Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-13 / 163. szám

Segítik az építőket Kisméretű és B—30-as, lyu­kacsos téglát gyárt a Szolnok megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat abonyi gyára. Bár, munkahelyi körülményeik korszerűtlenek, időszaki javí­tásokkal, pontossággal igye­keznek ellátni területüket, mely a ceglédi járás egy ré­szére, de még a Jászság egyes részeire is kiterjed. Idei ter­vük 12 milliónyi égetett és 14 millió nyers tégla készítése, to­vábbá pótolniuk kell azt a kárt is, melyet a téli fagyos napok okoztak. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS XVI. ÉVFOLYAM, 163. SZÄM 1972. JÜLIUS 13., CSÜTÖRTÖK Zenevonat A zt mondják, három napig tart minden csoda. Cegléden pedig már napok elteltek, mégis gyak­ran beszélnek a szokatlan esti látványosságról: igazi műbőr üléses, feldíszített vasúti szerelvény gördült be a vasútállomásról, han­gos kürtszóval, Cegléd kel­lős közepébe. A vonat kü­lönjárat volt, s „különb já­rat” a megszokott, apró ko­csis csemöi kisvasúinál. Vendégeket hozott a Kos­suth Művelődési Központ­ba, a debreceni MÁV szim­fonikus zenekar ceglédi hangversenyére. Késő este teljes kivilágí­tással vonult azután vissza a kocsisor. Lámpafényes fülkéiben vendégek ültek, s a szerelvény végén ott uta­zott a zenekar is, hangsze­restül, kottástul. Csak az emlékük maradt a városban. Néha, amikor az igen gyorsan megszo­kott, kis Dieselnek besegít az öreg-öreg, füstös moz­dony, felemlegetik a fényes, kürtös zenevonatot. A visz- sza nem térő ünnepi kiilön- vonatot. Kipihenten, felfrissülve Kabátok és cipők — exportra Nem akarnak év végi hajrát Húszhektós olajtartály Az albertirsai ÁFÉSZ — még a fűtési idény előtt — tüzelőolaj-tartályt állít fel Ceglédbercelen, a Vörös Had­sereg úton levő gázcseretelep szomszédságában. Eddig a berceliek Albertirsán szerez­ték be az olajat, ősztől ez a gond is megoldódik: a húsz hektoliteres tartály biztosítja az olajkályha-tulajdonosok szükségletét Az év második felének ele- I jén járunk. Az üzemekben, a ' vállalatoknál készülnek az eredményeket összesítő jelen­tések, melyek alapján az év következő időszakának mun­kamenetét igyekeznek majd úgy irányítani, hogy lehetőleg megelőzzék, szükségtelenné te­gyék az év végi hajrát. A ceg­lédi munkahelyeken általában elégedettek a féléves teljesít­ménnyel. A Május 1. Ruhagyár ceglédi telepén, hagyományosan, kol­lektív szabadságon voltak a szalagon és más munkahelye­ken dolgozók. A két hét eltelte után, a tmk-sok által ellenőr­zött gépekkel láttak munká­hoz. Főleg exportra dolgoznak: női, férfi- és tinédzserka­bát készül. a ceglédi gyárban. A Cipőipari Vállalat belga megrendelésre készít gyermekcipőket, egy­idejűleg a hazai keresletet is igyekszik kielégíteni. Ez a vál­lalat is kollektív szabadságon volt, két héten át. A Gépjavító Állomáson nyá­ri munkát a meghibásodott és a tsz-ben ki nem javítható mezőgazdasági gépek adnak ebben az időszakban, ugyan­akkor másik feladatuknak is igyekeznek eleget tenni: autószerv iz-szolgálatukat az ország más részeiből is igénybe veszik, a garanciális javítások során. látványos munkát végez Cegléden a Bács megyei Épí­tőipari Vállalat és a Ceglédi Épitöijmri Vállalat. A két cég az új létesítmények megépí­tésére kapott megbízást. A Bács megyeiek szépen halad­nak a város legmagasabb la­kóházainak készítésével. A má­sik cég a Széchenyi úti sza­lagházat alapozza. Motoron száguldó legénykék A szülőké a felelősség A szabálysértőkre szigorú bírságot szabnak ki A járási és városi rendőrka­pitányság szabálysértési cso­portjának irodája előtt min­dig sok a várakozó. Kihallga­tási napokon 25—30 jegyző­könyv készül. A július 5-i be­jegyzés utolsó sorszáma: 1586. Ennyi szabálysértési ügy ke­rült ebben az évben eddig a hatóság elé, nyolcvannal több, mint az elmúlt év azonos idő­szakában. A szabálysértési csoport ve­zetőjével a leggyakrabban elő­forduló szabálysértésekről be­szélgettünk. — Legtöbb dolgunk a visz- szaeső szabálysértőkkel van — mondotta. — A rendőrségi felügyelet alá helyezett közve­szélyes munkakerülők közül kerül ki a legtöbb garázda, italoznak, csavarognak. Rend­szeresen ellenőrizzük őket. Tapasztalatunk szerint nagy részük nem tartja meg az elő­írásokat, így kerülnek ismét hozzánk, egy-egy személy gyakran három-négy esetben is. — Az utóbbi időben igen sok fiatal kap kedvet a moto­Allandő visszatérők Nyár a könyvtárban Kézben a Kincskereső A TANÉVNEK már régen Vége, javában tart a szünidő. A strand naponta megtelik va­kációzó gyerekekkel, szabadsá­gukat élvező felnőttekkel. Amilyen kellemes a medence hűsítő vize, olyan megnyugta­tó és pihentető a városi-járási könyvtár termeinek csöndje. Sokan vannak, akik a kániku­la elől itt keresnek menedéket, a könyvek között. A könyvtár­hoz, amely télen-nyáron szíve­sen fogadja látogatóit, most sem maradnak hűtlenek az ol­vasók. Nyaralásra készülő, vagy az onnan már visszaér­kezett emberek most is megke­resik barátaikat, a könyveket. A könyvtár gyermekrészlegé­ben Jakab Béláné barnára sült apróságok között végzi szoká­sos munkáját. — A nagy vakáció idején a gyerekek többsége nyaral, el­utazik. Mégis 60—80 gyerek lá­togat el naponta a könyvtárba. Nagy részük alsó tagozatos kis­diák, kiknek nemcsak szórako­zás, hanem hasznos gyakorlás is az olvasás. Akadnak olya­nok is, akik a nyaralás idejére innen visznek könyveket. Sok gyerek egész délutánt tölt el a társasjátékokkal és a könyvek­kel. Tanév közben inkább a kézikönyveket használják itt, az olvasóban a gyerekek, most a „Kincskereső” a kedvenc ol­vasmány a kicsinyek körében. A végzett nyolcadikosokat, bkik már „kinőtték” a gyer­mekkönyvtárat, ilyenkor kísér­jük át a felnőttolvasóba, aho­vá ezután járnak majd. Itt, a felnőttrészlegben Finta Bálintné a könyvek gazdája. — Nálunk a nyár hanyat­lást jelent a téli csúcsforga­lomhoz képest. Amíg „szezon­ban” 140—150 ember fordul meg itt egy-egy kölcsönzési na­pon, addig most 80—100 láto­gató jön könyvekért. Vidéki olvasóink nagy része a nyári munkák miatt elmarad, nincs idejük az olvasásra. Ök az ál­landó visszatérők, mert ősszel ismét jelentkeznek. Mások, például a diákok, a nyarat használják fel arra, hogy nyu­godtan, kényelmesen olvassa­nak, vagy éppen az elmulasz­tott kötelező irodalmat tanul­mányozzák. Ilyenkor általában a könnyű, szórakoztató köny­vek a keresettek, és ugrássze­rűen emelkedik az érdeklődés az utazáshoz, túrázáshoz szük­séges, távoli országokról, váro­sokról szóló útikönyvek és tér­képek iránt. Szívesen olvasgat­ják az újságokat, folyóiratokat, képeslapokat is. EGY RÖVIDNADRÁGOS KISFIÜ vaskos mesekönyvet lapozgat a polc mellett. Időn­ként föl-fölpillant, azután is­mét elmélyülten kíséri muta­tóujjával a sorokat. Hozzálé­pek. — Mi jót olvasol? — kér­dem. Rám néz, szemében még a mese varázsa csillog. — Könyvet — mondja tö­mören. — És haza is viszel valamit? — Hármat. Két mesést meg egy.. regényt. Ezeket, ni — mutatja. — Hol nyaralsz az idén? — kíváncsiskodom tovább. — Szombaton és vasárnap kirándulni járunk anyuékkal. Meg otthon játszok... és ol­vasok is. Ujját még mindig a félig ol­vasott soron tartja, olvasna to­vább. Nem zavarom. A NAGY OLVASÓTEREM­BEN is jó páran ülnek az asz­talok körül. Két fiatalember a polcon keresgél a könyvek kö­zött. Kora délután van. Estig még sokan megfordulnak itt. Khim Antal rozásra. Sajnos, olyanok is motorra ülnek, akik nem ren­delkeznek járművezetői enge­déllyel. Tizenöt-tizenhat éves fiúk száguldoznak járművü­kön, amelyet szüleiktől kap­tak ajándékba. Érthetetlen, a szülők miért nem gondolnak arra, hogy gyermekük és má­sok életébe kerülhet ez a sza- bálytalanság. Igazoltatás köz­ben nemegyszer előfordul, hogy a fiatalok közül sokan még a KRESZ alapvető sza­bályaival sincsenek tisztában. Most éppen ilyen ügyet tár­gyalunk. Egy édesanya várakozik, akinek a fia jogosítvány és bukósisak nélkül motorozott Csemő belterületén. Ilyen eset­ben a szülők valamelyikét is beidézik, mivel a gyermek fiatalkorú. A háromezer forin­tig kiszabható pénzbüntetés­ről szóló csekket is a szülök nevére állítják ki. Ezen a napon három hason­ló ügyet tárgyaltak. A felelős­ség a szülőké. Fiatalkorú gyer­mekeiknek ne vegyenek mo­torkerékpárt addig, amíg azok nem szerzik meg a vezetői en­gedélyt. Cs. I. ABOXYI KRÓNIKA JÓ A TERMÉS Száz vagonnal többet vámok Törteién már új kenyeret sütnek Abonyban, a malom környé­kén jóval mozgalmasabb az élet, mint néhány héttel ez­előtt. A csendet már kora haj­nalban zetorok, teherautók za­ja veri fel. Senki nem méltat­lankodik miatta, sőt, örömmel fogadják a földről érkező idei gabonatermést. Az óriási tá­rolók szinte falják a kenyér- gabonát, a szállítók pedig té- rülnek-fordulnak, nem időz­nek sokat. Négy községből hat tsz szállít az abonyi malomba: a helybelieken kívül a jászka- rajenői Lenin Tsz búzája ide érkezik, itt tárolják, őrlik a kő- röstetétleni Vörös Csillag Tsz és a törteti Aranykalász való­ban aranyló búzáját, a Ceglédi Állami Tangazdaság újszilvá- si kerületének gabonáját. Az első szállítmány július 4-én ér­kezett a jászkarai határból, a Lenin Tsz földjéről, őket az abonyi József Attila Tsz követ­te a szállításban másnap. A termés jobbnak ígérke­zik a tavalyinál. Ez a véleménye a mezőgazdá­szoknak, ezt mondja a malom vezetője, Hajdú Elek is. Érett, nem kevés, nem nedves, és tiszta a gabona. A terv szerint 600 vagon búzát várnak a te­lepre, de a mostani becslések szerint százzal többre számít­hatnak. A malom naponta 40— 50 vagonnal vásárol fel. A legtöbbet eddig a hely­beli Ságvári és a József Attila tsz szállította. Ez utóbbi a felvásárlás kezde­tekor egy nap alatt 21 vagon gabonát küldött. Az új búzából őrölt liszt jó minőségű. A helyi sütőüzembe és Törteire már vittek belőle. Az átvett gabonát megfelelően elhelyezik az abonyi ma­lom tárolójában. írta, fényképezte: Gyuráki Vérképző a maliénak, vitamin a tejesbáránynak Gümőkórmentes a háztáji szarvasmarha-állomány Dolgoznak a gázszerelők Kedden reggel aszfaltbontó masina zaja verte fel Cegléd központjának csendjét. Meg­kezdődött a munka a Mészá­ros Lőrinc Általános Iskola udvarán: gázvezetéket építe­nek, gázfűtésre cserélik fel itt is az öreg kályhákat. Megol­dódik így az iskola gondja: nem lesz szükségük külön fű­tőre, akit amúgy is igen nehéz kapni, a tantermek pedig köny- nyebben tisztán tarthatók majd télen-nyáron. Két állatorvos vigyáz Abonyban a jószágok egészsé­gére. Tevékenységükben je­lentős helyet foglal el a fer­tőző betegségek megelőzése és a gyógyítás. Hivatalos helyi adatok szerint az elmúlt két évben sem a közös gazdasá­gokban, sem a háztájiban nem hullt el sok jószág. Ez nagy­részt az állatorvosok érdeme, akik sokat tettek a betegségek megelőzése, elkerülése érde­kében. A védőoltások haszno­saknak bizonyultak. A gya­kori és nagy károkat okozó lépfene ellen adtak védőol­tást. A sertésállományt az orbáncfűi mentették meg, a tsz-ek szarvasmarháit a száj- és körömfájás ellen védték. Szűrővizsgálatot végeztek az idült fertőző betegségek fel­fedésére. A kiszűrt jószágo­kat elkülönítették az egészsé­gesektől, s megakadályozták a fertőzés továbbterjedését A háztáji gazdaságokra is gond­juk volt: Abonyban a háztá­jikban egyetlen gümőkóros szarvasmarha sincs. A tápok etetésének hasznos­ságát megismertették a gon­dozókkal, ahol pedig nem ka­pott tápot a jószág, ott gyógy­szerkészítménnyel, vitamin­nal pótolták a hiányt. A Jó­zsef Attila Tsz-ben például a fiatal bárányok A- és D-vita- min injekciókat kaptak. A vérszegény malacok tápjába Haemogent, vérképző anya­got kevertettek az állatorvo­sok. A helyi ÁFÉSZ növényvédő- szer-üzlete sokat segített a megelőzésben, gyógyításban azzal, hogy a szükséges alap­anyagot, melynek beszerzése rájuk tartozott, mindig kellő mennyiségben biztosította. Naponta megnézte a víztornyot Nyugdíjba vonul a nyugdíjas Mayer Gyula bácsit igen sokan ismerik Abonyban. Az ősz hajú, fáradhatatlan em­ber igen sokat tett már éle­tében a községért, a közössé­gért. Fiatal korában lakatos­ként kezdte a munkát, 1926- ban, a szolnoki MÁV-nál. A családban ketten Is a mozdo­nyokon, a „tüzes paripák” ve­zetőiként dolgoztak. Mint egyszer mondta, gyerekkori álma volt, hogy mozdonyveze­tő lehessen. Tizennégy évi munka után került végre mozdonyra, bejárta az orszá­got. Utazott Debrecentől Ko­lozsvárig, Győrig, Budapestre. Baleset okozta, hogy tizenhat év után meg kellett válnia a gőzöstől. A KÖZÖSSÉGÉRT A háborút követő, első idők­re nyúlik vissza Mayer Gyula bácsi mozgalmi tevékenysége. Megsábrvezte a községben a vasutas sportkört, később a községi sportkör elnökségé­nek is tagja volt. Tanácstag­ként tett sokat a közösségért, az ÁFÉSZ felügyelő bizottsá­gába választották, s tagja lett hat éve a tanács vb-nek is. 1969 őszén, az egyik tanács­ülésen, az abonyi vízműtár­sulás szervező bizottsága el­nökévé választották az agilis embert, s alig fél évvel ké­sőbb, a társulat elnökének is őt választotta a közösség. LÉNYEG A V'lZ — Tudtam, éreztem, mi­lyen felelősségteljes munka vár rám — mondta Gyula bá­csi. — Hogy mi mindent kel­lett tennünk, azt még a szem­mel látható eredmények sem tudják híven megmutatni. A nagyközségnek az a lényeg, hogy vize van, közkutai lesz­nek. A szerződéskötések, tár­gyalások, ide-oda utazások, a dolgok alakulásának figyelem­mel kísérése munkámnak csak egy része volt. Mint nyugdíjasnak, nem volt kö­tött munkaidőm, mégis sok­szor reggeltől estig az irodá­ban találtak. Különösen az első év ment nehezen. Sok volt a kételkedő, vonakodó. Mellesleg, az irodában kellett befizetni a lakosság hozzájá­rulásait. Napi hetven-nyolc- vanezer forintot vettünk át, késő estig adminisztrálva, könyvelve. Gyula bácsi kétéves tevé­kenysége során megépült a vízmű első üteme. Elkészült 17 és fél kilométer hosszú ve­zeték. Felépül a víztorony és újabb 14 kilométernyi vezeték kerül földbe a megkezdett második ütem során. A társulat elnöki tisztségé­ről most lemond Mayer Gyu­la. — Két okom van erre. Az egyik a nyugdíjrendeletből adódik, a másik meg az, hogy úgy érzem, nem tudtam elég­gé megértetni magam azabo- nyiak egy kis részével. Azt szeretem, ha mindenki meg­ért. Az eltelt két évre szíve­sen gondolok vissza. Jó mun­katársaim voltak, szívesen dolgoztam velük. Emlékezetes lesz számomra a víztorony épülése: naponta többször is elmentem, megnéztem, mint emelkedik egyre magasabbra a szürke betonfal. Amikor láttam, hogy megint feljebb jutottak vele, mindig valami kis elégedettségfélét éreztem. KÖSZÖNET ÉRTE Ezt az építkezést Abony történetében joggal emleget­heti majd az utókor az egyik legnagyobb építkezésnek. Mindenki nevében meg kell köszönnünk a társulat volt el­nökének munkáját, becsületes helytállását. Gyuráki Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents