Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-15 / 165. szám

MONOB»VMKI A. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 165. SZÄM 1972. JÚLIUS 15., SZOMBAT Egyesülés előtt három közös gazdaság Hatezer hold sorsa - Bányán és Káván már megszavazták Kenyerünk, zöldségünk, gyümölcsünk... Diákok a telefon- központban? r Ä monori postahivatal tele­fonközpontja naponta több száz hívást bonyolít le. Most szabadságra ínentek a telefon- központ kezelői, s helyettük szünidős középiskolás diákok végzik ezt a munkát, egy hó­napig. Bizony, nem könnyű a dolga dr. Muka Jánosnénak, a központ vezetőjének, akinek sokat kell segítenie a kisegítő telefonkezelőknek. Felvetődik a kérdés: miért megy egyidő- ben valamennyi telefonkezelő szabadságra? Kellemes váróhely M ég „új” megállónak hívják Gombán, pedig már nem az. Jó ideje, hogy a buszforduló iskola felőli ré­szére építettek egy buszvá­rót, s nem a régi, egyszál pádon kell üldögélni össze­zsúfolva, amíg megjelenik a sárga jármű. Itt három pad van, japánakác lombja borul föléjük, a zöld gye­pet pirosra mázolt korlát fogja körül. Kétségkívül kellemes hely a várakozás­ra. Vagyunk már jónéhá- nyan. Valaki Magyar Nem­zetet olvas, az utolsó oldal­nál jár, aztán elegáns moz­dulattal a pad mellé ejti. Mindjárt mellédob egy le­járt autóbuszjegyet is. Idő van. Többen rágyújtanak — csikkek a földön, a fű­ben. Két srác érkezik, ke­rékpáron. Leülnek, konzer- vesdobozt nyit a bicska. A kenyérhéj és a doboz egy finomabbv rúgástól az akác tövében köt ki. A srácok eltűnnek, az ebédmaradék marad. Jön a busz, az ajtó­ból visszanézek: hát elég tisztességesen elbántak a megálló környékével. Sze­metes, mint egy megunt és elhagyott kirándulóhely. En is a földre dobáltam a ci­garettacsikket. Mentségem csak egyetlenegy van: se közel, se távol nincs egy fia hulladékgyűjtő sem ... (zs.) Értékelték az első félévi munkát A Monori Állami Gazdaság KISZ-csúcsvezetőisóge július 14-én, pénteken vezetőségi ülést tartott, amelyen értékel­ték az első félévi munkát. Itt döntöttek arról is, hogy augusztus 5-én beindítják a kerületek között a házi labda­rúgó-bajnokságot. A kávai Haladás Tsz nagy­termében közgyűlésre jöttek össze a helyi közös gazdaság tagjai. A tsz-közgyűlésen még soha ennyi tag nem jött ösz- sze. Részt vett Guba Pál, a já­rási pártbizottság első titkára, dr. Bencsik Mihály, a járási hivatal elnöke, Várszegi György, a járási pártbizottság gazdaságpolitikai osztályveze­tője, Tunyogi György, a járási hivatal élelmiszergazdasági osztályának vezetője. Mészáros Sándor, a Haladás Tsz elnöke beszámolójában el­mondotta, a tsz vezetősége már korábban határozatot ho­zott az egyesülésre. Indokol­ta is a vezetőség döntését: Az alig ezerholdas gazda­ság nem tud megfelelően fejlődni, tagjainak a ma­gasabb jövedelmet és élet- színvonalat nem tudja biz­tosítani. Elavult a tsz gépparkja, ezt sem tudják felújítani. Nem kis probléma, hogy a tsz-tagok folyamatos munkája sincs biztosítva. (A kávai tsz- jánadékosok egy része már most a gombai Új Élet Tsz- bem dolgozik.) A beszámoló végén kérte a megjelenteket, saját érdekük­ben is szavazzanak az egyesü­lés mellett. A tsz tagjai közül hárman szóltak hozzá a beszámolóhoz. Ök is hangsúlyozták az egye­sülés szükségességét, valamint néhány észrevételt tettek a tsz jelenlegi gazdálkodásával kap­csolatban. Ezt követően szólalt fel Gu­ba Pál, a járási pártbizottság első titkára. Visszaemlékezett a magyar parasztság* életútjá- ra, a földosztástól a szövetke­zeti mozgalomig. Hozzászólá­sa után a kávai tsz-tagok előtt még világosabbá vált az egye­sülés szükségessége. Ezután került sor a titkos szavazásra, amelynek alapján a tagok döntő többsége megszavazta a gombai Új Élet Tsz-szel való egyesülést, az ellen- szavazatok száma mind­össze kettő volt. A kávai tsz 1970 óta úgyne­vezett óvadékos tsz. Gyenge adottságai miatt nem érhetett el jobb gazdasági eredménye­ket. Néhány héttel ezelőtt a bényei Népfront Tsz tagjai már kimondták az „igent”. Ha Gombán is megszavazzák az 1967-ben az ifjú lakatosok országos „Ki minek mestere?” versenyét valószínűleg sokan látták Mendén és a monori já­rásban. A szakértő és szurko­lótekintetek egy magas, barna fiatalember mozdulatait, fe­leleteit lesték féltő izgalom­mal. Hogyne, hiszen Pálfalvi László mendei lakos — akkor községi KISZ-titkár is —, munkahelyének, a VBKM-nek, győzteseként az ország tíz leg­jobb lakatosa közé jutott. A kamera jóvoltából többször is közelről láthattuk arcát, kezét, a nehéz feladatok megoldása közben, s a nagy erkölcsi tét ellenére valamiféle hűvös, a zavaró körülményeket kikap­csoló nyugalom volt mozdula­taiban. öt év nem hosszú idő, de egy ember életében sorsdöntő események ideje is lehet. Fő­leg, ha még fiatal, telve ener­giával, kedvvel, ambíciókkal, s mindez jó adottságokkal, te­hetséggel párosul. Pálfalvi László az elmúlt öt esztendő alatt alig változott, kicsit hí­zott talán, de csupán annyit, amennyi illő egy ifjú házas­emberhez. — Bizony, nem sokkal a ver­seny után, 1968-ban megnősül­tem. A nagy izgalmakra jól jött egy kis megnyugvás... — De hiszen a versenyen nem izgult, nyugodt volt. — így igaz! Túlzottan is nyugodt, s mivel az első két fordulón simán túljutottam, a harmadikon — most már hadd gyónjam meg — a kelleténél jobban bíztam magamban, „magyarán”, kicsit beképzelt egyesülést, 1973. január 1-től a három közös gazdaság hat­ezer holdon gazdálkodhat majd korszerű, nagyüzemi módon. A közeljövőben a gombai tsz-közgyűlés elé kerül az egyesülési javaslat. Gér József lettem ... (Szinte megköny- nyebbül, hogy kis tépelődés után ezt is elmondta.) Ujjai nem dobolnak már az aszta­lon, szavai sem akadoznak. — Szóval, a harmadik for­dulóban lemaradtam, és kies­tem. így csak hatodik lettem. A sikertelenségem igazi okát akkor nem mertem elárulni, azóta is megkeserítette a szám ízét, ha szóba került. — Azért nem kallódik el a jó szakember. Lám, 25 évesen alighanem a VBKM egyik leg­fiatalabb művezetője lett — jegyzem meg, s ő elérti a cél­zást. — Ne higgye, hogy én most felültem a magas lóra — tilta­kozik. — Ma még nem volt időm átöltözni, mert itt volt a párttitkárunk. Volt egy kis zűr az egyik emberemmel, miatta jött ki. Nálunk senki sem idegenkedik a munkától. Nézze, a főnököm — mutat ki az egyik ablakon — ott ado­gatja a lámpatesteket a töb­biek közt. — Szerencsére sem az akko­ri főnökeim, sem a munkatár­saim nem vetették szememre a kudarcot. Sőt, a művezetőm amolyan diszpécserfeladatot bízott rám, munkaadagoló let­tem. A gyáram — az EKA — 1968-ban telepítette ki a zo- máncozót és egy lakatosműhelyt a Kövér Lajos útra. Én is ide kerültem. Csoportvezető vol­tam már öt hónapja, mikor bevonultam. Kétségtelen, sok mindent értem el akkorra, az órabérem 13,50 volt. Leszere­lés után kineveztek műveze­tőnek, szívesen vállaltam, pe­dig tudtam, hogy anyagilag rosszabbul járok, elesek a „plusz jövedelmektől”. Nem bántam meg azóta sem, pedig néha most sokkal jobban kifá­radok, mint korábban, szer­számmal a kezemben ... Valóban, lényegesen nyug­talanabb, vibrálóbb egyéni­ség, mint évekkel ezelőtt. — Építkezünk — mosolyodik el, s aztán egyre fénylőbb lesz a mosolygás. — Augusztusban szeretnénk beköltözni, mert . novemberben jön a család — az első! Talán Laci..., vagy Andrea — mindegy, csak egészséges, szép gyerek le­gyen ... — Húszévesen rengeteg tár­sadalmi funkciót vállalt. Most mire futja? — Sajnos, ma már nem megy. Munka, építkezés, tanu­lás — napi négy óra utazás —, kifárasztja az embert. Épp most érkezett meg a záródol­gozatom témája is a Bánki Donát Műszaki Főiskoláról, ök vezették a művezetők to­vábbképző tanfolyamát. Ter­mészetesen amit tudok, meg­teszek. Legközelebbi munkám a szemináriumi oktatás meg­szervezése lesz. Ez már párt­feladat — a felvételem előtt. Pálfalvi László művezető, az egykori országos hatodik he­lyezett — 25 éves, ifjú apa­jelölt. A VBKM EKA-gyárá- nak 1. számú telepén dolgozik. Ha sok a munka, bármikor Egy harcias olvasónk tá­madt rám az úton, s minden bevezető nélkül azt mondta: ha nem írom meg, ő bemegy a rádióhoz, fragy ahová csak kell, de ez már tűrhetetlen! Mármint a monori kenyér­ügy. Hogy még pontosabb le­gyek: az, hogy a vasútállo­másnál levő kis szakboltba a világ legpompásabb kenye­rét viszik, hajnalonta itt áll sorba fél Monor, s mint egy modem zarándokhelyre, ide vándorol a legtávolabbi köz­ségrész lakója is. A Horváth- kenyérért. Ami már fogalom lett, és méltán, mert szó ami szó, minden van ebben a kenyérben, ami; kell bele. A harcias olvasó feltette ne­kem a kérdést: mit gondolok, miért van ott az a kenyér- szaküzlet? Nem tudtam, meg­magyarázta : azért, hogy a bejáró asszonyok és a kör­nyékbeliek itt vásárolhassa­odaáll ő is a pad mellé. Ha a Riporter kerestetikben, vagy a Ki mit tud?-on lett volna ha­tod ik, mindenki felismerné a hajnali munkásvonaton. Vereszki János • • Ügyeletes orvos Gyomron, Péterül és Men­dén: dr. Halmai Géza (Gyöm- rő), Monoron, Monori-erdőn, Gombán, Bényén és Káván: dr. Borbás Antal (Monor, egészségház), Maglódon és Ecseren: dr. Holló Mariann (Ecser), Pilisen, Nyáregyhá­zán, Csévharaszton és Vasa­don: dr. Pázmány Elemér (Pilis, Rákóczi u 67.), Sülysá­pon és Úriban: dr. Gáspár István (Sülysáp, Dózsa Gy. u. 11.), Üllőn: dr. Koncz Lajos, Vecsésen: dr. Fekete Károly tart ügyeletet vasárnap. — Ügyeletes gyógyszertár Mono­ron a főtéri, Vecsésen a Já­nos utcai. Beteg állatok bejelentése a monori járás területén szom­bat déltől hétfő reggelig Mo­noron, a főtéri gyógyszertár­ban. A maglódi labdarúgócsapat az 1971—72. évi bajnokságban is azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a középmezőnyben végez. Nos, ennél jobban nem is sikerülhetett volna a célki­tűzés, a maglódi ak a tabella közepén, a 8. helyet szerezték meg. íme: 8. Maglód 30 11 7 12 51:60 29 Az előttük levő Fóti SE is ugyanennyi pontot szerzett, csak jobb gólaránnyal lettek hetedikek. Maglód inkább ősszel nyúj­tott egyenletesen jó teljesít­ményt. Ekkor 17 pontot sze­reztek, míg tavasszal csak 12-őt. Hazai pályán jól szere­pelt a csapat, mindössze két­szer szenvedtek vereséget, a Bem SE-től és Üjhartyántól. Különösen emlékezetes marad a Nagykőrösi Kinizsi 2:l-es, valamint a Pilis elleni 3:l-es győzelem hazai pályán. Idegenben nagyon gyenge teljesítményt nyújtottak. Mintha a játékosok meg let­tek volna babonázva, passzí­van, sok hibával játszottak. Ez még nem jelentene azon­ban mindig vereséget, de a helyzetek kihagyása már a vereséghez vezető út első ál­lomása általában. Idegenben mindössze Szigetszentmiklóst győzte le Maglód, igaz, meg­lepő biztonsággal, 3:0 arány­ban. Akadtak azonban katasztro­fális, nagy gólaranyú veresé­gek is: Bem SE, Nagykőrös 0:8, Pilis 0:6. A kapus személye többször nak. Ezzel szemben itt vá­sárolnak? Akik felkelne hajnalban azért, hogy ese leg az újtelepről is ideérj nek, s Horváth-kenyér j son az asztalukra, ó is c teszi, pedig közelebb íen hozzá valamelyik élelmisze üzlet, ahol a sütőipar k: nyerét vásárolhatja, de az v. szont... És itt következte a sütőipari kenyérre vonat kozó, nem éppen hízelgő jel zők, befejezésül pedig az ezt meg kell írni# Már meg írtam — rebegtem szerényer —, sőt már más is megírt- dehát ez idáig semmi erec mény nem mutatkozott. Ner baj — mondta a harcias o! vasó — még kell írni, égé szén addig és annyiszo amíg ez a dolog meg ne- változik. Hát megírtam. É most — reménykedem. Nemrégiben is reményked tem: nem hiába. Megírtuk monori Ságvári utcai zöldsá gesbódé árvaságát, s a meg­jegyzést: milyen jó lenne, ha valaki kinyitná! A Kossuth Tsz nem vállalkozott rá, de azt nyilatkozta: szívesen bér­beadja. Két. hét sem telt el, jött a hír: már rakják le a paprikával tele ■ ládákat, már nyílik az üzlet! És megnyílt. Minden van benne, zöldség is, gyümölcs is. Valaki lelemé­nyes volt, kapott az alkal­mon, jó érzés látni, hogy akik eddig az állomáshoz zarán­dokoltak, azok most itt pa­kolják meg kosaraikat. Azt hiszom, mindenki jól jár: a bérlő is, a vásárlók is. (zs.) MM MfSOR Mozik Gomba: Kapaszkodj a fel- legekbe, I—II. Gyömrő: A ka­lóz menyasszonya. Maglód: Szindbád. Mende: Lányok, pórázon. Monor: Harkály. Nyáregyháza: A lovakat lelö­vik, ugye? Pilis: Hahó a ten­ger. Tápiósáp: A kockázatos akció. Úri: Támadás hegedű­szóra. Üllő: Csipkerózsika. Vasad: Nyulák a ruhatárban, Vecsés: Felszabadítás, I—II. Bál Mende, művelődési otthon, 19-től 23 óráig: ötórai tea, ját­szik a Cu-Ki együttes, Monor, járási művelődési ház, 19-től 24 óráig: táncest, játszik a Little Boys, Üllő, művelődési otthon, 17-től 22 óráig: ötórai tea, játszik az Alfa együttes. változott. Klim sokszor bi­zonytalanul védett. A közvet­len hátvédhármas legjobbja Bógyis volt ezúttal is. Egysze­rűen, sallangmentesen játszott hétről hétre, sokszor bekerült a megyei 11-be is. Fitos, a „gyömrői” középhátvéd sok­szor zavarba jött, csak néhány találkozón nyújtott kiemelke­dő játékot. A jobbhátvéd posztján több játékos jutott szóhoz. Itt kell megemlíteni Rakita ügyét. Ez a nagyon te­hetséges, jó játékos bizony megfeledkezett magáról. Ha szóhoz jutott, nagyszerűen játszott. Többször elhanyagol­ta azonban az edzéseket, így kimaradt a csapatból. A fedezetsorban P. Nagy I nyújtott egyenletes, jó teljesít­ményt. Sztancsik már válta­kozóbban szerepelt. Elöl a csatárok sok gólhelyzetet hagytak kihasználatlanul. Fü­leld volt a leggólképesebb, 17- et szerzett. Végh, a rutinos „öreg róka” sokszor volt hasz­nára a csapatnak. Széman, Gombkötő, Horváth S., P. Nagy II a jövő ígéretei. Ke- mecsei, Végh K. megtette a magáét. Varga G., a csapat kapitánya, példamutató játé­kából a többiek is tanulhat­tak. Végeredményben a kitűzött célt sikerült elérni. A csapat mindenese, Kertész Károly vezette az edzéseket, tegyük hozzá, nem kis sikerrel. Neki is köszönhető, hogy a csapat biztosan maradt bent a me­gyei I. osztályban.' G. J. GUMI JAVÍTÓK A Monori Járási Szolgáltató Ktsz május elején nyitotta meg Üllőn gumijavitó rész­legét. A korszerűen felszerelt műhelyben javításra várnak a — biciklibelsőtöl traktor- külsőig — gumik. A nyári sztár a matrac, javításuk megvárható,. ha a megrendelőnek sürgős. Képünkön Szabó Sándor és Merschel János traktorkereket szerelnek a sütőasztalra. Péterffy felvétel« Mi lett vele ? így szerepellek csapataink: Maglódi KEK: Többre is képesek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents