Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-27 / 175. szám

Dinnyehegyek a piacon Néhány napja még csak mu­tatóba jutott a dinnyetermés­ből 'a ceglédi piacra, most illa­tozó dinnyehegy fogadja több árusítóhelyen a vevőket. A tsz saját termését méri, a szövet­kezeti árudában pedig a felvá­sárolt dinnye kínáltatja magát. Az idei termés jónak ígérke­zik, s ára, az érkező mennyi­ségnek megfelelően, máris a felére csökkent. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XVI. ÉVFOLYAM, 175. SZÄM 1972. JÚLIUS 27., CSÜTÖRTÖK Jól ismeri az édességet? Áruismertető szakelőadás Július 27-én, ma délelőtt a ceglédi Kossuth Ferenc utcai árubemutató helyiségben áru- ismertető szakelőadást tart, a Kereskedelmi Továbbképző és Módszertani Központ közre­működésével, a Cegléd és Kör­nyéke Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat. Ezúttal az édes­ipari termékeket ismertetik a szakelőadás résztvevőivel. Kirándulást szerveznek A Mátrába és a zempléni he­gyekbe indít augusztus elején kiránduló-autóbuszt az abonyi művelődési ház. A résztvevők Miskolc-Tapolca, Lillafüred, Sárospatak, Sátoraljaújhely és Aggtelek nevezetességeivel is­merkednek meg. A kirándulást háromnaposra tervezik. Felújít jak a TÜZÉP-et Lakóházat, kórházat tataroz a Városgazdálkodási Vállalat MÉK-telep lesz a Matróz csárdából Augusztusban fognak hozzá a Matróz-csárda épületének át­alakításához, mivel ott kap he­lyet a Kossuth Ferenc utcából kiköltöző MÉK-telep. Az épü­letben korszerű szociális léte­sítmények is lesznek. Az eddiginél jóval na­gyobb raktár várja majd az év végén költöző MÉK- telepet. A TÜZÉP tüzelőanyagot árusító telepét félmillió forin­tos költséggel újítják fel, s új mérlegházat is építenek. Tata­rozzák a vásártéri cédulahá­zakat, korszerűsítik és bekötik a vízvezetékhálózatba a sintér- telepet. A Városgazdálkodási Válla­lat műszaki vezetőjének he­lyettesétől, Király Jenőtől, a vállalat második félévi tervei­ről, feladatairól kértünk tájé­koztatást. Elmondotta, hogy a hozzájuk tartozó 600 bérlemény felújítá­sára, tatarozására ez évben — 600 ezer forint pótkerettel — hárommillió forint állt rendel­kezésükre. A már megkezdett felújítási munkák a negyedik negyedév végére fejeződnek be. Ezek sorába tartozik egy több lakásos ház a Zalka Máté utcában, valamint az ugyan­csak ott álló toll- és bőrfelvá­sárló üzlet épülete, a Damja­nich utca 17—19. szám alatti ház. Új köntöst kap a Körösi út 51. szám alatti épület is. Jövőre átadnak egy hat lakásból álló házat, amely­ben azok a családok kap­nak majd ideiglenesen he­lyet, akiknek az otthonát tatarozzák. A vállalat magasépítő rész­lege ez évben befejezi a bal­eseti kórház tatarozását. A he­lyiséget szakaszosan adják át, így a kórház gyógyító munká­jában nem lesz fennakadás. A NEGYEDIK NYÁR A vállalat mélyépítő részle­ge az idén négymillió forint értékű megrendelést kapott. ABONYI KRÓNIKA R. kordidő, rekordmennyiség Tarló már minden búzaföld Jól szervezték a munkát Ha valaki ezekben a na- . pókban betéved az abonyi ma- ! lom területére, olyan érzése támad, mintha piramisok közt járna. Az itteni tárlók 600 va- gonnyi búzát képesek befo­gadni. A számítások szerint 590 vagonnyit vártak, s 720 vagonnal érkezett. A többletet szabadban kellett elhelyezni, gondosan zsákolva. A két eme­letnyi magas zsákpiramisokat vízhatlan ponyvával fedték be, így óvják a csapadéktól, ami­ből, bizony, most szinte min­den délután kijut Abonynak is. A felvásárlást ezen a nyá­ron rekordidő alatt bo­nyolították le. Három hetet vett igénybe, ho­lott más években egy-másfél hónapig is eltartott. A zavar­talan, gyors átvételt nagyban segítette a kedvező időjárás és 1 , a termelőszövetkezetek jól I szervezett munkája. Nem volt fennakadás amiatt, hogy a föl­dekről késik az ígért szállít­mány, szinte percnyi pontos­sággal érkeztek a kenyérgabo­nával tömött szállítókocsik. A legtöbb búzát a helyi Ságvári Endre és a József Attila Termelőszövetkezet­ből hozták. Az abonyi gabona nedves­ségtartalma éppen megfelelő volt, sikértartalma jó. mind­össze a szemek fejlettsége adott némi kifogásra okot. En­nek oka a kora tavaszi, csapa- déktalan időjárás. Az abonyi malom az idei gabonafelvásár­lással, mennyiségben és idő­ben, a megyei, hasonló üzemek között a legelsők sorába ke­rült. (Gy-) PIK Magazin ABONYI FIATALOK LAPJA Színes borítólappal idősza­konként megjelenik Abonyban a PIK Magazin, a Petőfi Mű­velődési Ház ifjúsági klubjá­nak lapja. Szerkesztői a klub tagjai, témaköre széles skálá­jú: nemcsak a klub rendezvé­nyeit, terveit mutatja be az ol­vasóknak, hanem az abonyi fiatalok hétköznapjairól, gon­dolatairól is beszámol. A leg­utóbbi számban például Abony zenei életéről írt Fodor László. Kolozsvári Ilona munkahelyét, a PEVDI szövőüzemét mutatta be ifjú társainak. Verseket, életből ellesett epizódokat, rég­ről maradt abonyi históriákat közöl még a fiatalok lapja. Ez utóbbiak révén helytörténeti ismereteiket gyarapíthatják a PIK Magazin olvasói. „Medvét" fogtak a búzában A KÉT „KOMBÓS" TESTVÉR Pólyák Istvánra emlékeztek Ünnepség az öregek otthonában Két hirtelenszőke fiú és egy SzK—4-es kombájn tűnik szemembe. Az egyik srác ke­zében tűzoltófecskendő, a másik a vízcsapot babrálja.' Azt hittem, játszanak. Már- már rájuk sízóltam. De, mint kiderült, kár lett volna. Hohl József és Hohl Márton ke­ményen dolgoznak. József tizennyolc éves, és ő a fői vezető. Bátyja, Márton, ti-f zenkilenc éves, segédvezetőj Mindketten a ceglédberceU Egyetértés Termelőszövetke-\ zet búzatábláját aratják.: Most egy új, kísérleti búza­tábla betakarításához ké­szülődnek, ezért kell a leg­utolsó szemet is eltávolítaniuto a gépből, és az eltávolításra a legalkalmasabb a magas- nyomású vízsugár. József az idén szerzett szakmunkás-bi­zonyítványt. Mezőgazdasági szakmunkás. Ez a negyedik nyara, melyet kombájnon tölt. Bátyja traktoros. Ö másodszor arat az idén. Az emberben ön­kéntelenül felmerül a kér­dés, hogyan lett e két fia­talember kombájnos, hiszen' még majdnem gyerekek? Meg. is kérdezem tőlük. József vá­laszol: — Alig jártam ki az általá­nos iskolát, mikor apám az­zal állt elém, nem volna-e kedvem a kombájnossághoz? Miért ne! — válaszoltam, de mikor megtudtam, hogy mire vállalkoztam, már késő volt. Ott találtam magam a gép nyergében, mint segédvezető. Azután meg apám előtt szé­gyelltem volna abbahagyni. Ez most mar a negyedik nya­ram, melyet gépen töltök. — Miért nem az idősebb fiút hívta Segédvezetönek az> édesapa? — Akkor Budapestre jártam' dolgozni, és nem volt annyi' szabadságom, hogy egy nya­rat a „kombón” tölthessek — mondta Márton. — És mikor lett József fő­vezető? — Tavaly nyáron, körülbe­lül az aratás derekán. — Mi a különbség a segéd­vezetői és a fővezetői beosz­tás között? — Munkában nem sok, de felelősségben annál több. A fővezető felel erkölcsileg és anyagilag egyszemélyben a gépért, s egy SzK—4-es nem két fillér! Ha belegondolok, lehet, nem is mernék egy ekkora gépet rábízni egy ti­zennyolc évesre. — Miért? — Ügy érzem, nagy felelős­ség. De talán vezetőink job­ban ismernek bennünket, fia­talokat. — A többi kombájnos szó-, kott-e segíteni, ha valami za­var támad? — Igen, segítenek, de rit­kán szükséges. A gépeket jól előkészítették az aratásra, a többi meg a kezelőjükön mú­lik. Ha az ember lelkiisme­retesen elvégzi a napi kar­bantartást, a gép meghá­lálja — felel Márton. — Csak a „medvékkel” van, baj —veszi át a szót József. Szemem kerekre nyílik. — Hogy kerül a búzába „medve”? — kérdezem, tré­fát sejtve. — Nem beugratás —mond­ja Márton mosolyogva. Mi, kombósok, medvének hívjuk •azt a búzanyalábot, melyet, ha a vezető nem figyel, be­kap a dob és megszorul. Ak­kor semmiképp se mozdul tovább. Sokszor öt-hat ember is kell, hogy kiszedje. Mi is fogtunk már medvét... Tud­ja. ha fáradt az ember, meg­esik. — Anyagilag mit hoz az aratás? Jóska válaszol: — Az idén mázsáját egy forint tíz fillérért vágjuk, de ennek 30 százaléka a segéd­vezető bére. Mi fele-fele arányban osztozunk a bá­tyámmal. A beszélgetésnek vége. Is­mét sietve mossák a kom­bájnt. Nézem, ahogy küsz­ködnek a tizennégy atmoszfé­ra nyomással kivágódó víz­sugárral. Jó, hogy el nem viszi őket. De csinálják, szak­értelemmel. Most értem meg, miért merték rájuk bízni az SzK—4-est. Illés István Járdaépítésre, karbantar­tásra a második félévben 600 ezer forintot fordíta­nak. A Pest megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat a vízvezeték­hálózat kiépítése során fel­szedett útburkolat helyreállítá­sával a vállalatot bízta meg. E munka költsége az év végéig eléri a 160 ezer forintot. A Városgazdálkodási Válla­lat üzemelteti majd a Kozma Sándor utcai tízemeletes há­zak hőközpontját is. A kazán már megérkezett, hamarosan hozzáfognak a beszereléséhez. Csatári Ilona Eltűnnek a víztükrök Visszahúzódná a folyá A hét végére megnyugodtak a dunántúli folyók, s a kiön­tött területekről is fokozato­san eltűnnek a víztükrök. Visszahúzódnak a folyók med­rébe, beszivárognak a talaj­ba, elpárolognak. Az áradás miatt otthonukból kiköltöz­tetett családokat is vissza­telepítik. Az áradás következtében megrongálódott utakat a KPM szakemberei megfeszí­tett munkával helyreállították. Két csoportban, kétszáz rész­vevővel, ezen a nyáron is ösz- szesen húsz emlékezetesen szép napot töltöttek az abonyi Szelei úti iskola úttörőcsapatá­nak tagjai az Északi Hegyvi­déken, Salgóbányán. Az önel­látó tábor maga gondoskodott felszereléséről és élelmezésé­ről egyaránt. A mindennapi meleg ételt a gyerekeket kísé­rő mamák, a szülői munkakö­zösség tagjai főzték, zöldárut pedig az abonyi József Attila Tsz szállított a táborozóknak. Já'ék a várban Arról, hogy minden nap ese­ménydús legyen, jó előre gon­doskodtak a tábor vezetői. Már érkezés után, másnap, ér­dekes program volt a hegymá­szás, Salgó várához. A délután sportolással, az este vidám da­lolással telt el. Rendeztek aka­dályversenyt, kirándultak a Zagyva-forráshoz, tartottak olimpiai vetélkedőt. Egyik éj­szaka honvédelmi játék tar­Bensőiséges ünnepségen em­lékeztek meg az abonyi öre­gek otthonának lakói az ott­hon névadójáról, Pólyák Ist­vánról. Az. ünnepségre eljött a névadó özvegye és Győr© Pál, a nagyközségi tanács szakigazgatási szervének ve­zetője. Pólyák István 1898 nyarán,, szegény család gyermeke­ként született. Sokáig Csepe­len dolgozott, az egykori. Weiss Mannfréd-gyárban,- majd 1930 őszén, feleségével,. Abonyba költözött. Űtmunkás lett 1932-ben megalakította a községben a szociáldemok­rata pártszervezetet. Politi­kai állásfoglalása miatt ha­marosan meggyűlt a baja. 1943-ban lázításért letartóz­tatták és bebörtönözték. Ké­sőbb sem adta fel a harcot, ezért, 1944 tavaszán, Zemplén megyébe internálták. Mikor hazatért, a Gestapo kereste, Ácsai Imrével együtt, de sze­rencsére a németeknek me­totta izgalomban a tábor la­kóit. A rókavadászat, a stran­dolás, a salgótarjáni kirándu­lás és az üveggyári látogatás csupa érdekességet jelentett az abonyi gyerekeknek. A tíz nap egyikén kirándultak Cseh­szlovákiába, a határ közelé­ben levő somoskői várhoz, megnézték a világhírű bazalt­omlást. Búcsú-tá bort űz Mind a két csoportnak ha­sonló, jó programja volt, s mind a két csoport vidáman, figyelmezetten élte a táboréle­tet. A szabadtéri játékokon, foglalkozásokon kívül asztali- tenisz, sakk, dominó és más társasjáték szórakoztatta a fá­radhatatlan nyaralókat. Mind­két csapat igen jól sikerült tá­bortüzet tartott. Szerencsére, az időjárás is csak rövidebb ideig keserítette meg az erdei sátorlakók nyaralását. Sokan most, hogy hazatértek Salgó- bányáról, nem győzik élmé­nekülniük kellett. Amikor a szovjet csapatok a községet felszabadították, Pólyák Ist­ván elsőként kapcsolódott a mozgalmi munkába. Ö lett a földosztó bizottság elnöke, majd később a földművesszö­vetkezet megalakításában is részt vett. Egyre romló egész­ségi állapota 1958-ban vitte sírba. Pólyák István halálának évfordulóján, a megemléke­ző ünnepség után, az öre­gek otthonának lakói közül egy csoport autóbusszal ellá­togatott a temetőbe, ahol a kegyelet koszorúját Győré Pál helyezte el a síremléken. ABONYI SZÜLETÉSŰ sportolók is szerepelnek a müncheni olimpián: Varga Já­nos birkózó, aki Mexikóban el­ső lett, és Varga István, a Honvéd kézilabdázója. Szeke­res Ferenc, a Csepel hosszútáv­futója szintén az olimpiai ke­ret tagja. nyeiket mesélni. Abonyban nemegyszer hangzik fel na ponta a salgóbányaiak jelleg­zetes tábori Riaitasa: — Kis Salgó, Nagy Salgó, tá­borozni jaj, de jó! Hurrá, hur­rá, hurrá! Gy, F. Jutalom a sokgyermekes anyáknak Abonyban a nagyközségi tanács az idén csaknem 18*. ezer forintot fordít segélye­zésre. A rendkívüli segélyek összege eléri a 27 ezer fo­rintot. A jelentős pénzösz szegből elsősorban a maguk ra maradt, idős embereknél juttatnak. Gondol a tanács a hat, vagy ennél több gyer­mekes anyák támogatására. Anyasági jutalmat ebben az évben eddig ketten kaptak Abonyban. TÖKVÁSÁR Kedvez az idő az idei töktermésnek: jó minőségű, szép példányok garmadáját szállítják a ceglédi piacra, hogy a heti étrendeket egy-egy kiadós tökfőzelékkel még változatosabbá tehessék a háziasszonyok. Apáti-Tóth Sándor felvétele Kétszáíz kisdiák táborozott Salgóbányai szép napok j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents