Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-30 / 178. szám

1972. JÜLIUS 30., VASÄRNAP ”‘kJÍíríap 7 Nem tudjak, hogy ki talál­ta fel a hegedűt; sokak sze­rint Andrea Amati, a híres cremonai hegedűkészítő isko­la megalapítója. Am valószí­nű, hogy ő csak tökéletesítő- je, végleges kifejlesztője volt a „hangszerek királyának”. Vannak, akik az 1560—1610. között Lombardiában élt hí­res hangszerkészítőt, Gasparo di Salo-t tartják a hegedű „ap­jának”, mások viszont az Olaszországba származott német mestert, Kaspar Tieffenbru- ckert, aki már fél évszázaddal előbb is készített ilyen hang­szert. Az azonban bizonyos, hogy a hegedű őse a jóval „testesebb”, de mégis erőtle­nebb hangú viola volt. (Erre utal a kicsinyítést érzékel­tető olasz elnevezés, a violino is.) Az Andrea Amati alapítot­ta hegedűkészítő iskola azon­ban valóban mindmáig foga­lom. Utódai és tanítványai, el­sősorban Nicola Amati, Anto­nio Stradivari és Pietro Guarneri rendkívül magas tökélyre emelték a hegedűké­szítés művészetét Még nem ismerhették a hangok fiziká­ját. mégis megtalálták a he­gedűk legtökéletesebb akusz­tikai viszonyait, műremekeket alkottak. A cremonai iskolá­ból kikerült hegedűk tiszlán "csengő, erős, kifejező hangját mind ez ideig csak megközelí­teni sikerült, túlszárnyalni még nem. A hegedűk anatómiája A régiségek megfiatalodnak A límogesí múzeum anyagából A franciaországi Llmousln-vidék közigazgatási és kulturá­lis központja Limoges. A neolit kortól, a rómaiakon és a kö­zépkoron keresztül napjainkig sok-sok kulturális régészeti em­lék őrzi itt a letűnt korok civilizációit. A szép francia kisváros múzeumát 1911-ben alapították, és rendezték be, egy 18. századbeli püspöki palotában. Nem tarto­zik Franciaország legnagyobb múzeumai közé, speciális gyűj­teménye azonban egyedülálló: a francia és a világ zománcfes­tészetének olyan válogatott remekeit láthatjuk falai között, amellyel egyetlen múzeum sem büszkélkedhet a világon. Egyiptomi gyűjteménye is gazdag. Szarkofágok, scarabeus bogarakat ábrázoló művek, halotti emlékek, használati tárgyak, korsók képviselik a különböző egyiptomi dinasztiák korszakait. Limousin vidéke különösen gazdag a gall-római emlékekben. Képünkön: múmia alakú szarkofág az egyiptomi gyűjte­mény anyagából. A Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat porcelán műter­mében százával sorakoznak az értékes „gyógyításra váró” tö­rött porcelánok, kerámiák. Szakértő kezek művészi munkájával javítják a hibákat, illesztik össze a törött darabokat. ga, ha a rezonátor a külön­böző magasságú hangokat egyforma mértékben erősíte­né fel. Sajnos, nem így van. Tudjuk, minden rezgő rend­szernek van saját rezgése is, s ha ezzel megegyező frek­venciájú rezgés éri, azt külö­nösen nagymértékben felerő­síti. A hegedű szekrényében levő levegő maga is rezonál, s önrezgése különbözik a szekrény saját rezgésétől. A fa és a bezárt levegő saját, rezgésszámán mutatkozó leg­nagyobb erősítést fő fa-, illet­ve fő levegőrezonanciának ne­vezik; ezek ismerete tám­pontot adhat a mesterhege­dűk készítéséhez. Stradivari hegedűin a fő fa- és a fő levegőrezonancia megközelítőleg egy zenei kvint távolságra fekszik egy­mástól. Ugyanennek a két rezonanciapontnak a távol­sága gyengébb minőségű he­gedűn egy egész oktávnál is több. Mindez ma már elekt­romos hangszínmérővel el­lenőrizhető, s a mérések alap­ján készített hangossággörbe jellemző a hegedű minőségére. Kopogtatás A rezonanciaviszonyok meg­állapításának van néhány ha­gyományos „fogása”. Amikor a mester a fedél és a hátlap vésésében már jól előreha­ladt, mutató- és hüvelykujja közé fogva felemeli a fala­pot és különböző pontokon ujja bütykével megkopog­tatja. A hallott hang magas­sága gyakorlott fül számára megfelelő tájékoztatást ad a lapok további formálására vonatkozóan. Ügy látszik, hogy a cremonai nagymestereknek e kopogtató hangok megítélé­sében rendkívüli jártasságuk volt... Amati, Stradivári, Guarneri valószínűleg ugyanazzal a soha meg nem fejthető titok­kal rendelkezett, mint az „arany század” többi nagy­jai: Rafael, Leonardo, Mi­chelangelo, Tizian. Ez a titok: a zsenialitás* ,*> TECH N I K A E HETI TUDOMANY- TECHNIKA ÖSSZEÁLLÍTÁ­SUNKBAN A LEGÚJABB RÉ­GÉSZETI KUTATÁSOKRÓL ÉS AZOK EREDMÉNYEIRŐL KÍVÁNUNK TAJÉKOZTA- TÄST NYÚJTANI OLVA­SÓINKNAK. Franciaországban a freskók­kal kapcsolatos, kutatás köz­pontját a champs-i kastélyban találhatjuk. A 18. században épült kastély termeiben labo­ratóriumokat, restaurátormű­helyeket rendeztek be. Az asz- szisztencia mellett jelenleg két kémikus, két geológus és egy mikrobiológus dolgozik az ér­dekes intézményben. A kuta­tók a kövek és festékek kémiai és fizikai problémáival foglal­koznak egy kisebb szektor pe­dig a templomok és kastélyok Gazdag lelőhelyek A Földközi-tengeri Régészeti Intézet 1970-ben alakult meg. Az intézmény a Francia Nemzeti Tudományos Kutató Központ égisze alatt működik. Itt dolgozzák tel azt az anyagot, ame­lyet a francia régészek a Földközi-tenger térségében végzett ex­pedícióik során begyűjtenek. „Civilizációnk bölcsője’’ — meg­lehetősen gazdag a még feltáratlan és a már feltárt régészeti emlékekben. A régészek a föld és a víz alól egyaránt felszínre hozzák ezeket az emlékeket. Az elmúlt 1971-es év jó eredmé­nyeket hozott az intézet számára, és általában a régészet tu­dományának. Sikerrel folytatták Marseille-ben az ókori hellén kikötő feltárását, amelyet 1967-ben kezdtek el. A Rhone völ­gyében a folyamszabályozási munkák során régi római kori nekropolisz romjainak feltárásán dolgoztak, és 1972-ben is dol­goznak az intézet munkatársai. Eszak-Afrika is igen gazdag még feltáratlan ókori emlé­kekben, hiszen a római birodalom határai erre a kontinensre is jócskán kiterjedtek. Az intézet régészei Marokkóban, Algé­riában, Tuniszban és Líbiában dolgoznak. Az egymást követő régészeti expedíciók tagjai régi római táborerődök nyomait, ál­talában a birodalom határmesgyéit keresik. Tuniszban számos ókori római tábor nyomát találták meg. Líbiába, Bu-Njem kör­nyékén még 1966-ban kezdődtek meg az ásatások. Itt egy 3. századbeli római tábort tárnak fel. Az intézet víz alatti régészeti kutatásokat is folytat. Jelen­leg Marseille vizein dolgoznak, és régi elsüllyedt hajórakomá­nyokat, kikötönyomokat keresnek és térképeznek fel. Ebben a munkában komoly segítséget nyújt az Archeonaute nevű fran­cia régészeti kutatóhajó, melynek fedélzetéről szondázásokat, kisebb fúrásokat lehet végezni. üvegfestményeinek öregedési kérdéseivel és „betegségeivel”. A champs-i kastélyban beren­dezett intézet különféle mű­szerekkel, optikai berendezé­sekkel van felszerelve. Kémiai és fizikai analízisek sokaságát hajtják végre itt a freskók vé­delmében. Sajnos, a freskók festékrétegeinek és kötőanya­gainak analizálása lényegesen nehezebb feladat, mint a fára vagy vászonra festett művek esetében. A fali freskók elsőszámú el­lensége a nedvesség, amely há­rom irányból támadhat: a le­vegőből, a talajból és a tető irányából. Természetesen a nedvességen kívül más ténye­zők is veszélyeztetik a fali mű­vészet termékeit: penész, gom­bák, kalciumkicsapódás. Egy- egy templom, barlang, vagy kastély mikroklímája a láto­gatás hullámzásának függvé­nyében meg-megváltozik, és a mikrobák is fenyegetik a fali festményeket. Vonatkozik ez a középkori freskókra, de a magdalén korabeli barlangi festményekre (Lascaux) egy­aránt. Nehéz, több frontos küzde­lem vár a freskókutatókra és restaurátorokra, mert a lég- nedvességgel, talaj mozgással, mikroorganizmusokkal, és az idő vasfogával kell egyidőben harcolniuk. Képünkön: champs-i kastély. A hangerő és a hangminő­ség szempontjából a hegedű legfontosabb része a „doboz”, a rezonátor. Fedele és hátlap­ja kissé boltozatos. A hátlapot juharfából (esetleg körte­vagy szikomorfából), a fedelet lucfenyőből gyalulják, vésik ki a hagyományos, pontos ará­nyokkal bíró alakra. A fel­használt fát legalább tíz évig érlelik, szárítják, vagy igen régi, „megállapodott” fa­anyagot kutatnak fel a hegedű készítéséhez. A fedél két ol­dalán található f-lyukakon keresztül érintkezik a rezoná­Asztrahányi leletek Az utóbbi években az asztrahányi régészek ásatásokat foly­tattak a Volga alsó folyása és a Don bal parti mellékága, az Akszaj-folyó mentén. A feltárások során értékes leletek — ősi szekéren vándorló harcosokat ábrázoló arany fülbevaló, nyaklánc, karperecek, borostyán és szardonix gyöngyök, 160 arany övcsat, 145 bronz nyílhegy — kerültek napvilágra. A leletek az időszámításunk előtti 5. századból származnak, amikor azon a vidéken szarmata törzsek éltek. Egy másik helyen az ásatások során lószerszámelemeket ta­láltak, melyeket domborműves csatajelenetek, fantasztikus ál­latok díszítenek. Ugyanott a képünkön látható nagy ezüsttál alatt hét kisebb ezüstedénykére bukkantak a kutatók. Az edénykék füleit különlegesen szépen munkálták meg az egy­kori alkotók. E leletek az I. századból származnak. Az ásatások eredménye újabb ismereteket sorakoztat fel a szarmata törzsek életére, területi elhelyezkedésére, művészeti tevékenységére vonatkozóan. Kiváló hegedűkészítők ma is élnek szerte a világon. Kö­zéjük tartozik Alekszej Pehenyko, szovjet mesterhegedü-ké- szítő. tor besejében levő levegő a külső levegővel. Az oldallapokat juharfa-da­rabokból hajlítják megfelelő alakúra. A nyak a szépen fa­ragott csigával jávorfából, az ún. fogólap, a kulcsok és a húrtartó ébenfából, a húrokat tartó láb kemény juharfából készül. A hangszer külsejét egyes mesterek töltőanyaggal kezelik, és minden esetben lakkozzák. Nem kétséges, hogy az enyv, a tölőanyag és a lakk hozzájárul a hegedű hangjá­nak minőségéhez, de bizonyos, hogy nem csupán ebben rejlik a mesterhegedűk titka. A felhangolt hegedű húr­jainak együttes feszítése mintegy 23 kilogramm. Ebből 9—10 kg egyenesen lefelé irá­nyul és a lábon keresztül a re­zonátor vékony fedelére ne­hezedik. Hogy ezt a terhet el­osszák és növeljék a tető el­lenállását, már a régi hang­szerkészítők is fenyőfából va­ló csíkot (gerendát) enyvez­tek a fedőlap belső felüle­tére, pontosan a lábnak a legmélyebb hangú húrt (G) tartó talpa alá. A láb másik talpát a fedél és a hátlap kö­zött nagyjából függőlegesen álló fenyőfarudacska — az ún. lélek tartja. A lélek he­lyének csekély megváltozta­tása, vagy más faanyagból készítése gyökeresen megvál­toztatja a hegedű hangját. Egy kis fizika A hegedűtestnek, a rezo­nátornak az a szerepe, hogy átvéve a húr rezgéseit, jó­val nagyobb levegőmennyisé­get hozzon mozgásba, s ezáltal a hangot felerősítse. Könnyű lenne a hegedűkészítők dől­Freskókutatás és terápia A mesterhegedűk titka

Next

/
Thumbnails
Contents