Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-02 / 154. szám
Télikabátok, exportra A nyári szabadság után ismét munkához láttak a Május 1. Ruhagyár ceglédi üzemének dolgozói. A műhelyekben felzúgtak a villany varrógépek, a raktárban szállításra várnak a kabátok, kosztümök. A szalagokon az első félévre vállalt megrendelések utolsó darabjai futottak, s ezzel be is fejezték a tavaszi, nyári kosztümök, illetve az átmeneti kabátok gyártását. A második félévben téli holmikat készítenek. Fazonban, formában nincs sok változás, a vonalvezetés alig tér el a tavalyitól. A belkereskedelem a hagyományos hosszúságú, térd középig érő fazonokhoz ragaszkodik. Midihosszúságot főleg a nyugati országok megrendelői kérnek. Hazai használatra kevés készül ebből. A legszebbek a szőrmegalléros és -kézelős télikabátok, amelyeket Francia- országba és Olaszországba exportálnak. Kapacitásuk hatvan százalékát exportmegrendelések kielégítése köti le az idén. Lucernahegyek A ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet Budai úton levő, Il-es üzemegységében megkezdték a lucerna betakarítását. A négyszáz holdnyi vetésterületről holdanként 13 mázsás átlagtermést várnak. ÜTFOLTOZÖK. A KPM ceglédi útmesterségének karbantartói, akik a padkákra, úttestekre viselnek gondot, eltakarítják a fölösleges füvet az út mentéről, a repedéseket, kisebb hiányosságokat pedig kőzúzalékkal pótolják. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLEPI JÁRÁS CEGLÉD VÁROS RfcSZI XVI. ÉVFOLYAM, 154. SZÁM 1972. JÚLIUS 2., VASÁRNAP Idénymunka a közös gazdaságokban Az ipar fogadja a fiatalokat Szakmunkásokká válhatnak A városi tanács munkaügyi osztályának főelőadójától, Tálas Jánosnétól érdeklődtünk: — Milyen munkalehetőségek várnak a továbbtanulni nem akaró lányokra és fiúkra Cegléden? — Nem jelent gondot az elhelyezésük, bár az idén jóval több fiatal igényelt munkakönyvét, mint az elmúlt évben. A jelentkezőket főleg az ipari üzemek fogadják, köztük az ÉVIG kisgépgyára nyújtotta be igényét nagyobb létszámra. Azok a lányok, akik nem ragaszkodnak az íróasztalhoz, könnyebben találnak munkát, rájuk a Május U Ruhagyár ceglédi telepén számítanak, ahol egy év után betanított munkásként dolgozhatnak, kéCSENDES VASARNAP AMIBŐL CSAK EGY VAN Egy héttel ezelőtt vendégek és helybeliek tömegei hullámzottak Cegléd utcáin. Esemény eseményt váltott, volt mivel időt tölteni. Aznap délelőtt az emberek a város központjába igyekeztek, ma reggel pedig inkább a város széle felé tartanak. Mióta parcellázták a Budai út menti területet, az lett a városlakók egyik hétvégi üdülőnegyede. Pihenőhelynek épp nem lehet nevezni, hiszen nagyon kevesen vannak, akik napozni, nézelődni mennek oda. Ki-ki inkább, kikapcsolódásként, hobbykertet gondoz, kapál, öntöz, gyümölcsöt szed kertje büszkeségéről, a kis meggy-, vagy őszibarackfáról. Vannak, akik szerszámos kamrát építenek, mutatós és kényelmes víkendházikót barkácsolnak, a család közreműköd éséveL Vasárnapi pihenőhely a közeli törteli és csemői kis erdő egy része. Motorosok, autósok vonulnak oda, vidám baráti társaságok adnak egymásnak találkozót a szép nyáridőben. Alkonyat felé ismét benépesül Cegléd. Sétáló, beszélgető, fagylaltozó emberek keresnek helyet kis társaságuknak a mintegy 38 ezer lakosú város egyetlen kerthelyiséggel rendelkező szórakozóhelyén, jegyet válthatnak a város egyetlen filmszínházának esti műsorára, vagy hazatérhetnek, és néhány üveg, előre megvett, hűtött sör mellett nézhetik búcsúszóig a televízió műsorát. Ellenőrzés a melléküzemekben A városi tanács termés-ellátás felügyeleti osztálya és a munkaügyi csoport együttesen ellenőrizte a közös gazdaságok melléküzemági tevékenységét. A vizsgálat egyebek között kiterjedt a munkaügyi jogszabályok, a bérkorlátozó rendszer és a kategóriába sorolás érvényben levő szabályainak ellenőrzésére. A tapasztalat azt mutatja, hogy gyakoriak a szabálytalanságok, több tsz- ben nem megfelelő módon alkalmazzák a rendelkezéseket. sőbb a szakmunkás-bizonyítvány megszerzéséhez is hozzásegítik őket. A most érettségizettek elhelyezése nehezebb, ugyanis kevés a betöltetlen adminisztrátori állás, ezért kétszeres a túljelentkezés. Ilyen állásokra várnak azok is, akik több éves adminisztrátori gyakorlattal rendelkeznek. — Sajnos, nem tudják megtartani a munkába helyezés sorrendjét, mert a legtöbb vállalat mellőzi az egyébként kötelezővé tett kiközvetítést, és sokszor gyenge bizonyítvánnyal rendelkezők foglalják el az állást azok elől, akik mindenképpen jogosabbak lennének betöltésére. — Milyen lehetőségük van azoknak, akik csak nyárára szeretnének munkát vállalni? — őket a közös gazdaságok várják. A legtöbb idénymunkást a ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Tsz és a Kertészeti Kutatóintézet kérte. — Van-e érdeklődés az idén az NDK-beli szakképzés iránt? — Sok a jelentkező. A férfi szakmákban már csak egy-két mesterség szabad. Az érettségizett lányok még jelentkezhetnek alkatrészkészítő, elektroműszerész és könyvkötő szakmákra. A jelentkezőknek egy hét múlva kezdődik a nyelvtanfolyam, a Kossuth Művelődési Központban — mondotta Tálas Jánosáé. Cs. I. Pipák a föld alatt Bonyhádon cseréppipák tömegére bukkantak a régi Malom utcában, csatornaásás közben. Mintegy 800 piros és fekete színű, zebracsíkos és márványhatású, domborműves, valamint növényi és geometriai elemekkel díszített pipát rejtett három és fél méter mélységben a föld. A zömében eltört, kisebb részben ép pipák közt kétszáznál többféle típusút, formájút és díszítésűt különböztettek meg a néprajzkutatók. A pipákra bélyegzett sokféle név az egykori pipakészítőik céhéről vall. A leleteket restaurálják a Szekszárdi múzeumban, és kiállításon is bemutatják. Ceglédi képek Idegenforgalmi célokat is segít Kevés a gyümölcs Zöldség a tsz-ekből KARAMBAN A MÉK járási központjába napról napra több és több gyümölcsöt, zöldséget szállítanak. — A szamócával indultunk — mondotta Irházi Gyula kirendeltségvezető —, de az ültetvények csökkenése és a tavaszi fagykárok miatt, a helyi szükségletet is nehezen tudtuk kielégíteni. A cseresznye- és a meggytermés is kevés, csak sárga- és kajszibarackból várunk nagyobb tételeket, azokból exportra is jut. — Zöldborsóból elegendő mennyiséget kaptunk, a zöldbabtermelés is kielégítő. A termelőknek kedvező árakat fizetünk. A burgonyaellátás jelentős részét az albertirsai Dimitrov Termelőszövetkezet fedezi. A helybeli Vörös Csillag és a Lenin Termelőszövetkezet sok hegyes és tompa paprikát küld. Paradicsommal is bőven ellát bennünket a kocséri Űj Élet Termelőszövetkezet. Az uborkatermelésben az abonyi József Attila Tsz jeleskedik. Űj hagymából, sárgarépából és gyökérből is elegendőt termelnek a közös gazdaságok, illetve a magánkertészek. A fejes és kelkáposzta, a főzőtök elhelyezése néha gondot okoz. K. L. A DÖZSA-ÉVFORDULÓ alkalmából a közelmúltban elhagyta a nyomdát a Ceglédi képek című könyv. Az ötlet még a Ceglédi Ősz idején született, amikor városunk ifjú fotóművésze, a Ceglédi Hírlap fotóriportere, Apáti-Tóth Sándor képeiből rendeztek kiállítást a Kossuth Művelődési Házban. A város vezetői felfigyeltek az egybegvűjtött, színvonalas fotóanyagra, és elhatározták: a további kiegészítés és a szerkesztéshez szükséges szelektálás után, önálló kiadványban adják közre1 a mai Cegléd képeit. A hatvanhét fotográfiát tartalmazó könyvet Szilágyi Miklós, a Kossuth Múzeum igazgatója írta és szerkesztette. Rövid bevezetőjében felvázolta Cegléd történelmi múltját, fejlődését és jelenét. A képeskönyv kiadásának célját így határozza meg: „Más már ez a város, mint a régi volt, s naponta változik. Ezt a várost is szeretnénk megmutatni az idegennek, ha múltunkat- jelenünket ismerni akarja’’. A törekvés sikerrel járt. A jo képeknek és a megfelelő szerkesztésnek köszönhető, hogy a Dózsa-emlékművet ábrázoló első — és az új kórházról készült kötetzáró kép, a múltat idéző és a jelent mutató két pólus között, áttekintést kaphatunk régi és új értékeinkről. A CEGLÉDI KÉPESKÖNYV fontos feladatot tölt be. Tulajdonképpen egy 1972-ben készült film hatvanhét kockáját láthatjuk, amelyek megörökítik a város mai képét, azokat a jelentősebb alkotásokat, amelyekkel az utóbbi évtizedekben gyarapodtunk. _ Bár szükségünk lett volna még — és van ma is— egyre s másra, azt mégis megállapíthatja, aki a könyvet lapozgatja, hogy nem múltak el jeltelen, eredménytelen az évek: alkottunk maradandót. A múlt képei műemlék templomainkat, a városháza homlokzatát, Cegléd kőbe vésett, oroszlános címerét és Kossuth szobrát mutatják. A jelen négy fejezetre oszlik, az ipart, gyáraink, üzemeink, kisipari termelőszövetkezeteink reprezentálják, például az ÉVIG új szerelőcsarnoka, a PENOMAH korszerű részlege. A mezőgazdaság címszó alatt a Magyar—Szovjet Ba- r..tság Tsz üvegháza, a Vörös Csillag Tsz sertéskombinátja hívja fel magára a figyelmet. A kultúra és az oktatás új otthonait a szakmunkásképző intézet nemrég készült épülete, a Várkonyi iskola, a zeneiskola és a közgazdasági szak- középiskola fényképe mutatja. Végül a lakótelepek láthatók, illetve a víztorony, a szennyvízderítő és a kórház — az új létesítmények sorában. A KÖNYV KÉPEI elsősorban dokumentum értékűek. Az összeállítás egyenletes színvonala azt bizonyítja, hogy Apáti-Tóth Sándor művészi igénnyel fotózik, ismeri a mesterség titkait. A szolnoki nyomdát jó papíron, élvezhető kivitelezésben hagyta el a kötet, amely az idegenforgalom céljait is segíti, az utolsó lapok orosz és német nyelvű összefoglalójával és képjegy- ztkével. Tamasi Tamás Jogos panasz Pár csomó hagyma, lankadt levelű karalábék, fonnyadásnak indult káposztafejek kínálják magukat a Rákóczi úton levő AFESZ-bódé kirakatában. Mintha nem is a zöldség- és gyümölcsszezon idejét élnénk. Bosszankodnak is eleget a környéken lakó háziasszonyok, mert még egy kiló újburgonyáért is a város központjába kell bemenniük, burgonya csak elvétve érkezik az elárusító helyre. Panaszuk jogos, hiszen a kis bódé elsősorban a környék lakóinak szükségletét hivatott kielégíteni. Előttünk még a nyár, reménykednek hát a háziasszonyok, hátha időben észreveszik az áruhiányt az illetékesek is. Jobb későn, mint soha Dák — szarmata telep A debreceni Déri Múzeum kutatói hozzáláttak a jelenleg legnagyobb hajdúsági ásatás befejező szakaszához. Két esztendeje indult meg a munka Biharkeresztes és Ártánd között, az úgynevezett Kisfar- kasdombon. Az ásatások I.— III. századi dák — szarmata telepet hoztak felszínre, germán temető emlékanyagával együtt. Eddig a telepnek mintegy negyven objektuma — tűzhely, lakórész, hulladékgödör — és harmincnégy sír került elő. A sírokban ezüstpénzt is találtak. Az ásatásokat most folytatják, és a napvilágra került, értékes anyagot a Déri Múzeumban vizsgálják. MAGNO A JÁSZOLBAN A méntelepvezető Sohasem ingott meg a bakon Rövidesen befejeződik a kocséri Petőfi Tsz korszerű, szakosított tehenészeti telepének építése. A nyári időszakban a szarvasmarha-állomány egy részét karámokban tartják. Apáti-Tóth Sándor felvétele HORTOBÁGYI LOVASNAPOK, lovasjátékok Apajpusz- tán, fogatbemutató a mezőgazdasági kiállításon, külföldi fo- j gatversenyek — magyar sikerekkel. Talán még ma is „lovas nemzet” vagyunk? Korántsem, csupán megpróbálunk gazdálkodni azzal a csekély lóállománnyal, amely arra hivatott, hogy az idegenforgalom fellendítése és a tenyészállatok exportja révén, növelje nemzeti jövedelmünket. Az abonyi méntelepen egy ló áll a jászol mellett. A többit kihelyezték, Nagykőrösre kettőt, Kocsérra és Törteire egy-egyet. Csak télre hozzák vissza őket az abonyi istállóba. Általában az a tapasztalat, hogy fellendült a tenyésztés a környéken. Az abonyi Kécskei úti méntelep vezetője, Csizmadia István, 1934-ben, a jászberényi állami méntelepen kezdte a szakmát. Abonyban 1954-ben telepedett meg. Szakmailag a Lótenyésztési Főigazgatósághoz tartozik, ellátmányilag a Ceglédi Állami Tangazdaság kecskéscsárdai kerületéhez. A hivatali asztal fiókjából előkerül egy papír. Agyonhajtogatott, megfakult. A katona- zubbony zsebében megjárta a frontot. „A magyar hajtómód szerinti, kettes, négyes és ötös hajtást, valamint a csikók betanítását elsajátította, és ebből gyakorlati vizsgát tett.” Kelt: Bábolnán 1937-ben. A TELEPVEZETŐ józan életű ember. Elmondja, volt olyan év, amikor negyven lakodalomban vett részt a fogatával, de sohasem ingott meg a bakon, a lovak nem vették észre, hogy határozatlan. Állítja, hogy nem mindig a ló rossz, az emberben is lehet hiba, szeretni kell az állatot. Ló soha Le nem dobta a nyeregből, kocsiját el nem ragadták, de rúgást, harapást, örök emlékként megmaradó sebhelyeket sem kapott. Évekkel ezelőtt az abonyi utcákon feltűnt egy négyes fogat. Amerre elhaladt, porzott az út. Az emberek tudták,Csizmadia István versenyre készül. A fogatverseny, melynek több számát megnyerte, Aachenben volt, a holland határ közelében. Mielőtt a bakra ült, bő ujjú, kék ingbe, fekete mellénybe, sújtásos nadrágba öltözött, és fejébe nyomta az árvalányhajas kalapot. Hátul a két baki legény ült. Nem is lett volna semmi baj, ha a fúvószenekar meg nem szólal. Addig úgy ment minden, mint a karikacsapás, még a szökőkúton is áthajtottak, nem féltek a víztől a lovak, de a zenéről megfeledkeztek az előkészületek során. Azt mondják, a kutyaharapást szőrével kell gyógyítani. Valami ilyesmit tettek ez esetben is. Amikor megfékezték, istállóba vezették a lovakat, kerítettek egy magnót valahonnan, s a jászolba tették, a széna mellé. A szalagon voltak a fúvószenekar számai. Az istállóban halkan szólt a zene, a lovak megszokták. Végül egy első és három második díjat hoztak haza. CSIZMADIA ISTVÁN fényképeket mutat. Különböző lovasbemutatókon készültek, a fogatok bakján mindenütt ő feszít. „Még rudat sem törtek soha a lovaim” — mondja büszkén. ’ Egy kjs ideig nézzük az írásokat, képeket, díjakat, aztán akkurátusán elcsomagol mindent, a fiókba. Ö ott van minden abonyi lóvásáron, nézegeti a lovakat. Az utcán perel a fuvarosokkal, ha látja, hogy rosszul bánnak az állatokkal. Akik ismerik a fedeztetési állomás vezetőjét, mert ez a hivatalos titulusa, tisztelik. A lótenyésztés tapasztalt szakembere. Tamasi Tamás
