Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-18 / 142. szám
res* hegyei 8 1972. JtTNIUS 18., VASÁRNAP DANIEL BERGMAN: Szeretem a lovak szomorú tekintetét. Hűség csillog benne és kiszolgáltatottság, akár a legtöbb, emberhez közeli állatéban. Amikor nemrég Monor felé utaztam, újra a lovak jutottak eszembe. A földeken gépeket láttam, embereket is alig. Már véglegesen hiányoznak a táj képéről az eke előtt, a lépés ütemére biccentve haladó lovak. Nem szoktam figyelmi mások beszédét, lekötnek a magam tűnődései. De szemben velem egy férfi és egy nő beszélgetett. Negyvenöt, ötven év körüliek. A lovakról volt szó. — Azt a hajnalt sosem felejtem el, amikor a lovainkat elvitték tőlünk — mondta a férfi. — Az apám már hajnali háromtól az udvaron sétált, be-benézett a lovakhoz. Jött, ment, amíg csak el nem vitték őket a közös istállóba. Azt hiszem, le se hunyta szemét azon az éjszakán. — Ennyire megviselte a dolog? — kérdezte a nő. — Ennyire... Amikor kivezették a két lovat az udvarról, elsápadt, mint akinek a vérét veszik. — Szegény —mondta a nő. — No, de aztán kiheverte. Előbb is, mint gondoltuk volna! Idős már, de jól tartja magát. Nem is olyan régen azt mondta, kár volt a birtokot gyarapítani, kár volt lovakat venni! Előre kellett volna nézni, és inkább taníttatni mind a három fiát. így meg __ — elhallgatott és kis szünet után folytatta. — Nem tanultunk. Aztán se ló, se föld, se diploma. — El is költöztek a szülőktől, ueve? — firtatta a nő. — El. A nagyobbik öcsémmel Pesten élünk. Ö taxis lett, én meg segédmunkás maradtam. Géza, a legkisebb, aoám- mal lakik, ö is gépkocsivezető... — Megint elhallgatott és kis öniróniával tette hozzá: — Nekik iutott az új idők paripájából. A nő nem vette észre a férfi arcán átfutó árnyékot, rendületlenül kérdezősködött. — Akkoriban, amikor ott laktunk, azt hittük, hogy maga tanító lesz. A férfi kinézett az ablakon. Nem is a nőnek, a tájnak válaszolt. — Ügy volt... — Visszafordult a nő felé. — Már az apám is az akart lenni. De akkor aztán végképpen nem volt még miből taníttatni. A papok ugyan tanították volna, mert jó volt a bizonyítványa, de papnak! — Nevetett. — Hát az nem akart lenni... így volt. Elkalandoztak erre. arra az időben. Nem figyeltem rájuk. El is feledtem volna ezt a kis párbeszédet, ha nehány nap múlva, az egyik iskolából jövet, nem leszek fültanúja egy másik beszélgetésnek. Szemben velem elegánsan öltözött férfi ült. piszkálnak. Most éppen az új Zsigulimért megyek. Tudod, volt egy Skodám, de eladtam. Ahogy említettem, éppen egy iskolából jöttem visszafelé, ahol a legnagyobb csodálkozásomra a magyar nyelv és irodalmat egy ijedt szemű, érettségizett — képesítés nélküli — kislány tanítja. Jól tudom, hogy az egészet a nagy rendező, a véletlen állította össze. Mégis furcsa volt és elgondolkodtató. A két párbeszéd, mint valami eltépett kép, összeillett. A lovak valaha az életet jelentették. Ezer éve még a hazát. Így köszöntek őseink. „Hogy van a családod és a lovad?” Aztán a sorsot, a küszködést, s egyúttal valamiféle haladást, felemelkedést a paraszti életben. És a gondokat is, a földhözragadtságot. A lovak elhullnak, de megjelent a gépkocsi. Már nem annyira a szükség, a küzdelem, hanem egy kissé a kordivat, a nagyzolás jelképe. A lovak a továbbtanulást gátolták, az új „vascsikók” pedig a tanítást? ... Nem tudom, mit gondoljak, mert lehetséges, hogy a „rendezés” véletlen volt. De félek, ami egymás mellé került, az már nem. Mit mondjak? ... Szeretem a lovak szomorú tekintetét. . mikor Lindorm déltájban /í hazajött, kirázta a hideg, prüsszögött, fázott, köhögött, fájt a feje és hascsikará- sa volt. Mégis asztalhoz ült, hogy lenyelje a füstölt angolnát, de az visszakívánkozott a tányérjára, mintha zsinegen rángatnák. Lindorm cudarul érezte magát. Kereken visszautasította az ebéd többi fogását, úgyhogy szegény Lindorm asszony sem ebédelt. De nem törődött a saját éhségével, hanem csak szegény beteg férjére gondolt. Elővette minden asszonyi furfangját, hogy ágyba kényszerítse. Forró fejére tette hűvös kezét és dörzsölte jéghideg lábát. Csupa an^oda- lom és jóakarat volt. Nagy igyekezetében olyan bőségesen frissítette kö'~' 1 férje homlokát, hogy az a szemébe csurgóit és csípett. Lindorm átkozódott és köhögött, köhögött és átkozódott. Ha a k'hö- gőroham félbeszakította szit- kozódását és csak fél átkot tudott kinyögni, a felesége kiegészítette a félbemaradt szavakat és ezzel bizonyos enyhülést szerzett férjének. Miután a roham elmúlt, Lindorm teljesen kimerültén hevert az ágyon. Felesége nem mozdult mellőle, fogta a kezét és felolvasott neki az Országunk című képeslapból, míg a férj ki nem tépte a kezéből a lapot és rá nem för- medt: „Eredj a fenébe, még halálra kínzói!" Fakezas Ferenc rajza Tudod, ilyenkor én fürdetem a kicsit... — Megtömi azt is! — szól közbe Apám. — Folyton eteti a gyereket. Hülyére tömi, esküszöm neked. — Rátenyerel a térdére. — Egész nap a piacot járja. Nem fogod elhinni. Vonszolja magát egyik helyről a másikra, hátha ott húsz fillérrel olcsóbb. A végén elkölt egy százast. Mindennap. A nagyanyám rá se hederít, csak ül. Munkácsi Miklós: &SSSSSSSS*SSSSS7SSSJV'SSSSSSSSS*jrSSSSSJlfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS ^ HERA ZOLTÁN: A Sainte Marguarite sziget pipacsai Ólálkodtok a parton, kémlelitek a tengert, ösvény szegélyén, bokrok közt mutatkoztok. Fut a repkény a romra, peremén lecsorog — tajtékját lesitek. Zárva a kapu, a szurkos szárny halott. Sötét csendjében ott hallgatóztok, űzve zsongó kamillák méheit a néma udvaron ott tolongtok. Es mind hevesebben, mind sürgőbben. Valami gyülekezőben, valami riadóban. Valami tikkasztó ősi kínban. Dele] az ég, füstöltök, gyűltök, a rétre kicsaptok. Neki a sövénynek, át a sövényen — hogy nyargaltok! Ki ellen, mi ellen? Szövődtök lobogóvá. Arany betűket csókol rátok a Nap. O a táncoló tűz-ige — hogy nincsen béke az olajfák alatt, hogy lesz még béke az olajfák alatt! rssssMSsssssssMsss/jvfSjysssssjrssrssssrsrsssj'ssssssssssjf' y/rssssjjy'jfssssssssssrssswvrsssssssjjj’srsjjrssrsjrssssssssss/rssw felém fordul. — Nem hülyéskedek. Még burkolni se hagy nyugodtan. Ahogy beteszi a lábát, nekifog kuderolni... — Az mi? — kérdem. Apám értetlenül néz, megismétlem. — Az mi, hogy kuderol? De csak néz tovább, aztán kifejezéstelen hangon azt mondja. — Holnap lecsapolnak. — Hol-nap? De hát egy hete sincs... — Nézz ide — szól fölényes, „mit- értesz-te-ehhez” mozdulattal, és felfedi a hasát. Az előző csapolás helyén még ott a ragtapasz, feszülnek körülötte az erek. Mint egy kipukkadni készülő, nagy hólyag. — Agyonnyomja a szívet — jelenti ki tárgyilagosan. — ötven kiló vagyok, abból legalább tíz liter ez. Előbb-utóbb agyonnyomja — ismétli, azután folytatja a libacomb tüzetes le- hámozását a csontról. — Mennem kell — sóhajt a nagyanyám, azzal leül a két ágy közt álló székre, s miközben fürkészve néz, azt mondja. — Elliék mozijegyet vettek. Aztán nekem szegezi egyenesen. — Szereted a táncdalfesztivált? Ravasz mosollyal néz, fülön vagyok fogva. De Apám tele szájjal válaszol helyettem. — A Gutman-csókos istenverés. Az szereti a táncdalfesztivált. — Miért? Bűbáj pofák az énekesek, nem? — ostromol a nagyanyám, mintha tudná, hogy én vagyok itt az Ész ilyesmiben. Helyeslem, hogy de, fincsi gyerekek, mind egy szálig. — Elmebetegek — mondja Apám, gyönyörrel szemlélve a másik csontot. — Megérdemli, akinek ezek bűbáj pofák. Tudod mit? Ne hallgass te egyfolytában hat évig mást, csak őket. Ók meg addig ne tudjanak pisilni!... Amíg megvitatják, körülnézelődöm. Jobbára kifakult, öreg szivarok feküsz- nek itt, szenvtelenül hallgatják a meleg, hazai szót és a kór titkos, belső munkáját. Arcukon a szenvedés méltósága. A szemközti ágyon lila arcú ember fekszik, nyitott szájjal, ütemesen hörög és beesett szemgödrökkel fixírozza a mennyezetet. Két szerényen öltözött nő fogja a kezét, két oldalról, mellette toroköblítő és vérnyomásmérő. Mi a helyzet a szivarral, hajlok Apámhoz. Odapillant, tovább eszik. — Ezzel? Hát ennek már ott áll a Gutman a háta mögött... Hozol egy pohár vizet? — Szabad innod? Nagyanyám felém nyújt egy poharat. — Nyolc decit szabad. Ma még csak egy pohárral ivott. — Ennek csöngettek — int a másik ágy felé Apám. — Mivelhogy szederjesre ette magát. Megburkolt egy fél lovat naponta. Hatvanéves, de nézd meg, nem látszik negyvennek. Most viszont Mr. Gutman benyújtotta a számlát. Nem lehet büntetlenül megzabálni a fél Hortobágyot... — Akkurátusán leszopja a csontot. — Megveszek a vízért. Nagy poén, ha arra gondolsz, hogy rühelltem mindig. Na, nem?... Biztosítom: sosem találkoztam még ekkora poénnel. Amíg a látogatófürtök között átékelem magam a vízcsap felé, eszembe jut, milyen maradéktalanul kiveszett belőlem az a gyerekkori irigység, amivel Apám esetenkénti kórházba kerülését fogadtam. S míg nekem egyszer sem sikerült valami kis kór- házbajutás erejéig lerobbannom, Apámnak egyre gyakrabban ... Mire visszatérek a vízzel, a nagyanyám összeszedelőzködött. — Szervusz Otikám. Szervusz, fiam ... — Apámra néz, megkockáztatja: — Te, én mégis itthagyom ezt az... — Nem! — Apám esküre emeli a kezét. — Az isten úgy adjon nekem boldogságot, hogy nem hagyod itt. — Szép, sárga ing! — Nagyanyám gondterhelt pózban áll. — Ma vasaltam ki, jól jön ez majd, ha kijössz. Itthagyom, ha már... Apám hallani sem akar a szép sárga ingrőL Nagyanyám a kis szekrény körül matat. Gyengéd, kövér mosollyal totyorog Apám mellett, aki ízes, óhéber metoni- miákkal zsibbasztja. — Rend a lelke mindennek — mondja, miután átvette tőle a paradicsomot —, ahol te jelen vagy! Most mit kuderolsz azon a szekrényen? Mért nem ülsz le? Kajálni se tudok nyugodtan, bizonyisten... — Keserűen nézi a nagyanyámat, majd ; s < | MAJOR JÁNOS: | Viszi | az ifjúságom \ a liliomok alatt i dereka nem roppan haján iszalag a szívén gyolcs van ; viszi az ifjúságom érett árpakalászt i míves aranytálon i az elragadtatást i s hogyha igéz igaz hittel szenvedéllyel olyan 8 olyan az mikor sólyom lépdel i BOÓR ANDRÁS: I Ennyi volt ; I Hát ennyi volt csak \ A szerelem : Hatnapos virág \ Sárgult levél \ A csonka ágon \ Ennyi volt csak < Az a más l Nagy-bolond bohóc j Mázolt szemek ! Az ifjúságon J Elfutott veled \ A lobogás \ Nincs többé nyár ! Tűr elem-csókok l A déli szélben : Hagyd meg legalább \ Mosolyod — örökcsaló \ Tiszavirág — hogy i Maradjak ébren Azok a férjek! L indormné e szavakra kisuhant a szobából. Estére operajegye volt, nagyon kedvelte a zenét. De színház helyett a konyhába sietett, ahol fűszeres forralt bort készített. Lindorm a jó háziszerből különösebb ellenkezés nélkül felhajtott két-három pohárral. Ettől elkezdett izzadni és lassan félálomba merült. Az asszony ott ült az ágya mellett és örömmel leste férje mind egyenletesebb lélegzetét, mely rövidesen egészséges horkolássá hangosodott. Reggelre Lindormnak kutya baja sem volt, hát bement a hivatalába. Mikor délben hazajött, felesége sápadtan, karikás szemmel fogadta. „Hát veled mi történt?” — kérdezte kelletlenül. „Nem érzem jól magam” — felelte az asszony. „Neked sem jön meg az eszed” — korholta a feleségét. „Kivágott ruhában jöttél el Berglundékhoz legutóbb. Természetes, hogy megfáztál. Iszom is egy törkölyt, mert védekezni kell!” rís Lindorm evett, ivott, s jól megtömte a bendőjét. Észre sem vette, hogy mellette a felesége alig nyúl az ételhez. „Pokoli fejfájásom van” — panaszkodott a felesége. „Még ez hiányzott”, fakadt ki mérgesen Lindorm — „nem késhetem le miattad a kártya- partit. Na szervusz, és ápold magad egy kicsit, hogy megszűnjön ez a nyavalygás.” Ezzel megfordult és elment : hazukról. Mikor hajnali egykor benyitott a hálószobába, Lindormné éppen elaludt. De azonnal felijedt, ahogy férje a recsegő ágyra huppant, és elkezdett köhögni. „Szopogass valami cukorkát, ; az ördögbe is!” — kiabálta Lindorm türelmetlenül. —- „Zavar a köhögésed”. a z asszony szót fogadott, a szájába vett egy gyógy- cukrot, de csak köhögött : tovább. Lindorm forgolódott az ágyban, majd felugrott, fel s alá járkált a szobában, és kezét tördelve sziszegte: „Hagyd már abba, a kutya mindenit! Aludnom kell, ér- \ ted? Szorítsd össze a fogadat vagy tömd a szádba a zsebkendőt és húzd magadra a paplant!” Szegény Lindormné majd megfulladt a takaró alatt. A férje azonban elaludt. Boldog Balázs fordítása körüli. Az egyik állomáson ismerős szállt föl a vonatra. A szemben ülő észrevette és integetett. — Szervusz, János!... Gyere ide, van szabad hely. — Szervusz Péterkém! — örült meg a másik is, és miután kezet fogtak, levette válláról a szíjon lógó, kopottas aktatáskát. — Ezer éve nem láttalak! — mondta az elegáns. — Azám — válaszolt az új felszálló —, legalább tíz éve. Megint a tájat néztem. Mél- tóságosan vonult hátra. Hallottam, amint azt találgatják, vajon nyolc vagy tíz éve találkoztak-e? Hirtelen eszembe jutott a szülőfalum kovácsműhelye, a kívül-belül füstös falú házikó. Hányszor megengedte a mester, hogy fújtassunk és aztán figyeljük, miként kapja és szorítja a lába közé a segéd a ló hátra görbített lábát. Aztán sisteregve, enyhe szarubűzt árasztva, került föl a frissen készített patkó a patákra. A lovak szelíden tűrték, hogy körmükbe verje a mester a patkószegeket ök nem lovakról beszéltek. De az új felszálló érdekeset kérdezett. — Arról hallottam, hogy tanár lettél. — Igen, ha késve is, de el- , végeztem a bölcsészkart. | — És, khm, hát az igaz-e § — érdeklődött tovább az új ^ felszálló —, hogy doktorátu- ^ sód is van? — Nem tagadom, az is si- S került, majd Kenttel kínálta S barátját. Az mosolyogva til- $ takozott. — Nem, nem. Kár lenne ^ azért az én tüdőmbe! — Mun- ^ kast vett elő. — Van még ilyen cigaretta? * — Látod ... Nekem ez való. 5 — Fújták a füstöt, az új fel- ^ szálló szólalt meg újra. — Na- ^ hát, a doktorátus! ... Gratulá- lók! | — Köszönöm. — És hol tanítasz? — Khm!... — szippantás-5 nyi szünet. — Sehol. — Hogy-hogy? Hiszen tani- ^ tottál. — Persze, csaknem hét évig. § Aztán... — elhallgatott, de a ^ másik unszolta. — Mi történt? c — Hogy mi? Kevés volt^ a fizetés. Kisvárosi gimná- zium. A kollégáknak nem tét- szett a doktorátus, meg az sem, i hogy néprajzi kis múzeumot § akartam létrehozni. Azt akar- ^ tam, hogy ne vesszenek el a| dűlőnevek, a régi dalok, és... ^ — legyintett. — Az utóbbi idő- ^ ben a tanáriban a fő beszéd- S téma a kresz volt, és hogy ki S milyen kocsira fizetett be, me- § lyik oktatóval, melyik típuson $ tanul... Az új felszálló csak hűm- ^ möcgött. A másik folytatta. — Otthagytam az egészet! í Elmentem egy jól menő téesz- $ hez üzletkötőnek... Mit ma- § gyarázzam ? — Kifakadt. — ^ Sokkal többet keresek, és nem $ s • • Ot perccel Gutman érkezése előtti _________________________________
