Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-14 / 164. szám
JEGYZET Hókusz-pókusz Észre sem vesszük, csak amikor kifizetjük a megvásárolt árucikket, hogy drágább, mint megelőzően. Ravasz, körmörifont kis árdrágítással van ilyen esetben dolgunk, s méltatlankodunk, bosszankodunk miatta. A kereskedelem — a kötött árucikkeket kivéve — elkövet holmiféle bűvészmutatványokat. Az ilyen hókusz-pókusz mostanában a kisméretű gyufa eltüntetése. Van gyufa, de nagy dobozban, 40 filléres áron. A 30 filléres gyufa — eltűnt, szinte alig látni elvétve, mutatóban. Mostanában gyakran találkozunk ilyen és hasonló jelenségekkel. Például rövid időre eltűnik egy-egy árucikk, hogy később új „köntösben” megjelenjen a polcokon, persze, drágábban. A régebbit aztán kivonják a forgalomból, mint például a 30 filléres gyufát. Sok ilyen példát tudnánk fölsorolni a háztartási cikkek jegyzékéből, amelyek az utóbbi időben bűvészmutatványok következtében megváltoztatták csomagolási módjukat, formájukat — áraikat! Nem is lenne ez olyan bosszúságot kiváltó ok, ha a megváltozott árucikkek szolid árkalkulációval kecsegtetnének, nem pedig 30—40, vagy még ennél is magasabb százalékú emelkedéssel. A szép küllemű, esztétikus csomagolású, ízléses árucikkek — elismerjük — nagyobb vonzerőt gyakorolnak a vevőre. Az indokolatlanul magas és burkolt áremelések pedig az ellenkezőt. Ezt is szem előtt kellene tartania a kereskedelemnek. (hörömpö) A -P EST -M EG Y E I HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 164. SZÁM 1972. JÚLIUS 14., PÉNTEK NYÁREGYHÁZA, BEKE TSZ Kevés szemveszteséggel, minél előbb Jó! jövedelmez a kertészet — Drága a gépalkatrész Útjaink tisztaságáért Nem a leghálásaibb a téma, de írni kell róla. Egyre több lesz — és ez jó — a mű- utak, a kövesutak, a portala- nított utak száma szerte a monori járásiban. Évről évre emelkedik — és ez is jó — a kisállatok száma is. Hála a gondos vadgazdálkodásnak, emelkedik — és ez is nagyon jó — a vadállomány is. Nem utolsósorban — mondhatni — rohamosan nő a gépjárművek száma, amely úgyszintén igen jó. A fenti adottságokból logikusan következik, hogy az egyre több apró állatból — legyen az házi, vagy vad — egyre több megy az egyre több jó útra, és egyre több lesz az elgázolt állat, ami egyáltalán nem jó. Ezek egyre jobban rontják a már amúgy is egyre jobban romló utcai levegőt Látványukról nem is beszélve! Napokig, sőt hetekig hevernek az ^utakon, vagy útszéle- ken. Ha ez a községek belterületén történik, nincs különösebb probléma, _ mert a tanács, vagy a lakosság a legközelebb levő árokba elásatja, vagy elássa a tetemet. De mi legyen, mii történjék azokkal ■az állatokkal, amelyek a község határában esnek áldozatul? Kinek a kötelessége ezeket eltakarítani, de kinek a kötelessége ezeket egyáltalán jelenteni? Mert ugye, a tanácsok illetékesei nem igen járnak arra gépkocsival, egyrészt mert nincs nekik, másrészt mert van éppen elég dolguk a beterületen is. Július 3-án megszámoltam Vecsés pesti határától a monori elágazásig az úttesten látható állati hullákat. Négyet láttam. Véleményem szerint az lenne a helyes, hogy aki ilyeneket észlel, jelentse közvetlen, vagy üzenet által az illetékes tanácsnak, ahol majd eldöntik, kinek a feladata az eltakarítás, mert biztos vagyok benne, hogy egyetlen egy állati tetem sem marad, ha az illetékesek tudomására jut, sokáig az utcán! Ezt követeli a közrend, a közegészség, és az, hogy itt a turistaszezon — és egyre több lesz útjainkon az idegen országbeli autósok száma is. Acs György MM MfíSOR MOZIK Monor: Ritka látogató. Pilis: Hahó, a tenger. Vecsés: Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán. A nyáregyházi Béke Termelőszövetkezet földjét sem kerülte el az elmúlt napokban az eső. A szomjas föld mohón szívta be az értékes ajándékot, és a termelőszövetkezet vezetői — bár az aratás kellős közepén járunk — ezúttal örültek ennek. Ami az aratást illeti, Kerekes Ferenc párttitkár szerint jók a terméskilátások. Az őszi árpát már learatták, 19 mázsás átlagterméssel, annak ellenére, hogy viharkár érte. A szövetkezet 480 holdon termel kenyérgabonát. Most ez a legsürgősebb feladat: kevés szemveszteség- gel minél előbb learatni az életet adó szemeket. Húszmázsás átlagra számítanak. Vízvári Sándortól, a termelőszövetkezet főkönyvelőjétől közben kapom az adatokat. Százötven holdas kertészettel rendelkeznek, és ebből harminc holdat már öntözni is tudnak. Bizony, szépen mutat a nyáregyházi határ, akár a ve- csési gazdák is elfogadnák a 40 holdas káposztatáblát. — Ez a terület pedig már megtette a magáét — mondja a főkönyvelő, előtte zöldborsó és burgonya termett benne. Nem volt rossz üzlet. A zöldborsót a Nagykőrösi Konzervgyár vette át, a zöldjéből pedig kitűnő siló került az állatók etetőjébe. Mert 'az igaz, hogy a Békében a növénytermesztés a fő profil, de emellett szépen fejlődő szarvasmarha-állománya van a szövetkezetnek. A háromezer holdas határban van bőven munka. A 160 szorgos nyáregyházi szövetkezeti tag nem fél a jövőtől. A szövetkezet gondoskodik öregjeiről — segélyekkel, 18—20 családnak a háztáji földjét díjtalanul megművelik. A jelen sem rossz. Tavaly 92 forintot fizettek ki egy munkanapra — az idei sem ígérkezik gyengébbnek. Közben a termelőszövetkezet műhelyének udvarán a szerelők ügyeskednek — egymás után gördülnek ki a gépek: irány a határ. Alkatrészekkel jelenleg el vannak látva: igaz, hogy ezt ,,házi úton” érték el. Tavaly szétszedtek egy már használhatatlan kombájnt, és így nem félnek az idei aratástól. Azt azonban megtudom a tsz vezetőitől, hogy bizony az alkatrészek alaposan megdrágultak. A nagy erőpróba, az aratás után a termelőszövetkezeti tagok egy része Hajdúszoboszlóra, a másik a Mátrába indul kirándulásra. A jó munkát meg kell becsülni, így vallják Nyáregyházán, és talán ezért is tűnik ígéretesnek a Béke Tsz jövője. Szalontai Attila Köszönet - a gépkocsikért Az úttörők nyári táborozásához a szükséges kellékeket a monori járás néhány gazdasági egysége szállította le. így gépkocsival segítette a szállítást a Monori Építőipari Szövetkezet, a gombai Űj Élet Tsz, az Egyesült Ecser—Gyöm- rő Petőfi Tsz. A járási úttörő- elnökség ezúton is köszönetét fejezi ki. Rovarirtó és egyéb A rádió reklámműsoraiban gyakran halljuk, hogy a Che- motox rovarirtót egy háziasz- szony sem nélkülözheti a háztartásban. Ennek ellenére Sülysápon egyre többen panaszolják, hogy hetek óta nem lehet kapni. Hagyományos ragacsos légyfogó ugyan van még egy-két helyen, azonban ez már nem kell senkinek. A panasz nyomán először a legforgalmasabb üzletbe: az 1. számú önkiszolgáló boltba látogattam el. Kérdésemre az üzletvezető elmondotta, hogy már ötödik hete nem kaptak rovarirtót. Ugyanígy régóta hiánycikk a cirokseprű is. A másik sülyi központi fekvésű 3. számú iparcikkboltban is hasonló a helyzet. A Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat három hete járt itt, s 60 darab rovarirtót hozott, ami három nap alatt elfogyott. A vegyi vállalat elméletben kéthetenként szállít árut, előfordul azonban, hogy az előírt időben nem jelenik meg. S ha jönnek, akkor a megrendelt áruféleségek tekintélyes részét hiányosan, vagy egyáltalán nem szállítják le. Előfordul olyan eset is, hogy az egyik üzletvezető minőségi kifogást emelt egy árucikk ellen. Panaszának helyt adtak, de a legközelebbi alkalommal éppen öt felejtették el meglátogatni. S ha később jöttek, még kevesebb árut hoztak. „Ez volt csupán raktáron” — mondták. Ilyen esetekre a népi ellenőrző bizottságoknak fel kellene figyelniük. <-ky) Konténerek Maglódról ALVÓVONAT Budapest, Nyugati pályaudvar. „Személyvonat indul a csarnok ötödik vágányáról 7.55-kor, a vonat Ceglédig közlekedik. Minden állomáson és megállóhelyen megáll.” Az utasok elhelyezkednek, sokan szállnak még fel Kőbányán, Kispesten és Pestlőrin- cen. A gyárak, üzemek ontják az éjszakai műszakok dolgozóit. Megtelik a vonat, minden hely foglalt. Imitt-amott halk beszélgetés, másutt egész alvószakaszok. Vecsésen, Üllőn sokan le- szállnak. A nők cipekednek, hús, zöldségféle, kenyér, kalács kandikál ki a szatyrokból. A monpriak is ébresztgetik egymást. A kalauz, Pálmay János, már ismeri az utasokat, Benedikti Pált ébreszti. — Állandó éjszakás, ismerem, Kispesten száll vonatra. — Az EVIG-ben dolgozom, rámoló vagyok, az öntvényt rakom le az éjszakai műszakból. Köszönöm az ébresztést. MACSKASZEM Sülysápon a napokban két közlekedési rendőr járművizsgálatot tartott a Fő utca egyik forgalmas pontján. A tehergépkocsiknál nemigen fordult elő hiba, annál inkább a kerékpárosoknál. A legtöbb bicikliről elöl hiányzott a lámpa és az első fék. Soknál még a macskaszem sem villogott. A nagyobb hiányosságokért a rendőrök a helyszínen bírságolták meg a járművezetőket. 'A kisebb hibákért csak kisebb figyelmeztetés járt. Egy kedves jelenetnek is szemtanúi voltunk. Csinos kislány kari- kázott magabiztosan az úton. El akart suhanni a két rendőr mellett, ám egy karlendítés megállásra kényszeritette. A fék hibátlanul működött, s a kislány egy pillanat alatt megállt. Biciklije zsalc úgy ragyogott a tisztaságtól. Elöl a lámpa is jól világított, alatta jónak látszott, a dinamó is. A kislány csodálkozva nézett a szigorú rendőrökre. Ugyan mi hiba lehet, töprengett. „Nincs névtábla a kerékpáron, pedig azt is előírja a KRESZ. Most csak figyelmeztetem, s egyben kérem, hogy ezt a hiányosságot hamarosan pótolja" így a rend, szigorú őre. A kislány megköszönte a figyelmeztetést és felpattant a gépre. Majd visszatekintett és egy kis kacér mosolyt villantott a rendőrök felé. (-ky) Tóth Géza is ébredezik, a Lőrinci Fonóban dolgozik, nyújtózik egyet és tréfál: — Hazaértem, nem tudom, van-e „vacsora?” A feleségem nappalos, én meg szalmaözvegy minden második héten. — Hol vagyunk? Elhagytuk már Üllőt? — riadozik egy most ébredő ember. — El bizony! Monor következik — mondja a kalauz és most ismeri meg az „üllői ismerősét”, Horvát Ferencet. — Sajnálom — mondja a kalauz szabadkozva, mintha köteles lenne tudni, kit, hol kell ébreszteni. No, de vannak kötelességek és azon túl van emberség is. Az új felszállók jegyeit kezeli, majd beszélgetünk tovább. — Amott az a csoport mind Bercelre, Ceglédre megy. Emitt Pilisnél lesz ébresztő. Földvárszky Mihály és Csetne- ki Károly pilisi vasutasok, mindkettőjük mögött az éjszakai szolgálat. „Jó egy kis elő- alvás, otthon még vár a kert, az udvar és annyi más házkörüli munka. Lesz abból dél is, mire nekünk „este lehet” és ágyba kerülünk.” Mit mondanak az ébredező nők? — Monor után már mi is inkább beszélgetünk, addig aludni szoktunk. Mi itt mind a hárman a vasútnál dolgozunk. A kosarak, táskák jó háziasszonyokról tanúskodnak, van azokban minden ... — Muszáj Pesten vásárolni még a zöldségfélét is, mert Pilisen drágább. így egy-egy vásárlásnál 10—20 forintot is megtakarítunk. — Nehéz az éjszakázás? — Amíg a gyerekek kicsik voltak, nagyon nehéz volt — mondja Gábocz Gergelyné, akit 6 éves fia és 13 éves leánya vár otthon. — Az a szerencsém, hogy a kislány már segít Ma a mosás vár rám, s ha beszárad, akkor a vasalás. Fárasztó ez az éjszakai szolgálat. Már hívtak máshová, de nem hagyom ott a MÁV-ot. — Jó az, ha valaki vasutas? — Jó az utazási kedvezmény, hogy csak egyet mondjak. Biztos állás. Már egészen jó kedvük van. A néhány perce még alvó kocsi kellemes társalgóvá lett. A pilisiek is készülődnek, a kalauz ébreszti az alvókat. Valaki megszólal: „Hála isten, este van megint”. Szép nyári reggel van, a nap beragyogja az állomást. A vonat tovarobog, Ceglédig közlekedik. Fekete Gizella A Maglódi Vasipari Vállalat egyedi megrendelőinek raktári berendezéseket és konténereket gyárt. A vállalat össztermelésének mintegy húsz százaléka kerül ki a már-már országszerte ismert vasszerkezctekből. A szállítás előtt a kis konténereket Hornyacsek Ferencné korrózióvédő festékkel vonja be. Péterffy felvétele Sirály és környéke csapott a felől talált Könnyen végzetes kimenetelű baleset származhatott volna abból a gondatlanságból, melyet a minap kora délutánján láttam a pilisi Rákóczi úton. M. Tibi hatesztendős kisfiú — ki az utóbbi időben gyakran elcsavarog Vásár utcai otthonából — látszólag céltalanul téblábolt a Sirály vendéglő tájékán. Végül úgy gondolta, hogy egy kicsit megpihen a melegben az ivó hűs kőküszöbén. Pár perc múlva egy bal- tás férfi jött ki a helyiségből, kezében jókora korsó sörrel. Meglátta a gyereket. — No öccse, nem vagy szomjas? — Szomjas vagyok biz én! — így a fiú. Mire a baltás ember odanyújtotta neki a korsót. — Húzd meg szaporán, hé ...! Azt a kuttya teremtette...! Későn értem oda. Addig a gyerek pontosan a felét kiszür- csölte a nem csekély mennyiségű sörnek. (Hátha még annyi hab nem lett volna a korsóban!) — Miért itatja szeszes itallal azt a kisfiút? — vontam felelősségre a baltás férfit. Mire az ember: — Hadd igyon, ha szomjas, különben is mi köze hozzá! A gyerek megismert s odábblépett Én pedig az embert magára hagytam, mert észrevettem, hogy ittas. Az pedig visszament a söntés- be és iddogált tovább. Néztem a fiút, de azt miár nem találtam sehol. Hanem a kocsma melletti mellékutcában ekkor állott meg éppen egy kétlovas parasztszekér. Le is ugrott a bakról tüstént a gazda, és nyo- makodott befelé az ivóba, mert amint láttam, iszonyúan melege lehetett a jámbornak. Ott belül aztán ő is nekifohászkodott emberül, és nyakaita egyre másra a búfelej- tőt. Mit sem gondolt ezalatt magára hagyott szép pár lovával. Honnan, honnan nem, Tibi előkerült. Tekintetével végigpásztázta a gazdátlanul hagyott jószágokat, és hopp, mint a villám, fenn termett a bakon. Megmarkolta a gyeplőt, nagyot rántott rajta, s amikor a lovak tétovázva elindultak, közibü'k jobbkéz ostorral. Bekiáltottam a gazdáért. Az, amikor kijött, látta, hogy mi van, s nyomban szekere után eredt. A gyerek hátranézett, megpillantotta az embert, s elkezdte csépelni kegyetlenül a jószágokat. Erre azok bekanyarodván a Dános! útra, lendületes vágtába kezdtek. A kétségbeesett ember felugrott egy útjába akadt kerékpárra, s azon zavart becsülettel a lova: meg a szekere után. Végül célhoz ért, s elszántan útját állta robogó tulajdonának. Az okos jószágok hirtelen megállották, mint a cö- vek. De teszem fel, ha nem álltak volna meg, a "azdát halálra gázolják. Ebből az esetből hármas tanulságot vonhatunk le. No, de ezeket mindenki kitalálhatja ... Rakovszky József
