács dolgozói között is szeretnénk kiemelni dr. Vecserek Lajos tanácselnök segítőkész magatartását. A cikkben már említett megbeszélés után beleszorították az idei költségvetésbe a leendő 22 munkahelyes rendelőintézet kútjának megfúrását, hogy vizet kaphassunk. Az ügyintézést példás gyorsasággal végzik és legutóbb egy telefonértesítést kaptunk, Vecserek elvtárs üzenetét, közölte, hogy a csatornázásnál is segítenek bennünket. Ügy hisszük, jelen pillanatban a nagyközségi tanács ennél többet nem is tudna segíteni. Ezért úgy érezzük, hogy az MSZMP járási bizottsága és a járási hivatal vezetőin kívül köszönettel tartozunk a nagyközségi tanács vezetőinek is. Csilló Mihály, a MEZŐGÉP 1. sz. Lakásépítő Szövetkezet ig. elnöke S ha ledőlnek a falak?! Még rágondolni is borzasztó! Mi lesz, ha megindul a tető, ledőlnek a falak! Ugyanis a képen látható, erősen élet- veszélyes épületben két család lakik. Szálkái József asz- szonylányával, akinek pár hónapos csecsemője van, és Gáspár Lajos, negyedmagával. A képen látható lebontott tetőrész fölött egy régi fajta és megdőlt kémény állt, amelynek lebontását az Üllői Nagyközségi Tanács — mivel közvetlen ledőlése várható volt — elrendelte még áprilisban. A kéményt le is bon- tatta az Országos Állattenyésztési Felügyelőség üllői kostelepének vezetője. Azóta, ez év május elejétől az amúgy is rossz állapotban levő épület még csak romlott, s mint képünk is mutatja — így néz ki a mai nap is. Annak ellenére, hogy a tanács szakigazgatási szerve telefonon több ízben is, és írásban is elrendelte már az épület helyreállítását, illetve legalább az egyik család azonnali kiköltöztetését! Érthetetlen, hogy miért kellett hitegetni a tanácsi szerveket és halogatni hétről hétre az épület helyreállítását! Azzal, hogy a falakat feltámogatták, csak a közvetlen életveszélyt hárították el. Vajon meddig kell még rettegniük a Szekeres-tanya lakóinak?! A. Gy. raúicsomtáblán jó termés ígérkezik. Szépen fejlődnek az egy-egy tőn látható, 8—12 darab diónyi nagyságú paradicsombogyók és mellettük rengeteg a virág is. Valamennyi termésre szerződést kötöttek a konzervgyárral. Cukorrépából 100 holdat vetettek, káposztából 50- et és dinnyéből is ugyanennyit palántáztak ki. Mintegy 100 ezer négyzetméter fóliás uborka és paprika szépen hozó termésére is számítanak. Szeretnének mielőbb megjelenni vele a pesti piacokon. A szakosított tehénistállókat ebben az évben szeretnék teljes egészében benépesíteni, elérni, hogy a fejős és a gü- mőkórmentes állomány száma elérje a tervezett 314-et, a jelenlegi 200-zal szemben ... — Közben — folytatja Győri József tsz-elnök — megkezdtük az aratást is, azaz már nyakig benne is vagyunk. Tessék csak kinézni a műútra. Az erre haladó vontatók a mi árpánkat szállítják. — Majd, elnézést kérve, már rohan is és csak a lépcsőről szól vissza: — Nagyon összejöttek a munkák. De bizakodva várjuk és azon túl már most elkezdtük a felkészülést a betakarításra, de ma még nem láttam a kom- bájnosokat és a permetezőket is meg kell látogatnom. —cs-gy Kedves Barátom! Személyesen szerettem volna válaszolni beszélgetésünkkor, de akkor képtelen voltam rá. Mit is mondtál? „1945-től a mai napig aktív társadalmi munkás vagyok”, ismertetted pályafutásodat és megmutattad sok és szép kitüntetéseidet is. ' Majd mérgesen kijelentetted; „Elég volt, félreállok! Pénzt akarok keresni, mint mások” — és soroltad, hogy kik. „Szeretnék autót venni, és jó lenne — mint mondtad — a társadalmi munkák, az éjbe nyúló értekezések helyett fusizni, autót javítani, jó pénzért”. Kedves Barátom! Hidd el, hogy Te és mindazok, akik önzetlenül, szabad idejüket feláldozva oly sokat dolgoztak a közösségért, a községért, nem tudják ezt megtenni. Mert Te és a hozzád hasonlók egyszerűen képtelenek arra, hogy konjunktúralovagok legyenek! Igazad van, a közéleti tevékenységet nemigen szokták az emberek megköszönni. Követelnek, kérnek és amikor veled együtt a többiek, egyének és közösségek kiharcolják, kiverekszik, megcsinálják — az emberek természetesnek veszik, meg sem köszönik. Pedig csak egy köszönet, amint mondtad: „legalább ennyi jólesne”. Vagy „egyesek állandóan azt hajtogatják — mondtad —, hogy ez a község milyen elmaradott. Itt nincs fejlődés, de a környező községekben, ott igen, ott minden jó”. Ez is igaz, hogy így mondják „egyesek”. És ezen Te éjjeleket vergődsz, eszed magadat. És ... és amint mondtad, „nem akarok hősi halott lenni, nem akarom, hogy a szívem, mint annyinak, kikészüljön”! Ne is akard, sőt vigyázz az egészségedre! De mint társadalmi szerv vezetője is megteheted ezt. Lám, Te is azt teszed, amikor fájlalod ezeket, mint mások, csak a rosszat látod. Pesszimista vagy. Pedig nagyon jól tudod, hogy ennek a munkának is megvan a maga szépsége, sőt gyönyörűsége! Ismered ugye a közmondást, hogy sokan „a fától nem látják az erdőt”! Ne feledd el, hogy az egyéni tudat nem mindig olyan fejlett, mint a társadalmi tudat. Ezért ha az egyén nem is mindig, de a társadalom feltétlenül elismeri tevékenységedet. Hiszen, magad mutattad kitüntetéseidet, elismerő okleveleidet. És ne feledd, ezek, éppen ezek a „hálátlan emberek” választottak meg Téged. Bíznak benned. Ha otthagyod őket, rád mutatnak és könnyen leronthatod az emberek előtt mindazt, amit kivívtál. Azt hiszed, hogy ezeket a „pillanatnyi emberkéket”, ezeket a „pénzmolyokat”, másodállás-halmozókat, fusi- zókat, új kispolgárokat, akiket felsoroltál, akik a konjunktúrát kihasználva félredobták elveiket, szeretik? Nem! Elítélik! Sőt, megvetik! Azt mondod, hogy nem törődnek vele? Egy 'kézlegyintéssel elintézik? Lehet, de ne feledd, a társadalom előbb vagy utóbb kiveti őket magából. Sose add át magad a napi elkeseredésnek, ne a felszínt nézd, a lényeget! Ne feledd, jobb, nyugodt lelkiismerettel aludni, mint félni a saját lelkiismeretedtől ... Ács György A VIZEP-NEL így élnek és dolgoznak... i. A VIZÉP központi gépjavító üzemének udvarán hatalmas szerkezetek, berendezések várják a szállítást. Hatvanhét- millió forint értékben termel az üzem, és ez nem kis gondot jelent a vezetőknek, nem kevés erőfeszítést a munkásoknak. Mert a munkaerőhiány Vecsésen is jelentkezik. Legalább harminc dolgozó hiányzik az üzemből, lakatos, hegesztő, esztergályos, gépkocsiszerelő. A terv elkészítésénél a teljes létszámot vették figyelembe, így most a hiányzó 30 ember munkáját is el kell végezni. Sikerül? A VIZÉP-nél biztosra veszik: igen. A tavalyi rendkívül sikeres év, az élüzem cím elnyerése, a nagyszerű szocialista brigádok adják az alapot ehhez a bizakodáshoz. — Mi ennek a titka? — ezt kutattuk Vecsésen. — A miértekre a válaszokat Varga Sándor üzemi párttitkártól, Tóth Elemértől, 'a versenybizottság elnökétől és Dávid János szb- titkártól kaptuk. A VIZÉP dolgozóinak mintegy hatvan százaléka törzsgár- datag. A ma oly gyakori munkaerö-vándorlás idején ez nem rossz arány. Hogyan sikerült ezt elérni? Érdemes-e törzs- gárdatagnak lenni? — ezek az első kérdések. — Természetesen. A kollektív szerződésben is meghatározott előnyöket, jogokat biztosítunk azoknak, akik nálunk akarnak dolgozni. Konkrétabban: minden itt eltöltött öt év után 50 fillérrel, tíz év után egy forinttal emeljük munkásaink órabérét. Ez olyan „jutalomemelés”. A havidíjasoknál ez 100, illetve 200 forintot jelent. A hagyományos nyereségrészesedésnél is 10—15 százalékot jelent ez, és természetesen, ha szociális juttatásról van szó, akkor is régi tagjainkat részesítjük előnyben. Olyanokat, akik bizonyították az üzem iránti hűségüket. A VIZÉP-nél hagyományai vannak a szocialista brigádmozgalomnak. Emlékszem, a mozgalom bölcsőjénél is ott voltak a vecsési brigádok, lelkesedéssel, örömmel vállalták az újat. Jelenleg 18 szocialista brigádja van az üzemnek. Ez mintegy 150 embert jelent, az itt dolgozók 60 százalékát. A szocialista brigádtagok túlnyomó többsége a törzsgárda- tagokból kerül ki. A szocialista brigádvezetők I. országos tanácskozásának határozatait, tapasztalatait már megbeszélték, értékelték az üzemben. Ahhoz, hogy életképesebb legyen a mozgalom, sokat kell finomítani, alakítani a jelenlegi értékelési rendszeren, feladatokon. Jelenleg pontrendszer alapján történik az értékelés. Minden politikai, kulturális, termelési feladatnak, vállalásnak megfelelő pontérték© van. Az összpontszám alapján érhetik el a versenyző brigádok az arany-, ezüst- és bronzkoszorús fokozatokat. Ez természetesen nemcsak erkölcsi, de anyagi előnyöket is jelent a versenyző brigádoknak. Vegyük például a József Attila és a Pattantyús brigádot, akik tavaly a vállalat kiváló brigádjai lettek. Személyenként 1500 forint jutalmat kaptak a brigádok tagjai. Az aranykoszorús jelvény megszerzése 800, az ezüst 600, a bronz fokozat 400 forintot hoz a brigádtagoknak. Persze, a jövő mór nem a pontrendszeré. Ügynevezett vállalási szerződéseket akar kötni a vállalat vezetősége minden brigáddal erejüknek, tudásuknak, szakképzettségüknek megfelelő vállalásokkal. Nagyon sok helyen a szocialista brigádmozgalom gyengéi a kulturális vállalások. Több helyen egy film megnézésével teljesíteni lehetett a mozgalom e feladatát. A VIZÉP-nél azonban vigyáznak arra, hogy ez ne legyen formális. Kilencvenhat munkásnak van színházbérlete. Nagyon nagy szám ez — az üzem kulturális nevelőmunkájának legfőbb dicsérete lehet. Természetesen a színházlátogatásokon azok is részt vesznek, akik nem brigádtagok. Nevelő és közösségi értéke van ezeknek a megmozdulásoknak. És a társadalmi munka? A VIZÉP szocialista brigádjai erről mindig nevezetesek voltak. Segítettek az óvoda bővítésénél, harminc gyerek elhelyezésére nyílt így alkalom. Százötvenezer forint értékű munkát végeztek itt a brigádtagok. A községi tanács üdülőjében is elvégezték már a rájuk bízott vízvezeték-szerelést. Az üzem autóbusza vit- te-hozta a munkásokat. Szalontai Attila
