Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-23 / 172. szám
1972. JŰLIUS 23., VASÁRNAP 7 ’ A TENGER: KÉPZELETÜNK, Almaink csodálatos, SZÍNES ÉS — TITOKZATOS VILÁGA. A TENGER: AZ EMBERNEK ÉVEZREDEK ÓTA MUNKÁT, KENYERET ADÓ TÁRS. A TENGER: A TUDOMÁNYNAK KUTATÁSI TERÜLET ÉS EGYRE KEVÉSBÉ TITOKZATOS VILÁG. Fóka az Elbában Múlt év végén nagy szenzációt jelentett egy fóka, amely az Északi-tengerről betévedt az Elba folyóba és egészen Magdeburgig leúszott. A közönség megszerette a több ízben és többfelé felbukkanó fókát és Trixinek nevezte. Trixit sikertelenül próbálták elcsípni, mindig kicsúszott a fókavadászok kezéből. Most azonban hosszú ideje nem látták, s nem tudni, mi lett Trixi sorsa. Az A t/an ti-óceán víz alatti foly ói Mélytengeri fényképfelvételek Tintahalat sikerült lefényképezni 5145 méteres mélységben a Karib-tengeren. Barbadostól 500 kilométerre északra. Ez eddig a legnagyobb tengermélység, amelyben lábasfejűeket észleltek. A 45 cm hosszú állat, mintegy méternyire úszik a fenéktől. A tengeri organizmusoknak a tenger mélyén történő lefényképezése lehetővé teszi ezen állatok tartózkodási helyének, elterjedésének pontosabb megismerését. Ezzel az eljárással elkerülhetők azok a mélységmeghatározási tévedések is, amelyek a különféle hálókkal végzett kísérletek során adódtak. Több éves munkájáért szovjet éceánkutatók egy csoportja műszaki-tudományos Állami- díjat kapott. A csoport kutatási témája: „A Lomonoszov- áramlat és az Atlanti-öceán trópusi peremvidékén található áramlatrendszer kísérleti és elméleti vizsgálata”. Mindössze 30 éve tértek át a tudósok az óceánok természetének földrajzi leírásától a hatalmas víztömegek mélyén lejátszódó fizikai folyamatok vizsgálatára. A számos érdekes felfedezés közül az egyik legfontosabb és legérdekesebb az Atlanti-óceán mélytengeri áramlatainak feltárása és kutatása volt. A felszíni tengeráramlatokat már régóta ismeri az ember, hiszen az ókori hajósok már mesteri módon hasznosították is azokat. Ami azonban a mélyebben fekvő vízrétegeket illeti, azt sokáig statikus, nyugalmi állapotban levő közegnek képzelték. Ezt a nézetet először az amerikai tudósok által 1951—52-ben a Csendes- óceánban felfedezett nagy kiterjedésű felszín alatti áramlat ingatta meg. A szovjet óceánkutatók pedig arra a kérdésre próbáltak választ kapni: léteznek-e a hatalmas kiterjedésű Csendes-óceánon kívül másutt — az Atlanti-, illetve az Indiai-óceánban is mélytengeri áramlatok. Lomonoszov-áron ht Először a Mihail Lomonoszov szovjet kutatóhajó észlelt 1959-ben a felszíni folyásiránytól eltérő mélytengeri vízmozgást az Atlanti-óceánnak az Egyenlítő környékén fekvő vízfelszíne alatt. 1961-ben a Mihail Lomonoszov korábbi megfigyeléseinek ellenőrzésére újra az Atlanti-óceán trópusi részére indult. Az expedíció vezetője, Georgij Ponomarenko, tapasztalt óc-eánkutató így emlékezett vissza az akkor kapott eredményekre: — Speciális horgonnyal rögzített bolyára szerelt regisztráló műszerekkel figyeltük az áramlatokat. A köteleken különböző mélységbe lebocsátott műszerek mindegyike 26—22 órán keresztül rögzítette az áramlatok irányát és sebességét. Ütünk során 17 huzamosabb mérést végeztünk. A mérési adatok feldolgozása után megállapítottuk, hogy az Atlanti-óceán egyenlítői részén a felszínen az Egyenlítőtől délre haladó áramlat alatt ellentétes irányban — nyugatról keletre — egy mélytengeri áramlat mozog... Ezután a Mihail Lomonoszov még több éven keresztül vizsgálta az Atlanti-óceán egyenlítői szakaszát, különböző évszakokban és földrajzi szélességen kutatva a mélyvizi ellenáramot. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Tengeri Hid- rofizikai Intézetében elkészült az újonnan felfedezett áramlat elméleti modellje is. A víz- alatti ellenáramot Ponomarenko javaslatára Lomonoszovról nevezték el. A Golf-áramlatnál nagyobb... Az adatok feldolgozása és általánosítása után lehetőség nyílt a Lomonoszov-áramlat alapvető fizikai sajátosságainak meghatározására és pontos fizikai-földrajzi leírására. Az Atlanti-óceán az Egyenlítőnél metszi a Déli Passzát felszíni áramlatot, amely keletről nyugatra, Afrikától DélAutomata hajótisztító berendezés A legutóbbi időkig a legmunkaigényesebb és fárasztó műveletnek számított a hajótest víz alatti részének megSzámítógépes balkombinát tisztítása a kagylóktól, vízinövényektől és az oxidációs rétegektől. A novorosszijszki hajójavító üzemben feltaláltak egy berendezést, amely automatikusan tisztítja a hajótestet a megadott program szerint. Teljesítménye — a hajó konstrukciójától és a felület szennyezettségétől függően — 60—120 négyzetméter. Amíg a korábban alkalmazott — vízhomok sugaras — berendezéssel 1 négyzetméter felület megtisztítása 0,52 rubel, az automatával kevesebb, mint 0,01 rubel. A keretre erősített berendezést egyetlen kezelő irányítja, és kifogástalan tiszta felületet ér el. A találmányt nyugateurópai országokban szabadalmaztatták,de világszerte nagy az érdeklődés iránta. Az üzemben már elkészült továbbfejlesztett változata, amelynek kipróbálása után megkezdik a sorozatgyártását. Amerika felé halad. Ezen áramlat alatt 30—50 méterrel található a Lomonoszov ellenáram, amely nagy víz alatti folyóhoz hasonlóan másodpercenként 100—120 centiméteres sebességgel folyik Dél-Ameri- ka partjaitól Afrika felé. Az áramlat tengelyének iránya párhuzamos az Egyenlítővel, maximális sebessége a nyugati részen 80—100, keleten 50 méteres mélységben észlelhető. Az áramlat rendkívül stabil és egész éven át mérhető, bár vannak szezonjellegű ingadozásai is, amikor az északi féltekén ősz van, a hosszantartó dél-keleti passzát szelek hatására az áramlat felső és alsó határa mélyebbre húzódik, mint tavasszal. A következő párhuzam jól észlelteti a felszín alatti áramlat méreteit: a Lomonoszov-áramlat másodpercenként 35—37 millió köbméter vizet szállít, ami jelentős mértékben felülmúlja a Golf-áram hozamát. A Lomonoszov-áramlat vizsgálata alapján összeállított oceanografiai atlaszok nemcsak tudományos jelentőségűek, hanem a hajózás, a meteorológiai előrejelzés és a halászat szempontjából is fontosak. Jevgenyij Szuzjumov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Tengerkutató Expedíciós Részlegének helyettes vezetője Új tengeri mentőberendezés Murmanszki tervezők és mérnökök új mentőberendezést dolgoztak ki. Az „Ember a Vízben!” kiáltás után a kormányosfülkében vagy a hajó fedélzetének más pontján megnyomnak egy gombot. A szerkezet robbanásszerűen felfúj egy gumi tu tájt és szinte kilövi a korlát mögé. Ez a berendezés különösen előnyös a sarki vizeken, ahol a jéghideg vízben hamar megdermed a szerencsétlenül járt ember. A tutaj segítségével könnyű a mentés a viharban, a hidegben, a sanki éjszakában. Tengerjárók Angyalföldről A Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregységében jelenleg 3 tengerjáró hajó építésén dolgoznak. Szovjet megrendelésre készül a két 1720 tonnás megerősített rakodóberendezéssel ellátott szállítóhajó, az ARAKSZ és a VITIM. Ezek a tengerjárók a távol-keleti vizeken teljesítenek majd szolgálatot. Átadásra készen áll az NSZK-beli Ottó Müller-cég megrendelésére épült 2100 tonnás Gránit nevű szállitóhajó. Képünkön: A szovjet megrendelésre készülő ARAKSZ (balról) és az NSZK részére épülő Gránit. A vitorlás tizenkettedik útja Megkezdte tizenkettedik útját a „Zarjá” nevű speciális szovjet óceáni kutatóhajó, amely a föld mágneses terét, a tengerfenék és a földkéreg felépítését és még sok más érdekes jelenséget vizsgál. Az óceáni kutatások sikeres lefolytatásához a hajón elhelyezett számos, igen bonyolult műszer rendkívül pontos adataira van szükség. A hajótest mágneses terének zavaró hatása kiküszöbölésére készítették azt a kétárbocos vitorlás- hajót, amelynek fedélzetén egyetlen vasból készült tárgy sincs. A hajótest fából készült, a majdnem féltonnás horgony pedig sárgarézből. Réz a kötélbakok és a pántok anyaga is, az ajtókilincsek anyaga pedig króm. A hajón található használati tárgyak elkészítéséhez szintúgy műanyagot és más, nem mágneses anyagot használtak. A „Zarjá’' eddigi tizenegy tudományos expedíciója során több mint 420 ezer tengeri mérföldet tett meg. Járt a Spitzbergáknál és Űj-Zélan- don, Olaszországban és a Hús- vét-szigetek vizein, valamint Kubában és Tahitiban, Guineában, az USÁ-ban, Hongkongban és Dél-Afrikában is. Olajszállító szupertengeralattjáró Amerikában egy 255 ezer tonnás tengeralattjárót terveznek, amely az északi sarkvidék jege alatt szállítaná el az olajat Alaszkáról és az észak-kanadai szigetekről. A tervek szerint a hajó 1,8 millió barrel (1 barrel=158,9 liter) olajat tud befogadni, s 150 méter' mélységben haladva óránkint 17 csomós sebességet képes elérni (1 csomó== 1852 méter). Hullámálló katamarán A feltalálók most újabb — a belső hajótér-, a hajófenéktisztító automata szerkesztésén dolgoznak. Békalencseáradat Itt még az építés utolsó stádiumában látható, de azóta már a világtengereket szeli a 43 ezer tonnás, „Vosztok” névre keresztelt úszó halfeldolgozó kombinát, a világ legnagyobb ilyen hajója. Tizennégy kisebb halászhajót szállít a fedélzetén, amelyeket a gazdag zsákmányt ígérő körzetekben drru segítségével bocsátanak vízre. A halfogásra legalkalmasabb helyeket és időpontokat, vonulási irányokat stb. egy fedélzeti számítógép határozza meg a sokfelől befutó információk alapján e kisebb halászhajók számára. A „Vosztok” egyfolytában négy hónapot tölt a tengeren, miközben a halászzsákmányt — mintegy 300 tonna halat — folyamatosan konzervekké dolgozza fel az úszó kombinát mintegy 600 főnyi személyzete, akik számára a legnagyobb kényelmet biztosították a hajó tervezői (mozi, könyvtár, uszoda, sporttermek stb.). Az elkészült konzervek raktározására érdekes megoldást választottak: gondos kitisztítás után a fokozatosan kiürülő üzemanyagtartályokban helyezik el a dobozos konzer- veket (a hajó tízezer tonna üzemanyagot visz magával). A Tisza alsó szakaszán növényi eredetű áradat vonul le. Az úgynevezett békalencse az egyes folyószakaszok 20—25 százalékát beborítja. Főjeg a sodrásvonalban halad a növényi tömeg, de helyenként kicsapódik a partra, a strandolok nem kis bosszúságára. Feltehetően a dél-alföldi rizsföldekről, a lecsapolások után került a folyóba 9 zöld áradat, amely most „tetőzik” és rövidesen levonul a folyó magyarországi alsó szakaszáról. Más években is előfordult már hasonló jelenség, de a jelenleginél sokkal kisebb arányban. A tengerparti olaj- és gázkutatás soha nem remélt eredményeket hozott az utóbbi évtized során. Európában olyan országok jutottak jelentős gázkincs (és kisebb mértékben kőolaj) birtokába, amelyek korábban kizárólag importból fedezték a szükségleteiket (Anglia, Hollandia, NSZK stb.). A „fekete arany” és a földgáz utáni kutatás ma is lankadatlan erővel tovább folyik. Ehhez hullámálló hajókra volt szükség, így születtek meg a képen látható módon megkonstruált kettős törzsű, ún. katamarán típusú tengerjárók. A hajó nem nagy, mindösz- sze 1200 tonna teherbírású, 40 méter hosszú és 17 méter széles. Viszont rendkívül stabil, amit az is elősegít, hogy kü-« lönleges lehorgonyzására négy, egyenként 700 kg-os fenékhorgonnyal látták el. A 9 fő személyzeten kívül további 15 szakember részére van szálláshely és jól felszerelt műhely a hajón, akik a tengerfenék „fel- térképezését”, a próbafúrás»-- kát végzik.
