Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-20 / 143. szám

1972. JÜNIUS 20.. KEDD 5 Mi újság a tanácsházán? Önállóak-e már a nagyközségek? Tapasztalatok a gödöllői járásban Egy esztendeje, hogy a járá- si urna cső k. iiiVci uiioxvitci ctia- kultaa, s a hatósági jogkörö­ket a aozsegeit napiak meg. A hivatalok íeiadata a heiyi ta­nácson felügyelete, ellenőrzé­se lett. Aaoican-e a fetteteten a tanácsoknál a megnöveke­dett feladatok ellátására, ren­delkeznek-e megjelelő appará­tussal, hogyan segít a járási hivatal? — ezekre a kérdések­re kértünk választ dr. oúpek Zoltántól, a Gödöllői Járási Hivatal elnökétől. Az agglomeráció határán — Elöljáróban hadd szóljak általában a járásról. Bár nem tartozunk szorosan az agglo­merációs övezetnez, Göuoiio- ről és környékéről harminc­ezer ember jár a fővárosba dolgozni. Budapest közelsége előny és hátrány egyszerre. A bejárók ugyanis a budapesti életformát igényelnék lakóhe­lyükön is, a község adottságai, lehetőségei között. Községeink dinamikusan fejlődnek, job­ban, mint más megyében. So­kan építkeznek: két-három- szobás, összkomfortos háza­kat. Csakhogy hiába szeretné­nek korszerű otthont az em­berek, ha nincs út, nincs víz. Nagy gond nálunk a betelepü­lés, a lakosság lélekszámúnak növekedése. A beköltözők más megyéből más szokásokat hoz­nak, nem könnyen kötődnek az új lakóhelyhez, de nem is igen fogadják be őket. Mindebből számunkra feladatok adódnak. Egyrészt kommunális gondok: kicsi lesz az iskola (a járásban még mindig 60 szükségtante­rem van), kevés a pedagógus, az orvos, bővíteni kell a keres­kedelmi hálózatot. (Bár ez utóbbival állunk a legjobban: a járásban öt ÁFÉSZ tevé­kenykedik, s az új üzletek nyitásával igyekeznek lépést tartani az igényekkel.) Másik gondunk a nagyköz­ségekben — Aszód, Isaszeg, Kistarcsa, Pécel, Túra, Veres­egyház — a hatósági ügyek ellátása. A tanácsok átszerve­zésének az volt a célja, hogy a lakosság ügyeit helyben in­tézzék, amely így gyorsabb, s a körülmények ismeretében megfelelőbb is. Arra kellett tö­rekedni, hogy az apparátus megfeleljen a speciális felada­toknak. Ez nem volt könnyű, hiszen, aki tegnap nem foglal­kozott szabálysértéssel, hol­naptól szabálysértési előadó. Sok helyütt küszködnek az építéshatósági feladatok ellátá­sával. A községi tanácsoknál nincs műszaki ügyintéző. Erre a posztra mérnök vagy leg­alább technikus kellene. A legkisebb szövetkezet, vállalat is többet fizet azonban, mint a tanács. Hiányzik az anyagi egyensúly — S ha két község alkalmaz­na egy műszaki ügyintézőt? — Ez a megoldás elképzel­hető, csakhogy akkor egy be­osztottnak másfélszer annyi fizetése lenne, mint egy ta­nácselnöknek. Járásunkban a legmagasabb elnöki fizetés, nagyközségben, egyetemi vég­zettséggel 3400 forint. Alacso­nyak a községekben a bérek. Emiatt az apparátusba csak nők jelentkeznek, mert a csa­ládban legfeljebb második ke­reset lehet egy előadó fizetése. Gondot jelent a helyettesítés is, amikor az asszonyok szü­lési szabadságra mennek. E?v tanácsi előadó átlagbére 1700 forint; ennél egy tsz-admi- niszfcrátor is többet keres. Rá­adásul nem szidja a fél falu, ha egy ügyben kedvezőtlen ha­tározatot hoz. Véleményem szerint a nagy kívánalmakkal szemben nincs meg az anyagi egyensúly. — Hogyan látják el az új feladatokat a nagyközségek­ben? — Nem alakultak ki még mindenütt a munkamódszerek, bár törekszenek az egyenlőbb teherviselésre, a jobb munka­elosztásra, de ezt még nem sikerült teljesen megoldani. Ha valahol ezt tapasztaljuk, segítünk, javaslatot teszünk a munka megszervezésére. Ne értse félre, nem tragikus a helyzet, sok a gondunk, de ki­rívó rendellenesség járásunk­ban nincsen Mindenki igyek­szik ellátni a rábízott felada­tokat. Ebben része van a me­gyei tanács aszódi iskolájá­ban rendezett tanfolyamoknak is. Persze, könnyebb a helyzet, ha minden községi tanács ap­parátusa legalább két dolgo­zóval gyarapodhatna. — Miben segít hivatal? — A hivatal osztályain dol­gozók rendszeresen járják a területet. A kiszállásoknál mindig segítő szándékú az el­lenőrzés. Nyugodtan mondha­tom, munkatársaim és a nagy­községi. tanácsok apparátusa között igen jó a viszony, ered­ményesen dolgozunk együtt. Követelmény nálunk, hogy az osztályokon ismerjék a nagy­községek problémáit. Tudniuk kell — és tudják is —, ha va­lahol^ körzeti orvos nem érzi jól magát, vagy nem jó az is­kolavezetés. Ehhez persze hoz­zájárult alkotó kapcsolatunk a járási pártbizottsággal és a községek pártszervezeteivel. A községi csúcstitkár éppen úgy jön hozzánk, ha gondja van, mint a járási pártbizottságra. Együtt dolgozunk a népfront­tal és a járásban levő üzemek vezetőivel is. Jól gazdálkodnak — Megtanultak-e önállóan gazdálkodni a nagyközségek? — A fejlesztési alappal gaz­dálkodni nem könnyű. A sa­ját erő kevés, s egy község nem tud milliós beruházásokat megvalósítani, pedig iskolákra, óvodákra lenne szükség. Ahol lehetőség nyílik, összefognak nagyközségeink, s ez előny. A járásban több regionális víz­müvet létesítenek. Az aszódi például nyolc község —37 ezer ember — vízellátását oldja meg. Pécelen víz-, gáz-, csator­nahálózat épül egyszerre. Nem hallgathatom el, hogy a gaz­dálkodás szabadabbá eresztése bizonyos felelőtlenséget is ma­ga után vonhat. Erre figyel­ni kell. A járási hivatal fel­készült pénzügyi apparátussal rendelkezik; haragszanak is revízióinkra a tanácsoknál. — A községekben hozott ha­tározatok másodfokon a járási hivatalhoz kerülnek. Gyakori a fellebbezés? — A határozatok túlnyomó része jó, törvényes, kevés a fellebbezés. Az esetek többsé­gében a megfellebbezett hatá­rozatokra is helybenhagyó íté­letet hozunk. Legfeljebb for­mai hibák fordulnak elő !a fogalmazásban, ezt munkatár­saim mindig szóváteszik. Vé­leményem szerint türelemmel, megértéssel kell foglalkozni egy-egy előadóval, amíg bele­tanul új feladatába. Nem sze­retem, ha egy tanácsi dolgozó helyet változtat, az emberek stabilizálódásának vagyok a híve. A járási hivatal appará­tusának kétharmada a törzs­gárdához tartozik, s ez nagy előny, mert mindenkit személy szerint ismerünk a járásban. Az a célunk, arra törekszünk valamennyien, hogy a közsé­gek ne érezzék magukat egye­dül; vállaljunk gondjaikból, amit lehet, és természetesen az örömeikből is. S. I. RUHA különválasztja a társadalmi osztályokat, megszabja az ember helyzetét és jogait em­bertársai között. A jól sza­bott ruha előtt kitárul nem egy kapu, mely egyébként zár­va maradna. De történhet olyan esemény, amikor szíve­sen közelednénk az alacso­nyabb társadalmi osztályok­hoz, hogy megismerjük és át­éljük érzéseiket. És olyankor válik a ruha akadállyá, kire­keszt az élményből; és amint a felszálló meleg légáramlás nem engedi földre hullani a papírsárkányt, még ha el­szakadt is a zsinórja, épp úgy foszt meg bennünket nem egy esetben a ruhánk attól, hogy megnyerjük a saját társadal­mi színvonalunk alatt élő em­berek bizalmát. Egy ötven év körüli asz- szony guggolt a piacon; ponto­san a kocsiút közepén. Érett dinnyék hevertek körülötte: némelyik a földön, némelyik még a kosárban. Nyilván el­adni hozta őket, de kinek ju­tott volna eszébe alkudni rá­juk, mikor az asszony arcára húzta a ruhája csücskét, fejét a két térde közé fúrta, és zo­kogott keservesen. A szomszédos bódék fapad­jain üldögélő, vagy a közelben ácsorgó emberek nézték az asszonyt, és vitatkoztak. Hang­jukban megvetés, nézésükben harag; csak nekem szorongat­ta sírás a torkom, de hogyan is mondhattam volna ki, hogy miért? Elválasztott tőle ru­hám börtöne: az ő fájdalma és az én részvétem nem találkoz­hatott. Egy férfi megvetően köpött mellettem x földre: — Ilyenek a mai nők! — szónokolt. — Tegnap halt mfjj a fia; alig egy napja! És ez a szégyentelen már itt árulja a dinnyét! — Mindenki azt kapja az istentől, amit megérdemelt — szólt közbe, szakállábán tur­kálva ejy másik férfi. Egy harmadik meg egy gyu­faszállal kotorászott a fülé­ben, s így nyilatkozott: — Mit számít a halál ezek­nek? Olyanok, mint a disznók: csak a zabáláson jár az eszük. A kenyérért szíjat hasíthatsz belőlük; mással sem törődnek; a kenyér a gyerekük, a felesé­gük, a vallásuk, az istenük. — Az még hagyján — vá­gott bele a szomszédos bódé­AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK kőműves, vízszerelő, asztalos, ács, hidegburkoló, burkoló, festő, parkettás, tetőfedő, épületbádogos, villanyszerelő, vasbetonszerelő, lakatos, könnyűgépkezelő, gépkocsivezető szakmunkásokat, betanított és segédmunkásokat (16. életévüket betöltött fiúkat is), rakodókat, kubikosokat. Jelentkezni lehet a Prosperitás ktsz MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN Budapest IX., Viola u. 45. Esti fürdő — televízióval A mezőkövesdi gyógyfürdő­ben megkezdődött a nyári sze­zon. A három medencéből ál­ló fedett fürdőrészben beve­zették az esti fürdést. Héttől tíz óráig vehetik igénybe a vendégek a kellemes, har­minc fok feletti vízzel telt medencéket, melyeknek szélén televíziókészüléket állítottak fel. s így az esti fürdőzők lu­bickolás közben nézhetik a műsort. Segítenek az automaták is Megerősített apparátussal dolgozik a posta a Balaton partján, ahol ezekben a na­pokban már csaknem száz­ezer ember tartózkodik. A hét­végi kirándulók száma is rendszerint megközelíti a száz­ezret. A nyaralótelepeken megtöbbszörözték a hírlap-, bélyeg- és képeslapárusító he­lyeket, ezenkívül több mint 150 képeslap- és bélyegárusító automatát is felszereltek. Teljes komputcrmííszak A szegedi József Attila Tu­dományegyetem kibernetikai laboratóriumában teljés „kom­puterműszakra” tértek rá, hogy a MINSZK 22 típusú, 6000 műveleti sebességű szá­mítógépük minden másodper­cét kihasználják. A berende­zést éjjel-nappal működtetik részben oktatási, másrészt gyakorlati feladatok megoldá­sára. Honvédelmi parkst létesítettek a csillebérci út­törőtáborban. Itt helyezik el a honvédségtől kapott, kiörege­dett harci járműveket ér, fegyvereket. A park berendezésének első darabját — egy T—34-es harckocsit — már birtokba vették a pajtások s várják a következő szenzációt — egy MÍG 15-ös repülőgépet. Halásztelki mérleg A tanév végével eljött az is­kolai számvetések ideje, ami­kor rendszerint felmérik azt is, milyen elismerést szereztek iskoláiknak a tanulók. A júniusi értékelést min­denütt nagy várakozás előzte meg, de talán sehol akkora, mint Halásztelken a Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetben. A tizenhétmillió forintos beru­házással épült új hat tanter­mes iskola és kollégium leg­első tanévét zárták idén. A gyümölcs-, szőlő- és zöldség- termesztő szakmunkásjelöltek, tavaly októberben költöztek ide, a péceli régi intézetet tel­jes egészében átadva az állat- tenyésztő szakmák tanulói­nak. A kezdés bonyodalmai azon­ban — ez most már teljes, bi­zonyossággal megállapítható — sem az oktatásban, sem a diákok ambícióiban nem hagy­tak nyomot. Az ifjú kertészek tanulmányaik mellett DZSASZPÁL: Sírni csak szabad... ból a fűrészes —, hogy ezek­nek az élet meg a halál egy­re megy; de legalább tekintet­tel lehetnének a mások vallá­sára és szokásaira. Tudjátok, hogy a felnőtt gyerekek halá­lakor tizenhárom nap gyász kötelező, és, hogy aki ennél előbb érintkezik, vagy beszél az anyával, maga is beszeny- nyeződik, és csak penitenciá- val szabadulhat a tisztátalan- ságtól. Ez az asszony meg itt ül a piacon, dinnyét árul, és ezrével forognak körülötte az emberek. Ugyan ki tudja, hogy haláleset történt a családjá­ban, s ezért ő maga is tisztáta­lan? Akárki vásárolhat a dinnyéjéből, anélkül, hogy tudná, mit tesz; ez egyszerűen tűrhetetlen’. Kikérdeztem a járókelőket, és megtudtam egy-két köze­lebbi részletet. A huszonhá­rom éves fiú, annak felesége, és két gyerekük: ebből állt az öregasszony családja. Talpa­latnyi földecskéjük volt a város mellett; az évszakhoz képest főzelékféléket vagy gyümölcsöt termeltek rajta el­adásra: ebből éltek. A fiú ki­cipelt a piacra egy teli kosár dinnyét, s míg az öregasszony árult, ő visszafordult, ment újból dolgozni a földre. Két napja, alig derengett még a hajnal, épp szedte a fiú az érett dinnyét, amikor egy hű­vös, harmatos kövön összete- keredett kígyóra lépett; a hül­lő hirtelen, mint egy rúgó, ki­pattant, és megharapta a sar­kát. Anyja félőrülten rohant a kuruzslóhoz. Az ráolvasott a harapásra, minden hókusz­pókuszt végigcsinált; nagy hangon szólongatta és magasz­talta a kígyók istenét. Ami lisztet meg egyéb gabonafélét csak találtak a házban, mind odaadták könyörgő áldozatul. Az anyja, a felesége és a gye­rekek szívettépő jajgatással borultak a betegre, hangjuk áthasított a kunyhó tetején, de a fiatalember nem szólt, nem is szól már soha többé, teste megfeketült a vipera mérgé­től. Aki él, az járhat meztelenül, de a halottra szemfedél kell, mégpedig új szövetből. Az öregasszony pénzzé tett min­den apró csecsebecsét, réz- fityegőt, amije még volt, hogy meglegyen a szemfedő. Meghalt a kenyérkeresőjük. Kevéske maradék élelmüket és pénzecskéjüket a papnak ajánlották fel, köszönetül a temetési szertartásért. Másnap reggel a két kis árva sírni kezdett éhében; nagyanyjuk dinnyével csitítgatta őket. De a menye, akit magas láz vert le a lábáról, nem ehetett diny- nyét. Kölcsönt, most, hogy már nem volt férfi a háznál, sen­kitől sem remélhettek, még két-három krajcárt sem. így hát az öregasszony letörölte könnyeit, telerakta kosarát a dinnyével, melyet tegnap sze­dett a fia, és elindult a piac­ra. Mást nem tehetett. Minden erejét összeszedte, úgy mert csak kimenni a piacra; de amikor kiért, ereje elhagyta; nem bírt foglalkozni a vevőkkel. Eltakarta az arcát, térde közé horgasztotta a fejét és sírt-sírt végetérhetetlenül. Csak tegnap halt meg a fia, és ez a némber ma már itt árul a piacon! Micsoda szív­telen teremtés! Igyekeztem fájdalma mélyé­re hatolni, és egy másik anyához hasonlítottam, a szomszédasszonyunkhoz, aki a múlt télen vesztette el a fiát. Ügy összeomlott, hogy három hónapig ki sem tudott kelni az ágyból. Szinte elvesztette a józan eszét: pillanatonként félrebeszélt; szünet nélkül pa­takzottak a könnyei, olvan szörnyű volt a bánata. Ejjel- navoal két orvos állt az ágya mellett, és időről időre jeges tömlőt tettek a homlokára. Az egész város részvéttel kísérte ezt a gyötrődést. Félrelökdöstem az ntamhól a. járókelőket. Mily sok csaló­dás. értelmetlenséa vakítja el gondolatainkat és kernet ben­nünket elsietett ítéletekbe. Hát tétlenség és pénz híján a tisztes gyász is elképzelhetet­len? Ezen vívódtam magam­ban. de bármennyit vívódtam is. csak eay vigaszra bukkan­tam: sírni is csak néhány ki­váltságosnak szabad. minden lehetőséget meg­ragadtak arra, hogy más intézetek diákjaival össze­mérjék tudásukat. Házi versenyeiket követően beneveztek az országos szak­mai vetélkedőkre is. S az ered­mény nem maradt el. A szak­ma kiváló tanulója címért megrendezett országos ver­sengésben a szőlőtermesztők háromfőnyi csapata a negye­dik helyezést érte el. Jelesked­tek a halásztelkiek a kulturá­lis és sportrendezvényeken is. A mezőgazdasági szakmunkás- tanulók országos találkozóján Kutor Mária harmadéves gyü­mölcstermesztő kiérdemelte a szavalóverseny első helyét. At­létáik. kézilabdázóik, labdarú­góik és asztaliteniszezőik sike­resen szerepeltek a szakmun­kástanulók III. országos sport- versenyének területi döntőjén. Női kézilabdacsapatuk pedig megnyexte a járási tornát. A mezőgazdaság nem tarto­zik a divatos szakmák közé. bedig a gépesítés, kemdzááás az intenzív növénytermesztés és állattenyésztés, speciális képesítésű, fel­készült szakembereket igé­nyel. S ha a következő tanévben, vagy tanévekben több tanuló jelentkezik majd e változatos munkát ígérő pályára — ez a halásztelki, s a hozzájuk ha­sonló fiatalok, illetve lelkiis­meretes pedagógusaik érdeme is lesz. Az új iskolát máris is­merik a megyében. Pompás színű levendula Festői színekben pompázik a francia levendula a tihanyi félszigeten. Csaknem 100 hold- nyi területen bontotta ki vi­rágait Tihanyban és Balaton- akaliban a növény. A magyar tenger partjának il­latos termése, az időjárástól függően 1—2 hétig nyújt lát­nivalót, azután megkezdik a levendula „aratását”. 1 A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents