Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-18 / 167. szám

1972. JŰUUS 18., KEDD ‘“'ZJtírtan FÓKUSZ Élőidiek alkonya AZ AMERIKAI polgári saj­tó rendszerint úgy állítja be az Egyesült Államok kapcsolatait a latin-amerikai országokkal, a déli szomszédokkal, hogy azok baráti és teljesen „egyedi” kapcsolatok. Nézzünk egy ki­csit a szép szólamok mögé is. A latin-amerikai kontinen­sen mintegy háromezer ameri­kai cég működik (köztük az Egyesült Államok 350 legna­gyobb monopóliuma — írja J. Haprev, az APN szemleírója.) — Ezek általában minden be­fektetett dollár után négy-öt dollár hasznot húznak, ami évente hozzávetőlegesen más­fél millió dollárt jelent. Az „egyedi” kapcsolatok eredmé­nyeként a latin-amerikai or­szágok adóssága a külföldi monopóliumoknál pillanatnyi­lag 15 milliárd dollárra rúg. EZEK A SZÁMADATOK az úgynevezett törvényes osztalé­kot tükrözik, amelyek a hátrá­nyos szerződések és kölcsönök eredményeként folyik be az amerikai monopóliumok kasz- szájába. Vannak azonban más jövedelmi források is, amelye­ket — érthetően — sehol nyil­ván nem tartott, s különöskép­pen nem publikált manipulá­ciók révén préselnek ki a la­tin-amerikai országokból. Ilyen például az olcsó latin­amerikai nyersanyaggal való spekuláció a nemzetközi pia­cokon, valamint a hírhedt „kettős könyvelés”, amelynek segítségével az illető ország adó- és vámügyi szerveit ve­zetik félre. AZTÁN VANNAK más módszerek is. így például Ar­gentínában az amerikai társa­ságok a villamosáram fogyasz­tásának növelése érdekében tudatosan rossz villanyórákat helyeztek el a fogyasztóknál. A Brazil Nemzeti Bank számí­tásai szerint az elmúlt három év alatt a külföldi társaságok törvényellenesen 200 millió dollárt csempésztek ki külföld­re. Mexikóban egy amerikai cég (az Anderson and Cleyton) rendkívül olcsón jut nyersgya­pothoz, és ezt a terméket — felemelt áron — texasi gyapot­ként adja tovább a nemzetkö­zi piacokon. A mexikói pénz­ügyminisztérium adatai szerint különböző csatornákon ebből az országból is minden évben több mint 200 millió dollár szivárog ki illegálisan. Kolumbia volt bányaügyi és kőolajipari minisztere egyik beszédében a következőket mondta: „Akadnak emberek, akik elszömyűlködnek azon, hogy az IPC nemzetközi olajtársaság 40 év alatt 690 millió dollárral ma­radt Peru adósa. Ugyanak­kor Kolumbiának ugyanez alatt az idő alatt a külföldi olajtársaságok legalább két­milliárd dollárról nem számol­tak el”. Chilében az Anaconda és más amerikai konszernek 1970-ben lenyomták a réz árát, és 83 millió dollárral marad­tak adósok, illetve ekkora ősz- szegtől fosztották meg az álla­mot. A kicsiny Costa-Ricá- ban — az ország elnökének szavai szerint — az itteni leg­nagyobb amerikai cég a kávé árának mesterséges letörésé­vel évente hozzávetőlegesen 30 millió dollárt lop ki az ál­lamháztartás kasszájából. Ez jellemzi tehát az ameri­kai biznisz „egyedi kapcsola­tait” a la tin-amerikai orszá­gokkal. AZ AMERIKAI MONOPÓ­LIUMOKRA azonban rossz idők következnek. A dél-ame­rikaiak ugyanis mindinkább ellenőrzésük alá akarják von­ni az üzleti tevékenységet. A kubai, chilei, perui példa nyo­mán egyre kényelmetleneb­bül érzik magukat az amerikai monopolisták Venezuelában és Costa-Ricában. S ez az irány­zat egyre erősödik egész Latin- Amerikában, a déli részektől egészen a Rip-Grande-ig. A CSEHSZLOVÁK HÍR- ÜGYNÖKSÉG jelentése szerint Prágában hétfőn megkezdődött Jiri Mueller, dr. Jan Tesar és társaik pere, akik az 1970—71- es választások idején illegális nyomtatványokat terjesztettek. Új kormány Líbiában Anvar Szadat egyiptomi el­nök szombaton délután tele­fonösszeköttetésbe lépett Kad­hafi líbiai államfővel, hogy megvitassa vele azokat a leg­utóbbi napokban elterjedt hí­reszteléseket, hogy szakadás következett volna be a líbiai forradalmi parancsnokság ta­nácsában —, írja a kairói A1 Ahram vasárnapi száma. A beszélgetés során megállapítást nyert, hogy a félrevezető hí­reszteléseket a marokkói rádió terjesztette. Ezeket átvették különböző külföldi rádiók és lapok, amelyek találgatásokba bocsátkoztak arról, hogy Lí­biában katonai puccsal elmoz­dították volna Kadhafi elnö­köt. A „félreértésre” nyilván­valóan az adott okot, hogy az országban kormányátalakítást hajtottak végre, s a korábban bejelentett időpontnál két nappal később hozták nyilvá­nosságra az új kabinet névso­rát. —, mutat rá az A1 Ahram. Telefonbeszélgetést folytatott Kadhafival Hafez Asszad Szí­riái elnök is. A líbiai forradalmi parancs­noki tanács vasárnap délután dekrétumban jelentette be az új kormány megalakulását. A kormány elnöke Abdusszalam Dzsallud, a forradalmi pa­rancsnoki tanács tagja lett. Mint ismeretes, az eddigi pre- zidenciális jellegű kormány el­nöke kadhafi államfő volt. Az új kormánynak a minisz­terelnökön kívül 17 miniszteri rangú tagja van. Fontos új­donságként betöltötték a kül­ügyminiszteri tárcát is Man- szur Rasid Kikhia személyé­vel, aki eddig a líbiai ENSZ- képviselet vezetője volt. Az új kormánynak nyolc régi és kilenc új tagja van. A minisz­tériumok száma hárommal nö­vekedett. Vasárnap este letette a hiva­tali esküt az újonnan megala­kult líbiai kormány. Az Ab- dusszalam Dzsallud vezette új kabinetet Kadhafi líbiai ál­lamfő iktatta hivatalába. A lí­biai televízió közvetítést su­gárzott az ünnepségről, s a képernyőn többször volt lát­ható a katonai egyenruhát vi­selő Kadhafi, aki egyébként az ú' kormányban is megtartotta a hadügyminiszteri tárcát. Az új kormány beiktatásáról sugárzott tv-műsorral felte­hetően egyszer s mindenkorra véget akartak vetni Kadhafi elmozdításáról, elterjedt hí- resz teléseknek. Nyolcezer éves „korzikai” Nyolcezer évvel ezelőtt elte­metett ember csontvázára bukkantak vasárnap Korzika szigetén, Bonifacio közelében. Az ásatást két francia pro­fesszor — a nizzai és a korzi­kai egyetem prehisztorikus ta­nulmányokkal foglalkozó tan­székének kutatói — végezte. Noha még nem állapították meg pontosan, férfi- vagy női csontvázról van-e szó, annyi mindenesetre bizonyos, hogy az értékes lelet nyolcezer éves; a Földközi-tenger nyugati tér­ségében talált hasonló leletek legrégebbike. Éppen egy évvel ezelőtt bukkantak hasonló ér­tékes leletre Korzikán. Akkor egy ötezer évvel ezelőtt elte­metett ember csontvázát ásták ki. Színváltás a Convention Hall arénájában Hétfőn színváltásra került sor az amerikai politikai szín­padon: George McGovern sze­nátor, a demokrata párt elnök­jelölő konvenciójának győzte­se dél-dakotai otthonába vo­nult vissza kéthetes pihenőre, Richard Nixon elnök, a hata­lom republikánus birtokosa pedig a kaliforniai San Cle- mentében töltött kéthetes pi­henőjéről visszatér a főváros­ba, hogy harci rendbe sorakoz­tassa csapatait az augusztus 21-én megnyíló republikánus elnökjelölő konvenció előtt. A republikánusok ugyanott, a Miami Beach-i Convention Hall arénájában lépnek rival­dafény elé, ahol múlt héten a dél-dakotai szenátor minden amerikai szakértő jóslatára rá­cáfolva, megszerezte a jogot, hogy Nixon elnök ellenlábasa­ként lépjen fel az elnökválasz­tási küzdelem döntőjében. Nixon elnöknek nem kell pártbeli versenytársakkal meg­küzdenie: újrajelölése eleve eldöntöttnek tekinthető. Mc­Govern esélyei viszont a no­vember 7-i szavazáson elsősor­ban attól függnek, sikerül-e begyógyítani a demokrata párt „polgárháborúban’’ ütött sebe­ket, s rábírni legyőzött ellen­feleit 'választási egységben való összefogásra a Nixon-kor- mányzat ellen. Amerikai választási szakér­tők csaknem esélytelennek te­kintik McGovernt Nixonnal szemben éppúgy, ahogyan 6 hónappal ezelőtt semmi esélyt nem adtak neki a demokrata párti elnökjelöltség megszer­zésére. Rámutatnak, hogy szakszer­vezeti támogatás nélkül de­mokrata párti jelöltnek nincs kilátása a győzelemre. A 13,5 millió szervezett munkást kép­viselő AFL—CIO szakszerve­zeti szövetség jobboldali vezé­re, a 77 éves George Meany, aki a Miami Beach-i konven­ció kulisszái mögött a McGo- vern-ellenes erőket mozgatta, továbbra is engesztelhetetlenül elutasít minden békéltetést a dél-dakotai szenátorral. Benn­fentesek szerint Meany szemé­lyes gyűlöletet táplál McGo­vern iránt a szenátor háború­ellenes fellépése miatt és elke­seredetten ellenzi McGovern- nek a katonai kiadások lefara­gására irányuló tervét. A „hé­ja” nézeteiről ismert szakszer­vezeti vezér szerdára össze­hívta az AFL—CIO 35 tagú végrehajtó bizottságát olyan döntés kikényszerítésére, amely megtiltaná a szövetsé­get alkotó szakszervezeteknek, hogy tagságukat McGovern tá­mogatására szólítsák fel. Érte­sülések szerint egyes szakszer­vezeti vezetők nem értenek egyet Meany „öngyilkos” stra­tégiájával, s arra készülnek, hogy kihívást intéznek Meany ellen, ha nem hajlandó komp­romisszumra a McGovern kö­rül tömörülő demokrata párti új gárdával. A republikánus vezérkar egyébként már a demokrata párti konvenció befejezésének másnapján összpontosított tü­zet nyitott McGovern vietnami béketerve ellen. Az alábbiakban teljes ter­jedelemben közüljük I. Alek- szandrovnak, a moszkvai Pravda vasárnapi számában megjelent írását, amelynek címe: „Amiről Washington­ban beszélnek és Pekingben hallgatnak”. „Az Egyesült Államokban éles küzdelem bontakozott ki a külpolitika legalapvetőbb kérdéseit illetően. A harc középpontjában a fegyverke­zés és az indokínai agresszió problémája áll. A dél-vietnami népi fel­szabadító erők és a VDK hő­sies védelmezői csapásaikkal meghiúsították a Pentagon stratégáinak terveit, akik a vietnami nép elleni barbár légiháború kiszélesítésével megpróbálták a vietnamiakra erőszakolni az imperialista uralmat, A nemzetközi köz­vélemény felháborodottan ítéli el az amerikai hadigépezet gaztetteit — a békés lakosság és a gátrendszerek bombázá­sát, a VDK kikötőinek el- aknásítását, a vegyifegyve­rek és a „meteorológiai” had­viselési eszközök alkalmazá­sát. A Vietnamról szóló négy­oldalú tárgyalások július 13- án történt felújításával kap­csolatban ismét fellobbantak az amerikaiak indokínai po­litikáját illető viták. Már ki­alakult a szélsőjobboldal koa­líciója, amelynek tagjai a Pentagon hadiipari komp­lexumának és tábornoki ka­rának képviselői. Ezek a mi- litarizmus és az agresszió irányvonalát igyekeznek vé­delmezni, szembeszegülni a nemzetközi feszültséget eny­hítő mindenféle ésszerű lé­péssel. Pozícióikat azonban erő­teljesen aláássák az Egye­sült Államok széles közvéle­ményében végbemenő válto­zások, amelyek kifejezésre jutnak a legmesszebbre látó amerikai politikusok nézetei­ben. A Pentagon lázasan ku­tat az új szövetségesek és új érvek után. A minap meg is érkezett a segítség. Pekingből visszaér­kezett a demokratapárti Ca­leb J. Boggs és a republi­kánus Gerald Ford, a két párt képviselőházi vezére, akik Csou En-laj meghívásá­ra jártak a kínai fővárosban. A repülőtéren azon nyomban nyilatkoztak a sajtó képvise­lőinek élményeikről. Boggs beszámolt a kínai ve­zetők „komoly aggodalmáról”, a lehetséges jövőbeni „szovjet fegyverkezés” és „amerikai le­szerelés” (?) miatt. Ford pedig egyenesen kijelentette: „a kí­naialt nem akarják, hogy az Egyesült Államok kivonuljon a Csendes-óceán térségéből, és ezt a kivonulást elhamarko­dottnak tekintik”. Később mindkét képviselő arról beszélt, hogy pekingi tárgyalópartnereik tartottak attól a „vákuumtól”, amely ál­lítólag az Egyesült Államok Dél-Kelet Ázsiából és más tér­ségekből való kivonulása nyo­mán keletkeznék. A Pentagon propaganda gé­pezete teli torokból harsogja a képviselők által Pekingből hozott nyilatkozatokat. E pro­paganda számára az ilyen köz­lemények igazi főnyereményt jelentenek: látjátok, maga Csou En-laj tanácsolja a fegy­verkezési hajsza folytatását és az Ázsiában maradást! Van­nak tehát ázsiaiak és ázsiaiak. Nem mindenki bélyegzi meg a mások ügyeibe való beavat­kozást, a Pentagon táborno­kainak barbár terveit és cse­lekedeteit, a legújabb tömeg- pusztító eszközök előállításá­hoz újabb és újabb milliárdo- kat követelő hadiipari körö­ket. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Pekingben nem tartották szükségesnek az amerikai képviselők nyilat­kozatainak megcáfolását. Pe­king hallgat. Éi. Lenadooni tüntetők Belfast egyik katolikus ne­gyedéből. Lenadoonból né­pes tiltakozó menet indult a város központjába. A felvonulók ily módon ítélték el a brit katonák behatolását városnegyedükbe. Ukrajnai útiképek (1.) Természet a nagyvárosban Az SK—914 jelű Barátság különvonat fiatal utasait a KISZ Vili. Kongresszusára indított munkaverseny­ben kifejtett munkájukért szovjetunióbeli utazással ju­talmazták: 12 napot töltöttünk Ukrajnában. Csoportunk — amelyben nagy számban képviselte magát megyénk fiatalsága: vezetőnk is Pest megyei — a két hét alatt Kijevben, valamint Cserkasszi és Konyev városokban járt. Ukrajnában tartózkodásunk jelentős részét töltöttük vona­ton meg hajón. A Szovjetunió­ban megnőnek a földrajzi mé­retek, az egyes települések kö­zött a távolság hosszabbodik. Az embernek eszébe jut, hogy a régi orosz elbeszélők mily gyakran indítják történetei­ket vonaton ... Az is, hogy az Aeroflot járatai eljutnak a na­gyobb községekbe, s hogy a Szovjetunióban a repülőgép alig drágább a vonatnál. Meg­érti, miért állanak kizárólag hálókocsikból itt a távolsági szerelvények. Az ember arra gondol, mi­lyen segítője, barátja volt min­dig a népnek ez a roppant te­rület. Nékik anyaföld, de ha­talmas távolságaiban elve­szett a tatár és a svéd, Napó­leon serege, elvesztek az in­tervenciós csapatok, el a fa­siszta megszállók. Hosszú órákra a vonat, a hajó ablakához ragaszt a Kár­pátok regényes vonulata, fa­házak, patak, várrom; s onnét Kijevig tovább nyújtózó erdő­vel, akáccal, nyárral változa­tos felföld, jó termő fekete­föld; aztán a szinte tengerré szélesedő Dnyeper nyájas part­jai, sok szigete. Mily nagy volt a meglepe­tésem, hogy Kijevben sem kel­lett elbúcsúzni a zöld termé­szettől! Ezzel a címszóval is került be az ukrán főváros emlékezetem atlaszába: nagy­város é' természet együttese. De mielőtt erre térnénk, rajzoljuk fel a várost. A köny- nyebbség kedvéért, helyettesít­sük be, rokonítsuk ismeretlen részeit, ismerős képbe. Kijev és Budapest között a hasonló­ság szembeötlő. A Duna helyé­be képzeljük a Dnyepert; Pest helyébe a sík Darnyica város­részt; Buda helyébe a domb­ságra települt városmagot. A pravoszláv vallást az ezred­fordulón államvallássá emelő Vlagyimirnak hegyről, folyóra tekintő szobra is a mi Gellért- szobrunk megfelelője. Csak Nagykör utunkat — a kijevi Krescsatyik — kell áthelyezni a folyó innenső oldalára, és el­készült a vázlat. Az ukrán nép történelmét is szemléltető régi Kijevből tán egy hajókiránduláson láttuk a legtöbbet: a Navodnyickij, a Paton-híd alatt hajózva, szinte egyszerre, valamennyi arany- ryal borított, hagymaalakú tornyot, kupolát. A legneve­sebb műemlékkel, így a folyó felől tekintve , a Vlagyimir szobra mögé eső Szófia szé­kesegyházzal, később pedig a Barlang-kolostorral — e XI— XII., de a XVIII. század kijevi építészetét egyaránt bemutató roppant együttesekkel —, kö­zelebbről is ismerkedve, két nagy történelmi korszakukba nyertünk bepillantást. A tatár A „nagyhét" nyitánya A nyugati sajtó „nagyhét”- nek nevezi azt a Közös Piac­cal kapcsolatos eseménysoro­zatot, amelynek a brit fővá­rosban volt a nyitánya. Eb­ben az esetben legfeljebb négynapos munkahétről^ be­szélhetnénk, mert hétfőn és kedden a tagországok pénz­ügyminisztereié a szó Lon­donban, szerdán és csütörtö­kön pedig szélesebb minisz­tertanács ül össze, méghozzá a körülmények ismeretében meglehetősen igényesnek tű­nő programmal: a hét dere­kán már az októberre Pá­rizsba összehívandó közös­piaci csúcsértekezlet napi­rendjéről szeretnének dönte­ni. De maradjunk a londoni nyitánynál. Ennek a konferenciának a részt vevők száma épp úgy ér­dekessége, mint a megvitatan­dó téma. Ezúttal ugyanis már közösen tanácskozik az ed­digi hat EGK-állam illeté­kes szakminisztere annak a négy államnak a képviselő­jével, _ amelyek csak most nyernek bebocsátást a tömö­rülés sokáig zárva maradt kapui mögé. A téma pedig tágabb érte­lemben. a nyugati világ va- lutáris helyzete, konkrétab­ban viszont a dollárral kap­csolatos gondok. A hírügy­nökségek tudósítói emlékez­tetnek arra, hogy az elmúlt napokban nagyszabású speku­lációs műveletek színhelye volt szinte minden nyugat­európai főváros. Bizonyos manőverek hatalmas meny- nyiségű dollár felvásárlásá­ra késztették a bankokat. Ezt a folyamatot Párizs­ban vegyes érzelmekkel fi­gyelik. Nem örülnek neki egyértelműen, mert a kö­vetkezmények meglehetősen kiszámíthatatlanok. Azt vi­szont nem bánják, hogy a spekulációk, felvásárlások el­húzódása, ismétlődése rádöb­bentheti partnereiket arra, hogy a dilemma intézményes rendezést kíván. Elsősorban a francia fővárosban hangoz­tatják, hogy az eddigi intéz­kedések csak szépségtapasz­nak bizonyultak és maga a nyugati valutáris rendszer van válságban. Nem tudni, mennyire sike­rül Londonban elfogadtatni a francia koncepciót. De az esetleges döntés, annak hí­ján az ott kialakuló hangu­lat kétségtelenül befolyásolja a „nagyhét” szerda-csütörtöki, brüsszeli folytatását is. ACCRAI JELENTÉSEK SZERINT Ghánában leleplez­ték Kofi Busia volt miniszter- elnök híveinek összeesküvését, amely arra irányult, hogy meg- döntsék az ország jelenlegi kormányát. pusztítás előtti, bizáncias Ki­jevi Oroszországéba, és a ta­tár, majd lengyel uralmat, az Oroszországgal való XVII. szá­zadi egyesülést követő idők­be ... A kijevi egyetem múlt században emelt, annak idején s ma is vörösre festett klasszi­cista épülete pedig mintha már a forradalmi idők, ese­mények szellemét vetítené elő­re. De a mai nagyváros legjel­lemzőbb része Kijev monu­mentális főút ja, a Krescsatyik, amely számomra a Nagy Hon­védő Háborút követő újjáépí­tés gigászi erőfeszítését szim­bolizálja. Iszonyú pusztítást, szenve­dést zúdított a fasiszta német megszállás Ukrajnára. Csak Kijevben 778 nap alatt több mint kétszázezer embert, fér­fit, nőt, gyermeket gyilkoltak meg. A visszafelé űzött német megszállók tervszerűen rom­boltak, fosztottak minden gaz­dasági és kulturális értéket. Tönkretették az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság háború előtti legnagyobb technikai alkotását, a Szovjetunió villa­mosításának, a párt által kez­deményezett és összefogott GOEL RO-tervébe, ezen nagy lenini vállalkozásba illesztett dnyeperi vízi villanyerőművet. Kirabolták múzeumaikat, ki­fosztották templomaikat. Mód­szeresen, házról házra halad­Amiről Washingtonban beszélnek és Pekingben hallgatnak...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents