Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-20 / 169. szám

2 1972. JŰLTUS 20., CSÜTÖRTÖK FÓKUSZ Maudling kalsndja Poulsonnal Reginaid Maudling REGINALD MAUDLING, az angol kormány belügyminisz­tere, miniszterelnök-helyettes kedden lemondott. Lemondását Edward Heath miniszterelnök jelentette be az alsóházban, s egyben közölte, hogy a lemon­dást „vonakodva” elfogadta. A belügyminiszteri teendők ellá­tásával átmenetileg Robert Carrt, a kormánypárt alsóházi vezérét bízta meg. MAUDLING LEVÉLBEN azt közölte Heath-szel, hogy tiszt­ségét összeegyeztethetetlennek tartja egy vállalati csőd ügyé­ben indított bűnügyi nyomo­zással. Maudling személye kö­rül az utóbbi időkben a gya­núsítás egyre több nyila rep­kedett, amióta nevét megem­lítették John Poulson multi­milliomos vállalati csődjében. A torypárt választási győzel­méig Maudling kilenc külön­böző vállalatnál töltött be igazgatótanácsi tisztséget. Igaz­gató volt egy Jerome Hoff­mann nevű amerikai üzletem­ber összeomlott vállalatánál — Hoffmann csalás miatt kétéves börtönbüntetését tölti New Yorkban —, és vállalati elnök volt egy angol cégnél Is: John Poulsöh exportra-dolgozó épí­tőipari vállalatánál, áz Intér- national Technical and Const­ruction Servicesnél. A VÁLLALAT, amely Poul­son „építőipari impériumának” leányvállalata volt, kisrészvé­nyesek pénzét rántotta buká­sának sírjába A csődeljárás folyamán Poulson kínos rész­leteket szellőztetett meg: kü­lönböző nagyságú összegeket fizetett ki az üzletmenet szem­pontjából értékes helyen köz­életi személyiségeknek, egy munkáspárti és egy toryképvi- selőnek, Pöttinger skót minisz­tériumi főosztályvezetőnek és másoknak. A „FIZETÉS NÉLKÜLI” ELNÖK, Reginaid Maudling nem vett fel fizetést, de ké­résére Poulson 22 ezer fontot fizetett ki egy vidéki színházi alapítványnak, amelyhez Maudlingot feleségén keresztül kapcsolatok fűzték. MIRE A KOZERVATÍVOK megnyerték a választásokat, és Maudling miniszteri tárcát ka­pott, már nem volt elnöke és részvényese a vállalatnak. Ki­derült azonban, hogy a válla­lati részvények negyedrésze megmaradt gyermekeinek ne­vén. A POULSON-BOTRÄN Y csődeljárásának aktái és a fő­ügyészi hivatal igazgatójának szakvéleménye kedden került Heath miniszterelnök kezébe. A főügyészi hivatal felkérte a rendőrséget, hogy indítson bűnügyi nyomozást. A nyomo­zás eredményétől függ, hogy megindítják-e Poulson ellen a bűnvádi eljárást. Minthogy a belügyminiszter hivatalból a rendőrség felettes hatósága, a rendőrségi vizsgálat megkezdé­sének pillanatától Maudling helyzete tarthatatlanná vált. A MINISZTERELNÖK és Maudling politikai viszonya nem volt a legharmonikusabb azóta, hogy Heath 1965-ben el­nyerte Maudlingtól a pártve- zérséget, s Maudlingnak be kellett érnie az alvezéri tiszt­séggel. Maudlingot ennek el­lenére oly sokan támogatták a torypártban, hogy Heath mi­niszterelnöknek csak egy le­hetséges oka lehetett a felelős bolitikus menesztésére: a sú­lyos gazdasági és belpolitikai gondok miatt nem akart olyan helyzetbe kerülni, mint 1963- ban a Profumo-ügy miatt egyik elődje, Macmillan .., A TASZSZ KÖZLEMÉNYE A szovjet katonai személyzet teljesítette funkcióit az EAK-ban Szadaf beszéde az ASZÚ Központi Bizottságának ülésén Venus, világűr. Föld Texas világszerte ma is az óriás farmok, cowboy- kalapok, olajkutak földjeként él az emberek emléke­zetében, a coltok és az ököljog világaként. Itt kellett történnie — mondták sokan, amikor Dallasban eldör­dültek a Kennedy elnök életét kioltó lövések. Most másfajta hír érkezett Texasból. Houston városban, az amerikai űrhajózás centru­mában véget ért a Szovjet Tudományos Akadémia és az Amerikai Országos Űrhajózási Hivatal (NASA) szakértőinek tizenkét napos tanácskozása. A találkozó a moszkvai szovjet—amerikai megállapodás jegyében jött létre és eredményesen, konkrét megegyezésekkel ért véget. A szovjet és az amerikai tudósok kidolgozták an­nak a tervnek a részletes forgatókönyvét, amely sze­rint 1975-ben közös munkával összekapcsolnak egy Szojuz és egy Apolló típusú űrhajót. Számos más, ki­sebb jelentőségű döntés is született, de aligha vitás, hogy az összekapcsolás ígérkezik a legbonyolultabb és leglátványosabb közös műveletnek. Nagy túlzás lenne, a texasi tanácskozást dagályos jelzőkkel illetni. A houstoni találkozó mégis sok mindent jelez abból a világot átfogó — és megváltoz­tató — folyamatból, amelynek valamennyien részesei vagyunk. Ez a megállapítás mind tudományos, mind politikai értelemben megállja a helyét. Tudományos értelemben azért, mert a tőkés és a szocialista világ legerősebb nagyhatalma teheti termé­szetesen a legtöbbet a kozmosz meghódításáért. Poli­tikailag pedig azért, mert a Szovjetunió a lenini együttélési koncepció alapján mindig is vallotta, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok az élet számtalan területén együttműködhetnek. Nagyon sok más fejlemény mellett a houstoni megállapodás is en­nek a lenini külpolitikának a gyümölcse. A texasi hírrel egyidőben jelentették Moszkvából, hogy a Venus—8 automatikus szovjet űrállomás 312 millió kilométeres út megtétele után, szombaton éri el a távoli bolygót. Az ember lehetőségei kitágulnak. A houstoni megállapodás óhatatlanul eszünkbe juttatja, mennyit tehetne közösen a két nagyhatalom nemcsak a kozmoszbeli, hanem a földi problémák megoldá­sáért. Ennek azonban politikai feltételei vannak. Min­den attól függ, mennyire hajlandó következetesen arra az útra lépni Washington, amelyen Moszkva mindig is haladni akart: az együttműködés és a béke útjára. Magyar—burmai | •• •• | •• | r közös közlemény Panmindisoni megállapodás A Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság és a Koreai Köztársaság Vöröskereszt-kép­viselői szerdán megállapod­tak abban, hogy augusztus 5- én megkezdik tervezett ta­nácskozásukat az 1945 óta egymástól elszakított mintegy 10 millió család egyesítéséről. A két Korea közötti Vörös­kereszt-tárgyalások 1971 szep­tember óta tartanak Pan- mindzsonban s ez az első al­kalom, hogy az eddigi elő­készítő megbeszélések után konkrét tárgyalási témát tűz­nek napirendre. A találkozó helyéről egyelőre még nem döntöttek, mert mindkét fél saját országa fővárosában szeretné vendégül látni a ta­nácskozáson részt vevő kül­döttségeket. CSAK RÖVIDEN SZERDÁN DÉLELŐTT BU­KARESTBEN, a kongresz- szusi palota nagytermében megnyílt a Román Kommu­nista Párt három napig tar­tó országos értekezlete. SZERDÁN A SZOVJET­UNIÓBAN felbocsátották a Kozmosz—503 jelzésű mester­séges holdat. ALEKSZEJ KOSZIGIN szov­jet miniszterelnök szerdán a Kremlben fogadta Kurt Wald­heim ENSZ-főtitkárt. ABDUSZ SZAMAD, a Bangla Desh külügyminisz­tere, aki kedden érkezett Djakartába, szerdán látoga­tást tett indonéz kollégájá­nál, Adam Maliknál. LOPEZ BRAVO spanyol külügyminiszter szerdán dél­után megkezdte londoni tár­gyalássorozatát. Először Sir Alec Douglas-Home angol kül­ügyminisztert kereste feL BAREND BIESHEUVEL mi­niszterelnök vezetésével szer­dán Hágában összeült a csonka holland kormány, hogy kiutat találjon a jelen­legi kormányválságból. SZERDÁN HIVATALOS LÁTOGATÁSRA a Szovjet­unióba utazott Murtada Szaid Abdel-Baki iraki külügymi­niszter. A BELFASTI LENADOON lakótelepen kedden este tűz­harcot vívtak a negyedet megszállva tartó brit katonák és az IRA ideiglenes szár­nyának fegyveresei. CSOU EN-LAJ kínai mi­niszterelnök szerdán Peking- ben fogadta Gerhard Schrö- dert, a nyuganémet parla­ment külügyi bizottságának elnökét. Az Egyiptomi Arab Köztár­saság vezetősége azon kérésé­nek megfelelően, hogy a Szov­jetunió nyújtson segítséget Egyiptom védelmi képességé­nek biztosításához az izraeli agresszióval szemben, többek között bizonyos létszámú szov­jet katonai személyzet ideig­lenes küldésével, a Szovjet­unió több évig megadta ezt a baráti segítséget. A szovjet katonai személyzet azért tar­tózkodott Egyiptomban, hogy segítsen az egyiptomi fegyve­res erőknek az odaszállított szovjet haditechnika kezelésé­nek elsajátításában. Mindkét fél többször kife­jezte, hogy elégedett az ilyen vonatkozásban hozott intézke­dések hatékonyságával. A szovjet katonai személyzet teljesítette funkcióit az Egyip­tomi Arab Köztársaságban. Ennek figyelembevételével és a felek között tartott megfele­lő véleménycsere után célsze­rűnek ismerték el, hogy vissza­szállítsák a Szovjetunióba azt a katonai személyzetet, ame­lyet korlátozott időtartamra küldtek Egyiptomba. Ennek a személyzetnek a hazaszállítá­sát a legközelebbi jövőben végrehajtják. Mint Anvar Szadat, az Egyiptomi Arab Köztársaság elnöke, az Arab Szocialista Unió Központi Bizottságának július 18-i ülésén megállapítot­ta, a mostani intézkedések „semmilyen módon sem érin­tik az egyiptomi—szovjet ba­rátság alapjait”. Az elnök ugyanakkor ismét nagyra érté­kelte a „Szovjetunió hatalmas segítségét”, és hangsúlyozta, hogy az EAK a két ország kö­zötti barátság - folytatására tö­rekszik. A Szovjetünk) a maga részé­ről továbbra is minden módon fejleszteni és erősíteni szándé­kozik kapcsolatait az Egyipto­mi Arab Köztársasággal a szov­jet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződésnek és annak a közös harcnak szi­lárd alapján, amely az izraeli agresszió felszámolásáért, a kö­zel-keleti békéért és biztonsá­gért folyik. ★ Az Arab Szocialista Unió Központi Bizottsága Kairóban ülést tartott, amelyen beszédet mondott Anvar Szadat, az ASZÚ elnöke, az Egyiptomi Arab Köztársaság elnöke. Az egyiptomi népnek az an­gol kolonializmus, az Egyesült Államok és Izrael imperialista agressziója ellen vívott harcá­val kapcsolatban az elnök méltatta azt a nagy szerepet, amelyet a Szovjetunió ebben a küzdelemben betöltött. A Szovjetunió álláspontja így alakult az 1967-es izraeli ag­resszió előtt is. 1965-ben, ami­kor az Egyesült Államok —• Johnson elnöksége idején — figyelmeztetett bennünket, hogy beszünteti segítségét és valóban így tett, mi a Szovjet­unióba utaztunk az azóta el­hunyt Gamal Abdel Nasszer elnökkel. A Szovjetunió olyan állás­pontot foglalt el, amit nem fe­lejtünk el, amikor különleges megállapodást kötött velünk, amelynek értelmében csökken­tette a Szovjetunióval szem­ben fennálló adósságunk ösz- szegét, hogy enyhítse a ránk nehezedő amerikai nyomást, különösen akkor, amikor az Egyesült Államok korlátlan gazdasági és katonai támoga­tásban részesítette Izraelt. 1967-ben — jelentette ki a továbbiakban Anvar Szadat — a Szovjetunió fegyvert szállí­tott nekünk azután, hogy fegy­verzetünk nyolcvan százalékát elvesztettük, valamint politi­kailag támogatott bennünket a nemzetközi fórumokon. A Szovjetunió segített nekünk a magasgát felépítésében, most pedig támogat bennünket an­nak a kohászati kimplexum- nak az építésében, amely 25 ezer munkást foglalkoztat majd. Anvar SZadat elnök bejelen­tette azt is, hogy véget ért azoknak a szovjet katonai ta­nácsadóknak a. küldetése, akik az EAK kormányának kérésé­re érkeztek Egyiptomba. Beszédének végén az elnök javaslatot tett arra, hogy jú­lius 23-ra hívják össze az Arab Szocialista Unió országos kong­resszusának ülésszakát, amely­nek napirendjén a nemzeti egység kérdése szerepel a kö­vetkező munkaszakaszra vo­natkozóan. NYUGAT-BERLINBEN pa­rafálták annak a megállapo­dásnak a szövegét, amely­nek értelmében a Német De­mokratikus Köztársaság kö­rülbelül 9 hektárnyi területet ad át Nyugat-Berlinnek. Losonczi Pálnak, a Magyar! Népköztársaság Elnöki Taná­csa elnökének és Foek Jenő­nek, a Magyar Népköztársasági Minisztertanácsa elnökének meghívására U Ne Win, a Burmai Unió Forradalmi Ta­nácsának elnöke és miniszter- elnöke 1972. július 13—19. kö­zött baráti látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. A két fél a látogatás során a barátság és megértés légkö­rében megbeszéléseket folyta­tott a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kétoldalú és idő­szerű nemzetközi kérdésekről. A két fél megelégedéssel vette tudomásul, hogy a két ország közötti kapcsolatok ba­rátiak, és egyetértettek abban, hogy erőfeszítéseket tesznek a kapcsolatoknak kölcsönös elő* n^Ök alapján történő tovább­fejlesztésére. A felek egyetértettek abban, hogy a világ előtt álló legfon­tosabb feladat a nemzetközi béke és biztonság megőrzése. A felek újból hitet tettek az ENSZ-alapokmány céljai és el­vei mellett — hangoztatja töb­bek között a közlemény. A Burmai Unió Forradalmi Tanácsának elnöke és minisz­terelnöke burmai látogatásra hívta meg a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnökét és a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsának elnökét. A meghívásokat kö­szönettel elfogadták. Fekete élőfuvar... Kant ionos rabszolgák Ukrajnai útiképek (3.) Az ifjú Cserkasszi Valóságos rabszolgakereske- dő-hálózat nyomára bukkant az olasz rendőrség. A félelme­tes módszerekkel dolgozó szer­vezet Afrikában toborzott fe­kete munkásokat, és „továbbí­tott” Tunézián, Olaszországon keresztül Franciaországba, s itt társadalombiztosítás nélkül, fillérekért foglalkoztatták őket lelkiismeretlen vállalkozók, olyan munkáknál, amelyhez más munkaerőt nem találtak. Ügy tűnik, a „rejtett foglal­koztatásnak” ez a formája Bel­giumban és az NSZK-ban is gyakorlat. Az ügy egy véletlen folytán került napvilágra. A francia- országi Aix-Les-Bains mellett tengelytörés ért egy or­szágúti kamiont, amelynek leplombált rakodóterében a rakomány mellett 59 sze­negáli és mali néger mun­kás „utazott”. A kamion Milánóból szállított árut Párizsba. A gépkocsiveze­tő 500-000 líráért vállalta az „élő fuvart" is, és illegálisan átvitte a feketéket a francia határon. (Legális belépésükhöz ugyanis hatósági munkaválla­lási engedély kellett volna.) A francia hatóságok a feke­téket visszatoloncolták Olasz­országba, kihallgatásuk nyo­Cserkasszi több ezer fiatalt oktató pedagógiai főiskolájá­nak diákjai, tanárai látták vendégül magyar csoportunkat — városukban pár napot töltő KISZ-fiatalokat — egy estén. A hallgatók műsorral szórakoztattak. Peregtek a számok, beat­zene után kedves-népszínműves jelenet, ukrán népzenét azer­bajdzsán népdal követett, majd egy fiú faarccal, hangot sem ejtve, üres kézzel irdatlan súlyt emelve pukkadoztatta a néző­ket. Választékos ízlés, csillámlón fanyar humor jellemezte az egész produkciót, amely félresöpört nyelvi határt, hogy előadók és közönség egymásra talált. mán széles körű munkaerő­kereskedelmi szervezet műkö­désére derült fény. A Szene­gálban, Maliban és más afrikai országokban toborzott munka­erőt Tuniszban gyűjtötte össze a szervezet egyik főnöke. On­nan hajón vagy repülőgépen Olaszországba továbbították a szerencsétleneket. A szervezet olaszországi képviselői Rómá­ban, Nápolyban, Szicíliában működtek. A rendőrség felfed­te azt a római külvárosi la­kást, ahol a hálózat római megbízottja összeállított egy- egy szállítmányt és az emlí­tetthez hasonló alkalmi fuvar­ral útnak indította Franciaor­szágba. A feketék a leplombált kamionban, embertelen körülmények között törté­nő utazásért 100 000 lírát fizettek a „rabszolgakereskedőknek”. Ezenkívül háromhavi bérüket kellett lekötniük a minimáli­san honorált foglalkoztatás dí­jaként. Nagyon valószínű, hogy a hatóságok az eddigiekkel még korántsem vetettek véget a szégyenteljes ügynek, hiszen Róma csak az egyik állomás volt a láncolatban és a fő szer­vezők nem Olaszországban ta­lálhatók. Ezzel a villanyozó, eredeti, tényleg fiatal műsorral kezdő­dött ismerkedésünk Cser- kasszival. S a város maga, if­júságával, később is ez első, meghatározó élményt igazolta. Pedig a két éve százötven­kilencezer lakosú, népességé­ben azóta jelentősen növeke­dett Cserkasszi, akár Kijev s Kanyev, ősi ukrán telepü­lés... A szovjet forradalmat követően körzeti, később já­rási, közel két évtizede pedig területi székhely... Az ipar­város Frunze cukorfinomító­gyárát a múlt század közepén alapították. A Szovjetunió első ötéves tervében fafeldol­gozó ipart fejlesztettek Cser- kassziban. 1935-ben kezdte termelését konzervkombinát- juk. Később dohánygyár épült, vasbetonszerkezet-gyár, táv- írókészülék-gyár, s a neves Petrovszkij Gépgyár. Az 1953­tól üzemelő „Himreaktiv” kétszáznál több vegyi termé­ket készít. A hatvanas évek­től mind jelentősebb a vá­ros műszálgyártó-, kötöttáru- és szövőipara. „Tengerük”, a kremencsugi vízgyűjtőmeden­ce kialakítása óta, egy évtize­de nagy forgalmú kikötőváros. Cserkasszi fejlődése tehát lépcsőzetes, folyamatos; igaz, e fejlődés utóbb nagyon fel­gyorsult. De Cserkasszi meg­jelenése egy fiatal városé! Parkvárosi, kertvárosi jel­lege — hogy a természetet be­viszik a városba, s egész vá­rosnegyedeket, ki a termé­szetbe —, Kijev után nem le­pett meg; nem a széles utak. tágas terek, árnyékos fasorok, nem az utcák tisztasága. Nem, hogy a Kremencsugi tóra új lakónegyedek néznek; hogy a tó partján ezerhatszóz hek­tár védett üdülőövezet. De a modern szovjet épí­tészettel, ennyi új épülettel egy tömegben, lényegében itt találkoztam. Ragadjuk meg az alkalmat, szóljunk erről az előző évtizedek monumen­tális, akadémikus, túldíszí­tett irányzatát felváltó stí­lusról, amellyel már új la­kónegyedeiket szemlélve is is­merkedhetünk. Egy modern lakótelep az épületek válto­zatos elrendezésével tűnt fel; a házak többségét általá­ban időtálló kerámiával bur­kolják ... De az új szovjet építészetet leginkább a köz­épületek, s épületbelsők rep­rezentálják. Ez az építészet el­hagyta a monumentalitást, de kedveli a tágasságot. Egy­szerűségre törekszik: ezál­tal nagyvonalú. Levetette a cifrázatot, de nem szegényes; mértéktartó, mégis Igényes. Könyvtármúzeumban, házas­ságkötő-teremben, tóparti, kör alakú betonétteremben, hangversenyteremben sok ne­mes anyagot, márvány-, réz-, fa-, mozaikfelületet, finom díszítést láttam. Az biztos: városépítésük, környezetük alakítása nem korlátozódik üzemre, lakó­telepre, meg a szükséges

Next

/
Thumbnails
Contents