Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-18 / 167. szám

A város gyermekeiért \ Játszótereket építenek Köszönet a segítőknek Hírt adtunk már többször is arról a nemes akcióról, ame­lyet, a város lakosságának kez­deményezésére, a Hazafias Népfront felkarolt és tovább terjesztett, sok játszóteret a gyerekeknek jelszóval. Az emeletes házak szapo­rodásával egyre nő a gond: hol játsszanak a gyerekek, a lakók nyugal­mának háborgatása nél­kül, lehetőleg hasznosan? Legelőször a Kecskeméti úton épült háztömbben lakók határozták el lakógyűlésükön, hogy önerőből, illetve a kon­zervgyár segítségével, olyan játszótereket építenek, ame­lyekben a lakótömb kétszáz kisebb és nagyobb gyermeke Született: Berkes János és Csató Anna: Patrícia; Kárteszi József és Buzsik Mária: Rita; Ádám Bá­lint és Pálfi Irén: Tibor; Pet­rák János és Fodor Julianna: János; Őrlik János ésFazekas- Szücs Rozália: Gyöngyi; Pato- nai Péter és Gál Mária: Ildikó; Tajti László és Király Piroska: László; Nagy Sándor és Pécsi Rozália: Éva; Rimóczi Mihály és Dobi Ilona: Erika nevű gyermeke. Névadót tartott: Szűcs Kálmán és Gerecze Klára: Ildikó nevű gyerme­küknek. megtalálja a maga kedvtelé­séi. Az egyengetés, az építés megkezdődött. Aki egészséges volt és ráért, szombatonként segített mielőbb létrehozni a gyerekek új játszótereit. Ám, a munka megakadt, mert néhány lakó, nyugalmát féltve, panaszt emelt a játszó­terek építői ellen. A panaszt kivizsgálták, a lelkesedés alábbhagyott. A városi tanáes végrehajtó bizottsága legutóbbi ülé­sén úgy foglalt állást, hogy minél több játszótér épüljön városszerte min­denütt, ahol alkalmas földterület akad. Pénz sem kell hozzá, hang­Házasságot kötött: Zombori Albert és Verbó Sára, Fehér István és Harkai Gabriella, Tóth Dénes és Be- rencsi Zsuzsánna, Nagy József és Juhász Erzsébet, Danka Ist­ván és Grósz Irén, Juhász Jó­zsef- és Székely Éva. Meghalt: Szabó Péter, (Zsemberi u. 25.), Sild József (Rákóczi u. 2.), Béres Deák János (Sallai u. 34.). zott az érv, ismerve a Nagy­kőröst szerető lakókat, a szo­cialista brigádok eddigi lelkes áldozatvállalásait, új játszóte­rekkel gazdagodik a város, ha megfelelő területeket biztosít a városi tanács. Utasítást ka­pott tehát a városi tanács épí­tési és közlekedési osztályának vezietője, hogy záros határidőn belül tájékoztassa a végrehajtó bizottság tagjait, eddig hány játszótér van a városban, mennyit kell csinosabbá ten­ni és hol vannak alkalmas te­rületek új játszóterek létesí­tésére? A tájékoztató után a körzetek tanácstagjait, társa­dalmi munkásait nyomban ér­tesítik, hogy megkezdhessék a vállalt munkákat. Addig is, ahol már van játszótér, de némi rendezésre szorul, megkezdődhet a rendezés. Külön elismerését fejezte ki a végrehajtó bizottság mind­azoknak a névtelen segítők­nek, akik már eddig is sokat tettek a város gyermekeiért. (takács) Mit látunk ma a moziban? A zeppelin Éjszakai támadás a skót kastély ellen. Színes angol film. Kísérőműsor: 85. Világma­gazin. Magyar híradó. Előadások kezdete: 6 és 8 órakor. Anyakönyvi hírek Ki, mire született... A PIACI ÁRUS A piacon jártam, Radványi Antalné kiskereskedő árudá- ia előtt, amikor egy tanyai isszony hálálkodására lét­em figyelmes. — Köszönöm, lelkem — hal­ottam —, hogy sárga kását szerzett. Kőrösön másutt nem ehet kapni. Tetszik tudni, ez- :el lehet leggyorsabban meg- anítani a kiscsirkét az evés- •e... Meg az apjukom is na­gyon szereti a fordított ká- ■át, krumplival, tepertővel. — Négyszáz kilométert utaz- am — mondja Radványiné -, míg be tudtam szerezni, áegtesz az ember mindent, unit lehet. Finom, acélos izst is szereztem, 14 forintért idom kilóját. A beszélő idős kereskedő- isszonyra nézve, visszaemlé- Leztem jó néhány évtizeddel lőbbre, amikor még Farkas üliskának hívták Radványi- lét Abban az időben nagy livatban voltak Kőrösön a műkedvelő előadások: a tűz- ■ltók, a fiatal és idős iparo- ok s az egyletek egymás után endezték azokat, s mindig 'arkas Juliska volt az egyik őszereplő. Ha kellett, éne- elt, ha kellett, táncolt. Sok lismerő kritikát írtam róla z újságban. — Hogy jutott el a piaci rudáig? — kérdeztem tőle. — Szüleim Pestre szállító iskereskedők voltak. Hogy z én sorsom könnyebb le- yen, anyám elvégeztette ve­rni a polgári leányiskolát. LZtán elmentem adminisztrá- >mak egy ügyvédi irodába, e a havi fizetésből csak gy pár harisnyát tudtam ven- i. Az állást hamar otthagy- im, és a Singer-féle te- íetkezési vállalatnál lettem •odavezető. A szomorú fog- ilkozást a műkedvelő sze- eplések vidították. — Meddig dolgozott ott? — Tizenegy évig. Azután a Grószhaus gyümölcskereske­dő céghez kerültem, ahol magam is kedvet kaptam a gyümölcskereskedéshez, s mi­kor férjhez mentem, férjem­mel gyümölcskereskedők let­tünk. özvegyen maradva is folytattam a kereskedést. — Mikor lett piaci árus? — 1950-ben. Arra törekszem, hogy a kisembereknek minél jobb és olcsóbb portékát biz­tosítsak. — Hetvennégy éves kora ellenére bírja még a mun­kát, és megfelelő megélhetést nyújt ez a kis áruda? — Még bírom. Sok küzde­lemmel eléldegélek. Senki se irigyelje a piaci kofákat. Van, aki eladott telke árából év­ről évre ezer forintokat fi­zet rá a boltra, de megszokta, és csinálja... Az áresés kö­vetkeztében a múltkor is 10—12 forintért adtuk el a 15 forintért megvett cse­resznyét, és 4—5 forintjával a 12 forintért vásárolt zöld­babot. — Ki, mire született, abban hal meg — mondta Radvá­nyi Antalné, akinek csak egy panasza van: hiába fizetik a helypénzt, a nyári nagy me­legben sem locsolják a piac­teret, s a por nemcsak az áru szépségének árt, de egész­ségtelen is. K. L. Lámpák gyöngyiüzére Cirkuszban voltunk A PLAKÁTOK már napok­kal előbb hirdették érkezését. A Vénusz elé elővételi jegy­pénztárat helyeztek, s az em­berek hosszú sort álltak, hogy jegyet kapjanak. A kisgyerekek csillogó sze­mekkel nézték a hatalmas sátrat, a lámpák gyöngy- füzérét, s kikönyörögték, hogy szüleik őket is elvigyék az pl aqHÓcvn RENGETEGEN VOLTAK, ami érthető, hiszen a cirkusz mindig szenzáció. A Probst cirkusz is. Megjelent az igazgató, és mikrofonba mondta az igaz­gatóság üdvözletét, aztán ug­róakrobaták jöttek be, ját­szottak, erejüket fitogtatva dobálták egymást, mosolyog­va. A közönség a sátorban és kint is tombolt. Olyat látott, amin elcsodálkozhatott. Aka­ratlanul is Garai Gábor Ar­tisták című verse jutott eszünkbe. Micsoda csók! A férfi egy rúdon áll, vízszintes helyzetben, szájában tartókö­tél, a nő azon forog, úgy, mintha soha meg sem akarna állni. Közben mosolyog. Mint­ha a világ legtermészetesebb dolga volna, amit a szemünk előtt művelnek. A bohócok idétlenkedésére már oda se figyeltünk, any- nyira elbűvölt bennünket a produkció. A kisegítő sze­mélyzet gyorsan kihasználta a pillanatnyi lankadást, és fagylaltot vitt körbe. Valami víz ízű, jeges lé került három forintba, de a fülledtségben hamar elfogyott. IDOMÍTÁS. Két mackót vonszoltak porondra, mind­kettőt úgy kellett ösztökélni, hogy produkálja magát. Kö­vetkezett az attrakció. Göm­Mági István élettörténete Szívesen foglalkozott a fiatalokkal Beszélgetés a Vészben, viharban című könyv szerzőjével A közelmúltban jelent meg Kőműves Imre új könyve, Vészben, viharban címmel. Ebben a kötetben a szerző Vű- gi Istvánnak, a magyar mun­kásmozgalom egyik vezető sze­mélyének életét és munkássá­gát ismerteti meg az olvasók­kal. Könyve nemcsak hiteles dokumentum, hanem olvasmá­nyos életrajzi regény is. Tar­talmazza a Magyarországi Szocialista Munkáspárt törté­netét, megalakulásának előz­ményeit, úgy, ahogy a szem­tanú és részvevő emlékeiben él, ugyanakkor bemutatja Vá- gi Istvánt, az embert. Tehát nemcsak a már felnőtt, tuda­tos gondolkozót és forradal­márt, hanem ifjúkorának ese­ményeit, inaséveit, szerelmét is. Azaz mindazt, ami a teljes élet. Közös munka Kőműves Imre munka- és harcostársa volt Vági István­nak. Könyvében személyes is­mereteit közli. — Mikor találkozott, hol dolgozott együtt Vági István­nal? — kérdeztük tőle most, a kötet megjelenésekor. — Vági Istvánt 1924-ben, a Magyarországi Szocialista Munkáspártban, illetve meg­alakításának előkészületei köz- beh ismertem meg. Együtt dolgoztam vele 1925-ben a pártközpontban, s igaz, hogy időnként ő is, én is „akadá­lyoztatva” voltunk, többször letartóztattak, lefogtak ben­nünket, de azért néhány hóna­pot együtt töltöttünk. — Részben Vági István sze­mélyes elbeszélései alapján írt az ö életéről. Milyen ember­nek ismerte meg? — Jókedélyű és jó szónoki képességekkel rendelkező em­ber volt. Ha együtt voltunk, munkahelyünkön kívül né­hány hetet, sajnos, rendőrségi fogdában is, folyton kérdeztem tőle, s ő szívesen beszélt. így ismertem meg gyermek- és if­júkorát. Jóval idősebb volt nálam, de ez semmiben nem jelentett akadályt, mert ő min­dig nagyon szívesen foglalko­zott a fiatalokkal. Egyebek között azért is imponált ne­kem, mert láttam, hogy mi­lyen figyelemmel hallgatta mindig a fiatalabb elvtársait, barátait, s mennyire azonosul­ni tudott a problémáikkal. Pusztít a bomba — ön az 1961-ben megje­lent, Mielőtt elfelejteném cí­mű könyvében, másokkal együtt, már írt Vági Istvánról. Van valami időszerű oka an­nak, hogy regényes életrajzát most dolgozta fel külön kötet­ben? — Időszerű eseményhez kapcsolódó oka nincs. Több könyvet írtam az elmúlt évek során, s Vági István életregé­nyének a megírására is min­dig készültem közben. Most került rá sor. — Dolgozik újabb köteten? — Igen, egy regényen. Kö­zelebbről: egy könyvesbolt re­bökön kellett sétálniuk az ál­latoknak, és egyre emelkedő körpályán kellett továbbha­ladniuk. Az egyik mackó nemigen akart engedelmes­kedni, hát hamar kötelet tet­tek a nyakába, és felhúzták a gömb tetejére. A végén alig hangzott taps. A fagyott han­gulatban valaki hátulról be­kiabált: — Állatkínzás! A műsor legérdekesebb, leg­nagyobb ügyességet igénylő számát a székes artisták mu­tatták be. Ketten, egy kis asz­talra, hét széket tettek egy­más tetejére, s felmásztak rá­juk, közben mosolyogtak, fe­jen álltak. A KIJÁRATNÁL emberkí­gyó mozog. Vége a műsornak. Az ismerősök még megbeszé­lik, kinek, mi tetszett. Aztán hazamennek. Egyikük sem néz hátra. Nem látják, hogy a hatalmas sátor már fekete, a lámpák elaludtak, s a cirkusz készen áll, hogy holnap máshol fo­gadja a nagyérdemű publiku­mot. B. J. gényes történetén. A regény főszereplői, így mondhatom, emberek és értékes, régi köny­vek. — Valóban létező boltról van szó? — Egykor létezett, ott állt Budapesten, a Múzeum kör­úton, szemben az Astoria Szál­lóval, a régi Nemzeti Színház helyén. A bolt tulajdonosa ér­tékes, régi könyveket gyűjtött, halmozott föl, s mindezt egy éjszaka, 1945-ben, egy bomba megsemmisítette. Persze, a könyveken kívül sok ember, ismert alak is megjelenik a kötet lapjain, s egy kicsit az akkori Pest 1929 és 1945 kö­zötti életét is igyekszem be­mutatni. Házi könyvtár eladó — Van valami összefüggés a bolt története és az ön szemé­lye között? — Igen. Annak a kis bolt­nak a tulajdonosa, és egy személyben mindenese, én vol­tam. 1929-ben, amikor éppen egy őrizetesből szabadultam, s elhelyezkedési lehetőség se­hol sem volt számomra, nyi­tottam meg azt a kis boltot, Négy körösi atléta aranyjelvényes Az 1972. év első felében öt Pest megyei atléta teljesített aranyjelvényes szintet, közü­lük négyen a Nagykőrösi Pe­dagógus sportolói. Dicséretes a mieink helytállása, egyben hasznos is, mert a teljesítmé­nyekért külön eredményességi támogatás jár a körösi sport- egyesületnek. Bajnoki labdarúgórajt A Pest megyei labdarúgó­bajnokság 1972—73. évi küz­delemsorozata előreláthatólag augusztus 13-án kezdődik. Iskolák közti versenyek Az ősz folyamán iskolák kö­zötti versenyeket szervez a Ki­nizsi Sportegyesület labdarú­gásban és asztaliteniszben. Jó eredményekért — céltámogatás A Nk. Kinizsi az 1971-es birkózóversenyeken több jó eredményt is elért, amelyért az egyesület 28 ezer forintos eredményességi céltámogatás­ban részesült. Versenyek a Toldiban Ha a tornacsarnok elfoglalt­ságával összeegyeztethető, le­hetséges, hogy több sportág megyei középiskolai bajnoksá­gát a Toldiban rendezik az 1972—73-as tanévben. Az el­képzelés megvalósítását a kő­Korábban Párizsban láttam aprócska antikkönyv-böngész- déket, azokat tekintettem pél­dának. Az árusítást saját há­zi könyvtáram köteteivé' kezdtem, majd eljutottam egy nagyobb, értékes gyűjtemé­nyig, s az vált egy pillana: alatt semmivé. így aztán egy könyvesboltnak, az akkor: Pest életének, s egy kicsit ? gyűjtögetés értelmetlenségé nek a regényét írom egyszerre (Vági István Nagykőre sön született. Szobra, mel; emlékét őrzi, a városi ta nács udvarában áll.) M. Tolnay István Ismét működik az MHSZ céllövöldéié Ismét működik a Cifrakert­ben, közvetlenül az aréna mellett, az MHSZ céllövöldé­je. Kellemes zeneszó csalogat­ja oda az érdeklődőket, ahol hétköznaponként este 6 órá­tól 9 óráig, ünnepnapokon pe­dig délelőtt hódolhatnak kedvtelésüknek a légpuska barátai. rösi sportkedvelők Is nagy örömmel nyugtáznák, a hazai környezet előnyeit pedig min­denki ismeri. Három kiváló birkózó 1971-ben Fehér István és Szécsény Dénes ifjúsági arany­jelvényes, Sárosi Tibor pedig felnőtt II. osztályú szintet tel­jesített a Kinizsi birkózói kö­zül. Azóta Fehér az FTC-be távozott. Remény van arra, hogy többen értékes minősítési érnek el ez évben is. Hagyományos tomaemlékverseny A Toldi Miklós Élelmiszer- ipari Szakközépiskola és Szak­munkásképző Intézet torna­csarnokában évente tornász­emlékversenyt terveznek. A nyitányra ez év őszén kerül sor. Teniszhálótartó is van a tavasszal megnyílt sportléte­sítményben, így e sportággal is foglalkoznak majd az iskolá­ban. Táborozás Miskolc-Tapolcán A kempingezők 1972. évi or­szágos találkozóját július 21. és 28. között rendezik Miskolc- Tapolcán. A hagyományos ösz- szejövetelen körösiek is részi vesznek. Színes műsor és ki­rándulások tarkítják a progra­mot. A táborozókat faházak­ban és sátrakban helyezik el. S.Z. Ne fukarkodjunk a jó szóval ki néhány év alatt megszépült városunk eredményeit összegezi, megállapíthatja, milyen sok új épült ebben a városban. Hajlamosak vagyunk lebe­csülni gyarapodásunkat, például Kecskemét fejlődé­sével összehasonlítva. So­kan, sokszor elmondják, az előrehaladás lassú, több la­kás, több korszerű üzlet kellene, és városiasabb hangulatot kellene teremte­ni. így igaz. Az országban mindenütt azonos az igény. Ráksin, Somogy megyében, Solton, Bács megyében, így szűkebb otthonunkban, Nagykőrösön is. Sok szó esik arról, hogy mi kellene és kevesebb ar­ról, mit tettek azok a név­telen városszépítők, akik csendben, szerényen, sza­badnapjukat feláldozva se­gítenek, hogy egy-egy isko­lában új váltsa fel az elavult villanyvezetéket, vagy meg­javuljon a kollégium el­romlott kapuzárja. Falat meszelt a konzerv­gyár szocialista brigádja a Kalocsa Balázs úti óvodá­ban. Az állami gazdaság dolgozói segítettek az egyik iskola napközi otthonának felépítésében. Vízvezetéket szereltek szabadnapjukon itt is, ott is az emberek. Akik kapták az ajándékot, örültek, de boldogok voltak az ajándékozók is, hiszen önként vállalták a felada­tot és a jól végzett munka érzésével nézték az idősek és fiatalok örömét. Csak az elismerés késik. Nem pénzt kérnek. Meleg kézszorítást csupán, köszö­netét, esetleg nyilvánosan is. Napjainkban, amikor mindenki rohan és munka után még másodállást is vállal, sokan mondják, elfá­sulnak az emberek. A tapasztalat másról ta­núskodik. /) tt, ahol szíves szóval el­^ ismerik a társadalmi munkások fáradozását, újabb felajánlások szület­nek. Nem pénzért. Újabb meleg kézszorításért. Ne fukarkodjunk tehát a jó szóval. A jó szó gyakran a pénzzel is felér. (takács) SPORT

Next

/
Thumbnails
Contents