Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-26 / 174. szám
1S72. .TŰLIIJS 26., SZERDA PEST »IECYE K-/ús‘lap \ Pulykahúsgyár Hajdúböszörményben a Zója és a II. Kongresszus termelő- szövetkezet társulásával 35 millió forint beruházással felépítették az ország egyik legnagyobb és legkorszerűbb ..pulykahúsgyárát”. A Kanadából származó és a nádudvari Vörös Csillag Tsz-ben keltetett, úgynevezett „fehér gyémánt” pulykákat nevelik és hizlalják itt. A casco érvényes Spanyolországra is Az Állami Biztosító megállapodott az Auxiliär Finan- ciera de Créditosy Seguros S. A. madridi biztosító intézettel, hogy a külföldi casco biztosítással rendelkező magyar autósoknak 14 ezer peseta ösz- szeghatárig segítséget nyújtson, ha Spanyolországban baleset éri kocsijukat. Aki rendelkezik belföldi casco biztosítással, az kiegészítheti azt a külföldi útra, akinek pedig nincs, az csak a túra idejére is megkötheti ezt a biztosítást. Négyezer jelentkező Van már járda, de nincs jó ivóvíz Nagykovácsiban az idén mintegy kilométernyi szakaszon építettek járdát, s ezáltal a község egész területén, a legkisebb mellékutcákat is beleértve, legalább az egyik oldalon sármentes a közlekedés. Legsúlyosabb gondjuk: a vezetékes ivóvíz. Tizenöt esztendeje létesítették törpe vízmüvüket, akkor egyetlen kúttal, s a mini fejlesztés a kutak számát néggyel gyarapította ugyan, de ez nem elég az állandó lakosság ellátásához sem. S az utóbbi években vagy ezerötszáz telket parcellázott a tanács, hétvégi, kiskertes művelésre; ezek tulajdonosai, meg az építkezők közül sokan, lajttal, egyéb ideiglenes, Emlékeim a régi szentmiklósi szokásokról Gyermekkoromban egészen; íz első világháborúig, a 18i éven felüli legények nem tűrték el, hogy a náluk fiatalabbak dohányozzanak. Ha az utcán, vagy bárhol dohányzó kiskorúval találkoztak, kivették a szájából a szívni valót. Kocsmába, vendéglőbe, se járhatott az ilyen fiatal. Ha a fiú nagyon erős volt, ha tizenhat évesen is elbírta a rakott zsákot, szemet hunytak a dohányzása vagy a mulatozása felett. A tilalom nem vonatkozott az iparostanoncra, akinek nagy tekintélye volt a faluban. Ha a mestere engedte, dohányozhatott kedvére. A szigorú szabályok rrtiátt a kisebbek aztán elbújtak a nádtetős padlásokon, a szalmakazlakba vagy a kocsiszínek mögé, s ott szívták. Számtalan tűz keletkezett ily módon, sok gyerek kapott hatalmas atyai pofonokat. Horváth Józsiék kertje végében termett a nyuszalag. Ha ezt a növényt szívták, akkor sem jártak sokkal jobban, mert a szagát ugyan nem lehetett észrevenni, de maró füstje úgy tönkretette a szájat, hogy napokig nem lehetett utána rendesen enni. A kocsmázás örömében az akkori „tinédzserek” úgy vehették ki a részüket, hogy az ablakon át lesték, mi folyik odabenn: a táncot és az elég gyakori verekedést. A magas növésű 16—17 éves fiúk kivételes helyzetben voltak. Űk hívták be a kocsmával szemben lévő ház kapuja alatt várakozó-beszélgető, sétáló lányokat. Ugyanis az akkori szokás szerint a felnőtt legény annak a lánynak a családjával, akinek udvarolt, szombat délután megbeszélte, melyik kocsmába viszi táncba a leányt. A lányokat oda elengedték, de tehénfejésre haza kellett érniük. Még annak is, ahol nem volt otthon fejnivaló jószág. Amelyik lány tovább maradt, azt — bevett szokás szerint — áztatott kötéllel megverték. A muzsika megkezdésekor az idősebb fiúk megkérték valamelyik fiatalabbat, hogy „húzzák” be a kedvesét. Megmutatták melyik lány az, akkor a fiatal fiú odament hozzá, és előadta megbízója kívánságát. A leány odaadta hímzett zsebkendője sarkát, a fiú megfogta, úgy húzta be a várakozó udvariéhoz a kocsmába. Persze, ilyenkor a leánybehúzó fiatal’ is ottmaradhatott egy-egy fordulóra. Bonyodalmak is támadtak néha. Ha a felkért lány visz- szautasította a behúzást, de mással mégis bement, a kikosarazott legény félbehagyatta a zenészekkel a nótát, és a Rá- kóczi-indulót rendelte. A lány szégyenkezve kiszaladt, a ki- muzsikáltató legény pedig rákezdett a híres verekedést jelző nótára: „Édesanyám, verekedni akarok, nem bánom, ha tíz órára meghalok. Kilenc helyen varrta be a fejemet a főorvos, egy kislányért verekedni de bajos”. A vetélytárs komáival a másik verekedődalt fújta: „Ha beverik az én árva fejemet, ki mossa ki az én véres ingemet. Majd kimossa az én babám tiszta fehérre, úgy megyek el a vármegye elébe”. Közben rendeződött a két verekedőcsoport, s a kocsmá- ros már szalajtott valakit a Simonsits doktorért. Kincse József Minőségi kifogás palackos borok ellen Az Országos Borminősítő Intézet szakemberei ellenőrző körúton jártak a Badacsony- vidéki Állami Gazdaság szombathelyi pincészetében. Azt vizsgálták, milyen a palackozott borok minősége, íze, színe. Munkájuk során 4800 üveg palackozott bor minőségét kifogásolták. A szentgyörgyhegyi rizlinget például fátyo losnak, opálosnak találták, a badacsonyvidéki rizlingben és a móri ezerjóban pedi mechanikai szennyeződést észleltek. A minőségileg kifogásolt palackokat, amelyeket a győri és a badacsonyvidéki palackozó töltött, visszaküldik az üzemnek. Békalencse-áradat a Tiszán Egjí héten keresztül szokatlan arányú békalencse-áradat vonult végig a Tisza alsó szakaszán. Az üdezöld növényi tömeg némely folyórész húszhuszonöt százalékát borította el. Érdekes szép látványt nyújtott a Tiszán ritka jelenség, különösen a Maros-torkolatban, ahol a két folyó találkozásánál nagy mennyiségű túlhaladott módszerekkel szerzik a vizet. A községfejlesztési alapból tavaly is, az idén is két-két- millió forintot tartalékolt a község vezetősége. A jelenlegi, négy tantermes iskolát ugyanis nyolc tantermessé, tornatermessé akarják bővíteni, korszerűsíteni. Sajnos, a májusban elkészült terv szerinti kivitelezés összköltsége a meglevő összeg kétszerese lenne. Elkelne a segítség, azonban a megye ötéves tervében nem szerepel a , nagykovácsi iskola bővítése. Megpróbálják hát a hétvégi telkek árából fedezni a hiányzó összeget. Csakhogy itt a telkek ára nem olyan magas, mint a frekventált dunakanyari részeken, az itteni telkeket nem üdülőtelkekként, hanem kiskertefi művelésre adják el. Mégis remélik, hogy sikerül összehozni a hiányzó pénzt: még 200—250 parcellát értékesítenek a jövőben. Most folyik a telkek karó- zása, s hogy egykettőre elfogy, az kétségtelen: jelenleg négyezer igénylőt tartanak nyilván a kétszáz telekre. P. G. Tájak és növények védelme Csongrád megye bővelkedik olyan tájakban, amelyek megőrizték ősi jellegüket, szépségüket. A Szegedhez közeli Fehér-tó, a pusztaszeri Szikestó és a Sándorfalva melletti Sasér ritka madarak fészkelő, illetve átvonuló helye. Ezeken a védett területeken tudományos kutatómunkát folytatnak, őrzik háborítatlanságukat. A Fehér-tó szigetére például a sirályok költési időszakában senkit nem engednek belépni. Olyan területek i,s vannak a megyében, amelyek rendszeres látogatása megengedett, mint a növénytani- lag értékes szentesi Széchenyi-liget, vagy az ásotthalmi fehér nyárerdő. Ezenkívül ritka természeti érték a Maros partján a több mint 200 éves vetyeháti óriás nyárfa és megtalálható a megyében a jégkorszak utáni időkből fennmaradt úgynevezett Volga menti hérics, amelyet azonban a kipusztulás veszélye fenyeget. Ezeknek és az ezekhez hasonló természeti tájaknak, növényeknek védelmét határozták el Csongrád megye népfrontvezetői. A természetvédelem jelentőségére hívják fel a lakosság figyelmét. Aranyat érő pók Pillangó, amelyből csak egy van a világon Az elmúlt hetekben á Budapesti Állatkert több gyűjtőexpedíciója tért vissza külföldi útjáról. Az expedíciók elsősorban a rovarház lakóinak számát növelték. Ilyen ritkaság az a tíz, erősen izmos és szőrös, tenyérnagyságú tanzániai madárpók, amely valóságos fészket sző magának, és gyíkokkal, egerekkel táplálkozik. A rovarokat tenyésztésbe veszik, és — mivel áruk igen magas — egy-egy pók annyi aranyat ér, mint amennyi a súlya — az utódokat külföldön értékesítik majd. Kevés — a világon csupán három-négy — helyen láthatók a kameruni és dél-európai tarisznyarákok. Ezekből az édesvízi állatokból két különböző fajtát hozott az afrikai expedíció. Afrikai gyászbogarakat, afrikai skorpiókat, dél-afrikai ezerlábúakat eddig csak vásárolt az Állatkert — most az expedíciók hoztak e ritkaságokból, sőt, egy olyan trópusi pillangóval is gazdagították a gyűjteményt, amelyből a világon csak egyetlenegy van. (Maguk kereszteztek két fajtát.) TÖBBSÉGBEN A NŐK A zsámboki Petőfi Tsz taglétszámának kétharmada nő. A 210 szorgos asszony jól megállja a helyét minden munkahelyen. A tsz-vezetésben is fontos szerepet töltenek be a nők. Közülük való a főkönyvelő, a főkönyvelő-helyettes, brigádvezető, raktáros, magtáros, munkacsoport-vezető, az ellenőrző bizottság elnöke is. Megérkeznek a munkahely re a kertészeti brigád tagjai. Merkur-tervek Legkeresettebb a Zsiguli Mintegy 60 ezer új személy- gépkocsit hoz forgalomba az idén a Merkur. Az 1972-es beszerzések zöme szovjet import (Zsiguli, Moszkvics, Volga) összesen mintegy 30 ezer, az NDK-ból 14 500, Csehszlovákiából 6 és fél ezer, Lengyelországból 5 ezer kocsit küldenek hozzánk. A tőkés országokból viszont jóval kisebb szállítmányok érkeznek mint az előző években. A legnagyobb tételt a mind népszerűbb Zsiguli jelenti. 21 500 érkezik a Szovjetunióból. Trabantból a tavalyi 6 ezerrel szemben az idén 9 ezerre számíthatunk. Sajnos, azonban erre a keresett típusra ugyanúgy mint a Wartburgra fogadhat el előjegyzést újabb a vállalat, mert már az egész ötéves tervidőszakra esedékes importot lekötötték a vevők. A Merkur egyébként felkészült a második félévtől esedékes feladatra: a közületi személygépkocsi-állomány kötelező csökkentéséből adódóan a használt személyautók adásvételének nagybani lebonyolítására. Augusztusban: aprítópróba A mohácsi Farostlemezgyár két évvel ezelőtt megkezdett és együttesen több mint fél- milliárd forintot igénylő bővítésén nagy ütemben dolgoznak az építők és szerelők. A legelőrehaladottabb a munka a fatéren, ahol az új aprító első gépsorának próbáit már augusztus második felében meg akarják kezdeni. Ez a létesítmény az egész gyár szempontjából nagy jelentőségű változást, korszerűsítést jelent. Az új technológia ugyanis megszünteti a legnehezebb fizikai muníkát a Farostlemez- gyárban. tavi növényzet sodródott ösz- sze. Az úszó békalencsék a hármas Körösön keresztül jutottak el a Tiszába, a Körösbe viszont részben a Berettyó szállította, feltehetően a lecsapolt rizsföldekről. A laboratóriumi vizsgálatok kiderítették, hogy a folyók vízének minősége egyáltalán nem károsodott, nem keletkezett szennyeződés. levegő balett-táncosai ők, ezek a lendületes repülésű, hajlékony testű madarak. Vannak a madárvilágban náluk fürgébbek, vannak légiesebb szárnyalásúak, de egyiknek a mozdulataiban sincs ez a táncra emlékeztető, különös lejtés, az ereszkedés- nek-emelkedésnek, lassúlásnak-gyorsu- lásnak ez a szemünket ingerlő ritmusa. A madárnemzet művészei a sirályok. Sokáig csak, a nevüket ismertem. Könyvekből. Már ekkor vonzódtam hozzájuk — nem is tudom, miért. Talán mert valahogy már a nevükben valami költői varázs áradt. Vagy inkább népmeséi? Sirály — úgy hangzik, mint a király, csak a csúnya, koppanó k betű helyett van a szó elején süvítő, szárnyaló s. A levegő királya a sirály. S már nevében benne van méltósággal teljes szárnyalása, lejtése-feltörése, tollazatának ezüstszürke színe. Sokáig csak könyvből ismertem a nevüket. Es talán tudat alatt sajnáltam is az öreg Ungot, amelynek partján születtem, hogy sirálytalanul csordogál végig köves-ripacsos medrében, hogy mikor a vorocsói éles kanyarnál a sziklához csapódik a víz, süvítésébe nem vijjog bele az a csapogó madár, hogy a partokon száguldó villamos mozdonyok füttyébe nem kacag bele a levegő királya, hogy a sarkantyú alakú félsziget, a Kalap fölött nem írja a levegőbe talányos hieroglifáit. Először Odesszában láttam sirályokat. Talán azért, hogy a régen vágyott, régen megálmodott madár azonnal teljes pompájában röppenjen előttem az égre. Ahogy megérkeztem akkor — két és fél évtizede — a városba, mindjárt sürgős munkák kellős közepébe csöppentem, és csak a második vagy a harmadik napon tudtam kimenni a tengerhez (pedig ez volt vele első találkozásom), akkor is csak úgy estefelé. Épp az a néhány perc volt ez, amikor a nap már Sirályok eltűnőiéiben van a hatalmas vízfelület mögött. A tenger ilyenkor — ki tudja, miért — pár percre fehérré változik, és az eltompuló világításban még furcsább ez a tejszínű víztömeg. A napsugarak már csak a magasabb régiókba jutnak el a tenger görbülete mögül, a fénytelen, fehér víz, a homályba burkolózó partok fölött csak épp a sirályok úsznak rőtarany ragyogásban. Mintha valami óriási, földöntúli reflektort állított volna rájuk valaki, s mintha az egész éjszakába induló természet villámgyors, mégis finoman komoly, komolyan elegáns, elegánsan kecses cikázásukat figyelné most visszatartott lélegzettel. így láttam először a sirályokat. Nem hittem a szememnek, amikor — egy hét-nyolc évvel ezelőtti tavaszon — hirtelen feltűntek az én folyómnál is. Az első évben csak egy pár. A következő tavaszon négy vagy öt. Azután néhány tucat. S az idén heteket töltött itt egy egész raj — néhány száz, de az is lehet, hogy néhány ezer madár. Talán ornitológusok, talán meteorológusok tudnák megállapítani, mi lehet az oka, hogy egy madárraj megváltoztatta vonulásának évezredes útját, és új pihenőhelyet választott egy halban nem is túlságosan gazdag, sekély folyó partján. Én nem tudom. A turistákat vonzzák a folyók völgyének szépségei, azok a különös megvilágítási effektusok, amelyek a magashegyi vidék monumentális zordságát valami csöndes, lágy lírával vegyítik. De mi húzza ide a sirályokat? Azt meg csak a geológusok tudják, azok is csak hozzávetőlegesen, hogy mióta folyik itt ez a nyugtalan, zöldeskék víz. Évezredek, évmilliók suhantak végig bársonyos hullámain. Egy időre megállt partjain az élet. A vidék csillogó szépségét emberek szörnyű nyomora árnyékolta be, a kúp alakú csúcsok közül éles sávokban kilövellő napsugarak komor középkori állapotokat világítottak meg még fél évszázaddal ezelőtt is. Aztán néhány esztendő alatt megváltozott minden. Nagy, bölcs, homlokukat napsugárban fürdető szanatóriumok, izmos, zömök gyárépületek, szigorú szemöldök alól jóságosán mosolygó iskolák, nyugodt biztonsággal a földbe kapaszkodó családi házak (mindegyik egy- egy miniatűr kastély!) ringatóznak tükörképükkel a hullámokon, bontják meg a partok áradó, gomolygó zöldjét. Menynyivel derűsebb, mennyivel meggyőzőbb az egymást keresztül-kasul szeldeső völ- gyek-katlanok fényjátéka is ... Talán csak a sirályok hiányoztak ahhoz, hogy teljes legyen a folyó partjain a harmónia. Lehet, hogy évezredekig róluk álmodott az éles köveken porrá zúzódó víz. És most, késő öregkorban az élet más ajándékaihoz pár tavaszi hétre a vágyódó folyó a sirályokat is megkapta. Gyönyörködve nézem őket, amint ott vitorláznak gyermekkorom pajtásának, ifjúkori nekilendüléseim biztatójának, férfikori problémáim türelmes meghall- gatójának partjain. Magasba suhanva- alábukva szelik a levegőt, ezüstös vízi akrobaták, égi mutatványosok. S én valami furcsa jövőbe látással, valami terebélyesedő bizakodással nézek a nyomukba. Kenyerem javát megettem, pályám ellipsziséből, ki tudja, mekkora ív maradt még .. És eddig de sokkal maradtunk még adósai egymásnak — az élet nekem, én az életnek ... Hanem most nem töprengek ezen. Még csak ezután jönnek majd a sirályok ... Bállá László
