Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-21 / 144. szám
1972. JŰNIUS 21.. SZERDA "%/íirlnp 5 EGYESÜLÉS UTÁN Reális tervek a tárnoki Lenin Tsz-ben Piacon a napolaj Minden eddiginél nagyobb napolaj-választékról gondoskodott az idei nyári szezonban a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat, összesen több mint egymillió flakon különböző minőségű napolajat hoz forgalomba, köztük első ízben megjelenik hazai gyártásból a Nivea és a Hamol is. A Nivea napolajat és napozó tejet a Beiersdorf NSZK világcég licence alapján gyártják, és műanyag flakonokba* valamint aerosolos palackokba töltik. Az osztrák licenc alapján gyártott Hamol napozóolaj és -tej két variációban kerül az üzletekbe. Ezek a világmárkák bőséges vitaminnal, bőrtápláló és bőrrokon anyagokkal dúsítva kerülnek forgalomba. AZ EGYIK GÉPIPARI VÁLLALATNÁL elhatározták, hogy az üzem több műhelyében is rendszeresen előforduló munkafolyamatot átszervezik, egy központi műhelyben csoportosítják. Az volt az elképzelésük, hogy a műhelyenként szétszórt, de azonos jellegű, azonos szaktudást követelő műveletsort sokkal gazdaságosabban, ésszerűbben és sokkal kevesebb munkással tudják elvégezni, egy műhelyben, egy művezetés alatt. Elkészült az átszervezési terv, meg'udult a végrehajtás, s ekkor a látszólag egyszerű, s rendkívül racionális elgondolás majdnem megbukott, mert a munkások, akik eddig kü- lön-külon nr űheLyekben végezték ugyanazt a munkát, enyhén szólva is nem lelkesedtek az átszervezésért. Részben, mert az új műhely felállítása, a munkafolyamat köz- pontosítása valóban feleslegessé tett jó néhány embert. S bár, nem küldték el őket a vállalattól, csak más munkakörbe helyezték, ez azt is jelentette, hogy ezeknek az embereknek tanulniuk kellett; elsajátítani az új munkakör ellátásához szükséges tudnivalókat és ez enyhén szólva szokatlan volt azoknak, akik hosszú éveken át rutinszerűen végezték eddigi munkájukat. Ráadásul a többségük nő, családos asszony volt, akik ismert okok miatt húzódoztak a szakmai átképzéstől. Gond volt azokkal is, akiit a régi munkájukat végezhették ugyan, de az új műhelyben. Jól összeszokott brigádok bomlottak fel. a munkahelyi légkör szempontjaiból lényeges személyi kapcsolatok szakadtak meg, vagy váltak lazábbá, egyszóval: az egyszerű munkahelycsere is rengeteg személyes problémát hozott magával. Mi • dez kezdetben a vártnál is jobban éreztette hatását az új műhely termelőmunkájában, ám végül is megnyugodtak a kedélyek, s ha lassan is, de mindenki visszazökkent a régi kerékvágásba. A PÉLDA JÓL ILLUSZTRÁLJA az üzem- és munka- szervezők egyik legnagyobb gondját; azt, hogy egy-egy szervezési megoldás nemcsak az elhatározáson múlik, nemcsak azon, hogy a gazdasági vezetők bizalommal, vagy bizalmatlansággal fogadják-e a szervezők javaslatait, nemcsak a személyi, tárgyi és egyéb feltételek megléte, vagy hiánya dönti el, hogy a szervezők sikerrel dolgozhatnak-e, hanem az is, hogy mit szólnak a munka racionalizálásához azok, akiket ez a legközvetlenebbül érint. A szervezés tárgya végül is nem a holtmunka, hanem az emberi tevékenység; végső soron mindenfajta szervezés embereket érint, s ez rendkívül inegnehezíti a szervezők célratörő munkáját, hiszen nem hagyhatják figyelmen kívül azokat a személyes kapcsolatokat, szubjektív érdekeket, amelyek minden műhelyben, munkahelyen kialakulnak, s amelyek meghatározói lehetA budai járás két termelő- szövetkezetének tagsága — három község népe — úgy határozott, hogy június elsejétől kezdve közösen keresi a boldogulását A két tsz: a tárnoki Lenin és a sóskút—pusztazámori Tolbuhin. Az előzményekről csak any- nyit, hogy a tárnokiak harmadik helyezést értek el a Budapest környéki mezőgazdasági szövetkezetek tavalyi komplex gazdálkodási versenyében, a Tolbuhinban viszont nemrégiben fejeződött be a szanánek nemcsak a munkastílusnak, hanem a teljesítmény nagyságának is. . A szervezők persze nem tekinthetnek — és nem is tekintenek — el attól, hogy munkájuk során figyelembe vegyék a szubjektív elemeket is. De arra sem vállalkozhatnak, hogy az emberek, az egyéni érdekek és elképzelések miatt az egész szervezési munka sikerét veszélyeztethető kompromisszumokat kössenek. S itt kezdődik a gond; nemcsak a szervező szakemberek, hanem az egész szervezési munka nagy dilemmája. Gondoljunk csak arra, hogy nálunk például a differenciált, személy szerinti teljesítmények alapján történő bérezéstől általában húzódoznak a gazdasági vezetők, mert — úgymond — nem akarnak senkit sem megbántani. S a jelenlegi munkaerőhiányos világban nem is tanácsos senkit sem „megbántani”, mert az illető kéri a munkakönyvét és jól tudja, hogy tárt karokkal várják száz másik helyen. Alighanem ugyanez a gondolkodásmód húzódik meg amögött, hogy a gazdasági vezetők jó része nem titkolt bizalmatlansággal fogadja a szervezési szakemberek indítlás. A 3,3 millió forintos alaphiány oka túlköltekezés volt: a szövetkezet a beruházásoknál tovább nyújtózkodott, mint ameddig a takarója ért. A két tsz egyesítése mellett számos érv szólt. A Tolbuhin földterülete egymagában kevés lenne a most épülő, évi 6500-as kapacitású, sertéstenyésztő és -hizlaló telephez. Az egyesülés révén több mint 5300 holdra növekedett gazdaság viszont nemcsak a sóskútiak sertéstelepét, de a Tárnokon épülő 314 férőhelyes, szakosított szarvasványait, ötleteit, s a szervezést, egy-egy munkafolyamat racionalizálását olyan tevékenységnek tekinti, amely megbolygatja a már kialakult rendet, megbolygatja az ott dolgozók kialakult érdekviszonyait és kapcsolatait, és emiatt — vélik sokan — jobb, ha az egészhez hozzá sem nyúlnak. A PROBLÉMÁK MEGOLDÁSA azon múlik, hogy a szervezők és vezetők megta- lálják-e az adott munkahely sajátosságainak megfelelő észszerű középutat. Azt a megoldást, amely végül is a lehetséges határig figyelembe veszi az egyéni érdekeket és nem veszélyezteti a termelő- munka érdekeit sem. Ez pedig feltételezi — amit sokan és sokszor leírtak, elmondtak már —, hogy a szervezők és gazdasági vezetők kölcsönös egyetértésben dolgozzanak; s persze feltételezi azt is, hogy minden nagyobb szervezési munkából a maguk jellegzetes módszerével részt vállaljanak a politikai, a társadalmi szervezetek is. Mert az üzem- és munkaszervezés — ilyen értelemben is — komplex feladat. Vértes Csaba marhatelep takármányszük- ségletét is előteremti. A Tolbuhin Tsz-ben nagy gondot jelentett a fölösleges — elsősorban női — munkaerő is. A szövetkezet kiegészítő üzemága szerény: mindössze mosással és vegytisztí- tással, valamint a Diesel-motoros erőgépek adagolóinak beállításával foglalkozik. A tsz éppen azoknak a kisgyermekes anyáknak nem tudott munkaalkalmat teremteni, akik az óvoda korlátozott nyitvatartási ideje miatt nem vállalkozhattak a munkaidőt jócskán megnyújtó „ingázásra”. A tárnoki Lenin Tsz ezzel szemben fejlett kiegészítő üzemággal rendelkezik. Zöldségfeldolgozó üzemében tavaly mintegy tíz millió forint értékű ecetes tormát, és savanyúságot készítettek, zöldséget tisztítottak. Textilüzeme ugyan jelenleg megrendelés- hiánnyal küszködik, emiatt a tavalyi 70 helyett már csak 40 nőt foglalkoztat, de a fölszabadult munkaerőt részint a növénytermesztés, részint a rövidesen megnyíló faipari részleg várja. Az építőipari szolgáltató és kivitelező részleg, valamint a vasipari üzemek bevétele évek óta a mezőgazdasági termelés fejlesztését, a beruházások megvalósítását szolgálja. Az egyesült Lenin Tsz tagsága a napokban fogadta el a szövetkezet idei tervét. A növénytermesztés továbbra is három részre tagozódik: kenyérgabona-, zöldség- és takarmánytermesztésre. Az állattenyésztés a sertéstenyésztésen és -hizlaláson, illetve a tehenészeten és marhahízla- láson alapul. A tervek szerint paradicsomlé-üzem létesül az idén a szövetkezetben. Az ipari és szolgáltató üzemek számát nem növelik, annál inkább a termelési értéküket! Beruházásokra— az állami támogatással együtt — 24,1 millió forintot fordítanak. Ebből a szakosított tehenészeti telepre 4,1 milliót, a sertéstelep befejezésére egymilliót, gépjavító szerviz létesítésére 1,2 milliót költenek. összesen 14,7 milliót szánnak gépi beruházásokra és csaknem 600 ezret a belvíz- rendezésre. Nyíri Éva kultúrterem zsúfolásig A megtelt ezen a délutá- non. Négy órára jelezték a kezdést, de háromnegyed négykor már egy üres pótszéket sem lehetett találni a teremben. Bácskai, a rendezvény szervezője, idegesen szaladgált fel és alá, s aggódva érdeklődött, kész van-e a vendég duplája, friss, szénsavas-e az üveg kristályvíz az asztalon. Négy óra múlott 'át perccel, amikor megérkezett Zson- gorádi. Kissé lihegve, de azért könnyedén szaladt fel a színpadra vezető három lépcsőn; Percekig tartó taps dübörgött fel a nézőtéren. Bácskai udvariasan lesegítette a vendég kabátját, aztán csendet kért: — Kedves elvtársaSf Azt hiszem, mindnyájunk nevében beszélek, amikor szeretettel üdvözlöm a körünkben megjelent Zsongorádi elvtársat. Felkérjük, tartsa meg előadását, utána pedig válaszoljon kérdéseinkre. A teremben helyet foglaló mintegy kétszázötven író feszült érdeklődéssel nézett Zsongorádi, a méltán népszerű olvasó félé. — Bocsánat a késésért, de ma már volt egy iró—olvasó találkozóm. Hogy is lettem olvasó? Egyszerű paraszt szülők gyermeke vagyok. De tanáraim már az általános iskolában felfigyeltek olvasási készségemre. CSAPÁGYMEO A Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárában nagy pontossággal készítik a különféle méretű csapágyakat. A tűréshatárok túllépését precíz műszerekkel ellenőrzik. Urbán Tamás felvétele Jegyzet A szervezés középpontjában: az ember RIBIZLISZÜRET Budakeszi határában megkezdték a ribizlitáblák szüretelését. Urban Tamás felvétele Töltsön két hetet Türingiáhan SZERZŐDÉS - AZONNALI HATÁLLYAL Hol nyaral manapság a falusi ember? Attól függ, kik a barátai. Az újhartyániak például — Türingiában. A dolog úgy kezdődött, hogy az NDK-beli Suhl megye párt- bizottságának lapja, a Freies Wort valami szokatlanul széppel, ilyen-még-nem-volt eseménnyel akarta emlékezetessé tenni az 1970. évi sajtóünnepélyt. Háromnapos ünnep ez az NDK-ban, tíz- és tízezrek vesznék részt ilyenkor a szabadtéri műsorok, vetélkedők, bemutatók, utcabálok színes programjában. Nem volt könnyű ezt a hagyományos ötletgazdagságot felülmúlni, de a suhliaknak sikerült. Elhatározták, hogy a három testvérmegyéből — Suhlból, Pest megyéből és a szovjetunióbeli Kaluga vidékéről — két hétig egy-egy házaspárt látnak vendégül szűkebb hazájuk, Türin- gia legszebb vidékén. A meghívás úgy történt, hogy a házasfelek mindegyike azt higy- gye: csak neki szól. Képzeljék el azt a meglepetést, amikor az újhartyáni Keselyhegyi — akkori nevén Űj Élet — Szakszövetkezet elnöke, Sásdi Antal, a suhli szabadtéri színpadon viszontlátta feleségét, akitől három nappal korábban két hétre vett'búcsút a Keleti pályaudvar kul túrvárótermében! Ezt az örömet, ezt a kedvességet természetesen nem le-; hetett viszonzás nélkül hagyni. így esett, hogy egy évvel később az újhartyániak kölcsönös üdültetésről szóló baráti szerződést kötöttek a Suhl megyeiekkel, a Schleusingeni Termelőszövetkezeti Közös Vállalkozás képviselőivel. Már az elmúlt évben öttagú szakszövetkezeti küldöttség járt Űjhartyánból Schleusin- genben. Az egyhetes látogatás sok-sok kedves élményét nem felejtik egyhamar az itteniek. Bizonyára így vannak ezzel a schleusingeniek is, akiket Üj- hatyánon kívül Budapestre s a Balatonra is elvittek a vendéglátók. Az idén eggyel továbblépnek: családi csereüdülést szerveznek, hadd ismerkedjenek, barátkozzanak egymással a gyerekek, az asszonyok is. Öt-öt család üdül két-két hétig Magyarországon, illetve Türingiában. Az első NDK-beli család június 18-i érkezésére . nemcsak a vendéglátó família, hanem a szakszövetkezet is felkészült. Ny. É. OLVASO-IRO TALÁLKOZÓ Persze, az ábécé elsajátítása csak az eiső lépés volt. Számtalan átvirrasztott éjszaka, napi öt-hat órai gyakorlás adta meg azt a biztonsagot, amellyel sikerült elérnem, hogy most csak belelapozoK egy könyvbe, es már csalhatatlanul tudom, erdemes-e ejolvasni. Alig. tizenegy esztendős voltam, amikor már az egyik jó nevű könyvtár szerződtetett tagjai sorába. Aztán siker és kudarc váltakozott életemben. Hívtak már engem nyugatra is olvasni. De en azt mondtam: nem hagyom itt a Szabó Ervin kölcsön- könyvtár 2-es számú fiókját. Ügy érzem, hazai íróinknak nélkülözhetetlen vagyok. Ne vegyék nagyképűségnek, de az irodalom nélkülem teljesen céltalan és felesleges lenne. Ez ad erőt a további munkához ... És most, ha van valami kérdésük, szívesen válaszolok. A tömött sorokban ülő írók hatalmas tapssal jutalmazták az értékes előadást, aztán záporozni kezdtek a kérdések: — Előbb hosszan érleli magában az alapötletet, hogy mit olvasson. — Ez váltakozó. Van, amikor évekig készülök, koncentrálok a műre, van, amikor improvizálok, rögtönzők. Meglátok a kirakatban egy könyvet, azonnal benyitok, megvásárolom, s már a pultnál olvasni kezdem. — Tervei? — Az Olcsó Könyvtár soron következő kötetére gyűjtök. — Az olvasáson kívül van-e még valami mellékfoglalkozása? — Igen. Golyóstolljavító kisiparos vagyok. Így személyes érdekem fűződik hozzá, hogy regényíróink, költőink, humoristáink minél többet írjanak. Még jó másfél órai közvetlen hangú, baráti beszélgetés után Bácskai mondta a zárszót: — Azt hiszem, mindnyájunk nevében szólók, amikor megköszönöm Zsongorádi elvtárs értékes előadását. Reméljük, hogy máskor is megjelenik körünkben. Zsongorádi kedvesen bólintott, és magára vette kabátját. De még sokáig nem tudott szabadulni az autogramkérők ostromától. Galambos Szilveszter f t
