Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-16 / 166. szám

1972. JÚLIUS 16., VASÁRNAP res T «££*£> 3 Naponta két lakás Számítások szerint a negye­dik ötéves tervben 3000 új ott­hont hoznak tető alá a lakás­építő szövetkezetek. A me­gyében fölépülő összes lakás tíz százalékát. Ami nem kis dolog. A remélhetően fokozódó lendület eredményeként — ha így számítjuk — naponta két lakás készül el, sőt, 1973-tól kezdve valamivel több, évente 800. Ez nem könnyű feladat. Mert a lakásépítő szövetkeze­tekben alig akad pénzes em­ber. A tagok többsége fiatal, munkás. Sokféle állami ked­vezményben részesülhek, de sokféle ellentmondással s te­hetetlenkedéssel is meg kell küzdeniük. Ha otthont akar­nak. S mivel nagyobb részük mostoha körülmények között lakik, a saját otthont minden­nél jobban akarják. Céljuk el­érésének hathatós segítsége te­hát nemcsak gazdasági kérdés. Legalább annyira társadalmi, politikai feladat is. Növekvő szerep Lakásépítő, lakáskarbantartó szövetkezetek lényegében a hatvanas évek eleje óta létez­nek, valójában azonban 1971- ben jutottak el addig, hogy szerepük figyelmet ébresszen. A megyében rövid idő alatt tíz lakásépítő szövetkezet alakult, majd újabbak követték az út­törőket. (Országosan már meg­haladja a hétszázat e szövetke­zetek száma). Elsősorban a vá­rosokban került sor a lakás­építő közösségek létrehozására, de alakultak ilyenek községek­ben, így például Dunakeszin, Ráckevén, Monoton, Kartalon is. Amit majd’ mindenütt hal­lani : rengeteg tisztázatlan kér­dés szakadt a frissen született községek nyakába. így a többi között az, hogy ki milyen mér­tékben vállalja a közművesítés költségeit. Megtörtént ugyan­is, hogy a tanács ígéretet tett a közművesítésre az alakulás­kor, később viszont a szövet­kezettel fizettette ki annak árát... Gondokat okoz az is, hogy a legtöbb helyen semmi­féle támogatást nem élveznek a lakásépítő szövetkezetek az anyagok beszerzésében, a kivi­telezői kapacitás biztosításá­ban. Az említett és hasonló prob­lémák miatt a szövetkezetek tagjai joggal érzik helyzetüket a lehetségesnél rosszabbnak,, holott erőfeszítéseik tisztele­tet s támogatást érdemelné­nek. A szövetkezés ez új for­mája a legfőbb erkölcsi meg­erősítést a párt Központi Bi­zottsága és a Minisztertanács 1970-ben tartott együttes ülé­sének határozatától kapta meg, az ugyanis kimondja: „Ki kell dolgozni a lakásépítő szövet­kezeti konstrukció feltételeit és kezdeményezni kell azok fejlődését, viszonylag széles körű elterjedését, hogy a ké­sőbbiekben ez a lakásépítési forma mielőbb az igényeknek megfelelő arányt ér jen el a la­kásépítésben”. Jó-e a jogszabály Jó néhány jogszabály igyek­szik kialakítani a szövetkezeti lakásépítés szilárd kereteit, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy e jogszabályok közül né­hány ellentmondásokat is rejt, illetve céljával ellentétes ha­tást ér el. így például sok visz- szásság, vita forrása a 26/1971. PM—ÉVM—MŰM. sz. együttes rendelet. Ez előírja, hogy amennyiben valaki a lakás­építéshez vállalati támo­gatást kap, úgy az OTP által folyósított kölcsön csökken, s a teljes költség ötven száza­lékánál nem lehet több. Saj­nos, a vállalati támogatások legtöbbször 10—20 ezer forin­tot tesznek ki, a kölcsön vi­szont emiatt 40—50 ezer fo­rinttal kevesebb. Érthető, ha az építtető lemond a vállalati támogatásról, ám így a válla­latoknál maradó pénz holt tő­kévé válik, nem segíti elő a lakásgondok enyhítését. Hasonló feszültségeket te­remt az az Hőírás is, amely kiköti, hogy a szövetkezetek alkalmazottakat nem foglal­koztathatnak. így elesnek at­tól a lehetőségtől, hogy bizo­nyos szakmunkákra — az épít­kezések egy része ugyanis há­zilagosan, azaz a tagok mun­kájával valósul meg — nyug­díjasokat, munkaidő után, szabad szombaton ráérő mes­I tereket szerződtessenek. Ennek következtében marad a jóval drágább megoldás, az építőipa­ri szervezetek valamelyikével való kiviteleztetés. Holott a cél éppen a minél olcsóbb otthon- teremtés lenne. Nem magánügy Több helyen hallottuk azt az észrevételt, hogy a lakás­építésben érintett hivatalos szervek valamiféle maszek­vállalkozásnak tekintik a szö­vetkezetét, azaz a tagok ma­gánügyének a lakások fölépí­tését. Igaz, van ellenkező elő­jelű példa is, így Nagykőrösön a városi tanács közművesített telket adott a lakásszövetke­zetnek, s csupán képletes árat — lakásonként 1000—1500 fo­rintot — számított fel érte. Hasonlóan ehhez Monoton is — a legutóbbi időben — min­den támogatást megad az épít­tetőknek a nagyközségi tanács, s Ráckevén szántén elhárultak a jó időn át meglevő akadá­lyok az építkezés megkezdése elől. Nagy szükség van e támo­gatásra, hiszen a lakásszövet­kezetek vezetői társadalmi munkában végzik tevékenysé­güket, fizikailag képtelenek az ügyintézés minden részletének lebonyolítására. (Sokuk így is évi szabadságát áldozza fel a cél érdekében.) Elősegítené ezt, ha egységes, megyeileg ki­dolgozott iránymutatást kap­nának a helyi tanácsok, s ugyanakkor a kérdésre na­gyobb figyelmet fordítanának a pártszervezetek. Széles, de nem sima úf A fogyasztási szövetkezetek tavaly megtartott kongresszu­sán Nyers Rezső, a Központi Bizottság titkára a többi között rámutatott: „A lakásszövetke­zés fejlődése előtt széles az út, de nem mindig sima. Sok itt még a rendezésre váró dolog, a társadalmi összképre helyen­ként inkább a kavargás, mint a kristályosodás a jellemző.” A várpalotai Szénbánya Vál­lalat tavaly elkészült pajzs­gyártó üzeme önjáró, frontfej­tést biztosító berendezései iránt fokozódik az érdeklődés itthon és külföldön egyaránt. Az önjáró páncélpajzsok segít­ségével a bányákban fokozha­tó a dolgozók biztonsága, emel­hető a termelékenység. A vi­lágszínvonalon álló magyar berendezés sikeresen vizsgá­A megyei tapasztalatok — a tagadhatatlan haladás ellenére is — szintén a „kavargás” meglétét húzzák alá, tehát an­nak szükségességét, hogy most már az utat simábbá kell tenni a lakásépítésre szövetkezők előtt. Erre azért is törekedni kell, mert a lakásépítő szövet­kezetek egyre inkább telep­szerűen alakítják ki az új ott­honokat, s mert a jövő évtől kezdve fokozatosan áttérnek a korszerűbb — a paneles — építkezési módszerekre. Mind­ez a közművesítéstől a tech­nikai eszközök előteremtéséig gyorsabb tempót követel, mert ma még az a furcsa helyzet áll elő, hogy több idő telik el a különböző megbeszélésekkel, egyeztetésekkel és ügyintézé­sekkel, mint magával az épít­kezéssel! És amikor felépült Előreláthatóan a negyedik ötéves terv végére a megyében mintegy hétezer lakás lesz szövetkezeti tulajdonban, azaz ennyi otthon karbantartásáról is gondoskodni kell. Ezért ör­vendetes, hogy a lakásépítő szövetkezetek többsége egyben lakásfenntartásra is vállalko­zott, s így létrejön a kívánatos folyamatosság. Ehhez azonban még seregnyi kérdés további tisztázásra vár, így a saját karbantartó részlegek meg­szervezésének lehetősége, azok tevékenységének kiterjesztése, a közvetlenül szomszédos szö­vetkezetek esetleges egyesülé­se. Az év elején a szövetkezeti lakásépítésben érintett tíz megyei szerv együttműködési szerződést írt alá, amelyben rögzítette minden részvevő, mit tesz a 3000 új otthon meg­teremtése érdekében. E megál­lapodás betartása érdeke az építtetőknek, de jelentősége túlnő ezen. Kötelezettség e szerződés az állami lakáspoli­tikában meghatározott elvek gyakorlati érvényesítésére. M. O. zott az NSZK-ban, a Ruhr vi­déki antracit és feketeszénbá­nyákban. A napokban kezdik meg újabb két, egyenként 168 tagból álló berendezés szállítá­sát az NSZK szénbányáiba, de a várpalotai önjáró páncél­pajzsok iránt újabban más külföldi vállalatok is érdeklőd­nek. A tervek szerint a jövő évben a marokkói foszfátbá- nyákba is szállítanak ilyen be­rendezéseket. Tizenöt éve Párthatározat a népi ellenőrzésre 1957. JÚLIUS 16-AN hozta meghatározatát az MSZMP Politikai Bizottsága a népi el­lenőrzés szervezetének létreho­zására. A határozat szervesen beillett a munkáshatalom meg­szilárdítását és a konszolidációt szolgáló intézkedések közé. A népi ellenőrzésről szóló dokumentum hangsúlyozta, hogy messzemenően haszno­sítani kell a lenini munkás­paraszt ellenőrzés hagyomá­nyait. „A létrehozandó ellen­őrzési szervezet állami szerv legyen, de munkáját nagy­részt a szervezeten kívül fog­lalkoztatott dolgozók mennél szélesebb köre végezze, dön­tően társadalmi munkában. Elnevezése népi ellenőrzés legyen, hogy ezzel is utal­jon jellegére.” A párthatározatban foglalt irányelvek alapján alkotta meg az országgyűlés 1957 de­cemberi ülésszakán o népi el­lenőrzésről szóló törvényt, s ezt követően, 1958 elején megválasztották a bizottsá­gokat, amelyek nyomban meg is kezdték munkájukat. A párt várakozásának meg­felelően a társadalmi és gaz­dálkodó szervek javaslatára sok ezer dolgozó jelentkezett népi ellenőrnek. Az alap- koncepció értelmében a köz­pontban alig nyolcvan, a megyei irodákban öt-hat, a járásoknál csupán az elnök és egy adminisztrátor végezte, s végzi ma is függetlenítve feladatát. így átlagosan száz népi ellenőr munkáját szer­vezi, segíti egy-egy hivatá­sos munkatárs. A népi ellenőrzés az évek során széles körű megbecsü­lést és tekintélyt vívott ki magának. „A népi ellenőrzés útján a dolgozó nép gyakorol ellenőrzést a javak termelé­se, elosztása felett és ily mó­don is a vezetés tevékeny részesévé vált” — hangsúlyoz­ta Kádár János abban a le­vélben, amelyet a népi el­lenőrzés megalakulásának 10. évfordulója alkalmából a Nép- szabadság közölt. A gazdasägirAnyitäs REFORMJA a népi ellenőr-; Önjáró páncélpajzsok Várpalotáról Balatonszárszó József Attila emlékmúzeum Szombaton délben Benjamin László Kossuth-díjas költő ün­nepélyes külsőségek között nyitotta meg a balatonszárszói József Attila emlékmúzeumot. A hét teremből álló emlékmú­zeumot abban a penzióban rendezték be, ahol a költő utoljára lakott, s ahonnan el­indult végzetes útjára. A kiál­lítás anyagában az életrajzi, irodalmi és kortörténeti doku­mentumokat Szabóky Zsolt művészi fotóillusztrációi, Kon­dor Béla, Ócsay Károly, Horá- nyi Ágnes és Bohus Zoltán művészi alkotásai teszik tel­jessé. Ellátja Túrát Túrán csaknem egy éve mű­ködik a sütőüzem. Ízletes ter­mékeivel ellátja a községet; népszerű is a turaiak körében. Urban Tamás felvétele Keszthelyi jubileum A keszthelyi Agrártudomá­nyi Egyetem ebben az évben, szeptember első napjaiban, ünnepli fennállásának 175. év­fordulóját. Az ünnepi program már augusztus 31-én megkez­dődik. Ezen a napon nyitják meg a jubileum tiszteletére berendezett mezőgazdasági ma jormúzeumoít. Szeptember elsején, Európa első önálló mezőgazdasági fel­sőoktatási intézményének ju­bileuma alkalmából rendezik meg a XIV. Georgikon napok tudományos tanácskozását. zéssel szemben is nagyobb követelményeket állított. Ezért 1968-ban az országgyűlés ki­bővítette hatáskörét és az al­sóbb szervek önállóságát. Az operatív vezetés igényei min­den szinten jelentősen növe­kedtek. A népi ellenőrzést gyakran kérik fel soron kí­vüli vizsgálatokra. Fontos kérdésekre hívják fel a fi­gyelmet a dolgozóktól érkező közérdekű bejelentések, ame­lyek kivizsgálását az alapító párthatározat a népi ellen­őrzés alapvető feladatává tet­te. Évente mintegy tízezer bejelentés érkezik a népi el­lenőrzési bizottságokhoz. Ezek jelentős része olyan jelen­ségekre figyelmeztet, amelyek sértik az emberek igazság­érzetét, a szocialista erköl­csöt. A párthatározat felhí­vásának megfelelően, a népi ellenőrzés mindig kiállt a társadalom érdekében fel­lépő bejelentők ügyében, ha kellett védelmében. Ma is időszerű a párthatá­rozat figyelmeztetése: a népi ellenőrzés léte nem csökken­ti az egyes szervek felelőssé­gét saját területükért. A NÉPI ELLENŐRZÉSI BI­ZOTTSÁGOK, a sok ezer népi ellenőr és az ellenőrzés apparátusa becsülettel, nagy felelősséggel, a 15 éve hozott határozat szellemében látja el feladatát. Munkájukat a társadalom elismerése, meg­becsülése kíséri. K. S. A legolcsóbb befektetés Ezerőtszáz bor jön a világ 30 országából A borvilágverseny évében hat rangos nemzetközi rendez­vényen szerepel a magyar bo­rokkal a MONIMPEX Külke­reskedelmi Vállalat. A budapesti borászati világ- kiállítás idején, az augusztus 21. és 31. között megrendezés­re kerülő borvilágversenyre eddig 1500 bort neveztek be, több mint 30 országból. Ma­gyarország az országos borver­seny elődöntőjén továbbjutott 66 legjobb borával szerepel. A borászati világkiállítást követően szeptemberben a MONIMPEX boraukciókat ren­dez. Az évek során összegyűj­tött borkülönlegességek kerül­nek nemzetközi vevősereg előtt a „kalapács aló”. Kis szé­riákat, régi évjáratokat adnak el Badacsonyban, Egerben és Tokajban. Három ízben ren­deznek aukciót, amelyeken a helyi bormatuzsálemeket kí­nálják fel a több mint 20 or­szágból érkező borkereskedők­nek. A müncheni olimpia idején az NSZK nagy áruházi kon­szernjei borolimpiát rendez­nek; ezen a MONIMPEX NSZK-beli partnere, a Binde- rer cég több, mint harminc magyar borral vesz részt. m incsenek csodák a íl gazdasági életben. Okok es okozatok alkotják azokat a kerete­ket, amelyek között a ter­melés zajlik, s nincs egyet­len olyan mozzanat sem, amelynek ne lennének előzményei s ne kellene ké­sőbb bekövetkező hatásai­val számolni. Hégi igazság­nak számít: termelni any- nyi, mint szervezni. Ezt még az egyénileg gazdál­kodó parasztnak, az aprócs­ka műhelyében dolgozó kis­iparosnak is tudtára adta az élet, az gyáripar, a nagy­üzemi mezőgazdaság pedig már létrejöttekor a legfon­tosabb követelményként fogta fel. A gyárakban, a vállalatoknál megvalósult a szervezés aisó foka, kiala­kultak az alapvető kapcso­latok. Azután hosszú éve­ken át úgy tűnt, nincs is több tennivaló. A kötelező tervmutatók teljesítése si­került akkor is, ha lénye­gében megcsontosodott az egész termelési szervezet. A gazdaságfejlesztés intenzív szakaszának másfajta, a ko­rábbiaktól sok tekintetben alapvetően eltérő igényeit kielégíteni e megcsontoso­dott, a változásokat bajnak tekintő szervezettel képte­lenség. így került előtérbe az üzem- és munkaszerve­zés, a feszültségek időbeni felismeréséből így született meg a párt Központi Bi­zottságának határozata 1971 decemberében. A megyében nem akad jelentősebb ipari egység, ahol a határozat nyomán ne láttak volna munkához, ám a szükségesnél kisebb azoknak a gyáraknak, vál­lalatoknak a száma, ame- _ lyek már alapos, minden részletre kiterjedő prog­rammal rendelkeznek. E kevesek közé tartozik pél­dául a Mechanikai Művek, ahol — mivel, a tevékeny­séget a párthatározat előtt is fontosnak tekintették — nem kellett ugyan szembe­nézni a legkezdetlegesebb teendőkkel, de sok minden mással igen. Nagy erénye e programnak, hogy — szem­ben a másutt tapasztalható törekvésekkel — fölfedi a szervezés lényegét. A legol­csóbb befektetésnek tekin­ti azt, amelynek segítségé­vel különösebb beruházások nélkül fölszámolhatok a termelés zavarforrásai, ki­tisztítható a kerekek közé került kavics és homok. S ami ugyancsak a program mellett szól: átfogja a te­vékenység egészét, az el­végzendő feladatokhoz mé­ri a szervezetet — mind az egész vállalat, mind az egyes, önállóan gazdálkodó gyáregységek esetében —, s nem foltozni akar, hanem új ruhát szab. L eírhatjuk: természetes elvek érvényesítése mindez. Valóban ám sajnálatos módon e termé­szetes elvek a gyakorlatban furcsa formákat öltenek. Az élelmiszeripari üzemek egy része például úgy véli meg­oldani az üzem- és mun­kaszervezési teendőket, hogy nagyszabású beruhá­zási programot szeretne végrehajtani. Amihez hitel, állami támogatás kellene. Sok helyen találkozni azzal a nézettel, hogy „addig moccanni sem tudunk, míg penzunn nem lesz". Azaz úgy közén UK meg a teen­dőket, nogy eioszor uj tech­nikai alapok, s maja ma na a szervezés, holott a meg­levő áiloaiapok hatéko­nyabb kinasznatásán van a hangsúly. Tagaanatatlanul szüksé­ges — sói, egyes iparterü- ieteken, így a megyei tex- tiigyarakban elengectnetet- len — a gépek, berende­zések csereje, korszerű, nagy termeiekenysegu ter- meioeszközök munkába ál­lítása. Ebből azonban csak nagyon sajátos okoskodás­sal lehet arra következtet­ni, hogy ráérnek a szerve­zési teendők. Varakozni a gazdasági tevékenységben annyi, mint vaLlatm az el- maraaást, a veszteséget. Ez történt például a Pamut- fonóipari Vállalat Fmom- pamutfonó és CernázOgyá- ra esetében. Halmozódtak a „majd ha az új gépek meg­érkeznek” jelszóval félre­tolt teendők, s velük ter­mészetesen az adósságok is. Nincs irigylésre méltó hely­zetben a gyár új vezetése, de — a nagyvállalat sokol­dalú támogatása segítségé­vel — ott kezdte, ahol kell. A meglevő eszközökre ala­pozott szervezés megterem­tésével, a jelen adottságok jobb kihasználásával. S hogy sikerrel, azt a leg­utóbbi hónapok termelési eredményei bizonyítják. Kényelmes korszaka volt az iparnak az, ami fölött pálcát tört az új követelmé­nyek serege. Kényelmes, mert legfőbb elemének a változatlanság bizonyult. Most viszont az állandósá­got éppen a változás teste­síti meg, s ezért az üzem- és munkaszervezés sem olyan feladatcsoport, ame­lyet végrehajtanak s többé nem kell törődni vele. Fo­lyamatos, egyszer megkez­dett de valójában soha vé­géhez nem érkező teendők­ről van szó. S ezért már indulásnál hibáznak ott, ahol — sajnos, nem ritka­ság — legyünk túl rajta alapon kényszerűen csinál­nak valamit, hogy azután évekig még csak szó sem essék a szervezésről. A minisztériumok ki­jelölték az ún. min­ta-szervezést megva­lósító üzemeket, s elsősor­ban a gépiparban már a kezdő lépéseken is túljutot­tak. Nem türelmetlenkedés­ről van szó, hanem arról, hogy a sok helyen tapasz­talható tétovaság, várako­zás időt emészt, s az idő múlása a remélt eredmény helyett veszteséget hoz! Igaz, e veszteségek jelentős része „megszokott”, mert régóta fönnáll, ám éppen ez sürgeti a tetteket. Napja­inkban ugyanis már nem pusztán arról van szó, hogy termelni kell, s megeléged­ni az ehhez igazodó szer­vezéssel. A követelmény az, hogy a termelés tükrözze az igényeket, minél jobban kielégítse azokat, ám erre a vállalatokat csak a kor­szerű szervezés mindenre kiterjedő folyamata teszi alkalmassá. S most már na­gyon ideje megszerezni ezt az alkalmassági bizonyít­ványt. Mészáros Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents