Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-21 / 170. szám

1972 JÜLIIJS 21., PÉNTEK rest HFC.Y El k/Círlap Madárvédelem a Pilisben Költözésre kényszerített hasznos ragadozók A Pest megyei' Hírlapban nemrégiben érdekes kis közle­mény jelent meg arról, hogyan, miképpen óvják, védik a rit­ka erdei madarakat a Pilisi Parkerdőben. Fészekrablók Valóban, van madárvédelem, azonban mégsem olyan „ró­zsás” a helyzet. Ugyanis nem­hogy sasok, uhuk és kígyász- ölyvek fészkelnének a Pilisben, hanem, ha az említettekből csak egy-egy költést is sikerül megfigyelni, már óriási ered­ménynek számít. Az utolsó pilisi sas két éve röppentett egy fiókát, az anyamadár el­pusztult. Kerecsensólyomból még költ három-négy pár, de a fészküket rendszeresen ki­szedik. Volt fészek, amelyet három éven keresztül figyel­tünk, de a költés csak negyed- szerre sikerült, amikor fészek­védő szerkezetet szereltünk feL í Ha az uhunak fiókája van, az olyan esemény, hogy messze terjed a híre. Idén két fiókát nevelt egy pár, erről még Ke- lebián is tudtak. Június 7-én a két fióka eltűnt, pedig kü­lön erdészt bíztak meg a szemmel tartásával. Ugyanígy, állandóan figyelték a törpesas fészkét, de a négy próbálko­zásból csak egy járt sikerrel. Ezeket ugyan nem szedték ki, de vegyszerméreg, zavarás miatt nem sikerült a fialás. Az egyetlen kígyászölyvnél sem. Ez a madár évente csak egyet tojik. Idén ez az egy tojás ki­hűlt, a gazdasági munkák megzavarták a madár fészke- lését. Évekig volt vöröská­nyánk is. de végül eltűnt a környékről. Az odúkat sem kímélik A Pilisi Parkerdőgazdaság vezetősége 1969 óta foglalkozik szervezetten madárvédelem­mel. Mesterségesen telepítenek odúlakókat, télen etetik az énekeseket. Az odúkat részben az erdé­szet, részben az általuk adott anyagból az iskolák készítet­ték a politechnikai órákon. A részvevő tíz iskola mintegy 1800 odút helyezett ki, vagy fog kihelyezni a jövő év vé­géig. Sajnos, a sok gonddal­szeretettel készített odúkat mások szétverik, tönkreteszik, pedig az erdei társadalmi szol­gálat is vigyáz rájuk a mi fel­kérésünkre. 1971-ben a pilis- szentkereszti szurdokban kí­sérleti madárvédelmi bemuta­tót kezdtünk kialakítani, de az elsőnek kihelyezett 32 odúból egy év után már csak négy maradt épen, a többit össze­törték. Télen nyolcvan madáretető­be so—70 mázsa napraforgót öntenek ki az erdészek, vadá­szok, mezőőrök. v' Nem magánügy A ragadozómadarak fészkét — mint az újság megírta — valóban feltérképezzük, s szám szerint nyilvántartjuk. Ezt a kimutatást ősszel, lombhullás után lehet elkészíteni. Tavasz- szal és nyáron kéthetenként sorra járjuk a fészkeket, szem­mel tartjuk a költés állapotát. A madárvédelembe bevon­juk az ifjúságot. Szakköröket szervezünk, előadásokat tar­tunk, és faliújságot írunk. Ügy érezzük, a madárvédelem nem csupán magánügy, a Pilisi Ál­lami Parkerdőgazdaság nagy munkája jelenti természeti kincseink megóvásában az első lépést. Szentendrei Géza, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság madárvédője Bibliothéca Tihanyiensis Dr. Sebestyén Olga, a bioló­giai tudományok kandidátusa a Bibliothéca Tihanyiensis gyűjtemény alapításához át­adta a Tihanyi Biológiai Ku­tató Intézet fennállása óta pubikált tudományos mun­kákból és évkönyvekből álló gyűjteményét. A tihanyi tu­dományos gyűjteményben a félszigettel kapcsolatos tudo­mányos munkákat és a Ti­hanyban alkotó tudósok, mű­vészek, írók alkotásait he­lyeznék el. Több Tihanyban élő tudós, geológus, tervező ajánlotta már fel munkái­nak, kéziratainak egy részét. Évente 200 ezer pár Kaptafa — fa nélkül A Szovjetunióban az utóbbi időben rendkívül megnőtt az érdeklődés a magyar cipőipar termékei iránt. Ez a cipőipar korszerűsítésének köszönhető, annak, hogy ma már modern gépek, gépsorok segítségével állítják elő a művészi gonddal megtervezett divatos cipőket. A nyugati importból beszer­zett gépsorok alaposan meg­változtatták a cipőgyártás j technológiáját is, azonban kap- | tafára a továbbiakban is szük­ség van. Igaz, hogy Lakásszövetkezet a pusztán Lakásépítő és fenntartó szövetkezet alakult Apaj pusz­tán, az állami gazdaság terü­letén. Pest megyében ez már a 15. lakásépítő szövetkezet, de első olyan, amely a mező- gazdaságban alakult. Az állami gazdaság és a helyi tanács 100 mezőgazdasági dol­gozó családját segíti lakás­hoz a tervidőszak folyamán. Az olcsó telekjuttatáson kí­vül jelentős támogatást kap­nak a szövetkezet tagjai a szállítóeszközök biztosítása, a közműellátás, a tervezés, va­lamint a műszaki és pénzügyi vonalon egyaránt. A jelenleg 12 lakás építése alapján meg­alakult szövetkezet tagjai a sajátos körülményekből ere­dően úgy alakítják ki a sor­házrendszerű házakat, hogy egy épületben két családnak lesz otthona. A lakásokhoz te­lek is kapcsolódik, amely a házkörüli gazdálkodás lehető­ségét is megteremti. Külön figyelmet érdemel, hogy lakásonként 100 négyzet­méter a beépítésre kerülő alapterület, mégis családonként csupán 30—35 ezer forint saját hoz­BERUHÁZOK, TERVEZŐK, KIVITELEZŐK! Vállalatunk a MODUL-BARAKK típussal bővítette a vasvázas szerkezetek választékát. A szerkezet 6-10 méter szélességű és kívánt hosszúságú méretben rendelhető. Felhasználható: felvonulási épületnek, ipari és mezőgazdasági raktárépületnek, irodaépületnek, munkásszállásnak, műhelyépületnek, garázsnak. Könnyen felállítható, szétszerelhető, ezért ismételt felépítésre alkalmas. A MODUL-BARAKK-hoz az ajtókat, ablakokat, a körülhatároláshoz és a belső térelhatároláshoz szükséges, becsúsztatható paneleket a megfelelő tervdokumentációval együtt biztosítjuk. Ennek segítségével a MODUL-BARAKK felállítását a saját szakemberek is könnyen elvégezhetik. Tetőfedő anyagként: színes, üvegszálas poliészter hullámlemezt, hullámpalát, hullámosított alumínium lemezt ajánlunk, külön számlázással. Bővebb felvilágosítást ad a BUDAPESTI AGROKER VÁLLALAT Vegyes osztálya Budapest XV., Cservenka Miklós u. 107. (Telefon: 635-466, üi.: Sebőné) zájárulás szükséges. Az álla­mi gazdaság anyagi támoga­tása olyan mértékű, hogy az igényelt OTP-hitel sem ha­ladja meg a 100 ezer forintot. A szövetkezeti építési forma előnyei minden más formával szemben érezhetően dominál­nak. A Fogyasztási Szövetke­zetek Megyei Szövetsége, amely a lakásszövetkezeti mozgalom érdekképviseletét is ellátja, fölkészült a speciá­lisan mezőgazdasági jellegű építő szövetkezeti feladatokra Tófelügyelőség Agárdon Illetékes vízügyi szervek határozatot hoztak a Velen­cei-tó vízgazdálkodásának fejlesztésére, a vízgyűjtő te­rület vízminőség védelmé­nek fokozására és a tó egész területének vízügyi kezelés­be vételére. A feladat sike­res megvalósítása érdekében a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság, tófelügyelőséget létesített Agárdon. Az új lé­tesítmény munkatársai őr­ködnek majd a vízgazdálko­dással kapcsolatos rendeletek megtartásán, a tó „egész­ségvédelmén”. A tófelügyelő­ség augusztusban kezdi meg a munkát. a fát egyre inkább kiszo­rítja a műanyag, nemcsak azért, mert ez lénye­gesen olcsóbb, hanem az új technológiának is sokkal job­ban megfelel. A ciibőipar igényeinek kielé­gítésére Solymáron, a Pest me­gyei Műanyagipari Vállalatnál, a közelmúltban megkezdőd­tek a kísérletek külön­böző poliolefin alapanya­gú kapták előállítására. A kísérletek eddigi eredményei b’ztatóak, és remélhetőleg az év végéig be is fejeződnek. A tervek szerint Solymá­ron a jövő év elején meg­kezdik a műanyag kapták sorozatgyártását. Ezzel nemcsak a cipőipar régi gondja oldódik meg, hanem népgazdasági szempontból is rendkívül jelentős lesz az évi 200 ezer pár kapta hazai gyár­tása. Ez ideig ugyanis olasz importból szerezték be a szük­ségletet. Egyre több az építtető Üröm—Pilisborosjenő össze­vont községi tanácsán azt a — meglehetősen ritka — infor­mációt kaptuk, hogy iparosok tekintetében általában ellá­tott a két község. Hiányt leg­inkább az építkezők tapasztal­nak. Kőműves van elég, de hiány vám parkettázóban — s ennek egyik oka az, hogy a mostanában épülő családi haza­kat már rendszerint parketláz- zák. Egy szem tetőfedője van a területnek. Nagyjából elegendő a vízve­zeték-szerelő — bár túlterheltek munkával, s minthogy Üröm— Pilisborosjenő V ízműtársulata idén már átadja a vízmüvet az üzemeltetőnek (a házi bekö­téseket is kivitelező Dunaka­nyar Vízmű szentendrei üzem­főnökségének), az új vízveze­tékes háztartások egyben új megrendelők lévén, alighanem elkél majd egy-két új vízve- zetékszerelő-iparos is. A lakosság többsége ugyanis — naponta átlagosan harminc igénylő — máris bekötteti a vizet a lakásába. P. G. Tovább épül a millenniumi földalatti A millenniumi kéregvasút vonalát meghosszabbítják a Ka­csák Pongrác úti lakótelepig. Most a Széchenyi fürdő előtt dol­goznak az építők. A tervek szerint az új vonalon jövőre meg­indul a forgalom. E zt a nyelvet én már lassan elfelejtettem. Vagy húsz évvel ezelőtt még úgy jártam a világban, mint az állatok beszédét ér­tő mesebeli juhász. Emlékszem, milyen érde­kesen szóltak a tavaszi vizek. Sok hangon. Polifónikusan. Most figyelem a folyót: egysze­rűen zúg. Egyhangúan, semmit nem mondóan. Elfelejtettem már ezt a nyelvet. De azok ott lent értik, máskülönben nem fi­gyelnék olyan feltűnően a kőről kőre ugró víz locska-fecske beszédét. Állnak, a töltés alatt, közvetlenül a víznél, nézik a hullámo­kat, hallgatnak, fülelnek. Talán, fel sem figyeltem volna rajuk, ha a lánynak — bocsánat: asszonynak — nem len­ne a fején kis zsebkendőnyi, fehér fátyol. Né­gyen álldogálnak ott lent, mindnyájan egysze­rű diáköltózetben. A fiatalasszony fátyia kis, olcsó, zöld kabát fölött leng, társnője —nyil­ván az egyik tanú — kissé kiült, kidörzsölt, de még mindig mutatós kosztümben feszít. A fiúk ugyancsak hordott, de még teljesen korrekt, sótét ruhában: a vőlegény oizonyára nem a garbós, hanem az a göndör hajú, áld fehér inget, nyakkendőt visei. iidogálnak a folyóparton, lent, a diák- ^ szálló alatt, figyelik azokat a — talán ultrahangon kicsendüiő — neszeket, amiket csak ók, fiatalok fognak fel, meg egyes természeti lények: hányszor látunk őzeket, vidrákat, amint fejüket felszegve, feszülten figyelik, mit mond valami tizedik-tizenkette­dik érzéküknek a folyó. Álldogálnak lent ők ketten és tanúik, fi­gyelik a vízzubogást: lakodalmuk ultrahan­gos zenéjét. Más muzsikájuk nem lesz. így jó ez nekik. így akarták. Nem várni meg, míg kezükben a diploma, míg elfoglalják az őket váró katedrát vagy orvosi rendelőt, azután félretenni az első fizetések javát, nagy lako­dalmat csapni ... Együtt teszik meg már azt az első lépést is. Most majd felmennek a menzára, az önki- szolgáló pultnál állva a legfinomabb falato­kat választják. Azután bekopogtatnak a diák­szálló gondnokához, bejelentik neki a nagy eseményt, megértő támogatását kérik... De lehet, hogy a gondnok már tud a dologról; hogy előre megszerveztek mindent a kollé­gák, hogy a fiú lakótársát vagy f lány (asz- szony!) társnőjét már átköltöztették, és a fia­talokat várja egy háromszor hármas szoba: kilenc csodálatos négyzetméter. De az is le­hetséges, hogy a gondnok zavartan csóválja a fejét: — Ejnye, ejnye, most semmit nem tehetek, három-négy napig várniuk kell .. És altkor négyesben megint lemennek a fo­lyópartra, hallgatni a most nagyon búsan szó­Díáklakcdalom ló ultrahangos zenét. De a tavaszodni akaró folyó bölcs dolgot súg a fiatal férj lakótársá­nak — épp az egyik tanú —; a fiatalember rájön, hogy van a városban egy barátja, aki­nél három-négy napig meghúzhatja magát... Persze, mindez csupán találgatás, sejtés. Csak latolgatom a lehetőségeket, míg továoo sétálok a töltésen, és a „násznép” lassan el I* tűnik a szemem elől. Ki tudja, valójában, hogy lesz. Lehet, hogy ez a pár is úgy jár, mint azok ketten __ T an árkori emlékeim: mindketten tanítván nyaim voltak, filológusok. A második évfolyamtól egymás mellett ültek az elő­adásokon. Mikor József Attila szerelmi líráját magyaráztam: — Szövetség ez már, nem is szerelem ... Nekik egymásba fonódott a tekintetük, sezt morzézták: „Ugye, épp így van velünk is...” A fiú nem volt túlságosan erős nyelvész, ál­landó biztos négyesekre vizsgázott, de pompás szervező képességek szunnyadoztak benne, megérzéseim szerint leendő iskolaigazgató (az is lett), a lány viszont született filológus, emi­nens, minden bizonnyal majdani tudományos kutató (itt nagyot tévedtem: a tanácsnál dol­gozik). Hát szóval, annak idején ők is úgy határoztak, hogy nem várják meg a diplomát, az első fizetést, ők is így hallgathatták ezt a különös, sokhangú csobogást — de a gond­noknak objektív nehézségei támadtak: — Sajnálom, csak két hét múlva ... És egy helyzetmentő lakótárs sem akadt. Én az egyik riogató kollégájuk révén ismer­tem az esetüket (ezzel a fiúval bizalmasabb viszonyban voltam), s mikor épp másnap a fiatal pár vizsgázni jött, tudtam, hogy miért lóg mindkettőnek az orra. És a vizsga se ment. A fiatalasszony felele­te alig ért egy négyest, a férj épp, hogy ki­vágta magát. Nekem mindig rossz véleményem volt azok­ról a kollégákról, akik különböző, nem tanul­mányi szempontokat mérlegelve alakították ki az érdemjegyeket. De most úgy éreztem, hogy a fiatalokat fájdalomdíj illeti a gondok ügyet­lenségéért. L ehet, hogy akkor — tizenöt évvel ezelőtt — a tavaszi vizek, vidrák, őzek nyelvén is értettem még kissé —, de elég az hoz­zá, hogy végeredményben úg 'atároztam: egy jeggyel felemelem a kaik ű. Plusz egy-egy pontot a fiatal párnák. Nászajándék. Bállá László

Next

/
Thumbnails
Contents