Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-19 / 168. szám

P E S.T MEG Y E l HÍRLAP K Ü LÖN KIADÁS A >. XIV. ÉVFOLYAM, 168. SZÄM 1972. JÚLIUS 19., SZERDA NEM ALLNAK A KOMBÁJNOK Félidőnél az aratás MINDENÜTT ARATJÁK A BÚZÁT - SZÉPEN FEJLŐDIK A KUKORICA Nagykőrösön Újabb első hely Hazaérkezett Nagykőrösről az Absolon Sarolta önkéntes ifjúsági leány építőtáborból a monori gimnazisták máso­dik csoportja is. Örvendetes, hogy ebben a turnusban is kiemelkedően dolgoztak a lányok és az első csoporthoz hasonlóan a brigádverseny­ben az első helyen végeztek. A SOROMPÓNÁL Hát elkezdődött! Monori - erdőnél is eltereltek a for­galmat a 4-es műútról — a felüljárót itt is szélesítik, az utat korszerűsítik. A vecsé- si „sorompós” tapasztalatok nem a legkedvezőbbek, így aztán félt előre minden autós a „rajttól”. Nem is alaptalanul. Már az első na­pon többször 100—120 autó várt a sorompó két oldalán a „drága bakter úrra”, aki biztosítja a továbbhaladást. És ez így megy sokáig, vagy még tovább. Már az első napokban több kisebb bal­eset történt, a vasutasok szinte emberfeletti munkát végeztek. Éppen ezért, ta­lán érdemes lenne erre a kényszerű csúcsforgalomra megerősíteni a személyze­tet. A balesetmentes közle­kedés látná hasznát. (sz.) Az elmúlt heti több napos esőzés miatt a monori járás valamennyi közös gazdasá­gában több napig szünetelt az aratás. Keddtől szombatig a tsz-ekben a kisebb javítá­sokat elvégezték a kombájno­kon. Amikor kiderült az idő, a kombájnok ismét elindul­hattak. A járás területén a várt ütemben halad az aratás. Az őszi árpával mindenütt vé­geztek, másfélezer hektárról került raktárba a gabona. Az előzetes felmérések sze­rint 28 mázsás átlagot ér­tek el hektáronként. Az őszi árpa után, a iriticalé mellett, hozzákezdtek va­lamennyi közös gazdaság­ban a búza aratásához. Eddig 120Ö hektáron aratták le. Az aratás feléhez közeledünk. A hétezer 960 hektárnyi arat­ni való területből három­ezerszázon fejeződött be az aratás. A munka dandárja még hátra van. Szerencsére eddig a kombájnok műszaki hiba miatt sehol sem álltak hosszú ideig. A tsz-ek kihasz­nálják a jó idő minden per­cét. Csak így tudják időben befejezni a nagy nyári kam­pánymunkát mindenütt. Az úri Béke Tsz tart leg­előbb az aratással, eddig 450 hektáron végeztek, már csak 180 hektár van hátra. Á kiadós eső hátráltatta az aratást, annál jobban jött viszont a kukoricára. A kö­zös gazdaságokban centiket nőtt az elmúlt napokban a ku­korica szára, meggyorsult a növény fejlődése. A vecsési Ezüstkalász — amely jelentős területen termeszt burgonyát — értékesítési nehézségekkel küzd. Az a furcsa helyzet állt elő ugyanis, hogy a burgonyaszemek a szab­ványosnál nagyobb mére­tűek, így a szállító part­ner nem vette át. Szerencsére a vecsésiek az­óta már találtak új vevőt, a burgonyát értékesíteni tudják. Megkezdődött a szabadföl­di paprika szedése is. A mag­lód! Micsurin Tsz saját zöld­ségboltjait látja el a leszedett paprikával. Az üllői Kossuth, a pilisi Hunyadi, a monori Kos­suth tsz-ek a saját üz­leteik mellett jelentős mennyiséget a MÉK út­ján értékesítenek. Pilis­ről és Üllőről a konzerv­gyárnak is szállítanak a szerződés értelmében. A fóliás paradicsom szedése mindenütt befejeződött már, pirosodik a szabadföldi pa­radicsom is. A vártnál előbb beérett az uborka is, a péteri Rákóczi Tsz-ben, 17 hektár­ról szedik folyamatosan. A Péteriek az uborkát saját sa­vanyító üzemükben dolgoz­zák fel. A vecsési Ezüstkalász Tsz-ben jelentős mennyiségű tököt szedtek már le eddig. A budapesti konzervgyárral kötöttek szerződést, ide szál­lítják megtisztítva. Gér József A folyamatos aratást többször is félbeszakították a zápo­rok, zivatarok, a felázott talajon nem dolgozhattak a kombáj­nok. A pilisi Hunyadi Tsz majorjában a kényszerszünetet ki­használva, Végh Ferenc átvizsgálja gépét. Péterffy felvétele Ennyi az egész ÍZ ék fény a lapokra bontott -*■*- mennyezeten, elomló, kellemes, lassan alszik ki, szétcsúszik a vásznat takaró két függönyszárny — kezdődik a hiradó, vagy a filmelőzetes. Lassacskán elfelejtjük, hogy kicsit meleg van, úgy ahogy kényelmesen elhelyezkedünk a székeken. Másfél-két órára ki­kapcsolódunk, szórakozni aka­runk, ráfeledkeznii egy törté­netre, ami a filmvásznon pe­reg. Aztán ... esetleg elszakad a film. Felhördülünk. A vér- masebbek — és ilyenek mindig vannak a monori moziban — kiabálnak, a gépészt szidják, válogatás nélkül mondogatják mondókájukat, amíg újra szí­nek nem villódznak a vásznon, bár jórészt fogalmuk sincs, mi történik a gépházban. Lát­nak három keskeny rést, ha hátrafordulnak: onnan jön a fénypászma. Ennyi az egész? A gépházban csaknem negy­ven fokos meleg van. Répás Győző és „mestere” — ketten ügyködnek a két vetítőgép kö­rül, félmeztelenül dolgoznak, idegeneknek ide tilos a beme­net. A két gép — két monst­rum. Magyarázzák: ilyen a be­fűzés, vigyázni kell, „képre” állítani, ha esetleg megszalad — a film hibája miatt — olyankor dupla képet lát a né­ző. Persze, nem a befűzéssel kezdődik az előkészület: ki kell választani és behelyezni a filmnek megfelelő optikát... A kisorsolt brigádvezető Amikor Péterin, a gumigyá­ri segédüzemben megalakult az ifjúsági brigád, akkor hoz­ták létre a KlSZ-alapszerveze- tet is. Nem tudták eldönteni, ki legyen az ifjúsági együttes irányítója. Tizenkét papírsze­letre felkerült a csoport tag­jainak neve. Hárskúti Magdol­náét húzták ki. — Azonnal megbíztak a KISZ-titkári feladatok elvég­zésével — emlékszik a fiatal brigád vezető. — Váratlanul ért az egész, de vállaltam... Mezőőrrel a határban Üllőn is, mint másutt a já­rásban, javában tart az aratás. A mezőgazdasági vezetők, szakemberek idejük nagy ré­szét is kint töltik a határban. Amennyiben „munkaerőhiány” lép fel, azonnal átcsoportosíta­nak, mert az aratás nem áll­hat meg egy percre sem. Közben az élet a földeken tovább folyik, kapálnak, a sző­lőkben permeteznek, kötöz­nek. Délután 6 óra felé jár az idő. Benkó György mezőőrrel a határt járjuk. A paradicsom- tablából négyen ugranak széj­jel, amint meglátnak bennün­ket. Szó nélkül igazolják ma­gukat. Útépítők. Mindannyian Szabolcs megyeiek, nagyhalá­szi községből járnak ide dol­gozni. Megszámolom, 38 para­dicsomot szedtek le, a szebbe­ket, az éretteket. Akárhogy becsülöm is, az értéke eléri az 50 forintot. A paradicsom a vacsorához kell, de ugyanany- nyi kell majd a reggelihez is. Ma, holnap és holnapután is... Mindez a 4-es műút mentén, a 29—31-es kilométer között. Obébb a kukoricánál tsz-ta- gok kapálnak. Messziről egész jól lehet látni, hogy közben át-átrándulnak a paradicso­mosba. Nylonzacskóban 15—20 paradicsom az egyiknél. Ezt már fel kell írni, mert ha még csak egy-két darabot vesz le, amit helyben megeszik, az még csak hagyján. Elvégre a paradicsomtábla mellett dol­goznak, ebédelnek és tsz-tagok is. De két kilónyit és zacskó­ba, ez már sok. Fegyelmi eljá­rás lesz belőle. Sz. D. a kostelepen dolgozik. Egy zsák lucernával kapjuk el. V. I. és R. L.-né kerékpáron jó rakásnyi fát tol hazafelé a tsz erdejéből. Flegmák, sőt durvák, még nekik áll fel­jebb ... Az ő nevük is a noteszba kerül. Egy motorkerékpár ugrik ki a lucernásból, lucernával tö­mött zsákkal. Eléjekerülünk. intünk neki, álljon még. Még jobban meghúzza a gázpedált és ha félre nem ugrunk?! Rendszáma OK 99—14. Közben egészen besötétedett. Renkó György a noteszát mutatja, harminchét eset — név, adat van már benne. Aztán hirtelen eliramodik. Megint valami gyanúsat észlelt... Aratnak, távol kombájn zúg. Még nem állt le, még száraz a gabona. Ki kell használni minden időt. A lopást eddig is, mindig büntették. Erkölcsileg is elítélték. A tolvajt sosem tartották erényesnek. Acs György Az ifjúsági együttes ma már a zöldkoszorús jelvény és ok­levél tulajdonosa. Teljesítették az elmúlt évi vállalásaikat is, az idén még jobb eredménye­ket szeretnének elérni. Hárskúti Magdi csinos kis­lány, hosszú barna haja fruf- ruval keretezi kerek arcát. Szívesen beszél a brigádról, a KISZ-munkáról, terveiről. — Az általános iskola elvég­zése után úgy határoztam, mi­vel nincs kedvem továbbta­nulni, dolgozni megyek. Ko­vács Julianna( a barátnőm és volt iskolatársnőm — mutat a mellette dolgozó lányra — je­lentkezett ide az üzembe. Este újságolta nálunk, másnap már én is itt voltam. így 1968 szep­temberében jöttünk mindket­ten, egy nap különbséggel. Juli azóta is büszke erre az egy nap előnyére — mondja mo­solyogva. Egy hónap múlva a volt is­kolatársnők közül még ketten követték őket, Fazekas Jutka és Izmán Lívia is az üzem munkásnői lettek. — Két műszakban dolgo­zunk, most már nyolcórásak vagyunk — magyarázza Mag­di, majd hozzáteszi —, nagyon nehéz a brigádot összefogni. Akad, aki azt mondja, minek az ... De amikor megkaptuk a jelvényt és 'az oklevelet, ak­kor ők voltak a legbüszkébbek rá. Természetesen az ő jó mun­kájuk is jelentősen hozzájá­rult az eredményeinkhez. A nemrégiben indult szak­mai tanfolyamot Kovács Juli, Fazekas Jutka, Sándor Erzsé­bet, Hrutka Jánosné és a bri gádvezető végezte el. Jelentke­zett Lakatos Margit és Hári Ilona is, de nem mentek a vizsgabizottság elé bebizonyí­tani, megismerkedtek ők is a gumigyártás alapelemeivel. Sajnálkozva mondja Magdi, hogy így nem lett a brigád va­lamennyi tagja gyári részje­gyes ... szervezetéhez tartozunk. Na­gyon jó a kapcsolatunk, min­den támogatást megkapunk. Többször voltunk Pesten klub­délutánon, ahol jól éreztük magunkat. — Majd arról be­szél, hogy ők sem tétlenked­nek. A segédüzemben is ren­deztek már klubdélutánt. Mi­vel valamennyien lányok, meghívták az udvarlóikat, fiú­ismerőseiket is. Családias, jó hangulatú délután volt. Most kirándulást szerveznek. Ezen a KISZ-en kívüli brigádtagok is részt vehetnek. A KISZ-munkáról beszélünk ezután, hiszen a brigád veze­tője egyben a KISZ-titkár is a mai napig. — A pesti gyár I-es al’ap­Magdi Monoron lakik. Ha kettőig dolgozik, már három órakor otthon ül az ebéd mel­lett. — Ez az egyik legnagyobb előnye a péteri üzemnek — magyarázza. — A másik pedig az, hogy szeretem a munkámat és 'a brigádot. Magdi, mint a többi 18 éves, szeret szórakozni, s erre lehe­tősége van a KISZ-ben is. Mo­noron moziba, bálba jár, gyak­ran Pestre, színházba. Segít az otthoni munkában, erre főleg vasárnap kerül sor. Ilyenkor a húgával és a bátyjával össze­fog, s a háztartási munkából a takarítás, mosogatás hárul rá. A szülőknek így valóban a va­sárnap a pihenőnapjuk. — Havonta 400 forintot adok haza, a többivel én gazdálko­dom. Kedvelem a szép ruhá­kat, most is kinéztem egyet Monoron az áruházban. Alig­hanem megveszem... Júniusban volt 18 éves. Ta­lán ő az Országos Gumiipari Vállalatnál a legfiatalabb bri­gádvezető. Születésnapjára „meglepte” saját magát. Ná- dasdi Marikával, a segédüzem csoportvezetőjével befizettek egy NDK útra. Kétezer-hatszáz forintba került, az Express az OTP-t is elintézte, egy év alatt kell kifizetni az útiköltséget... A brigádvezető elégedett. Terveket sző, s talán majd idő­vel a továbbtanulás is ezek kö­zött szerepel. Parti Márta Ez a kis fénycsík, ez pedig a hang ... Ne — kérem szelíden, mert szédülök — a műszaki dolgokhoz nem értek, és az az igazság, hogy a gépházban szörnyű meleg van, a zaj sem kicsi, a forgó, surrogó, zaka­toló, szinte önállónak tűnő két fémlény a laikust teljesen bá­tortalanná teszi. A gépészeket nem. Teszik a dolgukat, a mester időnként átszól a ta­nítványához — Győző nemrég vizsgázott a szakmából — „vedd lejjebb a hangot”, „kap­csolj”. Megy minden, mint a karikacsapás, gyors, de nem kapkodó mozdulatok irányí­tanak filmet, hangot, képet. A szórakozást — nekünk. A plakát itt nem olyan, mint amit az utcán böngé­szünk, minden filmcím felett ott a felírás: mikorra várják a tekercset, melyik város, me­lyik filmszínházába. Pest me­gyében 147 mozi van — a mo­nori premiermozi. Persze, előfordul, hogy később jut el ide egy-egy film, attól függ, hány kópiát készítenek belőle. Ha vége a vetítésnek, a gépé­szek átpergetik á tekercseket — postáznak, indulhat a „Rit­ka látogató” című lengyel film — például Orosházára. A jegy­zőkönyv még a vetítés előtt elkészült: milyen állapotban érkezett hozzájuk a kópia? Nem ritkán már 100 pergetés után. Ilyenkor a perforált le­mezszél eltöredezik, s a per- getésnél úgy hasad szét a film, hogy csak győzzék ragasztani. F lőkészítés, vetítés, admi- nisztráció — ez a gépé­szek dolga. Ezt csinálják a „három rés” mögött, ahová né­zők, idegenek nem juthatnak be — hát szidják őket, és mint mondják, ez igazán nem kellemes érzés. Velük voltam egy estén, egy vetítésen. Iga­zán nem egyszerű az, amit csinálnak, de amennyire tőlük telik, jól csinálják. A gépeket már nem víz hűti, ne olvadjon meg a film: hideg a fém. Ne­kik melegük van, délután öt­től néha éjfélig is. (k. zs.) Jutalomból- a román tengerpartra Az országos úttörőelnökség jó munkája jutalmául Pintér Erzsébet járási úttörőtitkárt egyhónapos romániai üdülés­ben részesítette. Tizenegy nap Lengyelországban Harminc KISZ-fiatal uta­zott a monori járásból hétfőn délután 11 napos lengyelor­szági üdülésre, az IBUSZ keretében. A csoport veze­tője Varga Jenő, & járási KISZ-bizottság munkatársa. A fiatalok visszafelé repülő­géppel érkeznek majd. A vecs'si művelődbsi ház hírei A községi szakmaközi bi­zottság az utóbbi időben egyre gyakrabban hallat magáról, mindig tevékenyebben részt vesz a község kulturális éle­tében. A közeljövőben bein­dítják a kismotorosok ba- körét — amelyben többek zött KRESZ-oktatás, jogo­sítvány megszerzéséhez elő­készítő tanfolyam, előadások hangzanak el. Ugyancsak a szakmaközi bi­zottság szervezi az eszperantó nyelvtanfolyamot is. Az egy­re népszerűbb és könnyen el­sajátítható nyelv tanulása mellett, filmvetítések, él­ménybeszámolók, kirándulá­sok szerepelnek a kör prog­ramjában. (sz.) Húsz országba exportál a Hungarofruct 103 600 tonna zöldségfélét és gyümölcsöt értékesített külföl­dön az év első hat hónapjában a Hungarofruct. — 13 száza­lékkal többet, mint a múlt év első felében. A szállítmányok 70 százalékát a szocialista, 30 százalékát pedig a tőkésorszá­gokban vásárolták meg. A Hungarofruct körülbelül 20 or­szágba exportál, amelyek kö­zül — óriási mennyiségű alma átvételével — a legnagyobb vásárló a Szovjetunió, a tőkés­országok közül pedig az NSZK. MM MŰSOR MOZIK Maglód: Lányok pórázon. Nyáregyháza: Sátáni ötlet. Ve- csés: Hyppolit, a lakáj. FORRO PERCEK Es a vonat elindult. Nyugati pályaudvar, pén­tek délelőtt. A 11 óra 30 perc­kor Debrecenbe induló sze­mélyvonat negyed órával a vonat indulása előtt — zsú­folt. Gombostűt sem lehet le­ejteni ! S ekkor érkezik egy iskolás csoport. Nagyobbacska fiúk és lányok. Megpróbálnak az utolsó két kocsiba felka­paszkodni. Az élelmesek fel- préselődnek a lépcsőkre, de győz a józan hang, a bölcs előrelátás — és az agilis ta­nítónő leparancsolja őket. Ez azonban csak nehezen megy, mert megszólal a hangszóró. „Személyvonat indul azonnal Debrecenbe, minden kedves utasnak kellemes utazást kí­vánunk!” Ennek hallatára, nem tu­dom mit érezhetett a gyere­keket kísérő tanítónő. Én azonban valamiféle felhábo­rodást, ami egyben lehangolt is. Mert jó, pénteken tudvalevő túlzsúfoltság van a vonato­kon, de uram bocsánat — eh­hez kellemes utazást kíván­na... Más. Ugyanazon a napon 11 óra 25 perckor induló kisúj­szállási személyvonat Rákos­városra érkezett. Az utolsó kocsi a vasúti pénztár előtt állt meg, ahol éppen két fia­tal lány jegyet váltott. A pe­ronon álló fiatal kalauz jól látta az esetet, hiszen a lá­nyok férfi hozzátartozója hangosan sürgette a jegyki­adást. Mindez hiába való volt! A kalauz keze a magasba emelkedett, s a vonat megin­dult, pedig az utasok már az ajtón kiléptek! A fiatal ka­lauz „csau” üdvözléssel, kar­ját magasba emelve intett az egyre távolodó lemaradt uta­soknak. Azok meg hárman ott álltak a peronon, gon­dolom, mit érezhették. Egy pillanat kellett volna csak, hogy örömük legyen a sok izgalom után és kellemes az utazásuk. Ehhez azonban a kalauz emberségére, figyel­mes magatartására lett volna szükség, amit manapság any- nyira nélkülözünk a vonato­kon! Hörömpő Jenő «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents