Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-28 / 176. szám

1972. JÚLIUS 28., PÉNTEK FÄJKUSZ Az Eagleton-story AZ AMERIKAI elnökválasz­tási küzdelem kimenetelét ki­számíthatatlan mértékben be­folyásoló fejlemény erejével hatott kedden, délután Thomas Eagleton missouri szenátor rendkívüli sajtóértekezlete, amelyen a demokrata párt al- elnökjelöltje — George Mc­Govern elnökjelölt jelenlété­ben — a nagy nyilvánosság elé tárta múltbeli betegségeinek történetét. Pszichiátriai kórtör­ténetének nyíltszíni kiterege­tésére láthatólag az indította a 42 éves szenátort, hogy elébe­vágjon olyan „leleplezések­nek", amelyek kétségeket tá­maszthatnak az elnöki hata­lomtól „szívdobbanásnyira” le­vő alelnöki állásra való alkal­massága iránt, illetve aláás­hatják a McGovern—Eagleton jelöltpáros választási esélyeit. EAGLETON elmondotta, hogy 1960 és 1966 között há­rom alkalommal részesítették kórházi kezelésben „idegkime­rültség és fáradtság” miatt, s két esetben elektromos sokk­kezelést alkalmaztak. Az alel- nökjelölt, akit 4 évvel ezelőtt választottak be a szenátusba, nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a legutóbbi hat év folya­mán jó egészségnek örvendett és semmi alapja sincs azok­nak a híreszteléseknek, ame­lyek szerint alkoholista lett volna. A KÉRDÉSEKRE adott vá­laszokból kitűnt, hogy Eagle­ton nem tájékoztatta McGo- vemt ideggyógyászati kortör­ténetéről, amikor az elnökje­lölt 12 nappal ezelőtt a de­mokrata párt konvencióján felkérte őt jelölttársnak, mivel, mint hangoztatta, azt lezárt problémának tekintette. Mc­Govern a sajtóértekezleten tel­jes bizalmát fejezte ki Eagleton szellemi és fizikai képességei, illetve alelnöki alkalmassága iránt. Hangsúlyozta, hogy ha tudott volna múltbeli betegsé­geiről, akkor is rá esett volna választása. A NAGY IZGALMAT kivál­tó bejelentések hátterében az áll, hogy az erősen konzerva­tív Knight Newspapers mun­katársai felkutatták Eagleton múltjának „egészségügyi folt­jait” s nagy storyt készültek1 közzétenni, beleszőve az „ailko- haltartalmú” híreszteléseket is. EAGLETON szerdán egy tv- interjúban elmondotta, hogy felajánlotta McGovernnek visszalépését, amennyiben az elnökjelölt úgy ítéli meg hogy ez az ügy árthat választási esé­lyeinek. McGovern azonban a leghatározottabban elutasítot­ta ajánlatát, s végül közösen úgy döntötték, hogy a nyilvá­nosság elé állnak. AZ NBC-TV poltitikai mun­katársa szerda reggeli hírma­gyarázatában úgy vélekedett, hogy az ügy hátrányosan érin­ti McGovern amúgy is ,.mere­dek hegyoldalon felkapaszko­dó” választási küzdelmét, mi­vel a sebezhetővé vált mis­souri szenátor „ahelyett, hogy erősítette volna, gyengíti a demokrata párti tikettet”. A NAGY KÉRDŐJEL most az, megpróbálja-e a republi­kánus választási vezérkar a számára kínos politikai kérdé­sekről személyes térre terelni a választási harcot. Ez esetben az évszázad egyik legcsúnyább választási küzdelmére kerülhet sor, ugyanis a republikánus szekrényekben — az ITT-bot- ránytól kezdve a demokrata párti főhadiszállásra történt ti­tokzatos betörés vizsgálat alatt álló ügyéig — számos olyan „politikai csontváz” rejtőzik, amely a választási harc elmér­gesedése esetén bármikor ki­táncoltatható a' rivaldafénybe. AZ ALELNÖKJELÖLT, aki szerdán Honoluluba érkezett, egyébként kijelentette, hogy továbbra is kész lemondani, ha úgy találja, hogy az idegke­zelésével kapcsolatos tények ártanak McGovemek. „Azt akarom, hogy McGovern beke­rüljön a Fehér Házba, s nem tennék semmi olyat, arti vlsz- szatartaná őt e cél elérésétől — jelentette ki Eagleton. GARY HART, a McGovem- kampány fő szervezője azt nyilatkozta az ügyben, hogy a döntés kizárólag Eagletoné. A kérdés McGovern részéről le­zártnak tekinthető... A. B. T. Nagy-Bri!annia Folytatódik az országos dokkmunkássztrájk A TUC csütörtök délután visszavonta a hétfői, egynapos általános sztrájkra szóló felhí­vást. A brit szakszervezeti mozgalom baloldala azonban követeli Vic Feather főtitkár­tól és társaitól, hogy folytassák a félbehagyott harcot, és kény­szerítsék ki az ipari viszonyok törvényének visszavonását. A csütörtök délutáni fejle­mények arra vallottak, hogy az angol gazdaság kulcsfon­tosságú szektoraiban nem ma­rad abba a tiltakozó sztrájk. Az ország minden részéből összesereglett kikötői bizal­miak küldöttközgyűlést ren­deztek a londoni Transport House-ban, a munkáspárti székházban egyetlen napiren­di pontjuk volt: elfogadják vagy elutasítják-e az elbocsá­tások következményeinek eny­hítésével foglalkozó, úgyneve­zett Jones—Aldington jelenté­sét. Jones, a szállítómunkások szakszervezetének főtitkára, Lord Aldington pedig a másik társszerző, a kikötői munkál­tatókat képviselte. A küldöttközgyűlés alatt a székházat szaktársaik tömege vette körül. Amikor kiderült, hogy a küldöttek 38:28 arány­ban elutasították a jelentést, óriási éljenzés tört ki. A határozat azt jelenti, hogy péntektől meghatározott időre folytatódik Nagy-Britanniában az országos dokkmunkás- sztrájk. Pompidou Rómában Hivatalos látogatásra Rómába érkezett George Pompidou, a Francia Köztársaság elnöke. Képünkön: Giovanni Leoné­val, az Olasz Köztársaság el­nökével útban a repülőtérről a vendég szálláshelye felé. A krasznojarszki óriás A Jenyiszej folyón épült krasznojarszki 6 millió kilowatt kapacitású vízierőművet hivatalosan is „átvették”. Kirillin, a Szovjet Állami Tudományos és Műszaki Bizottság elnöke aláírja az átvételről szóló dokumentumot. A világ legnagyobb vízi erő- [ műve egyike a világ legolcsóbb villamosenergia-termelő üze­meinek. A krasznojarszki óriás léte- ! sítmény első félmillió kilowat- | tos turbináját 1967-ben, az utolsó, tizenkettedik gépegysé­gét pedig tavaly, az év végén helyezték üzembe. Jóllehet, az erőmű eszerint alig fél éve működik teljes kapacitással, az építkezés költségei máris száz százalékig megtérültek, s emel­lett a Jenyiszej vize által ter­melt energia változatlanul há­romszor olcsóbb, mint a ha­sonló kapacitású hőerőműve­ké. A szibériai folyón elvégzett hatalmas építőmunka méreteit illusztrálja, hogy a kraszno­jarszki vízi erőmű 1100 méter hosszú és 124 méter magas gát­jába öt és fél millió köbméter betont építettek be. Krasznojarszk — minden csúcsteljesítménye ellenére is — csak közbeeső állomás a szibériai vízi energia kiakná­zásában. A szibériai Ob és a Jenyiszej folyón tucatnyi ha­sonló vagy nagyobb kapacitá­sú energetikai létesítmény épí­tése, illetve tervezése folyik. A hakonei zsákutca Japánban az Egyesült Álla­mok és a szigetországok képvi­selőinek négy napra tervezett megbeszélése kezdődött a két ország új kereskedelmi egyez­ményéről. A tanácskozás során az Egyesült Államokba irányu­ló nagyarányú export is meg­vitatásra kerül. (Az Egyesült Államoknak ez a fokozott ja­pán export óvatos becslések szerint, mintegy négymilliárd dollár összegű deficitet oko­zott.) William Eberle, Nixon elnök különleges kereskedelmi ta­nácsadója, a 15 tagú amerikai küldöttség vezetője, a tárgya­lások során nyolcpontos ter­vet terjesztett elő, amely a Ja­pánba irányuló amerikai ex­port lehetőségét taglalja. Az Egyesült Államok kereskedel­mi deficitjét a terv megvalósí­tásával szándékoznak csökken­teni. Az Egyesült Államok 1968 óta nagy veszteséget szenve­dett a Japánnal folytatott ke­reskedelemben. A vietnami háború következményeként fellépett infláció a lényegesen olcsóbb és mégis magas kvali­tású japán export-árukat egy­re vonzóbbá tette az ameri­kaiak szemében. Japán 1968- ban 1112 millió dollár értékű árut exportált az Egyesült Ál­lamokba. Ennek az exportnak, a volumene 1971-ben már 3,2 milliárd volt. Az Egyesült Ál­lamok idén az első hat hónap során kétmilliárd dolláros de­ficitet ért el Japánnal folyta­tott kereskedelmében. William Eberle programjá­A Dunai Kőolajipari Vállalat jövendő kőolajfeldolgozó szakmunkásait Komáromban, a 318. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben taníttatja. A jelentkezőknek diákotthoni elhelyezést, az iskolái ösztöndíjon felül havi 250 Ft külön ösztöndíjat biztosit a vállalat. Jelentkezhetnek általános iskolát végzett, 16 évnél nem idősebb fiúk. Tanulmányi idő: 3 év, utána a DKV-nál munka és szállás várja a végzetteket A jelentkezési lapot az iskolának kell megküldeni. Cím: 318. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet, Komárom, Táncsics u. 73. Jelentkezéséről tájékoztassa vállaltunkat. Kérésére bővebb felvilágosítást adunk. Levélcím: Dunai Kőolajipari Vállalat, személyzeti és oktatási önálló osztály, Százhalombatta 3. Pf. 1. Telefon: a 460-784-es vagy a 460-785-ös budapesti számon, a 16—11-es rr .llék. ban a többiközött az a követe­lés is szerepel, hogy japán im­portáljon különféle mezőgaz­dasági termékeket, mint pél­dául narancsot, gyümölcsfélé­ket és marhahúst. A Hakone japán fővá­roskában kedden megkezdő­dött négynapos japán—ameri­kai kereskedelmi és gazdasági tárgyalásokon a két bizottság tagjainak meg kell találniuk a kiutat abból a zsákutcából, amelybe a két ország kereske­delmi kapcsolatai futottak az elmúlt években. A tárgyalásokon részt vevő japán delegációt Curumi, a ta­pasztalt diplomata vezeti. A TASZSZ-hírügynökség kommentálása szerint Japán és az Egyesült Államok képvi­selői különböző értekezleteken és tárgyalásokon már egy éve szeretnék megtalálni a kiutat a jelenlegi helyzetiből. A japán sajtó véleménye szerint a ha­konei találkozó sem tartogat meglepetést. A tárgyalófelek legjobb esetben ismét leszö­gezik álláspontjukat ahhoz, hogy azt még egyszer kifejtsék az augusztus végére, szeptem­ber elejére tervezett japán— amerikai csúcstalálkozón, ahol feltehetően „politikailag ren­dezik” ezt a kérdést. Ä habozó professzor GROMIKO szovjet külügy­miniszter csütörtökön fogadta Peter Peterson amerikai ke­reskedelmi minisztert, aki a szovjet—amerikai kereskedel­mi vegyesbizottság első ülés­szakán résztvevő amerikai küldöttség élén tartózkodik Moszkvában. Tizenegy nappal azután, hogy dr. Kari Schiller, bonni gazdasági csúcsminiszter be­nyújtotta lemondását, Heinz Kühn, Észak-Rajna Westfália tartományi miniszterelnöke egy düsseldorfi sajtókonfe­rencián fontosnak tartotta ki­emelni: egy pillanatig sem kételkedik abban, hogy dr. Schiller hűséges marad a szo­ciáldemokrata párthoz. Ugyan­azon a napon hangzott el ez a határozott kijelentés, ami­kor a Frankfurter AlLge-i meine Zeitung népszerű ka-t rikaturistája, Köhler egy, vakvágányra tolt gőzmoz-» donyt rajzolt, a kazán or-i rán Schiller-fejjel, oldalán egy táblával, amelyen va-i laki jó állapotban levő vá-< lasztási lokomotívot ajánl el­adásra. A miniszterelnök is, a raj­zoló is azokra a hírekre utalt, amelyeket a volt csúcs- miniszter közvetlen baráti köre terjeszt, egyre-másra ar­ról tájékoztatván „szigorúan bizalmasan” a sajtó kíváncsi­embereit, hogy dr. Schiller állítólag habozik, sőt egye­lőre még nem is tud dön­teni. A barátok szerint a pro­fesszor még ' nem döntött,- hogy a miniszteri bársony­székből valamelyik egye­tem rektori székébe, vagy a nagyvállalatok valamelyiké­nek vezérigazgatói karosszé­kébe ül-e? Aztán suttogva- teszik hozzá: még az sem bizonyos, hogy a „vérig sér­tett Schiller” megmarad-e a szociáldemokrata pártban, nem áll-e át a jelenlegi el­lenzék soraiba. Három esztendővel ezelőtt, 1969 tavaszán a nyugatnémet- sajtóban nem „választási gőz­mozdonynak” emlegették dr. Kari Schillert, hanem lap­címekben, karikatúrákban, beszédekben, általában az egész propagandában azt mondották, hogy az egyetemi katedráról a bonni miniszté­riumi szobába hivott dr.: Schiller „a szociáldemokra­ták legjobb választási adú- ja”. Igaz, a gazdasági szak­értelmet dicsérő cikkek azt sem hallgatták el, hogy a pro­fesszornak meglehetősen ka­nyargós úton kellett eljutnia addig, hogy a szociáldemok­rata párt kedvenceként szere­peljen. Sőt, gyakran idéz­gették a Kiesinger kancellárt megpofozó Beate Klarsfeld egyik mondatát: „Tulajdon­képpen Schiller urat is ké­pen lehetne törölni. Ez is egy azok közül a szocialisták kö­zül, akik a náciktól jöttek”. Természetesen senki nem akarja azt állítani ma sem az NSZK-ban,' hogy dr. Kari Schiller vezető hitlerista lett volna — éppen csak megemlí­tik, hogy 1933-ban állítot­ták ki az akkor huszonkét esztendős • Schiller náci tag­könyvét, amelynek száma 4 633 250 volt Most érdekes kérdések me- nunei fel dr. Schiller lemon­dása kapcsán. Vajon van-e annak jelentősége, hogy Kühn miniszterelnök az említett sajtókonferencián oly nyoma­tékkai emlegette, hogy Schil­lernek biztos és előkelő he­lye lesz, sőt már van is az Eszak-Rajna Westfália-i szo­ciáldemokrata listán a novem­ber-decemberben sorra ke­rülő választásokon? Vajon miért mondta a minap Her­bert Wehner, a szociálde­mokrata párt elnöke, hogy Schiller távozásában nagy szerepe volt annak, hogy Brandt kancellár húzódozott gazdasági csúcsminiszterének j odaígérni egy bizonyos, általa választott és biztosnak te­kintett választókerületet? Va­jon miért hallani most a CDU/CSU oldaláról azt, hogy Schiller volt „az elképzelhető legjobb gazdasági miniszter”, holott a mai dicsérők teg­nap még azt magyarázgatták, hogy „a professzor gazdaság- politikája csődbe viszi az NSZK-t”? Aliik abban bíznak, hogy a volt gazdasági és pénzügymi­niszter még november-decem­berben is szociáldemokrata- párt-tag lesz, azok elhiszik, hogy a távozás oka az a há­rom kérdés,' amely a Brandt kancellárhoz intézett lemondó­levélben is szerepel. Schiller magyarázata szerint azért kel­lett otthagynia a kormányt, mert a többi miniszterek egy­szerűen nem akartak bele­egyezni a mintegy két és fél millió márkányi költséglefa­ragásba a különböző minisz­tériumok kiadásainál. Második pontként Schiller azt hozta fel: ellene volt a kormányban ki­alakult álláspontnak, amely szerint most már itt az ideje, hogy a — bizonyos tőkéscso­portok számára kellemetlen kihatású — már 1969-ben meg­ígért adóreformot még az idén bevezessék. A legérdekesebb indok a harmadik: Schiller ál­lítólag ellene volt azoknak a nyugati valutaválsággal kap­csolatos pénzügyi intézkedé­seknek. amelyek kellemetle­nek lettek volna Washington számára. Az elmúlt néhány napban számos találgatás jelent meg arról, hogy vajon igaz-e, hogy Schiller titokban találkozott — még lemondása előtt — a ke­reszténydemokraták egyik vagy másik vezetőjével; igaz-e, hogy olyan kijelentéseket tett, amelyek szerint egyelőre „ha­bozni látszik”, aztán amikor a választási kampányban ez a legjobbnak tűnik, közli csatla­kozását a CDU/CSU-hoz? Természetesen nem lehet talál­gatásokra építeni — egy dolog azonban kétségtelen. Az a Franz Josef Strauss, ak! ezelőtt egy-másfél hónappal még a legdemagógabb módon lépett fel Schiller ellen, nem kímél­ve gazdaságpolitikai lépéseinek legkisebbjét sem, hogy bele­köthessen, most hangot váltott. Ugyanez a Strauss, aki egy el­jövendő, reménybeli CDU/CSU kabinet gazdasági csúcsminisz­terként szerepel az ellenzéki elképzelésekben, most kijelen­tette, hogy „aligha van olyan kormány, amely nélkülözhetné dr. Schiller rendkívüli képes­ségeit”. A lemondás után tíz-tizenkét napig úgy tűnt: a gazdaság, csúcsminiszter távozása árt a koalíciónak is és a szociálde­mokrata pártnak is. Most azonban a huzavona, a nem egészen ízléses pletykálkodás Schiller professzor körül meg­fordította a hangulatot — úgy tűnik, hogy a szociáldemokrata párt nem veszített a gazdasági csúcsminiszter lemondásával. Gárdos Miklós Grippen, Bobko és Thornton ame­rikai űrhajós-tudósok 56 napra kí­sérleti teszt-kamrába vonultak, hogy előzetes adatokat szerezzenek az 1973-as SKYLAB kozmikus programokhoz. SKYLAB-tcszt ELBOCSÁTOTTÁK az űr­hajósok testületéből David R Scott űrhajóst, aki az Apol­ló—15 űrhajó pilótájakénl 100 darab, a holdon lepecsé­telt bélyeget hozott forga* lomba, egyenként 1500 doh lárért. Elbocsátásának napja komikus módon csupán há- három nappal előzi meg az Apollo—15 holdat érésének első évfordulóját.

Next

/
Thumbnails
Contents