Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-11 / 161. szám

1972. JÚLIUS 11., KEDD PEST MEGYEI <~/fíi4an Tovább épül a régi földal.tii Vörös zászló az elnök szobájában Nem ráfizetéses Farmoson a szarvasmarha-tenyésztés A millenniumi kéregvasút vonalát meghosszabbítják a Kacsóh Pongrác úti lakótelepig. A munkálatok jó ütemben haladnak, jelenleg a Széchenyi fürdő előtt dolgoznak az épí­tők. A tervek szerint az új vonalszakaszon a jövő év végén megindul a forgalom. A farmosi Üj Élet elnöke, Meggyes József irodájában vö­rös selyemzászló került a fal­ra. Arany betűi hirdetik, hogy a területi téesz-szövetség azért adta az Űj Életnek, mert a nagy területű tsz-ek közül ta­valyi eredményei alapján el­ső helyezést ért el Dél-Pest megyében. Erre vonatkozik a két oklevél is a falon. Továb­bá 30 ezer forint pénzjutalmat is kapott a tsz. — Tagjaink rendszeres üdültetését szeretnénk ezzel a pénzzel megalapozni — mond­ja az elnök. NegyvennégymUlió volt ta­valy a termelési értékünk, és 20,5 millió a bruttó jö­vedelmünk. Mindez 5300 holdon, amiből azonban csupán 2100 hold a közös szántó. — Vajon az idén is jól vég­zi az esztendőt az Űj Élet? MAGA ADTA KI Miből éltek régen a magyar írók? Elöljáróban mindjárt leszö­gezhetjük: nem írásaikból. Írásra az alkotási vágy, az édes anyanyelv pallérozása, vallási és politikai okok, ne­vük megörökítése késztette őket. A könyvkiadás a kapi­talizmus hazai kialakulása után lett csak foglalkozás, az írói hivatás pedig szűkös meg­élhetést is nyújtó tevékeny­ség — keveseknek. A felsza­badulás után változott meg a helyzet, olyképpen, hogy a legnevesebb írók műveikkel is meg tudják keresni kenyerü­ket. A magyar irodalom első, latin és magyar nyelvű em­lékei szerzetesek és világi pa­pok nevéhez fűződnek. A nagy humanista költő, Janus Pann’onius pécsi püspökként a maga örö­mére szerezte verseit, amelyeket külföldön is nagyra becsültek. A reformáció bibiiamagyará­zó, hitvitázó papjai a szaba­dabb szellemért küzdöttek, de csak erkölcsi sikereket arat­tak. Tinódi Lantos Sebestyén (1505—1550), Török Bálint, Nádasdy Tamás, Báthori And­rás és mások udvarában élt; históriás énekei előadásáért tartották. „Cronica” című munkájáért — mert Ferdi- nándnaik ajánlotta — 50 arany forint jutalmat kapott. Balassi Bálint, a hányatott életű, vérbő főúri költő ver­sei leginkább kéziratos máso­latokban forogtak; szerelmes versei, írói munkásságának remekei csak 1874-ben kerül­tek elő a zólyomradványi könyvtárból. Zrínyi Miklós maga adta ki munkáit. A felvilágosodás íróinak legnagyobb része honorá­rium helyett inkább csak börtönbüntetést szerzett. Csokonai, Balassi után máso­dik, világirodalmi mértékkel is mérhető költőnk, a költői- írói mesterség hazai semmibe­vevését csonkán maradt szín­darabja címében mondja ki; „Méla Tempefői, avagy az is bolond, ki poétává lesz Ma­gyarországon”. Munkáit elő­fizetés segítségével, mecéná­Budapesttől 50 kilométerre. Kellemes kirándulás Hétvégi pihenés Jó szórakozás DOMS ÖDÖN, a festői szépségű Kis-Duna partján, a KEKDUNA /WWWWV\AOAO/WWVyVVWWWWV VENDÉGLŐ tájjellegű, hideg és meleg ételekkel, kitűnő italokkal várja kedves vendégeit. Esténként népi zenekar, tánc. Nyitva: a hét minden napján. A vendéglő szomszédságában van a korszerűen kiépített dunai strandfürdő, táborozási lehetőségekkel. Megközelíthető: autóval, az 51-es főútvonalon, valamint HÉV-vel és hajóval, Ráckevén keresztül. sok igénybevételével (Széche­nyi Ferenc, Festetics stb.) próbálta kiadni, de hihetetlen nyomorban élt és életében mindössze két könyve látott napvilágot. Amikor 1805-ben meghalt, csak adósság maradt utána. Kazinczy, a magyar iroda­lom nagy szervezője írói mun­kásságáért a hatalomtól 2387 nap börtönt szenvedett. A kiadók lanyha érdeklődése következtében tizenöt kötetre tervezett összkiadásából csak kilenc kötet jelenhetett meg. Állandóak voltak anyagi gondjai, gyalog járt be Új­helyre, ahod a levéltárat ren­dezte. „Én éjjel-nappal pénzt csinálok — de csak álmaim­ban” — írja. Levelezésében gyakran találunk utalást a mosto­ha kiadói viszonyokra. Előfizetőket kellett gyűj­teni, mert a kiadó nem kockáztatott. Horváth Ádám így ír neki Füredről 1783. december 7- én: „Románodra én hirtelen prenumeránsökat nem ka­pok ... Kapok-e csak egyet is, nem tudom. Igaz, hogy nálunk magyarok laknak, de nem tu­dom, mi által, úgy meg van­nak igézve, hogyha könyvről való tudósításokat mutatok és javaslok nekik, többnyire csak mosolygással felelnek — pénzzel senki sem kínál”. Vörösmarty fiatal kora óta írt. NevelőiSködött, juristásko- dott, de 1826-ban Pestre köl­tözött, hogy „független em­ber és író maradjon”. Pesten a nélkülözés várja; az a sze­rencséje, hogy 1827-ben, az Aurora Kör tagjainak ajánlá­sára, rábízzák a Tudományos Gyűjtemény szerkesztését — szerény évi fizetéssel. Írásaiból él, de tele van adóssággal, s amikor meg­hal, a támasz nélkül ma­radt családot Deák Ferenc gyűjtése menti meg a nyomortól. A tizenkilencedik század harmincas éveiben megindult divatlapok, az újságok már honoráriumot is fizetnek. Megélni nem lehet ugyan be­lőle, de mégis fejlődést je­lent. Petőfi először mint a Külföldi Regénytár fordítója kap honoráriumot. 1844-ben azonban sokáig hiába keres kiadót verseire, végül is a Nemzeti Kör adja ki. Ebben az évben kerül az akkor in­dult Pesti Divatlaphoz segéd- szerkesztőnek. De már a kö­vetkező esztendőben kilép a szerkesztőségből, bár verseit továbbra is itt publikálja. Vándorol és ír. 1847-ben meg­jelent összes verseiért ugyan tekintélyes honoráriumot kap, s bár nevét ismeri az egész ország, az anyagi gondok fia­tal élete végéig elkísérik. G. F. — Minden remény megvan rá, hogy igen. Sőt, valamivel tán még jobban is. Most ara­tás közben vagyunk, az őszi árpát már betakarítottuk. Ta­valy 12,5 mázsa volt a holdan­ként! átlag, az idén 18 mázsa lett. Következik a rozs, amely tavaly 9,5 mázsával fizetett; ebben az évben meghozza holdanként legalább a tizet Az időjárás rendkívül kedve­ző a gabonára. Kombájnjaink július tizediké után indulnak a búzatáblákba. Mifelénk a Bezosztája kitűnően bevált, csak azt vetettünk. 1971 nya­rán elértük a tizennyolc má­zsás átlagot, ha nem többet, annyit most is remélhetünk. — Tehát a tsz jó eredmé­nyeinek a gabonatermesztés lenne az alapja? — Nem mondhatnám: In­kább a zöldségtermesztés. Bár általános a panasz, hogy a zöldségre csak ráfizetni le­het, nekünk éppen ellenkező a tapasztalatunk. Tizenegy éve foglalkozunk vele. Évről évre jobb terméseredményt mutathatunk fel. Mert nem elég beírni a tervbe a zöldsé­get, jól meg is kell munkálni és a jó értékesítés útját szin­tén meg kell találni. Egyéb­ként az idén 500 vagon para­dicsomot szeretnénk eladni, de egy-két év múlva már százzal többet. Ezután az elnök egy másik vitatott témakörre vált át. — Sokan a szarvasmarha- tenyésztést is ráfizetésesnek mondják. Mi nem. Most 700 állatot tartunk, ebből két­száz a fejőstehén. Az év vé­géig a tehenek számát ötven- nel, jövőre ugyanannyival nö­veljük. Célunk, hogy évi 3800 liter tejhozamú, 300 tehén áll­jon az istállóinkban. 75 törzskönyvezett tehe­nünk van. Az egész állo­mány, de a háztáji tehe­ne^ is tbc-, és brucellózis- mentesek. Idáig évente 150 bikát hizlal­tunk és 50 vemhes üszőt érté­kesítettünk. Ha 300 tehenünk lesz, 200 bikát hizlalunk, de ezen nem kell csodálkozni. Ugyanis tagjaink háztáji bika­borjait megvásárolja a tsz. S mert kifizetődik, a szarvas- marha tenyésztésére a jövőben még az eddiginél is nagyobb súlyt helyezünk. Sz. E. Új pontyfajta A szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetben dr. Bakos János tudományos kutató hosszú évek munkájával új pontyfajtát nemesített. Az or­szág minden tájáról származó nemespontyok keresztezéséből olyan új fajtát sikerült előállí­tania, amely a környezethez jobban alkalmazkodik, takar­mányértékesítése, súlygyarapo­dása kedvezőbb, húsa ízlete- sebb és zsírszegényebb. így a modern táplálkozáskultúra minden igényét kielégíti. Az új halfajtából az idén először állítottak elő mesterséges sza­porítással nagy tömegű ivadé­kot: a melegvizes halkeltatő házban mintegy húszmillió „halbébi” látott napvilágot. A halivadékokat az előnevelő ta vakba költöztették, majd — a saját felnevelésre szánt ivadé­kok kivételével — az ország minden tájára szállítják. Növekszik a hűtőkapacitás Nyugat-Pest megyében Az év első hat hónapjában mirelit-áruból — a tavalyi év hasonló időszakához képest — kétszeresre, fagyasztott, vágott barom­fiból 3S százalékkal emel­kedett a forgalom a Nyu­gat-Pest megyei Élelmi­szerkereskedelmi Vállalat­nál. Ezek a forgalmi adatok is ar­ra ösztönzik a vállalatot, hogy üzlethálózatukban egyre job­ban kiépítsék a hűtőkapaci­tást, hogy a vásárlókat minél nagyobb választékban szolgál­hassák ki ezekből az árucik­kekből. Éppen ezért, a tavalyi másfél millió forinttal szemben az idén kereken hárommillió fo­rintot költenek a hűtőkapaci­tás növelésére. A jelentős összeg felhaszná­lásával az év végéig 42 680 li­terrel bővül a hálózat hűtőtér­ellátottsága. A gazdag program kereté­ben 21 üzletben szerelnek fel mélyhűtőszekrényt — egyebek között Ráckevén, Pomázon, Szigethalmon. Budaörsön, Bu­dakeszin és Nagykovácsiban. Az újonnan nyíló ABC-üz- 1 etek ben, a szükségnek megfelelően, szoba nagysá­gú hűtőkamrákat építenek, amelyeknek térfogata tíz­ezer liter. Legutóbb az érdi ABC-áru- házban, az érdligeti húsbolt­ban, valamint a szigetszent- miklósi lakótelepi húsboltban készült ilyen nagy befogadó- képességű hűtőkamra. k. z. Kétszáz konténer A szállítást forradalmasító konténerek, ezek a hatalmas, nagy befogadóképességű „fém­ládák” világszerte a keresett cikkek közé tartoznak, ugyan­akkor — éppen a konjunktúra nyomán kibontakozó versengés következtében — egyre növe­kednek a minőségi követelmé­nyek. Az új termékben rejlő lehetőséget Időben fölismerte a Magyar Hajó- és Darugyár, s váci telepén jelentősebbnek ítélhető konténergyártó kapa­citást hozott létre. Több sike­res szállítást már teljesített a váci üzem, s most legutóbb az NSZK-beli Direct Transport cég rendelt kétszáz darab húsztonnás, oldalajtós acélkon­ténert. Minden osztályon felül... Úgy adódott, hogy házon kí­vül kellett vacsoráznom. Egye­dül. Mint egy őrgróf vagy egy rendkívüli titkos tanácsos. Na­gyon izgatott lettem, mert ott­honülő, otthonevő típus lévén, ritkán térek be hívságos he­lyekre. Tervszerűtlen bolyongásaim közben egy fényesen kivilágí­tott vendéglátóipari üzemhez érkeztem. A portás, mint ki­derült, nem az igazolványo­mért nyújtotta tenyerét.., Bent a csillogás, pompa ült or­giát. A falon tábla: „Osztályon felüli”. Lábujjhegyen a he­lyemre mentem, táskámat egy székre helyeztem, és vártam, hogy rám kerüljön a sor. Az étkezés ténye valahogy egé­szen távoli, elvont ügynek rémlett. Kinyitottam egy bí­borba merített fóliánst, mely­ben rég elhalt hadvezérek, ze­neköltők és egyéb hírességek nevét örökítette meg a gaszt­ronómiai kegyelet. Vajha egy­szer á la én is túrós csusza lehetnék házi töpörtyűvel és tejföllel a többi híresség kö­zött! Rémülten vettem észre, hogy időközben két frakkos diplo­mata és egy fehér zakós főor­vos konzultál körülöttem. Re­megve olvastam fel néhány ne­hézveretű textust, de monda­nivalóm csak az egyik attasét elégítette ki. Ö rövid meghaj­lással távozott. Valóban. Mint államfő, dolgozószobámban ül­tem, körülöttem diplomáciai megbízottak, akik tőlem vár­ják: népeink sorsa miként mó­dosul. Fenkölt pillanat volt. Államgondoktól barázdált homlokom újra a fóliáns fölé borult. Megfontoltan — való­jában vaktában — két állam­férfit s a sorsdöntő ütközet színhelyét, majd egy világhírű kurtizán nevét, és dessertnek néhány halhatatlan zeneszer­zőt említettem meg. Küldeté­sének teljesítése a második frakkos urat is elszólította. Maradt a főorvos. — Italt mit parancsol? — kérdezte finoman. — Egy üveg konyakot ké­rek — mondottam. — Ameny- nyiben lehetséges ... Ha eltiltja, eltiltja. Valahol olvastam, hogy az őrgróf ha­nyag mozdulattal kér egy üveggel az ősök termében. Kissé elkésve, de én is hanyag mozdulatot tettem. Egy pilla­nat alatt mellettem termett a semmiből egy harmadik frakkos. — Parancsol...? Istenem, istenem, mit lehet itt még kérni...?.' — A trafikost legyen szí­ves ... Az ajtónál, ahol a diploma­ta és főorvos külsejű pincérek eltűntek, most nyüzsgés tá­madt. Az események a levegő­ben lógtak. Egy tolókocsi nyikorgására riadtam fel. Mint súlyos mű­tétnél, halkan tolták-tolták fe­lém, rajta a műszerek, fogók, kések, kaparok, hatalmas bura, mint egy vastüdő, ismeretlen rendeltetésű műszaki kellékek­kel körítve. Az egyik pribék felemelt egy burát, és alóla va­lami zöldes-lila füstölgő pacnit rakott érzéstelenítés nélkül a tányéromra. Egy köcsögből sis­tergő lávát öntött rá, és pil­lantásom kereste. Mit akarhat még? „Hóhér, teljesítse köte­lességét!” Bólintottam. Rosz- szabb már nem jöhet. Kenye­ret tolt elém. Áldott puha ma­gyar kenyeret! Fél szemmel láttam, hogy két pincér egy pótasztalra folyamatosan hord ki tálakat, tégelyeket és továb­bi burákat. — Magasságos, se­gíts! ... és enni kezdtem. Meg­kóstoltam egy államférfit, majd intettem a szemöldököm­mel, és máris friss tányér ke­rült elém. A világhírű kurti­zánt elhúztam egy püspöknevü harcsa bizalmas közelségéből, és beleharaptam. Ha ezt a fe­leségem tudná?!... Aztán fogyasztottam néhány taktust Mozartból, beleszúrtam á la Napóleonba, és az egészet ráraktam Szent Ilonára. Rossi- niról levakartam a szaftot, és ráöntöttem á la Wellingtonra. Aztán valami kattant a fejem­ben, és hogy igazságot tegyek, kettévágtam a Tournedót á la Bölcs Salamon. Az egyik felét belegöngyöltem a konyakos üvegbe, a másikat a fejemre tettem. Ez lesz a divat. Aztán beleültem egy tál Makaróni á la Milanésébe, Laokon, és egy fésű, valamint a papírszalvéta segítségével eljátszottam a Kis éji zenét. Miután nem szere­tem a feltűnést, letöröltem a fülemről a Worchester szószt, és hívtam a fizetőt. Az OTP segítségével havi törlesztésre fizetem a számlát. Azóta van vacsora otthon. A la rendszeresen jóasszony módra... Deák Gusztáv

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents