Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-14 / 164. szám

JEGYZET Hókusz-pókusz Észre sem vesszük, csak amikor kifizetjük a megvá­sárolt árucikket, hogy drágább, mint megelőzően. Ra­vasz, körmörifont kis árdrágítással van ilyen esetben dolgunk, s méltatlankodunk, bosszankodunk miatta. A kereskedelem — a kötött árucikkeket kivéve — el­követ holmiféle bűvészmutatványokat. Az ilyen hó­kusz-pókusz mostanában a kisméretű gyufa eltüntetése. Van gyufa, de nagy dobozban, 40 filléres áron. A 30 fil­léres gyufa — eltűnt, szinte alig látni elvétve, mutató­ban. Mostanában gyakran találkozunk ilyen és hasonló je­lenségekkel. Például rövid időre eltűnik egy-egy áru­cikk, hogy később új „köntösben” megjelenjen a pol­cokon, persze, drágábban. A régebbit aztán kivonják a forgalomból, mint például a 30 filléres gyufát. Sok ilyen példát tudnánk fölsorolni a háztartási cikkek jegyzékéből, amelyek az utóbbi időben bűvészmutat­ványok következtében megváltoztatták csomagolási módjukat, formájukat — áraikat! Nem is lenne ez olyan bosszúságot kiváltó ok, ha a megváltozott áru­cikkek szolid árkalkulációval kecsegtetnének, nem pe­dig 30—40, vagy még ennél is magasabb százalékú emelkedéssel. A szép küllemű, esztétikus csomagolású, ízléses áru­cikkek — elismerjük — nagyobb vonzerőt gyakorolnak a vevőre. Az indokolatlanul magas és burkolt áremelé­sek pedig az ellenkezőt. Ezt is szem előtt kellene tar­tania a kereskedelemnek. (hörömpö) A -P EST -M EG Y E I HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 164. SZÁM 1972. JÚLIUS 14., PÉNTEK NYÁREGYHÁZA, BEKE TSZ Kevés szemveszteséggel, minél előbb Jó! jövedelmez a kertészet — Drága a gépalkatrész Útjaink tisztaságáért Nem a leghálásaibb a téma, de írni kell róla. Egyre több lesz — és ez jó — a mű- utak, a kövesutak, a portala- nított utak száma szerte a monori járásiban. Évről évre emelkedik — és ez is jó — a kisállatok száma is. Hála a gondos vadgazdálkodásnak, emelkedik — és ez is nagyon jó — a vadállomány is. Nem utolsósorban — mondhatni — rohamosan nő a gépjárművek száma, amely úgyszintén igen jó. A fenti adottságokból logi­kusan következik, hogy az egyre több apró állatból — legyen az házi, vagy vad — egyre több megy az egyre több jó útra, és egyre több lesz az elgázolt állat, ami egyáltalán nem jó. Ezek egy­re jobban rontják a már amúgy is egyre jobban romló utcai levegőt Látványukról nem is beszélve! Napokig, sőt hetekig hever­nek az ^utakon, vagy útszéle- ken. Ha ez a községek bel­területén történik, nincs külö­nösebb probléma, _ mert a ta­nács, vagy a lakosság a leg­közelebb levő árokba elásatja, vagy elássa a tetemet. De mi legyen, mii történjék azokkal ■az állatokkal, amelyek a köz­ség határában esnek áldoza­tul? Kinek a kötelessége eze­ket eltakarítani, de kinek a kötelessége ezeket egyáltalán jelenteni? Mert ugye, a taná­csok illetékesei nem igen jár­nak arra gépkocsival, egyrészt mert nincs nekik, másrészt mert van éppen elég dolguk a beterületen is. Július 3-án megszámoltam Vecsés pesti határától a mo­nori elágazásig az úttesten lát­ható állati hullákat. Négyet láttam. Véleményem szerint az len­ne a helyes, hogy aki ilyene­ket észlel, jelentse közvetlen, vagy üzenet által az illetékes tanácsnak, ahol majd eldöntik, kinek a feladata az eltakarí­tás, mert biztos vagyok benne, hogy egyetlen egy állati tetem sem marad, ha az illetékesek tudomására jut, sokáig az utcán! Ezt követeli a közrend, a közegészség, és az, hogy itt a turistaszezon — és egyre több lesz útjainkon az idegen or­szágbeli autósok száma is. Acs György MM MfíSOR MOZIK Monor: Ritka látogató. Pilis: Hahó, a tenger. Vecsés: Egy magyar nábob, Kárpáthy Zol­tán. A nyáregyházi Béke Terme­lőszövetkezet földjét sem ke­rülte el az elmúlt napokban az eső. A szomjas föld mohón szívta be az értékes ajándékot, és a termelőszövetkezet vezetői — bár az aratás kellős közepén járunk — ezúttal örültek en­nek. Ami az aratást illeti, Ke­rekes Ferenc párttitkár szerint jók a terméskilátások. Az őszi árpát már learatták, 19 má­zsás átlagterméssel, annak el­lenére, hogy viharkár érte. A szövetkezet 480 holdon termel kenyérgabonát. Most ez a legsürgősebb fel­adat: kevés szemveszteség- gel minél előbb learatni az életet adó szemeket. Húsz­mázsás átlagra számíta­nak. Vízvári Sándortól, a terme­lőszövetkezet főkönyvelőjétől közben kapom az adatokat. Százötven holdas kertészettel rendelkeznek, és ebből har­minc holdat már öntözni is tudnak. Bizony, szépen mutat a nyáregyházi határ, akár a ve- csési gazdák is elfogadnák a 40 holdas káposztatáblát. — Ez a terület pedig már megtette a magáét — mondja a főkönyve­lő, előtte zöldborsó és burgo­nya termett benne. Nem volt rossz üzlet. A zöldborsót a Nagykőrösi Konzervgyár vette át, a zöldjéből pedig kitűnő si­ló került az állatók etetőjébe. Mert 'az igaz, hogy a Békében a növényter­mesztés a fő profil, de emellett szépen fejlődő szarvasmarha-állománya van a szövetkezetnek. A háromezer holdas határ­ban van bőven munka. A 160 szorgos nyáregyházi szövetke­zeti tag nem fél a jövőtől. A szövetkezet gondoskodik öreg­jeiről — segélyekkel, 18—20 családnak a háztáji földjét díj­talanul megművelik. A jelen sem rossz. Tavaly 92 forintot fizettek ki egy munkanapra — az idei sem ígérkezik gyen­gébbnek. Közben a termelőszövetkezet műhelyének udvarán a szere­lők ügyeskednek — egymás után gördülnek ki a gépek: irány a határ. Alkatrészekkel jelenleg el vannak látva: igaz, hogy ezt ,,házi úton” érték el. Tavaly szétszedtek egy már használhatatlan kom­bájnt, és így nem félnek az idei aratástól. Azt azonban megtudom a tsz vezetőitől, hogy bizony az al­katrészek alaposan megdrágul­tak. A nagy erőpróba, az aratás után a termelőszövetkezeti ta­gok egy része Hajdúszoboszló­ra, a másik a Mátrába indul kirándulásra. A jó munkát meg kell becsülni, így vallják Nyáregyházán, és talán ezért is tűnik ígéretesnek a Béke Tsz jövője. Szalontai Attila Köszönet - a gépkocsikért Az úttörők nyári táborozásá­hoz a szükséges kellékeket a monori járás néhány gazdasá­gi egysége szállította le. így gépkocsival segítette a szállí­tást a Monori Építőipari Szö­vetkezet, a gombai Űj Élet Tsz, az Egyesült Ecser—Gyöm- rő Petőfi Tsz. A járási úttörő- elnökség ezúton is köszönetét fejezi ki. Rovarirtó és egyéb A rádió reklámműsoraiban gyakran halljuk, hogy a Che- motox rovarirtót egy háziasz- szony sem nélkülözheti a ház­tartásban. Ennek ellenére Sülysápon egyre többen pana­szolják, hogy hetek óta nem lehet kapni. Hagyományos ra­gacsos légyfogó ugyan van még egy-két helyen, azonban ez már nem kell senkinek. A panasz nyomán először a legforgalmasabb üzletbe: az 1. számú önkiszolgáló boltba láto­gattam el. Kérdésemre az üz­letvezető elmondotta, hogy már ötödik hete nem kaptak rovarirtót. Ugyanígy régóta hiánycikk a cirokseprű is. A másik sülyi központi fek­vésű 3. számú iparcikkboltban is hasonló a helyzet. A Vegyi­anyag Nagykereskedelmi Vál­lalat három hete járt itt, s 60 darab rovarirtót hozott, ami három nap alatt elfogyott. A vegyi vállalat elméletben két­hetenként szállít árut, előfor­dul azonban, hogy az előírt időben nem jelenik meg. S ha jönnek, akkor a megrendelt áruféleségek tekintélyes részét hiányosan, vagy egyáltalán nem szállítják le. Előfordul olyan eset is, hogy az egyik üzletvezető minőségi kifogást emelt egy árucikk ellen. Pana­szának helyt adtak, de a leg­közelebbi alkalommal éppen öt felejtették el meglátogatni. S ha később jöttek, még keve­sebb árut hoztak. „Ez volt csu­pán raktáron” — mondták. Ilyen esetekre a népi ellenőr­ző bizottságoknak fel kellene figyelniük. <-ky) Konténerek Maglódról ALVÓVONAT Budapest, Nyugati pályaud­var. „Személyvonat indul a csarnok ötödik vágányáról 7.55-kor, a vonat Ceglédig köz­lekedik. Minden állomáson és megállóhelyen megáll.” Az utasok elhelyezkednek, sokan szállnak még fel Kőbá­nyán, Kispesten és Pestlőrin- cen. A gyárak, üzemek ontják az éjszakai műszakok dolgo­zóit. Megtelik a vonat, min­den hely foglalt. Imitt-amott halk beszélgetés, másutt egész alvószakaszok. Vecsésen, Üllőn sokan le- szállnak. A nők cipekednek, hús, zöldségféle, kenyér, ka­lács kandikál ki a szatyrokból. A monpriak is ébresztgetik egymást. A kalauz, Pálmay János, már ismeri az utaso­kat, Benedikti Pált ébreszti. — Állandó éjszakás, isme­rem, Kispesten száll vonatra. — Az EVIG-ben dolgozom, rámoló vagyok, az öntvényt rakom le az éjszakai műszak­ból. Köszönöm az ébresztést. MACSKASZEM Sülysápon a na­pokban két közle­kedési rendőr jár­művizsgálatot tar­tott a Fő utca egyik forgalmas pontján. A teher­gépkocsiknál nemigen fordult elő hiba, annál in­kább a kerékpáro­soknál. A legtöbb bicikliről elöl hi­ányzott a lámpa és az első fék. Soknál még a macskaszem sem villogott. A na­gyobb hiányossá­gokért a rendőrök a helyszínen bír­ságolták meg a járművezetőket. 'A kisebb hibákért csak kisebb fi­gyelmeztetés járt. Egy kedves jele­netnek is szemta­núi voltunk. Csi­nos kislány kari- kázott magabizto­san az úton. El akart suhanni a két rendőr mel­lett, ám egy kar­lendítés megállás­ra kényszeritette. A fék hibátlanul működött, s a kis­lány egy pillanat alatt megállt. Bi­ciklije zsalc úgy ragyogott a tiszta­ságtól. Elöl a lám­pa is jól világí­tott, alatta jónak látszott, a dinamó is. A kislány cso­dálkozva nézett a szigorú rendőrök­re. Ugyan mi hiba lehet, töprengett. „Nincs névtábla a kerékpáron, pedig azt is előírja a KRESZ. Most csak figyelmezte­tem, s egyben ké­rem, hogy ezt a hiányosságot ha­marosan pótolja" így a rend, szigo­rú őre. A kislány meg­köszönte a figyel­meztetést és fel­pattant a gépre. Majd visszatekin­tett és egy kis ka­cér mosolyt vil­lantott a rendőrök felé. (-ky) Tóth Géza is ébredezik, a Lőrinci Fonóban dolgozik, nyújtózik egyet és tréfál: — Hazaértem, nem tudom, van-e „vacsora?” A feleségem nappalos, én meg szalmaöz­vegy minden második héten. — Hol vagyunk? Elhagytuk már Üllőt? — riadozik egy most ébredő ember. — El bizony! Monor követ­kezik — mondja a kalauz és most ismeri meg az „üllői is­merősét”, Horvát Ferencet. — Sajnálom — mondja a kalauz szabadkozva, mintha köteles lenne tudni, kit, hol kell éb­reszteni. No, de vannak köte­lességek és azon túl van em­berség is. Az új felszállók jegyeit ke­zeli, majd beszélgetünk to­vább. — Amott az a csoport mind Bercelre, Ceglédre megy. Emitt Pilisnél lesz ébresztő. Földvárszky Mihály és Csetne- ki Károly pilisi vasutasok, mindkettőjük mögött az éjsza­kai szolgálat. „Jó egy kis elő- alvás, otthon még vár a kert, az udvar és annyi más házkö­rüli munka. Lesz abból dél is, mire nekünk „este lehet” és ágyba kerülünk.” Mit mondanak az ébredező nők? — Monor után már mi is in­kább beszélgetünk, addig aludni szoktunk. Mi itt mind a hárman a vasútnál dolgo­zunk. A kosarak, táskák jó házi­asszonyokról tanúskodnak, van azokban minden ... — Muszáj Pesten vásárolni még a zöldségfélét is, mert Pi­lisen drágább. így egy-egy vá­sárlásnál 10—20 forintot is megtakarítunk. — Nehéz az éjszakázás? — Amíg a gyerekek kicsik voltak, nagyon nehéz volt — mondja Gábocz Gergelyné, akit 6 éves fia és 13 éves leá­nya vár otthon. — Az a sze­rencsém, hogy a kislány már segít Ma a mosás vár rám, s ha beszárad, akkor a vasalás. Fárasztó ez az éjszakai szolgá­lat. Már hívtak máshová, de nem hagyom ott a MÁV-ot. — Jó az, ha valaki vasutas? — Jó az utazási kedvez­mény, hogy csak egyet mond­jak. Biztos állás. Már egészen jó kedvük van. A néhány perce még alvó ko­csi kellemes társalgóvá lett. A pilisiek is készülődnek, a ka­lauz ébreszti az alvókat. Vala­ki megszólal: „Hála isten, este van megint”. Szép nyári reggel van, a nap beragyogja az állomást. A vonat tovarobog, Ceglédig közlekedik. Fekete Gizella A Maglódi Vasipari Vállalat egyedi megrendelőinek rak­tári berendezéseket és konténereket gyárt. A vállalat összter­melésének mintegy húsz százaléka kerül ki a már-már ország­szerte ismert vasszerkezctekből. A szállítás előtt a kis konté­nereket Hornyacsek Ferencné korrózióvédő festékkel vonja be. Péterffy felvétele Sirály és környéke csapott a felől talált Könnyen végzetes kimenetelű baleset származhatott volna abból a gondatlan­ságból, melyet a mi­nap kora délutánján láttam a pilisi Rá­kóczi úton. M. Tibi hateszten­dős kisfiú — ki az utóbbi időben gyak­ran elcsavarog Vá­sár utcai otthonából — látszólag céltala­nul téblábolt a Si­rály vendéglő tájé­kán. Végül úgy gon­dolta, hogy egy ki­csit megpihen a me­legben az ivó hűs kőküszöbén. Pár perc múlva egy bal- tás férfi jött ki a helyiségből, kezé­ben jókora korsó sörrel. Meglátta a gyereket. — No öccse, nem vagy szomjas? — Szomjas va­gyok biz én! — így a fiú. Mire a baltás ember odanyújtotta neki a korsót. — Húzd meg sza­porán, hé ...! Azt a kuttya teremtet­te...! Későn értem oda. Addig a gyerek pon­tosan a felét kiszür- csölte a nem csekély mennyiségű sörnek. (Hátha még annyi hab nem lett volna a korsóban!) — Miért itatja szeszes itallal azt a kisfiút? — vontam felelősségre a baltás férfit. Mire az em­ber: — Hadd igyon, ha szomjas, különben is mi köze hozzá! A gyerek megis­mert s odábblépett Én pedig az embert magára hagytam, mert észrevettem, hogy ittas. Az pedig visszament a söntés- be és iddogált to­vább. Néztem a fiút, de azt miár nem talál­tam sehol. Hanem a kocsma melletti mellékutcában ek­kor állott meg ép­pen egy kétlovas parasztszekér. Le is ugrott a bakról tüs­tént a gazda, és nyo- makodott befelé az ivóba, mert amint láttam, iszonyúan melege lehetett a jámbornak. Ott be­lül aztán ő is neki­fohászkodott embe­rül, és nyakaita egy­re másra a búfelej- tőt. Mit sem gon­dolt ezalatt magára hagyott szép pár lo­vával. Honnan, honnan nem, Tibi előkerült. Tekintetével végig­pásztázta a gazdát­lanul hagyott jószá­gokat, és hopp, mint a villám, fenn ter­mett a bakon. Meg­markolta a gyeplőt, nagyot rántott rajta, s amikor a lovak té­továzva elindultak, közibü'k jobbkéz ostorral. Bekiáltottam a gazdáért. Az, amikor kijött, látta, hogy mi van, s nyomban sze­kere után eredt. A gyerek hátranézett, megpillantotta az embert, s elkezdte csépelni kegyetlenül a jószágokat. Erre azok bekanyarodván a Dános! útra, len­dületes vágtába kezdtek. A kétségbeesett ember felugrott egy útjába akadt kerék­párra, s azon zavart becsülettel a lova: meg a szekere után. Végül célhoz ért, s elszántan útját állta robogó tulajdoná­nak. Az okos jószá­gok hirtelen megál­lották, mint a cö- vek. De teszem fel, ha nem álltak volna meg, a "azdát halál­ra gázolják. Ebből az esetből hármas tanulságot vonhatunk le. No, de ezeket mindenki ki­találhatja ... Rakovszky József

Next

/
Thumbnails
Contents