Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-30 / 178. szám

2 ‘“c/L-ííop 1972. JÚLIUS 30., VASÁRNAP [fókusz Toscanai látogatás POMPIDOU francia köztár­sasági elnök csütörtök délben érkezett nem hivatalos baráti látogatásra Olaszországba, A francia elnököt a pisai katonai repülőtéren Leone köztársasági elnök, Andreotti miniszterel­nök és Medici külügyminisz­ter fogadta. A vendéget ezután a néhány kilométerre levő San Ressoréba, az olasz köz- társasági elnökség festői nyári rezidenciájára kísérték, ahol megkezdődtek a megbeszélések a két államfő között, majd a politikai tárgyalások érdemi része délután egy Lucca kör­nyéki középkori kastélyban folytatódott Andreotti minisz­terelnökkel. AZ OLASZ politikai vezetés­ben bekövetkezett „őrségvál­tás” óta (decemberben új köz- társasági elnök, a májusi vá­lasztások után új kormány) Pompidou az első magas rangú államférfiig aki Olaszországba látogat. A FRANCIA ELNÖK a tár­gyalások végén adott rövid nyilatkozatában kijelentette, hogy a megbeszéléseken „min­den kérdésben kölcsönös meg­értés mutatkozott”. Francia- országnak persze megvan a maga politikája, Olaszország­nak szintén; vannak azonban olyan közös célok törekvé­seinkben, amelyek gyümölcsö­ző közeledést tettek lehetővé a két ország között — mondotta. AZ OLASZ KORMÁNYFŐ a megbeszélések központi té­máját illetően hangoztatta: szükségesnek tartja, hogy ok­tóberben Párizsban megren­dezzék a tíztagú Közös Piac országainak csúcsértekezletét. Pompidou erre válaszul kifej­tette, hogy a tizes csúcstalál­kozót csak akkor érdemes megrendezni, ha az előzetes állásfoglalások egybeesése konkrét eredményeket tesz le­hetővé. A konkrét eredmények, francia vélemény szerint, első­sorban valutáris kérdésekben kívánatosaik. A célkitűzések azonosak a két onszág között, a megvalósításhoz szükséges eszközök tekintetében azonban már hangsúlyozott különbsé­gek mutatkoztak. OLASZ RÉSZRŐL támoga­tást ígértek a francia állás­pontnak bizonyos kérdésekben, cserébe viszont fokozottabb közös piaci együttműködést sürgettek az elmaradott or­szágrészek fejlesztésére. Olasz­országnak különösen sok ten­nivalója akad az elmaradott dél fejlesztésében és a jelek szerint Franciaország hajlan­dó segítséget nyújtani ehhez. . POMPIDOU a továbbiakban kifejtette, hogy Nyugat-Euró- pának mind gazdasági, mind politikai szemszögből „hatá­rozottabb és önállóbb arcula­tot” kell öltenie az Egyesült Államokhoz viszonyítva, hozzá­tette azonban: „nem szükség­képpen az Egyesült Államok ellen”. AMI A LEGSÜRGŐSEBB és Európa-szerte a legáltaláno­sabb érdeklődésre számot tar­tó kérdést, az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezlet előkészítését illeti, Pom­pidou és Andreotti egyetértett abban, hogy Nyugat-Európá- nak a jelenleginél nagyobb né­zetazonosságot kellene kialakí­tania más országok irányában. „Szükség lenne a nyugat-euró­pai külpolitika szoros össze­hangolására az európai bizton­sági értekezlet előkészítése­kor” — hangoztatták a felek. A FÖLDKÖZI-TENGERI térség problémáival és a kö­zel-keleti válsággal kapcsolat­ban a francia—olasz csúcs- találkozó csupán azt az általá­nos óhajt nyilvánította ki, a térség országainak „békék fej­lődésre” van szükségük a gaz­dasági és társadalmi problé­mák megoldásához. Az olasz kormány által szorgalmazott földközi-tengeri országok érte­kezlete tehát nem találkozott egyetértéssel a francia köztár­sasági elnök részéről. a francia köztársa­sági ELNÖK toscanai látoga­tásának befejeztével pénteken délután érkezett vissza Párizs­ba. A. B. T. A hét krónikája Gyakorlaton a szovjet hadiflotta egységei Erich Honecker, a NSZEP KB első titkára (jobbról) fo­gadta Kurkotkin vezérezredest, a Németországban állomásozó szovjet hadseregcsoport távozó főparancsnokát (középen) és utódját, Ivanovszkij vezérezredest (balról). Kurkotkin mögött jobbról Bejremov berlini szovjet nagykövet. Az atommeghajtású tenger­alattjárók nagy hatósugarú ra­kétákkal és önirányító torpe­dókkal vannak felszerelve, nagy mélységben nagy távol­ságokra tudnak eljutni és a legbonyolultabb Jeladatok Az amerikai választási harc­ban, úgy látszik, megkezdőd­tek a szokásos „övön aluli” ütések. A jobboldali bulvár­sajtó Eagleton szenátort, Mc­Govern alelnökjelőlijét vette tűz alá. Előszedte a hat eszten­dővel ezelőtt idegkimerültség­gel kezelt politikus orvosi pa­pírjait, s igyekszik azokból mi­nél messzebbmenő következte­téseket levonni. A Zajos kampány, amely kétségkívül bizonyos zavaro­dottságot keltett a demokraták soraiban, mintha rendelésre jött volna: a komoly sajtóter­mékekben és a nemzetközi közvéleményben ismét felfi­gyeltek a Fehér Ház álláspont­jában jelentkező szavahihető­ségi szándékokra. Washington­ban a héten négy alkalommal ígértek „meggyőző dokumen­tumokat” arra vonatkozólag, hogy az amerikai légierő nem bombázza a VDK gátrendsze­reit. Ám az amerikai cáfolatok minden esetben éppen az el­lenkezőjéről győzhették meg a világot. Miért esik annyi szó a gá­tak csatájáról? Délkelet-Ázsiá- ban most tartunk a monszum csúcsidőszakánál, s az olyas­fajta esők, amelyek az elmúlt hetekben annyi beszédtémát és gondot jelentettek itthon — a távoli tájakon mindennapo­sak. A Vörös folyó, s a Viet­namot átszelő más vizek ilyen­kor mértéktelenül megárad­nak, biztosítják a rizsföldek öntözési szükségleteit, de a pusztító árvíz veszélyét is ma­gukban hordozzák. A vietna­miak nemzedékei, évszázados kemény munkával, ezért épí­tették ki a hatalmas gátakat, vízvédelmi berendezéseket. Az amerikaiak három hónap alatt százharmincszor intéztek bom­batámadást a VDK 58 fontos gátrendszere ellen, és ha a ká­rokat kijavították is, kérdéses, meg tud-e annyira szilárdulni a töltések talaja, hogy ellen­álljon az esős évszak megnö­vekedett víznyomásának. (Kü­lön lapra tartozik, hogy több ízben repeszbombákat szórtak a gátak helyreállítóira — s Thanh Hóéban ezernél több fiatalt sebesítettek meg egy ilyen rajtaütés során.) A gátak elleni roham végsősoron mil­liók életét, otthonát, élelmét fenyegeti... Amerikai részről ezért pró­bálják tagadni a gátbombá­zást, pedig elég sok más ag­resszív cselekményt elismer­nek, sőt kérkednek azokkal. A most záruló héten azonban több kellemetlen bírálóval kellett szembenézniük. Wald­heim ENSZ-főtitkár, a funk­ciójából eredő pártatlansággal is összeegyeztethetőnek találta, hogy szót emeljen, mire Wa­shingtonban a világszervezet első emberét is tűz alá vették. Nyilatkozott később Carson Blake, az Egyházak Világtaná­144 óra Hétfő: A három olasz szakszervezeti szövetség egységes csúcsvezetőséget alakit. — A kora őszre ter­vezett Nixon—Tanaka talál­kozó bejelentése. Kedd: Tömegtüntetés San- tiagóban az All ende-kor­mány támogatására. Nagy visszhang Waldheimnek, a gátak bombázását elítélő nyilatkozata nyomán. Szerda: Golda Meir be­széde, Szadat elutasítja a közvetlen tárgyalásokat. — Súlyosbodik a brit sztrájk­helyzet. fc Csütörtök: Az európai kommunista pártok párizsi értekezlete. — összpontosí­tott sajókampány McGovern alelnök jelölt je ellen. Péntek: Finnország és az NDK megbeszéléseket kezd a teljes diplomáciai kapcso­latok felvételének előkészí­tésére. — A Biztonsági Ta­nács rhodesiai vitája. Szombat: Négy fronton támadnak a délvietnami szabadságharcosok. csánák elnöke, s hosszan idéz­hetnénk a sajtókommentárok­ból. Az érthetően leghatározot­tabb szolidaritási állásfoglalás Párizsban hangzott el, azon a csütörtökön, amikor százötven- kettedszer ült össze a Viet- nam-konferencia. Értekezletet tartottak Európa kommunista pártjainak képviselői, s felhív­ták kontinensünk közvélemé­nyét, hogy tegyen meg min­dent az indokínai népek igaz­ságos harcának támogatására. Ez a felhívás olyan időpont­ban hangzott el, amikor a négy fronton megindított újabb szabadságharcos táma­dások bizonyíthatták; a népi erők „nem fulladtak ki”, s az Egyesült Államok vietnamizá- lási elképzeléseit nehéz valóra váltani. A VDK és a DIFK azonban kész a tárgyalásokra, s hajlandó fontolóra venni minden ésszerű rendezési ja­vaslatot. Az európai pártértekezletet a résztvevők széles köre jel­lemezte, az albánokon kívül földrészünk minden számot­tevő kommunista pártja kép­viseltette magát. Három esz­tendővel a moszkvai nagy ta­nácskozás után, ez a találko­zó is annak szellemében, az antiimperialista egység jegyé­ben fogant. Aminthogy a hét az egység és a szolidaritás je­leit hozta ki más területekről is. Olaszországban csúcsveze­tőséget alakított a három nagy szakszervezeti szövetség, első ízben sikerült tehát szerveze­tileg is egységet teremteni a több, mint húszéves szakadás után. Nyilván lesznek még viták, ezek elkerülhetetlenek, de új elemről szólhatunk az olasz munkásmozgalomban. Angliában a sztrájkmozga­lom, s az a tény, hogy 1926 óta az első általános sztrájk­kal fenyegettek, meghátrá­lásra kényszerítette a konzer­vatív kormányt A pentonvil- lei ötök (az ottani börtönerőd­ben őrizték a dokkmunkások vezetőit) visszanyerték sza­badságukat a harc azonban folytatódik. A fontválság után, a közös piaci belépés bizonytalan légkörében, a tö­meges munkabeszüntetések máris olyan helyzetet terem­tettek, hogy egyes angol la­pok rendkívüli választások ki­írását is lehetségesnek tart­ják. Kontinensünk krónikája nem lenne teljes, ha nem szólnánk egy nagy fontosságú bejelentésről: Helsinki és Berlin tárgyalásokat kezd a diplomáciai kapcsolatokróL Finnországnak eddig is azo­nos szintű kapcsolatai voltak a két német állammal: egyi­ket sem nagykövetek, hanem főkonzulátus-vezetők képvi­selték. Ha realizálódik a dip­lomáciai viszony, Finnország lesz az első nem szocialista európai állam, amelynek tel­jes jogú nemzetközi kapcsola­tai vannak az NDK-vaL Hel­sinki egyébként Bonn-nak is hasonló ajánlatot tett, de az NSZK még fontolgat. Akármit is tesz azonban (tárgyal vagy nem tárgyal a finnekkel) — tovább gyengül a bonni „egyedüli képviseleti” igény... Végezetül távirati stílusban a Közel-Keletről, ahol két eseménysorozat került előtér­be. Golda Meir hangjában mérsékeltebb, de tartalmában változatlan beszédet mondott. Ismét közvetlen tárgyalásokat javasolt Egyiptomnak —■ ez az ENSZ-közvetítés, a Biztonsá­gi Tanácsi határozat kikap­csolását jelentené —, Szadat azonban visszautasította ezt. Még nem lehet tudni, hogy mit válaszolt Kairó a líbiai indítványra, hogy azonnal egyesítsék a két országot. Az arab egység létfontosságú, de a tapasztalatok szerint az el­hamarkodott döntések, leg­alábbis eddig, többet ártottak, mint használtak... Réti Ervin Párizsban csütörtökön tartották meg az európai kommur nista és munkáspártok Vietnam-konferenciáját. A képen részlet az ülésteremből, a Francia KP székhazában. Az elő­térben (balról jobbra) Nemes Dezső, az MSZMP PB tagja, Leonidasz Sztringos, a Görög KP PB tagja, Reuben Falber, Nagy-Britannia KP főtitkár-helyettese és Georges Marchais, a Francia KP főtitkárhelyettese. Olasz szakszervezeti vezetők megbeszélésen készült a kép: hétfőn. Rómában ezen a tárgyaláson döntött közös csúcs­vezetőség megválasztása és közös politikai kialakítása mellett a három olasz szakszervezet, a CGIL, a CISL és az UIL. Balról jobbra: Luciano Lama, a CGIL, Raffaele Vanni, az UIL és Bruno Storti, a SISL vezetője. A munkásszolidaritás győzelme Angliában: kiengedték a börtönből a fogva tartott dokkmunkás-bizalmiakat. Hét végi jelentések A SZOVJETUNIÓ MINISZ­TERTANÁCSA a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnök­sége elé terjesztette ratifiká­lásra a rakétaelhárító rakéta- rendszerek korlátozásáról szó­ló szovjet—amerikai szerző­dést, amelyet május 26-án ír­tak alá Moszkvában. SZOMBATON DÉLUTÁN­RA befejeződött a 4000 főnyi angol csapaterősítés átszállítá­sa Észak-Irországba. Az Észak- Irországban levő angol kato­naság létszáma — nem számít­va a 8000-re becsült ulsteri vé­delmi ezred nevű milíciát — ezzel 21 000-re emelkedett, vagyis már meghaladja az EOKA ciprusi felkelésének le­verésére bevetett erők létszá­mát. ANVAR SZADAT egyiptomi elnök szombaton Alexandriá­ban megtekinti a haditengeré­szet több nap óta tartó had­gyakorlatának befejező szaka­szát és felavatja az első, egyip­tomi építésű hadihajót. Anvar Szadat elnök hétfőn beszédet mondott az egyipto­mi nemzetgyűlésben, az egyiptomi forradalom 20. év­fordulója alkalmából. A szovjet hadiflotta napja A Szovjetunióban ma ün­nepük a haditengerészeti flot­ta napját. 1917 októberének történelmi napjaiban a forradalmi tenge­részek az első sorokban har­coltak a szovjethatalomért. A honvédő háború éveiben a ki­tartás és a hősiesség valóban egyedülálló példáit mutatták a haditengerészek Szevasztopol, Ogyessza, Tallinn és más terü­letek védelmében, majd a meg­szállt országrészek felszabadí­tásában. A Szovjetunió hadiflottája ma úgynevezett óceáni flotta, gerincét korszerű viz alatti és víz feletti hadihajók, repülőgé­pek képezik. A flotta haditech­nikája a szovjet tudomány legújabb vívmányain alapul. megoldására képesek. A víz feletti rakétahordozó hadiha­jók nagyerejű rakétákkal ren­delkeznek, amelyek rendkívüli pontossággal fedezik fel a nagy távolságú tengeri és légi célpontokat és ugyanilyen pon­tossággal hatásosan le is küz­dik azokat. A korszerű harc követelményeinek színvonalán állnak a tengeralattjáró-elhá- rítók, partraszálló és aknasze­dő hajóegységek. Szüntelenül növekszik a rakétahordozó és tengeralattjáró repülőgépek­ből álló egységek ereje. A flot­ta büszkesége, mint korábban, a tengerészgyalogság, amely a korszerű harc bármely felada­tára képes. Gátak csatája Övön aluli ütések — Szavahihetőség-szakadékok A finn példa - Kairói válaszok

Next

/
Thumbnails
Contents