Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-20 / 143. szám
XIV. ÉVFOLYAM, 143. SZÄM 1972. JÚNIUS 20., KEDD Utcaháború, tanulsággal Mire költik el a hatszázezer forintot? Nyilatkozik a pilisi községi tanács elnöke Az érem másik oldala Még mindig nincs béke a Petőfi utcában. Lapunkban már többször beszámoltunk, hírt adtunk, levelet közöltünk a pilisi Petőfi utca gondjairól, az ott dúló „utcaháborúról”. Mert ez az egyébként nem is döntő fontosságú kérdés már túlnőtt Pilis keretein — már az Építésügyi Minisztérium, a Pest megyei Tanács képviselői is foglalkoztak a helyszínen vele. A legutóbbi, pénteki tanácsülésen azonban egyetlen szó sem esett a Petőfi utcai problémáról. A szervezők, a mozgatók tehát a háttérben maradtak. Török Mária, a pilisi nagyközségi tanács vb-elnöke reálisan látja a helyzetet: — A Petőfi utca lakóinak a kérése érthető, a község távlati fejlesztését nézve, indokolt. Erről vb-határozat is született. A napokban megálltam a sülysápi állomás előtt, az autóbuszvezetők azonnal körülvettek, elmondták sérelmeiket, abban a reményben, hogy megszüntetésükre az illetékesek intézkednek. Naponta 11 autóbusszal, 13-an, Sápról, Úriból és Kó- káról igen nagy utasforgalmat bonyolítanak le. Előfordul, hogy a sülysápi állomáson olykor több mint egy órát kell tartózkodniok. Télen a nagy hidegben, nyáron pedig a tűző napon kénytelenek az autóbuszok között tartózkodni. Az állomásfőnök, valamint a vasúti tisztviselők szívesen megengedik ugyan, hogy a váróteremben leülhessenek. Onnan azonban járműveiket nem tudják szemmel tartani, mert a váróterem ablakai éppen az ellenkező irányba néznek. Évekkel ezelőtt kérték felettes szervüket, hogy részükre váró- helyiséget építsenek. Kérésük akkor megértésre is talált. Már a kis várószoba helyét is kijelölték. Egyebet azonban Ameddig a lehetőségeink megengedték, mindent elkövettünk, hogy új telket biztosítsunk. A tulajdonos, dicséretére legyen mondva, a maximális jóindulatot tanúsított. Sajnos, vagy óriási összegeket kértek a telkekért, vagy éppen per alatt voltak az ingatlanok. — Ezenkívül még fogas kérdést jelentett volna a házban lévő lakó elhelyezése is. Most nem is beszélek az „Ubranko- vics-féle” házról, amelynek lebontása nélkül semmit sem ért volna a próbálkozás. A ház megvásárlása további százezrekbe kerül. — A községi tanácsnak évi 600 ezer forintból kell gazdálkodnia. Ebből kell a külterületi villamosítást megvalósítania, ami több mint 100 családot érint. Ebből kell továbsemmit sem tettek. A buszsofőrök és jegykezelők nagyon szeretnék, ha régi kívánságuk most már valóra válna. Az Üriba járó buszvezetők kifogásolták, hogy a községben az út megjavítása évek óta késik. A tanácsháza előtt nagy mélyedések éktelenkednek, s onnan kezdve, a végállomásig, a járművet rendesen vezetni nem lehet. A kocsik lépésben haladnak, mégis ezen a mindössze 800 méteres szakaszon szenvedik el a legtöbb rúgótörést. Igaz, évenként egyszer a kátyúkat sóderral és kőtörmelékkel betömik, de a tömítéseket a szél hamarosan kifújja, az eső pedig kimossa. Üdvös lenne ezt a rövid úttestet minél előbb megcsináltatni, annál is inkább, mert a közlekedési vállalat képviselője egy minapi értekezleten kijelentette, ha az úri út állapota továbbra is rossz marad, kénytelenek lesznek azon az útszakaszon az autóbuszjáratot megszüntetni (k. L) bá az új telep sikátorszerű, rendezetlen utcáit rendbe hoznia, korszerűsítenie, a világítást, járdát építenie, orvosi rendelőt nyitnia. Hogy ez a 600 ezer forint ennek a nagyközségnek milyen kevés, csak azok tudják, akik érzik a község gondjait. A Petőfi utca lakóinak kérése jogos, de százszor fontosabb dolgokra sincs pénzük. Egyszerűen luxus ma egy utca ki- egvenesítésére súlyos ezreket költeni, amikor fontosabb feladataink minden fillért felemésztenek. — Ezt állapította meg egyébként a minisztérium vizsgálata is. A Petőfi utca szélessége a kritikus épülő új ház helyén 12 méter. Azt hiszem, nagyort sok község sok utcája elfogadna hasonlót. Mi a tanulság ebből? Az indulatok könnyen magukkal ragadják az embereket. Néhány vélt vagy valódi sérelem, a közhangulat néhány esetben majdnem tettlegességet eredményezett. A Petőfi utca problémája — és azt jó néhány ott lakó. felelős beosztású ember is elmondta — nem olyan súlyos, hogy az összes hírközlő szervet, tanácsot, minisztériumot mozgósítsák. Emberi megértés kell ahhoz, hogy a gondok súlyát, egy község lehetőségeit figyelembe vegyük. A ház közben épül. Má nisztériumi engedély is va- az építéséhez. Szalontai Attila MAI MŰSOR Mozik Gyömrő: A boldogság madara. Mende: Ismét átugrom a pocsolyákat. Monor: A félszemű seriff. Nyáregyháza: Funny girl,, I—II. Pilis: Huszárkisasszony. Üllő: A gyilkos a sínen vár. Vecsés: Csoda olasz módra. Kiállítás Gyömrő, művelődési ház, klubhelyiség: Dózsa-emlékki- állítás. A gázszerelő is fontos lembe r, hiszen hasznot hoz munkájával. Akiről írok, kissé fontosabbnak érzi magát másoknál. Megérkezik. Hangoskodik, csapkod. — Ez az — mutat rá a gáztűzhelyre, majd megjegyzi — nagyon rondán főzhetett, hogy így megtelt. Mi tagadás, be kell vallanom, valóban főztünk. Főzni szoktunk a gázon. Hogy rondán-e, vagy szépen, azt nem tudom eldönteni, de hát két év, ugye. A szerelőt nem hatja meg feleségem magyarázkodása. Közben felébred utódom, aki 11 hónapjánál fogva van olyan bátor, hogy nem fogja be a száját, amikor a szerelő beszél. Ezt gyorsan sirás formájában tudomására is hozza. Mire a szerelő így a feleségemnek: „fogja be már annak a kölyöknek a száját!” Nem tudom, véletlenül ismerik-e Honthy művésznő örökzöld számát, hogy „illem és jómodor a fő”. Ismerik? Remélem, egyszer a JAVSZER Költözhetnek A huszonegy lakásos társasház földszinti helyiségeibe a monori OTP-fiók és az Állami Biztosító költözik majd. A Ceglédi Építőipari Vállalat munkásai már az utolsó simításokat végzik, MAI GYEREK A kislányom nagyon szereti a kiflit, természetesen vajasán. — Hova mész? — kérdi reggel. — Kenyeret keresni, kislányom. — Apu — fakad ki —, egyszer már kiflit is keressél, mert tudod, azt én jobban szeretem, mint a kenyeret! — á — Azt mondják, Vecsésen, éveKKel ezelőtt volt egy szép játszótér, hintákkal, homokozóval. Azóta eltűnt a játszótér, ráépítették a gimnáziumot. Monoron is volt nyolc-tíz éve játszótér az egyetlen ligetben, az állomás mellett. Hintákkal, homokozóval. Igaz, játszótérnek nem volt a legalkalmasabb, annak ellenére, hogy az évszázados fák ott árnyékot adtak a kicsinyeknek. Ott volt ugyanis a tőszomszédságban a gyorsbüfé, a részegek, csavargók a Marx-liget padjaira telepedtek, s a gyerekek riadtan mentek el onnan, az olykor nyomdafestéket nem tűrő szóváltások, részeg motyogások hallatán. Aztán a Marx-Ligeti játszótér is eltűnt, s mint a vecsési helyén, ott is építkezni kezdtek. Nyoma veszett a kopott libikókáknak, láncos hintáknak, eltűnt a homokozó. Felépült a helyén az ABO-áruház, az évszázados fákat kivágták körülötte. A monori tanácsülések állandó interpellációs témája lett a fák ügye, talán a legutóbbi volt az egyetlen, amikor már beletörődtek a tanácstagok a Marx-li'get megcsonkításába, s nem tették már szóvá a fákat. A játszóteret senki sem kereste. Azazhogy egyedül a napközi otthon egyik tanítónője, Rónai Györgyné próbálkozott évekkel ezelőtt azzal, hogy felkutatja a hintákat, libikókákat. Milyen jó lenne a sivár napközi otthon udvarába, mondta, ha megtalálnánk őket. Mivel kérte, segítsek neki felkutatni a leszerelt „játszóteret”, elindultam „nyomozni”. Mondanom sem kell, X még látta a hintákat „itt”, Y még tudta, miszerint ,oda” kerültek, de „ott” sem voltak már. Nyomuk veszett. Az utóbbi időben Monoron is újra napirendre került a játszótér. Hol legyen? Hol lehetne? Esetleg a piactéren, de a piac — úgy tűnik — nemigen költözik el. Ha elköltözik a vásártérre, a buszpályaudvar tőszomszédságában lesz egy üres hely — úgyis odatelepszenek nyaranta a céllövöl- dések, a ringlispilesek, esetleg nem is kell játszótéri felszerelésről gondoskodni (?!). De gyömrői kirendeltségén is megtanulják. ★ Monori-erdö és Pilis 5 kilométer. A félárú jegy ára 55 fillér. Erre rájön még az önkéntes kötelező biztosítás, 20 fillér, így ára 75 fillér. Az utas odaad egy forintot, visz- szaKap 20 fillért, el van intézve. Hanem a múltkorjá- oan csak 70 fillér került a penztárablakba. Ha látták votna a mögötte ülő pénz- tarosnő haragos tekintetét! Esküszöm, eszükbe jutott volna életük sok-sok megpróbáltatása. — Mit gondol — így a pénztárosnő — én fogok ráfizetni? A fiatalasszony szótlanul elővett egy forintot. A pénz- tarosnő — miért is ne? — most 30 fillért adott vissza. Mire a fiatalasszony még 10 fillért odatolt, hogy rá ne fizessen a MÁV. Hogy erre mit mondott a MÁV alkalmazottja? Nem ismételhetem Történt pedig mindez 1972- ben. Pilisen. (—szatti—) „Ilyen is, olyan is” cím | alatt megjelent a napokban j egy iskola tanulmányi kirándulását értékelő néhány sor. Mivel Monoron több százan tudják, hogy melyik iskola kirándulását hozták szóba, a nevelőtestület megbízásából kénytelen vagyok az olvasók igazságosabb tájékoztatása érdekében néhány mondatban kiegészíteni a megjelenteket. Kénytelen azért is, mert az írás egyik mondatában azt állítják a beszélgetők, „Rosz- szul volt megszervezve minden”. Szívvel, hozzáértéssel, soksok türelemmel és szeretettel készítették elő, bonyolíhallatszott az is, hogy a főtéri emeletes házak autótulajdonosai is szemet vetettek erre a majdan felszabaduló térrészletre: nincs garázsuk, ott lehetne parkolniuk... Az .dán- valószínűleg nem üzemeltetik a monori strandot. A.ki ismeri a helyet, tudja: kis salakpálya labdajátékokra, füves térség, bokrok, fák. Csak pár hintát kellene felszerelni, egy kis homokozót építeni, és a közel négyszáz gyerek, aki Monoron nem járhat óvodába, nagyszerű játszótérhez juthatna. Biztosan akadna nyugdíjas nagymama, nagypapa, aki felügyelne a gyerekekre. És ha jövőre a strand megnyílik, a játszótér is maradhatna. Ha van jobb lehetőség, maradjon üres a strapákért, de ha nincs? Üllőn van a monori járás egyetlen játszótere. Vajon hogy csinálják, hogy évek óta nem építettek még rá semMonori SE—Dabas I. kér. 3:2 (1:1) Monor, 450 néző, vezette: Varjú (Tóth, Ivádi). A dabasiak kezdték a játékot, de a hazaiak már az első percben megszerezték a labdát. Szegedi beadását Kacsán- di lőtte kapura, amit a vendégkapus nehezen védett. Tovább rohamoztak a monoriak, s a 10. percben vezetéshez is jutottak, amit azonban a játékvezető, les címén, nem adott meg. A 30. percben egy kemény szerelésért ítélt 11-est nagy meglepetésre a játékveze- zető, s ezzel a vendégcsapat megszerezte a vezetést, 0:1. (A játékvezető túl szigorúnak minősítette a szerelést.) A 32. percben Bajkai szögletből ért el gólt, 1:1, majd ezután a nagy villámlás miatt félbeszakadt a mérkőzés. Mintegy 15 perces szünet után kezdtek újra, amikor is Zakó szögletét Bajkai csak centiméterekkel fejelte kapu fölé. Szünet után is a hazaiak támadtak többet, de újabb gólt csak a 60. percben sikerült elérniük. Szegedi szögletét Bajkai fejjel értékesítette, 2:1. A következő percekben szintén Szegedi, majd Bajkai hagyott ki nagy helyzetet. A 80. perc-, ben Bajkai beadását Szegedi értékesítette, 3:1, a következő percben pedig a vendégcsapat lőtt gólt a tétovázó hazai védelem mellett. A 85. percben Kacsándi, a 87. percben pedig Szegedi hagyott ki jó helyzetet. A hazai csapat az első tíz percben akár három-négy góllal is vezethetett volna, de a csatárok jobbnál-jobb helyzeteket hagytak ki. A vendégcsapat nem úgy játszott, mint aki az utolsó helyen áll. Monori ifi—Dabasi ifi 1:0. Monor II—Csévharaszt 5:1 (járási bajnokság). Vitéz Imre Ceglédi MEDOSZ—Gyömrő 3:3 (2:2). Cegléd, vezette: Kóczián. A gyömrőiek szempontjából sorsdöntő mérkőzés ceglédi fölénnyel kezdődött. A hazai csapat meg is szerezte a vezetést már az első negyedórában, sőt, a 23. percben már 2:0-ra vezetett. A vendégek erősítettek, és Gudra, majd Vass góllővel a kirándulást. Segített ebben a Hajdú megyei párt- bizottság, a városi úttörőelnökség, a Csokonai Színház, az Agráregyeteim, a MÁV és jó néhány üzem pártbizottsága és igazgatója. Az írásban említett alföldi várost: Debrecent éppen Kossuth (iskolánk névadójának) hagyományai miatt választottuk. A résztvevő hatszáz gyerek életkori sajátosságának megfelelő programban részesült, osztályonként. (Az írás szerzőjének kis barátja a városnéző sétán láthatta a nagytemplomot, a múzeumban Munkácsy egyik lenyűgözően szén leghíresebb festményét, nagyerdei vidámpark- állat’kertben ...) A ik programjában volt agatás (gyógyszergyár, konzervgyár, nyomfürdőzés, csónakázás ion an ás nélkül. Mintegy három kilométeres gyaloglás elkerülhetetlen volt. A város forgatagához nem szokott kis ..nyilatkozó” barátnak. úgy látszik, soknak tűnt. Csak neki! A két helyi járatnak nevezett autóbuszt az Agráregyetem és a színház bocsátotta rendelkezésünkre (díjtalanul), a külvárosban lévő üzemek látogatásához. Megszakítás nélkül vitte-hozta tanulóinkat. Mi úgy véljük, hogy a nyilatkozó és nyilatkoztató minden jó szándék nélkül — a hatszáz közül egy gyermek véleményéből általánosítva — csak a negatívumokat emelte ki, ezáltal demoralizálva iskolánkat. Az iskola pártszervezete és igazgatósága nevében: Blaskó Mihály igazgatóhelyettes Csák András párttitkár jaival a félidő végére sikerült a kiegyenlítés. Szünet után Cegléd egy vitatható 11-essel ismét vezetést szerzett. Drámai küzdelem alakult ki a döntetlen kiharcolásáért, a gyömrőiek mindent beleadtak, és nem sokkal a mérkőzés vége előtt, a jól játszó Gudra megszerezte a kiegyenlítő gólt. Igazságos eredmény született, bár kis szerencsével bármelyik csapat győzhetett volna. (gér) Sportjegyzet A középpályás A játékosok szögletrúgáshoz készülődnek. A labda magasan ívelődik a kapu elé, a középpályás játékos mellel (úgy, ahogy mondom!) leveszi és maga elé teszi. Nagy léptekkel hozza fel, az ellenfél játékosai sorban elmaradnak mellette. Aztán ütközik, lehuppan a földre, de gyorsan felugrik — szerel és újból nála a labda. Másodszor is szabálytalankodnak ellene, a szabadrúgáshoz is ő áll neki. Belső csüd- del — sajátságos érzékkel — nyesi meg a pöttyöst, amely — mintha mértani pontossággal ki lenne számítva — a léc alá vágódik. Kezdés után már újból a védelemben villog, cselei nyomán jobbra-balra dőlnek az ellenfél játékosai. Szereti a labdát, a labdajátékot, fáradhatatlanul görgeti a kerek bőrlabdát. Hogy azzal a sablonos kifejezéssel éljek — „hátára” veszi az egész pályát. Ha kell, úgy hozza a helyzet — fejel, felhőfejesei ritkaságszámba mennek, játékostársai érzik vezéregyéniségét, őt keresik a labdával. Az egyik bajnoki mérkőzésen három olyan dugót ragasztott az ellenfél kapujába. hogy a szurkolók nyitva felejtették a szájukat. Hogy miért? Mert akiről szó van. Kovács Teréz, a Monori SE női lagdarúgócsapatának középpályás játékosa. Bátran kijelenthetem: az egyik legjobb. legnépszerűbb és legre- ményteljesebb játékosa. (hörömpő) Július 10-én költöz:k új irodaházába a Pest megyei Üt- ée Hídépítő Vállalat. A községi tanácstól Monor egyik üres telkét kapták meg erre a célra, az Ady Endre és Móricz Zsigmond utca sarkán levő „lapost”. A sorompó előtti mocsarast 150 köbméter földdel töltötték fel, erre építették a soproni FOR-FA építőelemekből a 100 négyzetméteres irodaépületet. A képen előtérben álló portásfülke épül csak hagyományos építőanyagból, melynek falazását Csikány Ferenc végzi. A háttérben levő irodaépületben jelenleg a villanyszerelők dolgoznak. Péterffy Várószobát kérnek a sülysápi buszvezetők Több udvariasságot tották le i>“'oU— Miért nincs minden közsé mit? (F. O.) Területi labdarúgó-bajnokság „B" CSOPORT ROSSZAK AZ UTAK ÚRIBAN
