Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-29 / 151. szám

ffST MEGYEI i&fsrttm 1972. JÜNIUS 29., CSÜTÖRTÖK Soroksári művészjelöltek a Csepel Autóban A budapesti XX. kerületi Táncsics Mihály Művelődé­si Ház képzőmű­vészeti szakköré­nek tagjait hívta meg a minap an- kéttal egybekötött kiállításra a Cse­pel Autógyár ifjú­sági klubja. A kör vezetője, Bakallár József festőmű­vész is megjelent több tanítványá­val a népes hall­gatóság soraiban. Közülük többen főiskolára készül­nek, mások szigo­rú önneveléssel, a soroksári Duna- part adta inspirá­ciókkal haladnak előre. A csoport célkitűzése, hogy fejlődésük idősze­rű teendőit össze­kapcsolják a lakó­hely festői ábrázo­lásával. Anyaguk korrekit értékeket vonultat fel: ki­emelkedik Pánti Imre sajátosan el­mélyült alkotásai­val. Halászleányt, falut, öreg bárkát, gótikus templomot örökít meg egyéni hangvétellel; fejlődése felgyorsult, s biztos ítélettel jelezhetjük: festő lett. A nagyon fiatal Valentin Ilona a Pénzverdében dolgo­zik, és művészi pályára készül. Festményei közül most külö­nösen városképének rajzírása meggyőző. Bodnár Ede egyeztetnie saját hangulatával. Többen érintették saját felfo­gásukat a művészetről. Volt, aki képzőművészeti szakkört igényelt a ráckevei járás déli részén, volt, aki a makádi te­mető festői szépségéről szólt. A felszólalási kedv nem lan­kadt, aZ Árpád Múzeum igaz­gatója ráckevei kiállításra hívta meg Bakallár Józsefet és tanítványait, Bodnár Ede pedig arról számolt be, hogy régi szándékát a nyáron meg­valósítja: Ráekevére indul fes­teni. A mű vész jelöltek és a fiatal közönség találkozása gyakor­lati teendőket vázolt fel, olyan utat, mely az önértéktől a tár­sadalmi minőségig, a népmű­veléstől a művészetig vezet. L. M. Megvették a céhkönyvet A Nemzeti Múzeum gyűj teménye a közelmúltban több értékes, ritkaságszámba menő műtárggyal gyarapodott. Ma­gántulajdonból ajánlották fel megvételre a budai kémény­seprő céh nagy méretű, díszes kiállítású, német nyelvű céh­könyvét. Az 1835-ből szár mazó nagybecsű, kultúrtörté­neti értékű műtárgy az ak­kor országos felügyeletet gya­korló céh tagjainak névsorát tartalmazza és minden, akkor működő kéményseprő mester adatait felsorolja, egészen 1867-ig. A nem mindennapos, érdek­lődésre számot tartó műkincs augusztusban kerül a közön ség elé, a Nemzeti Múzeum „egytárgyas” kiállítása kere­tében. Vígopera-bemutató a Déryné Színházban Hét erdő ördöge Bodnár Ede: Szentendrei tornyok szellemesen csoportosítja Szentendre tornyait. Subecz Gyula több irányban tájéko­zódik, Csípés B. Antal, Csol- lák Mihály ígéret. A közvetlen beszélgetés al­kotási problémákat tárt fél, sőt, vitává szélesült. Tisztázó­dott, hogy az intim táj meg­örökítése még nem kép, csak akkor, ha a festőnek sikerül Auber legsikeresebb vígope­ráját, a Fra Diavolót, Eugéne Schribe ügyes, szellemes, for­dulatos szövegére írta. A ko­rában és az azóta eltelt majd másfél évszázad óta nagy si­kert arató, üde, szórakoztató, néhol az operett határát súro­ló dalmű több változtatást, át­dolgozást ért meg. Nem kell bocsánatot kérnie a szerzőktől sem a szövogát- dölgozó Fischer Sándornak, sem a „zeneszabó” Németh Amadénak, sem a rendezői fel­adatát kecses játékmesterség­gé oldó Kertész Lászlónak: a Hét erdő ördöge címmel be­mutatott átalakítás a színház Város az ifjúságért Előkészítők, ösztöndíjak, szakkörök Szentendre város tanácsa felmérte: nü történt a fiatalok érdekében az ifjúságpolitikai határozatok megjelenése óta. A sokirányú munkából a fizi­kai dolgozók gyermekeinek támogatását emeljük ki. Az ifjúság kulturális, társa­dalmi és szociális körülmé­nyeinek javítására, a nevelés feltételeinek megteremtésére a Városi tanács tavaly 229 ezer, idén pedig 321 ezer forintot fordít. Ebből az összegből 50 ezer forinttal segítik a tehet­séges, de nehéz anyagi körül­mények között tanuló fiata­lokat: hat, nappali tagozaton ta­nuló egyetemista és öt gimnazista kap ösztöndí­jat. Ezenkívül a megyei ösztön- díjalapból is juttatnak a szent­endrei diákoknak: a Móricz Zsigmond gimnázium húsz tanulója részesül a kedvez­ményben. A szakmunkástanu­lók közül nyolcvanan kapnak ösztöndíjat. Felvetődött, hogy idén szeptembertől az óvónői pá­lyára készülők is részesülje­nek ösztöndíjban. Ismeretes, hogy a gyermekintézmények számának növelésével egyre több nevelőre lesz szükség; sokhelyütt máris létszámgon­dokkal küzdenek. Szentendrén, a Rákóczi úti általános iskolában szerveztek előkészítő tanfolyamot azok­nak a kisgyermekeknek, akik helyhiány miatt kimaradtak az óvodából. Eddig huszonötén sajátí­tották el az iskolai tanu­láshoz szükséges alapvető ismereteket. A fizikai dolgozók gyerme­keinek támogatását' szolgál­ják az iskolai előkészítő tan­folyamok. A Bajcsy-Zsilinsz- ky úti általános iskolában tizennyolc diákot készítettek Hő a középiskolára, a gimná­ziumban szintén tizennyolcán Vettek részt az egyetemi elő­készítőn. A pedagógusok és az egyetem hallgatói egyaránt társadalmi munkában foglal­kozták a tanulókkal. A tanulás jobb körülmé­nyeit a napközis és a ta­nulószobai csoportok lét­rehozásával teremtették meg. Az általános iskolák tanulói­nak 21,9 százaléka, 266 diák napközis; 68 százalékuk fizikai dolgozó gyermeke. A gimná­ziumban 174-en veszik igénybe a tanulószobát. A gimnáziumi tanulószobán szaktárgyi korrepetálás köny- nyíti a felkészülést. Az álta­lános iskolák alsó tagozatá­nak napközijében szintén kor­repetálhatnak a gyerekek, a felső tagozaton azonban a szaktárgyi korrepetálásnak nincsenek meg az anyagi fel­tételei. Az iskolákban szakkörök, tanfolyamok is segítik az ok­tató-nevelő munkát és az if­júság szabad idejének hasz­nos eltöltését. Az általános is­kolákban 21 szakkörön 465 tanuló vesz részt, 60 százalék­ban fizikai dolgozók gyerme­kei; a gimnáziumban kilenc szakkör működött az elmúlt tanévben. Az ifjúságról szóló kor­mányhatározat hangsúlyozza a szakmunkástanulók nevelé­sének fontosságát. Szentend­rén a szakmunkásképzés nem megoldott. A Rákóczi úti általános is­kolában tartják az elmé­leti oktatást, itt azonban a képzés minimális felté­telei is hiányoznak. A tapasztalatok meghatá­rozzák a legközelebbi tenni­valókat Szeptemberben, a felmérés tanulságait haszno­sítva kezdik az új tanévet. S. I. ÚJDONSÁGOK Képünkön egy csokor a Szentendrei Papírgyár új termékeiből. Urban Tamás felvétele adottságaival és céljaival összhangban történt. Erényt szabtak a szükségből; a kö­penyt, kardot, jellemeit váltó négy kórista a tenyérnyi szín­padon a díszletek közé beszo­ruló színészek derűssé vará- szolták azokat a perceiket is, amikor a színpadra állítok nem bírták erővel, fokozással. A koncepció egyenes követ­kezménye, hogy a vórbő népi figurák megformálása sikerült a legjobban rendezőileg is, szí- nószileg is, így elsősorban a két haramia szerepében nagy­szerű buffóalakítást nyújtó Bordás Besző és Vajda Dezső, s a tűzrőlpattant bájos foga- dóslányt, Zerlinát megelevení­tő Blaha Márta játéka. Az os­toba angol lordot alakító szí­nész, Németh József neve mel­lett feltűn tétett m. v. jelezte a plakáton, hogy nem ö játssza egyben a másik főszerepet, a banditavezért is, mindössze nevük azonos. A kacér lord- nét Szatmári Olga, a fogadóst Nagy Miklós alakította. A ha­ramiavezérrel sikeresen meg­birkózó fiatal katonát, Loren- zót, Iván József személyesítette meg. László Endre karmester biztos kézzel irányította az előadást. K. Ä. HETI FILMJEGYZET A könnyűipar ifjúsági fóruma Az átlagos életkor 34 év a könnyűiparban, s mintegy 40 százalékra tehető a fiatalok aránya. Éppen ezért volt nagy jelentőségű az a tanácskozás, amelyet szerdán rendeztek a Papíripari Vállalat csepeli kultúrtermében. Ezen az ága­zat fiataljainak képviselői kaptak tájékoztatást az ifjú­sági törvény végrehajtására eddig megtett intézkedésekről, illetve megvitatták a további terveket. Kiállítás a lóváltó állomáson A balatonszemesi postamú­zeumban híradástechnikai ki­állítás nyílt az egykori lóváltó állomás épületében. Ezúttal a híradástechnika eszközeit lát­hatják a látogatók. Kiállítot­tak 1880 körül használt kézi­beszélőt, lóvontatású postako­csit, sőt azokat a tizenhetedik századbeli postalegény fegyve­reket is. Az őr vezető hét menyasszonya Hét lánnyal levelezni kato­nának is elismerésre méltó teljesítmény. Igaz, a film hő­se: Zbrujev őrvezető csak be­lecsöppent ebbe a kellemes helyzetbe. Ugyanis mint ki­váló katonának, leközölték az arcképét az Ügyes katona cí­mű lapban, s ezzel a sajtó a szó legszorosabb értelmében népszerűsítette barátunkat. Levelezőpartnerei között akadt kollégiumi növendék, ifjúsági építkezés diszpécse­re, színésznő, ápolónő, kolho­zista. Amíg tényleges ideje le nem telt, a hét leánynak csak a képét láthatta, s kedves so­rait olvashatta. Most, hogy leszerelt, első dolga vala­mennyit felkeresni. Vlagyimir Váluckij forga­tókönyve e kalandos vállal­kozást örökítette meg szóra­koztatóan és derűsen. Némi­képpen folytatta a szovjet vígjátéknak azt a vonalát, amelyet a harmincas években Grigorij Alekszandrov kez­dett meg, s évtizedek múltán Eldar Rjazanov folytatott a Karneváli éjszakában, az Autót loptamban. Az óvatos jelző — némi­képp — arra utal, hogy saj­nos, Váluckij kihasználatla­nul hagyja a kínálkozó lehe­tőségeket. Igazán a bőbeszé­dű ápolónő-jelenete az, amely telibe talál, s kipellengérezi a kispolgári ízlést, gondolkodás- módot. Vitalij Mjelnyikov rendező — kisebb döccenők- től eltekintve — ügyesen pergeti a cselekmény fonalát, hiteles légkört tud teremteni, s színészvezetése ellen sem emelhetünk panaszt. Vitatkozni — bár a filmnek nincsen hagyományos boldog végű befejezése — legfeljebb azon lehetne, hogy kevesebb menyasszonyjelölttel az alko­tók többet tudtak volna mu­tatni. Nincs ideje sem a for­gatókönyvnek, sem a rende­zőnek arra, hogy a kialakult helyzetet, jelenséget elmé­lyültebben ábrázolja. Mielőtt a néző feleszmélne, hőse: Zbrujev őrvezető máris ismét útrakel... Kellemes szórakozás a film, de több is lehetett volna. A főszereplő: Szem jón Morozov — jó színészválasztás volt — igazi kiskatona-típus. Játéka — ez a legfőbb erénye — rendkívül természetes. Part­nerei közül elsősorban Jelena Szolovjovát, a házias, szolid ápolónőt kell megemlíteni, aki egy valóságos típusról ad kitűnő, érzékletes portrét. Ugyancsak találó Marina Ver- tinszkaja, mint színésznő, s kedves Natalja Varlej diszpé­cser-figurája. Sztrogoff Mihály A Sztrogoff Mihály egyik jelenete. Valahonnan gyermekkori olvasmányélményeink mé­lyéről lovagol elő Sztrogoff Mihály: a futár, ö a köteles­ségteljesítés, a helytállás pél­daképe, aki a kapott paran­csot tűzön-vízen át teljesíti, s akkor is elszántan tovább­megy, amikor a lázadók meg­vakítják. A technikai isme­retterjesztés máig is elévület- len apostola Jules Verne — vagy ahogy nálunk átkeresz­telték: Verne Gyula örökítet­te meg kalandjait. Még az il­lusztrációk is felderengenek az ember emlékezetében: a végtelen hómezők, a lángoló kard, amely megfosztotta a hős katonát szeme világától, a gonosz, áruló Ogareff Iván sátáni tekintete — szóval a mindenható romantika. S ez minden bizonnyal hat­na is még, ha Sztrogoff Mi­hály útjának nem lenne né­mi ideológiai problémája. A futár ugyanis, a cár futárja, aniiak a rendszernek hűséges szolgája, amelyről a film be­vezető képsora, a Szibériába tartó száműzöttek tántorgó karavánja, már minden rosz- szat elmondott. Nos, ennek a cári rendszernek védelmében kell „drukkolnunk” Sztrogoff sikeréért, s azért, hogy érte­síteni tudja a nagyherceget, így a cári trón, a monarchia megmaradjon. Erezte ezt az erkölcsi bök­kenőt Eriprandó Visconti (a nagy rendező unokaöccse) is, és nem kevesebb, mint 5 forga­tókönyv írója. Ök hatan meg­próbáltak mindent, hogy szö­vegben, cselekményben áthi­dalják az ellentmondást, és sok tekintetben a vemei kon­cepció ellenére bonyolítsák a történetet, amely ilyen mó­don nagyon is felemás lett. S ezen a neves nemzetközi sztárgárda sem tudott segíte­ni, élén a rokonszenves John Philip Law-val, Delia Boccar- dóval, Mimsy Farmerral és a hajdani világnagysággal (a ma már epizódista) Elisabeth Bergnerrel. Az ördög fogadó ja Masaki rendező. A Kobayashi neves Filmmúzeum és a tévé nemrégiben vetítette, il­Előkerült a futár naplója Kossuth és Görgey között teljesített szolgálatot Iratrendezés közben tudo­mányos jelentőségű dokumen­tumra bukkantak a kacsályi református egyház irattárában. Előkerült Bartha Mórnak, a Debreczen című függetlenségi lap egykori főszerkesztőjének az 1848/49-es szabadságharc­ról írt naplója. Bartha Mór, mint sárospataki diák, szemé­lyesen részt vett a szabadság- harcban. Ennek az időszaknak krónikáját 200 oldalnyi terje­delemben naplószerűen írta meg. Többek között rögzíti azt az eseményt is, amikor Kos­suth és Görgey tartózkodási helye között teljesített futár- szolgálatot. letve sugározta egy-egy alko­tását Ez a munkája amazok­kal ellentétben, korántsem művészfilm. Tematikailag múlt századi csempésztörté­net, amely hangulatában me- lodramatikus és hatásvadá­szó is egyszersmind. Monda­nivalója ugyan a nemesi ki­váltságok ellen szól, de bű­nözőit megdicsőíti annak a párhuzamnak kedvéért hogy lám, bennük még élnek ne­mesebb érzelmek. Kalandfilmnek ugyanak­kor nem elég érdekes; rende­zői stílusa részletező, lassú, színészi játéka szokatlanul érdes. Amolyan egzotikus ex­portfilm nagyvárosok kismo- zijai számára. Abel Péter \ t A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents